* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 594.43 KB | |
| 2007-02-23 12:48:25 | |
 | |||||||
Nyilvános  665 | 3569 | Cím: II/35., A nemes-pátrói Ágostai Hitvallásu Evangélikus Keresztyén Egyházközség története | Közös adat: Helyismereti témájú másolatok II. Szerző: Mesterházy Sándor Szerz. közl.: írta Mesterházy Sándor Kiadás: Csurgó : Vágó Gyula Könyvnyomdája, 1903 Tárgyszó: Egyházközség --> Oldalszám: 30 lap A következő szöveg a könyvből készült automata szövegfelismertető segítségével NEMES-PÁTRÓI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS KERESZTYÉN EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE. IRTA : MESTERHÁZY SÁNDOR CSURGÓN, 1903. NYOMATO1T VÁGÓ GYULA KÖNYVNYOMDÁJÁBAN. ág. hitv. ev. lelkész. ELOSZO. Abból a nagy alkalomból, hogy magyarhazánk az 1896-ik esztendőben fennállásának ezredik évfordulóját ünnepelte, országszerte általános kutatások történtek,— levéltárakban, könyvtárakban, — a nemzet múltjára vonatkozó adatok napfényre hozatala végett. Régen elporladt kezek által készített iratokból és az évek hosszú során át elhomályosult betűkből akartunk a magyar népnek ezer éven át gyász és dicsőség között váltakozó képére fényt deríteni. . A kutatók nagy és diszes seregéhez én is csatlakoztam, nem vágyván nagyobbra, mint arra, hogy a nemes-pátrói ág. hitv. evang. egyházközséget illető adatokat összegyüjtsem és e gyülekezetnek történetét, — habár csak halvány fénysugárral is, — híveim előtt megvilágositsam. Kutattam itt is ott is, de majdnem kizárólag csak gyülekezetem levéltárára voltam utálva, így nagy sajnálatomra igen kevés adat állott rendelkezésemre, mégis az adatok keresése folytán e művecske megjelenése m nd ez ideig késett. A jó Isten által azonban megsegítve, összeállíthattam gyülekezetem történetét, kiváltképpen e gyülekezet tagjainak : híveimnek tanulságul. „Mert amelyek régen ntegirattattak, ami tanulságunkra irattattak meg." (Róm 15.4.) És vajha ugy lenne Szíves Olvasó ! hogy e kis könyvecske olvasása által fellángolna szivedben és égne olthatlan tüz-ként a mennyország után való szent vágyódás, az evangélikus egyházhozi törhetlen ragaszkodás és a magyarhaza iránti hő szeretet is! írtam Nemes-Pátróban, 1903. év márczius havában. ; MESTERHÁZY SÁNDOR ág. hitv. ev. lelkész. A politikai l<özség. Somogyvármegyének délnyugoti sarkán, a zalamegyei Nagy Kanizsától déli irányban mintegy 16 kilóméternyi távolságra, halmokban és völgyekben bővelkedő vidéken, szőllők és gyümölcsösök által övezetten egy nyugot felé mérsékelten lejtő domboldalon fekszik: Nemes-Pátró község. E falunak keletkezését és régebbi történetét a múlt homálya takarja el szeneink elől. Annyi azonban bizonyos, hogy e helység nagyon régi. Egy Mátyás király korabeli térképen már fel van tüntetve. A község lakói nagyobb részének nevei: a Bebők-, a Dömötörfy-, a Gvörffy- és Szakáll-nevek régi magyar család-nevek. Sőt ha tekintetbe vesszük, hogy e nevek egyikével: a Györffy-névvel az erdélyi székelyeknél is gyakran találkozunk, ugy látszik nekünk mintha e falu népe rokon volna a hun-utód székelyekkel, annyival inkább, mert az itteni népszokások egyike-másika, — különösen lakodalmaknál, — nagyon hasonlít az erdélyiek szokásaihoz. A falutól nyügotra fekvő, úgynevezett, „góriczai dombon" a szántó embernek ekéje gyakran fordit ki a földből régi tégladarabokat, sőt edény — cserepeket is. — Honnan származtak ezek? A nép száján élő hagyomány azt mondja, hogy, az emiitett dombon állott templommal, harangokkal Ó-Pátrö, melyet a török pusztított el. De a szájbagyomnynak ezen adatai történetírásnál nem nagyon nyomják le a mérleg serpenyőjét. Annyit azonban, a reánk maradott iratokból, már bizonyosan tudunk, hogy Nemes-Pátró a török hód tást megelőző időben már létezett, sőt bizonyos múlt is — 6 — 7 — állott mögötte, mely múltban a község lakosai királyi adomány-levél által megszerezték és bírták Pátrót. — Azt is tudjuk, hogy „Fekete Lőrincz régi Gróf Zrínyiek idejében hoszszas Táborozásáért és vitézségért akkor időbeli felséges Római Császártól Arany\' lánczot nyert volna Nemességének ajándékul, mellyet a nyakába ha/a is (t. i. Pátróba) hozott s azután Kanizsa alatt Török fegyvere miatt veszeti is el ma^a Fekete Lőrincz." *•) Háborús világ volt akkor, mely sok községet elsöpört a földszinéről és mely Nemes-Pátrót is nagyon megviselte. A töröknek kedvezett a hadi szerencse. Ős Budavárának tornyain a félhold ragyogott. Az 1600-ik esztendőben Nagy-Kanizsa is török kézre került és a Kanizsán aluli községek lakói keservesen érezték ?. török járom súlyát. A pátróiak mainap is emlegetik, hogy őseik szántani jártak a töröknek Kanizsa alá, sőt a saját szántóföldeiknek egyrészét is „kanizsai Török földes Urak számára szántották Pátróiak." 2) Hozzá gabonájukat és borukat újra meg újra megdézsmálta a török. Valószínű, hogy ebben a veszedelmes időben veszítették el a pátrói Bebők, Dömötörfy, Györfty, Szakáll és Bolla családok régi nemesi levelüket is. Végre azonban ütött a szabadulásnak órája. A török egymásután kénytelen feladni várait. 1686-ban Budavára, 1690-ben Nagy-Kanizsa és vidéke is felszabadulnak a török uralom alól. És a községek, melyek ama gyászos időnek nyomoruságát átélték, kezdenek fellélekzeni. A pátróiak is mozgolódnak, még pedig első sorban nemesi levelük megújítása végett. A somogyvármegyei fő- és köznemesek gyülekezetétől beszerzik, — 1715-ben, illetve 1717-ben, — a szükséges bizonyítványokat, melyekben igazolva van, hogy a fenti családok tagjai régi nemesek és Pátrónak ember emlékezet óta birtokosai. E bizonyítványok alapján ki lett számukra állítva latinul az uj nemesi adomány levél, mely jelenleg a levéltárban bádog dobozban őriztetik. — Én e levelet magyarra lefordítottam és szabad fordításban itt közlöm. „Mi, hatodik Károly, Isten kegyelméből római császár, örökös Uralkodó, Német — Spanyol — Magyar 1) Tanúvallomás 1724. szept, 17-ról. — 2.) Tanúvallomás 1742-ből. — Cseh — , Dalmát — Horvát és Tótországnak stb. királyai : Ausztria Főherczege ; Burgundia, Brabantia, Styria, Carinthia, Carniolia, Luxemburg, Wirthemberga ésTheka, Felső- és Alsó- Silesia Herczege; Svevia, Marchia Morvaország Fejedeleme; Habspurg, Tyrol, Ferretia, Kyburg és Goritia Grófja stb : Emlékezetnek okáért adjuk, — kellőképpen megerősítve, — tudtára mindeneknek, a kiket illet: Hogy Mi, — némely híveinknek hűségük áll-hatatosságának és komolyságának, valamint alattvalói ragaszkodásuknak méltatása végett Felségünkhez felterjesztett alázatos kérelme folytán, nevezetesen : Döniö-törffy Márton, ? yános és másik jfános, Gergely és György, Györffy György, Baláss és Mihály, Bebők Mihály és másik Mihály, Szakáll Márton és István, mégis Bolla István, a somogy vármegyei Pátró birtoklásában mondott, a nemesek nemzettségéből és közönségéből való kiváló híveinknek, —akik előbb említett Szent Magyar Királyi koronánknak és hajdan Felséges Római Császár és Magyar Király Elődeinknek, azután pedig saját Felségünknek is a helyeknek és időknek változása, nem különben az események veszedelmessége között is, hűségesen és tántorithatlanul szolgáltak és engedelmeskedtek és akikről meg vagyunk győződve, hogy a jövőben is a hűség és bátorság hasonló buzgóságát ta-nusitani és bizonyítani soha meg nem szűnnek, — kérelme folytán, a fennt említett Somogyvármegyében lévő Pátró teljes és sértetlen birtokát, melynek valóságos és háboritlan használatában és folytonos bírásában őseik és elődeik ember emlékezet óta voltak és jelenleg ők maguk is valósággal és háboritlanul vannak és erre vonatkozólag kielégítő kiváltság — és adomány — leveleik is voltak, melyeket azonban az előző időknek jogsértései és veszedelmei folytán elvesztettek, amint ezeket hiteles bizonyítványokkal be is igazolták, tehát teljes és minden királyi jogunkat, ha valamit a nevezett Pátró tulajdonába bármiképpen bírnánk, vagy pedig egy és más, bármi okból, úton-módon és értelmezésnél fogva Felségünkhez tartoznék, azt minden hozzá kötött hasznokkal és mindenféle járulékokkal együtt, \' -3- ? J földekkel, t. i. szántóföldekkel mivelés alatt állókkal ős nem miveltekkel, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, mező- ségekkel, kaszálókkal, szénáskertekkel, erdőkkel, erdő ségekkel, hegyekkel, halmokkal, völgyekkel mészárszékekkel, szőlőhegyekkel, szőllőskertekkel, elő-hegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, a halaknak elzárásával és a vizeknek lefolyásával, malmokkal és ezeknek helyeivel, általában mindennemű hasznot és ezek járulékait csorbittatlanul, bármi néven neveztessenek, melyek saját helyes méréseik és régi határaik alatt ezen Pátró-birtokot jogosan és régtől fogva megilletik és hozzá tartoznak, a már megnevezett, következő birtokosoknak, névszerint: Dömötörfy Mártonnak, yánosnak és másik jfánosnak, Gergelynek és Györgynek, Györffy Györgynek, Balázsnak és Mihálynak, Bebők Mihálynak és másik Mihálynak, Szakáll Mártonnak és Istvánnak, mégis Ballá Istvánnak, maguknak és örököseiknek és minden utódaiknak ezen uj adomány levelünkkel adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk; sőt adjuk, ajándékozzuk és adományozzuk örökös joggal és visszavonhatlanul, hogy azt együttesen bírják, birtokolják és használják; más, különösen az Isten gyülekezetei jogának megsértése nélkül. — Ezen híveinknek adjuk emez igazoló-levelünket, ezt saját pecsétünkkel, melyet, mint Magyar Király használni-szoktunk megerősítvén. — Melyeket mi kiváltságlevél formájában újra kiállítani készek levénk, midőn ezek nekünk részletesen bejelentve lettének. — Kelt Luxem-burgh várunkban az Urnák Ezerhétszáztizenkilenczedik évében Június hava 16-ik napján. Római uralkodásunk VlII-ik, spanyolországi uralkodásunk XVI. magyar és cseh és a többi országi uralkodásunk IX-ik évében. Károly s. k. Gróf Illesházy Miklós s. k. Sigray József s. k." Kezükben lévén a királyi levél a község határait igyekeztek a ns.-pátróiak kijavítani. Ugy látszik ama háborús világban nagyon gyakoriak voltak a határsértések. Az erkölcsök elvadulása folytán nem azt tartották az emberek, hogy: „a másénak ne bántsd a neve," hanem örültek, ha a szomszéd község földeiből valamit ? — 9 — \' elfoglalhattak, marhái közül néhányat elhajthattak. — A pátróiak is többször keveredtek határ-villongási perekbe. Majd ők keresték igazaikat, majd meg ő rajtuk kereskedtek mások. Sok vaskos füzet van levéltárunkban, melyek eme perekről szóló jegyzőkönyveket tartalmaznak. Messze vezetne azonban kitűzött czélunktól e perekről bővebben szólni; csak annyit jegyezünk meg róluk, hogy itt is igaznak bizonyult a közmondás: „Jobb a sovány egyesség a kövér pernél " Egyébiránt a község lakói, mint nemesek tevékeny részt vettek a megyei életben is. Azok a családok^ is, melyek későbben leltek itt birtokosok és melyekről a fennti nemesi levélben említés téve nincsen, nemességük \' elismeréséért folyamodnak a megyéhez. És a megye a Bögri-család nemességét 1719 évről, a Fekete családét 1723-ról, a Daxner-családét 1665-ről igazolja. Az 1843-ik évi nemesi összeírásban előfordul a Smodits-család neve is. Pátrónak mint nemes községnek szerveze\'.e az 1774-ik évben a helytartó tanácshoz felterjesztetett. *)• Ügyes-bajos dolgaikban tanácsért, oltalomért gyakran fordulnak e helységbeliek a megye vezető férfiaihoz, kik közül különösen Madarász László, az egykori hírneves alispán mutatott iránluk jóindulatot. Tanúsítják ezt levéltárunkban lévő levelei. A királynak járó húsz Rhenus forintokat megadják. A katona tartásra járulékaikat rendesen lefizetik ; többek között 1742-ben hat katonának három hónapra 108 frtot. Résztvesznek a nemesi felkelésekben és a megyei tisztujitásokban, restaurácziókban is, melyek alkalmával a kifejtett korteskedések különösen a jelen század első évtizedeiben több " tekintetben igen káros befolyással voltak a nép erkölcseire. A mi kiemelkedőbb esemény a község életében volt, az összeforrott az egyházközség történetével; azért azokról ott fogunk megemlékezni. Itt még csak azt említem meg, hogy a község lakói, — kik a török hódoltság megszűntekor nagyon kevesen lehettek, — hiszen 1). Ezen adatokat tek. Dr Andorka Elek főügyész ur szi-vességéből birom. — 10 — a fenti nemesi levélben csak 13 családfőről van emlités téve, — egy század múlva, daczára a Bolla-család időközben történt kihalásának jóformán elszaporodtak. Az 1814-ik esztedőben ugyanis a lakosok száma 557 volt. Vallásra nézve 531-en az ág. hitv. ev. egyházhoz, 12-en a ref. és 14-en a róm. kath. egyházhoz tartoztak. Ha most ismét majdnem egy századdal haladunk előre és az 1890-ik évi népszámlálás adata\'t nézzük, akkor a következő eredmény áll előttünk. A lakósok száma 826 lélek; 410 férfi és 416 nő; vallásra nézve 663 ág hitv. evangélikus, 148 róm. kath. közöttük 56 czigány) és végül 15 zsidó. Az 1900-ik évi népszámlálás adatai: a falu lakóinak száma 845, kik közül 711. ág. hitv. evangélikus, 123 r. katholikus s 11 zsidó. Kedvezőtlen tünet, hogy az evang. hivek nem szaporodtak a megfelelő aranyban. Pátró népének viselete magyaros. Bár a környékbeli falvakban, különösen a török kiűzetése után sok idegen, leginkább vend elem telepedett meg, az itteni lakósok jól megtartották a magyar népviseletet. Foglalkozásukat illetőleg Nemes-Pátró lakosai föld-mivelők, még pedig nemcsak a mezőgazdaság, de a szőllőtenyésztés és a gyümölcstermelés terén is. De mind a három terén sok nehézséggel kell megküzdeniők, mert a 2130 k. holdból álló határ tagosittatlan á lapot-ban van, mert a filloxera a szóitokét nagy mértékben pusztítja és mert a gyümölcsfák közül is sokat kiölt a hernyó és a peronospora. Télen át az asszonyoknak kender- és lenfonás és szövés a háziipari foglalkozása. A millenium évében a községi képviselőtestület tagjai nagy lelkesedéssel határozták ei, hogy a biróilakra egy magyar nemzeti zászlót vesznek, hogy továbbá a templomtérre két ezredévi hársfát ültetnek és testületileg vesznek részt az ev. templomban máj. 10-én tartandó milleniumi ünnepi istenitiszteleten. Mind ezek megtörténtek. A hársfák 1896. április 19-én lettek elültetve. Jóllehet e dolgok nem tartoznak szorosan az egyházközség történetéhez, mégis jónak láttam ezekről is szóh/i, mert nézetem szerinl igy inkább megértjük a gyülekezet történetét is, melyről a következőkben leszen szó. II. Az első nyomol{. Az eddig modottak után most már azt szeretnők tudni, hogy mikor lettek a nemes-pátróiak az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak tagjaivá. Szeretnők ismerni ama férfiak nevét, kik itt prédikálni kezdették a Krisztusnak megtisztított tudományát, az evangelio-mot, mely rIstennek hatalma minden hívőnek üdvösségére", (Róm. 1. 16). Szeretnők látni: hogyan gyülekezik itt a nép az Isten igéjének hallgatására, hogyan lelkesül fel a refor-máczió, a hitjavitás tanai iránt, hogyan indul el, hogy most már az evangélikus egyház kebelében, az evangéliumnak vezetése mellett, keresse földi boldogságát és mennyei üdvösségét. De, — nagy sajnálatunkra, — a fátyol, melyet az egymás után eltűnt évek szőttek a múltra, nem engedi látnunk, mint alakult meg a nemes pátrói ág. hitv. ev. gyülekezet. Irataink, melyek levéltárunkban megőrizve lettek, későbbi korból valók; fénysugaruk hát nem tud elhatolni a gyülekezet bölcsőjéhez. Annyit azonban a reánk maradt Írásokból is következtethetünk, hogy az itteni evangélikus gyülekezet valószínűleg már a reformáczió hajnalán megalakult. A reformácziónak lelkes hirdetői ugyanis már korán megjelentek itt a Dráva-mentén is és itt több gyülekezetet alapítottak. Ugy véljük hát, hogy a nemes-pátróiak is megragadva a kedvező alkalmat, hamar megértették, miszerint az ág. hitv. evang. egyházban inkább kereshetik Istennek országát és annak igazságát, jobban munkálhatják boldogságukat és üdvösségüket. Azért siettek együttesen felvenni az evangélikus hitet, megalakítani itt az ág. hitv. evang. gyülekezetet. És erre annyival inkább indíttatva érezhették magukat, mert a török sok plébániát elpusztított, juttatván ez által a népet a teljes lelki gondozatlanságnak állapotába. Ott a sághi-puszta* határában a „szent-egyházi-dülő" tetején van egy rom, jobban mondva téglahalmaz. 12 A köztudat szerint zárda, templom, szentegyház állott olt hajdanában. Nyomát a kanyargós útnak, mely hozzá a völgyből felvezetett most is megláthatod ; jelzi azt ott a rengő zölJ vetésben felfelé húzódó sötétebb vonal. De a török ezt a templomot, mondjuk plébániát is le-ágyuzta. így, — mint ezt egy későbbi tanú vallomása mutatja, — az egész környéken alig volt r. kath. templom. Ennek a tanúnak állítása szerint nemcsak Pátró-tól de Bükkösdtől és Surdtól is nagyon messze esett a r. kath. templom. Mi volt hát természetesebb, mint az, hogy a lelki vigasztalást nélkülöző pátróiak is követőivé legyenek nz evangeliomnak, annál inkább, mert eléggé meggyőződhettek róla, hogy a r. kath. egyház immár kevésbé elégitheté ki az üdvöt óhajtó lelkeket. — Való-szinü hát, hogy mikor az 1600-ik év táján e hon fiainak és leányainak túlnyomó nagy része az evangélikus hitet vallotta és a magyar reformáczió fénykorát élte, akkor a nemes-pátróiak is már az evangélikus egyháznak voltak hivei. Mind e nyomok azonban, melyeket eddig vizsgáltunk már nagyon elmosódottalc, nagyon elsimultak ; de most egy még jól felismerhető nyomra találtunk. Itt a faluban „Bebők Pál fundtisán/\' melyet közelebbről meghatározni nem tudunk, állott „a régi Evangelica Lutherános Templomunk/ melyet a hitősök valószínűleg még a török-hódoltság idejében építettek, a mikor épiteniök könnyű volt, mert a török, bár a hűbéri adót és szolgálmányokat megkövetelte, a reformáczió ügyei iránt közönnyel, mondjuk türelemmel viseltetett.."!.) — Ebbe a talpakra épitett templomba jártak isteni-tiszteletre, vagy a mint akkor mondották „isteni-szolgálatra" nemcsak a pátróiak, de a vidékiek is, nemcsak az evangélikusok, de a r. kat-holikusok közül is sokan „minthogy az Catholica Templomok valamennyire távul esnének" innen2). Tgy ide jártak a többek között; Gyékényesből Böcseics György és Ritecz András, Szent-Királyról Imre Mihály, 1) Okirat 1766-ból; 2) Tanúvallomás 1781-ről; 10 Makár József és Novákovics János, Liszóból Szmodits Miklós ág. hitv. evangélikus hivek, Bükkösdről Hadek Ferencz, Surdról Bálinth András r. katholikusok. Lelkészek, kik a szóban forgó templomban működtek voltak Verbay, továbbá Filo és Rosár.l) Sőt volt ha több nem, legalább még egy negyedik is, mert egy 1781-ben tartott tanúvallomásból tudjuk, hogy az 173L-ilc év előtt itt lakott és működött lelkészek közül kettő itt halt meg ; pedig a fennt emiitett három küzül Filo Ihá-ros-Berénybe nyert meghívást és költözött át, Rozár pedig a szent-királyi gyülekezetbe hivatott meg, hol utolsó volt a József-féle türelmi parancs megjelenése előtt.2) Hihető, hogy a gyülekezet korán állított gyermekei számára iskolát is. De erről, valamint a benne alkalmazott tanítókról Írásaink nem szólnak. Az az egyszerű fa-templom azonban, mely ama békétlen és vészes időkben e községben, mint a békének háza állott és oly sokaknak lett vigasztalásházává, az 1720-ik év táján düledező állapotba jutott, ugy any-nyira, hogy azt többé kitatarozni nem lehetett és benne istenitisztelet tartható nem volt. — Ekkor az evangélikus hivek egy magán házban tartották istenitiszteletüket, mind addig mig az uj templomot fel nem építhették.3) — És valószínű, hogy ezeket a magán házban-tartott istenitiszteleteket már csak a tanítók vezették, mert a lelkészeket száműzte a gyülekezetből a r. kath.-ok részéről jött támadás. — A vallási türelmetlenség kegyetlen szelleme ugyanis, mely I-ső Lipót uralkodása alatt 1674-ben a protestáns lelkészeket gályarabságra hurczoltatá, ekkorra itt, a töröktől visszahódított részekben is megérezteté fagyasztó szélét és pusztítva sivitott végig a nemes pátrói gyülekezeten is, megfosztván ezt első sorban lelkészétől. — Ekkor a gyülekezet szükségét érezte annak, hogy mint társgyülekezet szoro-\' sabban ragaszkodjék a surdi ág. hitv. evang. gyülekezethez. 1) Boros lelkész jegyzete lSO-4-ról az anyakönyvben. 2) Boros feljegyzése az anyakönyvbeu. 3) Tanúvallomás 1781-rál, levéltár 2. — 14 — III. \' \' , A tdrsg\\;ülel<ezet. (,1730-tól 1757-ig.) Nemes-Pátró községtől nyugoti irányban, 1|2 órányi távolságra, a kanizsa-zákányi ut mentén egy kies völgyben fekszik Surd falu. Itt is már a reformáczió hajnalán alakult evangélikus gyülekezet, melynek már az 1659-ik évben volt lelkésze: Perlaky György személyében.l) A közeli szomszédság és az evangeliomi szeretet ugy hozta magával, hogy a surdi és a ns.-pátrói evangélikus gyülekezetek jó egyetértésben és bizonyos szorosabb összeköttetésben éljenek egymással. Az egyik gyülekezet hivei gyakran rá voltak utalva a másik gyülekezet lelkészének és tanítójának szolgálatára, különösen az üldöztetések szomorú idejében, mikor majd az egyik, majd a másik gyülekezetből űzték el, a vallási türelmetlenség által vezetett emberek az evange\'ikus lelkészeket és tanítókat. Bár Ill-ik Károly magyar király uralkodásának kezdetén a török uralom alól felszabadítottak iránt vallási ügyekben engedékenyebb volt, mégis türelmeden r. katholi-kus papok által szitva már az 1715 ik évben megindul itt is az evangélikus templomok és iskolák elvétele, a lelkészek és tanítók elűzése. Ekkor a surdiak a nemes-pátrói lelkészek szolgálatával éltek, mi arra mutat, hogy a ns.-pátrói nemesség, erőt merítvén a királynak ked-vezéséből .(abban az időben nyerte az uj nemesi levelet) bátran lobogtatta az evangéliumi hit zászlóját. De a támadók nem hagytak ám fel a támadással. Hivatkoztak arra, hogy már 1714-ben meg lett a protestáns lelkészeknek az artikuláris helyeken kivül való istenitisztelet tartása tiltva. Nemes-Pátró pedig nem lett ár-tikuláris gyülekezetnek elismerve. Azért látták jónak a pátrói hivek, hogy mint társgyülekezet Surdhoz, az ár-tikuláris helynek elismert gyülekezethez ragaszkodjanak, hogy igy a támadást annál inkább visszaverhessék és evangélikus hitükben megállhassanak. 1) L. Szaloky E. Vázlatok a surdi ev gyülekezet történelméből. — 15 — ? \' • . - ? f Történt pedig ez az 1730-ik év táján. Abban az f időben a surdi evangélikus gyülekezet élén Árvay Andris lelkész-tanitó állott, ki Surdon lakott, keresz-"; telt, urvacsorát osztott, temetések alkalmával énekelt, ! prédikált és búcsúztatott, kit a surdiak és pátróiak majdnem egyenlő arányban fizettek és kit a hivek „Tisztelendő Mester Uramnak" czimeztek. Árvay András buzdítására a ns.-pátróiak templom-épitéshez készülnek. De nem az összeroskadt templom helyére akarják az ujat építeni, hanem más alkalmasabb fundusra, — Mikor pedig a gyülekezet vezető férfiai a megfelelő templomfundust keresnék, jelentkezik Nagyfi avagy Csikós Gergely és hitestársa Szakái Ilona és „kérés nélkül, ingyen, az Ur Istennek dicsőségére" . adnak a czélnak megfelelő templom-fundust, melyen azután a hivek az 1731 ik esztendőben fel is épitik a templomot, ennek mestergerendájába a következő feliratot vésvén: „Aedificatum hoc, templum 1731-0 sub concionatore Árvái Andr." (Ezen templom 1731-ben építtetett Arvai András hivataloskodása alatt.) 1-) Bizonyára nagy dicséret illeti meg e hitősöket, hogy templomukat éppen az 1731-ik esztendőben épitik fel, a mely évben kiadatott „a Károly-féle rendelet," melyben az evangélikusoknak csak az artikuláris gyülekezetekben engedtetik meg a nyilvános istenitisztelet; egyebütt csak magán istenitisztelet. De ők az artikuláris gyülekezethez való tartozandóságukból, nemesi kivált-\' ságaikból és mindenek felett az erős Istenben való bizalomból erőt merítettek evangélikus hitük, megvédéséhez és templomuk felépítéséhez. Pedig szegények is voltak ám és az egyszerű templomot is csak ugy tudták felépíteni, hogy arra gyűjtést eszközöltek, mely gyűjtés alkalmával Légrád városából egy Halasy nevű hitrokonunk is adott e temp\'.omépitésére pénzt. Annál nagyobb lett örömük mikor hát templomuk elkészülhetett és abban buzgón imádhatták az Istent, nemcsak ők maguk de a szomszédos községekből való hitrokonaik is, sőt más felekezetitek is nagy számban. És a nyilvános istenitisztelet e templomban, lelkészek által 1) Levéltár l|b. — 16 — . ! vezetve, 1757-ig mindig meg lett tartva, oly formán, hogy minden harmadik, majd meg minden ötödik vasárnapon jöttek át a surdi lelkészek ide istenitiszteletet tartani. De nem háboritlanul. Mert az akkori szent-mi-hályi plébános, támaszkodva ama helytartósági rendeletre, mely szerint az 1681-iki törvényben meg nem emiitett templomok összeirandók, bezárandók és a r. katholiku-soknak átadandók, gyakran megkísértette ám a ns-pát-rói templomnak elfoglalását. A hagyomány szerint a vármegyétől rendelkezésért bocsátott csekélyebb számú katonasággal megjelent a helységben, hogy a templomot elfoglalja és r. katholikus szertartás szerint felszentelje. De az itteni nemesség, férfiak és nők, egy akarattal keltek templomuk védelmére és kiűzték a faluból a vallásszabadságnak háborgatok, kik azonban a támadást újra meg újra ismételni, — mint ezt majd később látni fogjuk, — el nem mulasztották. A vallásszabadság megsértéséhez tartozott az is, hogy abban az időben a protestánsok szigorú büntetés terhe mellett kényszerítve lettek a r. katholikus ünnepek megtartására. Gombán 1733. jun. 8-án jelent meg Dezső Ádám T. N. Somogyvármegye főbirájának egy rendelete, melyben a többek között ezek is foglaltatnak : „Dicsértessék Jézus Chus! Az múlt Gralis Gyűlés alkalmatosságával az ő Fölsége Kegyes Páran-csolattya érkezvén a N. Várgyére, mellynek értelme alább megh irt mód szerint tuttára lészen minden renden lévő embereknek. Először valaki ez Szent Innepeket megh szegi ekképen fog büntetődni. Nemes Uraimék gyönge és szegény értékekhez képest, hat forintokban, Jobb értékekhez és gazdaságban levők penigh huszonöt forintokban fognak büntetődnyi, parasztok penigh Öreg és Gyönge állapotokban levők, Tizenkétt pálcza ütéssel, Iffiab és Jobb erőben levőkben penigh Ötven pálcza ütéssel fognak büntetődnyi mely büntetések Plébánus Uraiméktól vagy Másoktól megh tudatván, az Világi Magistratus által desumáltassanak, mellyet . edgyet értvén fő vagy Vice öspörös Uraimékkal azon büntetések az Parochialis Templomoknak vagyis Filiali- soknak épületekre adatatnyi fognak Az Innep napok, Vasárnap. Kis Karácsony. Vízkereszt. Sz. Pál megtérésére. Gyertya Szent Boldog assz. Szent Mátyás apt. Szent Jóseph. Gyümölcs Oltó Boldog Asz. Nagy Péntek. Húsvét. Sz. Albert Püspök. Szent György. Sz. Phülöp Jakab. Api. Sz. kereszt megtalálása. Áldozó Csötör-tök. Pünkösd Űrnapja. Kereszt. Sz. János. Sz. László király. Szent Péter és Sz. Pál Api. Boldog asz. Látogatása. Szűz Mária Magdolna. Szent Jakab Api. Ur szine változása. Sz. Lőrincz Martyr. Nagy Boldog asz. Sz. István király. Sz. Bertalan Api. Kis Asszony születése. Sz. kereszt fölmagaszt. Sz. Mátthé Api és Evang. Sz. Mihál Archangyal. Sz. Miklós püsp. nep. Sz. Simon Judás Api. Minden szentek napja. Sz. Imre Herzek. Sz. Márton püspök. Sz. Eörsébet asz. Sz. Katalin szűz és martyr. Sz. András api. Boldogasszony fogantatása. Sz. János api. Karácsony Urszületésc. Sz. István első martyr, Sz. János edista Apró Szentek Martyr." Minden támadás daczára azonban tovább folytatták az ősök egyház-védő és egyházat ? épitőmunkájukat. Sőt ugy látszik, mintha a harczban nagyon is megedződtek volna, mert az 1749 ik évben, mikor lelkészük a Surdon lakó Suhajda György volt, ki ott 1742 óta volt hivatalban, külön lelkész alkamazására is gondoltak. — Ezen tervükről azonban lebeszélte okét Miskey Ádám ns.-dömölki lelkész és kemenesaljai esperes, kinek egyházmegyéjéhez tartozott akkor Nemes-Pátró is és ki 1749-ban a surdi és ns.-pátrói ágotai hitvallású evangélikus keresztyén hallgatósághoz „Nemes Dömöl-kön 1749. jun. 5-én kelt levelében a többi között ezeket írja: Pátrói Uraimékkal is, mint az előtt légyen kegyelmetek szép egyességben. Nincsen most ideje, hogy két Praedikátort tartson, bár az egy maradhasson a két faluban. Ezzel az Ur Istennek ajánlván kegyelmeteket, maradok Igaz ió akaró szolgája Miskei Ádám s. k.u —i.) A jó tanácsot elfogadják a pátróiak és nem választanak külön papot, hanem továbbra is Suhajda lelki- 1) Gyül. levéltár Íja. — 19 — gondozása alatt maradnak és ennek a hivataloskodás; alatt 1750-ben építenek egy hajlékot, valószínűleg iskc lát, melynek egyik gerendájába ezt a feliratot vésték „Haec domus aedif. per me Georgium Suhajdi ho tempore hujus eccl. pást. A MDCCL. d. XVII juny. (Ezen ház épült általam Suhajda György, e gyülekezt ekkori lelkipásztora által. Az 1750-ik évben június 17-i napján.) Ez a feliratos gerenda ott az „örvényi kertben épített, Dömötörfy Ferencz (Bariska) tulajdonai képezi pajtában, mint gerenda, — persze sokkal későbbi idi ben, fel lett használva és ott mainap is látható. A következő 1751-ik évben Suhajda György lelkes meghalt. Hiva\'ali utódja lett Berke Ádám, ki azonba csak rövid ideig állott az egyesitett gyülekezet elér mert kanonikus hibái miatt 1755-ben hivatalától elmo; dittatott és JSandra költözvén ott meg is halt, 1761-ber Hivataloskodása idejéből semmi kiemelkedőbb esemén nem lett feljegyezve az utókor számára. Annál nagyobb tevékenységet fejtett ki az 1755-i esztendőben lelkészül megválasztott Kusmits Isivát Szükség is volt az ő rendithetlen buzgóságára, mert vészfellegek mindig sötétebben tornyosultak a ns.-patn evang. gyülekezet felett. Hűségesen járogatott ő id Pátróba lelkészi teendőinek végzése végett körülbelül, éven át, mikor mint maga irja a szent-mihályi plébánu koholt és hamis vádjai folytán Berzenczére, Nagy Jánc vármegyei megbízott elé idéztetett. Kuzmits az idézé folytán 1757 aug. 3-án jelent meg Berzenczén, hol fennt említett. Nagy János által a szentségeknek Pátrc ban való kiszolgáltatásától el lett tiltva, azzal a me<; okolással, hogy a filiákban nem szabad a lelkészekne egyházi szertartást végezniök.l) Ez által a kezdettí fogva összeforrott két gyülekezet egymástól elszakító tott, a társgyülekezeti viszony szétromboltatott és pátrói hivek- megfosztattak a szentségekkel való éléstő az igének hallgatásától és általában a lelkészek szo gálatától. Ez is igen nagy baj volt, de jött ennél mé nagyobb is. 1) Jegyzet a surdi an;akönyvben. IV. j\\ gyülekezet a legnagyobb veszélyben. (1757—1781.) A lelkészek ki lévén innen tiltva, a tanítókra várakozott a szent és dicső hivatás, megtartani a hivek seregét az evangélikus hitben és vezérelni azt, mint az Urnák választott népét az erénynek utján Isten országa felé. És dicsérettel legyen említve ők teljesítették is apostoli hivatásukat, mert nemcsak a gyermekeket tanították, hanem könyörgéseket is tartottak, sőt prédikáltak is és vasárnaponként híveikkel együtt át-átzarándokoltak a surdi templomba istenitiszteletre, igy élesztgetvén hiveik-ben a hitbuzgóságnak szent tüzet. Sajnos, hogy nevét csak az egy Kozma Miklósnak ismerjük, kiről későbben kissé bővebben is meg fogunk emlékezni. És váljon mit tett ekkor a lelkész Kuzmits István? Talán megelégedett azzal, hogy pátrói hivei átjártak a surdi templomba? Távolról sem. Fájó szívvel tért ő haza Berzenczéről. És méltán. Mert nem volt ám jogos az a rendelet, mely az evangélikusoknak csak az árti-kuláris helyeken engedett szabad vallásgyakorlatot. Még kevésbé volt jogos az az intézkedés, mely a surdi lelkészeket Pátróból kitiltá, mivel Pátró Surdnak nem fili-ája, hanem társgyülekezete volt régtől fogva. Nem is tudott ám a buzgó lelkész a dolgok ilyen állásába belenyugodni. Azért a tilalom daczára is gyakran megjelent temetni és egyéb lelkésziteendőket végezni Pátróban, hol neki földbirtoka is volt, talán éppen neje: Ssakdly Terézia után, ki a pátrói Szakáll-családból való lehetett és ki mint özvegy itt Pátróban halt meg az 1787-ik esztendőben. E mellett az i<zy elnyomott gyülekezet nem volt elfelejtve az egyházi főhatóságtól sem. Messze vidékről, onnan a szép kemenesaljáról két izben is megjelenik itt a hírneves Perlaky Gábor ki akkor dömölki lelkész és kemenesaljai alesperes volt és ki későbben t. i. 1771-ben dunántúli superintendenssé lett megválasztva. — 20 — — 21 — Először 1759 márczius\' 23-án jelenik meg a gyüle kezetben nevezet alesperes. Vele jön Dubovay Jáno; kertai lelkész és még Kuzmits István surdi lelkész is Ekkor az ő jelenlétükben állítja, ki Dömötörfi Jánoi adománylevelét, melynek értelmében tanitolakhelyül od; ajándékozza a gyülekezetnek nemesi házhelyecskéjét melynek egyik szomszédja Kuzmits István lelkész volt Ama veszélyes időket nagyon jellemzi a fennt említet adománylevél eme mondata: „Ha pedig Lutheranoi keresztény Atyámfiátul valaki ezen jótéteményemet má: Vallásbeliek számára el akarná foglalni; akkor az éi nemzetségemre ezen fundus viszsza száljon."!) Másodszor meg az 1766-ik év október havának 10-ér jelenik meg Perlaky Gábor, mint kemenesalji alespere; a ns.-pátrói evang. gyülekezetben, hogy itt megmenten segítse, a mi még megmenthető. Most is Dubovay János kertai lelkész kisérte el őt. Ezen kivül megjelentet még Urssini Mihály iharos-berényi lelkész és Kuzmití István surdi lelkész is. Előttük és a helybeli elöljárói előtt állítja ki akkor Szakái Ilona néhai Nagyf avagy Csikós Gergely özvegye az ajándékozó levelet i templom fundusról, melyet férjével még 1731-ben i gyülekezetnek ajándékoztak volt, evangélikus egyházunl iránti nagy szeretetük által vezéreltetvén.2) Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ezen alkal makkor Perlaky Gábor minden lehetőt megtett az itten híveknek bátorítására és az evangélikus hitben vak megerősítésére. És nekem ugy tetszik, mintha a gyüle kezet a mostoha helyzet daczára is folyton erősbödöti yolna. Annyival inkább, mert Kozma Miklós tanitc nagy buzgóságot fejtett ki a gyermekek tanításában, í könyörgések tartásában és valószínűleg a predikálás bari is. De az ellenség sem nyugodott ám, hanem rövidebb hosszabb szünet után újult erővel támadott a gyüle kezetre. Különösen nagy szálka volt az evangeliom elleneinek szemében Kozma Miklósnak bátor és sikertelje: fellépése, működése. Azért most már őt is lehetetlenné 1) Gyűl. levéltár 4. 2) Gyűl. levéltár 1. igyekeztek tenni. A megyei hatóság közbelép és „1780-ban die 9. aug. Pátrói Mester a templomban való kö-nyörgés tételtől, a mely mint eddig ususba volt, eltil-tatott ezt vetvén okul, hogy prédikállott és pastillákat olvasott".1) így bezáródott Kozma Miklós előtt a templomnak ajtaja. Most már csak az volt hátra, hogy a templom r. katholikus szertartással felavattassék és ar, katholikusok-nak átadassák. A támadók nem is késtek ezt szorgalmazni a felsőbb hatóságoknál. Csak ürügyet kellett keresni, mintha a templom elvétele az engedetlenek\' méltó megbüntetése lenne. Abban az időben Magyarország kir. helytartója Mária Terézia veje: Albert szász-tescheni herczeg volt, ki a magyar kir. itélőszéknek egyik hites jegyzőjét Árvay Györgyöt küldi ki Nemes-Pátróba, hogy az itt a helyszínén tartson vizsgálatot az itteni evangélikusok vallásgyakorlatára vonatkozólag. — Nevezett Árvay György vizsgálóbírói működésében Pátróban 1781 márczius hó 2G-án tartja meg a vizsgálatot. Kihallgat 14 tanút a következő négy kérdés felől: „1. Vallya meg a Tanú letett hite után ezen Te-kéntetes Nemes Somogyvármegyének Nemes-Pátró nevezető helljségében levőknek, akkik Augustana Confes-sión vannak, ezen az most el vétetett Oratóriumokon kivül más Oratóriumokra emlékezik-é, s tudja-é azt hogy ezen utóbbi hány esztendőktől fogvást légyen bírásokban, vallya meg azt is le tett hite szerént, hány Praedicátorok voltak az eö emlékezetére \'s azok közül némellyek laktak-é ezen Nemes-Pátrói helységben? 2. Miutátúl fogva pediglen tsak Mesterek vagyon hite szerént vallja meg a Tanú,\' ha vittek-é egyéb hi vatalt Mesteri hivatalnál végben, Praedicállottak-é, gyón- tattak-é, kereszteltek-é, vagy pedig micsoda szolgálatot tettek egy szóval vallja meg? 3. Vallja meg azt is a -Tanú, azon Praedicálló és más székek, \'s eszközök, melyek a Praedicátorok ki- i) Tegyzet a surdi anyakönyvben. • — 22 — tiltások után ezen mostani Oratóriumban találtattak mi okra való nézve voltak ott, s micsoda kötelességet vittek végben bennek az Mesterek ? 4. Mondja meg továb is a Tanú, hogy ha jártok-é más helységekbül ide az Nemes-Pátrói helség Oratori-urnában Isteni szolgálatokat tenni, avagy tsak magok a falubeliek jártak, Miulta egyedül tsak magok vannak a2 Mesterek ?"l) Érdekes a 14 tanúnak, kik közül heten 90 —10S évesek voltak, — vallomása, de e vallomások közlése e kis munka keretén kivül esik, lévén e tanúvallomásokat magában foglaló jegyzőkönyv három és fél iv, Csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy a tanuk közül egy sem vallott az itteni evangélikusok ellen, sőt mindannyian még a róm. kath. tanuk is bátran vallották, hogy örömmel jártak a pátrói lutheránus oratóriumba, imaházba isteniszolgálatra. Elképzelhető, hogy mennyi izgalmat állottak ki a szegény ősök e vizsgálat ideje alatt és mekkora aggodalom és reménnyel néztek a vizsgálat eredménye elé. — Oh mint várták, hogy templomuk ajtaja ismét megnyílik előttük és ők újra zenghetik abban a győződelmi éneket: ,Erős várunk nekünk az Isten" és hallgathatják Isten igéjét, melyről szól az Üdvözítő ígérete : „Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt." (Luk. 11, 28) Pedig mily közel állottak szegények ahhoz, hogy, templomuk örökre zárva marad előttük és át lesz az adva a r. katholikusoknak. De a veszélynek idején az Ur közel volt hozzájuk szabaditásával. Mikor az üldöztetésnek éjszakája már már egészen korom sötétté válott felettük, akkor a láthatáron kezdett a vallásszabadságnak hajnala is derengeni. — A nevezett helytartósági kiküldött még jó formán fel sem terjeszthette az illető hatósághoz az általa teljesített vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, megjelent 1781. okt. 25-én Il-ik József császár türelmi parancsa, mely a protestánsoknak, — sok megszorítással ugyan, — vallásszabadságot enged biztosit. Meg- 1) Jegyzőkönyv a gyűl. levéltár 2 sz. a. — 23 — nyílt hát a pátróiak előtt is templomuk ajtaja.ismét, az evangéliumi vallásért lelkesedő szivük nagy örömére, nagy boldogságára. -. Áldozatkészséggel hozzák meg most adományaikat az Ur oltárára, hogy 1782-ben imaházukat, templomukat mely ekkorra már megrongálódott, kitatarozzák. Egy, egy ember szívesen ád 1—10 rhenus forintokat. így csakhamar, összejött annyi pénz körülbelül 63 fórt, hogy a templom jó karba volt állítható. — Ekkor aztán n.-igyobbra törnek az Urnák e hívei. Felhasználandó!? a türelmi-parancs nyújtotta szabadságot anya gyü\'ekezetté akarnak alakulni. E szebb időt Kuzmits István, a buzgó lelkipásztor ki az uj — szövetséget vend nyelvre lefordította, — nem érhette meg, mert az Ur hívására munkás életét még 1779-ben decz. 22 én befejezte. Bibliafordítását vend gyülekezeteink mai nap is használják. Utána következett Bakos Mihály 1780-tól fogva. Az ő idejében búcsúzik el Surdtól, a társgyülekezettől a ns-pátrói ág. hitv. ev. egyház és -lesz önálló anyagyülekezetté.1) V. hz an\\}agyülel<ezet megalakulása és vi» rágzásnal< indulása. I78I—I82O. A Il-ik József-féle türelmi parancs értelmében a protestánsok Magyarország minden részében, hol 100 család együtt lakott és a gyülekezet fentartására képes volt, építhettek templomot, de torony és harangok nélkül és alkalmazhattak lelkészt meg tanítót is. A pátróiak is, — bár száz családnál kevesebben voltak, — folyamodnak a nemesen gondolkodó fejedelemhez, hogy engedné meg nekik az önálló gyülekezetté való alakulást. Es ime a fejedelem nevében a m. királyi helytartó- 1) E részbea több adatot Szalóky Elek fent emiitett munkájából mentettem. — 24 — tanács, daczára annak, hogy a kérvényezők nem voltak száz családdal, megengedi nekik az anya gyülekezet felállítását, mert nagyobb részben nemesek voltak. A helytartó tanácsnak az 1783 ik év július 7-én Pozsonyban kiállított engedélye a megye utján azon év ; augusztus havában érkezett meg Pátróba, örömre han- j golván itt a sziveket. — A buzgó hivek azonnal lel- ; készválasztáshoz látnak és megválasztják Nyirő Zsig- \' mondót, ki már szeptember 6 án hivatalába lett iktatva, Bakos Mihály surdi lelkész jelenlétében. — Az uj lelkész azonnal megkezdi az Ur s\'zőllőjében szent munkáját. A régi anyakönyvek, melyeket ez ideig Pátróról a Sur-don lakó lelkészek vezettek, természetesen továbbra is ott maradtak a surdi parochián. Nyirő tehát a gyülekezettel uj anyakönyveket szereztet be és megkezdi azoknak vezetését; még pedig a keresztelési anyakönyvét 1783. október 23-án. a halotti anyakönyvét 1783. szept. 6-án és az esketési anyakönyvét 1784. január 18-án. Ekkor már nem a sok harczot kiállott Kozma Miklós volt a gyülekezetnek tanítója. Hogy más gyülekezetbe költözött-é innen, vagy pedig itt halt meg, nem tudtam kikutatni. Helyét ekkor a Nemes-Dömölkről származott Fodor István töltötte be. A gondnoki tisztséget Fekete Márton „öreg kurátor" és Dötnötörfy István „kisebb kurátor" viselik. A dékán vagy templomszolga teendőit Dezső Márton „egyházfia" teljesiti. — A munkának ilyen beosztása mellett most már teljes mértékben megindul a Krisztus ezen evangélikus anyaszentegyházának építése. Nem lehet kétségünk az iránt, hogy a szellemiek terén mindenek szépen és ékesen folytak. De az anyagiak terén is igyekeztek a hivek minden tőlük telhető áldozatot meghozni. Az 1784-ik év január havának 19-ilc napján megveszi az ecclesia Dömötörfy Mártontól ennek félsessióját a hozzá tartozó földek és rétekkel együtt 200 „Rhenesi forintokért."!•) Ugyanazon év április havának 14-én a hivek Véssey Erzsébet férjezett Sygher Imréné eöri lakostól zálogba veszik 266 frtért 1) Levéltár 8; 25 azt a házat és fündust, melyet néhány esztendővel előbb nevezett úrnő Dömötörfy Jánosné pátrói lakostól zálogba átvett. 1) Így lett a lelkésznek is lakása, megfelelő belsőséggel. Harangja a gyülekezetnek ebben az időben már volt, mit abból tudunk, hogy 1784-ben „egy pápista asszony kinek nincs része" meghalván, harangozásért fizettek 7 dénárt." 2) Ebből a megjegyzésből latjuk azt is, hogy ez a harang Itözös lehetett a pápistákkal és hogy a két felekezet hivei a régi ellenséges idők daczára is sokszor egyetértésben éltek itt. Későbbi időben is többször tétetik e harangról említés. És a pápistákkal utóbb tárgyalások is folytak ennek teljes átvétele iránt. " De hogy átvette-é ezt az evangélikus gyülekezet teljesen, nem tudtam kikutatni. Hivatali elődöm ugy mondta, hogy ezt, — repedt állapotban a sekrestyében lévén,— ellopták volna Ezen kis kitérés után térjünk vissza ismét az 1783-ik esztendőbe és akkor látjuk, hogy Nyirő Zsigmond már hivatalba lépésekor vétetett a gyülekezettel a gondnokok számára számtartó könyvet, melybe a bevételek és kiadások lettek bevezetve. — E könyvnek tanúsága szerint a fennt emiitett ingatlanok vételára az 1784-ik esztendőben jóformán önkéntes adományokból folyt be. Egyébiránt akkor a gyülekezet bevételeit majdnem kizárólag az erszény-pénz képezte. És dicséretére legyen említetve az akkori híveknek: a perselybe szívesen adakoztak. Még inkább igyekeztek a hivek szoigálmányokkal előmozdítani a gyülekezet felvirágoztatását. Nagy lelkesedéssel állítanak ki 1784 szept. 19-én egy kötelező nyilatkozatot, melyben számszerint 90-en arra kötelezik magukat, hogy az ekklezsia szolgálatában végzendő közmunkákat a templom, a lelkészlak, az iskola körül és a mezőn készséggel fogják teljesíteni.3) A következő 1785-ik évben május 1-én Balassits yános a gyülekezetnek testamentumban hagyott ötven forintot. — Méltó, hogy neve a helyen is megörökittessek. 1) Levéltár 7 ; 2) Gondnok\' számadó könyv. 3) Gyűl levéltár 9. — 26 — Alig indult meg azonban a munka szent buzgó sággal már is távozik az egyik vezető munkás. Fodor ; István tanitó ugyanis 1785-ben a gyékényesi ev. egy házba nyervén meghívást, oda költözik át és ott viseli több éven át a tanítói hivatalt. _ : Uj tanítót kellett hát a híveknek választaniók. És í megválasztják a íérfikora javában lévő yőssa Zsigmon- l dot, ki még ugyanazon évben megkezdi hivatalos működését, így ujn ki lett egészítve a tisztviselők sze- ; mélyzete. Sőt a gyülekezet inspektort, felügyelőt is választ magának, még pedig a saját kebeléből. Tudjuk ugyanis a reánk maradt iratokból, hogy Dömötörfy | Sándor az 1786-ik 1787-ik és 1788-iki években inspektori, felügyelői hivatalt viselt itt. — Ment is ám a dolog szépen. Kiki igyekezett hivatalában hű lenni. A gondnokok a meglévő egyházi épületeket: a templomot,-a lelkészlakot és az iskolaházat kikitataroztatják, a mire bizony sokszor nyílott alkalom, mert ezen épületek már mind régebben és csak fából, zsupp-tetővel épültek volt. ? — A régi iskolához valószínűleg azon a funduson állott, melyet még 1759-ben Dömötörfy János ajándékozott a gyülekezetnek és mely fundushoz utóbb a gyülekezet megváltotta Kuzmits István lelkésznek jószágát is. Az első gondnoki számadás 1786 aug. 13-án tar-tatik meg és pedig az anyagyülekezet három első évéről egyszerre. — Ezen alkalommal a gondnokok számadása felülbiráltatván, elfogadtatott. Ugyanazon esztendőben az a megtiszteltetés éri az uj gyülekezetet, hogy az egyházmegyei lelkészek itt tartják „kántorukat," jobban mondva papi gyónásukat. Ezen „Solemnitáskor\'1 a kurátorok kiadtak húsra: 26 !|2 dénárt. — Ez a csekély összeg is, — a mely az akkori viszonyok között nem is volt oly nagyon kicsiny, — áldozatkészségnek a jele. • Szervező munkáját azanban három évi tevékenység után félbe szakítja a lelkész: Nyirő Zsigmond és mtgy, hogy 1787-től a zala-istvándi evangélikus híveknek legyen lelkipásztora. 1 — 27 — ? Utódjául a hívek ide meghívják Berke Balassi, ki 1788 január 1-én már vezeti az anyakönyveket. Ismét folytathatták tehát a vezetők és hivek az Ur ezen kisded egyházának építését. Folytatták is. így a többek között 1789 ben „az oltáron lévő négy megezüstözött gyertyatartókat a ecclesia Tiszt. Berke Balázs Uramtól két akó borban megvette: idest 4 fi." Valószínű azért, hogy az újult erővel munkálkodó gyülekezetet nem találta rendezetlen állapotban Hra-bovszky Sámuel superintendens, ki 1789 évi október 22-én tart itt egyházlátogatást Bővebb adataink ezen első superintendensi látogatásról nincsenek. Csak annyi van feljegyezve, hogy a gyülekezet ezen alkalommal a superintendens urnák a honaráriumot három esztendőre — egy forintjával, három forintot és 1 frt. 15 kr. fu varpénzt Bozzay György, „mint a visitatió alkalmatos ságával jelen lévő senior" kezeihez lefizette és hogy ekkor 152 kr. erejéig k\'sebb méretű lakoma rendezte- tett. —? Nincs azonban okunk kétségbevonni, miszerint a főpásztori látogatás áldásos lett az egyház életére. . . Csakhogy akadályok is merülnek ám fel. Az Ur szolgájának háza gyászba borul, mert a lelkészné Gye-nese Rozina 1791-ben nov. 27-én gyermekszülésben meghal. És a bánatos férj a következő évben elbúcsúzik híveitől hogy a vasmegyei Hódoson vállaljon lelké-szi hivatalt. A megüresedett lelkészi állomást, a hívek bizalmából ekkor a fiatal Ritsinger Pál foglalja el, 1792 nov. 1-én. — Az ifjú lelkész apostoli utján szent lelkesedéssel indul el. Hű segítője neki a buzgó tanitó : Józsa Zsigmond. — A siker nem is maradt el. Találkoztak a gyülekezetben adakozó lelkek, kik az Ur oltárára letették ajándékaikat. — így Fekete Sándor 1792-ben 10 forintott adományoz, 1793-ban pedig Györffy György özvegye: Dömötörfy Ilona a gyülekezetnek egy kis házacskát hagy, melyet a gondnokok eladnak 10 frtért. — Bakos Mihály surdi lelkész és somogyi esperes is, miJőn 179G. nov. 10-én Balliér István porrog-szent- királyi letkész társaságában itt esperességi egyházláto- _ 28 — gatást tart,, mindeneket rendben talál. — Az anyakönyvek és a gondnoki számadási könyvek is, a bennük feltalálható jegyzések szerint, megfelelően vezetetteknek ismertetnek el. Az egyik szellemi munkás azonban : Józsa Zsigmond tanitó a következő 1797-ik év decz. 21-én kidül a munkából és a halál karjain megpihen. Jeltelen sírban nyugszik a sok fáradság után. A mostani nemzedék nem tudja, hogy temetőnk, melyik helyén vannak tetemei örök nyugalomra helyezve. Az uj tanitó Ritsitiger Ádám lett, kit 1799 már- t czius 29-én hoznak a gyülekezetbe és ki valószínűleg testvére volt az akkori lelkésznek. — A következő 1800-ik évről említésre méltó a gyülekezet életéből, hogy a gyülekezet követeket küld a Vadosfán tartott kerületi gyűlésre és ezen útra a kocsisoak kifizet 1 frt 10 krt. — Mutatja ez a gyülekezetnek az egyházkerülettel való szoros összeköttetését. Most már a régi hatvan fontos és a r. katholiku- ! sokkal közös harang nem elégítette ki a híveknek ez iránybani igényeit. Azért 1801-ben a régi mellé egy uj, másfélmázsás harangot öntetnek Pécsett, a harang árát, mintegy 190 frtot, a faluban gyüjtvén össze, mely gyűjtéshez azonban a r. katholikusok semmivel sem járultak. E harang még mainap is megvan a toronyban és rajta ez a felirat olvasható : „Johannes Fischer Goos mich in 5 Kirchen 1801". Az uj haranghoz azonban nem illett a régi roska dozó harangláb; azért ezt is állítanak még ugyanazon évben, közvetlen a templom mellett, mintegy 45 frt. költséggel. i Most meg, az uj harang és az uj harangláb mellett, a templom düledezö volta lett egészen szembetűnővé. — A rajta az előtt húsz évvel eszközölt tatarozás nyomai eltűntek és a gyülekezet annyi veszedelmes viszontagságának eme tanuja közel állott az összeomláshoz. Nem is késtek a hivek elhatározni, hogy helyette •ujat fognak építeni. A határozatot tett követte már az 1802-ik esztendőben, melyben felépül az uj templom — 29 — ott a falu közepén, az uj harangláb mellett, 8 öl hosz-szuságban, 5l|2 öl szélességben és 21J2 öl magasságban sárrekesztésből, zsupptetővei, torony nélkül. — Szükség és takarékosság által vezéreltetve a mi fát a régi templomból felhasználni lehetett azt beleépítik az újba; igy azt a feliratos gerendát is, melyről az 1731-ben épített templomról szólva már megemlékeztünk. Felszenteltetett pedig az Ur dicsősségére emelt ezen szent ház az 1803-ik év szeptember havában „T. Ballier István p. szt. királyi és T. Ritzinger Pál pátrói prédikátorok által számos Hallgatóság jelenlétében". . A külső haladást azonban, mint ezt ez emberek élete annyiszor bizonyítja, — nem követi mindig a belső gyarapodás. így történt ez itt is. — Mig az Urnák ezen egyháza külsőleg épült, addig belsőleg bizonyos megállást, sőt hanyatlást mutatott. — Maga a lelkipásztor, aki pedig akkora lelkesedéssel indult el apostoli utján, megfeledkezik hivatásának magasztos voltáról, közönséges bűnökbe, mértéktelenségbe stb. sülyed; minek folytán kénytelen hivataláról lemondani és magán életbe vonulni, honnan azonban nem sokára az eőri-szigeti hivek hivják el őt lelkipásztoruknak. — Az írás szavai; „Megverem a pásztort és elszéle-desnek a nyájttak juhai", már már teljesedésbe mennek itt is. (Máté 26. 31.) — Ritzinger Pál lelkész után Ritzinger Ádám tanitó is távozik a gyülekezetből. A gondnokok a számadási könyv tételeit hiányosabban vezetik, mint eddig. A hivek erkölcseiben is eldurvulások jelei vehetők észre. De a gondviselő Isten nem hagyja el népét itt sem. Küld számára Boros István lelkész és Sas yános tanitó személyében férfiakat, kik a kissé hanyatlott gyülekezetet, Isten segedelmével, virágzásnak állapot-jába juttatják. Boros István, ki Zalavármegyében az 1774-ik évben született, tanulmányait szülőfalujában, azután Cséh-kuton és Sopronban elvégezvén, lelkésszé avattatott 1799-ben. Miután a zala-istvándi gyülekezetben előbb mint káplán, utóbb pedig mint rendes lelkész öt évig \' működött volna, Pátróba jött az 1804-ik esztendőben. — 30 — 31 — Sas János, Győrvármegye Malomsok nevű helységében, 1784-ben született. Tanult szülőföldén, Győrben es Sopronban, hol a nemes-pátrói hivek meghívását elfogadva, tanulmányait a rhetorikának bevégzésével abba hagyja és 1804-ben, Pátróba jön, hogy lenne itt az akkor mintegy 30 iskolába járó növendék oktatója, nevelője. így az egyházi hivatalok betöltve lévén, erős kezekkel ragadja meg Boros lelkész a gyülekezet kormányzásának gyeplőjét. Akadályoktól vissza nem riadva fárad, hogy a rendetlenséget rend váltsa fel és mindenek szépen és ékesen foiyanak. Mindenek előtt a gyülekezet pénz-kezelését kívánja rendezni. — Ezen ügyről ő maga ezt irja: „Jelentés. Hogy én ide jöttem Ne-mes-Pátrói az ecclesia Ládáját üressen és semmi nélkül találtam, azaz abba semmi pénz se volt és csak szent Háromság utolsó, azaz 26 vasárnapján hozták le hozzám, igy ez időbe kezdődik a feljegyzés".1) Pénz tehát nem volt és a gondnokok felírás nélkül eszközöltek bevételeket és kiadásokat, sőt az ecclesia ládáját is 1806 tói 1808-ig a saját lakásukon tartották. De Boros erélyes fellépése folytán 1808-ban a pénztár a paplakba helyeztetik vissza és azon év I-ső advent vasárnapjától fogva pontos lesz a pénzkezelés. Mikor Boros itt lelkészi állomását elfoglalja, egy rozzant lelkészlakot talál, pusztulásnak indult belsőséggel. Elődei nem voltak abban a helyzetben, hogy otthonukat némileg barátságosabbá tétethették volna. Ő azonban ezt is kiviszi, 1806-ban három szobával, konyhával, kamarával és pinczével fából, zsupptetőfe — lelkészlakot építtet melyhez ő maga ád 100 frtot és mivel „mégis némely restantiók hátra voltak, annak kipótolására minden pár emberre vettetett 1 fi. férfi gyerekre 5 gar. lyányra 10 kr.Bl) Ez után a háztáj rendezésére fordítja figyelmét. Az 1808-ik évben kerteléssel véteti körül az egész belsőséget, melybe 300 drb. fánál többet ültet. — Majd meg pálinkafőző-kunyhót építtet, továbbá méhest, disznóólat 1) Számadási könyv. 2) Goudnoki könyv 1806-Lau. f és két ízben fedelet készíttet a pincze lépcsőjére, valamint lépcsőt a templom ajtó elé. — Akkor veszi az ecclesia szőllőjét is, melynek termése 1809-ben 44 frtot hozott a gyülekezetnek. — Ez a 800 D-öl területű szőllő már 1810-ben 135 frtot jövödelmezett, 1811-ben pedig 249 friot. Az anyakönyvek pontos vezetésére is nagy súlyt fektetett Boros. Mutatják e/.t az általa nagy gonddal és szép tiszta írással vezetett anyakönyvek és tanúsítja az 1808-ik évi halotti anyakönyv végén olvasható eme megjegyzése: „NB. A következendő levelek még tisztán annak előtte, hogy kezemre jutattak ezek a könyvek már akárki által ki voltak szaggattatva: tehát néma megholtak Lajstromában, hanem tsak a pappirosba van hiba tsorba." Ez időre az iskola-épületet is megviselte az idő. Helyette tehát ujat kellett építeni. Nem is vonakodnak az evangeliom szelleme által vezérelt hivek, kik megértették az Üdvözítő parancsát: „tanítsatok minden népeket\' az építéstől. Már az 1812-ik évben felépül az uj iskola és tanitólak a régi iskolai telken, a falu északi részén, a templomtól mintegy 3—400 lépésnyire, fából, zsupptetőre. Sötétes volt ugyan ez az iskola, de benne lakozott az evangeliomi vlágosság. Sas János, a buzgó tanító sok hű tagot nevelt ott evangélikus egyházunknak. Csak az itt felsorolt adatokból is kitűnik, hogy lázas serénységgel folyt a munka az egész gyülekezetben. — A felvirágzásaak jelenségei mindenütt mutatkoztak. Nem is találta ám készületlenül a gyülekezetet a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerü\'etnek akkori főpásztora : Kis jfános superintendens, midőn 1814-ben május 7-én, — kisérve Hrabovszky István, kemenesaljai, esperes, Balliér István somogyi esperes és Wéssey László somogyi esperességi felügyelő által, — itt egyházlátogatást tartott. Ezen canonica visitatióról felvett jegyzőkönyv megvan a gyülekezet levéltárában. Belőle néhány adatot ide iktatok. A kisebbik harang ekkor már hasadt volt, de még fennfüggött a haranglábon. — A templomi szent edények részben czinből, részben csak fából valók — 32 —. voltak..— Az istenitisztelet kizárólag magyar nyelven tartatott. Vasárnap délutáni katechizácziók, hétköznapi reggeli könyörgések és irásmagyarázatok gyakorlatban vannak. — A temető-hely szűknek találtatott. Általában, hogy a jegyzőkönyv szavait idézzem, — „Semmi nevezetes vissza-élések nintsenek a Gyülekezetbe." —Hogy pedig az egyházépités munkája fennakadás nélkül tovább folyjon helyi felügyelővé, inspectorrá megválasz-tatik Véssey Ferencs uraság. — Folytatódott is a munka zavartalanul, azonban kiemelkedőbb mozzanat nélkül majdnem öt éven át, a mikor ismét egyházlátogatásra jön a gyülekezetbe Kis János superintendens. Az 1819 ik év május hava 3-án tartja meg egyházlátogatását. Kíséretében vannak Wéssey László Somogy-vármegye táblabirája, Balliér István somogyi esperes, Feschedik S ímuel surdi, Tsengető Mihály légrádi ev. lelkészek. Ekkor a gyülekezeti lélekszám 550 volt. A 60 fontos harang a már nagyon megromladozolt haranglábról levétetett és a templomban őriztetett. Leltár készítésére, a rendeletek tárának vezetésére, a gondnoki számadásnak az espereshez leendő felterjesztésére az egyház ingatlanainak felmérésére, a tanévnek húsvét 2-ik ünnepéig leendő meghosszabbítására és a temető megnagyobb\'tására a gyülekezet utasítva lett. — Ezen, kétség kívül hasznos, intézkedéseket azonban már nem Boros vezetése mellett valósítják meg a hivek; — Ő ugyanis rendszeretetével, szigorúságával és ugy látszik érdes modorával sokaknak neheztelését vonta magára, és azért, bár sok tisztelője volt itt, kik távozását fájlalták, miután az előtte meghajolni nem akarók engedetlensége által működését sokszor akadályozva látja, máshol keres magának működési tért és 1819-ben Sikátorra megy lelkipásztornak. így itt ama terve, mellyel annyiszor foglalkozott, hogy a korcsmai jövö-delem az egyházé legyen, egyelőre meg nem valósulhatott. — Eltávozott ugyan e kiváló férfiú, de emléke áldott a gyülekezetben, hervadhatlan érdemei megörö-kitvék itt szép alkotásaiban, melyek állal nagyon elő-segité e kisded egyháznak felvirágoztatását. Azok az — oo — idősebb hiveim, kik őt még ismerték, elismeréssel, dicsérettel szóltak felőle. — VI. . 1820—184-7. • Az eltávozott Boros István helyét, a gyülekezet akaratából az 1820-ik évben, a Cséhkuton (Veszprémm.) született Kápli István tölti be. Ünnepélyes beiktatásához a gyülekezet is járult némi csekély összeggel. — Az uj lelkész csakhamar családalapításra gondol és hitveséül veszi az esperesnek leányát: Ballier Juditot. Már a legutóbbi superintendensi egyházlátogatás aikalmávnl megajánlották a hivek, hogy a tanitóilaknál uj istálót építenek; ezt tehát most: 1822-ben, — mi kor a lelkész-változás nehézségein átlabolt a gyülekezet, — foganatosítják, építvén istálót, pajtát és kamarát. Ügyes vezetés mellett mindenek szépen és ékesen foly nak a gyülekezetben. 1825-ben az iskolaház, — tete mesebb költséggel, — megnagyobbittatik. — A hiányok a többi épületeken is pótoltatnak. — Egyes lelkészje lölteket (candidatusokat) segélyez a gyülekezet és né hány egyháznak, így a csongrádmegyei: Szentes ág. hitv. ev. egyházközségnek, is küld némi adományt. — A lelkészt azonban, ki időközben itt privát birtokot is szerzett, halálos betegség éri, mely alig három hét le forgása alatt kioltja életét 1828. jun. 5-én. A hű sáfár- kodás után, férfikora javában, 43 éves korában elhunyt Kápli Istvánt eltemetik szomszédos kartársai : Kovács Ferencz iharos berényi és Pusztai Remete Márton surdV lelkészek. Ő is jeltelen sirban, pihen ott csak- előbb (1823) megnagyobbított temetőben. — - ? • Itt kell megemlítenem ama nem "dicsérendő körülményt, hogy akkor többen találkoztak a hivek között, kik a lelkészifizetést nem szolgáltatták be á rendes időben. Ugy bogy a korán özvegységre jutott Káplinénak — 34 — még 1829-ben is voltak itt hátralékos felei, kiket azután Kis János superintendens szigorúan utasított tartozásaik törlesztésére. — Most, t, i. 1828-ban a mencshelyi lelkésznek fiát: László Károlyt hozzák le a pátróiak lelkészüknek. (Mencshelyről történt lehozatala belekerült a gyülekezetnek 27 frt. 63 krjába.) Néki egyházépitő munkájában már a kezdet kezdetén segítségül jön a fáradhatlan superintendens Kis János, ki ugyanis 1829 ? okt. 4-én Balliér István esperes és Kováts Ferencz ih.-berényi lelkész társaságában egyházlátogatásra jelenik meg a gyülekezetben. Bár most már harmad izben jelent meg itt, mégis talált elintézni valókat. így a többi között elrendelte, hogy az Urvacsora minden ujhold vasárnapján is kiszolgáltassák, hogy a téli olvasások és magyarázatok, valamint a katechizácziók pontosan megtartassanak, a leltár elkészíttessék, a földek felmérettesenek, a 60 fontos, hasadt harangot, — r. katholikusoknak részüket kifizetvén, használhatóvá tegyék, és hogy a temetőhelyet nagyobbitsák. Nem is hangzott el az intő szózat viszhang nélkül. A fennti intézkedések életbe lépnek. Az ecclesia földeit is megmérték a curatorok. Azonban a harangot, mielőtt azt használhatóvá tehették volna, mint ezt már fenntebb is érintem, — valaki, a templomból, hol a sekresztyében tartatott, ellopta. — A gondnoki számadás is pontosan megtartatott rendszerint május végén és pedig pünkösd 2-ik ünnepén. — Gondnokválasztáskor azonban többször volt fennakadás, mert uj gondnokokat nem igen kaptak; hogy miért ? nem tudom. Talán a tisztséget igen terhesnek tartották, vagy pedig igen válogatták az arra való férfiakat. De hát azért ment ám a dolog mégis. Ha^em találkoztak ujak, akkor megmarasztották a régiekét, kik a közbizalom megnyilatkozása előtt rendszerint meghajoltak és tovább sáfárkodtak. ? Ekkor a párok száma már 155-re felszaporodott. — Tőlük folyt be a lelkésznek és a tanítónak fizetése, ezen felül a felmerült költségeket is a párokra kirótt összegekből fedezték. Aránytalan beosztás volt ez. Nem — 35 — is meglepő azért, ha az 1829-iki egyházlátogatás alkalmával költségül a párokra kirótt, mintegy 35 frtból 20 Va párnál 2 frt 46 kr. hátralékban marad. De menjünk tovább. Ismét a halál angyalát látjuk a lelkészlakra leszállani. Magát a lelkészt: László Károlyt ragadja magával 1832 apr. 6-án. — Az elhunyt lelkipásztor temetésén: Kováts Ferencz ih.-berényi, Pusztai Remete Márton surdi lelkészek és Takács István szt.-királyi segédlelkész végezték a lelkészi teendőket. Bus özvegye, Diskay Károly kővágó-eörsi földbirtokos leánya: Diskay Juliánná, kinek csak az előző év nov. 22-én esküdött örök hűséget, neki, — még mainap is jókarban álló, — sirkövet állíttatott, melyen ez a sirirat olvasható : „T. Tudós László Károlynak, Az elfelejthetlen társnak Diskay Julianna bus özvegy, 1832. Mig egyebek tetemek fényes sírboltba pihennek, Itt szeretett Káro-lyom könybe temetve aludj." — Ha jól vagyok értesülve, ez a Diskay Juliánná, másodszor is férjhezmenvén, Trsztyenszky Jánoshoz, — adta egyházunknak a hírneves nagy-gerezsdi lelkészt és esperest Trsztyenszky Gyulát. A temetés után a ns.-pátrói hivek megüresedett lelkészi állomásukat felajánlották elhunyt lelkészük testvérjének: László Jónásnak, a későbbi pápai lelkésznek, ki bátyjának betegsége alatt itten már segédkezeit. — Ő azonban az ajánlatot nem fogadta el. Mire ttieg- hivatott a p. szt. királyi segédlelkész Takács István, ki a választást elfogadva 1832 május havában költöz ködik át a gyülekezetbe. Életrajzi adatai röviden a következők. Született 1805-ben Kemenes-Sághon. Miu tán szülőföldén 3, N.-Dömölkön 2, Sopronban 9 és Bécsben 1 évig, tanult volna, lelkésszé szenteltetett 1830-ban aug. 20 án. Mint káplán P. Szt. Királyon mű ködött egy évig és hét hónapig. Mikor itt hivatalát el foglalja az Isten háza, a templom már nagyon igényelte a tatarozást. Azért 1834-ben a- templomban a karzatot javítják alaposan. Két év multán 1836-ban deczember Pongrács Ferencs gyékényesi lelkész és somogyi es- 3* — 36 — peres Véssey Ferencs esperességi felügyelő társaságában, kisérve Ssabó Pál surdi és Horváth jfóssefvé- sei lelkészektől egyházlátogatást tart itt, mely alkalommal több üdvös intézkedés tétetik. — A gyülekezet lélekszáma ekkor 530, a tanulók száma pedig 85 volt, ?— A következő években nevezetesebb esemény, mit itt felemlíthetnénk alig történt. Mégis hozzuk emlékezetbe, hogy a gyülekezet 1839-ben a lelkészlaknál pálinka-főzdét épit, 1840 ben pinczét készíttet és a szőlő termése után befolyó pénzekből (évenként 60 — 100 frt.) szép tőkét gyűjt; — 1843 ban a temető megnagyobbit-tatik; 1844-ben nov. 28 án Pongrácz Ferencz esperes újból egyházlátogatást tart a gyülekezetben. Ekkor már a templom nagyon romladozó félben volt. — Hathatósan ajánltatott hát a híveknek hogy templomépitéshez készüljenek. Mire a nagyobb rész hajlandónak is jelentette magát. És ezzel eljutottunk oda, hogy egy uj korszakot látunk a gyülekezet életében felderülni, melyet, mivel benne maradandó épületek emeltettek, nevezzünk el épités korszakának. VII. 6pitésneí< l<orszal<a. 18-17—1898. Hogy a már égetően szükségessé vált építkezések megvalósíthatók legyenek, a gyülekezet minden alkalmat megragad a tőke-gyűjtésre. Az első lépés erre nézve 1847-ben történik, mely esztendőben itt canonica visi-tatiót tart okt. 21- és 22-én Haubner Máté dunántúli ág. hitv. ev. superintendens, ki hathatós szavakkal buz-ditá a híveket a belső rend mellett a külső rendre is, nevezetesen maradandó épületek emelésére. Ezen egyházlátogatás alkalmával történt, hogy a már „Luther köpenyben" megjelent superintendens a helyi lelkészt: Takács Istvánt, ki eddig egyszerű palástban szokott fungálni, buzdítja a I uther-köpeny beszerzésére, mit ó — 37 — rövid idő multán meg is tett. A hivek a buzdító szavak hatása alatt elhatározták, hogy a korcsmáltatási jogról 12-évre lemondanak és ennek jövödelmét temp-lomépitésre összegyűjtik. Más részről meg gabona-aratással is kezdik a pénzt gyűjtögetni, ugy, hogy a szomszédos urodalmakban gyülekezeti közmunkával teljesített gabonaaratással szerzett pénzt összerakják a templomépités czéljaira. — De 1848-ban kitör a szabadságharcz, mely itt is megérezteti hatását. A püspöki pásztorlevél buzditólag hat. A templomban újra meg újra imádság száll Isten trónusa felé a szabadságharcz szerencsés kimeneteléért. A bekövetkezett német kormány alatt, mikor a honfiúi lélek bánatba merült, lassan, akadályokkal küzdve ment a fejlődés. — Mégis a gyülekezet 1850-ben Varasdon 871 frt. költséggel önteti a mostani, 483 fontos nagy harangot, melyet Varasdról Szmodits Mátyás ingyért hozatott haza és melyet már az uj haranglábban helyeznek el. — Három év múlva 1853 ban meghalt a tanító Sas János és helyére a gyülekezet megválasztja: Ssucsányi yóssefet, ki mint jo hangú kántor lesz ismeretes a vidéken. Tekintettel az iskolának a templomtól való nagy távolságára a lelkész és a gyülekezet néhány elöljárója megveszik az 1859-ben eladóvá lett Dömötörfy József (Májkó) féle fundust 402 frt. 62 kiért, azon reményben, hogy a gyülekezet ezt a templommal szemközt fekvő bei-telket tőlük csakhamar átváltandja. — Ugy is lett és az uj iskola, egy fedél alatt a tanitói lakkal 1864-ben fel is épül. téglából cseréptetővel. — A régi iskolát Dömötörfy László (Kis) vette meg. Időközben a hivek szemei mindig a templomra irá-nyozvák és folyton, az az óhaj él a szivekben: vajba az Istennek ez a háza is mentül előbb újra építhető lenne. — Nem is lankadtak ám még sem a gyűjtésben, sem az adakozásban. A gyűjtés eredményeként felemlíthetem, hogy a pesti egyetemes gyűlés 1861-ben ád 50 frtot, a soproni gyámolda 50 frtot, a tápió-szent- — 38 — mártoni gyülekezet 30 frtot, a bányakerüieti gyámintézet: 15- frtot, az egyetemes gyámintézet 30 frtot, a dunántúli gyámintézet 20 frtot; — Andorka Gyula akkori csurgói szolgabiró gyűjtött 16 frt. 49 krt; államsegély érkezik 500 frt; Battyáni Lajosné grófnő urva-csorai kehelyre 10 frtot ajándékozott; Dömötörfy Pálné 50 frtot hagyományozott; stb. stb. — A szorgalmas gyűjtést siker koronázza. Ugy hogy, mikor 1864-ben máj. 31-én, Andorka János esperes itt egyházlátogatást tart a gyülekezetnek már 5433 frt. 75 kr. tőkepénze van kamaton, pedig időközben a lelkészlaknál levő pinczén és a korcsmaépületen is tetemes javításokat és építéseket eszközölt. Nevezetesen a paplakhoz tartozó, bedült téglapinczét újra építette, a korcsmaházhoz egy szobát toldott, annak konyhájára kéményt rakatott, a ház alá téglapinczét készíttetett és ugyanoda istállót és pajtát építtetett. — Hogy a templomépités annál kevessebbe kerüljön az egyházközség a szükséges téglát maga vetteti és hogy a tehérhordozásból senki se maradjon ki személyenkénti kivetést is eszközöl, melyből szintén szép összeg folyt be. — így előkészülve 1868-ban megkezdődik a templomépités, melynek eszközlésére, anyagon és fuvaron kivül, az építőmesternek: Hencz Antalnak fizetnek 6100 frtot. És az építés oly gyorsan folyik, hogy a gyülekezet uj templomát nagy örömök és hálaadások között 1869-ben felszenteltetheti. A felszentelés alkalmával a helyi lelkész gyönyörű imát modott, a vidéki hívek is nagyobb adományokat hoztak és az erszényben: 6 frt. folyt be. Az óta áll az urnák ezen felszentelt háza, evang. gyülekezetünknek ezen ékes temploma. Tornya messze ellátszik a környéken. Harangjainak átható szava élénken hivja a hívőket Isten imádására, az Isten országának keresésére. — Vajha Te is megértenéd Atyámfia a hívogató szót, hogy letelepedve a szentek gyülekezetében mindig több kincset gyüjtenél a mennyországra. Iskola és templom után most már a sor az Ur szerény szolgájának; a lelkésznek lakására került. — — 39 — A régi zsuppos paplakot eladja a gyülekezet Dömötörfy (Balog) Józsefnek, ki azt a saját beltelkére, az iskola északi szomszédságába hordatá és ott felépitteté. Egyházunk buzgó fia: Andorka Gyula kir. járásbiró ismét a gyűjtők közé áll és az uj lelkészlakra 1873-ban 28 frt. 20 krt. gyűjt. Felépül pedig a lelkészlak 1875-ben, mintegy 3G00 frt. költséggel. Felavatási ünnepélyén a környék értelmisége emlékezetes összejövetelt rendezett. Rövid öt évnek leforgása után 1880-ban ismét építésben látjuk forgolódni, az egyházat. — Ekkor az öreg lelkipásztornak, kit abban az időben a szószéken múló természetű szélhüdés ért. már van segédje, Jun-kuncs Sándor segédlelkész személyében, ki az 1869 és 70-ik években segédlelkészképpen itt működött Ssil-vagyi Gyula nyomdokaiba lépett és a korcsmaépület felépítésének ügyét nagy gonddal és szakavatottsággal vezeté, bár ekkor ez az épület még a község tulajdonában volt és csak a korcsmái jövödelem ílleté a gyülekezetet 12^3-ad részben, a r. katholikusokat pedig l|i3-ad részben. Junkuncz Sándor segédlelkész, ki 1877 elején jött ide 1880 augusztus havában Nagy-Szokolyba távozik, hogy ott mint helyettes, majd meg mint rendes lelkész folytassa munkáját. — A következő 1881-ik év végén pedig a tehetetlenné vált tanitó : Szucsányi József lép nyugalomba és helyére a gyülekezet megválasztja a szőke-dencsi tanítónak a csurgói tanítóképző-intézetben akkor végzett fiát ifj. Hérics Sándort, ki 1881 deczember 10-én foglalja el állását, — és a ki most is munkás az Ur ezen kisded gyülekezetében. Segédlelkészül 1884 őszén ide jön Faith Antal öreg káplán, kinek néhány hónap múlva történt távozása után 1885 őszén, november 6-án a vasmegyei Nemes-Hollósról Mesterházy Sándor, ki ez év szept. 20-án lett lelkésznek felavatva, foglalja el az öreg lelkész mellett a segédlelkészi állást. Ekkor, hogy én ide jöttem már szerződést kötött a gyülekezet Szalay Káról}\' székesfehérvári orgonaépitő-vel egy uj orgona készítése iránt. Lassan bár, de mé- — 40 — gis elkészült ez az orgona, mintegy 1200 frt. költséggel 1887. augusztus 20-ára, mely napon az összeköttetésben Takács István lelkész 57 évi jubileumával, ünnepélyesen át lett adva rendeltetésének. Ekkor vettük az „Arany könyvet." Mintha az uj és diszes orgona látása felbuzditotta volna a híveket a templomnak ékesebb felszerelésére; 1888-ban, közadakozás utján egy keresztelő-követ 20 frt értékben, 1889-ben pedig egy csillárt 55 frt. értékben vesznek. — Az 1889 ik évben folyt országszerte a regálé-jognak az állam általi megváltása. Ekkor az itteni közbirtokosok egyházuk iránti szeretetből és ragaszkodásból ugy inlézkedtek, hogy a regálétoké I2ji3.ad részben az ág. hitv. evang. gyülekezetnek, Ijl3-ad részben pedig a r. kath. fiók-egyháznak adás-sék. És ugy is lett. Az (1890)-ik év elején evang. gyülekezetünk részére kiállított regálé-kötvényünk tanúsága szerint gyülekezetünk ezen a réven 5300 frt. örökös tőkének jutott birtokába. Elismerés érte az egyértelműen áldozni tudó birtokos közönségnek. Ugyanezen alkalommal a korcsmaépület is a fenti arányban a két egyház tulajdonába ment át. — 1890. évi juni 8-án d. u. esperességi visitatiót tart itt Németh Pál esperes és Andorka Gyula esperességi felügyelő. Egyébb hasznos intézkedések mellett az egyházlátogató bizottság ajánlotta a híveknek a komabálok megszüntetését is. Es az intésnek egy ideig volt is foganatja, de mintha ujabban, ha nem is oly nagy mértékben, kezdenének ezek ismét divatba jönni. — Ekkor már az öreg lelkipásztor nagyon elgyengült. Mig végre 86 évnek terhe alatt 1891. július 31-én d. e. halálos álomra hunyta le szemeit. Temetése a helybeli és vidéki hivek nagy részvétele mellett aug. 2 án d. u. ment véghez, mely alkalommal a templomban Németh Pál, a temetőben pedig Szalóky Elek surdi lelkész végezték a temetési szertartást. Az eltemetett lelkésznek, — kinek nyugvó helyét ott a temetőben egy egyszerű fakereszt jelzi, — utódjául a gyülekezet 1891. szept. 17-én megválasztja Mesterházy Sándor segédlelkészt, kit hivatalába okt. 25-én Németh Pál esperes, — Hütter . ? _ 41 _ 1888-tól fogva), Lajos ás Szalóky Elek segédkezése mellett, iktat be.— A hivek áldozatkészségüknek csakhamar ujabb fényes jelét adják. Az 1892 ik évben mintegy 29 hold erdejüket, melynek hasznát eddig is az egyház élvezte (már a már emiitett 12 1.3-ad és 1 13 adós arányban átadják és 1894-ben telekkönyvileg az evangélikus illetve r. kathoükus gyülekezete Íratják. — Ez az arányos elosztás is mutatja, itt a két felekezet tagjainak békés együttélését. Kívánatos is, hogy az egyetértés ne zavartassák meg soha. —így a gyülekezet abba a helyzetbe jutott, hogy létalapja jóval megerősült és hogy tisztviselőinek fajárandóságát a saját erdejében vágathatta meg. — Mivel most már a tankötelesek nagy száma folytán az 1864-ben épitett iskolaterem czélszerütlennek bizonyult, a gyülekezet ezt egyrészről a tanitó részére szobává, másrészről pedig ennek szomszédságában ta-karékmagtári helyiségül alakittatja át, lévén neki már 1888. cta takarékmagtára is. Alkalmas iskolatermet pedig külön tető alatt téglából, cserépre a délről szomszédos, 100 frtért megvásárolt kis beltelken építettünk, mintegy 1300 frt. költséggel. Ezt 1893. november elején adtuk át rendeltetésének. — A homlokzatára irott felirat: „Evangélikus iskola1\' hirdeti, hogy ez is vára a Krisztus evangéliumának. — Legyen is az soká! ! ! Levéltári szekrényt a lelkészi irodába 1895-ben vettünk. Az óta a gyülekezeti levéltár és könyvtár rendezve van. Ugyanezen szekrény tűzmentes fiókjával szolgál a gyülekezeti és iskolai pénzek elhelyezésére is. — Jött a millenáris, az ezredéves: 1896-iki esztendő, melyben minden magyar sziv fellángolt. — Mi is ennek örömére, ennek emlékére templom, lelkészlak, tanítói lakás és iskola-épületén nagyobb mérvű tatarozást eszközöltünk 1100 frt. költséggel. Ekkor épült a többek között a templom előtti hatalmas beton-lépcső is, mely a templomtér diszét annyira emeli és mely a templomba menést annyira megkönnyítette. Isten iránt az ezeréves megtartásért érzett mély hálánknak és hazaszeretetünknek az 1896. május 10-én tartott — 42 — -ezredévi isteni tiszteletünkön adtunk kifejezést. — . Majd ismét épit az egyház. Ugyanis a tanítói laknál lévő rozzant istáló-pajtát eladja és helyére 1898-ban téglából, de csak zsupptetőre körülbelül 400 frt. költséggel megfelelő istáló-pajtát emel. — Tudva azt, hogy a valláserkölcsös élet fejlesztése körül a nőkre is szép hivatás vár 1898-ban megalakítjuk a nőegyletet, mely már is szép összegeket gyűjtött különösen a templomi felszerelés teljesebbé tételére. — így az 1893-ban eszközölt orgonajavitásnak 50 frtnyi költségeihez a nőegylet 20 frttal járul. Továbbá 51 frt. 13 krért egy szép, zöld _ szinü selyembársony oltár és szószék teritőt szerzett. És egy betegek úrvacsorájához szükséges kehely és ostyatányér megvételére 20 frtot adott stb. A jótéteményben továbbra is meg ne restüljünk ! Vajha a gyülekezetnek minden nő tagja felemelkednék hivatása magaslatára és lenne a gyülekezetnek ezen egyletben, de ezen egyleten kívül is, dísze, Isten országának hiv szolgálója ! — VIII. Püspöki látogatás. Az 1899-ik esztendő arról emlékezetes gyülekezetünk életében, hogy ebben az évben látogatta meg a dunántúli ág nitv. ev. egyházkerületnek püspöke főtisz-telendő és méltóságos Gyuráts Ferencz a somogyi ág. hiiv. ev. egyházmegye gyülekezeteit, közöttük a nemes-pátrói evang. egyházközséget is. Mielőtt azonban ezen egyházlátogatásra készültünk volna, a régi temető keleti szomszédságában megvásárolt 1 holdnyi kiterjedésű mezőt szenteltük, 1899 április hó 30-án, egy szép vasárnapnak délelőttjén, temetővé. Egy hónapra ezen komoly, de megható ünnepély után,\'eljött a püspöki látogatás napja is. — Május 29-én a templomra, iskolára és a biró házára kitűztük a nem- — 43 — zeti lobogókat; a lelkészlak és a templom előtt nemzeti lobogókkal és virágfüzérekkel díszített diadal-kapukat állítottunk és a a templomot meg iskolát belülről is felékesitettük. Délután 4 órakor egy tizenegy tagú bandérium vezetése mellett két kocsin egy üdvözlő bizottság megy az érkező püspök elé a p.-sz -pali falu végéhez. Ott a gyékényesből, Berzsenyi Sándor egyházmegyei felügyelő négyes fogatán érkező főpásztort a politikai község nevében néhány szóval Györffy János községi biró üdvözölte. Mikor a menet a „borottványi erdő" széléhez érkezett, megkondultak a harangok ugy a mi templomunk tornyában, mint a r. katholikusok haranglábán és zúgtak mig csak a szeretett főpásztor a hívek lelkes éljenzése mellett a lelkészlak udvarára nem érkezett. Itt az egybesereglett hívek, presbiterek ás Héricz Sándor tanítóval, ki az iskolás növendékekkel, közöttük koszorús leányokkal érkezett ide, Mesterházy Sándor lelkész üdvözölte papi öltönyben a gyülekezetnek magas vendégét, a következő, szívből fakadt, beszédet intézvén hozzá: „Főtiszielendő és Méltóságos Püspök Ur! Mikor az első pünkösd napja elmúlt volna, az Üdvözítő Jézusnak apostolai megtelve Szentlélekkel szétmentek e világon, prédikálták az evangeliomot, építették Istennek országát — sok fáradozással. És az emberek, kik, akik áhítoztak a léleknek igaz kincsei: békéje boldogsága, üdve után, örömmel, lelkesedéssel fogadták az égnek eme hírnökeit. Mikor a pünkösd most ismét elmúlt, akkor a Szentlélek által ihletve Főtisztelendőséged is, mint Urunknak egyik vezérapostola kezébe vette az apostoli botot, apostoli vándorútra kelt, hogy prédikálja az evangéliumot, épitse Istennek országát — sok fáradozással. íme megjelenni méltóztatott ebben a mi kisded evangélikus gyülekezetünkben is, mely, mivel a legnagyobb valószínűség szerint már a reformáczió hajnalán keletkezett, legrégibb gyülekezete ezen egyházmegyének. A hosszú múlt tanúbizonysága annak, hogy itt a, szivek lelkesed- _ 44 — fek és lelkesednek a léleknek igaz kincseiért; azért örömmel, lelkesedéssel fogadjuk Urunk apostolát Méltóságod személyében. — Az örömpir, mely ezen ünnepélyes pillanatban itt összesereglett híveim arczáról. leragyog, reményelni enged1, hogy a lelkes fogadtatás után az itt elhitendő evangeliomi mag fogékony keblekre talál és épülni fog ezen alkalommal is közöttünk Istennek szent országa. Ezt engedje nekünk az Úristen • kitől imaszerüleg kérjük, hogy Főtisztelendő, Méltósá-gos Püspök Urat áldja, boldogítsa, igen sokáig éltesse! Éljen". — Az éljenzés lecsíllapultával az ünnepelt főpásztor intéz a lelkészhez és hívekhez buzdító szavakat, hogy egymást megértve, igyekezzenek építeni drága örökségünket, evangélikus anyaszentegyházunkat. — Erre a püspök és kísérete, mely Berzsenyi Sándor esperességi felügyelő, Németh Pál esperes, Szalóky Elek esp. jegyző, Balogh István p. sz. királyi lelkész, Záborszky Kálmán szt. királyi tanítóból állott a lelkészlakba vonult, hol az éjjelt is töltötte. Másnap, május 30-án, reggel az iskolában Hérics Sándor tanító mutatta be növendékeinek előrehaladását, részletes vizsgát tartván azokkal. Majd a templomba vonultunk, hol a közének elhangzása után Németh Pál esperes, Szalóky Elek és Balogh István kíséretében az oltár elé lép és imádkozik. Egy ének vers elzengése után Mesterházy Sándor helybeli lelicész a szószékről a kővetkező beszédet intézi a gyülekezethez: „Menjen fel az én imádságom a Te orczád elé Uram ! ki nekem megtartóm valál mindeddig ! Az *én ? ajkaimnak dicséretét és könyörgését hallgasd meg. — Utamon szent igéd legyen szövétnekem és hatalmad erőm ! Ámen ! — Ünneplő Szent Gyülekezet! Testvéreim az Ur Jézus által! A vándor ember, mikor czélja felé haladtában megfárad, pihenőt tart. Egyszer virágos völgy ölén, üdítő forrás mellett telepszik le és kinyugodva vándorlása 45 fáradalmait, megújult erővel folytatja útját. Máskor meg derült magaslaton tart állomást, honnan édes nyugalommal tekint vissza az elmaradott völgyre és kutató szemekkel néz előre az előtte feltáruló hegyes-völgyes vidékeknek kanyargós ösvényére, melyen uj lelkesedéssel sietend tova, hogy mentül előbb elérje édes otthonát. — Vándorolt egykor Izrael népe is a pusztaságon át a tejjel és mézzel folyó Kánaán felé. És e hosszú vándorlásnak ideje alatt Izrael fiai is sokszor megállapo-dának, 42 állomást tártának, hogy megnyugodjanak a fáradalmaktól és útmutatást, lelkesedést, erőt vegyenek a további vándorlásra. — így a többi között megállapodtak Marában, hol a keserű viz helyett édeset nyertek az Úrtól és intést az Isten beszédének való engedelmességre. (II. Móz. 15. 23.) — Majd meg a Sin pusztájában leltek pihenést és éhségük csillapítására fürjeket meg mannát, (II. Móz. 16. 1) — Azután tábort járának a Sinai hegynek alján és ott, miután nagy félelmek között látták az Urnák dicsőségét, vették a két kötáblára irott, vezérlőikké vált törvényeket (II. Mózes 19. 1.) — így végre, — bár lassú és hosszú vándorlás, sok nehéz fáradság és kemény bünhődés után, eljutottak az ígéretnek földére, hová vezette őket a Jehova-Isten, előttük járván tűzben éjjel és felhőben nappal. — Vándorok vagyunk mi is. A földi vándoruton, — ág. hitv. ev. egyházunk dajkálása mellett és a Krisztusban Atyánkká lett Istenünk vezérlete alatt, — haladunk az Ígéretnek örökké megmaradó országa, a meny-nyország felé. Keressük Istennek országát és annak igazságát; munkáljuk földi boldogságunkat és égi üdvünket. Ezen szent vándorlásunkban mi is gyakorta, — a napnak alkonyán, a hétnek végén, az év bucsuzása-kor, sőt egyébbkor is, — meg-megállapodunk, hogy kipihenjük az ut fáradalmait, elhagyjuk netáni tévelygéseinket és több bölcsességgel, uj erővel induljunk további utunkra. íme most ezen ünnepélyes alkalommal is, midőn — 46 — ezen mi kisded evangélikus gyülekezetünket az a kitüntetés érte, hogy minálunk megjelentek az Urnák apostolai, élükön egyházkerületünk szeretve tisztelt püspökével, e szent helyen is szívből üdvözölt föpász-torunkkal, vándorlásunkban állomásra jutoitunk. És ez úttal állomásunk, felkent vezéreink társaságában, meg a mi Urunk, Üdvözítőnk jelenlétében emelkedett helyen, fényes hegytetőn esett, hol körülvesz minket az Urnák dicsőssége, fény árad multunkra és jövendőnkre és útmutatás, bölcsesség, buzdítás tárul elénk utunknak sikeres folytatására. Oh vajha mindegyikünk, e gyülekezet kicsinye és nagyja élőt világos lenne a buzdítás mely ezen apostoli látogatás alkalmával szól mihozzank?! És az is leszen, ha az igének szövétneke lobog, uimu-tató gyanánt szemeink előtt. Hogy pedig az igét áhita-tosan szemlélhessük és sziveinkbe fogadhassuk, hozzuk lelkeinket a megfelelő hangulatba a következő karének által. (A gyülekezeti dalárda énekel.) Most tehát hallgassa meg a Keresztyén Gyülekezet azokat a szent igéket, melyeket a jelen alkalomra beszédem alapjául választottam. /. Korinth. ló. 1—16. Ünneplő Szent Gyülekezet! Testvéreim az Ur Jézus által! A nagy apostol, mint ezt az elhangzott szavakból értjük, az általa alapított korinthusi gyülekezetbe küldi apostoli segédjét: Timotheust, sőt kilátásba helyezi az ottani híveknek, hogy ő maga is meg fogja őket látogatni. Egyben előkészíteni igyekszik őket \'ezen apostoli látogatásra, felbuzditván őket azoknak megvalósítására, melyeket az apostoli látogatás hivatva leszen náluk elősegíteni, véghezvinni. — Találó alkalmazást nyernek azért a felolvasott szent igék a mi jelenlegi ünnepünkre, gyülekezetünket ért, e mostani püspöki, aposloli látogatásra. Megtanítanak ugyanis ezek minket arra, hogy e verőfényes magaslaton, e számadási nyugállo-máson, mit kell .eszünkbe vennünk, mire kell felbuzdulnunk, hogy pályafutásunkat a czélhoz jutás reményében folytathassuk. Lássuk tehát,- a szent leczke —• 47 — világítása mellett, a kérdést: Mire buadit minket a gyülekezetünket ént apostoli látogatás? E kettőre: 1.) Álljunk meg a hitben és 2) Ugy cselekedjünk, mint férfiak. Álljunk meg a hitben. Ez az első buzdítás mihozzank ezen ünnepélyes apostoli látogatás által. „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben." így serkenti Pál apostol a korinthusbeli keresztyéneket a hitben való megállásra. Korinthus abban az időben nagy város volt. Lakosainak száma felülmulta a fél milliót. És e rengeteg nép, — kevés kivétellel, — holt bálványok előtt hajtott térdet. A köztereken, magaslatokon sürün állottak a bálvány-i istenek szobrai, ékeskedtek templomaik és füstölgőit oltáraikon az áldozati tüz. Laktak ott zsidók is, kiknek | volt imaházuk, zsinagógájuk, melyekben a Mózes-féle j törvényeknek való szolgálatot tanították. Hozzá a böl-I csészét is, amely pedig előbb már annyira emelte a ! pogányokat, hogy ott Athéné piaczán oltárt emeltek az 1 ismeretlen Istennek, most puszta álokoskodássá alacso- \' nyúlt le. — Ilyen hitü emberek és ilyen viszonyok között éltek a kevés számból álló korinthusi keresztyének. Oh mily közel állott hozzájuk a kísértés, hogy a Krisztusban való hitükben meginognak és vagy a pogány, vagy a zsidó vallásra térnek vissza. Pedig, ha elvesztették volna keresztyén hitüket és kishitüségbe, vagy éppen hitetlenségbe estek volna, akkor kárba veszett volna az apostolnak minden ottani szent munkája és ők nem részesültek volna a Krisztus által szerzett üdvben. Mert világosan megmondotta ám az Ur: „Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen ha meghal is él\\ (Ján. 11. 25.) — És újra megmondotta : „A ki hiend és megkeresztelkedendik, üd-vözül, a ki pedig nem hiend, elkárhozik*. (Márk. ; 16. 1.6.) Azért a hiveit féltő, ezeknek lelki üdve miatt í aggódó apostol, ki lelkének teljes meggyőződésével hirdette : „Az igaz ember hitből élu, szivének egész ! melegségével kéri buzdítja őket: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben.1\' .(Róm. 1. 17). — 48 — Áz intés nekünk is szól Szeretteim az Úrban ! Hiszen mi is a Jézus Krisztusban hiszünk. Ágostai hitvallásunk a Krisztus evangeliomán épült fel és azt valljuk, a mit az apostolok is vallottak, hogy egyedül az Ur Jézus a mi közbenjárónk, ki által lehet a meny- ? nyei Atyához eljutnunk és a menyországra megtartatnunk. (Ján. 14. 6.) Jól tudjuk, hogy e hitünk nélkül a világ minden gazdagsága mellett is szegények volnánk és a világ minden gyönyörűsége mellett is siralmunk lenne örökké. — Ellenben mélyen érezzük, hogy e hittel a szegény is gazdag,, a siró is megvigasztaltatik és a haldokló is él örökké. Nem is késtek ám a mi hitőseink e hitért küzJeni az evangeliomért áldozni, kehelyért vérüket adni. Lelki büszkeséggel látom a mi- nagy reformátorunkat: Luther Mártont ott a rvormsi birodalmi gyűlésen megállani az evangeliomi hitben : itt állok másként nem tehetek, Isten engem ugy segéljen". — Szent csudálattal nézem a magyar protestáns gályarabokat, az eperjesi evangélikus vértanukat, a kik a börtönökben, a gályákon, a vérpadon is -megállottak hitükben. Lelkemben meghatottan jártam a német-kereszturi várnak udvarán és néztem a néma falakat, melyek néma, de mégis érthető beszédükkel hirdették nekem, hogy e falakon belül szenvedett egykor: Fábri Gergely egyházkerületünk egykori buzgó püspöke hitéért börtönt. De ime, midőn igy a távolba irányzóm tekintetemet és nézem dicső multunk hithű alakjait, egyszerre csak itt a közelben látok, — lelki szemeimmel, egy ünnepi menetet felénk közeledni. — Váljon kik ezek? A - ti őseitek nemes-pátrói ev. hivek. Nézzétek elől jönnek a lelkészek, közöttük kimagaslók Kuzmits és Boros ; utánuk a tanitók élükön a kiváltképen buzgó Kozma Miklóssal és nyomban sürü tömegben a hithű hivek. Látom közöttük azt a Bebők Pált, kinek fundu-sán állott itt a régi, fábul épített lutheránus templom. Látom azt a névtelent, ki mikor itt az evangélikus templom összeomlott, az első keresztyénnek módjára, a saját házát bocsátá hitrokonai rendelkezésére, hogy . — 49 — abban tartsák az isteni tiszteletet. Látom a templom-fundust ajándékozó Csikós Gergelyt és nem kevésbbé vallásos hitvesét: Szakáll Ilonát, meg a/, iskola-fundust adományozó Dömötörfy Jánost. Látom őket mind a mint, hasonlóan a Nehemiás próféta idejében Jeruzsálemet újra épitő izraelitákhoz egyik kezükben építő eszközt, a másikban meg fegyvert tartanak drága Sio-nunk építésére és megvédésére. — És mi midőn eme nagy alakokat látjuk, nem-e önkéntelenül felbuzdulunk : megállani a hitben, nemcsak a békés napokban, de a megpróbáltatás idején is, nagy áldozatok árán is. Véssük hát szivünkbe az apostolnak intését: „álljatok meg a hitben," különösen most, midőn lejött hozzánk egyházkerületünk legelső apostola, kinek szive forrón óhajtja, hogy :• álljunk meg a hitben. Én meg akarok állani hitemben, az ág. hitv. ev. hitben és szeretem hinni, hogy ti is szeretett Hiveim mind egytől egyig ezt az elhatározást tápláljátok sziveitekben. Ám hirdessen hát a világ mást, tévtant, hitetlen-séget, mi a mellett maradunk, a mi nekünk hirdettetek. Nem kicsinyeljük ugyan a támadást, mely kívülről, vagy belülről jőve hitünket ostromolja, de nem félünk, az evangélium diadalában bizunk, mert látjuk, hogy az evangeliom ma már sok millió lelket, sok egyházat, sok országot emel, boldogít és mert tudjuk, hogy erős várunk, a kiben hiszünk: „Erős várunk nekünk az Isten." — ?- ? ? ?" 2. ? ; Hitünknek azonban jámbor, istenes életben is kell \' nyilvánulnia. — íme az apostol az előbbi buzdítást ezzel egészíti ki: *ugy cselekedjetek, mint férfiak." — Tehát cselekednünk is kell még pedig:\' Isten dicsőségére, embertársaink javára és saját üdvösségünkre. .Ugy cselekedjünk, mint férfiak: Istendicsősségére. Ez irányban pedig követendő például Stefáná és háznépe van elénk állítva. „Kérlek pedig titeket Atyám-fiai; jól tudjátok, hogy Stefánának háznépe Akhd-janak első zsengéje a hitben és a szenteknek való szolgálatra adták magokat* — Mig egyebek holt. —\'50 — — 51 — bálványok előtt hajtottak térdet, Stefáná és háznépe az egy igaz Istent imádta lélekben és igazságban. Házát ; templomul bocsátá h.tsorsosai rendelkezésére; ide j gyűltek össze istenitiszteletre, énekelni, imádkozni, az igét hallgatni és a szentségekkel élni. Sőt egész élete tükre volt az isten félelemnek, az Isten iránti hű engedelmességnek. — Az Istent, hitünk világánál, mi is Atyánknak, is mertük meg. Kell tehát, hogy mi is szeressük őt,, fél jünk ellene vetkezni és bízzunk ő benne, életünk min den idejében. — Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, a képpen kívánkozzék a mi lelkünk is Istenünkhöz: (Zsolt. 42. 2.) — Azt kell. vallanunk a zsoltáriró királyival: „Uram szeretem a te hasad ban való lakásomat és a te dicsősséged hajléká nak helyét." (Zsolt. 26. 8.) Ev. egyházunk ünnepeit megszentelni, istenitiszteleteinken buzgón résztvenni, a szentségkkel áhitatosan élni és hű engedelmességgel magunkat a mennyei Atya gyermekeinek bizonyítani, Isten iránti szent kötelességünk. Oh, de hányan meg- • hidegültek napjainkban mind ezek iránt. Bizony az ilyenek nagyon megszégyenülnek azok előtt a zsidók előtt is, kik Babilonnak folyóvize mellett sirtak vala és nem akartak ott az idegenben éneket mondani a Sion- ról, hanem visszakivánkoztak Jeruzsálembe, a Jehova oltárához. (137. Zsolt.) A mi evangélikus őseink is az üldözéseknek idején, sokszor száz veszélyek között, napijáró földekre is elzarándokoltak és óriási áldozato kat hoztak csak hogy ev. templomban, evang. énekkel, j ev. imádsággal, meg az evangéliumnak hallgatásával \\ imádhassák Istennünket. Oh mutassátok meg ti is, hogy j a régi nemes-pátrói ősöknek méltó utódai vagytok. Mert mit használna e templom, ha ebbe nem járna egy, az Istent lélekben és igazságban imádó nép. — És ne feledkezzetek el a házi istenitiszteletről sem, mint nem feledkezett el ott Korinthusban Stéfáná és háznépe, Cleo úrnő és háznépe, szóval, tettel vallván: „Én pe dig és as én hasam tissteljük as Urat." (Józsué, 24. I&.) — . . . . ? Cselekedjünk ugy mint férfiak embertársaink javára is: „Minden dolgaitok atyaflui szeretettel legyenek." — Korinthus városa, melynek két kikötője is . volt, világkereskedelemmel birt. Ott tehát a kereskedelemmel kifejlődni szokott önhasonlesés nagy mértékbea., veszélyeztette az atyafiak szivében a felebaráti szeretetet. Azért siet az apostol őket e szeretet ápolására serkenteni. Mert e szeretet nélkül semmik.se lettek volna; mint-Pál apostol a szeretetről irott gyönyörű hymnu-sában mondja: „Ha embereknek, vagy Angyaloknak nyelveken szólnék is, a sseretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem, mini a zengő érez és a pengő csimbalom .... ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok.\'1 ([. Kor. 13. 1. 2.1 — Nem lettek volna az Ur tanítványai, nem a mennyországnak örökösei! Valahol az evangeliom szelleme igazán áthatotta a sziveket, ott az emberek minden körben atyafiui szeretettel viseltetnek egymás iránt. A családi tűzhelynél igaz békességben élnek véreikkel; hitrokonaikkal jót tesznek; honfitársaik javára, a haza oltárára készséggel meghozzák áldozataikat és az egész emberiség iránt önzetlen szeretetet tanúsítanak. Elmenve mi is eképpen cselekedjünk. Ugy cselekedjünk, mint férfiak saját üdvösségünkre is. Stéfánáról és háznépéről azt irja Pál apostol, hogy: ta szenteknek való szolgálatra adták md-gu^at." — Igen, ők a szent szolgálatban, a világ múló javai közt is, keresték az örökkévalókat. Mig ott sokan, a legtöbben, — mert igen sok gyülevész ember élt ám ottan, — állatias érzékiségbe sülyedve, féktelen erkölcstelenségben töltötték napjaikat, nem ritkán az áldozati oltárok körül is, Stéfáná és háznépe az erény utján jár, növekedvén abban a ki a fő: a Jézus Krisztusban. Ezért dicséri őket az apostol, példaképül állítván őket oda a többi hivek elé. — Értsük meg mi is a buzdítást. Testi lelki jólétünkért fáradni ne késsünk; rajta, legyünk, hogy testünk és lelkünk ártatlanságban tartassanak meg a mi Urunk 53 Jézus eljövetele napjára. Hiszen meg van irva : „Gyűjt-seték magatoknak kincsei mennyországban, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és hol a lopok ki nem ássák, sem el nem lopják." — (Máté (3. 20.) — És meg van nekünk parancsolva : tEs a ki fel nem veszi az ő keresztét és ugy nem követ engemet hátul, nem méltó as én hozzám," — (Máté 10. 38.) —Vagy. talán azt hiszitek, hogy már is sokat tettetek saját jóságtok emelésére? Nem, Atyámfiai: „Nem jó a ti dicse-kedéstek* (I Kor. 5. 6.) Va«y talán visszariadtok ? a nehézségektől ? Ezt sem szabad tennetek, mert elvégre is a bűnnek szolgálata bizonyul ám végtelen terhesnek; ellenben áll az, mit az Üdvözítő mondott.: „Mert az én igám gyönyörűséges, és as Cn ter-htm könnyű." — (Máté 11. 30.) — Fel tehát bátran a munkára .ugy cselekedni, mint férfiak.: Isten dicsőségére, embertársaink javára és önmagunk üdvösségére. Erőtlenségünk ne csüggesszen el, mert: „Erős várunk nekünk az Isten." — Ünneplő Szent Gyülekezet! Testvéreim az Úrban ! Szent vándorlásunknak .utján, eme fényes magaslaton megállapodva, megértettük a gyülekezetünket ért apostoli látogatásnak buzdítását: álljunk meg a hitben és ugy cselekedjünk mint férfiak. Oh legyen ez kitörül-hetlenül beirva szivünkbe és ugy folytassuk tovább utunkat. Mi tehát ilyen bölcsességgel, ilyen szent elhatározással elindulunk újra, de hogy miénk legyen a pálma, a diadal, Te légy erős várunk nekünk oh Isten ! Ámen." — E prédikáció végeztével Gyurátz Ferencz püspök ur őméltósága lépett az oltár elé és alapul véve ez igéket: „Avagy nem tudjátok é, hogy ti az Istennek temploma vagytok és az Isten Lelke lakozik ti bennetek"} z elragadó ékes szólással buzdította a híveket igazán vallás-erkölcsös élet folytatására. Beszédének végeztével az egyházlátogató közgyűlést a gyülekezet férfi-és nőtagjai jelenlétében, megnyitja. . . . .. Ezen gyűlésen, Szalóky Elek esperességt jegyző által felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint, jelen voltak: . „Főtisztelendő és méltóságos püspök ur, Tek. Berzsenyi Sándor egyházmegyei felügyelő, Ntiszteletü Németh Pál esperes, Balogh István p. sz. királyi, Mesterházy Sándor ns.-pátrói lelkészek, tek. Boné Kálmán .csurgói szolgabiró, Záborszky Kálmán sz. királyi, Héricz Sándor helybeli tanító, alulírott jegyzőkönyvvezető, és a gyülekezeti tagok teljes számmal". A jegyzőköny 1-ső pontja így hanzik : „Először is méltóságos püspök ur a helybeli lelkész urat hívja Fel a gyülekezet történetének felolvasására. Mire az kijelenti, hogy azon tanulmány, melyet a ns.-pátrói gyülekezet nagyon is változatos múltjáról összeállított igen hosszú; tehát engedtessék meg neki, hogy csak egyes részleteket olvashasson fel. Mi megtörténvén. Püspök ur őméltósága őszinte elismeréssel adózik a szorgalmas kutatás és összeállításért: egyúttal elrendeli, hogy a munka egész terjedelmében a hallott egyházi beszéddel együtt kinyomassék, és a hívek között el-árusittassék". — A jegyzőkönyv 4-ik pontja szerint a püspök ur felhívta a gyülekezetet, hogy az iskolás gyermekek fahordását beszüntesse és ez ügyet lehetőleg kézpénz fizetés mellett rendezze. — A 6 ik pontban említés van téve a hívek áldozatkészségéről, mellyel azok 5300 frtos regálé kötvényüket, erdejüket, korcs- . maépületüket ennek melléképületeivel együtt az egyháznak ajándékozták. Ezért a püspök ,ur megdicséri őket és azon reményének ád kifejezést, hogy az áldozatkészség a jövőben sem fog lankadni a hívek kebelében. A jegyzőkönyv többi pontjai is majd az elismerésnek, majd meg a komoly buzdításnak és intésnek\' hangján szólnak. Ajánlva lett az is, hogy az egyházi adó, necsak a párok után szedessék. — A gyűlést a püspök ur buzgó imádsággal bezárván, apostoli, főpász-tori áldását adja az ünneplő közönségre, mely a templomból kivonulva, a kőszegi evang. leánynevelő intézetre 5 fr.t. 07 k. offertoriumot adott össze. Az isteni-., ~— UTt ~~" tisztelet után a lelkészi irodát vizsgálta meg a püspök ur és a lelkészlakon elköltött ebéd után ünnepélyes apostoli útját Surd felé folytatta. — Vajha a főpász-tornak ezen egyházlátogatása igazán emlékezetes és áldásthozó lenne ugy az egyes hivek, mint az egész gyülekezet életére. A hatalmas Isten, ki előtt a kicsi-nyék sincsenek elfelejtve, munkálja ezt! ? A püspöki látogatás visszhangjaként újult erővel folytatja a gyülekezet munkáját. Az iskola fűtését rendezi, az egyház szőlőjének felújítását megkezdi, támo-gattatván ebben Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur által is, ki 500 drb. gyökeres szőlőoltoványt ajándékoz az egyháznak. — Ugyancsak a földmivelésügyi miniszfnr ur őnagyméltósága megengedi, hogy az egyház erdejéből 1901 —902-ben egyszerre tiz évi vágási terület használtassák ki. Ennek folytán az egyház 3500 korona „erdei alapítványt" létesíthetett, mely alapítvány kamatai az egyházi tisztviselők fajárandósága beszerzésére lesznek, fordítandók. A lelkész átveszi az ismétlő iskolások vallástanitá-sát és a templomban életbelépteti a nyári vasárnapok délutánjain a biblia-magyarázatokat. Az 1902 ik év január havában elkészül a lelkész-Iák udvarán a 13 öl mély kut, 1044 korona költséggel. Felfolyamodásunkra a pénzügyminiszter ur őnagyméltósága, 1902. nyarán készpénzben kifizette az egyháznak tulajdonát képező 10600 korona regálé tőkét. Most azon vagyunk, hogy ezen soha el nem költhető tőkét nagyobb kamatlább mellett gyümölcsöztethessük. — És ezt annyival inkább kell tennünk, mert az a 180—190 házaspár, mely a gyülekezet terheit hordozza állami adójának 58 °|o-át fizeti egyházi adóban. — A gyülekezet jelenlegi tisztviselői : Lelkész: Mesterházy Sándor; felügyelő: Dr. Andorka Elek vármegyei főügyész ; tanító: Héricz Sándor. A presbitérium vagy cgyhástanács tagjai: Be-bők Ferencz (Dávid . Samu), JBebők. József. (Dávid), Be-. — 55 — bők József (Dávid Samu), Daxner József (Nagy), Dö-mötörfy Ferencz (Balog), Dömötörfy József (Bariska), Györffy Ferencz (Gergely), Györffy István (Gergely), Györffy János (Gergely), Györffy János (Peti), Györffy József (Gergely), Pápai Mihály (Hegedűs), Szakáll János (Nagy), Szakáll József (Gergely), Szakáll Sámuel (Miklós), Szmodics János (Bernát).. — Gondnokok: Dömötörfy János, Szakáll József. Egyházfi: Idősb Györffy Ferencz (Csonka). — Az 1902. évben lélekszám 707. született 13 gyermek, konfirmáltatott 13 gyermek, házasságra lépett 6 pár és meghalt 16 egyén. — így segített meg minket jó Istenünk a múltban. Hála neki érte. Reméljük, hogy meg fog segíteni a jövőben is. Benne bizva bátran folytatjuk utunkat, mert tudjuk, hogy a ki Benne bízik, meg nem csalatkozik soha örökké. •...\'.. Zárszó. Íme, Szíves olvasó! ez a nemes-pátrói ágostai hitvallású evangélikus egyházközségnek egyszerű szavakban előadott rövid története. Vajha ne. olvastad volna ezt áldás nélkül, hanem e szerény sorok által is felbuzdultál volna egyházad szeretetére, igaz vallásos és erkölcsös élet folytatására. Szüntelen előtted lebegjen az Urnák parancsa: „íme eljövök hamar, tartsd meg ast, a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat." (Jel. 3. 11.) Tartalom: 23 33 36 42 Lapszám —3 5 11 14 19 Előszó — — — . — — — — — — — 1. A politikai község .— — — — — — . 2. Az első nyomok — —. — — —" — — 3. A társgyülekezet — . — —:. — — — 4. A gyülekezet a legnagyobb veszélyben — — 5. Az anyagyülekezet megalakulása és virágzásnak indulása — — — — — — — — — 6. Békésebb idők — — — — — — — 7. Építésnek korszaka — — — —\' — — 8. Püspöki látogatás . —" — — — — —"\' zárszó ~~~" *"-~* ~~~~ |
