* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 29.2 KB | |
| 2008-02-01 15:16:59 | |
 | |||||||
Nyilvános  1086 | 4814 | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar OROSZTONY (Orosztony Zala m. nagykanizsai j.) Ma Orosztony falu Zalaszabartól délnyugatra és Orosztony puszta. Hiteles emlékben 1225-ben tűnik fel először, amikor már templomát, illetve papját említik /Mon. Vespr. I. 63./. 1253-ban a zágrábi káptalan előtt Hab fia Péter özvegye, Margit, Csapó comes felesége Orosztony nevű pusztáját, mely az ő ősi birtoka volt, az urának adta, aki azt saját költségén szerelte fel és hozta helyre, mert teljesen el volt pusztulva, s azonkívül ő nevelte fel első férjétől született fiát és lányát is; ugyanakkor egy Cuissevurustun /Kisebborosztony? Kövesorosztony?/ nevű pusztáját a leányának, Tamás feleségének adta, hogy 100 misét mondasson majd érte /ZO. I. 25-6./. Az urának adott pusztán a Mária Magdolna tiszteletére épült templomot említette. Volt itt részjószága Orosztonyi Sebestyén fia Lőrincnek is, aki nem lévén örököse, 1261-ben azt a zalavári apátságnak hagyta, hogy miséket mondjanak érte, – s ennek hagyta a felesége, Dominika, a hitbérét is. Rokonuk ez ajándékához beleegyezésüket adták 1269-ben a vasmegyei Lapsai Batina fia Jakab és Récsei György fia Márk, Dominika atyafiai is /ZO. I. 39-40./. Egy másik birtokosa Gerold comes volt, aki itteni birtokát atyafiára, Mutmer fia Pálra, hagyta; ez azután 1300-ban e birtokát Atyusz comesnek zálogosította el /ÁUO. X. 405./. Kell, hogy valami összefüggés legye ezek s azon Petrics comes közt, akiről 1309-ben azt olvassuk, hogy a Muthmer nemzetségből – vagy talán inkább Muthmer nemzetségéből – származott, s nem lévén örököse, orosztonyi ősi részjószágát, mely a veszprémi káptalan Merenye birtokának szomszédságában feküdt, eladta a káptalannak. Sok év múlt el azután, amikor 1309-ben megjelent a káptalan előtt Petricsnek egy rokona, Kristóf fia István s kérte, hogy hadd válthassa meg Petrics részét, mely közvetlen az övé mellett fekszik. A káptalan ebbe bele is egyezett /Veszprémi kápt. levt./. 1327-ben ennek az Istvánnak a fiáról olvasunk, aki Orosztony birtokát elzálogosította /U.o./, mégpedig újból Merenyei Sech fia Péternek és János fia Tamásnak. Lehet, hogy emiatt pereskedtek 1337-ben Lőrinc fia Miklós s másfelől Sech fia Péter és János fia Tamás /U.o./. 1344-ben Orosztonyi Zeech fia Pál fiairól olvasunk, akiket itt idéztek meg /Fejér: i.m. IX/1. 250./,– talán ez a Szécs azonos a korábban említett Sech-csel?! 1329-ben a dél felől Szegfalu szomszédságában fekvő Orosztonyról azt olvassuk, hogy az Szentjakabi Csernel fia Jakab és István, valamint Pál fia István birtoka /Dl. 36.648./. Érdekes ez a megállapítás, amely kétségtelenül helytálló, mert amiatt folyt per, hogy a szegfalui szőllőhegyekből Orosztony határjárása alkalmával ehhez hozzá vettek egy részt. De ennek az a magyarázata, hogy k é t Orosztony volt: Alsó és Felső. 1335-ben Rada határjárásában Felső-Orosztonyról beszélnek /ZO. I. 297./. 1337-ben Uzsai Domokos comesnek itteni birtokáról olvasunk. A fia Avignonban volt, a szentszék mellett, s azért ő itteni birtokát unokatestvérének /consobrinus, jelenthet általában rokont is!/, Pacsai János fia István mesterre bízta /Dl. 3049./. Volt még birtoka itt a Hermán nembeli Herbord fia Miklós fia Herbordnak és nővérének, Violának, akik azt 1340-ben eladták a veszprémi káptalannak. A birtokuk Baksa fia Péter és fiai s néhai Kristóf fia István földje közt feküdt, melyet a káptalan vett meg, mint láttuk, – s az eladáshoz beleegyezésüket adták, mint szomszédok: az említett Baksa unokái, János, Mihály, Miklós, Péter és Jánosnak fia Miklós. Az Orosztony folyónál kezdődött ennek a határa, melytől keletre terült el Apáti /Kisapáti!!/ /Veszprémi kápt. levt./. Rajkiak is bírtak itt részjószágot, amelyhez házasság útján jutottak. T.i. Rajki Egyed fia Domokos Orosztonyi Baksa atyjának vagy nagyatyjának a nővérét vette el, úgy látszik, s ezzel kapott itt részt /tempore nuptiarum … per predecessores Petri filii Boxa de O. traditam/. Ezt azután Domokos s fia Miklós, 1341-ben Baksa fia Péternek s fiainak zálogosította /Dl. 5162., 1363-i átir./. 1436-ban egyezséggel végződött az a per, melyet Alsóorosztonyi Kis Orsolya /István leánya/, Kaczor Jánosné indított Orosztonyi Guath István fia Mihály, Péter fia, Bálint, Pál és János, ellen Orosztony határának a kiigazítása tárgyában /ZO. II. 488./, s ezek két jobbágytelket, rétet, földeket engedtek át neki Alsóorosztonyban elégtételül. Így lettek itt birtokosok a Kaczorok /1487. K. Péter, Dl. 19.235., 1524. K. Albert, Felsőo-on. Zalavári ap. lt. 80./. 1468-ban azt olvassuk, hogy Köcski Farkas Miklósnak is volt itt része /III. 5. N.Muz. levt./. Az említett Alsóorosztonyi Gwath Mihály leánya, Agáta, Zalai Andráshoz ment nőül. Ennek a fia volt Zsigmond, aki 1486-ban hozzájárulását adta ahhoz, hogy Alsóorosztonyi Baksa Balázs itteni jogait a zalavári apátságnak engedje át /Füssy-Erdélyi: i.m. 557./. T.i. Baksa, aki akkor már Kisapátin lakott, cserébe engedett át az apátságnak egy nemesi kúriát a parochiás egyház mellett és 36 hold földet, továbbá négy jobbágyhelyet. 1492-ben azután mindezt a zalavári commendátor és konvent Domokos szentgyörgyvölgyi porkolábnak adta, aki egyházi nemesükké lett /U.o. 560-1./. 1504-ben Porkoláb Domokos mindennek a felét, a konvent beleegyezésével, Kolgyári Bankó Bálint fia Jánosnak adta át /III. 19. N.Muz. levt./. 1497-ben Récsei Imre deák panaszt emel, hogy néhány éve Csernel Péter szentjakabi /Somogy m./ és felsőorosztonyi jobbágyaival az ő ottani jobbágyaitól egy hordó bort elvitt /Zalavári ap. levt. 557./. De ez csak zálogos birtoka volt! A Csernelek tehát Felsőn voltak birtokosok. 1501- ben is itteni részükből idézik meg Csernel Imre fia Jánost és Bertalan fia Ferencet /Dl. 36. 734./, és István fia Györgyöt /Dl. 36.743./. A XVI. század elején Ányos Ferenc birtokában is találunk itteni részeket, de nem tudjuk, hogy miképp jutottak ezek hozzá?! A leánya, Agáta, Sárközi Pál felesége volt, akit fiúsítottak is atyja birtokaiban. 1511-ben királyi ember volt Orosztonyi Domokos János /Zalavári ap. lt. 1221./. Nádasdy Tamás, a zalavári apátság commendatora, 1526-ban Ispán másképp Csapos Andrásnak – aki az apátság alsóorosztonyi tisztje és nemes jobbágya volt – szolgálataiért egy kúriát adományozott /Zalavári ap. lt. 2373./. E g y h á z á t , illetve papját, 1225-ben említik /Mon. Vespr. I. 63./. Obusc volt ez, a Mindenszentek egyházának papja. Ez azonban csak egy oltár volt, mert 1485-ben Lukács fia Mihályról olvasunk, aki az orosztonyi Mindenszentek oltárának az oltárigazgatója volt /U.o. III. 323./. Ugyanő egy hónappal korábban az Aprószentek oltárának igazgatója volt /U.o./. – Mindkét Orosztonynak volt egyháza s papja, akik a zalavári apátság káplánjai voltak: 1358-ban Mihály az orosztonyi egyház papja /capellanus noster/, Dl. 4793./, 1361-ben pedig az egyiké ugyanő, a másiké pedig Péter /capellani ecclesie Zaladiensis, Dl. 5028./. Ez utóbbi 1363-ban is szerepelt /ZO. I. 638./. |
