* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 74.08 KB | |
| 2008-01-15 14:03:15 | |
 | |||||||
Nyilvános  969 | 5222 | Rövid leírás | Teljes leírás (14.23 KB) | A cikk a következő könyvből származik (508-509. oldal): Cím: 19/2., Zala megye kézikönyve=Handbook of Zala county Közös adat: Magyarország megyei kézikönyvei=County handbooks of Hungary=Handbücher der Komitate Ungarns Közreműködő: Hóbor József (1954) (szerk.) ; Béli József (közrem.) Szerz. közl.: [főszerk. ... Hóbor József] ; [a megyei és településtanulmányok szerzői ... Béli József et al.] ETO jelzet: 908.439.121(035) ; 050.8(439.121) Tárgyszó: Zalavár Szakjelzet: 908 Cutter: M 16 ISBN: 963-9089-19-2 Oldalszám: 488-1040 p. Megjegyzés: Lezárva: 1998. márc. 31. ; Bibliogr.: p. 470-472. ; Összefoglalás angol nyelven A cikk felismertetett szövege: ZALAMERENYE ZALAMERENYE Lakosság száma: 277 fő Külterület: 1342 ha Belterület: 57 ha ZALAMERENYE KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 8747 Zalamerenye, Jókai u. 2. Telefon: (93) 340-702 BASIC INFORMATION Accessibility: The village of Zalamerenye lies northeast of Nagykanizsa, 3 km írom the Nagykanizsa-Keszthely road. It is accessible on an access road. The nearest railway station is 15 km away. Római katolikus templom Characteristics: The first written hints to the territory date írom 1082 and 1203, the latter document mentioning the village itself as Nlerena. The Turks leveled the village twice, in 1548 and in 1566, but the area was soon repopu-lated. In the pást decades, the popula-tion has dropped. The number of reg-istered unemployed is 19, most of them unskilled. The residents of Zalamerenye have always lived on agri-culture. Vine growing and hog farming are the most important activities. The main attractions of Zalamerenye are the landscape and nature in the vicinity of the village and the nearby Kis-Balaton. There is alsó a scenic footpath to the nearby Zalakaros, the famous spa. Zalamerenye község Nagykanizsától északkeletre, a Nagykanizsa-keszthelyi országúttói három kilométerre fekszik. Vasútvonal csak 15 km-re van innen Zalakomárban. A garabonci bekötőutat 1926-ban építették, a község kövezett útja néhány évtizeddel ezelőtt készült el. Fekvése alapján ideális üdülő- és kirándulóhely lehetne. Nagyon közel van a Kis-Balaton is, amely különleges adottságaival idegenforgalmi vonzerőt is kölcsönöz a falunak. Ugyancsak kirándulási lehetőség az a turistaútvonal is, amely ösz-szeköti Zalakarossal, a híres gyógyfürdővel. Történelem Az első telepet a Gyöp lelőhelyen - Pribina korából - találták. 1024-ben Szent István adománylevélben a zalavári apátságnak adományozta a területet. Elnevezésére írásos forrás 1082-ből, 1203-ból ismert Merena néven, ekkor már a veszprémi káptalané az addigi királyi birtok, Imre király adományaként. Majd a zalavári apát magának tulajdonította, pedig IV. Béla a veszprémieket erősítette meg a terület birtoklásában. Mátyás király pedig a zalaváriakat részesítette előnyben. Merene alakja 1327-ből (1335: Melenee) való (1368: Mere-nye). A szláv Mrena, horvát mrena = mrána személynévvel hozható kapcsolatba. Az bizonyos, hogy egyik legrégibb Árpád-kori falunk. Határa a Zala folyóig terjedt, ez nyilván bete-metődött holtágat jelentett. Az 1203-as határjárás itt szőlőket említ, három háznép szolgát, halászati joggal. 1333-ban a Boldogságos Szűz tiszteletére templomot avattak, papja Benedek volt. E román templom alapfalait századunk elején termelte ki egy eke. Itt székelt a birtoktest kezelője, a magister, Merenye ezért gyorsan fejlődött, s csakhamar a környék egyik legjelentősebb településévé vált. A legfőbb jövedelemforrásuk a bor volt. 1444-ben körülbelül 4000 köbölnyi termett.1531-ben 8, 1542-ben 24, 1548-ban 29 portája volt a veszprémi káptalannak. Ez utóbbi évben 6 új ház is épült.1560-ban Nagy Komár elfoglalt több községet, így Merenyét is. Az 1550-es években a káptalan gabona- és bortized jövedelmét Thury György kanizsai várkapitánynak adta bérbe. Thury halála után Kiskomárom ka- pitánya Zele Jakab, majd Zrínyi György erőszakkal foglalta el a maga számára. Köves András veszprémi püspök többször is kérte Nádasdy Tamást, majd királyi biztosokat, adatnák vissza falvait, de eredménytelenül. Még 1589-ben is Zrínyi György kezén voltak. A birtoklás azonban nem jelentett nagy jövedelmet egyik félnek sem, hiszen a török rendszeresen megjelent a termés betakarításakor. A nép olyan szegény volt, hogy legtöbbször a gabona- és borfizetési kötelezettségeiket elengedték. A török 1548-ban és 1566-ban teljesen elpusztította. A nép a közeli mocsaras, erdős területre menekült, majd a veszély elmúltával újra és újra visszatért, felépítve házait. Ezért lehetséges, hogy a közeli években már 4 egész telek volt, 8 új épülettel, két zsellért is összeírtak. 1598-ban 49 házról tudunk. Kanizsa elfoglalása után még rosszabb lett a helyzetük, magas sarcot fizettek török földesúrnak, de ugyanakkor időnként szolgáltak a káptalannak is; sőt hozzájárultak a komári és zalavári vitézek tartásához, ráadásul a portyázó hajdúk is többször megrabolták őket. 1645-ben a kanizsai törökök Merenyéig jöttek rabolni, inni. Közülük többet megöltek és elfogtak a hajdúk. Válaszul 1646-ban kirabolta a török Merenyét. 1650 körül a kaproncai hajdúk raboltak, marhákat hajtottak el, jobbágyokat vittek magukkal.1688-ban káptalani birtokként tartják nyilván. Kanizsa visszafoglalása előtt Plaquada Merenyét is felégette. 1690 után lassan jöttek vissza lakói. A Magyarós-hegy helyett új helyen a völgyben kezdték meg házaik újjáépítését, a földek művelését. Az ófalu helyét pusztán hagyták, szőlővel kezdték betelepíteni. A káptalan a letelepülőknek három évi adómentességet adott. 1697-ben 11 telkes jobbágy, 7 házas, 5 hazátlan zsellér lakott itt, három puszta telek maradt. Egy puszta malma is volt a káptalannak. Alkalmanként ingyenmunkát kellett végezniük a kanizsai várnál. 1711-ben itt is pusztított a pestis. A 30 gazdából 24 meghalt. Még 1720-ban is csak hét jobbágy lakott a helységben. 1727-ben viszont már öt malom működött. Az egyiket Pálos-malomnak nevezték, mivel az valamikor pálos rendi szerzetesek tulajdona volt. 1748-ra 54 házban 152-en éltek. A veszprémi káptalan Szent Mihály MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. ZALAMERENYE tiszteletére templomot emelt, plébánosa Erdős György. 1723-ban volt már Merenyének egy fatemploma. Az új templomot Metcz Ferenc építette, 1756-ra készült el, de a káptalan adósa maradt neki. 1757-ben Jagadics Márton az új haranghoz adott 1000 Ft-os kölcsönét kérte vissza. Újabb fizetési nehézséget jelentve a falunak. 1753-ban 38 magyar család 315,5 hold szántót, 117,5 hold kaszás rétet és 174,5 hold kapás szőlőt művel. Robotolniuk nem kell, helyette 40 forintot fizettek. A hospesek is szolgáltatásra kötelezettek, mindegyik ad öt kéve kendert, és köteles a malom javításában is részt venni. Kukoricát már ez évben is termeltek, dohányt csak 1770 után. A szőlőművelésre nagy súlyt helyeztek. Mindegyik jobbágynak volt szőlője, ezért a földesúri kocsmákból kevés jövedelem folyt be. A szőlőhegyen gyümölcsösök és gesztenyések is voltak, az erdőkben szintúgy. Legelőjük viszonylag csekély mennyiségű. A sertéseket a hatalmas tölgyesbükkös erdőkben makkoltatták, s nagyban folyt a juhászat is.1770-ben 55 családban 226 lélek élt. Volt katolikus tanítójuk, aki egyben a harangozó szerepét is betöltötte. Papák Józsefnek hívták: egy év múlva 14 tanítványt oktatott, hegyközségi jegyző is volt, szobájában tanít. 1782-re már 343 lélek élt itt. A18. század vége felé az uradalom egyre több irtásföldet foglalt le, az erdőben pedig saját kondáit mak-koltatta. A19. század elejére a zsellérek száma megnőtt. Még 1828-ban is kétnyomásban művelték földjeiket. Főleg tavaszit termeltek. Az urbárium szerint II. osztályú falu volt; dombos, hol agyagos, hol homokos talajú, több helyen vízmosásos, terméketlen, árkokkal szabdalt. Rétjük egyszer volt kaszálható, de jó minőségű szénát termett. Ez évben a lakosság száma 55 házban 418, közülük 8 a zsidók száma (1836: 479; 1851: 505 katolikus és 12 zsidó) Volt egy mészárosuk is már. Jelentősen megnőtt a juhtenyésztés szerepe az uradalomban. Tar László iskolamester panaszkodott, hogy olyan két hold földet kapott, amely másnak nem kellett rossz minősége miatt. Szobája olyan rossz állapotban volt, hogy a padlásról az egerek lakásába hulltak. A tanítót a falu lakóinak adományával fizették. A plébános istállójának megjavításához igényelt fát a településtől, hogy megjavíthassa. A szőlőművelés fejlettségére következtethetünk abból, hogy a kádárt kötelezték évi 100 akó új hordó készítésére, valamint egy legény tartására is. 1848-ban a lakosság száma már 509. Az iskolában van segédtanító is. 1847-ben 20 volt az úrbéres telkek száma, és 13 zsellért írtak össze. A szabadságharc eseményei itt is nyomot hagytak az emberekben, mert a falu lakosai 1849-ben megtagadták a szőlő-dézsma fizetését. Katonaságot vetettek be ellenük. 1857 után a falu határa 400 kh-dal gyarapodott Zalaújlak rovására, főleg erdővel és legelővel. A jobbágyfelszabadítás után a népesség gyorsan növekedett. Földhöz azonban nagyon nehéz volt hozzájutni, mivel a 2400 kh-as határ csaknem fele egyházi nagybirtok volt. 1870 körül lovat, szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést tenyésztettek, sokan foglalkoztak méhészettel is. Az iskolájuk ellenére még mindig 346 analfabéta volt. 1910-re 555 fő tudott írni és olvasni (1930: 556). Helytörténeti érdekesség a Szerb-akácos, amelyet az első világháború alatt szerb hadifoglyok ültettek. 1925-re hatosztályos iskola működött két tanteremben, két tanító oktatta a tanulókat. Kilenc iparost is tartottak nyilván ekkor. Az 1920-as években a garabonci körjegyzőséghez tartozott Zala-merenye. 1934-re a lakosság száma 724-re nőtt. 301 gazdaságnak 2430 kh földje volt. Ebből 1140 kh volt a veszprémi káptalané. Csak négy személynek volt 25 holdon felüli birtoka. A 298 gazdaságból 260 volt 5 kh-nál kisebb, s ennek is csak a fele volt szántó. Terményeiket csak nehezen tudták értékesíteni, piacozni a 21 km-re fekvő Nagykanizsára jártak. Legtöbb hasznuk sertések és ölfa eladásából származott. A nép önellátásra rendelkezett be, fejlett volt a háziipar is. A lakosság 1945-ig őstermelő volt, a fiatalok többsége azonban eljárt hathónapos summásmunkára Fejér és Somogy megye nagybirtokaira. Nagy szerepe volt életükben a gyűjtögető gazdálkodásnak, a kismesterségként űzött famegmunkálásnak, a házi fonás-szövésnek. Az önálló kisiparosok 14-en voltak és két kereskedőt tartottak számon. A második világháború 23 áldozatot szedett a kis lélekszámú falutól. Szociológiai jellemzők 1949-ben a 160 házban 666 lakos volt, akik 2436 katasztrális hold földön gazdálkodtak. Zalamerenyéhez tartozott még Cigánytelep (37 fő), Pálos-major (10), Csikótilospuszta (5), Irtástanya (3), Öreghegy (8), 1962-re a 162 házban 625-en éltek. 1970-re további csökkenés következett be (150: 522). Jelenleg a 140 lakásban (ebből kettő önkormányzati) csupán 277-en vannak. 19 fő a munkanélküli, nagy részük szakképzetlen. 1948-ban államosították római katolikus iskoláját. Két tanteremben két tanító oktatta a gyerekeket. 1961-ben két tantermes új iskola épült szolgálati lakással. A gyermekszám csökkenése miatt az iskolások Gara- boncra és Nagyradára járnak. Az óvodásokat Garabonc fogadja. 1960-ban művelődési termet és könyvtárat hoztak létre, amely napjainkig is üzemel .A lakosság döntő többsége katolikus. Az orvosi ellátást hetente két alkalommal látja el a háziorvosi szolgálat. A község útját 1960-ra kövezték le. 1968-ra járdákat építettek. Ma a falu útjai 100%-ban portalanítottak. így a tömegközlekedést autóbuszjáratok biztosítják. A településen 1968-ban autóbuszgarázst és várót építettek. 1960-ban történt a község villamosítása. Vezetékes vízzel a lakások 100%-ban ellátottak. A település crossbar rendszerű telefonnal rendelkezik. A községben megoldott a szervezett szilárd és folyékony hulladék gyűjtése, elhelyezése, elszállítása. Zala-merenye kizárólagosan agrárjellegű település. Már 1950-ben volt termelőszövetkezete, 1960-tól termelőszövetkezeti község lett. Ekkor 16 családból 223 tag dolgozott a közös gazdaságban. 1965-ben a Felszabadulás Tsz-nek 190 dolgozója volt. 1958-ban vegyesboltot építettek. Jelenleg élelmiszerbolt és eszpresszó van a helységben. Az I. és II. világháborús emlékműve a településnek a polgármesteri hivatal előtti téren áll.1994-ben Faluház épült a községben. Településfejlesztési tervükben közművesített telkek létrehozása szerepel. Ezekre elsősorban németek tartanak igényt. AZ ÖNKORMÁNYZAT TISZTSÉGVISELŐI: Sütő Gyula polgármester Köcs Ferenc jegyző PÉNZÜGYI ADATOK: r Éves költségvetés: 12 millió Ft Állami hozzájárulás, támog.: 7 millió Ft Helyi és átengedett bevételek.... 0,8 millió Ft Egyéb helyi bevételek: 4,2 millió Ft Értékpapír, portfolió: 0,69 millió Ft Önk. vagyon összértéke: 0,69 millió Ft Msze. kommunális adója: 2000 Ft/év/ing TELEPÜLÉSFEJLETTSÉGI MUTATÓK: Lakások száma: 140 Ebből önkormányzati: 2 Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások:... 100% Burkolt (portalanított) utak: 100% INTÉZMÉNYEK: 1 könyvtár, 1 templom MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. |
