Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
10.27 KB
2008-02-01 13:38:34
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
972
3974
Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



KERECSENY
(Kerecseny Zala m. nagykanizsai j.)
Ma is megtaláljuk e néven Kanizsától északra. 1255-ben rajki föld /ÁUO. XI. 422./,– 1270-
ben pedig Kisgelse határjárásában említik a kerecsenyi nemesek földjét. A nemesi birtokok mellett
várföld is volt itt, mert IV. László 1273-ban Kerecseny nevű várföldet a Buzád nembeli Atyusz
mesternek adományozta. Ez a föld Ung, Bagota, Gelse és Rajk között feküdt /ÁUO. IX. 20./. Ebből
a földből azután Atyusz 1273-ban Rajk felől két ekényit – kb. 300 holdat – elcserélt Rajki Egyed
comes fia Domokossal aracsai földért /ÁUO. IX. 327./.
A XIV. század elején már Alsó- és Felsőkerecsenyről olvasunk /1316. Fejér: i.m. VIII/1.
608./, amelyek közül Felső északra, Oroszton szomszédságában feküdt /Anjoukori okmt. I. 551./, a
Gelse-Rajki út felé pedig Alsó /U.o. 550./. De határosak voltak egymással! 1351-ben
Kápolnáskerecsenyt említenek /ZO. I. 505./ s 1358-ban és 1359-ben is, később azonban nem. Ez
valószínűleg Felsővel lehet azonos, mert ez lehetett a nagyobb, amely ma is megvan Oroszton
szomszédságában. Amikor 1376-ban itteni nemesek kötelezték magukat a zalai apátságnak járó
tized megfizetésére, akkor 27 felső- és 17 alsókerecsenyi nemest sorolnak el /ZO. II. 130./. Az
1513-i adólajstrom szerint Felsőn 11 /Cser, Elyes, Tüttösi, Kuti, Biki, Szompácsi, Zekel, Szőke/,
Alsón 8 /Szabó, Nyúl, Lovas, Tót, Kovács, Német, Modoros/ egytelkes család lakott /D1. 32. 206./.
Mint láttuk, az egyiknek már a XIV. század derekán említik kápolnáját a nevében. Később
templom épült itt, mert 1471-ben és 1472-ben plébánosát említik, Pétert /Füssy-Erdélyi: i.m. 466.,
ZO. II. 596./.