* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 1.74 MB | |
| 2006-12-04 13:31:02 | |
 | |||||||
Nyilvános  1395 | 6059 | Cím: Hajnal van! | Alcím: elbeszélések Szerző: Halis István (1855-1927) Szerz. közl.: Halis István Kiadás: Nagykanizsa : Halis István, 1902 ETO jelzet: 894.511-32Halis Cutter: H 22 Oldalszám: 200 p. A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: HAJNAL VAN! ELBESZÉLÉSEK. ÍRTA HALIS ISTVÁN. MÁSODIK KIADÁS. NAGY-KANIZSA, SZERZŐ KIADÁSA 1902 Fisehel Fülöp könyvnyomdája N.-Kanizsán 1902. Az ORDÍTÓ KANDÚROK. falusi vendéglő termében éjfél óta próbálgatja JÖecsenszky főhadnagy pisztolylyal kilfídözni a falra aggatott kártya-figurák fejeit. A gyakorlat alatt pedig Rokoián hadnagy magyar nótára tanít-gatja a lövöldözéstől ijedező cseh trombitásokat. A két huszártiszten kívül a kadét is a kocsmában volna, de jobb nem is szólni a haszontalanról, mert alszik az asztal alatt. Igaz, hogy az este a kölyök oly fölségesen megugatta a.holdat, mikép a falubeli kutyák összemarakodtak és rettentő viaskodásfc rendeztek, — okolván a mulatozóknak féktelen vidámságot éa a békés polák-lakosságnak hiábavaló mérgelődést; az is igaz, hogy a nehőz fa-széket másfél óráig táncoltatta hölgy gyanánt; — de még sem illik fiatal embernek oly hamar kidülni. Lám a kapitány ivott hajnali harang szóig. Akkor is csupán azért ment el. mert dolga van az újoncokkal. Nem is igen lehetett észrevenni, hogy ..cifrázta" a lépést mig a kaszárnyába ért, Külömben az volt az egész mulatság alapja, hogy az ordító kandúrok tartottak ülést a vendéglő nagytermében. Áll pedig ez a furcsa nevű társaság huszártisztekből. A magyar haza virágaiból. E szektát a garnizon-élet szülte. Egy hitvány kis lengyel faluban feküdt évek őta a huszár-század, ahol majd megölte a halálos unalom. Becsenszky főhadnagynak egyik nap mély rezignációval mondta egyik collegája: — „No én tökéletesen megbutulok!" — „Én is," válaszolt a főhadnagy csöndesen. \'— „Latszik, hogy hiába jártad az egyetemeket ! Nem tudsz semmit kitalálni! Bizonyos, hogy a civil tudományok kutyát sem érnek!" csufolódott az elkeseredett bajtárs. Becsenszkyt ezzel sokszor szekálták társai, és sohasem tudott rá „tromfot" találni. Most azonban diadalmasan kiáltotta: — Várjatok csak, majd csinálok én olyant hogy megáll az eszetek! Ez volt az előzménye annak a történeti fontosságú eseménynek, melylyel Becsenszky megalapította az ordító kandúrok szövot?é-gót. A#t a tudományát értékesítette benne, melyet valamikor még civil korában szerzett a német főiskolákon a burschenschüft~k\'úréh&n. Denique nem vész ol a tudomány. Az ordító kandúrok alapszabálya meglehetős egyszerű volt. Két pontból állott: 1. Inni kell. ha, van rá titulus. 2. Inni kell, ha nincs rá titulus. Amit ezenfelül tudni kellett, azt könnyű -volt elsajátítani : vakon engedelmeskedni a hivatalnok-kandúroknak, elvégezni a fó\'kandur parancsait és vezényszóra, elénekelni: „A kis cica férjhez akar menni, A vén kandúr el akarja venni..." — — íís a kandúrok nagy hírnévre tőnek szert, Egy csapásra meghódították az egész környéket, A székvárosban állomásozó hadosztály tisztjei is mind közéjök állottak. LŐn aztán : 1. Tiszteletbeli elnök: az ezredes (Kandúr- király). 2. Korelnök; az őrnagy iVén-kandur). 3. Elnök: Becsenszky (Ffí-kandur). 4. Adjutáns: a legjobb lovastiszt (Kujtorgó- kandur).. 5. Főrendőr: a kapitány (Morgó-kan dur).. 6. Intéző: Rokolan hadnagy (Cica). 7. Hívogató ; a kadét fMacska-kfilyök). A pártolást meg is érdemelték az ordító\' kandúrok, mert fáradhatlanul dolgoztak a társas-élet folvirágozásán. Excentrik us üléseket. rendeztek szünet nőikül. Volt például: krampampuli-galopp, ha valami förtelmes erős pálinkára tettek szert; rák-gyülekezet, ha rettentő fáradtság árán. tizenkét huszárral a kadét képes volt fogni néhány rákot; semmi-szoáró, ha mindenből kifogytak. De legnagyobb kedvvel rendeztek mcnzura-áldomást, ha sikerült a társas-élet kőt egyénét annyira egymásra haragítani, hogy párbajoztak. Ma éjjel minden cím nélküli egyszerű vezényletre kényszerültek inni a kandúrok mindaddig, mig egyenkint ki nem dőltek-Később ugatással, majd céllövéssel szórakoztak egész reggelig. Künn már birkózott az októberi nap a sötéttel, mikor benyit Vendel, a hadnagy pucérja, és tiszteleg : — Jelentem alássan hadnagy uram. hajnal van ! — ..Ejnye Vendel, talán azt gondolod, hogy lehullik az északi sarkcsillag ha vársz egy kicsit?" Vendel nem zavarodik: meg. Hozzászoktatta,, ilyen bánáshoz a gazdája, ki különben is földije. -— „Igön is kérőm alássan, csak a bimbók nem várhatnak.\'1 Persze: a bimbók! Ezekről Kokolán hadnagy m elfelejtkezett. Sóhajtva mondja.: — Noliát igyál legalább egy kupica bo-roviíískát Vendel! Ekkor a hadnagy belebotlik; a kadétba és-elkiáltja magát; — „Hát %Y, a gyalázatos kadét, hogyan-jön a kaszá.rnyába? Hiszen mordulni se tud!: Biztos, hogy az öreg Morgó megint elzárja^tőle néhány napra a szabad levegőt!" — „Majd én talpra állítom! Vendel, hoza. egy dézsa fris vizet!" rendelkezik Becsenszky. A főhadnagy aztán dézsába nyomkodja a. kadét fejét, s ezt a felebaráti kötelességet addig gyakorolja, míg a kadét alvási szándékot mutat. Hiába prüszköl: végre is kimegy szeméből az álom, de azért még tíLntorog és nehezen képes magát összeszedni. Egyszerre a felkelő napnak sugarai be-özönlertek a vendéglő ablakain.. Rokotán Imrének eszébe jutnak a bimbók (újoncok), kiket már kora hajnalban fölvertek abriktolás miatt. Hirtelen otthagy mindent: a kadétot, ?ÍI trombitásokat, és egyenest a kaszárnyába Tiiegy. így iá késett jó félórát. Rokolán hadnagynak, kit „rangja" után Cfcá-nak hivnak társai, bajusza egy csipetnyi, -arca mindig nevet, jő szivővel ős erszónyé-vel mindenki rendelkezik. Kincs a világon •olyan bolondság, mibo Cicát nem lehetne beleugratni. Mint a megtestesült könnyelműség királya, örökös vidámságot hoz mindenhova. Özvegy édesanyja ötszáz forint cuhígot küld neki hónaponkint, s igy néha megereszthet egy nagy murit a kis lengyel vá-Tosban. Cica fejében íolyton az a bolondos nóta motoszkál, melyikre egész éjjel tanította a ?cseh muzsikusokat: 7 ?- Csikorgás a csizmám. ? ?. Amit vettél rózsám, Arany sarkantyú rajta. Akármerre járok azt kopogja: Sohase szerettél te csalfa! A gondolatban énekelt nótának ütemeire jneg-megz orrén ti sarkantyúit és bátran fogad- hatsz rá. hogy odaadja az ingét, olyan aranyos kedvében van. Mikor végigmegy a kaszárnya tágas udvarán, észreveszi, hogy.a sürgölö\'dö\' huszárok akittcmbnn nevetnek. „Mit röhög kend ?ui rivall egyik sarzsira. ki haptákba vápja rnagát és jelenti alássan a vitéz hadnagy urnák, hogy a bimbók közül a kapitány ur kiköttotett kettőt, akik nem akarnak fegyvert fogni a kezükbe; azokat nevetik. A jelentés olyan furcsa, hogy Cica nem érti; kifái\'asztott agya. különbon is nehezen kapiskál. L\'gyan mit nevetnek ezek a vén huszárok a kikötés fölött, hiszen ez megszokott dolog1; hát azok miféle istenbogarai lehetnek, kik felnek a kardtól ? A kaszárnya háta mögött, a tornázó-tóren .megtalálja a talányos individuumokat. Két legény a tegnap érkezett újonc-huszárok közül a magas gerendán \\6g, felkötve kezük hüvelykujjánál fogva. A hadnagy urat felvilágosítják, hogy ezek nazareims bolondok, kiknek vallása tiltja az öldöklő szerszámok használatát; kezükbe nem fogják a kardot és a karabint az istennek se. Az egyik bolond nagyokat ordít fájdalmadban, és szabadon hagyott ujjaival a kötélbe kapaszkodva, igyekszik testét felhúzni, hogy kinjai enyhüljenek. A másik csak sóhajt, sőt majdnem ugy látszik, mintha Örülne, hogy ?szenvedhet a hitéért. Ugy kalimpálnak és -olyan pofákat vágnak odafonn, hogy halálra nevettetik az embert, Eokolán testén valami borzadás futott "végig. Bizonyosan sokat ivott mert máskép nem lenne ilyen érzékeny. Az érzékenység pedig ostobaságokat míl-"veltet az emberrel. Bokolán Imre bemegy a kapitányhoz: és kéri, hogy ne büntesse a "naísaremisokat, No még ez kellett. A kapitány jó „spéci" ugyan, de most annyira dühbe hozták a •nazarenusok, hogy tiszti szavára fogadta, ?mikép rákényszeríti őket a fegyverviselésre bármi áron. És most útjában akar állani &gy hadnagy! „Hadnagy ur rögtön menjen haza és aludja "ki magát!" kiáltott a hadnagyra, ki szó Tiélkül szalutál és mosolyogva haza megy. Lakásán azt mondja pucérjának, mialatt -levetkőztette: „Harapós az öreg Morgó, hanem -aaért ne búsulj Vendel! öppen. kapóra jön ez a dolog: legalább egyszer kialuszom mygam.it igazán! Morgóra hárítom a felelősséget lia valami baj lesz, miért küldött haza." A trfifáb megneveti és rögtön elalszik. A kapitány pedig maga elébe hozatja a nazaremisokat. „Agyonlövetlek benneteket marhák, ha ellenkeztek!" kiabál rájuk fog-?csikorgatás között. Az egyik názáreti us meg-félomlik, nem „rezenéroz" többet, kijelenti, hogy engedelmeskedni akar. „Mehet a kaszárnyába!"\' A másiknak "ujjait, az orvos gipszbe köti, mert Össze vannak törve. De azért megtagadja a fegyverfogást az őrült ember, s arczán olyan fényesség ömlik el. mintha vértanú lenne. „Mehet a spitálba, majd megtörjük ezt is!" Van olyan nap, mikor minden rosszul üt ki s a sok kellemetlenség a külömben jő-lílffulatn. férfiúból vadállatot, csinál. Mintha -csak összegyűlnék a méreg az emberben is, mint a viperában. Akapitány elé jöttek először a nazarenusok, ?azután Cica az ő tolakodó közbenjárásával, s most alig lép az udvarra a kapitány, nem belebotlik a futrás-liferánsba, ki alázatosan köszönti ? „Mit keresel itt?" mordul rá durván. Az pedig boésánatot kér az alkalmatlan-kodásért, de a hadnagy urat keresi, ki mára idcrondelte. hogy kifizeti a kontót. ..Hiszen tetszik tudni, a három hónap előtt szfillitott futrásért.u mondja bizalmasan. A z udvariaskodó alázatosság miatt guta-üiés környékezi a kapitányt. Három hónapos kontó! Majd statáriumot tart ő mindjárt! Előkereste ti a számadásokat s kitűnik, hogy a kérdéses számla ki van fizetve nyugták szerint. A kapitány szemei vérbe borulnak. No ez kapóra jött; vaiaki benmarad a csávában! A megrémült liferáns már nem lát ijedtében, mikor aláirja feljelentését a hadnagy-ellen. Kotrődik is rögtön. A följelentést pedig extra staféta viszi a székvárosban levő parancsnokhoz. Cica valószinüleg álmában is ép^pen azt huzattá a csehekkel „csikorgöa a csizmám," mikor kapitánya felkölti ős haragosan kérdó\'re vonja „a sikkasztás" miatt. Cica nem tudja hirtelen, hogy miről vari szó. Igen, igen, a múltkor veszettül mulattal^ a kapitány ur is ugrató kedvében volt s közös erővel elverték a futráspénzí! Majd lehet pótolni a cúlágból! Igaz; mára be ía rendelte a liferánst. mert ma kell megérkeznie culágjának! A hadnagy egy pillanatig a kapitány szemei közé néz, s mikor ott csak szigora magvetést lát, egyszerre tisztába jön sorsával. A sikkasztás szóra mintha valami megmarkolta volna szivét, dacosan fölveti fejét: „Igen, sikkasztottam!\'\' szólt tompán; de ez a két szó nehéz volt, kifárasztotta. Megfásulva nézi. hogy őrt állítanak szobája elé s hogyan viszik cl tiszti kardját és egyik pisztolyát. Mikor rövid idő múlva Rccsonszky főhadnagy sietve belép a szobába, ott egy holtat talál, melynek arca még akkor is mosolyog. Rokolán Imre agyonlőtte magát. Talán saját magát nevette ki utoljára. Rocsenazky oly borzasztó káromkodást visz véghez, hogy az ó\'r benyit rá. Stellungba vágja magát és — sir. Egy síró huszár! Becsenazky még egy hosszút káromkodik, s rárivall, — miközben az asztalra dobálja a zsebében talált ezüst forintosokat : — „Ne bőgj itt, mint valami markotányosné, hanem ezen a pénzen ngy leidd magadat, mint egy disznó; inkább légy disznó mint ember!" Másnap eltemették Cicát pompás parádéval. Lőttek is a tiszteletére. A gyönyörű temetést Halis: Hajnal van! 2 m ha meghallod anyák szív: meg fogsz hasadni! Gyász-ülésre jöttek összo a temetés után az ordító kandúrok : az cgósz tisztikar. A vendéglő\' termében telerakva állott a hosszú asztal sörös-poharakkal, melyeket fekete fátyol-csokrok díszítettek. Mikor együttvoltak mindannyian: a /o-kitndur az asztalra kopogtatott irratatő-ujja "bütykével s ünneplés hangbordozással vezényelni kezdett. : — „Silentium; " (Most mindenik tag a pohaíak közül kezébe ragadott egyet, és mereven odaállt az asztal mellé.) „— —Ad exercitium Salamandris Sala-mand.roru.rn — —" (Ekkor a kapitány szava hallatszott : „Hol az én poharam?" Mire a fó\'-kandur szigorúan odanézett a zavargó felé, és emeltebb, szinte dürgÖ hangon vezényli tovább a rajtolást ?) „ — - pro memóriám Emerici Rokolán, inoipitur! Surgite! Egy-kettő-három!;1 A kandurok hirtelen az asztalon néhány kört csináltak a pohárral, — majd kiitták a sört egyetlen hajtásra és az üres poharakat feelevag-dalták a terem sarkába. w A zuzás zaja után ismét a kapitány érdes Irangja hallatszott: — „Micsoda ügyetlenség, nekem nem -adni poharat!" Kitűnt, hogy egygyel kevesebb pohár Alit -az asztalon, mint ahányan résztvettek a -gyászos szertartáson. Valószínűleg azért nem jutott pohárhoz a. kapitány, mert két szomszédja kisső hátraszontotta, s mire az asztalhoz férkőzhetett, már nem maradt részére pohár. Senki se néz a kapitányra. Fojtó csend fekszik a férfiakon. Egyszerre felhangzik Becsenszky kemény hangja: — „Gazemberrel riem iszunk!" — — A sérelem súlyos voltához képesb ?állapították meg a föltételeket: éles kard; végsó\' kimerülésig. S alig egy óra múlva Becsenszky ugy ?összevagdalta a kapitányt, hogy penzióba kellett küldeni mint szolgálat-képtelent. — — A kórházban levő együgyü naaarenus pedig nem tud semmit mindezekről. Bár az ?ó-világ rnindahárom részének lakói irtó csatát viselnek egymás ellen, az álmodozó nazarenus uj hajnalt lát felderülni szent extazisában; látja az időt, melyben az olajág gyó\'zni fog a ??* ? gyilkoló fegyvereken, miként győzedelmes--\' kedett a názáreti férfiú békeszava a fegyveres -; római légiók felett! A FÖLD-FÖLÖTTI EMBER. övet/választás napja van, A\'/\' omberek abbanhagyták hétköznapi foglalkozásaikat. Mindenik izgatott, mintha lázban volna. Én azonban most is azt cselekszem, amit sohasem szoktam elmulasztani: ott üldögélek Eggy mellett. Ez a misztikus Eggy az én eljegyzett mátkám, a szívem királynője. Már elharangozták a delet, mikor kéréssel tüntet ki a királynő. Azt mondja: „Jó hir-nököm menjen ebédelni; azután tudakolja meg hogyan állanak a pártok és azonnal értesítsen!"\' A királynő\' bizalmas kűrése rendkívüli boldogságot gerjeszt bennem, bár a rövid kérésből is ineg lehet állapítani, hogy a szívkirálynő katonás természetű. Engem különben számos kiváltságban részesít. Jogomban áll a királynőért párbajt vívni. Bálban és színházban szabad a királynő * -. ??\' -• ?/; óhajtásait teljesíteni cs oldalamellett maradni, inig valami uj lovag tisztelgésekor a királynő haza nem küld otthont\'elejtett papirdarabkáért, vagy ki nem tüntet másféle fontos megbízással, Megengedi hogy gondoskodjam arról, mikúp ki no maradjon a lapokból báli ruhájának részletes leirása. Most pedig tolom kivan intim közléseket a politikai pártokról. Hogyne szaladnék parancsának eleget tonni! Sebtiben megeszem az ebédet és kimegyek az utcára. Szokat.lan dolog történik az utcákon. A boltokat csukva tartják. Kiabáló, zajongö embertömeg hullámzik a tereken. A nyugati oldalon levő párt feltűnően csöndes. Senkisem éljenez. Ez a szabadelvű párt. Elkerülök a keleti oldalra, hol sok asszony van, az éneklő\', danoláazó férfi-nép között. Itt i a nép-púrí állása. Falusi papok és civilbe öltözött szerzetesek járnak a tömeg között, fokozva a lelkes hangulatot. ?—? „Palesztinába kergetünk zsidók!\'1 nyilvánítja programmját az egyik néppárti legény. ?— „Uram s én Istenem, segíts bennünket!" imádkozik egy piros napernyős cifra leány, "kiben felismerem a kávéházi kaszirnó\'t. Persze ?ez is lelkes nép-pártig Egyszerre zsidú keveredik valahonnan a néppárti táborba. Kiabálás kél nyomában: „Vesztegetnijött!" Nehany ököl felemelkedik; választáskor pedig nem jót jolont öklöknek emelése. Csak annyit lehet látni, hogy a piros narjernyő villan a levegőben; az elkeseredett leány a zsidóra tltött napernyőjével. A néptábor üsszeröffen. Ezer ököl sújt, és ezer csizma darabokra -tiporja a zsidót pillanat alatt. A néppártiak egyike megpróbálja elrán-cigálni a verekedőket a zsidó mellől, s azt kiabálja: „Ne bántsátok!" Persze hasztalan fáradozik. Azt nyeri vele, hogy kiütik egyik szemét és „többrendbeli folytonossági hiányt1\' követnek el rajta. Örülhet, hogy a lélekzetet M nem szorítják belőle. „Gazember ez is xnert zsidónak fogja pártját!* Megborzadva menekülök a népakarat nyil-vánulásának színhelyéről* mielőtt a csendörök lőni fognak. Mire ropogtak a puskák, akkur már kávéházban üldögéltem. Ott látom, bogy Kss\'ó Bála és Vida Maki tarkliznak. ,. No ez kapóra jött, nem kell máshová futkoznom, hisz ezek bizonyosan tudják a pártok hogyan állanak!" gondolom magamban. Kérdeztem Mukit. Azt mondja „Terc tökkirály. Béla pedig igyen válaszol: .,Az enyöm jobb, mert vörös-disznó!" fPapiros-királyok rabjai Űk, kik semmibe sem veszik azt a rendkivül fontos ügyet, melyért a népek gyilkolják egymást.) — Eh. elmegyek hát a párt-irodába! Ott megkapom az értesitést. Megelégedve indulok vissza. Csakhogy nem lőhet visszamenni a sziv-királynő lakásához, mert a választási elnök parancsa folytán katonai exfís kordonnal el-köritették a néppárti tábort és keresztül nem bocsájtanak a kordonon semmiféle teremtett lelket. Ez a rendelkezés elégtétel az agyonütött emberért. Most már a katonaság által szétválasztott két embertábor közti szabad téren galambok röpködnek csapatonkint. Tőrbeesett vadállat, gyanánt szaladgálok az utcán. . Ugy látszik az arcom elárulta belső gyötrődésemet, mert amint Yujdics doktorral és Pompejus tanárral, két jó cimborámmal találkozom, azt kiabálják: ?m — „ Szervusz legszerenoaétlenobb embor minden halandó között! Bizonyosan sok pén zed okoz megint súlyos aggodalmakat!"1 — „Fogadok veled sötétképü "barátom,, hogy nem tudsz garasért nevetni!" Mérgesen megragadom a vidám embereket:" „Éppen jókor akadtok utamba! Herkó páter sem fog engem lerázni nyakatokról a választás befejezése előtt!"\' A tanár (ikicsvoti magát: „Látszik hogy jó barát vagy, mert bosszú időre akarsz szerencséltetni bennünket!1\' — „Eh ! lehet, hogy éjféltájban már vége lesz a szavazásnak!" vigasztal a ravasz doktor. Kitör belőlem a keserűség: ..Nálamnál szerencsétlenebb ftótás nincs a világon! Csak legalább tudnám hogy mivel üssem agyon az időt, míg haza mehetek?" — „Igyuk meg a választási áldomást- előre!" indítványoz a praktikus doktor. }.Cif— lizzünk; az fizeti, ki fejetlen gyufát huz." — „Éljen, éljen!" Kifogadjak az indítványt. A fejetlen gyufa aztán okosan eligazitja a dolgot. Persze a tanár húzta ki. Elmegyünk tehát a gyújtó által vendéglátó gazdává tett professzorhoz-. Bor dolgában. tanár-ember nem szorul meg, mert aggódó ?ajjáknak mindig vannak szekundás fiai. Pompejua ellát bennünket fölséges rezi Iborral. mely olvasztott arany gyanánt csillog -és a mely csakhamar elfelejtet velünk minden közönséges dolgot: szekundát, követ választást. Kezdetben politizáltunk. Mind a hármunknak rnás a pártállásunk. A professzor idealista, tehát függetlenségi; a doktor antiszemita., tehát néppárti, de azért a kormány jelöltjére Szavaz, mert a néppárti paraszt betegségében Istent hiv segítségül, nem pedig doktort; én ;pedig mint tisztviselő, kormánypárti vagyok. De abban megogyezüuk, hogy mindhárman ..vágyódunk egy későbbi, felvilágosultabb korszak után, mikor a követ választásnál nem "verik agyon egymást aa emberek. Közben erősebben működik a bor. Észrevétlenül ráülünk vesszőparipáinkra. A tanár -az abszolút-szép fogalmát akarja meghatározni, a doktor pedig az ember rendeltetéséről tart magyarázatot, pedig ezeket nem "volt képes halandó ember kikutatni, illetőleg meghatározni, — „ Örökké nem élhet az ember, — \'mondja a doktor, — de tökéletesedhetik -annyira, hogy sok ideig, — teszem föl, amig eltart a koponyacsontja, — képes lesz élni. Pedig a koponya épségben marad néhány ezer évig." — Ez abszurdum. — Még többet mondok, merem állítani,, hogy \'dz ói\'etfentartó-anyag itt van szemeink előtt valahol a természetben, csak még nem ismerjük rendültotését. — Bolondság! Én is előveszem régi tnémámat — a világirást, melynek fogalom-jogyoit minden nemzet egyformán megérti s mely ledönti a. népeket szólválasztó falakat. — „Hiába! — csak akkor fog az ember boldogulni, ha föltalálja a kormányozható lég hajót" — deklamál a doktor — „ha felemel- kedhetik a földi rögről, akkor megszűnik a népeket elválasztó ezerféle akadály! — Ez sem olőg — szól a tanár —- az ember csak akkor lehet tökéletes lényT ha földünkről képes lesz átmenni más csil lagokra! Belejöttünk a nagy mondásokba. Felvetettük a „nagy problémát": mi az, élet célja és. oka? Fejló\'dik-e az ember évezredek multával magasabb lénynyé? — „Eh, oz mind semmi! Az ember célja ."30 ?csak egy lehet: örök-életűnek lenni, mint a világrendszer!" —? mondja a tanár. — Hallgass ide: Mathuzsálem életkora ?felett okvetlenül tőpolődik a gondolkozó elme, mely csodában nem hisz. Hogyan élhetett kilenc-száz esztendeig? Mert az őserdőkben "YÍÜÖ kóborlás közben ráhullott testőre valami csodabalzsam és az konzerválta. — Szamárság ! — Szamárság annak, ki nem szokta kutatni -a rondkivüli dolgok okát. Ha. én is gorom- "báskodni akarnék, bátran mondhatnám, hogy -a te kritikád a hízósertés kényelmes filozofá lása, mert a gondolkodás zavarja a gyomor -emésztését. De én nem sértegetek, hanem utalok egy közellevő példára. Nézd meg az .aJaó\'hndvoi szőlőhegyben madárijesztönek ki- állitott Hadik Mihály holttestét! Ugy-e milyen csodás épségben van ez a tetem kétszáz év óta, _pedig eleget verte záporeső a szőlőhegyben, iiol madárijesztönek tartogatják\'? Merem álli- tani, hogy Hadik testén is volt valami, csoda balzsam, és Hadik szintén Mathuzsálem koráig 41, ha vérét ki nem folyatják a törökök!*) *) A török háborúban elesett Hadik Mihály holttestét hosszabb idő murva terjes épségben. LaláUák ?meg Alsó-Lendváo. — Merész következtetés. — Én pedig még merészebbet jósolok ?ebből: hogy az áleífentarín csodaanyagot ?előbb-utóbb felfedezik. Akkor aztán könnyei] él az ember pár ozer évig. — „Egyszerűbb módon is élhet hosszú ideig, — mondja Pompej us. — a hipnotizmus által. Elaltatjuk és reáparancsolunk: élned kell ezer évig! — és a médium kényszerülne engedelmeskedni!" " — „Ej ne beszéljetek ilyen őrültségeket!" — Megállj csak! — tréfál a tanár, — "rajtad fogjuk kipróbálni először. A doktor pedig fölkel, egyenest elém áll, ?szemeivel meredten reám néz, karjait kinyújtja, mind a tiz ujját felém mutatja és ünnepélyesen, lassan szótagolja: „Aludjál, parancsolom, hogy aludjál! és tökéletes lények közt ébredj fel kétszázezer év múlva!3 Olyan érzésem van, mintha lefelé esném ?a levegőben. Vagy talán becsiptem? Fogalmam sincs röla, mennyi idő röpült ?el fölöttem. Egyszerre valami emberhez hasonlatos ismeretlen lényt látok magam előtt, öltözete nincsen. — Kj lehet ez ? ? Roppantul meglepődöm, mikor gondolatomra a lény válaszol; —- Én a mai emberek egyike vagyok! To pedig azok közül az ős-apák közül való vagy, kik valamikor a sárban éltek és már regen-kihaltak! (Jézus Mária! Nem lehet másként: megörültem ! Hogyan lenne képes válaszolni valaki az én gondolataimra? hogyan lehetnék, én a kihalt ősapák egyike?) — Nem vagy őrült! válaszol ismét a lény — csak nem birsz alantas lény létedre felemelkedni a kellő eszmei magaslatra. T& még a növényi maradványokkal ruházkodó,. botokat hordozó, szájjal kiabáló emberek közül maradtál meg. kik eledel gyanánt fel--felták a körülöttük élő állatokat. (Most vettem észre, hogy a különös lénynek szája nem mozog s valószínűleg eddig sem beszélt hozzám, hanem agyamra hat valami módon s igy érteti meg magát. Mintha, valami áram ömlene át testéből, mely átviszi a, gondolatokat. — Hogyan került ide s. honnan származik ez a furcsa ember ?) ?— Iparkodom megfelelni kérdéseidre, s. megismertetni veled történetünket azon kortól kezdve, melyben te éskortársaid uralták a földet, Mikor az emberek túlságosan megsokasodtak a földön, csak nagy takarékossággal bírtak megélni rajta. A világ-állam óriási gépezetében minden ember egy alkatrészecske volt, kinek gondolkodás nélkül végeznie kellett az élője szabott munkát. Ez volt a szürko-világ! Szigorú pontosság s rend uralkodott és mindenről az állam gondoskodott. Az egyéneket kivezénylik bármi munkára s ha azt elvégezni nem képes, akkor másik osztályba küldik. A tökéletes egyenlőség ideája megvalósult. Akik túllépni, merészeltek hatáskörükön, vagy kik felmondták az engedelmességet, azokat az Ördög-hegyre deportálták, egy négyezer mőter magassága havasnak tetejére. Az Ördög-hegy lábát zsandárcsapat erős gyü-rűj o őrizte állandóan, mely agy onló\'dözte Ü magasból megszökni akarókat. A szigorú Suszterek deportálták természetesen a nagy szellemeket, álmadozó poétákat és rendbontó zseniket, kik a mások boldogságáért viaskodtak, kik folytonos ujitá-sokon törték eszüket, kik nevetségessé tették a nagyképüsködőket és későn jártak hivatalaikba. Halis: Hajnal van ! - ?$? (Ugy látszik, gondoltam magamban, hogy ez a tökéletes lény is haragszik a Suszterekre.) — Dehogy haragszunk. Bennünk semmi sincsen az életrövidító* ellenszenvből vagy baráti érzelemből. Aztán külömben ia azok a közönséges szürke emberek valának öntudatlanul okozói az emberiség tökéletesedésének, tehát inkább köszönetet érdemelnének tó\'lünk. Mert aa Ördöghegy lakóinak gyomra kényszerűség folytán kevesebb tápszerhez, tüdejük pedig a magas levegőhöz szokott hozzá s igy egészségesebbek lettek. Idők multával repülőgépet találtak fel az Ördögbegy maradatlan lakói, melyet hátukhoz erősítettek s ekként kóboroltak a levegőben hetek-számra. Később testük is átalakult lassan-lassan, szinte észrevétlenül. Csontjaik üregeiből kiszorítani tudták a levegőt, vagy teletölteni, amint magasabbra szállni vagy mélyebbre ereszkedni akartak. Testük pedig sokkal könnyebbé vált. A teát átalakulása végre fölöslegessé tette a repülőgépet. Most az ember ugy jár és él a levegőben, mint valamikor a föld sarában. (Csakugyan! Most vettem észre, hogy a lény valahogyan a lovogőbon áll anélkül hogy érintené a földet. Vájjon hogyan élhet a levegőben ?) — Megmondom azt is. Minél fejlettebb és tisztulta-bb lön ais emberi faj. azon arányban felhagyott azon utá.latos szokással, hogy "felfalja az állatokat, és beérte növényi táplálékkal Most pedig már képesek vagyunk akár száz évig is meglenni minden táplálkozás nélkül. Úgyszólván egyedül a levegő tart el bennünket. (— Tedd bolonddá az öregapádat!) — Pedig mégis ugy van! — felelt a lóny gondolatomra, — hiszen ez nem is va lami. csodadolog, mert az ösállatok közül a Protcus is képes volt évekig táplálék nőikül elélni a "ti időtökben, hát mi magasabb fajuak miért ne volnánk erre képesek? (Nem válaszoltam a diesekvésre, hanem toilette-jét látva, oszombo jutott, hogy nálunk ?az „armer-reisender" is jobban ruházkodott. Miképen védekeznek ezek a lények az eső és hó ellen a magas régiókban, hol külömben is hideg uralkodik V) — Nálunk ismeretlen a, hideg és molüg érzése. Átalakulásunkkal villamos erő kép ződött bennünk, mely közömbössé tette tes tünket a levegő változása iránt. Aztán az 3* eső és hó csak alantas légrétegekben képződik, a mi rendes tartózkodási helyünk pedig az esőfelhők felett van. (Vájjon meddig élhetnek ezek, ha száz évig tudnak koplalni?) — Bizony, csak néhány ezer évig. (E lóditásra ugy elfogott a kacagás, majdnem megfuladtam.) — Bolond vagy! — monda a lény. Hiszen ha hus-el edelekkel és orvosságokkal nem rontottátok volna szervezeteteket, akkor ti is- Mathuzsálemi kort éltetok volna. (No ez valószínű! De a gyilkosságok, nálatok is megrövidítik az életet!) — Ezt bajos neked megmagyaráznom, mert felfogási képességed oly kevés hozzánk hasonlítva, mint a majomé volt valamikor a. tiéttíkhez képest. (Uram! e sértésért lovagias elégtétellel tartozik!) — Ugyan, ugyan! Aztán hogyan vere kednél, hiszen tested már régen elporlott, csupán őszed maradott épségben valami delejes akarat folytán? Ha elvonom rólad a villamos-áram hatását, akkor se nem látsz, se nem hallasz többől Alakod, mozdulataid, hangod örökké megmaradtak ugyan a levegőben, de azokkal nem üthetsz agyon! Külörnben Isten őrizzen attól, hogy én sérteni akartalak volna. Csak a meg érthet éa-ért használtam azt a hasonlatot. Nálunk nem lehet elkövetni gyilkosságot. Hiszen a gyilkos szándék eláruitatnék előre, mert Játjuk egymás gondolatait. Aztán miért Ölnénk? Éhség nem bánt, ruházat nem kell, vagyona senkinek sincs, a lég pedig minden-"kinek ad lakóhelyet. (Ilyenformán még igaza lösz! De hát nem küzködtök egymással — szerelemért?) — Ez a fogalom csak a régi poéták fic- tíója! Szorelem sohasem létezett. (Guta-ütés környezett e kijelentésre. Hát "hiábavalóság volt az a temérdek emberölés, melyet elkövettünk a szerelem cégére alatt? Másért, nem is harcoltunk az én időmbon, mint szerelemért és pénzért!) — Pedig a pénz is teljesen fölösleges haszon talán ság. (Kezdem respektálni ezeket aa uj embereket! Milyen vallásosság lakozhatik sziveikben, s milyen tökéletes törvényeik lehetnek!) — Mindebből nálunk semmi sincsen. Hol nincsen erény és bűn. ott fölösleges a vallás és törvény. (De hát az Isten szerelmére, hova ló\'n a. földet lakó emberek megszámlálhatatlan tömege, ha én vagyok közülük az utolsó? Miként pusztultak ki: tüzeso jött reájuk,, vagy vízözön?) — Ne keresd olyan magosán az okot: jelentéktelen apró állatkák irtották ki az, embereket. (Atyámfia! ezt sem hiszem ám el, hacsak nem látom! — gondoltam méregbe jőve. Hogyan pusztíthatnák ki a teremtés urát apró állatok ?) -— Ha ez a kívánságod, várj, mindjárt meglátod! (Ekkor a lény négy-öt olyan mozdulatot, csinált kezeivel, mintha távolabb fekvő levegő rétegeket akarna magához közelebb hajtani. Minden mozdulata más-más képet hozott, íelénk. Rég letűnt korszakok sorban tűntek fel szemeink előtt. És a lény tovább magyarázott :) — Nézd! ez itt a szürke-világ, hol min denki egyenruhában jár. Menjünk tovább; itt jön a sárga-világ s rajta a földön járó emberek utolsói. (Nini, ruhát viselő amberok járnak amott! Csakugyan kedves földemet látom!) — Amit látszr, vagy jobban mondva, aminek képét látod: a íöld az emberiség utolsó éveiben. Tél óta nincsen eső. Mindig ragyog a nap. Az egerek megszaporodtak és mindent pusztítanak: megeszik a gabnát a lábán, a török-buzát érése előtt. A nedv hiánya miatt sárga a növényzet, sőt az aggódó emberek is sárgák. Míg az emberek várakoztak a mindenható állam intézkedéseire, azalatt a folyton szaporodó egerek már a magtárakat fosztogatták. Végre a miniszter körrendeletében szigorúan meghagyta, hogy minden egérlyukat betömjenek. Ez a hatalmas, radikális óvszer bizonyos végpusztulást jelentett az egerek millióira. Serényen dolgoztak mindenütt a lyukak betömésén. Községenkint 12 tagú bizottság ellenőrizte a munkálatokat. Ekkor kicsi baj keletkezett, melyet elő-rolatni nem lehetett; az egerek a betömött lyukak mellett íij lyukakat ástak s tovább űzték garázdálkodásaikat. Sőt közben még bővebben megszaporodván, any-nyira vitték vakmerőségüket, hogy nem átallották megharapdálni az ellonó\'rző bízottság tagjait. A miniszter rettentő haragra gyűlt. Rögtön ankétot hívott össze, melynek javaslatára egérfogó-csapdákat készíttetett és azokat milliószámra osztotta ki a községek\' között. Azonban az egerek nagy része elkerülte a csapdákat és rövid idő alatt uj milliókkal szaporította az egőrnomzotséget. Többé az emberek sem voltak biztonságban. (Mindezt látom magam előtt. A told felülete tenger-módra hullámzik: az egerek milliói mozognak rajta, Az emberek visszahúzódtak lakásaikba.) — Kikerül hetetlennek látszott az iszonyú végzet, hogy a hatalmas emberiséget kiirtják hitvány egerek, — folytatta a lény. Ekkor a tél vége felé megeredt az eső s pár nap alatt negyven milliméter esett a föld talajára, mely megfullasztotta a győzh eteti ennek látszó ellenséget. Az ember föllélegzett: megszabadult a rettentő végtől. De a megmenekültek sorsa még mindig ijesztő maradott. Az éhség réme járt körül a földön, s tavaszig megfelezte az embereket. Tavaszszal pedig uj irtózat érte az erőtlen emberiséget. Sáska-rajok jöttek dél felől megszámlálhatlan mennyifiégben, melyek ut-jokban kiirtottak, felfaliak mindent: növényt, állatot, embert. A köziekedós teljesen szünetelt, még a vasutakat is megkötötte y, sáskasereg elképzelhetetlen tömoge. A miniszter haladéktalanul intézkedett: kiküldött egy szakbizottságot „a sáskák megsemmisítési módozataira leendő javaslattétel végett", de ez a ..kiküldöttség" kötelességének mártírja lön ; megotték a sáskák. Őszig" számtalan uj sáska-nemzedék nevelődött, melyeknek minden mértékot meghaladó sokasága ellen küzdeni hiábavalónak bizonyult. A sáskatömeg lassan, de biztosan közeledett a föld északi része felé. Rémületesen, ellenállhatatlanuljött a. végső pusztulás. A sáskák széttör hetetlen gyűrűként szólították a tért mind szűkebbre a megrémült ember körül, — s végre kiirtották a föld SüiuérŐl az utolsó embert. (Mindeme szörnyűségek úgyszólván szemeim előtt történtek. Láttam a zöld-világot. Nincs a földön egyőb, mint piszkos-zöld öáskatömeg. Állatok, növények elpusztultak. Rettentő végo a büszke emberiségnek ! Egyszerre reménység cikázott agyamon keresztül. Hátha nem igaz mindez! Hátha csalnak ezek a fölidézett képek! Kisz, ha régen elmultak ezek a dolgok, hogyan lehetne újra fölidézni?) — Ne kételkedjél, nincsen csoda a ter mészetben! Az események képe épségben megmarad a nap fénysugarában fotograflkus pontossággal; az éther hullámai pedig meg tartják a kiejtett hangot örökké. Ha mar most bírjuk azt a képességet, íiogy a tovatűnt fény- és étherréteget utolérjük, vagy jobban mondva magunkhoz visszahozhatjuk: akkor bármily esemény képét újra látjuk s a han gokat ismét halljuk. (Csüggedt, szomorú lettem. Tehát most senkisem lakja a földet?)- — De bizony lakja. (Ujjongtam örömömben. Hej, mégis felküzdötte magát újra az ember! Mégis ő maradt ur a természet fölött!) — Ember ne örülj! Fajod végkép kipusz tult, csak mi levegő-lakó lónyok eltük tul a veszedelmet. (Ki tehát az a hatalmas lény, ki az ember után birtokába vette a világot?) — Nézd, megmutatom a föld további tör ténetében. (A lény ismét tett néhány mozdulatot -kinyújtott karjaival, s delejes erővel vissza- hozta a napsugarakból az elmúlt események, képét.) — Figyelj! Látod, az éhes sáskasereg mindent letarolt, most nincs mit .ennie: egy mást falja fel. Emiatt dögvősz üt ki 3 tel jesen kipusztul a sáskahad, abban a beteg ségben, melyet éh-tifusznak neveztek dokto raitok. Puszta, kopár minden. Itt van a- kopasz-világ. Hanoin a föld megujhodott. A következő" evekben elementáris erővel kihaj tottak a fák és növények gyökerei, melyek a föld ben sértetlenül ma,radtak a végső\' pusztuláskor.. A sáska-trágya hatalmas táplálékul szolgált. (Buja növényzet között lomha állatokatlátok cammogni. Mik azok?) -<- A hód az, A vizi állatokat nem érte veszedelem a sáskacsapás idején. Nézzük most az uj-világ utáni időket! (Karjainak pár mozdulata ismét másképet hozott elém.) — Látod hogyan elszaporodtak a hódok ? Az első évszázakban még többnyire vizben laktak, vagyis „kétlaki"-ak voltak a ti irtó- zatos kifejez estek szerint. De lassankint. mindinkább elhagyják ős-elcmüket, a vizet. Végül teljesen birtokukba vették a földet; a világ uraivá lettek. (Furcsa!) — Rövid idő alatt nagyot haladtak a hődok. Felfödözték, hogy a világot csupán az ő kedvükért teremtették, s hogy a nap, hold, ?csillagok azért vannak, mikép őket gyönyör ködtessék. Fejedelmeik osztják a rangokat -és kitüntetéseket s viszik őket háborúba. A hadjárat alatt krónikások vannak elhelyezve a csapatok háta mögitt, kik a vezérek dicső ségét feljegyzik sás-tekercsekre, melyeket aztán elhelyeznek egy vultmlláhun, hogy a .győzők neve fenmaradjon örökkő. (L&tOTn őket nagy tömegekben egymásra .rohanni és viaskodni, vájjon most is háborút viselnek ?j — Nem, csak veszekednek a csonka- -fülitek az ép-füliiekkel. Ugyanis egy nagyeszü ? hőd valamikor régen azt tapasztalta, hogy a harcoló hődok mindig fülüknél fogva támadják -..?egymást. Hogy tehát az. ő nemzetségét erősebbé tegye, megparancsolta nekik vallási rítus gyanánt a megfülotlenitést, vagyis levágják füleiket még kiosi korukban, hogy később az ellenség hozzájuk ne férhessen. Az imigy megkülömböztetett hód-nemzetség fanatikusán gyűlöli az ép-fülüsket- és vice versa. Most községi választások vannak, hol minden év- ben megválasztják képviselőiket kik a fejedelem eló\'tt a "nép hódolatát bemutatják, ?—? s ezért ütik egymást a fülesek és fületlenek.. (Milyen ostoba állatok! —\'gondolám magamban.) — No no, ne ií/;ld meg okot -szigorúan! Hát ti nem öltétek egymást ilyon ostobasá gokért? Hány milliót gyilkoltatok mert más nyelven beszélt? Keni pusztitotta-o a fehér bőrű, a fekete-bőrűt? A görbe-orraakkal nem vívtatok-e keresztesháborukat? Hányszor gyil kolták egymást a jó-kabátosok és a ron gyosok? Nem voltak-e ó\'k is ostobák, volt-e cselekedetüknek észszerű oka? (Hát milyen a ti életetek? Van-e célja? Tudjátok-o a lét problémáját?) — No ez még titok előtUink is. de annyit már elértünk, hogy nálunk nincs távolság sem időben, sem térben. Képesek vagyunk millió évek előtt letűnt dolgok képét meg látni és régen elmúlt hangokat meghallani. A természetben el nem vész semmi. (Tehát a meg-nem-értett életcél, \'ásphynx, nálatok is meg van ! Szeretném tudni, hogy miféle vágyatok van, küzdötök-e valamiért?) — Igyekezünk feltalálni a módot, hogy- átmehessimk más csillagokra, mert a föld ?esetleges elpusztulása esetén szeretnok mog-mönteni magunkat De ez nem sikeralt még ??eddig, inert a íöldhöz kötve tart bennünket <i levegff, mely élelmet és lakóhelyei, ád. (Ilyenformán ti sem vagytok sokkal előbbre, in int. mi voltunk! Eszembe jutottak a mi küzdelmeink, véres követ-választásunk és Önkéntelenül tudakoltam: ugyan ki lett követ .Kanizsán ?) —- Borzasztó alacsony oazmekoröd. van! Az emberiség fejlődésének egész története eló\'tted áll s to olyan semmiséggel töró\'döl? (Én pedig a sértésre nem refloktálva rimánkodtara: „Engedj ott fetrengeni a föld göröngyein a hozzám hasonlók között! Majomra nézve nem szerencse, ha művelt emberek között ölhet. Szédülök a ti hideg magasság-toktól, nincs erőm a repüléshez! Hagyj itt engem az egymást gyilkoló emberek világá-"ban! Cicada cic&dae graütí"*) (A lőny mintha mozdulatot tett volna az eltávozáshoz. Újra könyörögni kezdtem kétv- *) „Tüosöknek a tücsök kedvüB." A földfeletti .lény minden nyelven s igy latinul is tudott, mert a fogalmat kiolvasta az agyból, tehát megértette a szót, akármilyen nyülvén lön mondva. ségheesve: óh, légy irgalmas hozzám! Mutasd meg a földet abban a korban, melyben éltek a hozzám hasonlók! Engedd, hogy lássam ismerőseimet, halljam beszédeikot!) — Megteszem kívánságodat, gyarló állat! Figyelj a visszaidézendő képekre és ha rá ismersz kortársaidra, mondd meg! (Karjaival mozdulatokat csinált ismét, s hozta visszafelé az eltűnt nap sugarakat. Minden mozdulatánál változott eloltom földünk képe. Már vagy tízszer igy visszabnjtotty. a légrétegeket, mikor csodálkozni, kezdett.) — Ejnye, nern hittem, hogy olyan régen éltél! (Magam is kiváncsi vagyok, hogy hány éve lehet?) —- Bizony, már néhány százezer év előtt vagyunk! A légjáró ember mozgatta karjait ős láttam a földet roppant dús növényzetből, melyet aranynyal hintett be az erősen szikrázó nap. (Micsoda ház-forma idomtalan tömeg mozog ott a viz-partan? Most errefelé fordul. Valami rettenetes nagy állatot látok. Orra fölött ragyogó fehér-szarvat visel, Utjáből mindenfelé sz átfutnak a, sütkérező gyík-ón\'ások.) — Az ős-rinocerosz az. Minden kitör előle, nehogy az otromba állat lábai alá, kerüljön. (Egysen-e eltűnik szemem elől az ős-állat. Rettentő ordítás hallatszik. Honnan jön az. az irtó^tató bőgés?) — A rinocorosz beleesett a vcrenihe, melyet a ini elődünk az őts-ember készített, ugy, hogy a vizmosás-okozta mélységet zöld gályákkal befödte. — Az állat-őriás ordít, mert nem képes kiszabadulni, s megdögölyén, az ember pecsenyéjévé válik. Az ember így ejti hatalmába az ős-medvét, tigrist, szarvast. A gyönge embert ez a ravaszsága fogja az erős állatok fölé emelni. (Hát az emberek nem élnek társaságban? Nem védelmezik egymást?) — Mindebből még nincsen semmi. Ez idő szerint csupán az ős-hangya él rendezett viszonyok között. Rabbá teszi a gyöngébb- hangyákat és dolgoztat velük. Ezt a módszert fogja alkalmazni az ember a rabszolgáival, — néhány ezer évvel később. (— Lehetetlen! Tökéletlenebb volna most az ember, mint az állatv) — Majd látsz még különösebb dolgokat is csak nézzük meg a sárkány-YÜágot, melyben a karcsú nyakú sárkányok zengésbe hozzák repülés közbon a levegőt, s a felelmes viai szörnyek oszlopnyi víztömegeket íoeskendez-nek orrukon keresztül. Ezek voltak ára igazán urai u. földnek! (Megrettentem. Ez a lóny még visszavisz földünk teremtésének korába! Kiabálni kezdettem ismét: „Kern kell! Xem akarok látni semmitse! Múlt és jövő maradjon titokban előttem!" i A légi ember ismét mozgatta karjait. (Egyszerre megpillantottam Vidu. Mukit és Essó\' Bélát a, kávéhfiz tükör-üvegén keresztül. Még mindig tarkliznak. Máyik pillanatban látom az éljenzö. ordítozó választókat. ..Itthon vagyunk! álljunk meg!" kiabáltam rettegve. A lény nyugodtan Intelt.) — Maradj hát itt! Magasabb célokra ugy sem va.gy kepos! (Ezzel szétcsapta karjait és eltűnt előlem.) ? Zörrcnés zaja éri füleimet. Pompejus tanárnál ülök a divánon. A doktor mellettem bóbiskol. Kavics röpült be az ablakon, az. okozta a zörejt, s az összezúzott üvegcserepek, lábaink elé hullanak. E pillanatban bejön a pedellus és jelenti : Ilalis: Hajnal van ! ?%? „A néppárt győzött 600 szóval. A győztesek most Terik be az ablakokat!" — — Hurrá! Itt vagyok a huse.vők között! Eggj, röpülök hoznád! Az ÉLET VIZE, — Törtóneti elbeszélés. — : ^ anizsa várából 1690-ben kiűzték a törököt, hanem azért még húsz óv múlva is uton-utfélen mar-talócok fenyegették az életet. Málek Menyhárt, Szentpáter-Ur földes ura. azért odahagyta kúriáját és Kanizsára .jött lakni, hogy a katonaságtól védett városban biztonságban legyen. Fölvétette magát a \'városi purgerok sorába. Városba költözésének egyéb oka is volt. Egyetlen gyermeke, Dániel, ugyanis már ? ifjúvá serdült, és még mindig ismeretlen volt előtte az irás olvasás művészete. Tehát Kanizsán első teendője volt megkérni a fran-•ciakánus atyákat, hogy fiát a tudományokba beavassák. Dániel oktatását maga a zárda főnöke {quardián.) Andrási Miklós atya vállalta magára, ki annyira megs-zerette a jóviseletü ifjút, hogy még akkor is vele együtt olvasgatta a zárda könyvtárában levő drága könyr veket, mikor Dániel már megtanulta a tudomány misztériumait. Az 1714. év augusztus utolsó napjárt azzal vált el tanítványától a páter: —? „Fiam, most két hétig nem jöhetsz-hozzám! Addig meg kell szakítanunk a tudományos munkák olvasását.11 Dániel, a húsz éves délceg itju, égő szemekkel tanítójára nézett s halkan kérdezte: — „Ő jön?" — „Az, akinek jönni kell! Ne kérdezz többet, hiaz tudod, hogy nem szabad szólanom!" A tanítvány tisztelettel meghajolt, s lassú lépésekkel ment ki a zárdából. Andrási pedig fölment az emeletre és ott megállott a széles folyosó utolsó ajtaja előtt. Nem nyitott be, hanem valami szokatlan jeladással kopogott. Az ajtó zárva maradott, de belülről azt kiáltotta valaki: — Ki kér bebocsájtást ? — „Ki Jelet hoz," felelt Andrási. — „Mit keres?" — „Fényességet." — „Mi az élet kulcsa?" — „Kohma." (Bölcsesóg.) E különös szóváltás után az ajtót\' kinyitották. Egy szerzetes dugta ki fejét, melyért a szólesre borotvált tonzura miatt csupán két-ujjnyi szélességű hajkoszoru diszlett. Meglátván a zárda főnököt, azt felelte : Köszöntünk testvér! (fráter.) Andrási belépett. A helyiség boltozatos, hosszú terem volt. melynek vasrostélylyal ellátott hét ablaka mind észak felé nézett. Belül az ajtó fölött sárga szinü nagy szőnyeg lógott. A frissen meszelt falakon planéták és különféle misztikus jegyek állottak. A keleti falat egész magasságában elfoglalta keresztelő szent Jánosnak tündöklő G betűs pentagram alá festett képe, amint a jobb kezében keresztet tart e felírással: „lm az Isten báránya" (Ecce agnus Dei); — balkezében pedig karikába kanyarodott kígyót emel. Az átellenes fal két sarkában egy-egy kemence volt építve. A tűzhelyen a meleg nap dacára fa-hasábok égtek pirosas lobogással. A fali állványokon furcsa alakú üvegedények és korsók állottak. A sárga szinü székeken és asztalon sőt a. talapzat kőkockáin is kapcsos nagy könyvek hevertek szerteszét. Három szerzotes tartózkodott a teremben. Kettőnek franciskánus voltát a csuhát övező fehér kőtélről fölismerni. Ezek a tűz élesz-tésével foglalkoztak. Harmadik, a kanizsai Keresztelő szent János képe. .jezsuita-zárda főnöke Pmcator Kristóf, karosszékben üldögélt. A belépő Andrási balkezével keresztjeiét huz szive fölé, melyre a tűzhelyekre ügyelő két egyén mélyen meghajol és szintén keresztjelet csinálnak. A jezsuita is ugyanazon jelet -viszonozza, fölemelkedve üléséből. — Miklós testvér, nem feledkeztünk meg valamiről? kérdi a jezsuita. — Mennyire az én tudományom képesít, annyit megtettem. Ha- hiba történt, neked testvér, észre kell venned! — Nem ugy értem fráter Miklós! Azt akarom tudni, hogy megtettünk-e fogadta táshoz mindent? — Elvégeztem a szükségeseket. Az elébo küldött fráterek már három nap óta Kör menden várnak. Ezenfelül külön lovas fogja hirül hozni az elindulás idejét, ki legalább öt-hat órával előbb itt lesz. — A szertartáshoz szükséges eszközök mind megvannak? -- ügy hiszem, semmi sem hiányzik. Itt van 14 sárga szék, kettő vendégünknek, ?tizenkettő a testvéreknek. A szertartás-templom díszítése is sikerült. A kot előszobát rögtön felállíthatjuk a készenlevő spanyol- -m. faiakbői, mihelyt szükséges lesz. Norbert- és. László testvérek három hétig bajlódtak a rendezk édessel. — „Nemsokára megnyeritek fáradozásai tok jutalmát, ifjabbak! (Juniores.) Fölemel nek a theoretikus-rendbe.\'" — mondja a jezsuita odafordulva a tűzhely mellett fogla latoskodó szerzetesekhez. A két szerzetes alázatos fejhajtással szó-nélkül köszöni meg az örvendetes hírt. Piscator pedig fölkel, és azt mondja: — A trónszék alá emelvényt kell még ?csinálni, és azt is beteríteni sárga posztóval. Aztán a szenteltvíz-tartót ide kell állítani a. tábla, északi oldalához! A dolgok megértéséhez tudnunk kell, hogy ezek az egyének tagjai egy titkos szövetségnek, a keresztes-lovagok rendjének. (Ordo fratrum erucis.) E rend tulajdonképen nem más, mint a. régen eltörült -templomos-vitézek rendjének íolytatása. A volt templáriusok pedig az ősrégi egyiptomi titkos szekták szertartásait, használták; persze némileg- átalakították, ahogyan. .a ókeresztény vallás védelmezés^ megkívánta. A .mostani. -ker-fíS2±es«k (eruotan-i) némi változtatással megtartották a templomosok szertartásait, de kihagyták a tagok kötelességei közül a hitnek karddal való terjesztését. E helyett annál több időt szenteltek az. alchimiájiak a szövetség tagjai, kik nagy-részben egyházi férfiakból állottak. Ezen időben külömben minden tudós ember alchi in iával foglalkozott. Az életet megtartó balzsam titka után kutattak mindenütt. Ez az elixirinm nemcsak megnősz-szabbítja. hanem visszaadja az életet. Mert. a csodaszer életre kelti a halottat első ízben háromszáz esztendőre, másodízben hétszáz.-évre. Ha sikerül előállítani az aqua wíac-t: legyőztük a halált! Milyen szédítő gondolat: győzni a múlandóság fölött! A kanizsai keresztesek ilyen óletriz elkészítésén fáradoztak az egyik tűzhelyen. A másik tűzhelyen pedig a bölcsek kövefog előállittatni. A kő isteni hatalmat, ád a tulajdonosnak: a kénesőt nemes aranynyá. változtatja csupán érintés által; meggyógyít, mindenféle nyavalyát és visszaadja a fiatalságot. A szövetség két fráterje éjj^nappal felváltva őrködik, hogy a t?&<&Ah&.ki. ne aludjék. azok alatt az edények alatt, melyekben az -anyagokat párolják. Az élet-vizének edénye alatt több mint hét év óta tüzelnek szakadatlanul; azon a tűzhelyen pedig, hol a bölcsek köve készül, — hat esztendeje nem aludt ki a tüz. Kanizsa székhelyén tizenkét cruciarms volt; tiz szerzetes és két világi UT: GrasJcs báró és Bácsmegyey György prefectus. Még "egy világi egyén vár felvételre: Málek Dániel, ki még nincs 21 éves, tehát nem vehető fel. "(A hármas, hetes és huszonegyes szám külö-\' nos jelentőséggel birt a kereszteseknél.) A legmagasabb rangban a- jezsuita főnök ?állott: exempti között; ? hetedik fokban. Ha még sikerülne két fokkal előbbre menni, ő lenne a Mágusz! — Rendelkeznék a világ -összes crucianusával, s a szövetséggel vas-jjyürü gyanánt fogná körül szorítani a földet! És Piaeafeor. Kristóf. csakugyan erre törekedett. Belátta azomban, hogy vágyát csupán "valami rendkívüli cselekedettel érheti el. Ezért fáradozott olyan ernyedetlen szorgalommal az aqua vJtae megteremtésén. Ha -föltámad és ujra él háromszáz évig: föltétlen bizonyossággal eléri a kilencedik fokot (A jnágusz\'rangja.) Mert arról suttogtak, hogy a bölcsek kövét már előállították imitt-amott,, de az életviz készítése még nem sikerültsemmiféle halandónak. Az adeptusok közé Uidevtus vagy oxemptus-ugyanegy lokozatot jelent) emeltetését is abbeli, buzgalmának köszönhette, hogy az. aqua vitae előállítása körüli rendkívüli tevékenységéről, mindon évben törj ed elmés jelentést adott a eruciarms-rendhez; — s ebbéli, érdemeit még Öregbítette az a munkássága, melylyel a Kanizsa vidékén visszamaradt, lörököküt egytó"l-egyig keresztény hitre térítette. A kanizsai testvérek most a mágusz. küldöttét várják, ki az aqua vitae tökéletesítését (perfectió) fogja eszközölni; ezenkivül egy szerzetest felavat újoncnak, és több. rangemelést végez. Nevezetesen a két iuni-orest, miután már kitöltötték az újoncoknak előirt hét esztendői szolgálatot, magasabb, fokba helyezi. Utolsó hetekben a nagy ünnep eló\'készi-tősén fáradoztak szünet nélkül. A szertartások templomát újra díszítették. Az élet vizének munkájára pedig Piscator személyesen ügyelt. Az utolsó napokban minden idejét a tűzhely mellett töltötte. Maga. -62 mérte az anyagokat, számította az órákat, és a párolásra roppant szigorúsággal vigyázott. A jezsuita egész lényét annyira elfoglalta ez a dolog, hogy nem is beszélt másról. — „Tehát az elixirium két nap múlva tölti be a korát ?" — kérdi Andrási. — ,,Ugy van! Holnapután jár le a hét év, lét hónap és hét nap, mert 1706. évi Luca napjától fogva készítjük." — feleli Piscator. — ,.És ha késik a küldött három napig, akkor nélküle kell elvégeznünk az életviz tökéletesítését ?\'! — „Csak semmi félelem, testvér! Föltétlen bizonyossággal megjön a küldött kellő időre. Pontosan megírtam az aqua vitae korát, s már hét hónappal ezelőtt írásban értesítettek, hogy az aqua vitae fontosságára, és arravaló tekintettel, mikép egyúttal több rangernelés lészen, — téged is fölemelünk testvér a nagyobbak közül (maiores) a hetedik fokba: -okvetlenül hatalmas személyt küldenek, sőt ha csak lehetséges lesz, maga a mágusz jön hozzánk!" — „A mágusz! Milyen mérhetetlen meg tiszteltetés lenne ez!" — susogják az ifjabbak. Kívülről lódobogás hallatszik, melynek .zaja megszűnik a zárda előtt. 63 — A hírnök megérkezett! kiált a quardian -63 elsiet. Az udvaron találkozik a futárral. — Mi történt Antal? — Körmendről ma délután indulnak, Iluliólon hálnak, s holnap itt lesznek. — „Hála Istennek! No, Antal jó hírt hoz tál! Eredj a szakácshoz, adass magadnak bort és ennivalót. Hanem előbb intézkedjél, hogy két ember azonnal lóra üljön és Ilahótig «libük menjen. Ott ők is meghálnak és holnap idáig kisérik!" parancsol a zárdafó\'nök. A jezsuita is kijött az udvarra, s meghallván a futár értesítését, azt mondja Andrásinak: — „Miklós testvér! azonnal egyél te is valamit, mert holnap téged emelünk maga sabb rangba s tudod acíus előtt 24 óráig böjtölnöd kell!" Másnap ugy tiz óra tájban csakugyan megérkezett a várva-várt vendég. Vele jött egy Clermonthől való jezsuita, ki a titkári (secretarius) teendó\'ket teljesítette. A kanizsai keresztes testvérek (annak a kettőnek kivételével, kiknek otthon maradni kellett a tűzre vigyázni,) mindnyájan a küldött elébe kocsiztak a közelfekvö Palin faluig. A küldött fél-díszbe öltözötten, a jezsuita, főnök jobbján ült, útitársa a második kocsin jött két keresztessel. Mikor Thury-sirdamh-jához érkezett a menet, hét darab mozsár-ágyút durrantottak cl. A város végén hozzájuk csatlakozott hét duplér-vivő és három zászlós, kik mindannyian lónáton valármk. A franciskánusok zárdája előtt pedig fehér ruhás huszonegy lány fogadul őket és fehér liliomot szórtak a. kocsiról leszállóit küldött lábai elé. A küldöttnek tiszteletére persze nagy ebéd volt a zárdában. A quardián nem vehetett, részt a lakomán, mert elmélkednie kellett, (amint a ritus előírja) az Isten jóságáról és a lélek halhatatlanságáról. A társalgás az ebéd alatt latinul folyt,, mely nyelven akkoriban minden nemzetbeli tanult ember beszólt. Az illusztris vendég Sémsshurgból való \'világi egyén volt és m&gíster rangban állott. Mosta Mágusz képviseletében fungált. Kecske-szakállt és kicsi bajuszt viselt, melyek kereszt-alakot képeztek arcán. A kanizsai nép francia-püspöknek hívta, mert palástjában hasonlított az egyházi férfiakhoz. Baiusza és szakálla nem képezett akadályt a püspöki eimhez, mert Magyarországon a papok nagy része még bajuszt visolt ez időben. A lakomázók általános figyelem közt, bámulással hallgatták a küldött élményeit. Abban az időben életveszedelommel járt Strassnurgbói idejönni a török-birodalom Szélére. Természetesen szóba hozták a strassbnrgi Hztmt Vitus kápolnát, hol a boszorkány-tánctól gyötörtek meggyógyulnak imádsággal és füstöléssel. És szóbajött Strassburg másik nevezetessége, az óriási óra is. Piseator hozta olff, ki tudfis ember létére sokat olvasott a világ csodáiról, azt kérdezvén: — „Hát a. régi hires óra jár-e még?" — „Ha a legrégibb órát gondolja reve- rondissime, az nem jár. Hanem a mostani óra, melyet a régi helyére ezelőtt százharmino esztendővel úpitettek. az járni fog, miként a mi szövetségünk is működni fog Isten dicső ségére, az idők végéig!" Ilyenek, és más épületes dolgok fölött való beszélgetés közben hamar múlt az idó\'. Már hat órát ütött a folyosón levő lábos óra, mikor az ebédtől fölkelt a messziről jött magister, és bevonult szobájába, hogy az Halis: Hajnal van! 5 Ünnepi szertartáshoz oJ készülj ön, A többi keresztes is mind hozzálátott az öltözködéshez. Csakhamar teljes-díszben állott valamennyi keresztes a zárda folyosóján. A magistorre vártak. Közöttirk feltűnt, ogy 7 oves kis fiu apród ruhába öltözve, ki a küldött palástjának uszályát fogja vinni. Csupán Andrási hiányzik. Neki addig nem szabad látni a testvéreket, inig a magasabb rangra emelés szertartása meg nem kezdődik. Vörös talárból és sárga ingből állott a keresztes testvérek közül azoknak öltözete, kik egyházi rendhez tartoztak. Derekukon az inget piros szegélyű fohór kütŐ övezte. Vállaikra széles piros kendő borult, s (a két legalsó rangnak kivételével) a kendőn annyi ezüst keresztet viseltek a hányadik rangban állottak, s mindegyik kendő közepéről arany kereszt lógott. Grasics báró mint theoretikus ezüst golyót, a iuniores pedig vasból-vert ötszögü csillagot hordoztak kendőjükön. A nem-papi rend ü test v érek öltözete rozsd&vörös himzett kabát visszahajtott ujjakkal, ugyanolyan színű térdig érő nadrág és fehér harisnya. Vállukon keresztekkel ékített piros szalagot hordanak a a szalag végén fehér kulcs lóg. Azon kor divatja szerint hajuk hosszú, — szakállukat és bajuszukat pedig borotválják. A jezsuiták szintén hosszú hajat viselnek, rnig a franciskánadok hajukat is borotválják, egy keskeny hajkoszoru kivitelével. Mindenlele.-rendü testvérnek kard van az oldalán. l\'ontban 7 órakor lépett ki szobájából a xnagister. A szövetség öltözetén kívül bő palástot visel, mely fehér selyemből való, és a melyen piros kereszt pompázik. Nyakán vastag aranyláncot hord arany háromszöggel, melybe az Atyaisten szeme van belevésve. Balját a palást eltakarja, szabadon maradt jobb kezének nagy ujján óriási arany gyürü csillog. Fehér kötőjén piros kereszt és zöld koszorú van selyemmel ki var rva, s egy aranykulcs van ráerősítve. Ks megindul a zárda folyosóin az ünnepi menet. Megfordított rang szerint vonulnak tovább, vagyis a magister, mint legmagasabb rangban levő, jött utolsónak. A . magistor hosszú uszályát a kis apród vitte, mig előtte meztelen kardot hordozott a titkár. 5* Az a testvér vezette a sort, ki egyik ke-zóben a szertartás-templom kulcsát tartotta., másikban pedig arany zsinórral körülkötött ékes botot hordozott. A szóles folyosón 2 szoba volt felállítva a szertartás csarnok előtt deszka-falakból, mert a most teljesítendő szertartáshoz 3 szobát irt elő a keresztesek törvénye. A küldött kívül marad apródjával, inig-a. többiek mindnyájan bevonulnak a csarnokba. Mintha keresztbe raknák lábaikat, olyan kü lönös lépéssel járultak a tábla elő. Aztán a. kereszt felé fordultak, meghajoltak előtte ős egymással szembe nézve, felállottak kettős sorban. 5, Elhelyezkedés után Piscator, mint legmagasabb rangú, votto át a rendezést és azt kiáltotta: — Készen vagyunk a bibliai gyakorlatra! Erre a strassburgi küldött a külső\' szoba ajtajára ráütött néhányat, A különös kopogásra 3 kulcsos testvár-ünnepélyes hanghordosással kérdezte: — Ki kényszerit arra, hogy bebocsássam ? A strassburgi válaszolt: — Az, akit Napkelet küldött. -,- - — Mit hoz Tőle? -;.-.. \';. — Toljos világosságot. —? Mi az izcnet? — Zopmit panea. Ez a misztikus sző a kiküldött rangját ^elentetto valami ismeretlen sémi nyelven. -(Valószínűség szerint ez a szó még az ögyip-"tombeli szektáktól maradt fenj Aüt a rangot jelentette, melyre a fáraó emelte \'&?/. álom fej tő ?Józsefet. A palást, a gyürü és a nyaklánc is -olyan, minővel a fáraó parancsára folákesí-tették Jóasefet. Az izenetre kinyitották az ajtókat és a ?magister belépett a csarnokba. ÍJdvÖzlésérB a keresztesek kirántották a kardjukat és a .kard-sétor alatt lépegetett előre a küldött, ugyanolyan különös lépésekkel milyennel a többiek bejöttek. A tábla elé érvo, rálépett ős keresztül "ment rajta. Azután meghajtotta térdeit a kereszt felé és leült a három lépcsőre helyezett sárga székbe. Klötte háromszögletű kicsi asztal, kissé oldalt pedig nagyobb négy szögű .asztal állott, mindkettő befödve sárga posztóval. A strassburgi küldött rangban közvetlenül .a mágusz után következett, s mint legidősebb magister egyúttal mágusz-helyettes címet is viselt. 70 A többi eraoiarms ezalatt hüvelybe dugta kardját és mellükön András-keresztbe téve közeiket, figyelve álltak. A magister ráütött kardjával az asztalkára s erős hangon kérdezte : — Janitor! biztos-e az ut Salamon templomához? A kulcsos fráter felnyitotta az.... aj tőt és-kiment. Kivezette a kis aprődot is. Rövid idő múlva visszajött egyedül, ós szertartétsoa üdvözlés után jelentette: — Csönd lakik a templom környékén. — Vannak-e profán-népek a kapu előtt? — Csupán eggyok vagyunk. — Testvér, zárd el a kaput a hitetlenek elől és Őrködjél tovább! Ekkor az aj tő-őre becsukta az ajtót belülről. És megkezdődött az ünnepi szertartás. A magister odafordul Pisoatorhoz 6s parancsolja: — JTölvigyézö testvér tedd kötelességedet! ?*- \'-*- A föívigyázó végig megy a keresztesek során s mindegyiktől megkérdi: — Mi a szó? „ Kosufl •\' (Choschuph) súgják fülébe a titkos szavat; a sző után azt kérdezi minden keresztestől: . "---\'?"*. - .. — Mi a Jel? Mindegyik testvér megadta a titkos jelt a folvigyázónak, ki azután a magister elé vonul, előtte megadja a jelet és válaszol; — Főtisztclendo\' magister! A szót és jelet átadták testvéreim! Magistor: — Kérdem tőletek, nagy dolgokra kivá lasztott testvéreim! most, — miután a profán világ hamis tanai fa alattomos csclvotései nem érnek cl hozzánk, — készen álltok-e Isten tiszteletére C% Rendünk épitósöro mun kához fogni? Mindnyájan: — Készen álhmk! Most a magister és a szónok közt következő párbeszéd folyik le: — Testvéreim! Szeressük az igazságot és gondoljunk alattvalói tisztelettel a Minden hatóra, ki segít bennünket! — Az igazak lelkét Isten ótalrnazza, hogy ne érje bántalom! — Az Ur hatalma nagy! — És irgalmának nincsen határa! — A világmindenségben az Ur mindenütt jelen van és minden könyörgést meghall. — És a káromlások sem maradnak rejtve előtte, — Szerit leszen, aki szentül megtartja a gzent tanokat! — És jótevés a. bölcscsög alapja.. -— Minden az Úrtól jön örökkön Őrükké! — Isten parancsa a. bölcseség forrása, és Isten szava a bölcscség- kútja. — Ki előre tud mindent, kegyelmesen beleönti a böloseséget azokba kik őt szeretik. ?— A Mindenható keresztül hatol az elméken és meglátja, hogy mocsok nélkül van-e. — Könyörögjünk tehát bölcsosógért az Úrhoz! Ekkor mindannyian fölkiáltanak : — Ugy legyen! Most kopogás hallatszik a másik szobából. Jön a candidatus Andrási! Ugyanis a félig nyitva tartott olsó* ajtó eló\'M fölvigyázó Őrködött, hogy lássa Andrási jöttét, és erről, az e-xemptasi-sze-rtnvtás megkezdésére jelt adott erős kopogással. A filozofikus-módon berendezett elsó\' szobában négy testvér fogadta Andrásit, kinek arcát ruhával letakarták. így bevezették a második szobába, hol 5 darab bádoglámpában borszesz égett. (Spiritus vini.) A palló kö- népére pedig a, 7 ezüst kereszttol ékesített piros kendő van letéve, melyet a candidatus viselni fog a rangemelés után. Andrásival végig csinálnak minden jelet ?és szavat egész a hatodik fokig. Ez idő alatt a kisebb rangban levők visszavonulnak a csarnokba. A hosszú ex&minálás után mindnyájan belépnek a szertartás templomba. A magister azzal a kiáltással: „Dicsőség légyen a böl-cseség fiainak!" átveszi a tetragmmmatont, fejére illeszti a hótágu koronát cs hosszú szertartás között véghezviszi a raugcme-lést. A végén Andrási leteszi az uj esküt. Ekkor megszabadítják a fejét: botakaró ruhától, és térdre hullva átveszi az uj íexernp-tusi) írásmódot és jelvényt a magister közéből. Az avatás megtörténte uián Piscator járult a magister elé. — „Letölt hét év. hót hónap és héL nap. Küldött! Tökéletesítésre vár az élet!\'; — „Végezzük tehát a tökéletesítést a Világalkotó nevében!" rendeli a magister. — „Ks az Ur minden mélységet betöltő határtalan irgalmával meg fogja adni az örök létnek áldásait!" felel a szónok. Ekkor az előbbi táblát kicserélték a termékenyítés (Mirabilitis Naturae) táblájával, melynek alsó részére Kanizsa vár képe volt festve; — és a küldött "megkezdette a töké-letesités (perfectio) szertartását. A táblára állva parancsolá: — „Emeljétek le az élet edényét!" Piscator összefogta talárját, odalépett a tűzhelyhez, s egyik junior segítségéve] le-emelto az üstöt. A folyadékot óvatosan, hogy egy csöpp se vesszen kárba a drága italból. átöntCtte egy kisebb edénybe. Valami kékeszöld folyadékból állt az egész. A kisebb edényt odahelyezték a magister elé: .,Ime az élet!" — ..Adjatok szüz-loldet és égi-harmatot!" (Ros coeli.) Két erueianus odaemelt egy, — a szalmából fonott szőnyegen álló, — óriási üveg-\' edényt, mely üveg-fedővel volt befödve. Ebben tartották a Nagyasszony napjától (augusztus 15-ikétó\'l) fogvA,hol(lvi/ág-n61külfh6íéjszakán csillagfény mellett, nagy fáradsággal összegyűjtött harmatot. Lehetett vagy tiz pinttel. Ezután pedig Piscator a küldött felé nyújtott egy üveg-burával leta.kart nagy tálat. 1ü tál a szüz-földet rejtette, melyet a Basa- MirsLlnlitíis Katiimé. (Mágiás-tábla Kanizsa .képével.) kert kelet felé néző\' részében maga Piscator gyűjtött és készített az előírás szigorú megtartásával; tiszta időben, május hónap egyik reggelén hajnal hasadás e/Őtt, a gondosan megválasztott alkalmas helyen a fekete földöt kiásta 3 léhnyi mélységre, azután kicsi fa-lapáttal 5 font földet rakott zománcos edénybe, rögtön befödte és hazavitte. Otthon a földet ujjnyi vastagon szóthin-1 tette lapos agyag-iéJakru, és az egész június hónapon keresztül az e célra épített, 3 oldalon nyitott helyiségben tartotta, hogy harmattól, széltől és napsugártól megóva legyen. Június utolsó napján szőrsz\'iiún rnegszi-tálta ós kiválasztotta a kemény anyagokat, nehogy üvegasedést okozzanak. Az ily fáradságosán készített szüz-földet helyezte most a nagy asztalra a magistor elé, mondván: — „íme a test!11 A. magister ekkor keresztet vetett és erős ^hangon kiáltotta: ,,Legyetek jelen: Hol, Jíeloym, Sothcr, Einmanuel, Sabaotli, Agla, Tetragramatön, Agios, Otheos, Holchiros. Athan&tos, Jehovu, Adonay, Saday, Ya, -Homousion, Messiás, Eseheye. Alpha, és Omega .\' Teremtsetek! ?* Most a szüz-földet magában foglaló tálat vevén kezeibe a küldött, a földet bel ©hintette a harmatos edénybe, miközben azt kiáltotta: „Termékenyíts a ha Iáiban!\'1 Majd ismét keresztet vetvén három izben, így kiáltott: — Increatus Páter! — IncroatLis Filius! — Inorcatus Spiritus Sanctus! A többi erucíanus szintén keresztet vetett és karban ismételte: — Increatus Páter! — Incroatiis Filius! — - Increatus SpiriUis Sauetus! Ezután az elíxires-edényt vette ké^be a küldött és o mondás közben: „Győzedelmeskedjék ÍX\'A enyészot fölött!" <%z elixirt szintén a harmatba öntötte, s a háromszoros kereszt-vetést ismételte e szavakkal: — Christus vincit! — Christus regnat! — Christus irnperat! A testvérek kara pedig utánna mondta: — Christus víncit! — Christus regnat! — Christus imperat! A szertartás után betakarták a nagy üvegedényt sárga posztóval. Majd az e célra készíteti saroglyára\' helyezték Óvatosan " az <jdőnyt, ugy hogy a szuhn&szőijyeg folyvást -alaMci legyeid és két crucuinus kézbe vevén kivitte a zárda kortjébe. A keresztesek rang .szerint szótlanul követték a tehervivőkct." Világos, gyönyörű, éj volt. Az nj hold -szelid sugaraijágy színbe öltöztették a vidéket. A kert dombján gyöpre tették az élet-Yizet-rejtő edényt. Ettől nem messze egy sárga széket állítottak a magister részére. Azután pedig egy furcsa gőpet hoztak ki -a kertbe. Két óriási üvegkorongot. (Ritka és ?drága tárgy azon időben.) Az üveglapok mindegyike fa-lábra, volt eró\'sitve oly módon, hogy tetszés szerint magasabbra emelni lehetett, vagy alacsonyabb helyzetbe állítani. A két üveglapot egymástól három tíingnylre <egy sing körülbelül 3 méter,) állították föl ugy, hogy a hold fényének a kéfc üvegen keresztül ?éppen oda kellett esni a víztartó edényre. így elkészítvén a szükségesüket, csendben -várták az éjfél jöttét. Végre tizenkettőt ütött az óra a zárda "folyosóján. Az utolsó kongás pillanatában vigyázva -lehuaták a sárga takarót az edényről, s a Mielőtt a holdra függesztvén tekintetét, fölkiáltott: „Adj állandóságot! Adj melegséget! Adj életet! Akibél, Tomiéi és Aurádul segíts!" A magister szózata után öt testvér hűvös szavaknak elmondásába kezdett, és 7-szer mormolták a kövcitkezó\'ket, miközben jobb kezük mutató ujját a hold felé tartották. Egyik: Másik: Harmadik: Ebarsunius Sátor Ansnoscnem Barsunhis Aiepo Usnobenem Arsrjmus Tenet Sunosenem Ronnius Opera Nuosonom Sunius Eotas Uosenem Unj us Osenem Nius Senem Ius Énem Us Xeni S M Negyedik: Ötödik: Evoxlofi Abraxlan Kvoxlofu Abraxltí Evoxlof Abraxel Evoxlo Aber. Evoxl Ab Evo Evu Af A Végül ugyancsak 7-szer megfordított rendben mormolták ugyanazon misztikus szavakat. A többi testvér szótlanul nézett az életadó vizre. Egyik-másik megigazította néha, tíz állványt, hogy a hold távozó fénye a. korongokon keresztül folyvást ráessék a drága, folyadékra. Lassan múlt az idő a feszült várakozásban. A bűvös mondások után az odónyt hirtelen újra befödték sárga posztóval. E pillanatban a magister fölkiáltott: — Ttt a világosság! — Itt a melegség! — Itt az élet! Ilozsiáná! Hozsiáná! Hozsiáná! Aztán két fráter ismét kezébe vette az edényt és vissza vitte a szertartás-templomba. A vegyitéket átöntötték egy üstbe, aztán a tüz fölé vastáblát helyeztek, melynek három nyílása volt, s az ezen kijövő há,rnms láng fölött megforralták. Mogforrás után lehűtötték, megint vissza öntötték az üvegedénybe, s ráhelyezték a szalma-szőnyeggel együtt a termékenyítés táblájára,. Most a magister meghintette szentelt vízzel és felkiáltott: — Legyen áldott! ft -- Legyen győző! — Legyen örök ! — Ilüzsiáná ! A testvérek kara utána mormolta: ? - „Legyen áldott! — Legyen győző! — Legyen őrük! — Hozsiáná!" Vígul „az Atyának és Fiúnak ús Szent-léi eknek nevében" a magister parancsára. megsxünte.tiólc a tüzelóst abban a kemencében, hol az aqua vitae készült. — — „Most pedig tisztelendő testvéreim fejezzük be az ünnepélyt a hogyan szertartásunk előírja!" szólt a magister, ki iámét a háromszögű asztal mellé ült. És monda a következőket, melyekre a szónok válaszolt: — ..Testvéreim! A bölc;seség többet ér a gazdagságnál, mert mindent megad!" — „Ez a legnemesebb vagyon, mert Istentől jön ős kedves az Ur előtt." — „Ez tükre az isteni erőnek." — „És vét az Isten ellen, ki nem töre kedik bölcaeségre!\'1 — „Ez sugara az őrök fényességnek." — „Mely világít azoknak kik jóra töre kednek." — „Boldog kit utján bölcseség vezet!" Halfs: Hajnal van! 6 82 — „Az ő utjának minden lépcsője béke.^ — „A bolcseség megjutalmazza a béke munkásait." — „Őket johh-kéz felöl a becsület kíséri, haloldalon pedig velejár a hosszú élet." — „Menyországba vezet a bölcseség útja." — „Mert bölcsescg a Mindenható lehelete." — „Dicsőítsük tehát munkánk végeztével az Alkotót!\'1 Ekkor mindnyájan letérdelnek és kiáltják: — Hozsiáná, hozsiáná, hozsiáná q.z ég ős föld teremtffjének! Legyen irgalma velünk örökké!" — „Ámen!" szál a rnagister, — „Ámen!" felel a testvérek kara. Ezzel véget ért a tökéletesítés szertartása,. A megtermékenyített életvizet nagyon vigyázva átöntötték 3 korsóba, mindegyikre ráírták „f Aqua Vitae f" és viaszseal lepöosételve szekrénybe zárták. — — Ragyogott a jezsuita-főnök arca: ..Megvan az élet vize! Hatalmunkba került ,a halál! Hozsiáná!" -— — Másnap a jezsuita kolostorban volt lako-zás, A crneianusok mind együtt voltak Grasios báró kivételével, ki estére magasabb rangba fog emeltetni, a ezért 24 óráig nem szabad magához venni semmi táplálékot. Este csakugyan fölemelték Grasias bárót hosszú szertartással a. H-ik fokra. llarm\'adik nap a báró adott áldomást; és aznap este- egy jezsuita szerzetest avattak föl a, szövetség tagjának. Az újonc föivőtelót az előirt szertartások és? próbák szigorú megtartásával eszközölték, melyek a föl tétlen engedelmességet igazán "beigazolták. Íme az egyik próba: „Menj! A kriptát nyisd fol és hozd ide az egyik.halottat!" parancsolt;! a magister a. felveendő "újoncnak, kinek feje \'ruhával volt "betakarva. Ezzel kivezették az újoncot a 42 égő gyertyával pompázó csarnokból a folyosóra, hol a köteléket levették szemeiről és kezeibe adták a kripta kulcsát ős egy szál gyertyát. Manapság nem főiünk a megholtak lel-keitó\'l, de abban a korban éjjel még hazajártak a lelkek. Visszariasztó volt tehát az újonc föladata, dacára annak, hogy mint szerzetesnek gyakran kellett foglalkoznia a halál gondolatával, afít egy koponya állandóan SaZ asztalán állott. A lóghuzamos hűvös folyosón megbor- 6* zongott az újonc, de az Ur kezeibe ajánlva* lelkét, — teljesítetté a parancsot. Törhetetlen bátorsággal lement a kriptába, kihúzta a fülkéből az egyilc koporsót s felvitte. A csarnokban leemelték a koporsó fedőiét, s a tetőmben, mely a száraz kriptában feloszlás nélkül összeaszott, tisztán föl lehetett ismerni a 15 év előtt elhalt Péter atya testét. Végül az "újoncnak, miután a sokféle próbát sikeresen kiállotta és as esküt letette, a magister karddal a vállára ütött, s tudtára adván a titkos szavat, Jelet és írást, valamint, beavatván az elsőfokú misztériumba, — felavatta a szövetségbe az ifjabbak (iuniores) közé. Másnap még egy Iakozást tartottak. Mivel a magister elutazandó volt, Piscator az ebéd al att in ég egyszer m egkérte a m agistert, hogy adjon oktatást az életviz használatához. — „Különösen ügyeljetek arra, hogy az életvizzel megtöltött koporsó ugy helyezendő" el. mikép a holt fráter feje kelet felé legyen," mondja a küldött. — „Igen, azt tudom. Valamint azt is, hogy a koporsó 7 év 7 hónap és 7 nap nmlva nyitandó ki a halálozás után, Ekkor a halott, maga erej\'Ahől kiszáll koporsójából,\'1 íelel -Piscator. — „Csakhogy a liolttetem. belső részeit is betölteni kell az élet vizével. S a halottnak nem szabad teljesen kihűltnek lenni, mikor az életvizűbelielyezikl" figyelmeztet amagister. A testvérek csodálkoznak, és a rnagister még több titokra tanítja őket. — „Azért hiába tennénk aqua vitae közé vizhoJultmik, tüzhBr\\-elógetf-nvJc} vagy pestis ben meghartnak tetemét, mert ilyenekre nem lenne hálása, S azúrt kell tőrrel rögtön a halíi.] bekövetkezése után 5 nyilast a, testbe szúrni, hogy e nyilason az életadó víz be hatolhasson a belső szervezetbe. Az öt nyilas közül egynek a baloldalon és egy riek-egynek a kezeken és lábakon kell lenni, a hogyan -átszurták a Megváltó testét." — „Milyen sok minden szükséges az eljá ráshoz!" megjegyzi G-rasics báró. - „Csakhogy ez megérdemel bárminő rettentő fáradságot!" szól a másik testvér. — „Valamit majdnem elfeledtem: az aqua vitae csodaereje csupán olyan egyén testére iiat. ki sohasem kételkedett benne!" mondja ?a küldött. — „No majd én gondoskodom minden akadálynak legyőzéséről.!." szól önérzeteden Piscator. A nagy übcd után a küldött és" titkárja elutaztak Pécs felé. Iharosig elkísérte valamennyi testvér. - —? Mig a tudós lóriiak bűvös szerek előállítására törekedtek, azalatt k ünn a profán népek között nemkevésbé misztikus események történtok, A pogány török igája alul megszabadult Kanizsa lakóit most a sátán igyekezett hatalmába keríteni. A városra mihelyt reáfekíidt az éjszaka, .nem lehetett kilépni a házból anólkül, bogy haj ne származott volna heló\'lo. Az alacsony házak fölött röpülo-zsirruJ bekent boszorkányok lovagoltak a levegőben. Az utcákon tüzeaszormi macska, vagy undok varaskos-béka leselkedett, a kereszt utakon pedig rontás tette szerencsétlenné az embereket. Ha nem vigyázott a gazdaasszony, hát. az is megtörténhetett, bogy a kakasok tojtak, s ilyen tojásból sziizeket-ernésztő sárkányok keltek ki. Ahhoz a bűnöshöz pedig aki paráznál-kodáa által vetkezett, éjjelenkint lólábu Ludvérc, járogatott. kisziván csontjaiból a velőt s elvivén arcáról a pirosságot. Söt a gonosz szellem néha az asszonyok szemeibe húzta magát, a onnan csábítgatott. Az ilyen szemverés pilon aztán hiába volt három-királyokai írni az ajtók fölé, seprűt fektetni a küszöbre nyir-úgn-t fűzni a kulcs-lukba, Csupán hosszú, nőhöz penitencia. segített. A francia püspök elutazása utáni napon Málek Menyhért beszélgetvén fiával, kijelentette abbeli szándékát, hogy megházasitja. Már ki is nézte a hozzáillö erényes hajadont. A gyerek húzódozott és fiatalságát emlegette. Menyiiért ur azonban kimondta a szentenciát: ,.Mcg koll házasodnod! Szüret után megtartjuk az eljegyzést, farsangon a lakodalmat! A te korodban én már kőt esztendős házas-omber voltam!" Csakhogy erre a Dániel ? gyerek dacosan felelte: ,,Apám. nem házasodom! Még ha tüzes vassal kinoztatsz akkor sem!" és kiment a szobából. Az apa nem tudott hova lenni a bámulás miatt. Mi ez ? Az ö engedelmes fia hogyan tud így viselkedni ! Úgyis megbabonázta valaki ! Csakugyan! A cselédség még aznap ki-pattantotta az engedetlenség titkát: „Molnár Éva verte meg szemévé/ n,z urfit!i: Igazat mondtak. Dániel megszerette Molnár Évát. Molnár Marinak, annak a „jöttment" szegény özvegy asszonynak leányát, kit Málekné asszony csupa jószívűségből fogadott szolgálatába, hogy ne legyen kényszerítve az árokban meghúzni magát gyermekével. Málek Menyhért már régen észrevehette volna fia szaraimét, ha az apák egyáltalában okát keresnék annak, hogy az lívák olyan szorgalmasan mért danolgatjá-k Virágéne kekben : . ?? -?-??? „Violát ültettem Nobánta virág kelt ki, : Nem szabad énnekem - ?- • Rózsámat szeretni! * s ha gondolkoznának a fölött, hogy egyszerre mért olyan különös ringó a járásuk, s mért ragyognak a szemeik oly fényesen az Éváknak ? Az apák azonban olyanok voltak minden időben, hogy a tüzet akkor akarták eloltani, mikor már javában lobogott; s akkor is ugy, hogy az égő anyagot próbálták szétránoigálni, pedig akkor még jobban ég a tüz. Málek Menyhért éppen ugy cselekedett. miként a többi apák szoktak: „No majd adok én Kvának is, meg a vén boszorkánynak is!" kiabált mérgesen, és rögtön kikergette házából Évát anyjóstul együtt. Azt kiáltotta utármuk : — „Ha nem maradtok békén, hát kisöp-.rüztctlek Kanizsáról!" A megriadt két személyt, senki sem fogadta, "be. Végre is a lerombolt-vár omladókaiban lakó cigánynál húzták meg magukat, [lyen rongy népeken osak nem könyörül hot egy rendes polgár V Málek Menyhértnek alomban kárba veszett minden erőlködése. Hiába pirongaUa fiát; Dániel egy szót sem szólt. Nom kérte, hogy engedjék Évát feleségül venni. Tudta, hogy lehetetlen. Mert sem jóság, sem szépség ki nem egyenlítheti a származásnak és a „ marhalí-nak hiányát. fKz idó\'ben Í\\ pérjzt marhának hívták.) Hogy a házasság létrejöhessen, valami földindulásnak kell rombadönteni a világ rendjét. Dániel még sem engedte magát meghá-.zasitani. — pedig tudta hogy Évát sohasem veheti feleségül. Minden kísérlet hiábavalónak bizonyosodott. Nem lehetett a szewverés alul kiszabadítani. Persze, az. esetnek rögtön hire futamodott ?a városban. Mindenki, meggyőzó\'déssel han- 90 goztatta: „Nem Istentől való dolog az. hogy egy jöttment személy leányába ennyire beleszeressen egy fijldesnr fia!;\' És Évának anyja ellon csakhamar közöstudomásra jött a boszorkányozás eseteinek egész halmaza. És megbotránkozik mindenki. Az emberek már aludni sem tudnak az izgatottság miatt. Közbelépni kell tehát a tanácsnak. M&nnev András város bíró tudja kötelességét; nem késleikedik; elfogatja Molnár Máriát s erősen megkötözve börtönbe vetteti, és Báosinegyei György elnöklete alait megalakítja a biröságot. A boszorkány jjersze tagad mindent, de egyszeriben olyan kézzelfogható bizonyítékokat állítanak ellenében, hogy nincs ember ki bűnösségéről meggyőződve nem lenne. Akadt aki látta, hogy szánt-György napján a,kapuból meglocsolta a teheneket vizzel 3 azt mondotta: „Hej jámbor tehenek, de jó volna a hasznotok nekem!\'1 és az-nap este a tehén csorda Málckné asszony udvarába, jött. a prefeetus tehenei pedig attól fogva. elvesztették a tejüket. Megeskilszik erre Jagovácz György, „kifelülállminclen gyanún!" Ugyancsak eskü alatt beigazolja egy másik: tanú. Balog K&iij, a. k&veíke$$ b?bajqsk.o.d.ást;- — .Jgen esett az osó\', mikor Málekné iisőzunynál nagy mosás volt.. Ekkor Molnár Mari azt mondta, hogy oz esó\'í könnyen e-lál-líteuii lehetne; esnpán a füstre kell akasztani a következő tárgyakat: 1. Fris csalán/, három csomóval. 2. iímbdr-hajat egy csomóval. 3. Egy lakot, melyet megtölteni kell mosó vízzel. 4. A ;,/;/(?<//"-darabot, melyet mosásnál használnak. Mindezeket aztán Máleknó nagyasszony parancsára nekem (Balog Kati tanunak.) kellett a, kéménybe akasztani. Erre az CÍSÖ-rögtön elállott.1\' Sőt még csodálatosabb dolgot i3 rábizonyítottak: ho<?y Máleknéuál szalmátgyxtjíotí a tűzhelyen, és nem égett el! Szörnyű dolgok! Végíil a vádlott maga is bevallja mindezeket, mintán a „kirendelt bírák 6a esküdtek" az OTSzágos törvénykezési rend 23. tj.-a alapján hóhér közbejötte mellett ..szigora" vallatás alá vették. Só\'t a lelkiismeretes birák behozatják a városházára a vádlott leányát is, a 1.9 éves Évát, és valami módon kicsalják belőle azt a vallomást, hogy anyja tud tsöi csinálni. Már most nincs más teendő, mint a viz-próbo,. Kiviszik tehát ünnepélyes menetben a Tár alá, hol a hóhér a megkötözött boszorkányt beledobja a vizbe, tongersok nóp és a tekintetes tanács kirendelt birái jelenlétében. És a boszorkány nem merfll el, hanem „ugy úszik a vizén mint a toll!" Újra megcsinálják vele a vi^qjróbát. nehogy igazságtalanság essék rajta. A hóhér megint beleveti a vizbe Molnár Máriát. Persze most sem merül le a- viz fenekére. Az ördög segíti az atyafiait. És ezt megismétlik négyezer. A „jöttment személy" mind a négyszer „usxik mint a tolL" íme! teljesen bebizonyodott, hogy boszorkány! Másnap persze tagadja a bübájoskodást Molnár Mari, és arra kéri biráit: ..úsztassák meg még egyszer, majd meglátják, hogy lesülyedni fog & viz fenekére." Csakhogy nem eresztik ám többet a vizbe, hátha bűbájos módon elszökik ! A bíróság körültekintő óvatossággal járt el a pörben, mert félni -kellett a sátán kísér tésétől. \' ? , , , A nagy vigyázat dacára majdnem sikerült Belzebubnak kárhozatba dönteni a bírákat. T. i. a második napi törvénykezés befe-JOÍÍCSO 11 tán. mikor kivittók a teremből a tagadásban lövő boszorkányt, — a bírák ekképen tanakódának: — „Geak meg no szökjék a SÍ igazság kezéből a boszorkány valami ördögi segít séggel!" aggódik Bemard János. — „A bi\'rtönt körül kell hinteni szentelt vizzel, akkor nem tud elillanni!" javasolja Buncom Márton. Csupán egyetlen ember akadott Pulai György személyébon, aki előtt a bűnösség némileg kérdéses volt. Az is ilyenformán adott kifejezést kételkedésének: ..Pedig hiába tagad, bizonyos hogy boszorkány !" — „De az ám! ?— Hanem majd holnap kivallja esze nélkül az ogőazot. ugy meg- exemináljuk! Azért kérem birő társaimat, hogy holnap korán itt legyenek, mert már 7 órakor megkezdj ük a vallatást l" szól a prefectns. — „Eljövünk!" bólintgat a kötelességtudó- Fürst \'József. Éppen szétoszlóban valának a pör meg-hivott bir&i, hogy minél előbb haza érvén,. otthon az ágy mellé kört csináljanak szentelt krétával, nehogy boszuból éjjel megnyomják -őket a boszorkányok, — rnikur a szintén jelenlevő vikárius atya megrázó hangon fülkiáltott : — ..Szerencsétlenek! Hát nern úrzitek, hogy ez a sálán sugallata ? Hát a gyehenna tüzébb akartok monni nyitott szemekkel? Hát nem veszitek tekintetbe: hogy holnap vasárnap van, az Isten megszentelt napja, s kárhozat várja mindazokat kik azt kinval-latással megszentségtelemtik!\'; A birák rettentően megijedtek, nem gon--doltá.k3 hogy ily közel legyenek a pokol tüzéhez ?amiatt, mert a nagy izgatottságban megfeledkeztek a másnapi ünnepről. „Jaj, milyen nehöz ez a tanácsosi hivatal! .Mondtam asszony, hogy ne erőlködjél érte! Még bizony olkárhozom miatta!11 Veté szemére élete párjának Lnncsák János, mialatt a lelki gyötrődés következtében álmatlanul hevert. Hétfőn aztán folytatják a vallatást: Molnár Mariát a hóhérmesterrel kinzatják. De ia vall „önkényt" három rendbeli bübájoskodást, de a tortura megszűntével visszavonja beismerő vallomását. Ámde mindoz nem képes megmenteni. A birák tudják miként, kell eljárni az ügy ilyen ?állásában. Az országos törvénykezésirend (I iíi.ndt-Gerichts-Ordnung") GO. ?§. alapján; Molnár Mária elitéltetik még egy nyilvános utolsó tortúrára. Ha ismét konokul fog tagadni, akkor mint istentelen a (hóhér) mester keze által lefejeztetik, teste máglyára helyeztetik, ős elégettetek. Ha pedig bevallja hogy megvolt a Pactum cum Dinbo/ö, akkor kegyelemből élve égettetik el a máglyán. Így kívánja, a törvény! Szála- és Somogy népe mind Kanizsára ?csó\'dült az exekució napjára. Molnár Máriát ünnepélyes menetben hurcolták korán reggel a régi-vár udvarára. Szekéren kellett szállítani, mert járni nem képes. Mellette ült a höher, vele szemközt a szerzetes-atya. Kificamitott lábai megkötözyék, s összetört ujjain feketék a körmök a vér-aláfutastól. Gyermekek, asszonyok rettegve nézik az istentől elhagyott gonosz irtázatos alakját. A hoJyazinére érkezvén, a szekérről letették a földre, l-\'.kkor a tömeg között akadott olyan vakmerő, ki nem félve a boszorkány boszu-jától, kövekkel megdobálta. Előtte a hóhér kirakta kínzó szerszámait S készült az utolsó tortúrára, mikor a boszorkány mellé rendelt szerzetes még egy kísérletet tett az elkárhozott lelök megmentésére. Könyörgött az ördögtől eltántorított nyomorult, asszonynak: — A Jézus szerelmére kérlek, ismerd be bűnös voltodat! — Ártatlan vagyok, jaj, ártatlan vagyok! nyögte a boszorkány. — Mentsd meg lelkedet a kárhozattól s testedet a kinzatástől: valld be, hogy szer ződést kötöttél a sátánnal! — Nem tettem! Jaj, nem kötöttem! Minekutána minden jóakarat kárbaveszett, a biróság elnöke, Bácsmegyei György, eltört egy pálcikát és átadta a megátalkodott bűbájost a hóhérnak o szókkal: — „Istennél a kegyelem! Mester tégy eleget a törvénynek!" És Molnár Máriát szabályos ceremóniával megkinozták, lefejezték és elégették. — — Azaz némi szabálytalanságot mégis elkö-yetett a nézó\' közönség. A máglya közvetlen közelségében állt egy gombkötő, kire egy varga-mester rászólt: ?- „Ziirfick!" A boszorkány égetés csütörtökön (die Jovis) történvén, a ceremónia alatt a fol-vigyázás és rendelkezés joga a vargacéhet illette (a csizmadia, kerékgyártó és kőmives céhekkel együtt.) a „series ceharum" szerint. Ugyanis a hét minden napján más-más négy céhnek kellett a föl ügyeletet vinni a netán előforduló ünnepélyek alkalmával. A gombkötő azomban engedelmességholye-tt mélységes megvetéssel imigy válaszola a vargának: — „Kutyámnak parancsolsz te nőmet!:; E megbotránkozást okozó rendetlonkedés miatt panasz tétetvén, a városi tanács még az nap délután megbírságolta a gombkötő-mestert Jézus szivének tiszteletére a barátok templomában elégetendő két font viaszgyertyára. A hirségium kiszabásánál (mely elég nagy volt az akkori időben) valószínűleg figyelembe jött az a körülmény, hogy mind a tanács tagjai, mind a céhek sült németek valának. Ugyanaznap este 10 óra tájban valaki erősen megrángatta a zárda kapujának csöngőjét. Halis: Hajnal van! 7 Boszorkány-égetés éjjelén nem szoktak jámbor szándékú emberek csatangolni. A kapus megrettent és hallatlanná igyekezett tenir. a csengetést. A zakatolás azomban nem akart véget érni, azért elszántan fölkelt és azt mormolván: „Minden jótét lélek az Urat dicséri!" íönhangon kérdi ,,ki van odakünn \'?" — „Én vagyok! A Málek Dániel!1\' És csakugyan, a kapus bámulására, Dániel jött be. Tanitőját kérdezte: — „Cellájában van a tisztelendő atya?" A zárdafőnök a szertartás-teremben tar tózkodott. A tüzre-ügyelő testvért nézegette. A boszorkány-égetés izgalmai elűzték sze meiből az álmot. A kapus hívására kijött a teremből, s Dániellel együtt cellájába ment, hol a szűz Mária képe előtt örökké égő olajmécs adott világosságot. — Mit akarsz fiam ilyen szokatlan időben? Dániel megrázó bensó\'séggel könyörgött: — „Benned van atyám, utolsó remény ségem! Eskiidtess össze Molnár Évával! Más kép nem akar velem jönni a világba, hanem elemészti magát, mert szülőim hallani sem .akarnak házasságunkról!1\' A quardián szcliden felelt: — „Megvakított a boszorkány leánya, fiam! Xo hamarkodd el a dolgot! Aztán az elégetett boszorkány miatt, is lehetetlen lenne vele ?családi életet élned!" ?— „Mindennel számot vetettem jó tanítóm, ki arra oktattál hogy támogassuk az elhagyottakat! Igaz, anyját megégették, de én Tigy gondolom, hogy ha bűn a jó-idő-csinálás, akkor nem kisebb vötök a bölcsek kövének készitcse \\a Andrási Miklós megdöbbenve nézett az ifjúra, ki öntudatlanul kiáltotta a sötétbe az igazság hangját. Majd lehajtotta fejét tenyerébe s hosszan elgondolkozott. Végre az ifjúhoz fordult: — „Nagyon szereted?" — „Miattam lett árva!" telelte Dániel. E kevés szóból megértette Andrási, hogy Dánielnek megváltozhatlan szándéka a leányt feleségül venni. Még azt kérdezte: — „Dániel! itt nem maradhattok, hová akartok menni?" — „Még nem tudom. Valami ismeretlen nép közé, hova nem terjed el a boszorkány égetés hire. ?— .,Hol van Éva?" 100 — ,;A cselédszobába csuktam, mert meg ölni akarta magát." A quardián megrendült szive mélyéig. — „Menj érte! Majd én gondoskodom két tanúról, és még az éjjel mindjárt meg- esküdtetlek benneteket az irgalmam Isten nevében !;í Az ifjúnak köny bugygyant ki szeméből. Észrevétlenül lehajolt, megcsókolta a quardián kezét, és szó nélkül eltávozott. Andrási magában maradva hangosan felfohászkodott: ,.Szüz anyám! segíts nehéz feladatomban!\'1 Majd tollat és papirost veLfc élő. Két levelet irt, melyeket gondosan lepecsételt és csuhája ajjábu rejtett. Aztán fölment a csarnokba s azt mondta. a tüzet élesztő keresztesnek: -— „Testvér velem jösz! Tanú lesz ugy titkos házasság kötésnél." A szerzetes csodálkozva nézett főnökére: ,.A tüzet nem hagyhatom itt reverendissime pátor !;í — „Velem jösz ha mondom! Többire ne legyen gondod ffl ismételte Andrási nyomaté kosan. — A keresztesnek engedelmeskednie kel lett. Elment a sekrestyébe a quardiánnal ídí együtt, 6\'t felöltöztette, és a főoltáron mog-gyujtott 4 saál gyertyát. ügy éjfél tájban megtörtént a titkos házasságkötés. Másik tanú a kapus volt. Esküvő Titán az uj házasok a sekrestyébe visszavonultak, hol a quardián átadta Dánielnek a leveleket, — „Utadban térj be Csáktornyára, a add át az egyik levelet annak a férfiúnak, kinek címezve van, ős aki szivesen ellát minden szükségessel. A másik egy főrangú embernek Sííöl. ki Szlavóniában lakik. Nevét és lakását megtalálod n levél címzésén. Bizalommal menj hozzá feleségeddel együtt. A nemes férfiú odaadó barátja szövetségünknek : nem fogja tehát azt a kérésemet megtagadni, hogy valamelyik birtokán hozzád-illő tisztességes állásra alkalmazzon. Most pedig, fogjad e csekőly Összeget!" a ezzel kis csomagot adott .Dániel kezébe, -— „Csupán tizenöt forint van ben ne, de talán el ég lesz utazástokra. Ne hálálkodjál, majd megfizeti apád! Menjetek Tsten hírével.\'" így történt, hogy HH,HB Gáspár fényességbe borítva látta a templom és a sekrestye ablakait, — mikor éjjel fölébredvén álmából, -az akkori gazdák szokása szerint kiment 102 - ??... \' ?..... .-. ; - \\.,. .;?:; "udvarába, és azétnézett nincsen-c valahol tűzi-veszedelem. Gáspár gazda álmélkodva monda el a dolgot feleségének, de mikor megmutatni akarná a csodálatos fényi, már sötét volt a. templom. Elhallgatta tehát az esetet, nehogy Ö is bűbájos Sággal vádoltassék. Mert ugyan ki. hinné el neki, hogy boszorkány lelkének másvilágra költözésekor világosságba boritja templomát az Isten ? —: — Dániel és hjtestársa elbúcsúztak, és-a kapus kieresztette őkei. A visszatérő kapus még a sekrestyében, találta a quardiánt, amint szótlanul belenézett a viaszgyertya sárga világába. Megszólította: — „Lesz még valami tennivaló tiszte-. lendö atyám?" —- vAreked nem lesz semmi, lenyughatol Ferdinandus! Nekem azomban egyet még elvégeznem kell!:t Kijött a sekrestyéből és egyenest bement. a erucianusok szertartás termébe. Az eló\'bbi testvér, ki tanuként fungált, a tűzhely körül foglalatoskodott s örvendezve jelentette: — „Nem aludt ki a szentelt tüz, tiszte lendő\' testvér!" . ... . A quardián felkiáltott: — „Kontár kéz ne nyúljon a Nagy Alkotó munkájához! Igazságos latén acgits gyönge szolgádnak!" E meggyőződéssel kiáltott szavak után Andrási Miklós a bámuló testvér rettegése közben leemelte a kemencéről az edényt, és drága tartalmát beleöntötte a tüzbc. Komor füst töltötte be a csarnokot a megfojtott láng végső haragja gyanánt. Málek Dániel későbbi sorsáról csak annyit tudunk, hogy 32 év múlva, vagyis 1746-ban városi tanácsos volt Kanizsán. — Kközben a telhetetlen idő megemésztett két évszázadot, mely alatt minden máskép történt, mint ahogyan előre kifundálta emberi ész. Az örök-óra, meg állott a strasshurgi Münsíerhen. A keresztfix-lovagok szövetsége pedig felbomlott, ahelyett hogy szétterjedt volna a világon. Rövid időre újra alakították ugyan a szövetséget arany- és rózsa-keresztesek neve alatt, de hamar megszűnt az is. Az élet vizének történetét szintén homály fedte kétszáz esztendőig. Kétszáz év múlva azornban kipattant a nagy titok burka. 104 \' ; ? Mikor a népek sorát intéző Isten meg foghatlan kegyelméből a magyar nemzet fennállásinak ezredik évét megérte, a nagy ünnep örök emlékére, Kanizsa közönsége elhatározta. hogy iskoláját a jelen kor igényeinek ineg-felelöleg megépíti. Ehhez képest az iskolához két "uj szobát kellett építeni. A fundamentum ásáskor öt emberi csontváz vetődött fölsainre. Mindannyi fejjel kelet felé feküdt. A sirban nem találtak sem ruhát, som pénzdarabot, só\'t a koporsó is egészen elporladt, B igy a halál idejét az odahívott: tisztiorvos nem vala képes megállapítani. Azomban az egyik csontváz lábainál mégis találtak valamit. Egy bádog - dobozt, mely tele volt nyomtatott régi papirosokkal. A látszólag értéktelen leletet eldobni akarták, de odaérkezett egy ember, ki ámbár rendőrkapitány volt, mégis megmentette a dobozt. íme! az igénytelen papirok teljes épségben maradtak, pedig mióta ezek a papírok a sirba kerültek, egész nemzetségek vesztek el nyomtalanul a teremtés büszke nrai közül! A dobozban levő papirosokon szentképek és imádságok voltak latin és német szöveggel. Néhány pedig kabaJisztikus jegyekkel volt telenyomtatva. Valami alchmüdtáé lehetett. Pár nap múlva egy napszámos állított be hozzám, és 2 különös tárgyat kinált megvételre: egy csontból faragott kulcsot, ős egy sárgarézből vert háromszögöt. A fehér kulcs hárumszögü fogantyúval bírt, s a réz-lap egyik oldalára nyitott szem volt bolovésve. Nini! a világegyetem Terein/.-fi/ének szeme! Azonnal felismertem, hogy e tárgyak a keresztesek jelvényei közül valók, s rögtön agyániba, villant, hogy ezek csupán onnan kerülhettek napfényre, ahonnan a misztikus papirosok: az öt holttest mellől. — „Aztán honnan jutottak e tárgyak magához?-\'1 kézdeztem az embert. Határozatlanul felölt, mint e.7. a mi népünknél szokásos : — ..Hát künn találtuk kaszáláskor." Ránéztem. „Atyámfia, senki se veszi el magától ezeket, akárhonnan valók, hát megmondhatja nz igayat! liütörnben én úgyis \'tudom-hol szerezte!" — ..Hát mondja meg az ur, ha olyan igen tudja!\'; szólt foghegyről az én em berem. 106 : -:-?\'?:???". \'?\':.? ."\' — „Az iskola fundamentuma alul ásták ki, és maga eldugta mielőtt ? észrevették volna!-\' — ,.Knyjo,;: kiáltott az ember félig meg döbbenve, félig nevetve „hogyan tudja az ur>. iszen senki se látta?1\' Gyanúm imigyen beigazolódván, megvettem az értéktelen holmit. Tehát keresztesé.volt az öt holttesti Roppant, érdeklődéssel fogtam hozzá a kapitány által megmentett bádog-doboz tartalmának tanulmányozásához. Hátha ki lehetno valamit-böngészni ? A papírok között volt az inquisitor által jóváhagyott 2 darab áldás. (Benedictio.) Egyik távoltartja a gonoszokat, másik megerősít, az ördög incsclkedései ellenében. Ezenkívül ott volt szent Ágnes képe, mely megótalmaz a tűz veszedelmétől; nepomucenus szent. János képe, mely megment a vizbeíuladástól; Gáspár, Menyhért és Boldizsár képe, mely kép megtöri a bübájosság erejét. Külön boríték védte a legfontosabb papirost: egy kabalisztikus jegyekkel tele nyomtatott lapot tizenegy szentnek arcképével. Használt a tüz, a pestis és az elemi csapások ellen. Az a boldog halandó, ki magával hordozta jor vagy vánkosa alá rejthette a papírokat, teljesen nyugodt lőhetett, hogy mindenféle csapás ellen biztosítva van, és rajta nincsen az ördögnek hatalma. Vizsgálgatás közben a kabalisztikus képnek hátsó lapján szemembe tiint "valami német nyelvű meghalaványult irás, melynek nehezen kibetüzhető tartalma következő : Kérlek, porból való Testvérem! Nyisd lel ezen koporsót a kívülről ráírt dátumtól számított 7 év 7 hónap és 7 nap rmüva,— a föltámadt Krisztus nevében! Mert emez edényben nem a rothadás, hanem az élet vagyon! C. Az aláirt betű valószínűség szerint Cristoph (Piscator) nevét jelenti. Az ö teteme is ott porladoz a többi között. ügy látszik feledésbe merült valami körülmény folytán az élet vizének egész csodamunkája, vagy talán Piscator hite megrendült-a víznek erejében ; elég az hozzá, hogy az idő megemésztette háboritás nélkül nemcsak a holttestet, hanem a koporsóra irt dátum jegyeit, és a koporsót is. S mivel a szabályszerű időtartam meg-jöttekor senki sem nyitotta föl a koporsót,. 108 . ??•..? ezért a haláltalanaágéri küzdő Piscator meghalt végkcpon. A kabalisztikns képek éa imádságok meg-őtalmazták pestistől, tüzhaláltól és vizbe-tulástól, de az elporladástól nem mentették meg. S ezért nincsen megdöntve máig sem az irgalmatlan haláluralma. Yix orimur.wfjrhnur: meghalunk alig születtünk! KAKUK. i - rdo-irtás körül szerzőit érdemeiért tanácsossá tette Sahall Ignácot a király. l Az uj tanácsos emlékezetessé tenni akarván a. kitüntetést, nagy lakomát adott birtokán: az uzdi kastélyban. A "bó\'kezü gazda által rendelkezésünkre bocsátott hintókon amint a régi kastélyhoz kanyarodtunk, majdnem fölkiáltottam meglepetésemben: nem ismertem a „várfí-T3.. Az Uzdi-család 6\'si fészke néhány év előtt még erdő-rengeteg között állott. Viharvert barna falain vasgáteros ablakok és vaspántoa ajtók valának. Egyik sarkán lő-rósekkel ellátott torony Őrködött, s alacsony kőfal ölelte körül a mogorva lakot. Valóságos kis erőd volt. Szemmel láthatólag azért építették, hogy nemcsak a rablók, hanem ellenséges csapatok ollen is védelmezni lehessen. 112 Most ragyog minden: az erdő-rengetegnek nyoma sincsen, és a sárgára festett ház nagy ablakaival barátságosan nevet ránk. A torony tetején nyil fölé állított bádog-kakas mutatja a szél irányát, a a lőrések helyét nyilt ablakok foglalták el. A ház belseje ugyanily előnyös változáson esett át. A nagy teremből két szoba lőn; a formátlan kandallót, melynél az itt vadászó-Mátyás melegedett, kényelmes vaskályhával cserélték ki. A falakat sport-képek díszítik. — „Valóban szép-nyomásu képek!" szólt az egyik figyelmes vendég. — „Képzeljétek urak! — vágott közbe a megye egyik notabilitása, — Uzdi Miklós idejött az árverés után, leszedette ó\'seinek füstös képeit és kocsisának adta, kinek házikója van a faluban: ..Tartsd a pallásodon Gergely; ha Isten akarja eljövök értök!\'; Ez volt utolsó rendelkezése. Miután nagy váro sokban elpazarolta vagyonát, igy mentette meg- 6\'seinek érték-nélküli képeit." — „Aztán hová lett LTzdi Miklós?" — „Elment és máig sem tudják hol van." — „Hát a képek megvannak még?" érdek- ló\'dik valaki. — „De meg ám! Hiszen Gergelyt annyira. rncgbolondította urának bizalma, hogy oda nem adná a képeket egy ?uradalomért. Kicsi lakásában az Uzdi-ó\'sök foglaltak el minden hely e-t, s mosta sííent képek helyett bozontos kurucok képei előtt imádkozik!" Mindannyian nevettek a furcsa dolgon, 63 asztalhoz ültünk. A fényes vacsora sokáig tartott s természetes, hogy ferbJi som hiányzott. Hajnali derengéskor tracsuzkodiii kezdtem. Okvetlenül hassa kellett mennem, mert valami sürgős ügy várt referálásomra. — „Hiába minden igyekezet! Senki se mehet cl innen — délig! Addig nem fognak be!" szólt nevetve a szíves gazda. A többi vendég szintén nevetett és ma-raaztott. Mit csinálhattam? Visszaültem helyemre; hiszen a kocsik a tanácsos ur rendelkezése alatt állanak. Mihelyt azomban feltűnés nélkül tehettem, kiszöktem az udvarra. Fölkerestem akocsisokat és beszédbe ereszkedtem velük. Talán hazavisz valamelyik, vagy talán a faluból kaphatnék fuvarost. -— „Mink nem tehetjük uram, ha akarnánk se, — szólt a zsinóros ruházatú kocsisok Halis: Hajnal van! 8 közül egy bajusztalan gyerek, — mert az uj uraság a kocsikat pajtába záratta és megparancsolta, hogy senkit haza ne vigyünk, míg ő meg nem engedi! A faluban pedig nem lakik fuvaros ember." A gazda jól gondoskodott, hogy a tanácsosi haikkiiúaröl a vármegyében sokáig beszélhessenek. Szomorú, arcot vághattam, mert a kocsis-gyerek megsajnált, és halkan azt kérdezte: „Hát gyalog nem menne el az ur? Akkor szerzek vezetőt, aki megmutatja, az utat." — „Sétálni szeretek ugyan, de hogyan tegyem meg gyalog azt az utat, melyet a lovak jó két óráig tudtak megfutni?" — „Az erdei ut sokkal rövidebb. Gyalog hamarabb a városba lehet érni, mint kocsin!" ? válaszolt a logényke. — „Ha igy van, akkor majd elgyalogolok. Ki lesz a vezcLö\'m?" -— „Az öcsém. Lenn van a íaluban, érte megyek niindjárt. Az uu pedig addig is menjen -ezen a gyaloguton, — amelyik itt megy el a pajta sarka mellett, látja? — egészen addig míg az erdőhöz nem ér. Ott várjon meg bennünket az első* fánál. Félóra múlva oda- ? megyek vele, Az majd kivezeti az ordőn az iors^águtig, honnan már egy óra alatt boór a városba." — ? .,Talán jobb lesz ha megvárom itt?" — „Mem lesz jobb kérem, mert ha meg tudják, hogy az öcsém elvetette pár fillérért az urat; hát baja lehet érte. Pedig1 most elég .jó sorsa van. mert a jegyző ur levélhordozója. Nekünk mindentől kell tartani, mert csak olyan zahi-gyerekek "vagyunk!" Mentsen Isten attól, hogy valaki elveszítse miattam a kenyerét! Titoktartfist fogadtam, és ^ elindultam a gyaloguton. Csöndes ballagás közben későn vettem észre a régen nem látott májusi hajnal csoda-szópság\'ét; de a mint űs^revettem, rögtön megelevenedett a. mulatságban elgyötört testem. Az crdó\'szélon, a harmatos fák alatt olyan könnyűvé lön tostem-leikem. mintha most is ?fiatal gyerek volnék meg. A. mindenséget betöltő ragyogás, a madár-fütty és Iriss levegő azokat az időket hozták emlékezetembe, melyeket régen eltemetett a hivatalszobának pora. S mikor a távoli fákról az a régi ismerős szó köszöntött: 7;kaku k-kakuk". akkor oly élénken fülrajzottak előttem gyermekkorom örömei, hogy raegindnltságom miatt 8* 316 behunytam szemeimet. Mert akkor el nön>_ mulasztottam egyetlenegy alkalmat, hogy jövendő éveimet a kakuk-kiáltásokból meg-nem állapítottam volna, sőt a kakukszó pro--vokálása által esztendőim számát meg néni szaporítottam volna. Az egyik emlékhez lánc-szemek gyanánt., kapcsolódnak a többiek. Magam előtt látom diákkoromat, mikor a tavasz kinyiltával az erdőben csatangoltam mindon vakációs napon. A csatán golá sokból rendszerint az éhség kergetett haza. és tépett ruhában, elfáradva,,, néha esó\'-ázottan állítottam be édes anyámhoz, mikor az anyai gondoskodás „sziilő-szornoritó, könyvkerülő, ruha-rézmán" kijelentések között elemozsinával sietett meg--tömni az éhes diákot. Valami foglalkozásom miíidig akadt az. erdőben. Madarak fészkét kutattam. Szaladgáltam mókus után. A hol piroa eper neve--tett rám, ott bolőhasaltam a fűbe: jaj, de-milyen gyönyörűség volt azt az illatos gyü--mölcsöt szájjal leharapni a száráról, és csak. akkor nyújtani utána kezemet nagy lustán, ha semmiképen se lehetett amúgy hozzáférni!\' Egyszer annyira kedvezett a szerencse-,,, hogy eleven kígyót tudtam fogni. Gyönyörűi, rkis barna .Illat volt. A közönséges kigyó \'könnyen szelídíthető: hazáig ez is megszeli-"dült egészon. Karcsú testét kedveskedve ^simogattam, ő pedig hizelegvo, simán csúszott •karomon föl-alá, remegő nyelvét ki-kinyujto-;gatva. Imperátori méltósággal mutattam be a kedves állatocskát anyámnak. Hanem erre elszakadt az elszakadhatlan-\'nak tartott anyai türelem, és nagy hirtelenséggel kellett szégyenszemre elfutnom az ?anyai szemhatáron túleső bátorságos helyre, miközben jól hallottam, hogy Patkó Pistát ••és Snhrí Jóskát magasabb polcra teszi édes ?anyám becsület dolgában, mint a hol én "voltam. Akkor volt ám a diáknak finurn élete! Október hónapban kezdődött a beiratás. Hogy ne szomorkodjunk: a beiratási aktusához uj ruhába öltöztettek bennünket, melyen •annyi volt a ragyogó pityke, hogy örömünkben alig tudtunk megallani flekándozás nélkül a nagyhatalmú direktor ur előtt. Milyen gombozás vár ránk, mihelyt levághatjuk az "n] ruháról a fényes darabokat! Tanulni nem volt szokás, 6s igy az iskolázás csupa mulatság volt. Ugy éltünk mint ?a kakuk-űak: csak ettünk és verekedtünk. legfőbb kötelességünk volt megmenteni a hazát. Ezt már a beiratfts után rögtön megtettük olyképen, hogy a kát fejű mada.--rukat művészileg kivagdaltuk könyveink címlapjáról. Aztán következett a törvény-olvasás; ez alkalommal hirdették ki a két hétig tartó-szüreti vakációt, ami fölött annyira örültünk, hogy a1 fölolvasott törvényekből sommitse-jegyeztünk meg magunknak. A mi szüretünk abból állott, hogy pusztítottuk a szülőt, dobáltuk a gyümölcsöt, lehevertük a füvet, lövöldöztünk olyan piszto--lyokkal, melyeket nagy agyafúrtság mellett, csináltunk lyukas kulcsokbői. (A rendes pisztolyok a policájnál voltak.) Közben háborúst játszottunk. A habomban-mindenikünk magyar huszárakart lenni, s az ütközet megkezdése előtt olyan verekedést rendeztünk annak tisztába hozása végfitt, hogy ki legyen német, a mely magánál a háborúnál is többet ért. Sőt ha fejünk beverése mellett győztünk: ugy lenéztük a megvert sereget, mintha fejünkkel az égig érnénk. Csakhogy ilyenkor különféle, ravasz módokon el kellett titkolnunk otthon. <&: kapott folytonosság-hiányokat. és dagana-- 119 tokát, mórt fölfedeztetéö escitún még egy ütközetet kellett végig harcolnunk a papával, Tóniinkről — fájdulom — mindig dicstelenül. Hát az öregek hogyan kényeztettek bennünket! Sohasem volt számunkra egyebük mosolygásnál. Akkor még tudtak nevetni az emberek! A fölött is örültek, ha, elverlek hadseregünket 3. szomsKód potentátok. Szüret után meg ópen nem kellett tanulni! Tgaz, hogy néha a tanító érintkezésbe hozott egy spanyolnádat a tudatlan diák poros nadrágjával, — de ilyen csekélységet akkor se vettünk föl, most pedig íigy tetszik, mintha csupán kedveskedés okáért tette volna tanítónk. Aztán privátéba nem kellett járni, sőt mndám se volt mellettünk, hogy francia szavakkal vexáljon. Nem volt magyar miniszterünk se, aki azon törte volna eszét, hogyan lehet a diákot minél inkább megterhelni! Minket szigorú rendeletekkel akartak németté tenni. Az iskola volt a fészek, hol a magyar frut németnek nevelik. A szigorú rendeleteknek volt is eredménye: a diákság semmit sem tanult németül, sőt azt is eltagadta, mi ráragadt volna tanulás 120 \'\'?-"-.? ?\' *)\' nélkül. így nőtt fel az a nemzedék, mely máig se tud németül beszélni. A német órákat nagy gaudmrn között tartottuk meg, mert ritkán volt szó a német nyelvről, hanem a legtöbbször szavaltunk; huszárokról, kik sírnak; üstökösről, kinek meg kell jelenni az égen. és több ilyen furcsaságok r ól. Csodálatos világban éltünk. Zsiványost játszottunk legszívesebben, a futó betyár bírta szeretetünket, a a zsandárt gyűlöltük lelkünk mélyéből. Az egész vármegye nevetett örömében, mikor Apátiban a Steucramt pénztárát elrabolták a szegénylegényekI Ugy június vége felé, egyik csütörtökön. éppen zsiványoztunk javában, mikor a sógorom közénk állított egy kocsival, és a szőlőhegyre invitálta, az összes zsiványokat a zsandárokkal együtt. Nem akartunk elmenni, visszatartott a pompás játék. Csakhogy a furfangos sógor tudta gyöngéinket: azt ígérte, hogy a szőlőhegyen felülhetünk a Csillagra meg a Bujdosóm. Micsoda\'? — egy pillantás alatt egymás hátán voltunk a kocsikasban; azzal a biztatással, hogy lóra ülhetünk, kicsalhattak volna bennünket a világból! Volt lovagolás a szőlőben! Persze csak ugy szőrén ültünk lóra, mert nyereg nem volt. Ue a nyereghiány nem tett külömbséget, mert a ló őppen ugy megesik ózott alattunk, mintha nyeregben ültünk volna. Sohase történt kutya bajunk sem! A szőlőben munkálkodtak valamit. Nem tudom, hogy sarnboltak-e, vagy szőlővosszot kötöztek, — de arra emlékszem, mikép a munkásoknak is ott volt egy sereg apró gyermeke, Akkor t. i. a munkás ember magával hozta, a szőlőbe az egész családját; a felnőttek dolgoztak, a gyermekek bancuroztak. Külömben sem tekintettők másnak a szőló*-nmnkát, mint mulatságnak. Hanem azért a gyermekeknek is hasznát vették, ha valami csellel munkába tudták fogni, ftünkut például imigyen fogtanak meg- Éppen megrázta néhány munkás a cse-resiiyefákat, és kezdték összeszedni a túlérett nagyszemü fekete cseresnyót pálinkának. Én a fák alatt fekszem, és mód nélkül kacagok a fölött, hogyan csiklandozza hátamat -a lehulló cseresnye-tömeg. Nini mily gyönyörű piros foltok pingálódnak a ruhámra! Kár, hogy mindjárt akad megrontöja a jó mulatságnak ! .„Pista, te is szedj cseresnyét", — szólított meg a nGvetösssemü sógor, — „egy hatost fizetek egy kosárért." Fölugrottam, mintha, puskából lőttek volna ki. — Igazán? —? Ha mondom! " \'. Szó nélkül fülön fogtam egy kosarat, alig-nebány perc alatt szinültig megtöltöttem cseresnyével — és a sógor elé cipelve kinyújtottam kezemet. „Hol a hatos?" „Itt van!" mondja a sógor, és mellényzsebéből kibalászolt egy papiros Latost, miután figyelmeztetett, hogy ilyen rögtön exe-quálni nem illő dolog. (No. ezután nem kórom mindjárt a munkabért: tudok én böcsíiletet!) Nem telik el öt perc: a gyerekek az egész hegyhátról odafutnak. Mindenik eseresnyét, akart szedni. Nem oda Buda! Csak az állhat munkába^ ki fogadást tesz. hogy nekem adja a munkabúrt. A pénzt Összegyűjtjük, bemegyünk Ihar-kutr&f és veszünk egy igazi eleven szamarat.. A ki több hatost szolgál, többször ül a szamáron. Milyen mulatság lesz ebből! A sógor pedig kinevezett egyet közülünk számvevőnek, és elment, azt mondva: „meg kell néznem a felső munkásokat." A csikók jó utón voltak már! Mi pedig szedtük a. cseresnyét túlságos. szorgalommal. Annyi időnk se jutott, hogy összeveszhettünk volna a fölött, kiket fogunk megtisztelni a szamár vezetésével. Ha egy-egy gyerek mcgsokalta a munkát. i% ellenzéki hajlamokat árult el, a rögtöni elcsapással való fenyegetés újra engedelmes inamelukká tette, A számvevői hivatal alig győzte, annyi kosarat kellett jegyzékbe vennie. Immáron kőt óráig dolgozhattunk. Mindig erősbödött a lázongok száma. Magam is nézegettem, hogy jön-e fizetni a sógor, mert a hivatalos statisztika szerint már tiz forint körül van a járandóságunk. Persze a. számvevő-szemet hunyt a félig töltött kosavak előtt. Nem lehetett tovább kitartani: beszüntettem a munkát, az összes munkások kíséretében fölkerestem a sógort, és jegyzék átnyujtása mellett formuláztam követelésünket. A sógor-elosudálkozott. Hogyan lehet ez? Hiszen igaz, hogy Ö igért egy hatost egy kosárért, de azt. meg is fizette; többet nem ígért, tehát ezen alapon nem.--: sz-abad tőle--követelni két kosárért"két??\'.hatost, há-Tomért.. három hatost, és igy tovább számtalan sok hatosokat. Nem volt elég, hogy nem fizetett, hanem impertinens célzásokat Is tett bizonyos diákra, ki az exámenkor lázsiást kapott, pedig nem "tud helyesen gondolkodni. Le voltam pipálva. A szamár-részvényesek fynchelése elől szöknie kellett a bank-alapitó -direktornak! Mielőtt a kárvallottak magukhoz tértek "volna megdöbbenésükből: én már a hegy éjszald oldalán voltam, hol senki sem járt, ?és meglaptdtam a fűben egy óriási gesztcnyela -alatt. Itt nem fognak megtalálni! Yalószinü, hogy öngyilkossá leszek, de tudatlanságomban nem jutott eszembe ily könnyű megoldás, mert az fin időmbeli diáknak nem kellett mindent tudni, mint most kell. Pedig elkeseredett állapotban voltam. Fejemet, kezeimre nyomtam és megtogad-" tam, hogy föl nem nézek az egész világért! A kétségbeesés eme pillanataiban madárkiáltozások ütötték meg füleimet. Csak az Isten őrizett, hogy fogadásom megszegésével rögtön fel nem ugrottam! Előttem, aki meg-" ismertem a madarat ? repüléséről, tolláról, "fészkéről, tojásáról, fütyüléséről, jajgatásáről, (mert jajszava is van minden madárnak), előttem özek a hangok ismeretlenek voltak... . Először ritkán, később sűrűbben kiabáltak az ismeretlen madarak; sőt fölöttem is röpködtek: tisztán hallottam figyelő füleimmel. Kgyre nehezebbé ló\'n fogadásom megtartása. „Nem, azért sem nézek föl. Minden kísértés kárba vesz!" Kgyszer suhintást hallok és madárszárnynak súrolását érzem spenceremen. (A pitykés . spencernek viselése tiltakozás volt a zsarnoki uralom ellen.) Fölkaptam fejemet, mielőtt. tudatára jöttem volna, hogy megszegem fogadásomat. Két madarat láttam röpködni köröttem, azok egyike érintett meg; formájukról és hamvas szinükről azonnal megismertem bennük a kakakot. Mellettem ide-oda röpködtek, köröket írva a levegőben. Szünet nélkül háborgatták a sir széléről visszajött bankdiroktort. Néztem, néztem őket. Végre tűnődni kezdtem a tapasztaltak fölött. Mégis különös, hogy mindig itt röpködnek mellettem, holott rendesen messzire ke- -rülik az embert! Vakmerőséggel határos, milyen közel járnak hozzám: utóbb még az. orromat is beütik, ha nem vigyázok. Aztán., mire való az a, szünetnélküli vészkiáltás, \'milyet csak a íészek-rakó madarak hallatnak, ha veszély fenyegeti családjukat: hiszen a kakuknak nincsen családja, mert Hanák János (akkor használatos tankönyvire) szerint: „a hosszú ikü farkkal biró Icakuk más madarak fészkébo rakja tojásait." 1\'cdig ennek a k akti kp árnak mégis fészke ?van a közelben valahol, akármit mond Hanílk János! De hol keressem a fészket: fán, bokron, fűben, vagy földszakadékban ? Megakadtam, nagy prakszisom darára. Végre, tekintettel a körülményekre, általam a következő" határozat hozatott: „emberok közé ugysem mehetvén, meg\'vigyázlak kakuk, ha egy hétig kell is utánad leselkednem, hogy megtudjam, miért bolonditasz!" Mintha nem is ügyelnék a Italaikra, fölkeltem, lesétáltam a szőlőhegy aljára, ??. nagy kerüléssel visszajöttem 6s előbbi helyem kö-.zelében lefeküdtem ogy lasponya-bokor mellé. A két kakuk még mindig azon a tájon röpködött, Már nem jajgattak, tehát nem vették éazre vísszajöttömet. Kendesen a gesztenye fára repültek, miből megállapítottam, ..hogy ,ott van a félteni valójuk: a fészek. Gondosabb megfigyelés után nzt is láttam, hogy mindegyik visz -valamit a csőrében. ;i mi csakis féreg lehetett, mert, néha kivehettem, hogyan fickándozik. Most már teljesen bizonyos voltam, hogy családjuk van, s az eledelt kicsinyeiknek hordják. A rü,ka fölfedezésnek ugy megörülLem, hogy a sxamarat is elfelejtettem. Még egy darabig vigyáztam, jól megállapitoti.am, hogy melyik ágon kell lenni a fészeknek, azután feszes nadrágomnak némi hátránya mellett fölmásztam a gesztenyefára. Csakugyan ott találtam fészket is, kakuk-fiókát is. Mindakettő meglepett: a fészek azért mert zöld mohával volt benőve, vagyis a kakukpár nem csinált nj fészket, hanem egy már sok évvel azelőtt elhagyott madárfészket foglalt cl; a kakukfiu pedig azért,, mert egyestígyectíil volt a fészekben, holott nincsen madár, melynek családjaegyctlenfíókbólállana. Annyira falánk volt az a majdnem teljesen meztelen kakukfra, hogy mindig tátotta száját eledelért cs többször bekapta ujjaimat, mikor hozzányúltam. A ritka madarat hamarjában zsebredugtam ?és megkezdettem a. katubézist. A visszavonulás közben megint meglepett, valami: a kakuknak szeretete fia iránt. Mikor észrevette a kakukpár. hogy viszem a kicsinyüket, a szó szoros értelmében rám rohantak. Kiütötték kalapomat, csőreikkel vagdostak, s, kicsi híja, hogy le nem dobtak a fáról. A. sok vétekkel vádolt. kakuknál erősebb szülői szeretetet találtam, mint más madaraknál. Máig is sajnálom, hogy szeretetük meg nem indított s vissza nem tettem a kakukfhit. fészkébe, csakhogy a gyermek önzése nagyobb,, mintsem megválni tudjon ürömének tárgyától. Alig értem földre, futottam az elhagyott, pajtásokhoz. Arcom örömtől sugárzott, és a kakukot magasra tartva kiabáltam: „Nézzetek ide, kakukmadarat fogtam, kakuk-kakuk!" A hiitlenül elhagyott részvényesek hozzám, özönlöttek, és bámulatukban elfelejtettek megverni. Azzal a ritka szerencsével kárpótoltam őket. hogy madaramat m egeim ogathatták, a öt némelyiknek azt is megengedtem, hogy kezébe foghassa! Nyakig Tisztám a társak irigysége fölötti gyönyörben. Egész nap tüntetőleg dédelgettem a kakukot és sikerült a gyerekek bámulását ébrentartani, kik kitüntetésnek vették, ha ennivalót hozhattak madaramnak. Este hazavittem. Puha fészket csináltam számára egy szakusztóban, és napról-napra fokozódó gyönyörűséggel nevelgettem. Mielőtt iskolába menteni, sohase felejtettem el szigorúan meghagyni, hogy a mig én a tudományt szedem magamba., addig a kakukot ellássák ennivalóval, mert máskép valami borzasztó dolog fog bekövetkezni. így ment néhány hétig. A madár fejlődött szépen. Alig jött ki a. pálcás iolla,, már olyan fürge volt, hogy folyton vigyáznunk kellett reá, nehogy kiszökjék a konyhából, a hol szakasztója, állott. Megevett az a madár mindenfélét: főtt húst, nyers hust, tésztát, gyümölcsöt, férget, bogarat. Megetettünk vele mácsikot majd egy tányérral, ós még mindig tátotta száját eledelért. Nem csoda ha néha azt mondta édes anyám: „Megenné az egész világot ez az ördög madara!14 Az ördög madara evett, mig megtolla-sodott, akkor elröpült és sohase jött vissza többé, miként eltűnt és nem jön vissza ifjúságom! — — Lépéseket hallok. A zaj elűzte emlékeimet. Halis : Hajiiul van ! 9 130 A kocsis érkezett meg. mintegy tíz évesnek látszó mezitlábos gyerekkel. —? „Hát a levőihordó nem jöhetett el?" tudakoltam. — „Dehogy nem, iszon ón vagyok a levélhordó!" szólalt meg a gyerek. — ..Te-e ? fiát aztán te vezetsz át az erdőn?" — ..Persze hogy én!" válaszol a tacskó és végignéz rajtam. — „Bátran rábízhatja magát az ur; kis gyerek korában sem tévedt el soha az erdőn az öcsém!" biztat a kocsis. Kis gyerek korában! Hát csecsemő mikor volt ez a - ez az — ember? „Ha már igy \'van, hát menjünk!" Megköszönteni és megjutalmaztam a kocsis szívességét. Aztán mentem a gyerek-emberrel. Járásközben beszélgetünk. Ks nem győztem csodálni a gyerkőce tudását. Ugy beszélt mindenféléről mint valami öreg ember. — „Hát aztán hovavaló vagy kis fiam?" — „Itt születtünk mi, én is meg a bátyám is ebben a faluban. Anyám gazda asszony volt az előbbi öspörösnél, ki minden vagyonát anyámra, hagyta, hogy minket gye rekeket fölnevelhessen." — ,,Ferszo. anyátok meghalt?" — „Dehogy balt meg. most is él. Az "öspörös hagyatékát lassankint eladogatta •anyáin, kapott érte többet nyolcezer forintnál, — s mikor a falunkban levő Gabicska nevű csendőrnek letelt a szolgálati ideje, vele elszökött. A jegyző ur kurcníáJju mindenfelé öt észt ondó* óta, de még" nmn találták meg." — „Aütá-n miből élsz?" — ,, Kezdetben a falu tartott ingyen, de most senkise hányhatja szememre hogy koldus- kenyeret eszein, mert lcvólhordó vagyok a teljes ellátás, és egy pár csizma dukál a hivatalomért!" — Kakuk! Kakuk! hangzott a madár- kiáltás e pillanatban. — — És én szótlanul lépkedtem tovább a zabi-gyorekkel, kinek anyját öt évtől fogva hasztalanul ,.kurentálják.í: A SZOZ-EVŐ SÁRKÁNY. A krach-előtti hírlapokból kiollózott történet. — I. (Képes Uji-tiff 1870. június 12-iki számaim],/ UTAZÁS A KIS CSILLAGRA. EU.csxélés. Buyey Ede kir. íanácsoi kéreti tisztelt Káiány Ernőd urat. mint. a. vizi - állatuknak és csillagoknak, nagy tudom anyu ismertijéf. hogy nála (Hunyadi"utcu 66. száiri alaLL levő palotájában) holniip délulán b órakor iiit\'gjelenui szivtiskedjék. E vizit-kártya, olvasásakor engem (vagyis a tisztelt urat) nem csak az ejtett bámulatba, hogy nagytudományu vagyok, mint inkább az, miként jönnek összoköttpetésbe a viíri-állatok a csillagokkal. Természetesen ott voltam a kitűzött időre a bankár palotájában, hol maga Bayer Foga- 136 , ?.>??? dott. „Nézze kedves uram".— mondta barátságosan, miközben a szivaros ládikából kivett és fölém nyújtott egyetlen szivart, mely nagyságával és pazar cifraságával fejedelmileg imponált, — „mindenekelőtt gyújtson erre szivarra. Vueltu-Abajo zamatos terméséből való, és direct Amerikából hozták csempész-hajósok. Darabja 2 forintba került, de tíz-annyit is Örömmel fizettem volna, hiszen a nagy gavallér Zichy gróf azt mondta, hogy bár az ő szivarjai igazi havannák, mégis gyöngébbek mint ezek!" Szabadkoztam. Ez a szivar nem való magyar Írónak. Alomban Bayer ur ujabbi szives unszolására rágyújtottam. (Föl is csípte gyönyörűen a nyelvemet.) — „No most üljön le barátom erre a jssöllyére; nézzo. ugyanennek szövetéből ké szült a, japán császár garnitúrája is. Xálam minden echt, mert nem sajnálom a pénzt!" E kitüntető szívességgel szemben kénytelen voltam ismét szabadkozni: „Igazán nem tudom, merjek-e leülni e tolséges székre —" — „Kérem csakúgy, mintha otthon lenne! Ha ir valamit Bayer kir. tanácsosról, hát ne mondhassa, hogy nem gavallér, he?" Mosolyogtam és bólintottam. .187 — „Maga barátom sokat utazott, és sokat látott, de majcl én mutatok valamit, minő nem létezik sehol a föld kerekségén, és majd hallani fog egy olyan történetet, minőt soha sem hallott!" dicsekedett a bankár. — „Enyje. enyje, valóban kíváncsivá tesz, mi lehet ez ?\'" — ..Az egy mesés állat. Mielőtt azombun megmutatnám a szűz-evő sárkányé, meg Íveli hallgatnia a hozzávaló történetet." Meglepetésemben felugrottam a pompás székz\'ó\'l. ,,Szüz-evó\' sárkány ! Soha életemben nem hallottam róla.\' Xem lenne szives rögtön megmutatni V Kíváncsiságomat nem birorn türtőztetni a történet végéig!t; Erős felindulásom láthatólag tetszett a bankárnak ; mosolygott és visszaültetett & pompás császári székbe. „Csaknyugodtan btt-rá-tom, nyugodtan !" szólt és csöngetett. Erre bejött valaki, — hirtelenében csak azt láttam, hogy szálas, csinos ember. — kínok azt mondta : „Márton, mondja el azt a rendkívüli utazást !" Ez a Márton beszélte el, ( — sok közbo-szólás és kérdezó\'sködés között, — ) a következő csodálatos történetet: 138 Csolosz kapitányhoz nöszabő rontott bo,. és számla kifizetését követelte. A kapitány e nehéz pillanatban megtar--totta hidegvérét, Azt mondta:,,Jöjjön máskor!" Azomban a szabó kiabálni kezdett: „Nem várok, pénzemet akarom most mindjárt! Hiszen már százszor küldtem érte!" — „Most nem lehet édes barátom!" vá laszolt csendesen a kapitány. — „Úgy? hanem a drá-ga ruha kellett a hölgyeknek ? l-!a nem fizet azonnal, bejelen tem a parancsnoknál." E fenyegetésre a .kapitány megnyomta a szoba-csengőt s a bejövő tiszti-legénynek nyugodtan szólt : „Marci, udri gá.fli (Marci* verd ki Őt !) Marci törzsökös magyar gyorek.lőtére pompásan megértette kapitányja oláh7 tót, szert) nyelveken mondott índulatszavait. és kifogástalan szakértelemmel lódította ki a szemtelen civil-b&gázst. Sántítva távozott el a szabó, s\' nemsokára másik férfiú jőve Csoloszhoz, és szintén szám lát hozott néhány száz forint értékű úgyne vezett norimhergi áruról. ; — „Majd elsején, édes barátom!" szóit, ismét a kapitány vészes nyugalommal. — ..De kérem — — —" — .JJdri gá Marci!\': kiáltott a kapitány, és a norimbergi számlás a hosszú gyakor lattal elsajátítok mesteri módon a szabó után expediáltatott. Csolosz Tíomulusz csász. és kir. kapitány kíilömben tanár volt ;x bécs-iijhelyi akadémián, hol léghajókkal kísérleteznek. Találmányokon törte, mindig az eszét, de a találmánynak világraszólónak kellett lenni, mely dicsőségen kivijl pénzt is hoz. Milliók káprázttik szemei előtt a hitelezők zaklatása köztien; milliók, melyekre okvetlen szüksége van, inert a hölgyek, — kik a kapitány állandó í^yönge-ségei valánakj — sok pénzbe kerültek. Pedig a kapitány feifiségea volt, szorette is nejét, csakhogy neje- évek előtt elhagyta az fcinyóá intrikája következtében. Az anyósokat általában szidni szokták; de olyan. a. szív bensejéből eredő, tündöklő kifejezésekkel soha senki sem illette őket, mint Osolosz. Miként a többi tanár, ő is gyakran tett légi utazásokat. Néha magával vitte szolgáját is, ki a történeti Zöld Marci nevet viselte. A légi utazások alatt a mord kapitány beszédessé lön. Marcinak rn&g^asárzott más. világokon lakozó emberedre?, kiknél\' előbb- 140 ? " utóbb látogatást tehetünk valami uj talál-máuyu küzlokodési eszközön, vagy pedig az általa előállított „csoloszion" -gáz segitsé- .góvel, mely tizezerszer könnyebb a levegőnél. — — A számlás emberek eltávolítása után a kapitány dok időig járkált szobájában, "végre ismét behívta Marcit, és azt parancsolta: „Holnap utazunk Marci. Az általam "leitalált könnyebb levegővel töltöm meg a léghajót, cs felmegyek egész a csillagokig! Te is velem jösz. Pakolj be két Öltözet civil- Muhát és egyéb szükséges dolgokat!" Marci tréfára vette a csillagokig való utazás emlegetését, de azért a léghajó kosarát telerakta konyakkal, borral. szalámival, sonkával, vagyis több napra szükséges ele- -s éggel. Általában Marci nem szeretett rcsztvenni -a légi kirándulásokban, s most is szívesen "itthonmaradt volna, de a kapitány urnák nem merészelt ellenmondani, mert &/, oláh •eredetű kapitánynak az volt szokása, hogy ?•az összehívott legénység előtt egyszer kijelentette: „Én vagyok az Isten, amit én mon- -dok, annak ugy kell lenni!" — aztán ha valaki rezonirozott, abba minden szó nélkül belevágott kardjával. Volt is olyan rend a. 1*í: kapitány emberei között, milyennek az egész hadseregben alig volt párja! Másnap kapitányjával beleült akarata ellenére Marci a léghajóba.. Gyönyörűen sütött a nap. Es ők szálltak mindig feljebb a fényes, hideg levegőben. Rövid idő múlva a. kapitány levetette-katonai ruháját s civilbe öltözött. Parancsára Marcinak is civil ruhába kellett öltözni. Ennek megtörténte után Marci bámulatára a. kapitány az összes egyenruhát, kidobta a hajóból. Közben ettnk-ittak. és még mindig magasabbra emelkedtek. Majd bundáikba burkolóztak, mert hideg kezdett lenni. Késó\'bb pedig orrukat, füleiket gya.pottal bedugták, hogy megóvják a vérzéstől. Alattuk a, földet teljes sötétség borította. A nap már letűnt a földiekre nézve. A léghajó nyugodtan himbálödzott aritka levegőben. „Ki kell dobálni a súlyokat!" kiáltott a kapitány, s a zsákok lehányása után ismét fölfelé emelkedtek. — „Dobáljunk ki minden terhet, hogy magasabbra mehessünk!" szólt nemsokára a kapitány, és kidobatta az ennivalót, műszereket, szóval mindent a rajtuk levő ruháni. 1-48 kívül. Marci alig bírt zs ébred ugni egy rud szalámit és két üveg konyakot-.. Nyílként repültek magasabbra. A rettentő ?sebesség miatt zúgott agyuk. A siket sötétségben folyton emelkedtek. Oly gyorsan repültek, hogy alig bírlak lélek-\' zetet ?venni. Később pedig Marci Szemei elhomályosodtak, rriég kapitáriyja alakját sem volt képes megkülömboztetni. Szólni akart,, de nem tudott. Fője hátra esett és eszmélete elhagyta. Isten tudja- mennyi ideig röpültek a légben, míg Marci látni kezdett. Egyszerre különös zaj ütö\'dött füleihez. Valami kemény tárgyhoz surlódott léghajójuk. ..Hurrá, itt a csillag!" kiáltott a kapitány. „Gyorsan ki a kötéllel!1\' Marci kihajította a horgonyt, mely hamarjában megkapaszkodott. 3 a léghajó mozdulatlanul megallott. Sötétség borított mindent. lsem merészeltek -azonnal, kisüállani, mert nem tudták miféle vadállatok lesnek rájuk az ismeretlen helyen. Lassankint virrad ott, s a légi utasok mindig tisztábban kezdtek látni. Mikor világosság lön, és semmi aggoda lomra nem méltót sem fedeztek fel: kiszál- lottak a hajóból. . -,—; \' Hát bizony különös helyre érkeztek ! A Vidék olyanformát mutató ti mint földünk, csakhogy kicsiny volt rajta minden. Fái alig értek térdig:, hegyei oly alacsonyak, hogy legtöbbjét könnyedén átléphették. A "tengerek akkorák, hogy ötven fürdöző földi embernél több nem fórt volna el bennük. A kapitánynak soha nem látott szóles kedve kerekedett. Kiabált, ugrált, csattogtatta, tenyereit, kezeivel hadonászott, lábaival rugdalózott és ütögettc a cipö\'je talpait, annyira, hogy földi polioáj a bolondok házába zárta, volna, pedig -csak az oláh tropoéyászka-táncot járta, és veszekedetten ordított hozzá. Csakhamar apró bogár-csoportok jöttek -elö. s izgatottan futkostak ide-oda. A kapitány „éneklése11 megrémítette őket. Végre a kapitány is figyelmessé lett rájuk. ..Micsoda különös bogarak ezek, Marci, nézd csak !;t „Valami óriás hangyák lehetnek/1 —-felelte Marci, — „kár, hogy mosszelátóinkat kidobtuk, most jó hasznukat vennénk I\'1 — ,.Az igaz ; de megleszünk anélkül is Oy erünk eló\'bbre !" Mintegy, harminc lépést mentek, mikor a kapitány kiáltozni kezdett : „Marci, édes Marci! hiszen emberek ezek, látod?" Elragadtatásában megölelte Maróit, s üvöltött, mint a, sakál. Marci is nézi-nézi az apró állatokat, hát csakugyan emberi formájuk van! Akkorák, mint földünkön a tücsök. A tücsök-emberek szaladni kezdtek, mikor a rettenetes nagyságú földi emberek fe-léjök közeledtek. Rettentően megijedve lehettek, mert kétségbeesett kiabálásaikat tisztán hallották embereink. Mintha cinvér-sereg za-jongott volna. A kapitány lehajolt, ős felmarkolt közülök mintegy tizenkét darabot. Tisztára emberi alakok voltak. Némelyik olyan térdigérö bugyogót viselt mint a spanyol hidalgók, másikon pedig tóga-szerii szoknya volt. Voltak, kik alabárd-forméju öldöklő szerszámot tartottak kezükben ; ezek katonák lehettek. Valószínűleg még nem találták fel a puskaport e kis világon. A kezében tartott lényekhez beszélni kezdett a kapitány, hogy megnyugtassa Sket. De a pici emberek befogták füleiket: nyilván borzasztó erős volt nekik az óriások hangja. Majd átadott két lényt Marci kezébe a kapitány : „Nézd ezeket a gyönyörű teremtéseket; Marci !" Szegény kis emberek, milyen ijedten néztek le Marci tenyeréből í Szerettek volna leugrani és elszaladni, do a szörnyű magasság elvette bátorságukat. Kettentö kétségbeeséssel már szétfutott a tömeg, mikor a földi emberek letettek tenyereikből a fogoly emberkéket n talajra nagy óvatossággal. Ezek is elszaladtak rögtön. Bkkor a kapitány azt mondta a bámulő Marcinak : „Gyere Marci ! Megnézzük ezt a kis csillagot!" — „Hiszen föld ez kapitány uram, nem csillag !" — „Szamár vagy Marci, hiszen a csilla gok is földből vannak !" E velős csillagászati oktatás után elindultak, és körülbelül hét-nyolc óra alatt bejárták az egész kicsi világot. Merre mentek, rettegés között szaladtak szerteszét az apró emberek. Behúzódtak a 40—50 lépés kiterjedésű őserdőkbe, mások pedig valahova pincék sötétjébe bújtak. Az erdőkben riadtan röpködtek csöppnyi Halis: Hajnal van! 10 ápi*) madarait. Fényes tollazatúk karbunkulus gyanánt ragyogott a napfényben. Imitt-amott utjukba kerültek nagy városok, melyek utcái között lábujjkegyen kellett jár-niok. Máskép összetiporták volna a tornyos palotákat, melyek gyönyörűek yalának mintha cukorból építették volna. Csodálkozással Jalták az égen leltümü a földet mint óriási fénylő testet, rnig átellenben a hold világitott, mely sokkal nagyobbnak látszott mint a mekkora földről nézve. Végre a kapitány kifáradott a járás-kelésben, és hanyattfeküdt a bársony fűre. ,,Muszáj aludnom! Marci te mellettem maradsz, s ha valami különös történik: felébresztesz!" Elaludt \'rögtön a kapitány. Nem csoda: mindig ébren volt a földről való elindulás óta. Marci leült, s mihelyt észrevette, hogy kapitányja alszik, óvatosan eló\'vonta zsebéből . a szalámit s jóllakott. Aztán a konyakos r fiaskót is napvilágra hozván, alkalmas kortyokat szívott belőle. : Mindezek elvégzése után Marci a csodás vidéket kezdte bámulni. Jóizüeket nevetett mikor látta hogyan *) & kolibri míiár ogy fiija,. szaladgálnak ide-oda a pici népek, mert rettentően megfólemledtek a kapitány erős horkolása miatt, mely alighanem földrengést ?okozott a kicsi világon. A pár lépésnyire levő tengerparton Marci egyszerre megpillant három kicsi lényt. Olyan ámf/lr-ruha-fdle, öltözetük volt: nyilván nők lehettok. ,,Enyje, hát ezek miért nom szaladnak előlünk?" tűnődik MaL-CÍ. Amint, jobban vizsgálódik, — uramna! — észreveszi, hogy mindhármat a parti sziklához kötve tartják a kezeikre vert hosszú láncok. Fejet csóvál Marói, s csöndesen tovább figyel. Egyszercsak a tengerből kidugja fejét valami lófejü. kigyóforma szörnyeteg, és ijesztő száját kiváltotta a. három nő felé, mire azok "hallhatóan siránko^tak kétségbeesésükben. Marci fölugrott, s arra a vizi rém hirtelen "visszabukott a tengerbe. De most már fel kellett költeni a kapitányt is, kinek Marci elmondván tapasztalatait, mindkettőn feszülten figyelni kezdtek. Csakhamar ismét kidugta fejét a vizből a lófejü kigyő, s mivel a földi óriások nem mozdultak, bátorságot kapott. Óvatosan ki- szállt a partra, egyik hölgyet hirtelen bekapta utálatos állkapcsai közé. és iparkodott a láncot elszakítani. Ámde ugyanazon pillanatban a, kapitány két ujjával nyakon ragadta a borzasztó állatot, a kivette a torkából a halálra ijedt vergődő hölgyet. „Miféle ördög lehet ez az emberhússal táplálkozó szörny, 3 miért vannak ezek a. nök megláncolva?" tépelődött a kapitány a csodálatos dolog fölött. Marcinak rögtön eszöbo jutottak öreganyjától hallott mesek: — „Bizonyosan ugy van mint nálunk a régi világban ; szűz; lányokkal etetik a sá-rkányokat, csakhogy dühöktől mentve legyenek!\'; A kapitány nem hitt a mesékben, mégis, kényszerült beismerni, hogy Marcinak igaza van. Ezt a sárkányt csakugyan szüzekkel etetik, mint valamikor a mesebelieket. — „ Hova tehetnénk ezt a sárkányt ?í: kérdi a kapitány figyelmesen vizsgálgatva az utálatos állatot, mely vonaglott ujjai között, és farkával dühösen csapkodott mindenfelé. — „Ide, a spirituszba!" szólta el magái Marci, éa kihúzza zsebéből a félig üros konyakos. Üveget. „Azt a cidusu !a (tót SJÍÓ: a lelkét!) káromkodott örömében a kapitány, „hát van konyakunk?" Azonnal elvette Marcitól az tivogot, a minthogy nem akarta a sárkányt megölni az erős itallal, hát előbb kiitta a maradók konyakot, ?s azután beledugta a sárkányt az üres fiaskóba: „Innen nem fogsz elszökni, kutya!" Mindezek után pedig a kapitány elszakította a lányok bilincseit. Kkkor közelebbről figyelmesen megnézte a pici lényüket, s észrevette, hogy finom szakálluk és bajuszuk van: tehát férfiak, Tógaszerü szoknya volt az öltözetük, minőt egykor a romaiak viseltek. Kern csoda tehát, hogy kezdetben a kapitány nőknek tartotta Őket. Ez a körülmény gondolkozóba ejtette a kapitányt. Egyszerre felkiáltott: „Ha férfiak -ezek a szüzek, akkor a sárkány az úgynevezett gyöngébb-nemhez tartozik: éppen ugy mint odalenn a földön! Ö anyósok, ti rettentő\' sárkány-kigyók! * Majd bátoritgatni kezdte a megszabaditott három lényt: „No ne féljetek gyerekek, majd megszüntetem én a sárkány-áldozatokat!" Azok rémülve húzódtak egymáshoz a biztatás dacára, míg a kapitány megszánta őket, és kezéből gyengéden a talajra téve-szabadon bocsájtotta őket. ElképzelhetetieiL örömmel futottak haza. Rövid - idő múlva apró lényekből álló hosszan elnyúló csapatot látnak közeledni a. földi emberek. Zászlók és egyéb csillogó jelvények emelkedtek a tömeg fölött, Semmi kétség: üdvözölni jöttek a két. óriást, kik legyőztök a sárkányt, és megmentették a szüzeket. Nem féltek már, tehát a,. megszabadítottak valószínűleg elbeszélték,, milyen nemesen viselték magukat és milyen, jő indulatuak ezek a kolosszus emberok. A végtelen sokaságu nép félkörben elhelyezkedett a földi emberek előtt. Középre, állott egy karmester, ki dirigáló pálcájával . ütemet vert, — s az egész sokaság finoman és pompás szabatossággal elénekelt valami, himnus-félét. Ezután üdvözlésül meghajolt a végtelen ? sok zászló, és négy egyén által vállon emelt. aranyos hordozó-székből kiszállott egy cifra. tmgyogóba, és fényes palástba öltözött hölgy, kinek hegyes süvege alól aranyszínű, hosszú, haj omlott vállaira. és aki valószínűleg csillag-beli fejedelem asszony, vagy valami püspök. lehet&tt. i-M — „ITgy látszik, itt a, nők viselik a nadrágot, de egyúttal ők teljesitik mindazon teendőket, melyekot a földön férfiak végeznek!" — morogta a kapitány. A fölséges asszony kiállott a tömeg elé. s kezeinek szapora hadonászása mellett szónok-látott tartott. A népség helyesló\'leg felkiáltott a szónoklat alatt, s végül a szónok a tömeg üdvrivallgása közben megáldotta az óriásokat. A kapitány teljesen odavolt elragadtatásában. Lehajolt, kezébe vette és ajkához emelte a fejedelem-asszonyt, ki leeresztett pihe-hajával az óriás orrát szelíden cirőgatta. Ekkor észrevették a földi emberek, hogy a fejedelmi hölgy bal-lábszárán négy harisnya-kötő van, melyek mindegyikén apró csengők lógtak, és a pazarul ráborított drágakövektói csillogtak. A jobb lábszárat semmi sem díszítette, mely ellentétes körülményt sehogyse tudták maguknak megmagyarázni. Miután kigyönyörködte magát a kapitány, óvatosan letette a felséges hölgyet, ki azonnal elhelyezkedett a hordozó-székben olymódon, hogy cifra ballábát oldalt kilógatta. A merte vitték, a pici lények mindegyike alázatosan leemelte föv egét. s oly tisztelettel meghajolt a diszes balláb eló\'tt, minó\'vel a földön csupán a csillogó rendjelekkel borított kitűnő emberek előtt szoktak meghajolni. „Ezek aztán tisztelik a tekintélyt, ezt szeretem!" ujjongott a kapitány. Most két kis lény vált ki a tömeg közül, valami szónoklat-félét tartottak, s az óriások mindegyikének pókháló-papirosra irt okiratot „kézbesítettek." A gyönyörűen kiállított iratok tagsági levelek lehettek. „Valószínűleg a tudós akadémia választott tagjaivá bennünket!" szólt a kapitány. — „Micsoda bolondság ez," — mondja Marci. — „hát tudós vagyok én?" — „Az akadémiák itt is olyanok, mint másutt," — morogta a kapitány, — „itt is olyan férfiakat választanak tagoknak, akiktől félnek, vagy akiktől várnak valamit. Légy nyugodt Marci! épp ugy megérdemled a ki tüntetést, mint a tudós társaságok többi tagjai!" — „No akkor szüret!" szólt nyugodtan Marci, és a tudós-levelet óvatosan elhelyezi mellénye zsebébe. Ezután pedig előlépett a sárkány torkából kiszabadított három lény. Hosszú fehér tógájukban olyanok voltak, mintha első áldozásra készülnének. Kezeikkel esdettek a kapitány- hoz, hogy vegye fel őket. Mikor pedig ez megtörtént, hát az óriás ujjait megolelgették és hálásan csókolgatták. Viselkedésokből ki lehetett venni, hogy a megmenteinek szol-gákul ajánlkoznak. — „Látod Marci, már vannak rabszolgáink is!" szólt vidáman a kapitány. Ekkor ujabb mozgás keletkezik a néplö-meg\'ben. Nagy dísz-menet jön az óriások tiszteletére! Egész sereg hintő robog, minden kocsiban cifra zászló, a lovak felpántlikázva, a kocsisor kőt oldalán lovas bandérium. A résztvevők jókedvűen hadonásznak és kurjant-gatnak. Szóval lakodalmi menet jött. A földi emberek előtt fél karéjban vonultak el. Olyan pompát fejtettek ki, mintha valami fejedelmi sarjadék lakodalma lenne. Ugy is volt. Az első kocsiban jött a menyasszony, kinek bizony már ráncok látszottak arcán. Következő hintóban pedig fiatal vőlegény ült. A hölgy szivárványszínű bugyogóban, tollas kalapban; a, férfi hófehér tógában, fehér ko-azoruval a fején. Arról is megismerni lehetett, hogy ő a vőlegény, mórt fejét végtelen szomorúsággal hajtotta le. Iliában! Királyok nem köthetnek szerelmi házasságot! Látni lehetett^ liogy az egész házasság csupán politikai frigykötés lehet, melyhez a szerelemnek semmi köze sincs. Mikor a tengerpart mellett robogott a. ragyogó menet, egyszerre kiugrott a hintóből a vőlegény, és mielőtt a meglepett népség1 megakadályozhatta, volna, belevetette magát a tenger vizébe. A hullámok összecsaptak fölötte, s eltűnt nyomtalanul. Inkább megölte magát, mintsem vén asszonyhoz monjon férjül: A borzasztó esemény iszonyú zavart okozott a néptömeg között. Némelyek észnólkül iutkostak, mások hevesen kiabáltak. Ebben a nagy izgatottságban valaki az előbb szőnokló püspöknő vagy fejedelemnó" bal-lábához ütó\'dött. Keresztül bukfencezett rajta, s el szakasztottá a diszes harisnyákotok egyikét. Milyen ijedt futkozás. kiabálás következett. erre a fölségsértésre\' A fölingerült népség megragadta a nyomorult merénylőt, ki a ballábot megszentsógtolenitette. s rögtön izekre tépte volna Öt, ha az alabárdosok el nem fogják, és a fejedelmi nö elé nem hurcolják. Ennek szavára ott a holy&zinén 25 botot vágtak reá. — ,. Szamarak!" — morog megvetéssel Marci. — „milyen hátra vagytok! Hiszen előbb elitélni kellene a vétkest, 3 csak aztán büntetni! Botoztatni pedig nem szabad!" Csakhogy a kapitány rögtön rácáfolt Marcira: — „Persze te azt tartod igazságnak, ha: & hatósági illetékesség 111 egálla.püt&tik, né hány száz tanú kihallg&tt&tik, többrendbeli pót- és főtárgy alás tárta tik, s végül a. leg főbb hatóság által az egész eljárás meg- senimisittetik, meri az elszakított- harisnya-- kötőnek szine az ellentétes tanúvallomások következtében megálla,pitha,tó nem volt. Vagyis érthető nyelven szólva: vádlottnak atyafia van a miniateriumban! Inkább igy van jól Marci! Minek teketóriázni a bíinössoL? Minek hiábavaló dolgokkal terhelni a ható ságot? A rendet és a szent jelvények tisz teletét ily egyszerű módon lehet leginkább fentartani!" A vitatkozás alatt a népség visszahúzódott.. Embereink figyelemmel kisérték a vonulást, és észrevették, hogy- a pici lények-?-a nertv messze fekvő nagy épületbe sorjában bemen- nek, s mikor a túlsó oldalon kibukannak. ?akkor másfajta egyenruha Tan rajtuk, nem -az eddigi ünnepli öltözet. A kapitány tűnődött, s végra felkiáltott: „Vivát! Ez aztán a boldog világ! Közös ruhatáruk van ez embereknek, tehát nem keso-rithetik őket a szabók !" Marci régen nem látta ilyen jókedvűnek "kapitányát. Eközben alkonyodni kezdett. Embereinknek alvásról kellett gondolkozniuk, mielőtt ?egészen beaötétedik. A kapitány kezébo vette az ajándékba kapott három fiút, és elindulásnak felkeresni léghajójukat. Elhelyezkedtek a léghajó- kosarában: a kapitány elővette selyem zsebkendőjét, (melyet "valamikor felesége vett neki ajándékbaj szépen összehajtogatta, a kosár egyik sarkában -elhelyezte, és a három fiút a selyem-ágyra lefektette. Azután földi embereink is nyugalomra tértek. Másnap reggel az volt a kapitány elsó\' szava: „Nincs valami harapnivalónk, Marci? Éhes vagyok, mint a f-arkas." A jószivü Marci azonnal előadta meggazdáJ-kodott szalámiját és a második üveg konyakot. „Hej, azt a cidaau! hisz pompás gyerek vagy te Marci! No gyere, falatozzunk!\'1 kiáltott a kapitány, és elpusztította Marci segítségével a földről hozott összes elcséget. Persze az italt is bekebelezték. Alig mult el dói, már öhségi tünetek jelentkeztek Marcinál, amennyiben hazautazást kezdett emlegetni. — ., Cidusu!" — mordult a kapitány, -— „sohase megyünk vissza a földre! Hisz itt Istenek gyanánt élhetünk, a földön pedig még a szabók is vexálnak!" Marcinak rögtön elakadt a szava, oly iszonyúan megijedt arra gondolatra, hogy-örökké itt kell maradnia! Mit? Soha ne lássa Marcsii, soha ne ihassék a fölséges szőlő-nedvbol? Ennyit nern bírt el Marci szive, Fejét lógatva járkált kapitány ja nyomában, a buskomorság jelei mutatkoztak rajta. Hosszas fejtörés után mégis megtalálta Marci kapítányja gyöngéjét. Azt mondta; „Hát a földön senki ne tudja, hogy milyen dicső felfedezést tettünk ? Pedig ugy lesz, ha nem megyünk haza!" — „Az igaz!\'1 morogta magában a kapi tány és gondolatokba mélyééit. A dicsőség vágya bántotta: milyon irigységbe ejtené az,, 6 felfedezése a nyomorult földi lakókat! Végre határozott. Kiadta Marcinak a parancsot: „Visszatérsz a földre, Marci! és elmondod csodálatos utazásomat. Én pedig itt maradok!" Hiába figyelmeztette Marci, hogy pár év ?alatt niegeheti az egész kicsi világot, s mégis éhezni fog, — a kapitány hajthatatlan maradt. Utoljára valami Írásbeli igazságot kért Marci, mert máskép móg azaal vádolhatják a földön, hogy megölte kapitányját. — „Bizony a földön minden rosszat föltesz-jnek az emberről!" — szólt a kapitány. Kitépett ?egy lapot zsebkönyvéből és reáirta ceruzával: „.Zöld Márton beszédját elhigyjétek! De ne bántsátok öt, mert az én parancsomra cselekedett mindent! Megszöktem gyalázatos világtokból! — Csolosz Romulusz s, k. volt csász. és kir. kapitány." A papírdarabot sapkája bélésébe rejtette . -Marci, hogy el ne veszítse. Aztán a léghajót -hamarosan rend behozták, s akkor a kapitány azt parancsolta: „Marci magaddal viszed a -sárkányt ós a három fiut a földre, mert másként az emberek nem hiszik el a csodálatos -eseményt!M Marci szépen elhelyezte az ajándék-lényeket a kosárban, a sádványos iivog-ot pedig zseb-revágta. .Kzután a légi kalandorok elváltuk egymástól. A vasmacskát felszedték, és a léghajó lassankint szállni kezdett. Minden különösebb kaland nőikül közeledett Marci a földhöz. Álig "volt már bat-liét kilomeier magasságban, mikür sürii felhő közé ért a léghajójával. Irtózatos égi háború dühöngött, mely elsötétítette a napot. Csattogott a villám, hullott a záporeső, s a. rettentő szélvész labdaként dobálta a léghajót. Egyszerre az orkán pihe gyanánt, fölkapta a csillagbeli három lényt. Marci csak akkor vette észre a szerencsétlenséget a villámlás fényénél, mikor a szélvész már a kosáron kivül vitte a szerencsétlen csillaglakókat. Nem tudott raji.uk segíteni, mert magánakis erősen belekapaszkodni kellofct a kötelekbe, máskép kibukott volna. A csillagbeli fiukat sohasem találták meg. Isten tudja a fold melyik zugába estek, hol bizonyosan összetörték kicsi tagjaikat. A fergeteg átáztatta Marcit, teljesen csuron-viz lett. Tudófítársasági oklevele is tönkrement egészen. Sok hánykolódta után végre föld színéhez érkezett a léghajó, és megakadott egy nagy fának ágaiban. K pillanatban Marci kinyitotta a szellözS-lukat, kitódtdt a könnyű levegő, és a léghajó rávágódott a fára. Marci a kosárból kibújt, a a vastag fán lemászott a régen látott kedves földre, melynek sarát ujjongó örömmel csókolta meg. A zivatar végeztéig a fa alatt meghúzta magát Marci, később pedig bement a közöli Tárosba, mely Keszthely volt, a Balaton mellett. Először, is eladta a léghajó drága anyagát valami Hirschfeldnek. Másodszor pompás ozsonnát rendezett a nagyvend6glo*ben. Mindezek elvégzése után pedig jelentkezett a rendőrségnél, hogy adjon hivatalos bizonyítványt jelentkezéséről. A rendőr-kapitányi tisztséget Nagy Béla viselte, kit a balaton-melléki borok jósága, kötött a városhoz, s Mnek kanonoki alakja mindenkiben tiszteletet gerjesztett. Nagy Béla ügyesen csinálta dolgát. A rendőrök között is akadnak ügyes emberek. Marcit óvatosan kikérdezte, ős gyanúsnak találván az elbeszélést, őt egyelőre felügyelet alá helyezte, a ; ? m táviratilag megkérdezte a bécsújhelyi katonai parancsnokot, hogy mittevő legyen. Fél nap alatt megjött a sürgöny-válasz (rövid és tartalmas): „Léghajó iránti adás-vovés megsemmisítendő, zsidó mint orgazda ellen följelentés teendő a bíróságnál, a katonai kincstár tulajdonát képező léghajó és a szb\'kevény-katOHa, fedezőt alatt Bécsújhelyre szállitandók. — Hadügyminiszter." A rendőr-kapitány pontosan eleget tó\'n a sürgönyben utasításnak, s azután rendőrt küldött Hirsohfeldért. miközben a katonaság dicséretit lengedezte: „Azt meg kell adni: hogy ezek a katonák felségesen tudnak parancsolni! AHe Aohtung!Hanem kevesellem a zsidóra várandó büntetést, azért előlegezek neki néhány pofont!" — Marci tehát visszakerült Bécsújhelyre, hol a katonai bíróság félosztendei börtönt szabott rá a következő indokokból i 1. Mert kapitányjának a hitelezők előli meg-szökésében segédkezett, 2. a léghajóval bonyolult jogügyletet csinált a katonai kincstár kárára, 3. hazugságaival félrevezetni akarta a bíróságot. 162 .?? ??-? \'? - Mikor a történet elmondását nagysokára boícjezte Zöld Márton, — ki jelenleg Bayer Edo kir. tanácsos és bankár szolgálatában áll, — gazdája intésére bemutatta a döglött sárkányt és Csolosz kapitány ceruzával irt búcsúzó sorait. E kézzelfogható bizonyítékok láttára el kellett hinnem e hihetetlen történetet, mely most Bayer bankárt egy hallatlan nj vállalatra készteti. A Szerencsés kezű Bayer "aj tervévol a tudománynak akar szolgálatot tenni. Mert hiszen ki ne szeretné tudni, hogy Csolosz Rornulusz mit csinál a kis csillagon, s hogy milyenek a kis csillagnak termékei, állatjai, földje, levegője? Az általános érdeklődésnek eleget tenni óhajtván Bayor bankár, elhatározta, hogy (akár saját pőnzőbó\'l) expe-ditiőt szervez Csolosz lel keresésére. A tudománynak mérbctlcn hasznot fog hozni oz a vállalkozás, melynek költségeire az emiitett miiliomos bankár szívesen i\'ogadja s hírlapokban nyugtázza a mélyentisztílt közönség pénzbeli adományait. A bankárhoz letett pénz ezerszeres jövedelmet fog hajtani, mórt az Gxpeditió szerencsés visszaérkezése utón a kis csillagból hozott tárgyakat díjért mutogatják, s a jöve--<3olem a betevők között fog szétosztatni. Különösen szeretné a bankár, hogy teljesen nemzetünk rendezné a dolgot, hogy a ?dicsőségből más népnek ne jusson. Föl tehát, hazáin népe! Senki se sajnálja "fillérét, melylyel a tudománynak uj korszakát fogják létesíteni! Bárány Minőd. ve (Független Ujsáy 1870. június 16-iki számálirtl.) Csodálatos iöríéneí. Bárány Ernőd jeles ?irótársimknak „Utazás a kis csillagra" cirnü dagadó humorral megirt, s a „Képes Újság" e heti számában megjelent elbeszélése az "uborka-évad dacára oly általános feltűnést keltett a szóles magyar hazában, hogy azonnal uj kiadást kellett beló\'le nyomatni sok ezer példányban. Ugyanis az egéaz történet igaz, A kis csillagot felfedező Csolosz kapitánynak szolgája, valamint a szűz-evő sárkány a nagylelkű, maeccnásnál, Bayer Ede ?bankárnál vannak, s a bankár lelkesedve \'készülődik, hogy az eltűnt kapitány felkutatására expeditiót szervoz. 11* 164 Az e-xpcditió célja teljesen beutazni a. kis csillagot, állatjai, emberei közül példányokat hozni földünkre, hol ritkaságként mutogatni fogják, őket díjfizetés mellett. Mayer bankár az adakozásra már kibocsátotta felhívását, melyben csöppet sern túloz midőn legkevesebb 150% évenkinti. hasznot ígér a részvényeseknek. A szerencsés kezéről ismeretes bankárnál máris annyi adakozó jelentkezett, hogy alig lesz szükség sokkal több összegre. Ellenőr gyanánt a légi expeditióban résztvesz a betevők által megválasztott egyik részvényes is.. Fel tehát magyarok! A szerencse elől ki ne térjen senki! Az uj csillag-múzeum céljára helyezzétek el pénzeteket Mayer bankárnál !: Számos előfizetőnk kérelmére tudatjuk Bayer bankár címét, hova az adakozások küldendők: Budar^eát — Hunyady-utca 66. szám, földszint. _ . , ? íll. " "\'* (Esti L\'ipoJe 1870 július 8-iki számából.) .. ^ A kis csilhig, melyről most annyit irnak. ;i magyar lapok, csakugyan létezik. Egyik munkatársunk azonnal Módosra utazott,. iSzobosz/ay Istvántól, a hires csillagásztól,. felvilágosítást kérni: másik riporteriink pedig B&rtos Géza természettudóst meginterjubolta hogy a szüz-evő sárkány Jelöl nyilatkozzék. ?Szoboszlay szerint a kis csillag tulajdonképen földünk második holdja-, melyet azomban kicsisége miatt nern láthatunk, de a csillagászok tudják létezését, és néhányszor látták mikor fekete kicsiny pont gyanánt első holdunk előtt elvonult. Neve még nincs. Valószínűleg „Csolosz leánya" névre fogják keresztelni. Az ijesztő sárkánynak mivoltára nézve .pedig Bartos ugy nyilatkozott, hogy a sárkány ugyanazonos a tengeri-csikócának nevezett „kis szörnyeteggel, melyet a velencei nobilik koldus ivadékai egy soldi árért sóznak az utazók nyakába. Különösen fontos Bartosnak ?az a kijelentése, hogy nincs kizárva, mikép -efajta állatok más égitesteken is lőhetnek. íme, tehát mindinkább megerősítést nyer-.nek a hihetetlen történet részletei. A jómódu emberek sietnek elhelyezni vagyonukat a páratlan nyereséggel biztató vállalatban. IV. {Érdekes Lapok 1870. július 18-iki számából.) Expctditió 3 kis csillagra. Bayer bankár ?által tervezett expeditióra annyi részvevő jelentkezik, hogy ismételve kihirdették, mikép ? a léghajóson kivül csupán egyetlenegy rész--vényes fog elutazni. A részvényesek közül sokan szeretnének fölszállani, s azőrt sors--huzás fogja eldönteni, hogy ki lesz a sze--renosés utazó. A. betétek óriási módon szaporodnak; százakra megy azok száma, kik csupán amiatt lesznek részvényesek, hogy-talá-n őket jelöli ki a sors a légi iitazásra. V. {Magyar Hirnöh 1870. július 23-iki számából.) Az óriási léghajó építésén lázasan dolgoznák. Bayer bankár a Bakoson csináltatott, rengeteg nagy ía-épületet, mely alatt szaka--datlanul dolgozik száz és száz munkás kéz,, csakhogy minél hamarabb elkészüljön a léghajó, és minél előbb útnak indulhasson.. Egész csapat intelligens érdeklődő állja körül-a munka-telepet, s vitatja a légutazás esélyeit.. VI. (Fényes Tükör 187Ü. juliua Si-iki számából.) ? - VilágesaJó bankár. Néhány év előtt valami Bayer Ede nevű „bankár" Jött Budsx- pestre. Azelőtt valami rongyos faluban sza-tócskodott, hol félárért szokta télen megvonni a leendő termést a nyomorult falubeliek rimánkodására, s a nagy emberbarát ilymő-don megmentette őket az éhenhalástól. Mikor meghalt a ,,kopasz Bayer" felesége, a vigasztalan özvogy otthagyta a kétségbeesett falusiakat, elárvereztette néhány száz adósának kunyhóját, és az összeharácsolt pénzzel börzei manipulatiókat kezdett fővarosunkban, hol „bankházat\'1 nyitott. Gabnara kötött határidő-üzleteket, s műnyelven szólva „disznóban volt", mert a gabonaár oly hoirí-bilis módon emelkedett az egósz esztendőn keresztül, hogy csakhamar bezsebelt néhány millió nyereséget. Minden termelőnek szive örömben úszott volna az óriási árak fölött, ha lett volna eladó gabnája, de a termés oly silány volt, hogy a vetéshez szükséges magot is Oroszföldről kellett beszerezni. A milliomos bankár természetcsen királyi tanácsossá Ion ,.a közgazdasági téren szerzett érdemeiért." (Választásokra százezer forintot adott a pártkasszába.) Az uj rang uj kötelezettségeket hozott, s a kopasz Bayer ugy élt. hogy a tanácsosi 168 ... ? \' \'. .-? fényes cimet ne érje homály. Bőkezűen hozzájárult a silányan fizetett ballerinák nyomorának enyhítéséhez, a mint „JelenvoH" szerepelt minden megnyitáson és mulatságon. Azomban közeledett a bankár alkonya. Még tovább is a gabnaárak em elk edéaé rtí játszott, őrült sok kötést csinált, s az amerikai zab-király bukása után, -— mikor az árak rohamosan visszaestek, — már alig tudta kiegyenlíteni óriási veszteségeit. Értesülésünk szerint a nála letett idegen pénzeket is elsikkasztotta. Ezek dacára a feleknek butaságig menő bizalma nem rendült meg. sőt oly primitív eszközt választott az uj csalásra, mely szinte nevetséges. Feltűnő eszközökkel magára irányította a kis tökepénzesek figyelmét. Csillagba történendő expeditiót hirdetett. Magához vette a hitelezők elől megszökött Csolosz kapitány szolgáját, s ennek valami uj csillagról mondott hazug meséit feldolgoztatta Bárány Ernőddel, kit a korrupció fertőjébe merült lapok ,,tehetséges irótársunk" jelzővel szoktak kitüntetni, cs hatalmas reklám mellett közzé tette a „Képes Ujság"-ban. A többi lapokat is megvásárolván, időszakonkint reklám cik- kukot közölt, hogy az érdeklődést. 1 elkeltse bolond vállalata iránt. Határozott értesülésünk szerint a Képes \'Újság, Esti Lapok, Független Újság. Magyar Hirnök, Érdekes Lapok és Fővárosi Hetilap ?3000 forint árban vásároltattak meg dara-bonkint, A vételár felét előre lefizette kopasz Bayer, másik felét pedig két hónapra Ígérte. Bárány Ernőd titkár oim alatt húzott a vállalattól 3000 írt fizetést. Az uj csillag meséje, — miként uzzel •rögtön tisztába jön a gondolkozó egyén, —? nem egyéb Zöld Marcinak az uj Hári Jánosnak együgyii hazudózásainál, melynek bizo-Hyitéka gyanánt szárított tengeri csikócáí mutogatnak. Zöld Marci mint valami ujmődi Gulliver "végzi ostoba utazását, csakhogy persze a kalandokhoz és Zöld Marci nagy mondásaihoz \'még hozzáadott az emiitett „jeles író" egy csomó szemtelenséget a hatóságok boszan-tása végett. Es ennek a piramidális ostobaságnak. — az nj csillagba való oxpeditiónak, — a hírlapok lelkiismeretlen támogatása következtében felült az egész ország. Uborka-évad lévén, a külföldi hirlapok tréfának vélték az /?/. egész dolgot, s igy történhetett meg az a hihetetlen dolog, hogy két hónap óta aka-dályfcdnnul folyik a pénz-adomány a „nagylelkű tudománybarát" szokrényóbe az általános pénz-bőség következtében erős vállalkozási hajlammal bíró közönségtől. Egyébiránt akadtak olyanok is, kik a. banká,rnak azzal az őszinte nyilatkozattal adtait át pénzüket: „Nem szükséges, hogy az expeditiő igazán a Csolosz leánya égitestről szerezze meg a mutogatandó tárgyakat, csupán arra kell vigyázni, mikép a gründolás hasznot hozzon a részvényeseknek!" Fölhívjuk a gazember űzőiméire rendőr ségünk figyelmét, annál is inkább, mert pár nap múlva ismét esedékessé válik a bankár urnák egy óriási határidó\'-üzlete, melyet a budapesti és prágai malmokkal kötött, s melynél előreláthatólag néhány milliót kell ráfizetnie. A pénzadományokat aligha el nem viszi a bnza-ring! yjdos J6zscf VII. : ? {FSvdrosi HelilttiJ 1870. au(f. 1. számából.) \'~ 4 " Megbotozandó denunciáns. Valami Vidos József nevű „irótárs", az által igyekszik ifi hírőssé válni, hogy a Fényes Tükör című-revolver lap tegnapi számában Hayer Ede bankár tudományos vállalkozását gyanúsította, és magát a tisztolt férfiút, valamint a budapesti lapokat aljas módon rágalmazta. Tán fölösleges megemlítenünk, hogy az állítólagos leleplezések szemenszedett hazugságok. Az expeditióra adakozó lelkes férfiak egy része tegnap hirtelen gyűlést tartott, s elhatározta a denunciáns kabatjának kiporolását. (Mikor ő maga is benne lesz.) Csoportokba, osztották magukat, és botokkal felszerelve-járták be Budapest utcáit és nyilvános helyeit,, keresve Vidos József urat. Azomban nem találták meg sehol a lelketlen rágalmazót, kit értesülésünk szerint ,,Liliointörde/őic-n&k hívnak, mert ártatlan leánykák elszéditésére pocsékolja nagy jövedelmét. Addig is mig a nevezett egyént hozzá, méltóan megbotozzák, fölhívjuk az erkölcstelen fértiu (izeiméire a rendőrség figyelmét. Bayer Ede tanácsoshoz, az önzetlen maece-náshoz, nyalábszámra érkeznek a bizalmi, nyilatkozatok. ?-?...>•. VHI •*? --- ?.-\'-??!:,-? (RmtlSrségi Leinhí- 1870. aujj. 3-iki számiból.) Megszökött csalók. Rendőrségünk szüneténél kuli éber figyelemmel kisérte Bayrr Ede nevű bankár ízeiméit, ki 6riási tőzsdevesz-"teségei miatt már tönkrement, és legújabban -a csillagba utazás eszméjével csó\'ditettc ma-.gához a hiszékeny népet. K&rmacsi Fábián, legkiválóbb rendó\'ri "tisztviselőnk, már négy hét óta számolja a .©postán a bankárhoz érkezett pénzküldeményeket, melyek pontos kimutatás szerint egy millió 438 ozer forintra rúgnak. E számban nincsenek belevéve azon összegek, melyeket ,a bankárnak magánúton kézbesítettek, s melyek hir szerint szintén körülbelül másfél millió forintot tesznek ki. Már ogyüttvolt minden adat a rendőrség "kezében a kalandor Bayer bankár ellen, s tegnap megjelent Karmacsi J\'ábián négy de- "tektivveí a bankár lakásán, de a gaz Bayer Ede, és cinkostársa Ziild Márton valamimódon •ezt megsejtették, s a Bakosra sietvén, elszök tek a készen álló léghajón. Ha csak öt per cet várnak a gazemberek, már elcsipi őket rendőrségünk! \' • Ktilömben a közönség nyugodt lőhet, mert megkeritésükre a legmesszebbmenő intézkedéseket megteU rendőrségünk, 3 elfo-gatásuk több mint bizonyos. Egyben tudatjuk, hogy annak, ki Tia.yer Edéi élve vagy halva kézrekeriti, a nagymél-töságu magyar kir. belügymmi|fcrium 30 ezer lóririt jutalmat ád, mely összeg a szökevény bankár által elsikkasztott pénzből bőséges fedezetet nyerend. IX. {Hay)/\'<?)? Lobogó 1S70. aug. 4-iki számából) A kormány részvétele a B&yer-féle siJc-kasztfislmn. Gyalázatos kormányunk irtózatos tizeiméi egyikéről megint lerántották a leplet. Olvasóink tudják, hogy Rayer Ede kir. tanácsos üzelmeiről van szó. A kir. tanácsos ur t. i. százezer forintot adott a kormánynak választási költwőgekre. 3 emiatt a miriisterium szornothunyt a bankár szédelgéseinél. Sőt még azt is valószinünek tartjuk, hogy a hazaárulő kormány egyenest előmozdította a kir. tanácsos szökését, mert. félt. hogy elfogatás esetén armyi conipromit- táló esemény fog kisülni, miként a, feltámadt vihar elsöpörni fogja bársonyszékeikből a minisztereket. Mikor mozdulsz meg hatalmas népem, hogy a rettentő korrupcióba belefojtsd gyalázatos üzelmeikbe a minisztereket, és helyükbe a $iros bársonyszékbe odaiilte-ted a nemzeti viadort, Tisza Kálmánt ? ? ? ? \' 3t \' ?. (A»rril™ JKazcldr 1871. szépt. g-iki száináhúl.) Világcsuló kiihiudor vógo. Olvasóink még valószínűleg emlékeznek bizonyos Bayer Ede nevű állítólagos magyar bankárra, ki azzal tréfálta meg európai hazánkfiait, hogy a földünkhöz legközelebb levő kis égitestbe espe-ditiöt szervezett, s az összegyűjtött pénzzel, több más csalás után, a rendőrség szemeláttára léghajón elszökött. A szökésre már régóta elkészült alaposan. Az expeditióra bejött adományokat állampapírokba fektette, s postára adta „Jáger Al-berik lelkész urnák Cartago (Costarica állam) post restant Amerika\'1 cim. alatt, mely névre útlevelet is szerzett magának. Szökőse napján, mihelyt este lőn, leeresz- . kedett a földre és elégette léghajóját. Másnap 175 szolgájával együtt vasútra üli s azután hajóra szállván, szerencsésen megérkezteik az újvilágba. Bajuszát, szakáilát már előzőleg lebomt-váltatta, s Gartagóban a postán átvette az értékpapírokat; Jó időig mint explebános viselkedett, ájtatosan szőnokolván süájtátó hallgatói előtt a tisztességnélküli gazdagodás ellen. Nyughatatlan vére alomban újra börzére liajtotta,bol csakhamar kitűnt merész jatőkával. /\'arü/a-szállitásra kötött ügy leieket bármilyen árért. A határidő lejártakor sohasem fogadta el az árkülömbözétnek pénzbeli kiegyenlítését, hanem az árut követelte. Vakmerő módon arra, s^ámito.tt, hogy az egész világ parafa-készletet összevásárolja, s akkor Ő diktálja tetszés szerint az árakat. Szédítő vagyont akart Összeharácsolni. Kezdetben szépen jövedelmezett az üzlet. A siker aztán csalogatóul szolgált arra, hogy több tőkepénzes nála befektesse vagyonát. Hopkins börzematador vette fel a harcot a Bayer csoporttal. A nagy mennyiségű kötés folytán Hopkins kénytelen volt összevár-sárolni a világ minden zugából a parafakészletet. Bayerék már-már diadalmaskodtak, mikor Iíopkins egy óriási kötésnél annyi anyagot szállított, hogy Bayer készpénzzel nem tudta kifizetni. Ekkor Hopkins felismerte a helyzetet, s a parafa-árát roppant alacsonyra lenyomta. A Bayer által összehordott készlet fél nap alatt, olcsó értékűvé lett, s az árak még mindig hanyatthomlok estek lefelé. Bayer teljesen megbukott, mikor már azon határon állott, hogy megszázszorozza vagyonát. Bukása magával rántotta társait is, többek között don Jose Losertk caballerót, a nyugalmazott ezredest, kinek minden vagyonát kicsalta Bayer. A caballero nem sokat teketóriázott, hanem kezébe vette lovassági pisztolyát, kiment az utcára, s a rabló Bayert, a legelső találkozásnál lelőtte mint a kutyát. Azután az ezredes kávéházba ment, hol hidegvérrel felhajtott néhány pohár rumot. Az ő-világ megcutdt egyénei bizonyára megnyugvással veszik tudomásul, hogy a gazember elvette méltó büntetését. Értesülésünk szerint don Loserth ezredes lépéseket tesz, hogy a magyar kormány- m által a Bayerkczrckcritó\'jének kitűzött 30000 forint jutalom neki adass ók. Legalább valami csekélység visszatérői ÍV/, elrabolt vagyonból: veszett fejszének a nyele! ?;* XI. ítfemzei 1871. mn ember 12-iki számából.) Az előrelátó miniszter. B;iyer Ede sikkasztással vádolt bankár k ezreken tőjének 30 ezer forint jutalom tűzetett ki a nagyméltő-ságu magy. kir. belügyminiszter 103834/1870. számú rendeletével. A bankár agyonlövetett Amerikában, s most a jutalom kiadatása iránt Loserth József nevében a belügyminiszter megkerestetett. Ámde a meggyilkolt bankár után semmiféle hagyatéki vagyon nem maradván, az államnak ha megfizetni kellene a jutalom-összegetj akkor az soha vissza nem térülne. Tapintatos belügyminiszterünk azomban politikai mély előrelátással kikötötte rendeletében, hogy: „a 30 ezer forint jutalom a szökevénynél találandó értékből fog fedeztetni," vagyis a 30 ezer forintot nem kell Halis: Hajnal van! \' 13 xm kifizetni, mert a sikkassstönál semmiféle órték nem találtatott. Polgáraink megnyugvással tekinthetnek a a jövő elé, mert bebizonyosodott, hogy bölcs egyén kozoiben van a belügyi tárca! XII. (Friss Újság 187]. december 8 iki s/.árnáJwl.) Eendkivül érdekes leleplezések. Földközi utjából visszaérkezett Raleigh (olvasd: Rali) gőzhajó tegnap kikötött Fiumó-ben. A hajón rögtön tisztelgett lapunk tudó-sitőja, és a hajó-kadetot, >%him James (olv,: Szletn Dsemsz) urat. megintervievolván (olv.: megintervjuholván) a csodálatos módon eltűnt Csolosz Romulusz felől, a következő\' hihetetlen értesítést nyerte. Ugyanis Csolosz jelenleg a Kvicsa népek királya, ki feleségül vette a sziget fekete királynéját; s ezáltal a több ezer íó\'nyi ben-szülött népség korlátlan-kényü urává ló\'n. Tehát nem igaz a csillagba vóla utazás. Csolosz kapitány egyszcrüon megszökött a hitelezői elöl. Tudósítónk becses adatokat szerzett be a Kvicsa népek szokásairól is. Slam ur szerint a szigeten szabók nincsenek, sőt a boldog lakók nem ismerik a fügefalevéllel való ruházkodást sem. A királyné esküvője akkép ment végbe, hogy egy óriási ezredéves fának egyik ágára felmászott a királyi menyasszony, másikra CSÜIÜSZ kapitány, cs kampókkal addig húzták egymásfelé az át öl lenes taágakat mig- teljesen összeértek, mikor a jegyeseket az alantlevő népség üdvrivalgása közben az illetékes anya-könyvvezetŐ házaspárnak nyilvánította. Kvifisa bájdus királynéjának arcképét hű másban bemutatják szives olvasóinknak, miután az udvarias Slam u r illő kárpótlásért rendel kezesünkre bocsájtotta. XIII. [Munkások- Kürtje 1871. dec. 20-iti számából) Apró tolvajokat felkötik, a nagyokat futni engedik ! Régi dolog: a vagyonos osztály tagjai által elkövetett bűnökért is a szegények lakóinak. A közmondás szerint: „Ugy kell neki, miért nem lett püspök!" Bayer Ede bankár milliókat rabolt a rendőrség szemeláttára, sőt a kormány élné- 180 zésével. Ót néni tudták, vagy nem. akarták elfogni, tehát megbüntetik érte volt szolgáját. Zöld Mártont, kit már egyizben a katonai bíróság elitélt azért mert kapitányja elszökött, most pedig éhenhalással kíizködve alig volt. képes hazajönni Amerikából, ma két évi börtönnel sújtotta a civil törvényszék, mert második gazdája, a gazember Rayer Edemilliókat sikkasztott. Tulajdonképen most is ott vagyunk a, Sötétség régi korszakában: napjainkban is ártatlan áldozatokkal hizlalják azt a molochot. mit ma államnak hivnak. tegnap császárnak, tegnapelőtt vallásnak. 3 régebben sárkánynak neveztek! AMÍG TÜNDÉREK JÁRNAK KÖZÖTTÜNK... z volt az élet! Az ötvenes-évek vége felé a lelkesedés majdnem fölvetette a magyart. A letiport nemzet forrongott. Az emberek áhítattal suttogtak lehetetlen ábrándokról. Idealista volt még az uzsorás is. A gyerekek alig látszottak ki a nadrágból, már sasokat feszegettek a hivatalok kapuiról. Hát „a haza reményei"-nek, az ifjúságnak, volt ára gyöngy-élete! Ha összekerült három apa, (több magyarnak tilos vala csoportban állni.) imigyen dicsekvének : — Az én Lajosom szekundál kapott a németből! Nem hiába Lajos a neve! — Ez semmi! Az én Gyurim orrba, dobta a policáj-komiszáriust! — Az én fiamat meg kicsapták az isko lából, mert a császári biztos abbeli kérdésére: ..Mi-a neve legjobb uralkodónknak?" a kölyök azt feloJto: „Rákócy Ferenc!" Igi ? .-" Konspirált ekkor minden magyar; még az is, _aki azt sem tudta mi légyen az ösz-szeesküvés fogalma. Csoda-e, ha az iskolában a tanító egyhangú magy árazása alatt a rom antika világában kalandozott a diák lelke? Ha képzeletét szünet nélkül foglalkoztatta a képzeletbeli félelmes lovag, ki okvetlenül tagja valami titkos társulatnak? A vakmerő lovag persze gondolkozás nélkül megteszi egykettőre amit kivannak tőle. Teszemföl: egyszerre ott terem „a földalatti alagútból" a társulat főnöke (áJarcba.n}) és megadja a titkos jelt. (Középső ujjai közé Illesztett kis ujjával szivéhez döf.) , Persze a főnök a sötét sarokba húzódik, és siri hangon parancsolja: ,,Amárbr\' „ Unsiv!" feleli alázatosan a lovag. E misztikus szavak jelentése némileg complicált. Az első szó azt jelenti: „Halld parancsomat, melyet fejvesztés alatt kell teljesítened!" A második szó értelme pedig: „Vóghezviszem, még ha ezer gyilok fenyeget is!" (Közönscgosen podig a Visnu és Bráma szavak megforditottjai.) ? _ ,., . — „Az Őrgrófnak meg kell halnia, mielőtt háromszor leáldozik a nap! Ez az Akarat !~ igy szól a főnök suttogva elmondott parancsa. És a lovag tudja, hogy vak engedelmességgel tartozik a főnöknek, nem" késik egy pillanatot som. Amint az alapszabályok rendelik: szernhunyoritás nélkül meg kell ülni az 6\'rgróíot, s a vértől csepegő k ardot átnyújtván, jelenteni a Kínoknak: ,}Avis!l( mely az alapszabályok szerint azt jelenti: „Megtörtént; ÜZ, Akarat erősebb mint a világ!* (Az orgrót alatt valami osztrák kém értetődött. — az alapszabályok szerint.) Ugy-e pompás mindez? Milyen gyönyörűség ilyen lovagnak lenni ! Csoda-e, hogy ilyen remek alapszabályok mellett nagy lelkesedéssel megalakult a fehér lovagok társulata? A társaság célja: az elnyomott magyar hap;a felszabadítása, és vakmerő kalandok elkövetése. Vész Sirály és Arany Sólyom, a lovagok közül kettő, kik máskülömben tanulók a gimnázium negyedik osztályában). Látóhegyen szüreten vannak. Ebéd alatt \'Vész Sirály megadja társának a iiikos jelt, mirö elosonnak a szőlő-barázda közé, hol Vész Sirály valami papiros (isoma-got zsebéből elővevón azt suttogja: „Puskapor! A finánctól zsákmányoltam. Hatalmas dolgot fogunk mivelni! Felrobbantjuk a poli-cáj-hivatalt, és égbe küldjük a lobákos, németeket !" „tó-égbekü-üldjükatobá-ákos né-cmeteket!" iamétlé Arany Sólyom hebegve, mert megdöbbent a terv nagyszerüségétől. „Addig is, mig ezt a tervünket megvalósítjuk lovagtársainl<kal," — folytatja Yész Sirály, — „csinálunk pompás szüreti illunn-nációt!" Vész Sirály vizet hozott, melylyel meg-nedvesitette a puskaport ős csomóba gyúrta. „Készen van ! így nem robban fel a puskapor, hanem felel mes lángokban fog az ég felé fölusapkodni! Hoz;i gyújtót lovag!:; adta ki halkan a parancsot. Arany sólyom eltűnt s pillanat alatt visz-szatért egy katula gyufával. „Haha! milyen remek dolog készül!" kacag Vész Sirály és szemeit behunyva odatartotta az égő gyufát, A nedves gombóo nem gyűlt meg, de a körösköríil elszórt .száraz pufikapor füstöt. vetett és egyenesen Vész Sirály arcába csapódott. „Jézus Mária! ?\' kiáltott Arany Sólyom megrémülve. Vész Sirály rémesen köpködött. Más baja nem történt, csak füstös lön az arca, melyet zsebkendőjével törülgetett. Közben az Arany Sólymot dorgálta: },lMrt jézusmáriázol, hiszen feliérlov ágnak ily esetben azt kell kiáltani rettentő hangon: ..Ezer kartács! mi történik itt?" — „Mit csinálnak?* szólt e pillanatban a szőlőpásztor, kit odacsalt a hangos szóváltás. A vitézek persze nem ijedtek meg, csak a beszéd tárgyát nehezen tudták megtalálni... Tartósabb hallgatás után Vész Sirály próbálta hadi-sarccal megengesztelni az ellenséget, „Bácsi! hozunk magának dohányt meg puskaport, ha enged lőni a fegyverével!"1 Dohány ős puskapor! Ezeknek ellenállani lehetett-e abban az időben, mikor lőport csak német vásárolhatott Magyarországban ? A lovagok bementek a présházba, és a szüreten vendégképen levő finánc-boámter-készletéből uj szállítmány ló\'port rekviráltak. (Volt annak ulóg.) A pásztor mikor látta, hogy fele s-e tréfa,. ka.ps7.iii tett fegyverére, ős szó nélkül átnyújtotta a lovagoknak. — „Most agyonlövöm a vén boszorkányt, ki fogva, tartja Ildikót!" kiáltott Vész Sirály s rádurrantott a tiz lépésnyire- álló körtefára. — ..Én pedig agyonlövöm Bertint, mert megölette a bölcset, ki elmondottamit beszél nek a madarak!" szól t Arany Sólyom és szintén lőtt egyet. — „Micsoda? értette valaki a madarak nyelvét?* kérdezte a misztikus bosződre figyelmessé lőtt szőlöpásztor. „Mondják el az istóriáját!" Arany Sólyom fölónynyel beszélte cl a történetet: — Az öreg Geberdus egyedül élt az erdőben s értette mit beszélnek egymás-közt a madarak. Mint bölcs embert tisztelte őt az egész környék. Híre eljutott a gall Bcrtinnok füleibe kitől messze vidéken rettegésben éltek a népek, mert- óriási termetű s gyilkos hajlamú ember volt. Berfcin szolgáival várába hozatta Geberdust, hogy a különös tudományról meggyőződjék. A vár udvaron nagy csapat föcskd csücsogott. „Mit lármáznak ezek?" dürgi az óriás. ..Azt beszélik, hogy néhány nap elő\'tt egy szüzet rabolt el e vár ura, ? s földalatti "börtönbe zárta; ember kérjed meg, hogy ercszs^e szabadon!" A gall óriás homloka ráncba szedö-dött; erőszakos természetű leven, rögtön, haragbii jölt minden csekélységért. Ekkor szarka szállott a vár tornyára, s rettentően lármázott. ,.Hát ez mit akar\':" kérdi komoran a várur. ? Azt kiabnlja: „Vendéfjediil hivtad. s oroz-va megölted a szomszód lovagot; Berlin, ?vezekelj!" „Ragadjátok meg ezt a szószátyár1 gazembert, azt a cudar szarkát pedig nyilazzátok le!" ordított szolgáira Bertin,. és s^akállát tépte dühében. A szarka megmenekült, de bölcs Geberduí? fejével lakóit igazmondásáért. Bertin lenyakaztatta irgalom nélkül. Az elrepült szarka emiatt min jen madarat fellázított a kegyetlen Bertin ellen. S ez okozta az őriásnak vesztét. Kevéssel utóbb ugyanis a gallok harcba keveredvén a rómaiakkal, a bivaly-eró\'s Bertin párbajra hívta a legvitézebb rómait. Valerius. a consulok legifjabbja, lépett, ollene sorompóba, kit szokás szerint az óriás csúfolni kezdett: „Kardom egy suhintásával héb ilyen csecsemőt sujtok agyon, mint te vagy!" Valerius szó nélkül az óriásnak ront, ki rettentő csapásra emeli kardjai Egyszerre hatalmas holló repül Valorins sisakjára, és Bertin felé csapkodván, eltóveszteti vele a vágást, mig Valerius megsebesíti az óriást. Irtózatos böm-bölésael veti magát ellenfél ere BerUn, de ekö^bon a.holló kivágja szemeit, s Yaleriua megöli. -— „Sohasem találkoztam olyan emberrel, ?aki értette volna a madarak beszedőt," — szólt elgondolkozva a pásztor, — „hanem ?tündéreket magam ia láttam.11 A fehér lovagoknak ámultukban leesett -az álla: íme egy élő ember, ki tündért látott! -Jajf milyen kedves! Persze a pásztornak haladék nélkül el kellett beszélnie a tündén dolgot. — „Hát ugy esett, — kezdé a pásztor, — hogy fiatal-házas koromban az augusztusi -csillagos éjszakán künn aludtunk feleségem-\'inel a frissen szárított sarjuban. Olyan külö- iitó scn könnyűnek érezf.ftm nia^amrvt, s Cííak félig aludtam. Mikor hajnalodni kezdett, valami csodálatos zöngést hallottam a magasból. Fölnéztem az ég" felé. és tisztán láttam, hogy tündérek röpülnek a felhÖ-foszlányok felett." — ..Milyenek voltak a tündérek, ós mit csináltak? Bácsi! mondja el!" kérik a, bámuló gyerekek. — „lükénl nagy madarak lassan mozgat ták szárnyaikat, és gyönyörű éneküket jól lehetett hallani, bár kissé szakadozottan. Megszorítottam feleségem karját, hogy feléb- Teszszem. „Jaj, milyen szop hajnal van!"\' — szólt ébredésekor a feleségem. 71Piszt! tündé rek!" --súgtam hirtelen, de már hiába! Földi ember beszéde elűzi a tündéreket! Mire fele ségem szavai után újra fölnéztem, daru ma darakká, változtak a tündérassaonyok. Többet azután sohasem láttam őket, bár éjszakánkint néha hallottam, éneküket." A pásztor elbeszélése rnély "hatást tőn a két lovag fogékony lelkére; egymás között gyakran ábrándoztak: milyen boldogság lenne bejutni a tündérek országába, s milyen jó lenne érteni, mit beszélnek a madarak! Idők multán azonban sok minden máskép történt, mint ahocrvnn kifundálták. A sors ÖMzödöritötí egy-egy tornyot, sőt néha egész bástyákat légváraikból. Azután a. változott politika miatt kiesett a programm-ból a „tobákos németek" égberöpitése. Közben Vész Sirály meghalt, Arany Sólyom azomban szerencsésen átlépte a „Tündérenm H&gnum" határát, és neki megengedtetett érteni a madarak beszédét. Ez pedig törtónt imigyen: Már befejezte jogi tanulmányait Arany Sólyom, mikor égbekiáltó méltatlanság érte. Irén ke ugyanis a megye-bálon neki ígérte a második négyest, melynek valami titkos jelentősége volt akkoriban. Elhangzott a, „nyitány", felállottak a párok, s Arany Sólyom nem jelentkezett. írónké pedig ahelyett, hogy megvárta volna, míg Arany Sólyom a szomszédos teremben bekeblezi azt a pár pohár bort, melyet okvetlenül meginnia kellett a haza jósoltáért, fogott magának másik gavallért; ős azzal járta el a négyest. Arany Sólyom mit tehetett nagy bánatában? Elment a fekete iskoláha, hol megtanítanak elviselni a sors csapásait. Iüs-pap lett. A teológia iskolájában minden fekete: az. ablakok, ajtók, padok, a tanitó-magisterek talárja; sőt még a kispapok is fekete reve-rendában járnak, Még pedig azért, fekete minden, hogy semmiféle világi hivság a figyelmet el ne vonja a stúdiumoktól, melyekben megvan a világ összes tudománya. Bennök van, mikép lehet megérteni Isten akaratát. Arany Sólyom, napokon, sőt egész éjszakákon keresztül a régen porladozó tudós atyáknak könyveit tanulmányozta, csakhogy felejtsen. Noha majd szétszakadt teje a túlságos tanulás miatt. Később már okulát kellett viselnie, hogy szemei kibírják az éjjeli olvasást. „Püspök lesz belőle, bizonyosan püspök lesz. meglássátok!" susogták a többi kispapok. Egyik nap aranynyal-szegett levelet hozott neki a posta. Remegve nyitotta fel, mert ismerősnek tetszett az irás. A levélben megírták, hogy egy kövér erszény íi pohos ember eljegyezte Irént. E tudósítás alaposan megzavarta Arany Sólymot. Hogy elfelejtse a dolgot, azért egész éjjel olvasott egy régi dohos könyvből. A könyv lelkekrol, szellemekről, ördögökről szólt, és a kezdőbetűk piros festékkel (vagy talán vérrel) voltak irva. Megvolt Halis: Hajnal van! 13 benne, hogyan tehetjük magunkat az emberek előtt láthatlanná., "vagyis miképen vetkez-netjük le a testTffl a bűnöket. Gyertyája mar tövinél égett, szemüvegét is kellett minduntalan törülgetni, még sem hagyta abba ÍV/, olvasást. Éppen nj fejezet következett, melynek kezdőbetűje egy kicifrázott J. volt. Arany Sólyom pillanatra elmélázott. Hát egyszer csak picike emberkét lát az J. betű tetejében. Az egész nem lehetett nagyobb egy babszemnél. Messziről jöhetett, mert zihált, és szárnyaival friss levegőt haj ? tott arcára. Ugy bizony! voltak szárnyai is: finomak mint a pókháló, reoözettek, mint a szitakötőé, s ezüst gyanánt csillogtak a gyertya lobogása mellett. Ugy ült aK J. betűn. mint valami lóháton, s harangozott a lábaival. A csöpp lény ránevetett Arany Sólyomra, és megszólalt: „Hiába forgatod a bölcsek iratait, csodákat nem tanulsz! Hanem én megsajnáltam sanyargatásaidat s azért jöttem, hogy megmondjam, mik ép tudhatod meg a természet titkát, mely után annyira töröd magadat!" Arany Sólyom először elbámult. aztán azt morogta magában: „Eh! kápráznak szemeim, hiszen nincsenek tündérek!* A pici lény hunyoritott szemeivel és újra kacagott: „Mindannyian ilyenek vagytok ti. kik kanállal eszitek a bölcseséget: nem hisztek abban mi szemeitek elő\'tt van!" Arany Sólyom fejében birkózni kezdett a, tudomány a látomással. A tündér pedig mintha csak olvasta volna gondolatait, azt mondta: „Sose töprenkedjél fölöttem! Én csupa jóindulatból szálltam hozzád, hogy megtanítsalak elérni amit kívánsz. Tartsd ide füledet, és figyelj mit mondok: harmatos gyöngyvirágot ha neked ajándékoz Iréné napján hajnalhasadáskor egy leány, aki teki-vüled senkit sem szeret a kerek világon, akkor tudni fogod a természet titkát, s megérted a madarak beszédét. Szemeidből látom, hogy desperálsz az eljegyzés miatt. Cseppet se búsulj efölött! Osak eredj haza. a többi magától jön. De a bübáj - csak addig tart. mig szivedben helyt nem adsz nemtelen őrzésnek. Jól vigyázz tehát magadra, és fékezd kívánságaidat atyámfia! Szervusz!" Ismét kacagott, és oltünt, mintha elfujták volna. Arany Sólyom csupán gyenge suhintást hallott, mintha a nyitott könyv lapjait szellő forgatná. Körülnézett: a pilinkó manó nem volt seliolaem. Kereste, az J. betűn; végig 13* \'?j«r ? ?•?-" forgatta a könyvet, hátha elbújt a lapok közé; nom találta. A tüneménytől még akkor is kápráztaJc szemei, mikor lefeküdt. Ámde nem volt képes elaludni. Mintha tűz szaladgált volna végig a testén. Egyszerre eszébe jutott, hogy nemsokára Iréné napja van. Aztán afölött is tépelődütt, hogy látta-e valóban a tündért, vagy talá.n elszunditott és álmodta az egészet? Az is felvillant agyába, hátha megbolondult? Elég az ahhoz, hogy nem volt maiadása. El kellett jönnie a szemináriumból; valami láthatlan erő húzta. Jókor felkelt, mindenét belegyömiszölte ládájába, és az elüljárök marasztalása dacára eljött haza. Otthagyta a bizonyos püspöki széket. És itthon legsürgősebb tennivalója az volt, hogy Irént feleségül vegye. A pohos bácsinak mindjárt kiadták az utat. Mehetett másfelé leánynézöbe. Az uj házas-pár csöppet sem aggódott afölött, hogy miből fognak megélni : „Mert aki eteti a lég madarait, és ruházza a mezők liliomait majd gondot visel rájuk is!" Gond nélkül sétálgattak már reggel az erdőben. Köröttük minden mosolygott, ragyogott. Nyúl ugrott fel, s bolond fickándozásokat mivolt előttük. A tisztáson egy őzike bámult rájuk szelíd szemeivel. Lábaikat simogatták az erdei virágok, s fejők felett a fák lombjai egymásra borultak. Láthatlan tündérek szellő gyanánt suhog-tak mindenfelé a fényes levegőben. És Arany Sólyom csodálkozva vette észre, hogy érti mit énekelnek a repkedő madarak, tudja mit suttognak a szellőtől ingatott virágok, A fülemüe ilyenformán csattogott: „Szeressetek ! Mert rövid ám a- tavaszr Siessetek, siessetek!" Egy karcsú ragyogó madár pedig, a búbos banka, előttük sétált íöl-alá,, a nagy bóbitáját legyező-módra szétnyitván, méltő-ságosan üdvözölte őket. és annyira hajlongott, hogy vékony csőre a földet érintette. Az arany-rigónál pláne annyira m&nt a barátkozás, hogy igyen kiabált: „A házadba tótot, — asszonyt a szivedbe; sohase ereszd be !" Határtalan boldogság állandó tanyát ütött Arany Sólyom szivében. Mindig Irénnel foglalatoskodott, s folyton afölött töprenkedett : hogyan szerezzen örömet neki. Az udvarban büszkén sétálgató gólya elnézegette a töprenkedó\'t. Egyszerre a gólyának eszébe jutott valami, a tejével bólintgatott, mintha azt mondaná: „Jól van, tudom már!\' Majcj nátravetette tudós fejét, ós tisztán, érthetően kelepelte: „Lesz gyerek, — szép gyerek, — nagyfejü gyerek!" Nemsokára aztán beáílitott Arany Sólyonték-hoz: meghozta Lacit, kit nagy örömmel fogadtak. .: L4ci egy-kettőre megtanult pötyögni és tipegni. Ekkor aztán szakadatlan vidámságot szerzett szülőinek, kik magukhoz átcsalogatták a túlsó soron kéregető koldusokat is, csakhogy Lacika fillért adhasson „a kódisz nácinak." Emellett a szorgalmas munkásság folytán emelkedett a jövedelem. Házat is vettek maguknak, és kényelmesen éltek. Persze uj bútorzatot is kellott beszerezni és ezüst asztali szereket bevásárolni. Most már a kaput zárva tartani kellett, nehogy a kolduló rósz emberek valamit elcsenjenek a drága holmiból. Lassankint szaporodott a kiadás. Az asz-szony kényszerült finoman ruházkodni, inast tartani, néha kocsikázni, Sivierán majd Norderneyhen nyaralni, szóval „rangjához illó\'en" élni. Mindez sok pénzt nyelt el. Ezért az asszony fokozottabb munkásságra ösztökélte folyton az urát. Ks Arany Sólyom valósággal nekifeküdt a munkának. Fölhasznált minden percet, hogy vagyont gyűjtsön. Nem lehet eltagadnunk, hogy törekvéseiben nem kisérte az alperesek rokonszenve. Több esztendő\' multával egykor eláhnosb-dott munkaközben, és akkor újra megjelent eló\'tte a niiringó tündér. Itáröpíilt a tintatartóra, összecsucsoritotta száját, és gúnyosan fütyülte az arany-rigó nótáját: „Asszonyt a szivedbe, sohase ereszd be!\'1 Közben felkaoagott. és azt kiáltotta: „Hát asszony diktál, atyámfia, hé?" Majd pedig felemelto mutatóujját a makknyi ember, érf fontoskodva morogta: „Elkótya-vetélted suk szegény embertársad vityillójáí.t, tele van szívod pénz és gazdagság ut^ni vá&ygyal: azért nem lehet értened többé a madarak énekét! Amíce, szervusz!" Mire Arany Sólyom felnyitotta szemeit, a pilínkó lény eltűnt. Ekkor jutott csak eszébe a régi intés: „Ejnye ni, teljesen megfeledkeztem a dologról! Hanem azért is kihallgatom még egyszer a madarak beszédét!"- gondolta magában Kovács Kálmán ügyvéd, ki már azt is elfe-íelejtette, hogy valamikor r-^gen Arany Sólyomnak hívták. Fogta magát, kisétált az erdőbe. Gyalog ment. hogy a fuvart megtakarítsa. Útközben eszébe jutott valami. Leakasztotta mellényéről a vastag aranyláncot, ujjá-?ról lehúzta a gyémántos gyűrűt, és elrejtette Őket belső zsebébe. Az ember nem lehet eléggé óvatos. Hátha rablóval találkozik ? Ott künn az erdőn susogott a szellő, mire azt morogta vándorunk: „ Kár, hogy alsóinget, nem húztam; még bizony meghűlök!" A fű zizennésére a széna-termés jutott eszébe, a bukfencező nyulat pecsenyének szerette volna hazavinni, a csalogány a tavasz elmulta óta nem énekelt, az arany-rigó gunyos füttye dühösítette; a banka, pedig fa mögé húzódott, amint meglátta az erdei látogató pocakját, és onnan kiabálta; „Hopp! hupp! hupp!" A madarak zengtek, a falevelek suttogtak mindenütt az erdőben. Hasztalan. Ezt a beszédet immár nem volt képes megérteni az ügyvéd ur, mert szivén pénz uralkodott ! TARTALOM. Lap Az orditö kandúrok 5 A föld-fölötti ember 21 Az élet vize 51 Kakuk 109 A szüz-ovő sárkány 133 Amig tündérek járnak közöttünk . . 181 201 |
