* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
10.27 KB | |
2008-02-01 13:38:34 | |
Nyilvános 972 | 3974 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar KERECSENY (Kerecseny Zala m. nagykanizsai j.) Ma is megtaláljuk e néven Kanizsától északra. 1255-ben rajki föld /ÁUO. XI. 422./,– 1270- ben pedig Kisgelse határjárásában említik a kerecsenyi nemesek földjét. A nemesi birtokok mellett várföld is volt itt, mert IV. László 1273-ban Kerecseny nevű várföldet a Buzád nembeli Atyusz mesternek adományozta. Ez a föld Ung, Bagota, Gelse és Rajk között feküdt /ÁUO. IX. 20./. Ebből a földből azután Atyusz 1273-ban Rajk felől két ekényit – kb. 300 holdat – elcserélt Rajki Egyed comes fia Domokossal aracsai földért /ÁUO. IX. 327./. A XIV. század elején már Alsó- és Felsőkerecsenyről olvasunk /1316. Fejér: i.m. VIII/1. 608./, amelyek közül Felső északra, Oroszton szomszédságában feküdt /Anjoukori okmt. I. 551./, a Gelse-Rajki út felé pedig Alsó /U.o. 550./. De határosak voltak egymással! 1351-ben Kápolnáskerecsenyt említenek /ZO. I. 505./ s 1358-ban és 1359-ben is, később azonban nem. Ez valószínűleg Felsővel lehet azonos, mert ez lehetett a nagyobb, amely ma is megvan Oroszton szomszédságában. Amikor 1376-ban itteni nemesek kötelezték magukat a zalai apátságnak járó tized megfizetésére, akkor 27 felső- és 17 alsókerecsenyi nemest sorolnak el /ZO. II. 130./. Az 1513-i adólajstrom szerint Felsőn 11 /Cser, Elyes, Tüttösi, Kuti, Biki, Szompácsi, Zekel, Szőke/, Alsón 8 /Szabó, Nyúl, Lovas, Tót, Kovács, Német, Modoros/ egytelkes család lakott /D1. 32. 206./. Mint láttuk, az egyiknek már a XIV. század derekán említik kápolnáját a nevében. Később templom épült itt, mert 1471-ben és 1472-ben plébánosát említik, Pétert /Füssy-Erdélyi: i.m. 466., ZO. II. 596./. |