* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 31.7 KB | |
| 2008-02-12 10:04:27 | |
 | |||||||
Nyilvános  973 | 4391 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar SZABAR (Zalaszabar Zala m. nagykanizsai j.) A XIII. század elején már a Buzád-Hahót nemzetségnél találjuk. Buzád volt bán, aki később domokosrendi szerzetes lett, ezt a pusztáját Buzád nevű fiának adta, aki a Szabari-családnak őse lett. Hogy ezt illetőleg később semmiféle zavar ne támadjon az osztálynál fiai közt, 1233-ban erről levelet adott ki /Fejér: i.m. III/2. 334./. 1239-ben már nem élt, mert ekkor fia, Buzád mester, pereskedik Jácinttal, a zeurugi-szőregi monostor apátjával, Zobor birtok /predium/ miatt, amelyről az apát azt állította, hogy a monostoráé és Buzád erőszakkal, jogtalanul foglalta el. A király jóváhagyásával olyan egyezség jött létre köztük, hogy Szabart Buzád tartotta meg, de 100 márkát fizet az apátnak és a konventnek /ÁUO. VII. 76./. Szőregen, Torontálmegyében, Szent Fülöp tiszteletére alapított monostor volt, de hogy milyen rendi, azt nem tudjuk /Lásd: Sörös: Elenyészett bencés apátságok, 7./. Talán domokosrendi, mert akkor úgy magyarázhatnók meg a pert, hogy a domokosrendivé lett Buzád volt bán ezt a birtokát később a rendjének adta, viszont fia is igényt tartott rá, atyja adományozása folytán. Buzád birtokában maradt is, és 1277-ben fiát, Atyuszt, a király beiktattatta Zobor-Szabar /a kiadásban tévesen: Bodor!/ föld egy darabkájába, amely elért a Zaláig /ÁUO. IX. 189./. Atyusz két fivére, Tamás és Sal, a papi pályára léptek, így az övé lett később Szabar. 1351-ben Atyusz fia János mester fiait, Jánost és Atyuszt, Szabariaknak mondják /ZO. I. 507./. Szabari Jánosnak három fia volt: János, Atyusz és Lőkös. 1359-ben csak Jánost és Atyuszt említik, amikor a zalavári apáttal folytatott tizedperüket békésen fejezték be /Füssy-Erdélyi: i.m. 527./, tehát Lőkös ekkor már, úgy látszik, nem élt. Magva szakadt a másik két fiúnak vagy ezek fiainak is, mert amikor 1381-ben Alsólendvai Miklós volt bán fiai, István és János s másfelől fivéreik, Miklós és László kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, akkor birtokaik közt szerepel Szabar is /Terjék-cs. lt./. Viszont 1384-ben azt olvassuk, hogy mint a Szabari Atyusz utódának, a magvaszakadt Péternek urafogyott birtokát kapták meg az Alsólendvaiak /Dl. 7072., Csánki: i.m. 24./. Ez a Péter János fia Jánosnak a fia volt /1376. Dl. 73./. Azonban Szabar s más birtokokba beiktatta magát Hahóti Miklós fia Miklós, aminek azonban ellenmondtak Alsólendvai István és János szlavón bánok /Dl. 7083., 7103./. Úgy látszik, hogy ők kapták meg, mert amikor 1389-ben megosztoztak birtokaikban Lendvai János bán s másfelől István bán fiai, Miklós és László, akkor Miklósé és Lászlóé lett 27 egész és 5 féltelek, Rada felől, – Jánosé pedig 29 egész és 2 féltelek, a Zala folyó felé. Úgy egyeztek meg, hogy az addig közösen bírt kúriát továbbra is közösen bírják /Dl. 7468./. 1391-ben Mária királynő Jánosnak, fiának, Istvánnak, valamint néhai István bán fia Lászlónak itt vásárjogot adományozott szent Gál napjára /ZO. II. 253./. Hetivására a XV. század elején csütörtöki napon volt /1405. Dl. 9071.; 1409. Dl. 9490./. Az alsólendvaiak, Bánfiak, 1403-ban hűtlenségük miatt elvesztették birtokaikat, amelyeket az Ostfiak kértek fel s kaptak meg Zsigmondtól. 1404-ben azonban Ostfi János fiai, Gergely és László mesterek, visszaadták István fia Lászlónak és János fiainak összes birtokaikat, amiért ezek azután Szabar, Ung, Palkonya, Két Bagota és Szentmárton birtokokat s részeiket Szigeten és Pacsán adták nekik /1459. III. 11. átir. N.Muz. lt./. Így tehát új család kezére került e birtok. Ostfi Gergely már 1406-ban szabad rendelkezési jogot kért és kapott Zsigmondtól Szabarra és a hozzá tartozó birtokokra /Hazai okmt. II. 171./, – s hamarosan úgy rendelkezett, hogy halála után a felesége, ennek halála után pedig a rokonai /affines/, Molnári Péter fiai, Kelemen, István, Gergely és Domokos, legyenek az örökösei, akiket egyben felesége gondnokaiul és védőiül is rendelt /Hazai okmt. IV. 248./. Ugyanabban az évben Szabar felét s más birtokokat feleségének zálogosította el /Dl. 9230., 9303./. Agátát, Ostfi feleségét, 1425-ben iktatták be Szabarba s a többi birtokba, mint amelyeket a férje iránta való szeretetből adott neki /Dl. 11.734., 11.730./. 1428-ban Ostfiné tiltakozik az ellen, hogy férje kölcsönös örökösödési szerződést kötve a birtokait halála esetére bizonyos feltételekkel a Molnáriaknak engedte át /1428. VII. 17. Soproni oklt. II. 119./, mert már előbb neki adta azokat, s most erőszakkal kényszerítette őt, hogy adja ahhoz beleegyezését /Dl. 11.991./. A Molnáriakat 1430-ban be is iktatták ezekbe /X. 21. N.Muz. lt./. Érdekes azonban, hogy 1428 szeptemberében Zsigmond parancsára beiktatták Szabarba és tartozékaiba Bánfi István fiait, de ennek ellenmondott Ostfi Gergely /Dl. 12.005./. A pert 1433- ban tárgyalták, Ostfi halála után, amikor az alperes prókátora azt állította, hogy ezek Ostfit, most pedig a Molnáriakat illetik. Ostfi 1431-ben halt el, mert 1432 január másodikán már tiltakoznak Bánfi István fiai, hogy bár az ő halálával Szabarnak s a többi birtoknak rájuk kellett volna szállni, a Molnáriak ezeket elfoglalták /Dl. 12.433./. 1446-ban a Molnáriak kölcsönösen testvérré fogadták egymást a Darabosakkal. Ugyanis Darabos János fiai, László és Jakab, sokat segítették Molnári Péter fiait, Istvánt és Domokos deákot, és István leányát, Ilkót, Jakab vette nőül, ezért a Molnáriak Szabar, stb. felét nekik engedték át, viszont megkapták a felét a Darabos birtokoknak, s egyben úgy egyeztek meg, hogy az örökös nélkül elhalt fél birtokainak másik fele a túlélőre szálljon /Zalavári ap. lt. 2548./. A következő évben, 1447-ben, azután az országnagyok Darabos János fiainak, Lászlónak, Jakabnak és Márknak, valamint Jakab feleségének Ilkónak – Molnári Péter fia /Püspök/ István leányának – adományozzák Szabar s tartozékai felét, s ezekbe be is iktattatta őket /Gr. Esterházy lt. Galánta./. Nemsokára ezek és Molnári Domokos, már azt igazoltatják a megye hatóságával, hogy Szabarban ezelőtt három országos vásár volt: február 22-én, Péter széke ünnepén, János ev. ünnepén, június 24-én, és Szent Demeter napján, október 26-án, – a hetivásárok pedig hétfői napon. Ugyanekkor azt is igazolták, hogy pallosjoguk is volt, de a zavaros időkben ez feledésbe ment /ZO. II. 540./. Úgy látszik, hogy ennek az alapján engedélyezett ezeken a napokon vásárokat itt Hunyadi János kormányzó 1450-ben Darabos Jakabnak és Molnári Domokosnak /Gr. Esterházy-cs. lt. Galánta./. 1459-ben Mátyás, Darabos Lászlónak és Jakab fiainak, továbbá Molnári Püspök Domokosnak szabari birtokukon vámszedési jogot adományoz, mert állítólag sok patak van erre és sok mocsaras hely, amelyeken hidakat kell tartani /ZO. II. 576./. 1478-ban Szabari Püspök Domokos fiairól beszélnek /Zalavári ap. lt. 2539./. Érdekes, hogy 1490-ben a Bánfiak ismét pereskednek Szabarért. A nádor 1433-i ítéletlevelét mutatják fel ekkor az országbíró előtt, és azt kérik, hogy a Darabosak és Molnáriak mutassák be okleveleiket /Dl. 19.635./. 1492-ben eltiltották a királyt azon szabari részek eladományozásától, amelyek Darabos Gergelynél voltak, Gergelyt és Ozsvát püspököt pedig azok megszerzésétől /Dl. 19.882./. Többet azonban nem hallunk róluk Szabarral kapcsolatban! Püspök Benedeknek a lányát, Katát, Nádasdi Gecző Gergely vette nőül. Ő kiváltotta apósa szabari s egyéb részeit, amelyek zálogban voltak, s ő használta azokat. 1507-ben néhai Püspök részeibe zálogjogon be is iktatták őt /Zalavári ap. lt. 849./. Később azonban e birtokrészeket sógorainak visszaadta /1518. XI. 17. N.Muz. lt./. Plébánosát 1526-ban említik /Füssy-Erdélyi: i.m. 460./. Tizedére von. lásd az I. kötetet. |
