| 5.32 MB | |
| 2010-02-01 13:34:31 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  570 | 1876 | Zalai Hírlap 2010. január 30. 25. szám 18. oldal - Zenei emlékhelyek csokra | A cikk szövege: 18 • ZALAI HÍRLAP hét vége 2010.01.30. SZOMBAT Zenei emlékhelyek csokra Kelemen Valéria kelemen.valeria@zalaihirlap.hu A Halis István Városi Könyvtárban a minap, a magyar kultúra napi programsorozat keretében mutatták be Kocsis Katalin: Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című kötetét A szerzőt sokan onnét ismerik, hogy számos televíziós és rádiós műveltségi vetélkedőn nyert. A bibliotéka zenei részlegét vezető Kocsis Katalin 345 oldalas, 225 képpel illusztrált könyvét a kötet kiadója, Czupi Gyula mutatta be az érdeklődőknek, kiemelve: a kuriózumnak számító kiadvány szerzője egy igazi lokálpatrióta, aki úgy rendezte az ismereteit Kanizsa zenei életéről, hogy azokat helyszínekhez kötötte. Nagyon sokszínű ez a világ, főként a XIX. század második felétől a XX. század közepéig, s Kocsis Katalin űgy mutatja be városát, Nagykanizsát, ahogyan akkoriban valójában is volt. Rendkívül pezsgő kulturális benne nagyon színes zenei élettel, alkotó és műkedvelő zenészekkel, zenei csoportokkal, Kanizsáról messzirejiitó hírességekkel, s emellett a zene napszámosairól, a zenepedagógusokról sem elfeledkezve. - Egy ilyenfajta könyv egy kicsit mindig a múltnak az újra birtokba vétele - fogalmazott a kötetet méltató Czupi Gyula könyvárigazgató, az idén 15 éves évfordulóját ünneplő Czupi Kiadó vezetője, a gondozásában megjelent műről. - Olyan területek jönnek elő, amiket már elfelejtettünk vagy nem is hagyományozódtak, így ennek révén újra része lesz az életünknek és a történeti tudatunknak. Ilyen szempontból pedig hiánypótló műről van szó, amit minden kanizsainak és elszármazottnak is jó szívvel ajánlok. - Magyarország zenei emlékhelyein már másfél évtizede dolgozom, s bár nagyon sok anyagom összegyűlt, kutatnivaló is maradt jócskán, így ebből nem mostanában lesz könyv - mondta Kocsis Katalin, aki nemcsak a városi bibliotéka zenei könyvtárosaként ismert, hiszen zenei témában számos televíziós és rádiós műveltségi vetélkedő nyertese. Kulturális területen végzett munkájáért vehette át a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, s Nagykanizsa városa is jutalmazta már Pro Urbe díjjal. – Nagyon szerettem volna, hogy valami produktuma legyen a munkámnak, így egy kolléganőm tanácsára feldolgoztam Nagykanizsa zenei emlékhelyeit. Azokat a még létező, illetve megsemmisült házakat gyűjtöttem csokorba, melyeknek valamilyen módon köze van a zenéhez vagy a zenészekhez, zeneszerzőkhöz, előadókhoz, híres zenei eseményekhez. Kutatásaim során szembesültem vele: egészen elképesztő a zenei életnek az a minősége, ami itt volt Kanizsán, főleg a város remek fekvésének köszönhetően. Ráadásul olyan első vonalbeli muzsikusok éltek itt, akik ha a fővárosban működnek, ma nemzetközi hírűek lennének. Számomra döbbenetes volt, hogy zömüket a város teljesen elfelejtette, így most én megpróbáltam őket ebben a könyvben visszahozni. Gondolok itt Ketting Ferenc tanárkarnagyra, aki az Irodalmi Művészeti Kör kórusát az egyik legjobbá tette az országban a 30-as évekig, vagy a zeneiskola alapító igazgatójára, Vannay János zeneszerzőre. Az ő nevük némiképp ugyan ismert, de például Fábiánné Pásztor Irmáét soha nem hallottam emlegetni, holott Fischer Annié szintű zongoraművész volt, s a zsinagógának is voltak csodálatos, kiművelt hangú kántorai, mint Kartschmaroff Leó és Abramovics Márk. Kocsis Katalin fáradhatatlan munkával, többek közt korabeli lapok mikrofilmes változatait tanulmányozva gyűjtögette össze a kanizsai vonatkozású dokumentumokat. - Szerencsére jócskán akadt ezekből, hiszen Nagykanizsán 1862. nyarán indult meg az első hírlap, igaz, még a kaposváriakkal közösen -mondta Kocsis Katalin. - Először még Zala-Somogyi Közlöny volt a neve, aztán pár éven belül már csak Zalai Közlöny, ám kanizsai, a városunkban kiadott és szerkesztett újság volt! Utóbbiból már egyre többet digitalizáltak a kollégáim, de amikor én tavaly ilyenkor a kutatásaimat végeztem, még nagyon sok mikrofilmet kellett olvasnom. Ebből kifolyólag rengeteg estét itt töltöttem a könyvtárban, nagy magányomban olvasva és jegyzetelve a tényeket és történeteket. S képzeljék: Kocsis Katalin olyan könyvekben is talált zenei vonatkozást, amire álmunkban sem gondolnánk! Például amiben Halis István megírta a kanizsai ferences rendiek zárdájának történetét, ott bukkant egy 1820-as történetre, amiből kitűnik: az alsótemplom új orgonáját csak úgy tudták kifizetni a barátok, hogy eladták a zárda nemes óborkészletét... Kocsis Katalin könyvében a híres zeneszociológus, hangverseny-rendező Strém Kálmán Erzsébet-téri szülőházáról is ír |
