* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 9.13 MB | |
| 2020-04-15 12:47:44 | |
 | |||||||
Nyilvános  620 | 1293 | Cím: Nagykanizsa középkori rotundái ; A rotunda építészet gyökerei | Szerző: Deák-Varga Dénes Szerz. közl:Deák-Varga Dénes Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyesület, 2012 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/38. Eto: 943.9Nagykanizsa"05/16" ; 726Nagykanizsa"14/16" ; 894.511-343.4 ; 908.439.121 Tárgyszó: rotunda ; Nagykanizsa Szakjel: 726 Cutter: D 34 Nyelv: magyar Oldal: 72 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK 38 012 DEÁK-VARGA DÉNES Nagykanizsa középkori rotundái A rotunda építészet gyökerei KÖLCSÖNÖZI rr Készült Nagykanizsa MJV Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület támogatásával írta és szerkesztette: Deák-Varga Dénes Címlap: Mórichely vára és rotundája Giulio Turco 1569. évi várfelmérésén Felelős kiadó: NAGYKANIZSAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET Nagykanizsa, Erzsébet tér 8. Cserti Tibor elnök Minden jog fenntartva! ISBN 978 963 89018 7 3 Készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft. nyomdájában 2012 Ügyvezető: Lérántné Mátés Valéria M TARTALOM ELŐSZÓ NAGYKANIZSA KÖZÉPKORI ROTUNDÁI A ROTUNDA-ÉPÍTÉSZET GYÖKEREI Mi a rotunda? A közép-európai rotundák eredet-elmélete A középkori rotundák újabb eredet-elmélete Karnerek Kaukázusi hatások nyugaton A rotunda-építészet alkonya Ismeretlen rotundák nyomában Zárszó Melléklet 16 16 18 26 50 53 54 55 59 60 ELŐSZÓ Jelen kötet két tanulmányt tartalmaz, melyeket az kapcsol össze, hogy mindkettő középkori kerek templomokról szól. Az első konkrétan Nagykanizsa város ilyen emlékeivel, a második pedig a középkori körtemplomok legtágabb értelemben vett problematikájával, nevezetesen eredetük kérdésével foglalkozik. Ha valaki megkérdezné, hogy miért nyúltam e témához, csak azt felelhetném rá - bármily különösen is hangzik -, hogy nem én választottam azt, hanem ők szólítottak meg engem. Ugyanis egy olyan városban -Kaposváron - születtem, ahol a zselicszentjakabi bencés monostor alapfalai mellett magasodnak egy kora gótikus nyolcsszögű „rotunda” impozáns falmaradványai, melyeket már kisiskolásként megismertem, - bár akkor még fogalmam sem volt ezek jelentőségéről. A rotundákkal való következő találkozásaim már a középiskolai kirándulásokra tehetők, ekkor láttam először a jáki Szent Jakab kápolnát, vagy a karosai református templomot. Pár év múlva egy egyetemi kiránduláson jutottam el Öskübe, a világ egyik legszebb rotundájába, melynek döbbenetes térhatása máig él emlékeimben. Azután sokáig nem foglalkoztatott e téma, és már bőven gyakorló építész voltam, amikor kezembe került Gervers-Molnár Vera magyar rotundákról szóló könyve. Az abban olvasottakat annak idején természetesen elfogadtam, hiszen eléggé meggyőzően hangzottak. A kerek templomokkal akkor kezdtem foglalkozni újra, midőn 1998-ban Nagyatád város főépítésze lettem, és a milleniumra való előkészületek során felvetettem a szakirodalom szerint Nagyatád Bodvica nevű városrészében egykor állt, de napjainkra eltűnt körtemplom régészeti feltárásának lehetőségét. A város vezetése kapva-kapott az ötleten, és megfinanszírozott egy kutató-ásatást a bodvicai temetőben. A nagyszabású ásatás sajnos nem vezetett eredményre, nem sikerült alapfalakra bukkanni. Egy-két év múlva azonban egy lelkes amatőr „kutató” rábukkant a temető egy másik részén a köríves alapfalakra. Nyomban új ásatás indult, ami teljes sikerrel zárult: napvilágra került Somogy megye első kézzel fogható rotundájának alapozása. Sajnos a maradványok bemutatása egyelőre még várat magára. 2006-ban új munkahelyre szólított a sors. Nagykanizsa főépítészeként megint egy olyan városba kerültem, ahol a kerek templomoknak különleges emlékei találhatók. Időközben - sok más kutatóval együtt - kétségek merültek fel bennem a rotundák hagyományos eredet-elméletének 2 helyessége iránt. E kételyeim összefoglalását tartalmazza a kötet második része. Egykori felejthetetlen emlékű egyetemi tanárunk, Guzsik Tamás szerettette meg sokunkkal a magyar építészet-történetet, ami az építész számára nemcsak az épségben tündöklő legszebb emlékek megcsodálását jelenti, hanem az építészeti emlékek jobb megértésének vágyát, sőt ennek kötelességét is, megtartva a tévedés lehetőségét is, hisz a múlt minden titkát soha nem fogjuk teljes egészében feltárni. Tisztában vagyok vele, hogy a rotundák eredetének kérdése nem meghatározó ügy mai életünk létminősége szempontjából, mégis akadhatnak olyanok, akik számára érdekes és tanulságos lehet. Köszönet ezen írás megjelentetéséért az országos hírű Nagykanizsai Városvédő Egyesület vezetőségének, akik a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozat közreadásával hosszú évtizedek óta a helytörténet-kutatás fontos támogatói és tényezői. Nagykanizsa, 2012. május a szerző NAGYKANIZSA KÖZÉPKORI ROTUNDÁI Az Árpád-kori kerek templomok a magyar műemlék-állomány különleges reliktumai. Nagykanizsa középkori elődje, Kanizsa mezőváros Szent Margit tiszteletére szentelt plébániatemploma is egy ilyen rotunda lehetett, melyet a helytörténet-írás ugyan nyilvántart, mégsincs benn a köztudatban, mivel e rotunda ma már nem áll, sőt még pontos helye sem azonosított. Középkori oklevelekben több adatot is találunk e templomról. Kanizsa legkorábbi írásos említése egy IV. Béla király által kiadott 1245. évi adománylevelében bukkan fel „terra Knysa” alakban. A latin „terra” szó földet, földbirtokot jelent, bejelenthet lakott birtokot, azaz falusias települést is, és jó okunk van feltételezni, hogy ebben az időben Kanizsa már mai fogalmaink szerinti falu lehetett. 1262-ben ugyanis a Kanizsának nevezett birtok (praedium) Szent Margit nevű egyházát is említik oklevelek. Templomot pedig e korban csak lakott településen, azok közül is csak a jelentősebb helyeken emeltek, azaz e település valószínűleg jóval korábbi eredetű a fent említett időpontnál. Vándor László az alábbi következtetésre jutott: „ 1262-ben egy másik ügylet is zajlott Princ (Prench) comes és az ekkor már magukat Kanizsai Egyed, fiainak (filii Egidii de Kanizsa) nevező fivérek között. Egyed fiai ekkor 50 márka ezüstért eladtak egy bizonyos szigetet Kanizsában (quam in Kanisa sitam habent) amely Princ (Prench) Kanizsának nevezett praediuma közvetlen szomszédságában volt, amely birtokon egy Szent Margit tiszteletére emelt egyház állt. A Szent Margit templom a tanulmány szerint a város észak-keleti részén állott.1 2 A kutatók azonban nem teljesen azonosan értelmezik a szóban forgó Szent Margit egyházra vonatkozó adatokat. Kéringer Mária szerint: „Az első, a 13. század kedvelt szentjéről, antiochiai Szent Margitról elnevezett templomot IV. Béla király oklevele szerint 1262-ben alapította Egedy Tiborc és fia, Egedy Péter. A római katolikus templomépítkezés szokása szerint a kelet felé tájolt épületet a Kanizsa folyó mellé, a malom-tanya szomszédságába építették. ”3 Kéringer Máriának a templom lokalizálására adott megállapítása nem egyértelmű, mivel konkrétan „Malom-tanya” helynév a földrajzi névtárban Nagykanizsán nem szerepel, ugyanakkor viszont számos 1 Dr. Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. Nagykanizsa városi monográfia (Nagykanizsa, 1994) I. 226-227. o. 2 Dr. Vándor L. i. m. 234. o. 3 Kéringer Mária: Nagykanizsa egyházai 1690-1848. Nagykanizsa városi monográfia II. kötet (Nagykanizsa, 2006) 295. o. 4 vízimalom volt a város területén a patakokon, így a Kanizsa-patakon (ma Principális-csatorna) is, nem tudjuk, hogy ezek közül melyikre gondolt. Talán az I. katonai felmérés térképén a mai vágóhíd környékén jelzett „Berky w.h.” feliratra gyanakodhatunk. Vándor László oklevél-hivatkozásából úgy tűnik, hogy a Szent Margit egyház 1262-ben már állt, így alapítását korábbra tehetjük, de ennél pontosabbat sajnos nem mondhatunk. 1333-ban Kanizsa plébánosa szerepel a pápai tizedjegyzékben is. A kanizsai plébánosok ettől kezdve több alkalommal is felbukkannak oklevelekben. A veszprémi egyházmegye 1554-beli canonica visitatiojában - feltehetően a török dúlások nyomán - a templomot fedél nélkülinek említik, cin-terme (bekerített temetője) pedig elpusztult körülötte. A környező falvak közül ekkor Bille-Mindszent és Csákány4 híveit is a kanizsai plébános látja el.5 Méri István régész 1954-58 között tárta fel a Kanizsai család középkori kanizsai várkastélyának maradványait. Erről írt tanulmányában ő hívja fel a figyelmet - tudtommal elsőként - Istvánfí Miklós krónikájának azon részére, miszerint a vitézségéről messze földön híres Thury György kanizsai várkapitány holttestét - miután az orosztonyi csatában hősi halált halt - 1570-ben Zrínyi György Kanizsán eltemettette. Azonban azt is megtudjuk, hogy 1601-ben a császári ostromló seregeket vezérlő főherceg sátra a „kerek kápolna” mellett volt, amelybe Thury Györgyöt eltemették. Méri felfigyelt arra is, hogy Kanizsa 1600 évi Keller-féle metszetén az erődített várostól északra egy toronyszerű építmény látszik, körülötte apró keresztekkel (sírokkal), amely szerinte az előbb említett kerek kápolnával azonos.6 E nézetet Vándor László is elfogadta, és annyit tett hozzá: „Hős ellenfelük (Thury György) emlékét a törökök annyira tisztelték, hogy még több, mint száz esztendeig a kápolnához egy ujjal sem nyúltak, azt a török kiűzésekor a császári hadak pusztították el. ”7 4 Bille-Mindszent és Csákány a török korban elpusztult középkori falvak, Bille-Mindszent Kanizsa északkeleti, Csákány pedig a déli szomszédja volt. E Csákány nem tévesztendő össze a ma is létező Somogy megyei Csákány községgel. 5 Dr. Vándor L. i.m. 259. o. 6 Méri István: A kanizsai várásatás (Műszaki K. 1988) 53. o. 7 Dr. Vándor L. i.m. 303. o. 5 1. kép: Kanizsa feladása 1600-ban (Georg Keller metszete) 2. kép: Kanizsa ostroma 1601-ben (Domenicos Custos metszete) 6 4. kép: A kanizsai vár (Német mester, 1698) 7 í*» %A J. kép: A kanizsai rotunda ábrázolásai az 1-4. képeken Arra ugyan nincs okleveles adatunk, hogy a Szent Margit templom és a Thury György hamvait őrző körtemplom azonosak volnának, ezt mégis okkal feltételezhetjük. Egyrészt ugyanis körtemplomok jellemzően a XI-XIII. században épültek, később már nem voltak divatban. Másrészt a XIII. században csak egyetlen templomról tudunk Kanizsán, és általános tapasztalat szerint e korban faluhelyen egynél több templom nemigen fordult elő. A Szent Margit egyház legvalószínűbb helyeként azt a mai Magyar utca 55-77. sz. telkek környékén ismert régészeti lelőhelyet tekinthetjük, ahol az előkerült embercsontok, vasszerszámok és edénytöredékek középkori településre, illetve temetőre utalnak.8 A templom pontosabb fekvésére csupán Kanizsa 1664. évi ostroma idején felvett elég jó minőségű térképvázlatból következtethetünk. Eszerint az ostromló sereg táborának védelmi vonala északon az Ördög-ároktól kissé északra, nagyjából a mai Dózsa utca vonalában állt. A körkápolna viszont ettől még egy-két száz méterrel északabbra helyezkedett el, vagyis a mai Magyar utcának a Dózsa György és Garay utcák közti szakasza környékén állhatott. E rotunda több szempontból is figyelemre érdemes, ugyanis az elpusztult magyarországi körtemplomok közül ez az, amelyről a legtöbb - 4 darab -korabeli ábrázolás fennmaradt. Georg Keller 1600. évi, fentebb már említett metszetén kívül a vár 1601. évi visszafoglalási kísérletekor született Domenicus Custos féle metszeten is feltűnik a vár előterében, de a várhoz vezető úttól egyértelműen északra egy sátrak között álló, kúptetős, hengeres falú, toronyszerű építmény „Wach turm” felirattal. Továbbá az 1664. évi ostrom idején készített igen szabatos térképen is látjuk, hogy az ostromlók táborát körülvevő sáncfalak északi kiszögellésének csücskében egy kör alakú épület mutatkozik „Sacellum vetus - Alté Capell” (régi kápolna) felirattal. Ekkor a körkápolna őrtorony lehetett, mely az észak és kelet felől érkező utakat, és a mocsári átkelőt is felügyelhette. Végül pedig egy 1698. évi va- Vándor L. i.m. 266. o. lósághűnek tekinthető metszeten a kép jobb szélén - pontosan ott, ahol várnánk - ugyancsak látszik egy rotunda-szerű épület. Azonban bőven akadnak még nyitott kérdések a kanizsai kerek templom körül. Az egyik az, hogy egyetlen ábrázolás sem mutat a rotundánál szentélyapszist. A szentélyapszis azonban csak jellemző, de nem kizárólagos kelléke a középkori rotundáknak, több kiugró apszis nélküli körtemplomról is tudunk, pl. Zámoly, Vésztő, Pozsony, Szepesvár, Süvéte, stb., de magyarázatként felvethető a török időkben őrtoronnyá alakított építményen feleslegessé vált szentély esetleges elbontása is. A másik kérdés, hogy egy, a késő középkor folyamán virágzó mezőváros plébániatemplomaként miként felelhetett meg egy szűk rotunda. A rotundák ugyanis általában 5-7 m átmérőjű hajóval rendelkeznek, és a szakirodalom által nyilvántartott legnagyobb körtemplom átmérője is alig lépi túl a 10 m-t. A XTV-XVI. századi mezőváros népessége számára még egy nagyobb rotunda is kicsi lett volna. A legtöbb középkori falu esetében tapasztalható, hogy a település fejlődésével a kinőtt kora-árpádkori templomokat jelentősen megbővítették, vagy mellette új, nagyobb templomot emeltek. Olyan mezővárost pedig nem ismerünk, amelynek plébániatemploma a késő középkorban is mindössze egy rotunda lett volna. Miután Kanizsán a rotunda sokáig fennmaradt, és nincs adat arra nézve, hogy mellette nagyobb templomot építettek volna, arra következtethetünk, hogy a város nagyobb plébánia-templomát másutt építették fel a gótika idején. Nyilván erre vonatkozik a lentebb tárgyalandó 1374. évi Szűz Mária templomra vonatkozó adat. A harmadik - és nem lényegtelen - kérdés, hogy mikor épülhetett Kanizsa Szent Margit egyháza. A magyarországi rotundák építésének korszakát a kutatók a X. sz. végétől a XHI. sz. második feléig terjedő időszakra datálják, - ez azonban elég tág időintervallum. Tudjuk, hogy Kanizsa temploma 1262-ben már állt, vagyis ennél korábban épült. A környező rotundák adatai sem igazán segítenek a datálásban, mivel a környéken a keszthelyi rotundát pl. a XI. századra, azaz a legkorábbi periódusba sorolják, ugyanakkor éppen a Délnyugat-Dunántúl az a vidék, ahol a rotundák építésének legkésőbbi, tatárjárás utáni példányai is állnak: Kallósd, Bagod-Vitenyéd és Nagytótlak. Zala megyében további körtemplomok létéről is tudunk, mint Nemesbük vagy Letenye-Csatár. Vasboldogasszony középkori neve Kerekboldog-asszonyfalva volt, ami körtemplomot sejtet. Zalaegerszeg Óla városrészének barokk temetőkápolnája pedig olyan tájolást és alaprajzot mutat, ami felveti középkori előzmény - rotunda-alapfalak - lehetőségét. Zalában az országos átlagnál jóval sűrűbb az ismert középkori rotundák előfordulása. Amíg nem 9 sikerül a kanizsai körtemplom alapfalait megtalálni, addig nem lehet építését pontosabban behatárolni. Miután pedig a vizsgálandó helyszín elég sűrűn beépített, csak reménykedhetünk, hogy egy újabb építkezés alkalmával további régészeti bizonyítékokat sikerül találnunk. A középkorban Kanizsán - melyet 1409-ben már mezővárosként említenek9 - több templom is állott, melyekről röviden érdemes szót ejteni. Ezek többségének formáját - régészeti feltárások híján - egyelőre nem ismerjük, nem tudjuk, hogy akadt-e netán köztük további rotunda is. 1374-ben XI. Gergely pápa búcsúengedélyt adományozott a kanizsai Szűz Mária-templomnak. Más adat szerint 1423-ban V. Márton pápa jóváhagyta egy Szűz Mária nevű ferences kolostor alapítását Kanizsán. Ezen egyházi épületek pontos helye azonban mindmáig kérdéses. Annyi bizonyos, hogy 2000 táján a Garay utca északi oldalán az izzólámpagyár (jelenleg General Electric) délkeleti sarka közelében lévő gázfogadó mellett megtalálták egy középkori kolostor és templom alapfalait, mely minden bizonynyal az egykori ferences kolostorral azonosítható. Vándor László felveti, hogy az 1374-ben említett Szűz Mária templom és az 1423-ban említett Szűz Mária ferences kolostor temploma esetleg azonos épületet jelölnek, mégpedig úgy, hogy a meglévő templomhoz utólag építettek kolostort.10 Ezt viszont csak további ásatásokkal lehetne egyértelműen igazolni. Kéringer Mária Méri Istvánra hivatkozva kijelenti, hogy az 1374-ben említett Szűz Mária templom a középkori várkastély várkápolnája volt.11 Itt meg kell azonban jegyezni, hogy Méri a várkápolna létezéséről is csak feltételesen nyilatkozik,12 és lehetséges titulusáról sem foglal állást. 1402-ben IX. Bonifác pápa egy Szent Miklós tiszteletére szentelt kanizsai kápolnának adott búcsúengedélyt. E kápolna helye sem tisztázott. Vándor László még a mai Magyar utca környékén gyanítja a helyét,13 ez azonban okleveles adattal nem igazolt. Lehetséges, hogy a Kanizsai család várkastélyában fentebb már említett várkápolnát sejthetjük ebben az adatban, de előfordulhat az is,, hogy a Kanizsától délre fekvő egykori Szentmiklós falu (ma Miklósfa városrész) templomát kell benne látnunk. Ez ugyanis mindössze 5 km-re délre állott Kanizsától (Miklósfa városrész mai temetője 9 Kanizsa vásártartási jogát tehát ezt megelőzően nyerhette, L. Dr. Vándor L. i.m. 258. o. 10 Vándor L. i. m. 259-260. o. 11 Kéringer M. i. m. 295. o. 12 Méri István: A kanizsai várásatás (Műszaki K., 1988) 22-23. o. 13 Vándor L. Lm. 234., 259.0. 10 helyén), és a Kanizsai-uradalom falvaként (1358 óta14) akár ,(kanizsai” templomnak is tekinthették. Ezenkívül Kanizsától északnyugatra, kb. 10 km-re is találunk egy Szentmiklós nevű falut (ma Magyarszentmiklós), ez azonban a legkevésbé valószínű megfeleltetés. Kanizsának még egy török-kori temploma is volt. A XVI. század közepén a török pusztítások elől a helyben maradt lakosság megerősített településekbe húzódott. Kanizsán a mocsarakkal körülvett vártól keletre, a középkori mezővárostól viszont délre építettek egy ilyen új várost, amit palánkfallal vettek körül. Egy XVI. századi vár- és városalaprajzból tudjuk, hogy e városban is volt templom, a rajz felirata szerint „Die Hungarische Kirchen und Zeughause” (magyar templom és fegyvertár). Mindez azt sejteti, hogy a főként evangélikus német katonáknak viszont talán bent a várban volt templomuk - netán a fentebb említett várkápolnát használták istentiszteleteikre. Nagykanizsa mai közigazgatási területén számos, a török időkben elpusztult falu létezett a középkorban, közülük többnek temploma is volt. Tői falu a mai Kiskanizsa városrész helyén feküdt. 1423-ban említik Szent Bertalan tiszteletére szentelt kápolnáját. Vándor László "szerint e templom alaprajzát Ferabosco XVI. századi kanizsai vár-terve feltünteti.15 E felvetés azonban további kutatásokat igényel, ugyanis egy két melléktérrel (sekrestye, oldalkápolna?) rendelkező téglalap alakú teremtemplom-alaprajz nem tipikusan XTV-XV. századi gótikus kápolnára vall. Palin (Pamlén) falu Szent Márton egyházáról 1325-ből van adatunk. 1554-ben az egyház nagyon rossz állapotban volt, de még létezett plébánosa. Valószínűleg a falu 1566. évi felégetésekor pusztult el teljesen.16 Helyét a mai Palini Általános Iskola (volt Inkey-kastély) mögött észak felé emelkedő dombon feltételezik. Bilié (Mindszent-Bille) falu Mindszentek tiszteletére szentelt templomát egy 1369. évi adásvételi szerződés említi. 1554-ben plébániája már 20 éve üres, a kanizsai plébános szolgál benne.17 A falu helyét a mai város belterületétől észak-keletre, a Katonatemető-dűlő környékén kereshetjük. 14 Vándor L. i.m. 246. o. 15 Vándor L. i.m. 268., 307. o. 16 Vándor L. i.m. 269. o. 17 Vándor L. i.m. 268-269. o. 11 n-. I \\ / \\ i I \\ \\ I ) ■; 1 f / i i íj { \'KANIZSA "\\{í r j/i t A\\ i , \\J/ "’v / }l ftty l. ,.T\\J^ Öákány “ ^\'EgyecKMÍndszent Vajda Bille-Mindszent ,A Besenyő L ,5zentgyörgy f; C -! j J l, ^ ^-,#Bagola Faikos Benrrejc (Bunnya) -V\' -------- mai közigazgatási határ -....... mai belterületi határ ■—-..vízfolyás * * £ templom, kolostor “ G várkastély, erőd ti török-kori város m, \'#>, azonosítottteiepülés A feltételezett település 6. kép: Középkori települések és templomok Nagykanizsa területén 12 Gugmindszente Vándor László szerint Bilié falu déli része lehetett.18 Bár a névrokonság alapján e feltételezés elvileg megállná a helyét, e falu helyét - miután Szentgyörggyel volt határos - jóval délebbre kell keresnünk. Emiatt joggal felmerülhet, hogy Billemindszent és Gugmindszente esetében két különböző helységről lehet szó. Továbbá gyanús, hogy itt a Somogy vármegye középkori települései között többször említett Egyed (Egyek) és Mindszent falvakról esik szó, ugyanis e környék a középkorban inkább So-mogyhoz tartozott.19 Gug egyébként sem értelmezhető név, meglehet, hogy Egyek vagy Egyed elírt alakját rejti. Elméletileg itt is állhatott egy Mind-szentek tiszteletére szentelt templom. A téma további kutatásra érdemes. Bagola falu Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma 1294-ben már állt.20 Pontosabb helye sajnos nem ismert. Szentgyörgy (Kisfalud) falu nevét valószínűleg a középkorban általános gyakorlat szerint egyháza védőszentjéről kapta,21 bár templomáról okleveles adatok nincsenek. Később a falu nevét vette fel az itt emelt várkastély: Botszentgyörgy vára is (mai nevén Romlottvár). Mórichely falu Nagykanizsa közigazgatási területének legdélebbi részén feküdt. Nevét egy puszta és egy szőlőhegy őrzik, a középkori falu azonban nem ezek közelében, hanem a jelenlegi liszói-jankapusztai útelágazásnál állott. Itt találták meg a falu középkori templomának alapfalait, mely ugyancsak rotunda volt. E templomot a török időkben hevenyészett palánkkal, erődítménnyel vettek körül.22 Giulio Turco 1569. évi várfelméréséből tudjuk mindezt, és erre a kutatók már korábban is felfigyeltek. Az erődítményt - melyet 1575-ben sikertelenül támadtak a törökök - az 1570-es évek végén a védelmi stratégia változása miatt maguk a császáriak rombolták le. Mórichely rotundájáról Turco várfelméréséből két érdekes dolgot tudhatunk meg. Az egyik az, hogy e rotunda egy négyzetes alaprajzú nyugati toronnyal is rendelkezett. A magyar rotundákhoz tornyot nemigen szoktak építeni (kivétel Garamsalló és Nyírbátor), de Csehországban gyakori, lásd pl.. Ríp, vagy a lengyel Strzelno templomait. A magyar emlékanyagból néhány olyan rotundát ismerünk, amelyhez az újkorban toldottak tornyot, mint pl. Rábaszentmiklós, Nyitrasárfő, vagy a Mura-vidéki Tótlak. Utóbbi tor- 18 Vándor L. i.m. 269. o. 19 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 20 Vándor L. i.m. 268. o. 21 Vándor L. Lm. 269-270. o. 22 Vándor L. i.m. 269. o. 13 nyát - mivel későbbi és zavaró toldalék volt - a közelmúltbeli műemlék helyreállításakor el is bontották. Nem lehet teljesen kizárni, hogy Mórichely tornyát az erőddé alakítás során védelmi célból építették, de ez kevéssé valószínű a korabeli viszonyok közepette. E kérdésre csak a teljes régészeti feltárás adhat választ. 7/a kép: Mórichely rotundája 7/b kép: Mórichely rotundájának Giulio Turco 1569. évi várfelmérésén elvi rekonstrukciója Mórichely másik érdekessége a rotunda külső falain megfigyelhető kiugró „fogak” sora, a hajón 9, míg a szentélyen 6 db. E kis kiülésű falvastagítá-sok minden bizonnyal nem támpillérek. Bár támpilléres rotundákról is van tudomásunk pl. Sárospatak, vagy Nagyatád-Boda esetében, itt valószínűleg a románkori építészetre jellemző lizénákra utalt a rajzoló. A román kori építészetben mind a rotundákon, mind a hosszházas templomokon gyakori díszítmény a lizénák (kis kiülésű, keskeny függőleges falsávok) alkalmazása. Előbbiekre példa Karcsa (Zemplén), Szalonna (Borsod), Süvéte (Gömör), illetve a délnyugat-dunántúli rotundák: Kallósd, Bagod-Vitenyéd, Tótlak. Mórichely rotundáját tehát a földrajzi fekvés alapján nagy valószínűséggel a Kallósd-Bagod-Tótlak csoporthoz tartozónak tekinthetjük, ez pedig talán építési korának meghatározására (XIII. sz. közepe után) is irányadó lehet. Kanizsához hasonlóan Csanád és Nagykálló várában állt még olyan rotunda, amelyről szintén csak török kori metszetekből van tudomásunk. Csanád rotundáját a szakirodalom megemlíti, de Nagykállóé tudtommal 14 nem igazán ismert.23 A metszeten látható kör alakú épület - vélhetően kerek templom - „g. Zeughaus” (fegyvertár) megjelöléssel szerepel. 8. kép: Nagykálló (Szabolcs vm.) vára a rotundával (1665) Elmondható tehát, hogy Nagykanizsa olyan település, ahol két középkori rotunda hajdani létéről is tudunk.24 A mórichelyi rotunda alapfalainak teljes feltárása és romkertként való bemutatása, továbbá a Thury György hamvait rejtő rotunda maradványainak felkutatása jelentős lépés lenne mind a város helytörténete, mind a magyar építészettörténet ismereteinek gyarapítása szempontjából. 23 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái 31. o.; továbbá Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében (Helikon, 2001) 328., 629. 24 Megemlíthető, hogy Nagykőrös határában 3, Pozsony területén 5 körtemplom-lelőhely, Szakolcán pedig 2 álló rotunda található. További érdekesség, hogy a sors különös jóvoltából Nagykanizsán ma is áll két, igaz újkori, barokk centrális kápolna, az Inkey-kápolna és a Miklósfai templom. 15 A ROTUNDA-ÉPÍTÉSZET GYÖKEREI Mi a rotunda? Címbeli témáról tartott előadásaim során szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hallgatóság jó része nincs tisztában a rotundák fogalmával. A középkori körtemplomok - latin eredetű szóval rotundák25 - olyan keresztény templomok, amelyek kör alaprajzú hajóval rendelkeznek, melyhez a hajóénál kisebb átmérőjű félkör- vagy patkóíves szentély-apszis csatlakozik, de más szentélyformák sőt kiugró szentély-apszis nélküli megoldások is ismeretesek. A gótika korai szakaszában a kör-formát sokszögű, jellemzően nyolcszögű szerkesztés váltotta fel, majd a centrális templomterek építésének szokása fokozatosan teljesen kihunyt - míg a reneszánsz idején újra divatba nem jött. A körtemplomok építésének gyakorlata a XI-XUL században az egész Kárpát-medencében virágzott, sőt némi kutakodással ennél korábbi és későbbi létük is kimutatható. Jelenleg már több, mint száz középkori rotunda hajdani léte bizonyított a Kárpát-medencében, sőt egyes szerzők ennél lényegesen nagyobb számot is említenek.26 Miután a tatárjárás előtti templomoknak talán csak úgy 5-10 %-ából maradtak fenn töredékek, így nehéz megbecsülni, hogy a nyomtalanul elpusztult emlékek közül hány lehetett körtemplom, de a tatáijárás előtti falusi templom-állományunknak akár egy-tizede is e csoportba tartozhatott. Ma is álló rotundák: pl. Öskü (Veszprém), Kallósd (Zala), Kiszombor (Csongrád), Karosa (Zemplén), stb. Jogosan merül fel a kérdés: vajon mi okból épültek kör alakú templomok? Keszthely közelében fekszik két község, Kehida27 és Kallósd. Midkét falunak ma is áll a tatáijárás után, az 1260-as években csaknem egyidejűleg épített, és nagyjából megegyező alapterületű Árpád-kori temploma. A furcsa az, hogy a kallósdi egy klasszikus rotunda, míg a kehidai egy téglalap alakú hajóval és félköríves apszissal rendelkező tipikus románkori falusi templom. A két templomot csupán egy dombhát választja el egymástól, ezért nem lát- 25 A rotunda szó főként angolszász nyelvterületen mindenféle kör alakú épületet jelenthet a kerti filagóriától a modem stílusú hatalmas körcsarnokokig, mi azonban ilyen értelemben nem használjuk 26 Németh Zsolt: Szentmártonfölde körtemploma (Országépítő2011/1) 46. o. 27 Kehida Kehidakustány néven egyesült a szomszédos Kustány községgel. Kehida Árpád kori temploma — a középkorban itt egy Kiskallósd nevű falu feküdt - a községtől északra egy temetőben áll, és temetőkápolnaként használják. Ide temették el Deák Ferencet. 16 szanak össze, pedig távolságuk egymástól légvonalban alig 2 km! Ha belegondolunk, bogy a középkorban a templom-építés szigorú szabályok szerint történt, akkor még nehezebb megérteni, hogyan választhatott két szomszédos kis közösség ennyire eltérő megoldást. E korban nyilván nem az építész ötlete döntötte el a templom formáját, mint manapság. Isten házának olyannak kellett lennie, amilyen az építők szent meggyőződése szerint a „tökéletes templom”; - e téren pedig a kultikus hagyományok mérvadóak. Miért építettek a Kallósdiak kerek templomot maguknak, ha téglalap alakú is éppúgy megfelelt volna? A téglalap alakú templomhajókat e korban általában síkmennyezettel fedték le, ez pedig sokkal egyszerűbben és olcsóbban kivitelezhető, mint a rotundák félgömb-kupolás boltozata. Ráadásul a kör alakú templomtér méreteinek a kupola-építés technikája korlátot szab, a 10 m-es átmérőt nemigen tudták meghaladni, de a leggyakoribb az 5-8 m körüli átmérő. Végül pedig a kerek templomhajó funkcionálisan nem is illeszkedik a templomban zajló szertartáshoz, ez rögtön feltűnik, ha egy rotundában az oltárra tekintünk, miközben a figyelmünket a centrális térhatás felfelé, a kupola irányába vonzza, habár ott nincs különösebb látnivaló. 9. kép: Kehida (balra) és Kallósd (jobbra) Árpád-kori templomai Vajon miért építettek eleink mégis sok olyan templomot, melynek térrendszere a funkcionális igényeket figyelmen kívül hagyja, ráadásul még költségesebb is? E kérdés megválaszolásához tüzetesebben kell szemügyre vennünk a jelenséget. A közép-európai rotundák eredet-elmélete A középkori rotundák eredetére vonatkozóan többféle elmélet is létezik, a kérdés nem tekinthető lezártnak és a jelenség a jelenleg tapasztalhatónál jóval több szakmai érdeklődést is megérdemelne az intézményesített magyar építészettörténet-kutatás részéről. Manapság ugyanis egyre több írásban bukkan fel olyan nézet, hogy a rotunda-építészet magyar sajátosság, és elterjesztése, netán feltalálása is honfoglaló eleink érdeme. Minderről azonban a hivatásos művészettörténet-írás - úgy tűnik - tudomást sem vesz. Centrális-, ezen belül is kör-alaprajzú templomok Európa minden részén megtalálhatók. Azonban a középkori rotundák előfordulása Európában a Kárpát-medence területén a legsűrűbb, de Morva- és Csehországban is ismeretesek, kisebb számban pedig még Lengyelországban és Dalmáciában is találkozhatunk velük. Az Ausztriában nagy számban fellelhető kamerek (csontházak) építési idejük, méretük és formájuk alapján kísértetiesen közel állnak a Kárpát-medence rotundáihoz, bár eddig senki sem mutatott ki köztük szorosabb leszármazási kapcsolatot. Magyarhontól távolodva a rotundák előfordulása is egyre csökken. A centrális téralakítás a kultikus építészetben a legősibb kultúrákra tekint vissza. A Brit-szigetek megalit-emlékei (Stonehenge, Avebury, Newgrange, stb.) közismertek, de ezekkel egyidőben Közép-Európában is létesültek kultikus rendeltetésű földgyűrűk az ún. „lengyeli kultúra” idején (i.e. 3000 körül), de a a szardíniái nureghek, sőt a halomsírok is a centrális téralakítás körébe sorolhatók. Kör alaprajzú sírkamrák az archaikus görög építészetben is jelen vannak, mint pl. Mükénében Atreus tholosza. A klasszikus görög építészetben azonban centrális épület csak elvétve fordul elő. Az ókori Rómában viszont nagy számban épültek körtemplomok28 eleinte a görög körperipteroszok (pl. Delphoi) mintájára, lásd a Fórum Romanum Vesta-szentélyét, a Foro Boario Hercules-templomát, vagy Tivoli Vesta-szentélyét, sőt tudjuk, hogy Aquincumban is állt efféle kör alakú szentély. A császárkor folyamán a kupola divatossá válásával egyre 28 A rómaiak formailag a hellenisztikus építészetet követték, a centrális téralakítás népszerűsége azonban az ősi szardíniái és az etruszk sírépítészeten alapul 18 inkább elteijedtek a nagyméretű félgömbkupolával fedett és térbővületekkel gazdagított centrális terek: templomok, paloták, fürdők, mauzóleumok, - a legismertebb és legnagyobb közülük a Pantheon.29 A császárkor végén született meg a bazilikálisan kiemelt középterű centrális templom prototípusa, a Santa Constanza (360 körül), melynek térkoncepcióját évszázadokon át előszeretettel követték. A középkor folyamán a keresztény templomok uralkodó formája a római bazilikából továbbfejlesztett hosszházas térelrendezés lett, a centrális téralakítás viszont szintén római kori előképek nyomán a memoriális (emlék-) templomok (pl. Jeruzsálem, Szent Sír templom; Ravenna, San Vitale, stb.), Sietve a keresztelő- és temetőkápolnák jellemzőjévé vált. 10. kép: Róma, Pantheon és Santa Constanza 29 A Pantheonnál is nagyobb átmérőjű Hadrianus mauzóleuma (Angyalvár), de a legnagyobb átmérőjű a ma romjaiban álló Augustus császár mauzóleuma volt. 19 Közép-Európa kora-középkori centrális templom-építészete azonban e téren is rendhagyó, ugyanis magyar földön a rotundák zöme a falusi plébániatemplomok közé, míg Cseh- és Lengyelországban többségük az uralkodói-főúri várkápolnák körébe sorolható. A kerek templomokkal való foglalkozás nem újkeletű, ugyanakkor meglehetősen visszafogott. Már a XIX. sz. második felében feltűnt Henszlmann Imrének a középkori falusi templomok között a kerek templomok jellegzetes csoportja30. Az Árpád kori körtemplomokat a legtöbb összefoglaló jellegű magyar építészettörténeti munka megemlíti, azonban az épületállomány elszórt volta és az építmények kis méretei miatt általában csak szűkszavúan tárgyalják31. Rados Jenő így ír: „Centrális jellegű létesítményekkel is találkozunk román építészetünkben. Távolról sem tisztázott, hogy ezek pontosan milyen célt szolgáltak, kik, mikor és milyen hatástól irányítva építették. Elképzelhető, hogy egyesek temetőkápolnák, csontházak, keresztelőkápolnák vagy más általánosabb vallási igényt kielégítő plébániák voltak, hisz helyenként más, rendi templomok közelében is álltak (Jak, Bény). Bár kézenfekvőnek látszana a központos gondolat jelentkezését egyszerűen keleti hatásnak minősíteni, ezt konkrétabb bizonyítékok felkutatásáig azonban még nyitott kérdésnek kell tekintenünk, annál is inkább, mert hasonló építmények Európa nyugati részében sem ismeretlenek. ”32 Levárdy Ferenc pedig a következőket mondja: „A magyar kereszténység kezdeteire visszanyúló tipológiai csoportba sorolhatjuk a kerek templomoknak, rotundáknák a XU1. századig élő formai megoldását. A lengyel és cseh területen honos templomforma igen elterjedt volt, s igen nagyszámú típusvariációt mutat egész Magyarország területén...Hajójukban csupán 20-50 fő helyezkedhetett el... A művészettörténeti irodalmunkban elterjedt értelmezésükkel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy nem csontházak (ossarium, kamer), hanem a hívek lelkigondozását szolgáló plébániai egyházak. ”33 30 Henszlmann Imre: Magyarország ókeresztyén, román és átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp. 1876) 31 Lásd: Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei (Bp., 1938); Dercsényi Dezső: A magyarországi művészet története (Bp. 1956) 32 Rados Jenő: Magyar építészettörténet (Műszaki K., 1975) 74. o. 33 Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete (Szt. István Társulat, 1982) 59., 84. o. 20 A középkori rotundákkal érdekes módon először a cseh építészek kezdtek el tüzetesebben foglalkozni. B. Gruber középkori cseh művészetről 1871-ben megjelent írásában34 már gondot fordított a cseh rotundák számbavételére is. Karéi Guth pedig 1924-ben írt tanulmányt35 harmincegyné-hány cseh körtemplomról. Említésre érdemes V. Mencl 1937-ben a szlovákiai rotundákról írt műve is.36 A magyar rotundákról szóló első összefoglaló tanulmányt - az emlékanyag teljességre törekvő topográfiájával - Gervers-Molnár Vera írta 1972-ben.37 Munkájának nagy érdeme azon túl, hogy egy igen érdekes és addig méltatlanul elhanyagolt témára irányította a figyelmet és minden rendelkezésére álló információt összegyűjtött, - hogy a rotundák fogalmi körét kibővítette, együtt tárgyalta a négykaréjos és a sokszögű centrális templomokkal, felismerve ezek szerves összetartozását. Nagy energiát fordított az emlékanyag csoportosítására is — elsősorban a formai jegyek (szentélyalaprajz) szerint. Továbbá felhívta a figyelmet a középkori „Kerekegyháza” helységneveink árulkodó voltára, a ma már nem álló kerek templomok egykori létének pozitív bizonyítékára, és e vonatkozásban 18 db kerek templomra utaló középkori településnevet említ. Megjegyzendő, hogy számos építészet-történeti tanulmány a körtemplomok közé sorolható emlékeknek csak valamely részhalmazát vizsgálja38. Az osztrák kamerekről Wolfgang Westerhoff írt könyvet 1989-ben.39 A kamerekre később még visszatérünk, most csupán annyi megjegyzés kívánkozik, hogy Westerhoff nem tartotta szükségesnek munkájában az ausztriai csontházak, és a hozzájuk formailag igen közelálló magyar, cseh és lengyel rotundák lehetséges összefüggéseit elemezni. Még egy fontos írást szükséges megemlíteni: Martin Vanco, szlovák építész Szlovákia rotundáiról írt összefoglaló művét.40 Vanco tanulmányában 43 szlovákiai rotundát mutat be, miközben G.-Molnár Verának még csak 16 felvidéki rotundáról volt tudomása. A különbség persze nem a magyar kutató hibájának tekinthető, hanem annak köszönhető, hogy az elmúlt évtize- 34 B. Gruber: Die Kunst des Mittelalters in Böhmen (1871) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./ 35 K. Guth: Ceské Rotundy (Památky Archeologické, 1924) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./ 36 V. Mencl: Stredoveká architektúra na Slovensku (Praha-Presov, 1937) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./ 37 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (Akadémiai K., 1972) 38 Például: Valter Ilona: Árpád-kori téglatamplomok Nyugat-dunántúlon (MATAM, Bp., 2004), amely Vas, Zala és Somogy megyék területéről minden ismert rotundát is bemutat 39 Wolfgang Westerhoff: Kamer in Ósterreich und Südtirol (St. Pölten - Wien, 1989) 40 Martin Vanco: Stredoveké rotundy na Slovensku (Bratislava, 2000) 21 dekben Szlovákiában intenzív régészeti kutatások folytak, és ennyit gyarapodtak az ismereteik. A közép-európai rotunda-építészet kialakulásának máig elfogadott elmélete a nemzetközileg is nagy tekintélyű Josef Cibulka cseh művészettörténész nevéhez fűződik. 1934-ben írt tanulmányában a prágai várban töredékeiben feltárt, 940 körül épített négykaréjos Sv. Yit templomot41 tekintette a közép-európai rotundák első képviselőjének, melynek előképét Nagy Károly aacheni palotakápolnájában vélte felfedezni. Elmélete szerint a frissen meg-keresztelkedett első cseh király, Borivoj az erős Német-Római császárság központjában álló, és szentként tisztelt nagy uralkodó impozáns emléktemplomát kívánta utánozni. Cibulka úgy vélte, hogy a cseh rotundák hatására terjedt el Közép-Európában a rotundák építészete. Tény, hogy Közép-Európában Csehországban található a legtöbb ép rotunda, csupán Prágában 4 db áll. Cibulka törekvésein nem csodálkozhatunk, hiszen minden nemzet -kiváltképp az újonnan önállóvá vált népek - igyekeznek saját történelmi emlékeik jelentőségét túlhangsúlyozni, és valószínűleg eszébe sem jutott a környező országok hasonló építményeit tüzetesebb vizsgálatba vonni. 11. kép: Ravenna, San Vitale (525-447; balra); Aachen, Nagy Károly palotakápolnája (792-805; középen) és Prága, Szent Vitus templom (~930; jobbra) 41 22 A prágai Sv. Vit rotundának csak igen csekély maradványai kerültek elő, ebből próbálták meg elvi szinten rekonstruálni az épületet, de formáját illetően többféle álláspont is létezik. Csak az a bökkenő, hogy a prágai Sv. Vit templom építészetileg (akár alaprajzát, akár tömegét, akár egyes részletmegoldásait tekintjük) annyira különbözik a az aacheni palotakápolnától, hogy a kapcsolat finoman szólva is megerőszakolt, erősebben fogalmazva pedig szakmailag nonszensz. Ennek ellenére Cibulka elmélete a hivatalos építészettörténet-tudomány számára mindmáig megkérdőjelezhetetlen dogma. Pedig azóta számos repedés keletkezett e szépen felépített elméleten. Kiderült, hogy cseh földön is voltak a Sv. Vit templomot korban megelőző rotundák, sőt a II. világháború után morva földön még ennél is jóval korábbi, a IX. század közepére datált rotundák alapfalai is előkerültek. Azonban ahelyett, hogy Cibulka tanait végre oda helyezték volna, ahová valók, kitalálták, hogy már a morva fejedelmek is Nagy Károly aacheni palotakápolnáját követték. Bár e rotundák éppúgy nem emlékeztetnek Aachenre, mint a cseh testvéreik, de legalább a politikai kapcsolat kézenfekvőbb, hiszen a morvák a frankoknak köszönhették felemelkedésüket. A magyar hivatásos szakmai körök részéről elfogadott álláspontot42 Gervers-Molnár Vera átfogó tanulmánya tartalmazza43. G.-Molnár Vera -kiterjesztve Cibulka elméletét a többi közép-európai új keresztény királyságra is - arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a Morvaországban, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon előforduló körtemplomok mind Nagy Károly aacheni palota-kápolnájának hatására beijedtek el, tudniillik szerinte a közép-európai újdonsült keresztény uralkodók a német-római császári udvarral folytatott diplomáciai kapcsolataik hatására valamennyien utánozni akarták a német császári reprezentációt Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy ez az állítás még elképesztőbb, mint Cibulka nézete. Legfőképpen Magyarországot illetően, hiszen a honfoglalástól Szent István királyunk uralkodásáig a magyar-német viszony kifejezetten ellenséges volt, a körtemplomok megjelenését az építészettörténet-írás viszont már Géza fejedelem korára datálja (Esztergom, Veszprém, stb.) Ezt érezhette a szerző is, ezért kénytelen volt bevetni egy közvetett kapcsolati lehetőséget is, miszerint az esztergomi rotunda építészeti koncepcióját a gyermek István királyt (Vajkot) megkeresztelő prágai Adalbert püspök közreműködésének köszön- 42 Bár tudományos kérdésekben elvileg.szabadság van, mégis nagy különbség van az állami kiadású sajtóban tájesztett nézetek, állami támogatásban részesített kutatók, - illetve az ezekből kirekesztett nézetek hirdetőinek helyzete között — ezért beszélhetünk tudományos kérdésekben „hivatalos álláspontokról” is. 43 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (Akadémiai K., 1972) 23 hetjük. Vagyis a térítő püspök és netán kisszámú kísérete mellékesen azon melegében megtanította a magyarokat a rotundák építésének fogásaira! Az aacheni palotakápolna előképének az építészettörténet-tudomány a ravennai San Vitalet tartja. A formai hasonlóságokon túl állítólag Nagy Károly 787-ben maga is járt Ravennában, sőt 801-ben ormán hozatott építkezéséhez oszlopokat, mozaikokat és márvány-faragványokat.44 G.-Molnár Vera beleszeretve a királyok reprezentáció-utánzási teóriájába, azt is kijelentette, hogy az aacheni karoling-kori palotakápolna létrejöttére a bizánci császári udvar kifinomult kultúrája is meghatározó módon hatott. Nagy Károly ugyan nem járt Konstantinápolyban, de követei megfordultak ott, és elmondásból ismerhette Justinianus tróntermét, a Chrysotriclinost, - és ennek pompáját kívánta utánozni.45 Továbbá feltételezi, hogy a jeruzsálemi Szent Sír templom köralakú anasztázionja is - bár a frank birodalomban csak hallomásból ismerhették - hatott a palotakápolna formájára. Tény, hogy valóban voltak olyan történelmi korok, midőn az uralkodói reprezentáció utánzása meghatározó volt az építészetben, mint pl. a barokk kastélyépítészet esetében. Azonban a népvándorlás korában hasonló szempontokat favorizálni igencsak történelmietlen eljárás. E korban a népek a fennmaradásukért küzdöttek és építési gyakorlatukat elsődlegesen a helyi közösségek szükségletei és lehetőségei határozták meg. G.-Molnár Vera védelmére legyen mondva, hogy a közép-európai rotundák aacheni eredet-elméletét előtte már Dercsényi Dezső, a magyar építészettörténet-kutatás egyik legnagyobb egyénisége tényként deklarálta. Másrészt pedig, ha tanulmányában más eredet-elméletet állított volna fel, írása nyilván meg sem jelenhetett volna az Akadémiai Kiadónál, sőt talán máshol sem. Az alábbi két képet nézve a kedves Olvasó elgondolkozhat, vajon Nagy Károly palotakápolnája valóban szolgálhatott-e előképként a közép-európai rotundákhoz. 44 G.-Molnár V. i. m. 14. o. 45 G.-Molnár V. i. m. 15. o. 24 12.a. kép: Aachen, dóm 12.b. kép: A hajdani morva főváros elvi rekonstrukciója három rotundával (balra fent, jobbra fent és alul középen) 25 A középkori rotundák újabb eredet-elmélete Az alább felvázolt elmélet egészen más irányban keresi és véli feltalálni a közép-európai rotundák eredetét, mint az eddigek. Korántsem új az a gondolat, hogy népünk őstörténete egészen másként volt, mint ahogy azt ma a hivatalos történelemtudomány állítja. Nemzetünk szájhagyományokban megőrzött mondáiból és ősgesztáinkból egyértelműen a hun-magyar rokonság és a magyarságnak a szkíta (szittya) népek családjába való tartozása olvasható ki. így tudták és hirdették ezt egészen 1870-es évekig, amikor a német származású Budenz József és Hunfalvy Pál (Paul Hunsdorfer) kidolgozták a finn-ugor nyelvrokonság elméletet, amit a Magyar Tudományos Akadémia szótöbbséggel elfogadott, kiszorítva ezzel Vámbéry Ármin és tudóstársai török-magyar nyelvrokonság elméletét a tudományos közéletből. Azóta finn-ugor származásunk kötelező érettségi tétel, és más eredet-elméleteknek államilag fenntartott tanintézetekben nincs helyük, ilyen tartalmú tanulmányok állami finanszírozásban nem jelenhetnek meg. Az ezer éven át vallott hun-magyar rokonság nézete a műveletlen nép naív képzelődésévé degradálódott. Ennek ellenére ma is sokan vitatják a közös finn-ugor őshaza valóságalapját, hiszen az egész történet valószínűtlen és hiányoznak a régészeti bizonyítékok is. Ezenkívül pedig túl sok a magyarság keleti (turáni, iráni és kaukázusi) kapcsolataira utaló jelenség. Ezeket egyenként lehet ilyen-olyan hatásokkal magyarázni, de ha minden efféle adatot felsorakoztatunk, akkor a tények túlsúlya el kell, hogy gondolkoztasson. Jelen írásnak nem témája a magyar őshaza (Magna Hungária) lokalizálásának problematikája, de e kérdés teljesen nem is kerülhető meg. A ma „elfogadott” őshaza-elmélet két alappillére a finn-ugor nyelvrokonság, illetve Julianus barát XIII. század eleji útibeszámolója. Az, hogy a finnek ősei évezredekkel ezelőtt a délkelet-európai síkságon is élhettek és csak a szlávok terjeszkedésével szorultak az északi tájak felé és ebből fakadhat az igen csekély és igen távoli múltba mutató nyelvrokonság a finnek és magyarok között; továbbá hogy a Julianus barát által Baskíriában megtalált magyar néptöredék otthona nem a magyarok őshazáját jelzi, hanem csupán egy, a Volga mentén északra elvándorolt magyar néptöredéket - ez vajon miért nem merül fel? Vajon a Volga-Káma vidékén mostoha éghajlati körülmények között halászóvadászó ősmagyarok hogyan tudtak akkora gazdasági potenciálra és társadalmi fejlettségre szert tenni, hogy délre nyomulva az ottani életteret elfog- 26 laló harcias nomád népekkel hatékonyan felvegyék a versenyt, és idővel még föléljük is kerekedjenek? Anonymus gesztájában egyértelműen Szkítiát nevezte a magyarok őshazájának. Szkítia pedig a kora-középkorban a Kaukázus északi lábánál elterülő vidéket jelentette. (A szkíták régebben, időszámításunk előtt az egész délkelet-európai síkságot uralták, egyik népcsoportjuk, a szarmaták pedig a Duna-Tisza közén éltek a rómaiak korában.) Julianus barát is -Kisázsián át - eredetileg a Kaukázus felé indult rokonaink felkutatására a XIII. század első felében, csak miután itt nem találta őket, vette észak felé az irányt, és a Volga-Káma vidékén sikerült egy magyar nyelvű népcsoportot találnia. A XX. század első felében azonban Bendefy László egy igen izgalmas felfedezéssel állt elő:46 A Vatikánban őriznek olyan levelet 1329-ből, amelyet XXII. János pápa írt a Kaukázus északi lejtőjén eredő Kuma-folyó mentén élő magyarok királyának, Jeretannak. Bendefy e Kuma-magyarokról számos bizonyítékot összegyűjtött. Az Aranyhorda a XIV. század elején e magyar népet elpusztította és maradványait szétszórta, mégis korábbi fővárosuk, egy Madzsar nevű jelentős város az egész középkor folyamán virágzott itt, iszlám mecseteinek romjait a XIX. században egy orosz tiszt még megörökítette, de később a romokat elhordták Asztranánba. Minderről a magyar történetírás azóta sem vesz tudomást. Pedig ma is létezik egy Burgun Madzhary nevű település a Kuma folyó mentén Bugyonnovszk nevű várostól kb. 25 km-re keletre a Sztavropoli körzetben. De történelműnknek más kaukázusi vonatkozásai is vannak. A magyar Szent Korona valószínűleg a világon létező legrégebbi keresztény uralkodói korona. A koronakutatás elég tekintélyes múltra tekint vissza Révay Péter koronaőr XVH. század elején e tárgyban írt első könyve óta. A közismert „hivatalos” álláspont lényege szerint a korona alsó körabroncsa és pártázata egy bizánci eredetű nyitott korona, míg felső része - apostolképekkel díszített keresztpántja- és a csúcsán álló elferdült aranykereszt, - itáliai eredetű. Minderre az alsó zománcképek görög, illetve a felső zománcképek latin feliratából következtetnek a kutatók. Továbbá Dukász Mihály bizánci császár zománcképe a korona adományozójának kilétét is megadja Ezzel szemben a koronakutatók egy másik csoportja - Csömör Lajos és munkatársai - azt állítják és bizonyítékokkal alá is támasztják, hogy a Szent Korona egységes koncepció alapján készített egységes alkotás. Állítják, 46 Bendefy László: A magyarság kaukázusi őshazája (Budapest, 1999) 27 hogy kétnyelvű felirat más kora-középkori ötvösművészeti, alkotásokon is előfordul, ez nem perdöntő bizonyíték a kettős eredet mellett. Dukász Mihály bizánci császár zománcképe pedig jól láthatóan utólagosan került a koronára, valószínűleg egy Szűz Máriát ábrázoló zománckép helyett. Kutatásaik legizgalmasabb megállapítása azonban az, hogy a középkori ötvösművészeti alkotások összehasonlító elemzése alapján koronánk kb. az V. században készülhetett valamely kaukázusi műhelyben. A magyarság kaukázusi kapcsolatainak harmadik, és talán leglátványosabb bizonyítékait kora Árpád-kori építészetünk rejti. Ugyanis e korszak építészeti alkotásai között számos olyat találunk, melynek előképeit kelet felé kell keresnünk. Ennek magyarázatát a felületes építészettörténetírás sommásan elintézi a feltételezett bizánci kapcsolatok hatásával. A magyar építészettörténet kezdeteit illetően elég nagy a bizonytalanság. A történészek többsége azt vallja, hogy a magyarság a Kárpát-medencében ismerkedett meg a kő-építészettel, azzal is csak a kereszténység felvétele során, elsődlegesen nyugati, másodsorban esetleg bizánci hittérítők közvetítésével. Például Rados Jenő így ír a magyarság honfoglalás előtti építészetéről:47 „Hiszen a hajlék felépítésének módja a magyarság hosszú és változatos vándorlása során igazodott a mindenkori természeti adottságokhoz (klímához, építőanyaghoz, stb.), és míg az Ural erdős lejtőin méltán feltételezhető a faépítkezés valamilyen primitív formája, a sztyeppék területén folytatott vándorút további korszakaiban erre aligha nyílt lehetőség. Hogy nomád életmód mellett a fedett kocsi nyújtotta szállás, a primitív sátor, a földbe süllyesztett putri vagy sárból tapasztott kunyhó szolgált-e védelmül a természet viszontagságai ellen, és annak milyen volt a formája, anyaga, szerkezete, az még további széles körű kutatások hozta megállapításokra vár, és számos vonatkozásban aligha lesz tisztázható. ” Azonban azok az építészettörténészek, akik részletekbe menően vizsgálták X-XII. századi építészetünket, meglepődve tapasztalták, hogy számos épületünkön a kaukázusi örmény és grúz építészettel rokon vonások figyelhetők meg mind az alaprajz, mind a tömegképzés, mind pedig egyes kőfaragványok díszítését illetően (Pl. Feldebrő, Tamaszentmária, Székesfehérvár, Zselicszentjakab, Szekszárd, Kézdiszentlélek, stb.) A korszakból jól ismert palmetta-motívum iráni-szasszanida eredetű, de számos egyéb - pl. indás - kő faragványaink is kaukázusi jellegűek. Ezt nehéz bizánci közvetítéssel magyarázni, ráadásul e korból jellegzetes 47 Rados Jenő: Magyar építészettörténet (MűszaH K., 1975) 31. o. 28 bizánci típusú emlékeink nincsenek. Például nálunk sehol nem találkozunk tipikusan bizánci jellegű templom-alaprajzzal vagy mozaikok alkalmazásával, holott a kisugárzott bizánci építészetnek ez lenne a legfőbb jellemzője (L. Ravenna, Velence, Porecs bizánci stílusú templomait). 13. kép: Kaukázusi jellegű kőfaragvány Tamaszentmárián A körtemplomok egyik legnagyobb magyar kutatója, Csemegi József (1909-1963) évtizedeken át gyűjtötte az Árpád-kori kerek templomokra vonatkozó adatokat48, de kutatási eredményeinek összegzését korai halála ■megakadályozta. Csupán egy részterületre szorítkozó tanulmánya jelent meg,49 melyben a belül hatkaréjos rotundák (Kiszombor, Karcsa, Gerény)50 külföldi analógiáit tárta fel. Felhívta a figyelmet a hexagramma szimbolikus jelentésére, továbbá a hatszög-szerkesztésű épületek elteijedési területére. Megállapítása szerint a hatszög-szerkesztés igen kedvelt volt a kaukázusi építészetben, bár a nyugat-európai építészetben is helyenként előfordul, csakhogy azok időben későbbiek a mieinkénél, így nem hathattak a mi hatkaréjos rotundáink kialakulására. Csemegi József behatóan tanulmányozta a kaukázusi építészetet. Munkájának végkövetkeztetését érthető okokból nagyon óvatosan fogalmazta meg: „Magam sem tagadom: bár első közelítésben kissé kalandosnak látszik, de kizártnak mégsem tartható az a feltevés, hogy a Tiszatáj és a Kaukázus ® G.-Molnár Vera id. m. lO.o. m Csemegi József: Középeurópa románkori centrális templomainak építészettörténeti kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi közlemények IV/3,1960) 50 Azóta Kolozsmonostoron is találtak egy belül hatkaréjos rotundát. 29 vidéke, e két egymástól oly távoleső terület között a kapcsolatot talán maga a Keletről ideszármazó magyarság létesíthette. Hiszen a már régebbtől fogva fennállott keleti kapcsolatait nem adta fel teljesen a honfoglalás után, amire számos X-XI. századi adat és archeológiái lelet, építészeti vonatkozásban pedig többek között a tamaszentmáriai templomocska hajójának hazánkban egyedülálló formakészlete utal. ” 14. kép: Belül hatkaréjos rotundák (Kiszombor, Karosa, Gerény, Kolozsmonostor) Csemegi meghökkentő felfedezése sok követőre nem talált, sorsa - mint annyi más felismerésé - az agyonhallgatás lett. A korai magyar építészet markáns kaukázusi párhuzamairól Guzsik Tamás is megemlékezik Beszélő kövek c. tanulmányában51, bár a lehetséges konzekvenciákat ő is óvakodott kimondani. Más szerzők azonban nyíltabban is kiállnak azon véleményük mellett, hogy a magyar körtemplomok eredete a kaukázusi építészetben gyökerezik. A már idézett Csömör Lajos koronakutató is e nézetének szentel egy képekkel is illusztrált rövid fejezetet könyvében,52 vagy pl. Gondos Béla, aki az örmény és magyar építészet párhuzamait kutatja.53 A kaukázusi és magyar építészet között kimutatott hasonlóságok azonban még nem elégséges bizonyítékok, csupán sejtések. Arra 51 Guzsik Tamás: Beszélő kövek /Gondolatok a magyar kőépítészet első emlékeiről/ (Architectura Hungáriáé, 1999) 52 Csömör Lajos: Őfelsége, a Magyar Szent Korona (Székesfehérvár, 1996) 219-223. o. 53 Horváth Zoltán György - Gondos Béla: Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai (Romanika K., 2003) 30 vonatkozóan, hogy honfoglalóinkkal együtt, vagy akár külön is a X. század folyamán örmény vagy grúz keresztények telepedtek volna le a Kárpátmedencében, nincs adatunk, pedig ha ilyen megesett volna, úgy bizonyosan megemlékeztek volna róluk is a krónikák, miként a velünk párhuzamosan mozgó többi népcsoportról (székelyek, kabarok, besenyők, kunok, jászok, stb.) megtették. A Kaukázus építészetével való foglalkozásnak azonban további tanulságai is akadnak. Már Csemegi József is fentebb idézett írásában igen tág körre, lényegében egész Európára kiterjeszti a kerek templomok vizsgálatát, mielőtt bármilyen következtetést levonna. Sajnos az utána fellépő kutatók - magyarok és külföldiek - nem voltak ennyire körültekintőek. Pedig ha építész-szemmel alaposabban szemügyre vesszük az európai centrális templomokat, azonnal feltűnik, hogy két markánsan elütő csoportra lehet osztani a nyugat-európai (ide értve Itáliát, Hispániát és Skandináviát is) és a közép-európai emlékanyagot. A két csoport eltérései a formai jegyeken túl rendeltetésükben és építtetőik vonatkozásában is megnyilvánulnak. A nyugat-európai centrális templomok fejlődése a római kori építészetből egyenes úton nyomon követhető, kiváltképpen Itáliában, ahol a fejlődés gyakorlatilag töretlen. E típus jellemzője a dobszerű, viszonylag széles és nem túl magas tömegarány és a belső pillér-gyűrűn álló, bazilikáhsan kiemelt középtér. Mindez arra vall, hogy a centrális épületformának elsősorban a belső térhatását igyekeztek kihasználni, a külső tömeg hangsúlyos megjelenése kevésbé volt szempont. - Előképeik a római Santa Constanza a IV., illetve a Santo Stefano Rotondo az V. századból. Keresztelőkápolnák, mauzóleumok és memoriális templomok során át vezet az út a híres firenzei és pisai baptisztériumokig. Az Alpoktól északra sem nehéz észrevenni az összefüggést a római előzményekkel, bár itt az építészet kontinuitása a népvándorlás korában rövidebb-hosszabb időre meg is szakadhatott. Azonban a még fennálló római emlékek — mint pl. a kölni Sankt Gereon - akár önmagukban véve is inspirálóan hathattak a karoling-kori német centrális templomok építésére, mint Würzburg, Altötting, Fulda. Tudjuk, hogy Nagy Károly székvárosa, Aachen is egy római város romjain épült fel. Az aacheni palotakápolna építészeti formája pedig számos követőre talált a környezetében a Rajna- 31 vidéken, Nématalfoldön és a mai Franciaország észak-keleti régiójában, mintegy 200 km sugarú körben.54 í S í f r J \\ Középtod centrális terű templomok * nyugat típus & * keleti típus 7 ......7 . .4 Norvégia ) V V / £ ^ ..I 7 ,AÍ Svádorstí» ? v>\'S‘- V -3 V../ * *) \' íV"’ Vip k v r - v \\ j 4 Egyesölt w^\'..... rJ Királyság ^ \' flT V..........? ££#*« , /"I J ... ” ^.■ y .1 v -. \'V t / ‘ f A i á V .v •? V\'* \\ V. C Jtolímdli NíniíBradff 1 *■ Lengyelország ^ ;\' \'2* •A *■ ,) * ./ 2 «rn \'• \'tegiuriú • jfc+ \'-"-f I( 7 V\' -*\' * -A ,7\'- :7 ‘ \' \' Frandsország feiovénbA •■■ \\ Románia r/\'ff7.-líor/átq|szá5V_ \\v> ‘ V, i4j v Portugáliád Spanyolország l > r *7 <rv S • } ?í.^\\ ú Szerbia J?\'\' * \\****S. S"*i\\ ,»-lVN , Bulgária ,.\'i Vn|352ország "A { \'■ /\' ^ r\' t) n/ ■- KJ’ L \\7 f ^ -;«í; A ?■* \' v*.. > -j>v W4 75. kép: Európa középkori centrális terű templomainak elterjedése A XI. században Nyugat-Európában egy különleges vallási mozgalom bontakozott ki a muzulmán kézre került Jeruzsálem visszaszerzésére. A Constantinus császár által emeltetett Szent Sír templom egy római típusú bazilika mögé épített kör alakú hatalmas memoriális tér (anasztázion) volt, közepén a sírkamrával. Hogy a Szent Sír visszaszerzésének gondolatát 54 Az Aacheni palotakápolna hatására létrejött IX-X. századi templomok G.-Molnár V. i.m. szerint: Németországban: Essen, Goslar, Bamberg, Wimpfen, Mettlach; Hollandiában: Groningen, Nijmegen; Belgiumban: Liége, Leuven, Brügge, Torhout; Franciaországban: Ottmarsheim, Metz, Thionville, Compiégne, St. Riquir. 32 ébren tartsák, számos kör alakú templomot emeltek, melyeket Szent Sír templomoknak (olaszul San Sepolcro, franciául Saint Sepulchre, angolul Holy Sepulchre) neveztek. E mozgalom eredményeként aztán egy csomó keresztes hadjárat indult, mely rengeteg áldozatot és szenvedést követelt kevés siker mellett. A Szentföldön megalapított templomos lovagrend éltette legtovább a Szent Sír eszméjét, templomaik jellegzetes része volt a hosszúkás hajó szentéllyel átellenes végében emelt köralakú templomtér, foként Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. A templomosok terjesztették el a XIII. század közepén a Dániához tartozó Bomholm szigetén is e templomtípust, ami aztán a dán és svéd körtemplomok előképévé vált. Meg kell azonban jegyezni, hogy a templomosok építészete és a Szent Sír kultusz templomai sem lehettek előképei a közép-európai rotundáknak, hiszen azok már korábban megjelentek. 16/a kép: Nyugati típusú rotundák, balról-jóbbra: 1. Perugia (01.) San Michele, V. sz.; 2. Neuvy (Fr.) St. Sepulchre 1170; 3. Cambridge (EK.), Holy Sepulchre, 1130; 4. Segovia (Sp.) Vera Cruz 1208. 16/b. kép: Keleti típusú rotundák, balról jobbra: 1. Kiszombor XII. sz.; 2. Znojmo (Cz) Sv. Kateriny, 1037.; 3. Álgyógy (Ro.) XII. sz.; 4. Maria Wörih (Au.) 1279. 33 Európa kerek templomainak másik nagy egységét a közép-európai csoport képviseli. Itt érdemes a rendeltetésbeli eltérésre is odafigyelni: míg a nyugati csoportba főként emlék-templomok és keresztelőkápolnák tartoznak, addig a közép-európai csoportot jellemzően uralkodói és főúri várkápolnák, illetve plébániatemplomok, valamint csontbázak alkotják. A közép-európai csoportba tartozó rotundák formai jellemzői: átmérőjük viszonylag kicsi, belsejük általában egyterű, a bazilikális felülvilágítás ritka, tömegarányuk viszont karcsú, magas; gyakran szinte toronyszerű. Az osztrák emlékeken a karcsúságot még hegyes kúptetővel is tovább hangsúlyozzák. A római építészet hatása még azokon a területeken sem mutatható ki, ahol egykor római provinciák voltak (Pannónia, Noricum, Dalmatia, Dacia). Ahol viszont a rómaiak nem voltak jelen (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, illetve Magyarország északi és középső része) római hatást nyilván hiába is keresnénk. Másrészt viszont a közép-európai rotundák formai hasonlósága a kaukázusi centrális emlékekhez feltűnő. A lehetséges összefüggések feltárásához a Kaukázus-vidék földrajzának és történelmének legalább vázlatos ismerete szükséges - amit itt néhány mondatban megkísérlünk összefoglalni. E háborúktól és zavargásoktól gyakran vérző vidék nem különösebben vonzó a túristák számára, és a magyar kutatók többségének fantáziáját sem igen izgatja. Emiatt nem csoda, ha valójában méltatlanul keveset tudunk róla. A Kaukázus Európa és Ázsia határhegysége, tulajdonképpen két nagyjából egymással párhuzamosan, északnyugatról délkeleti irányban húzódó hegylánc a Fekete- és a Kaszpi-tenger között. Az északi a hosszabb és magasabb vonulat a Nagy-Kaukázus, légvonalban kb. 850 km hosszú, legmagasabb csúcsa az Elbrusz 5642 m, a Kis-Kaukázusé „csak” 4095 m. Ez az Alpoknál is magasabb hegység érthető módon igen nehezen átjárható, az ókorban és a középkorban a hadseregek valószínűleg csak a tengerparti útvonalakon tudták megkerülni a hegységet. A Nagy- és Kis-Kaukázus közti völgyvonulatban nyugat felé a kis Rioni-folyó, kelet felé a jóval nagyobb Kura-folyó (Kürosz) halad a tenger felé. Megemlíthető, hogy a Kaukázus éghajlata is így flórája is nagymértékben eltér a környező vidékekétől. Magashegységi helyzetéből fakadóan a hegyekben elég sok a csapadék, a 2-3000 m feletti részeket pedig örök hó borítja. A Kaukázus északi lejtői fokozatosan mennek át dombvidéki, majd síkvidéki tájba, amelyek egyre szárazabb füves sztyeppékben, sőt északkelet felé sivatagos-félsivatagos területben folytatódnak. 34 A Kaukázus vidéke azért is különleges, mivel igen sok népcsoport lakja. A Kis-Kaukázusban és attól délre az örmények élnek, akik már ugyanitt éltek a rómaiak korában, sőt egy időben Armenia provincia a rómaiak fennhatósága alatt állt. A Kis- és Nagy-Kaukázus közti völgyvonulat nyugati részét a grúzok lakják. Az ókorban itt több kisebb királyság is létezett, a Fekete-tenger közelében Kolchis55, keletebbre Ibéria56. A grúzok saját országukat a maguk nyelvén Szakartvelonak nevezték, a Grúzia elnevezést az újkorban az orosz megszállóktól kapták. 17. kép: A Kaukázus mai térképe Ugyancsak a Kis- és Nagy-Kaukázus közötti völgyben, de annak keleti, tágas síksággá kiszélesedő részén, illetve a hegyek közé is felkúszva találjuk ma Azerbajdzsánt. A török népek körébe tartozó azeriek azonban csak a Xni. században szállták meg e területet, előtte hosszú évszázadokon át itt egy Albánia nevű királyság létezett, amelyről a továbbiakban még lesz szó. 55 Kolchis az ókori görögök által is ismert vidék, legendáikban az Aranygyapjú földjeként emlegették 56 Csupán névazonosságról van szó az Ibériai-, más néven Pirreneusi-félszigettel 35 A Nagy-Kaukázus északi lejtőin ma sok kis köztársaságot találunk Oroszország részeként.57 Ezek jellemzően kicsi, néhány százezer fős területegységek. Nyugatról kelet felé haladva Adige, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, Balkar-Kabard Köztársaság, Eszak-Oszétia, Ingus Köztársaság, Csecsenföld, és végül a Kaszpi-tenger mellékén Dagesztán. Grúziában még három autonóm terület található, Abházia, Dél-Oszétia és Adzsaria. A nemzetiségek száma azonban ennél is sokkal több, kiváltképpen Dagesztán soknemzetiségű térség. A Kaukázus északi lejtőin az ókorban és kora-középkorban a hunok éltek, az ő országukat nevezték görögül Szkítiának. A hunokról tudjuk, hogy a magyarság mindig testvémépének tekintette őket, a Csodaszarvas-monda is erről szól. Amúgy a honfoglaló magyarokat egyetlen más nép sem magyarnak, hanem a hunnak (hungarusz, ungam, uher, venger) nevezett el, - vajon miért? Mint fentebb már említést nyert, Bendefy László kutatásai szerint a hunok egyik csoportja (törzse?) avagy testvémépe, a magyarok a Kuma-folyó mentén éltek. De nemcsak a Magyar (Megyer) törzs, hanem más rokonaink neve is felbukkan az Eszak-Kaukázusban. A honfoglalóinkkal \' együtt érkező, és ősgesztáinkban is szereplő kabarok neve a Balkar-Kabard Köztársaság nevében szerepel. Az avarok egy kisebb csoportja ma is él Dagesztán nyugati részén. Velük határos nyugatról a Csecsenföld. Elgondolkoztató, hogy a kínaiak az eredetileg Baktriában (ma Afganisztán) élt avarokat zsuan-zsuanoknak nevezték. Vajon a csecsen népnév nem vezethető vissza a zsuan-zsuan-ra? Odább a cserkeszek neve emlékeztet Kér és Keszi törzseinkre. Kürt nevű honfoglaló törzsünk nevére hasonlít Grúziában a Tbiliszi környékén egykor fekvő Kartli tartomány neve. Jenő törzs neve a kaukázusban élt „tjanét” nép58 (törzs?) nevében fedezhető fel. Az őszét nép neve esetlegesen kapcsolatba hozható a székelyekkel, de Eszék városunkkal még valószínűbben. Az abházok és az Árpád-kori híres Aba-nemzetség lehetséges kapcsolatát már mások is felvetették. Végül a szabírokról is érdemes szót ejteni. Egykor a hunoktól és kazároktól nyugatra 57 A kaukázusi népek sokat harcoltak a függetlenségükért: az ókorban a perzsa, majd a római, a középkorban a bizánci, az arab, majd a török és tatár hódító törekvések ellen. Az orosz expanzió a XIX. század folyamán zajlott le. A közelmúltban 1988-93 között Karabah függetlenségi háborúja; 1994-96 között az első, 1999-2001 között a második csecsen szabadságharc; 2008-ban Dél-Oszétia függetlenségi harca orosz támogatással Grúzia ellen; Dagesztánban állandósult belső zavargások, stb. 58 Bendefy László i.m. 425. o. 36 élő, a hunokkal rokon nép volt, egyesek a kazárokkal, mások a magyarokkal is egynek veszik őket A kalandozó magyarok követe, Bulcsú vezér Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár udvarában - ahol egyébként türköknek nézték a magyarokat - önmagát „szabartoi aszfalof’-kénk9 mutatta be. A szabír nép emlékét is számos községünk őrzi: Zobor (Nyitra), Zabar (Nógrád), Zalaszabar (Zala), Székelyszabar (Baranya), Szápár (Veszprém), Szapárfalu (Szolnok), Sobor (Győr). A kazárok nevét Kazár, Kozárd (Nógrád), Egyházaskozár, Kozármisleny, Nagykozár (Baranya) falunevek rejtik. További érdekes párhuzamokat is találunk az ősi kaukázusi és a mai magyar helynevek között. A grúziai Poti nevű ősi fekete-tengeri kikötőváros neve a Pat településneveinkben számos helyen felbukkan: Pat, Pátró (Zala), Patca, Patalom, Patosfa (Somogy), Patapoklosi, Patacs (Baranya), Gyöngyöspata (Heves), Rábapatona (Győr), Pátroha (Szabolcs), stb. Még érdekesebb a Kaszpi-tenger partján fekvő dagesztáni ősi város, Derbent neve, mely Debrecen, Debrőd (Gömör), Feldebrő (Heves), Babosdöbréte (Zala), Döbrönte, Dabrony (Veszprém), Debercsény (Nógrád), Terebezd, Döbrög, Derementi (most puszták illetve elnéptelenedett középkori falu Somogybán), Döbrököz (Tolna), Tőketerebes (Zemplén, ma Trebisov); a grúziai Kutaiszi város Guta, Káta; Egressi tartomány Eger, Egres; Abházia tartomány Aba, Abasár, Abaúj-; a Rioni-folyó a Rinya, Ronyva, Rima folyók; a Kubán-folyó a Koppány-patak; a Sulak-folyó Szülök (Somogy), Szalók (Zemplén), Abádszalók (Szolnok), Egerszalók (Heves), Nemesszalók (Veszprém); a Kúra (Kürosz) a Körösök, az Arax (Arasz) a Maros, a Samour a Szamos nevében is felismerhető. A sort nem folytatjuk, de a kaukázusi és magyar földrajzi nevek szinkronjainak kutatása izgalmas játék lehet. Az alábbiakban azt nézzük meg, hogy a Közép-Európát érhette-e a Kaukázus felől jövő keresztény jellegű kultúr-hatás. Tudjuk, hogy mind a hunok, mind az avarok, mind a honfoglaló magyarok kelet felől érkeztek, de egyiket sem tartják keresztényeknek. Azt ugyan elismerik, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt is érintkezésbe kerülhetett keresztény kultúrával keleten, de azt kizárják, hogy keresztények lettek volna. Pedig a kereszténység a Kaukázusban ősibb, mint a keresztény Európa számos táján. Érdekes, hogy az apostolok legendái szerint a Kaukázus 59 59 Ezt a történetet szinte minden honfoglaláskorral foglalkozó mű idézi, A „szabartoi aszfaloi”-t általában erős, vagy rendíthetetlen szab írok értelemben fordítják, azonban Ungváry Jenő tanulmánya (internet) szerint az aszfaloi inkább „független”-t jelent. 37 vidékét az apostolok közül három is felkereste. Szent Andrásról is megemlítik, hogy térített a szkíták között, bár működése nagyrészt Kisázsiára és Görögországra irányult, ott is halt meg. Szent Bertalan a Kaukázus keleti vidékein térített, és Albaniban (ma Derbent) halt vértanú-halált. Földi maradványait sokáig Bachale (Baku?) örmény kolostorban őrizték. Szent Fülöp apostolról pedig úgy tudják, hogy húsz évig a szkíták között térített, de öreg korában Kisázsiába ment és ott, Herapoliszban végezték ki.60 Elgondolkodtató, hogy a római birodalom határain kívül élő vad szkíták, azaz hunok megtérítése miért volt ennyire fontos szempont az apostolok számára. 18. kép: Örmény és grúz centrális épületek, balról jobbra: 1. Dzsvári 586-605; Bagharan 624; Zvartnoc 641-653; Ani 1036. Az apostolok legendáit lehet fenntartásokkal is kezelni, hiszen hosszú ideig csak szájhagyomány útján teijedtek. Azonban történelmi tény, hogy Örményországban már 301-ben, Grúziában 330-ban államvallássá vált a kereszténység.61 Az örmény és grúz építészetnek gazdag irodalma van. E kaukázusi keresztény építészet a kutatások szerint három forrásból táplálkozott: a kelet-római (bizánci), a szíriai kora-keresztény valamint a párthus (iráni) építészetből. Az ősi iráni építészet azért bír fokozott jelentőséggel, mivel a keleten egykor uralkodó zoroaszteriánus vallás „tűztemplomai” egy helyileg kiérlelt különleges épülettípust képviseltek. 60 Clemens Jöckle: Szentek lexikona (Dunakönyv K., 1994) 51 Az iszlám térhódításáig a római birodalom határaitól keletre gyorsan terjedt a kereszténység. Keresztény püspökségeket említenek pl. Mérvben (ma Türkmenisztán), Garganiban (ma Irán), Heratban (ma Afganisztán) is. 38 Jellemzőjük a parabola-ívű kupolával fedett centrális tér (négyzet- vagy köralaprajzon). E vallás a kereszténység megjelenése előtt a Kaukázusban is jelen volt. Hatásának tudható be a kaukázusi templomépítészet bizáncitól eltérő rendkívül összefogott, expresszív tömegalakítása és a centrális terekhez való különös ragaszkodása, bár szükség esetén építettek hosszházas templomokat is. 19. kép: Ósi iráni tűztemplomok: balra Darrehshahr, jobbra Iszfahán Atasgah Grúzián és Örményországon kívül a fentebb már megemlített (Kaukázusi-)Albánia volt a harmadik a keresztény államok sorában, ahol a kereszténységet a IV. század elején felvették. A Római Birodalomban ugyan Constantinus milánói ediktuma 312-ben beszüntette a keresztények üldözését, azonban ott csak 380-tól tekinthető a kereszténység államvallásnak. Kaukázusi Albánia a IV. századtól a VIII, század végéig -az iszlám térhódításáig - keresztény királyság volt. Kaukázusi Albánia szomszédos volt a tőle északra élő hunok országával, akikkel időnként szövetségben, időnként pedig harcban álltak. E nálunk alig ismert országról az interneten ma már elég sok információ fellelhető magyarul is.62 Kaukázusi Albánia érdekelt volt a szomszédos pogány hunok megtérítésében, hogy ezáltal tartósabb békében reménykedhessenek. Tudomásunk van róla, hogy ilyen megfontolásból küldtek térítő püspököt és papokat a hunok országába. 62 Z. Tóth Csaba: A kaukázusi Albánia és a sztyeppéi népek (Internet - Tudós Virtus, Azerbajdzsán bp-i Nagykövetségén 2009. 11. 18-án elhangzott előadás) 39 20. kép: Kaukázusi Albánia rotundái: 1. Lekit; 2. Mamrux; 3. Mabad Emellett azt is tudjuk, hogy Kaukázusi Albániában előszeretettel építettek kör alaprajzú templomokat, melyek jóval egyszerűbbek, mint az örmény és grúz példák. Azerbajdzsán területéről ismerjük Lekit, Mamrux és 40 Mabad rotundáinak maradványait az V-YII. századból. Lekit és Mamrux összetettebb téralakítású, viszont Mabad alaprajza tökéletesen egyezik az általánosan elterjedt közép-európai rotundák alaprajzával. Az .észak-i kaukázusi népek nyilván az őket megtérítő kaukázusi albánoktól vették át a kerek templomok építészetét. Movses Dasxuranci: A kaukázusi albánok történetében említi, hogy Zakariás rétor mytilenei szír püspök szerint hun nyelvre is lefordították az újszövetséget. 681 után Varaz-Trdat albán fejedelem keresztény hittérítőket küld a hunok közé. Iszrayel püspök társaival 682-ben érkezik a hunok fővárosába. Iszrael püspöknek sikerül elérnie, hogy Varacsánban (most Mahacskala, Dagesztán fővárosa) Alp Ilutver hun király ledöntse a bálványokat és a már korábban is terjedő : kereszténységet általánossá tegye.63 A hunok egykori fővárosa, Varacsán neve Varsány nevű településeinknél köszön vissza (Varsány (Nógrád), Dunavarsány (Pest), Hontvarsány (Léva), Kisvarsány, Nagyvarsány (Szabolcs), Veszprémvarsány (Veszprém), Versend (Baranya), Varsád (Tolna); az albán király nevét Torda, míg a hun király nevét Alpár őrzi. Kérdés, hogy a kaukázusi keresztény építészet eljuthatott-e - és ha igen, miként - Közép-Európába? A Kárpát-medencébe a Kaukázus felől három nagyobb áttelepülési hullám zajlott le a történelem során, a hunok, az avarok, végül Árpád magyarjainak honfoglalása. Utóbbiak a kaukázusi építészet meghonosításáért azért nem lehetnek felelősek, mivel a régészek szerint a morvaországi rotundák építése korban megelőzte a magyarok honfoglalását. Elvileg az V. században a keletről érkező hunok is találkozhattak már a kereszténységgel. Hogy keresztények lettek volna - akár részben is - nehéz lenne kijelenteni, de különös módon Attila 452-ben a pápa személyes megalázkodása és könyörgése hatására nem dúlta fel Rómát. A hunok Pannóniát 432-ben szerezték meg, és Attila 453. évi halála után hagyták el. . E két háborús évtized valószínűleg kevés lett volna egy új építészeti kultúra meghonosítására, ha egyáltalán a hunok rendelkeztek ilyesmivel. A második hullámban keletről az avarok érkeztek a Kárpát-medencébe 568-ban. Az avarok őshazája a mai Afganisztán területén fekvő hajdani Baktriában volt. Az avarokat Baján kagán vezette a Duna völgyébe, és igen -erős katonai potenciállal rendelkeztek. Pannóniáig tartó útjuk közben áthaladtak a Kaukázus északi előterén is. Valószínűleg itt jelentős számú ^kaukázusi (hun, alán, stb.) népcsoport is csatlakozott hozzájuk. A e A tulipános kereszt nyomában (Barikád.hu) 41 népvándorláskori törzsszövetségek nem elsődlegesen etnikai, sokkal inkább katona-politikai érdekszövetség alapon szerveződtek. Bár a törzsszövetségeket a vezető törzsek etnikumáról nevezték el hunoknak, avaroknak, kazároknak, magyaroknak, tatároknak, - sok népből, törzsből és nemzetségből verbuválódtak össze. Az avarok seregét is jelentős számú önként vagy kényszerből csatlakozott törzs alkothatta, és ezek között bizonyára voltak kaukázusi népek, így hunok és magyarok is. Azonban nem feltétlenül kell a Baján kagán64 vezette VI. századi avar honfoglalókhoz kötnünk a kereszténység elterjesztését, ez történhetett a későbbiekben is, hiszen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, sőt még azután is Délkelet-Európában a Kárpát-medencétől Etelközön és Levédián át a Kaukázusig szkíta-kun-magyar etnikumú népek éltek, akiken keresztül a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok oda-vissza akadálytalanul áramolhattak. László Gyula szerint65 670 körül újabb, az avarokkal rokon népcsoport érkezett a Kárpát-medencébe, akik szerinte magyar nyelven beszéltek, és gyakorlatilag e nép leszármazóttainak tekinthetjük magunkat. Feltűnt ugyanis neki, hogy az Árpád vezetésével 896-ban beözönlő honfoglalók szállásterületei a Kárpát-medence addig be nem népesített foltjait foglalták csak el. Az avarok évszázadokig nyugalomban éltek a Kárpát-medencében, de a szentté avatott Nagy Károly megirigyelte az avarok legendás kincseit és két rabló hadjáratot indított Pannóniába (791, 796). A hadjárat sikere után pedig a meghódított földet morva vazallusainak adta, megteremtve ezzel a tiszavirág-életű „Nagy-Morva Birodalom” alapjait. Az avarok (az avar birodalomban élő népek) részbeni keresztény voltát már többen felvetették.66 Ennek egyik bizonyítéka, hogy 822-ben az avarok is elküldték követeiket Frankfurtba, a Jámbor Lajos császár által összehívott zsinatra. Avarok által épített templomokra azonban a régészek eddig még nem bukkantak, talán azért is, mert ennek lehetőségét az építészettörténettudomány eddig eleve kizárta. 64 Baján kagán emlékét őrzik Baja, Bajánsenye, Baj, Bajna, Bajót, Kunbaja, Nagybajom, Kisbajom, Bihamagybajom, Taktabáj helységnevek 65 László Gyula: A,kettős honfoglalás” (Magvető K_, 1978) 66 L. Pallas Lexikon 42 21. kép: Avar régészeti lelőhelyek a történelmi Magyarország térképére vetítve Az avarok Kárpát-medencében való elhelyezkedését a régészeti leletekből elég jól ismerjük. Az avar lelőhelyek által lefedett terület azonban nem egyezik meg a későbbi Magyar Királyság területével. Erdélyt például alig szállták meg, inkább csak a Maros völgyében mutatható ki a jelenlétük - valószínűleg a só- és arany-szállítási útvonal miatt. Továbbá nincsenek avar leletek a Felvidék magasabban fekvő részein sem. Ugyanakkor viszont nyugat felé az avarok benyomultak a Bécsi-medencébe67 és a Morvamedencébe is. Az avarok körül szinte minden irányban szláv népeket találunk, akiket - különösen a déli szlávokat - minden bizonnyal az avarok telepítették le birodalmuk határainak védelmére. Az avarok uralma (politikai befolyása, szövetségi rendszere) állítólag a Balti-tengertől az Adriáig terjedt.68 A Nagy Károly vezette frankok avarok elleni támadása a VIII-IX. sz. fordulóján a morvák árulása, átállása segítségével történt, a morvák ezért szép tartományt kaptak jutalmul a frankoktól: a mai Morvaországon kívül a 67 Bécs városa - latin neve Vindobona volt - nevét feltehetően az avaroktól nyerte. 68 L. Pallas Lexikon 43 Felvidék nyugati részét és a Dunántúl nagy részét is uralmuk alá hajthatták. A régészeti kutatások szerint fejedelmi központjuk a mai Csehország legdélebbi csücskében fekvő Mikulcice falu mellett, a Morva-folyó egyik hajdani szigetén feltárt, máig ismeretlen nevű település volt.69 E morva fővárosban tíz templom között három rotundát is találtak a régészek, egy továbbit pedig ettől északra, Staré Méstoban. Staré Mésto pedig Uherské Hradiste (Magyarvár) nevű város peremén fekszik.70 22. kép: A hajdani morva főváros régészetilegfeltárt templomai Nemrég egy újabb rotunda-alapfalat tártak fel Mikulcicétől nyugatra, Pohanskoban. E rotundákat a közép-európai rotundák legkorábbi megjelenésének tekintik és egyúttal a morvák alkotásának tartják. Sőt azt is kikövetkeztették, hogy 863-865 táján épülhettek, ugyanis a morvákat megtérítő Cirill és Method működése erre az időre tehető, és szerintük ők taníthatták meg a morvákat a körtemplomok építésére.71 Arra persze nincs magyarázat, hogy e két derék bizánci származású misszionárius miért éppen kaukázusi mintájú körtemplomok építésére buzdította a népet. További furcsaság, hogy az addig kőépítészettel nem is rendelkező morvák hogyan voltak képesek néhány év alatt a rotundák több típusváltozatát - köztük a már bonyolultnak minősülő, belül négykaréjos rotundát is feltalálni, 69 A mintegy tucat templommal rendelkező egykori morva főváros régészeti parkja most Csehország egyik nemzeti emlékhelye 70 Morvaország e vidékén több magyarokra utaló településnevet találunk: Uherské Hradiste (Magyarvár), Uhersky Brod (Magyarrév), Uhersky Ostroh (Magyarsziget). 71 G.-Molnár Vera i.m. 19-22. o. 44 amelyhez keleten sokszáz éves építészeti fejlődésre volt szükség. Arra pedig a formai eltéréseket látva kár is lenne szót vesztegetni, hogy e morva rotundák előképeként szolgálhatott-e Aachen. Véleményem szerint az avarokkal együtt keletről jött keresztény népek hozhatták magukkal a kaukázusi jellegű templomok építését a Kárpátmedencébe, és mivel Mikulcice környéke a frankok hódítása előtt egyértelműen avar terület volt, arra következtethetünk, hogy az avarok honosították a rotundák építészetét Morvaországban, és a legkorábbi morva rotundák valójában avar templomok vagy mauzóleumok lehettek. Utóbbit a morva fővároson belüli periférikus fekvésük is valószínűsíti. A cseh rotunda-építészet elterjedésében valóban szerepet játszhatott az a körülmény, hogy Borivoj cseh királyt Morvaországban keresztelték meg, és innen vihetett magával cseh földre morva és netán avar építőmestereket.72 Az első cseh rotunda nem is Prágában, hanem Levy Hradecben épült még a IX. század végén - e körülmény is ellene mond az aacheni eredetelméletnek, hiszen nem a legfőbb uralkodói reprezentáció célját szolgálta. 23. kép: Lengyel rotundák 72 G.-Molnár Vera i. m. 22-24. o. A lengyel rotundák - különösen a\' legkorábbiak73 - jellemzően várkápolnaként, palotával összeépítve létesültek. Alaprajzuk is esetenként összetettebb, mint a cseheké. Azonban az az állítás, hogy a lengyel fejedelmek is német politikai kapcsolataik révén Aachent utánozták volna -elfogadhatatlan. A legrégebbi ismert lengyel rotunda a IX. sz. végéről ugyanis nem Krakkóban vagy Gnieznoban, hanem a német határtól a lehető legtávolabb fekvő galíciai Przemyslben található. Viszont Dél-Lengyelország területe szintén avar politikai és kulturális befolyás alatt állott a VTT-VTTT. században. 24. kép: Dalmáciái centrális templomokul. Zára, San Donato; 2. Zára, dómbaptisztérium; 3. Split; 4. Bmaze; 5. Zára, Sv. Orsola) A dalmáciai rotundák is tartogatnak még kutatnivalót. Ismert emlékeik száma kisebb, és elteljedésük is csak Zára-Split környékére korlátozódik.74 G.-Molnár Vera szerint nincs közük a közép-európai rotunda-építészethez. Megjelenésüket a zárai San Donato megépítésével a IX. sz. elejére datálják, melynek előképét a ravennai San Vitaiéban és a bizánci építészetben látják. Mondani se kell, hogy a San Vitale építészeti formája teljesen más, mint a San Donato kialakítása, a bizánci építészet pedig nem kedveli a rotundákat. Viszont az avarok birodalma az Adriáig is lenyúlott. Már Csemegi József is felfigyelt a dalmáciai centrális templomok között előforduló hatkaréjos megoldásokra, de kaukázusi származásukat, vagy a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoporttal való rokonságukat óvakodott kijelenteni, főleg mivel a zárai Sv. Orsola, továbbá a spliti és a bmazi emlékek nem kör-alaprajzba 73 Przemysl, Giecz, Ostrów Lednicld, Krakkó 74 Csemegi József i. m.; illetve Guzsik Tamás: Beszélő kővek o. tanulmányában „Zára, Prodrazi, Trogir, Bmazi, stb.” településeket említi. Bmazi szerintem helyesen Bmaze (Splittől ÉK-re), Prodrazi pedig talán Brodarica (Sibeniktől DK-re) 46 foglalt, hanem kívül-belül hatkaréjos építmények, a zárai dómbaptisztérium pedig hatszögű külső keretezésű.75 Egyébként a kívül sokszögű, belül kerek hajóval rendelkező rotundák nem ismeretlenek a magyar emlékanyagban sem: lásd Hidegség és Dejte négyzetbe, vagy Kömye-Avas tizenegy-szögbe foglalt rotundáját. Geometriai okokból a 11-szögű szerkesztés igen ritka jelenség, a középkori számmisztikára tekintettel azonban alkalmazása nem lehet véletlen, ennek is fontos jelentése lehet. Vélhetően az apostolokra történik itt utalás, de az áruló Júdásra tekintettel a hűséges apostolok „korrigált” létszáma tizenegy. 11-szögű szerkesztésre példa az osztrák Túlin és a francia Neuvy is. 25, kép: Példák tizenegyszögű szerkesztésre: balról jobbra Neuvy, Túlin, Kömye-Avas Ugyancsak érdemes lenne a Bolgár-ország egykori fővárosában, Preszlavban a X. sz. elején épített, 12 belső falfülkés kör alakú Aranytemplom közép-európai rotundákkal való analógiáit76 vizsgálni. A preszlavi Aranytemplom keletkezését mindeddig bizánci építészeti hatásokkal magyarázták, holott mint már említettük, Bizáncban nem dívott a rotunda-építészet. 75 Csemegi József i. m. 76 Nálunk Kisbényben és a XIX. századi leírásból ismert Apostagon tudunk 12 belső falfülkés, illetve karéjos rotundáról 47 Magyarország rotundáinak eredetét Gervers-Molnár Vera Szent Adalbert püspök 995. évi esztergomi látogatásával hozza kapcsolatba, miután itt az Aachennel való összefüggés szerinte is gyenge lábakon állt. A magyar rotundák (egy részük ma Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország illetve Ausztia területéhez tartozik) azért is érdekesek, mivel nálunk vannak a legtöbben (kb. 130-150 db ismert), azaz statisztikai valószínűsége is annak lenne, hogy innen sugárzott szét ez az építészeti technika. Ráadásul itt állt fenn több évszázadon keresztül az avar birodalom, amelynek keletről jött népei igenis hozhattak magukkal ilyen kultúrát. Szakirodalmunk viszont a legkorábbi rotundáink (Esztergom, Veszprém, Fehérvár) datálását is a 900-as évek végére, Géza fejedelem megkeresztelkedése utánra engedi csak tenni. Bár avar kőépítészetről nincs adatunk, erre mégis közvetett bizonyítéknak tekinthető pl. a zselicszentjakabi bencés apátság 1061. évi alapítólevele, melyben az itteni hegyen már meglévő bazilikát „szerfölött réginek és elhagyottnak” nevezik. Egy Géza fejedelem, illetve Szent István kori templomról ezt aligha mondták volna.77 A magyar rotundák másik jellegzetessége, hogy túlnyomó többségük falusi plébániatemplom, úgy fest, mintha a nép legelemibb építészeti kultúrájához tartozna. A jelenséget a kutatók persze másként látják: szerintük a fejedelmi udvarban folytatott építészet előbb a főúri birtokokon talált követőkre, majd így teq\'edt el tovább a falusi templomépítészetben.78 Ezt az elméletet annak ellenére is hirdetik, hogy Magyarországon kerek főúri várkápolnáról szinte nincs is adatunk. További üzeneteket hordoznak a kereszt alakzatú négykaréjos emlékek. Mint láttuk, Prága legjelentősebb X. századi temploma egy kereszt alakban négy apszissal bővített rotunda volt. Azonban a lengyel fejedelmi udvarokban, Krakkóban és Gnieznoban is álltak négykaréjos kereszt alakú templomok, sőt a magyarok első fővárosában, Székesfehérváron is. A négykaréjos kereszt alaprajz pedig a körtemplomoknál is jobban utal a kaukázusi építészetre, e bonyolultabb térforma nem véletlenül a fontosabb hatalmi központokban jelenik meg. Igaz, hogy Magyarország e téren annyiban kivétel, hogy négykaréjos templomok más, nem központi területekről is bő választékban ismertek: a Székelyföldön Kézdiszentlélek, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, a Maros mentén Guraszáda, az 77 Zádor Mihály: Kaposvár (Műszaki K., 1964) 30. o. 78 G.-Molnár V. i. m. 31. o. 48 ISO Alföldön Debrecen-Bánk, Nagykörös-Ludas, a Dunántúlon Ják, Pápóc és Bajna.79 26. kép: Négykaréjos templomok (Székesfehérvár illetve Székelyudvarhely) A nrsu %u:xí> %> >. n 4. 27. kép: Kilenc osztatú terű centrális templomok (Feldebrő, ill. Szekszárd) 79 Guraszáda eredetileg K-Ny irányban nyújtott négykaréjos templom volt, Nagykőrös-Ludaspusztán pedig a prágai Sv. Vithez hasonló négy karéjjal bővített rotunda került elő. 49 A négykaréjos templomoknál is bonyolultabb, kilenc-osztatú térrendszere van a feldebrői és a szekszárdi templomoknak, melyeket az építészettörténet-írásunk a X-XI. századra datál, pedig akár sokkal korábban is épülhettek. A rotundák kormeghatározása is érdekes kérdés. Építésükre vonatkozólag írásos adatok nincsenek, így - hacsak a régész nem talál az alapfalak alatt kormeghatározó pénzérmét, akkor történelmileg ismert adatokhoz (gyakran a nyugati kereszténység felvételének időpontjához) viszonyítottan próbálják behatárolni az emlékek korát. Azt, hogy Közép-Európában már ezt megelőzően keleti típusú keresztény építészet létezhetett, a jelek szerint számításba sem jöhet. Karnerek Eddig csak a földrajzi értelemben vett Közép-Európára koncentráltunk, ideje, hogy nyugat felé is kitekintsünk. Ausztriában nagy számban fordulnak elő a közép-európai rotundákhoz méretben és formában nagyon hasonló középkori centrális építmények, úgynevezett csontházak (németül kamer, latinul ossarium). Ezeket az építészettörténet-írás az osztrák építészet önálló fejlődési produktumának tekinti, és kisugárzásuknak tartja a nyugat-magyarországi illetve csehországi kisebb számban felbukkanó hasonló rendelétetésű építményeket (Sopron, Szentmargitbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Szakolca, stb.). 28. kép: Jellegzetes osztrák karnerek (Glantschach, Globasnitz, Friedersbach, Mauthausen) A kamer sajátos középkori építménytípus. Jellemzően kétszintes kialakításúak, ahol az alsó szint a temetőből előkerült régi embercsontok 50 elhelyezésére szolgál, míg a felső szint egy kisméretű, kápolna. Ausztriában ilyen kamerek építése az egész középkor folyamán szokásban volt. Jelentős részük centrális, ezen belül is kör alaprajzú, bár hosszházas elrendezésű kamerek is nagyszámban ismeretesek. A kamerek építészetét Wolfgang Westerhoff80 dolgozta fel. Miután Westerhoff nem kifejezetten a rotundákat, illetve a centrális épületeket mérte fel, hanem minden csontház-funkciójú épületet, így könyvében bőven akadnak hosszházas elrendezésű kápolnák is, sőt nemcsak középkori, hanem barokk épületeket is bemutat. Könyvében azonban 104 db centrális alaprajzú - kör-alakú, illetve sokszögű - kamert ismertet. Westerhoff arra is felfigyelt, hogy a románkori kamerek építési technikájuk alapján két csoportba sorolhatók: egyik csoportot a ciklop- vagy törtkőből rakott falazatú, a másikba a faragott kváderkő falazatú kamereket sorolta. A markánsan eltérő kétféle építéstechnikából viszont akár kétféle eredetű építési kultúrára is következtethetünk. A kamerek származtatásának kérdése akkor válik igazán izgalmassá, ha térképre vetítjük a centrális kamerek elhelyezkedését. (Westerhoff ezt elmulasztotta.) A térképről rögtön kitűnik, hogy a centrális kamerek elterjedése Ausztrián belül korántsem egyenletes. Karintiában a legsűrűbb, emellett még Alsó-Áusztriában és Stájerországban fordul elő nagy számban, míg a többi, nyugatabbra fekvő tartományokban egyáltalán nem, vagy csak alig ismert építményfajta. Mire következtethetünk ebből? Először is arra, hogy ez az építményfajta valószínűleg nem nyugat felől, Svájcból vagy Németországból érkezett Ausztriába, de az itáliai eredetet is nyugodtan kizárhatjuk. A centrális kamerek vagy egy önálló helyi építészeti fejlődés eredményei, vagy még valószínűbben rokonságban állnak Közép-Európa rotundáival. Megjegyzendő, hogy Westerhoff szerint az osztrák kamerek előképe a közép-németországi -Fulda kétszintes centrális temploma, ugyanakkor sem Aachent, sem a közép-európai rotundákat nem említi lehetséges előzményként. Jellemző Közép-Európa politikai, etnikai, nyelvi és kutúrális megosztottságára, hogy kölcsönösen mennyire nem ismerjük egymás kultúráját, ami a történelemben való tisztánlátásunkat is elhomályosítja. 80 Wolfgang WestwriLoff: Kamer in Österreidh und Südtirol (Verlag Niederösterreiches Pressehaus St. Pölten-Wien, 1989) 51 29. kép: A centrális karrierek elhelyezkedése Ausztriában Pedig a kamerek és a rotundák hasonlósága szembeötlő, a legtöbb kamer ugyanis tipikus rotunda-alaprajzot mutat. A kereszténység kezdeti időszakában aligha tarthatták fontosnak csontházak építését, erre csak bizonyos anyagi fejlettség elérése után kerülhetett sor - de templomokra már a kereszténység megjelenésekor is szükség volt. A csontházak valószínűleg úgy jöttek létre, hogy a kisméretű kerek templomaikat a falusi közösségek kinőtték, és nagyobbakat építettek, a régi templomot viszont kegyeleti okokból nem bontották el. Miután a középkorban a templomok körül temetkeztek, a régi templomok temetőkápolnákká illetve csontházakká váltak. A szokás elterjedésével később persze már célirányosan is építhettek a templomok mellé kamereket. Azt,\' hogy a csontházak eredetileg templomok lehettek, jól bizonyítja szabályos kápolnaalaprajzuk, ugyanis szinte minden kamer — az egy- és kétszintesek egyaránt - hajóval és szentély-apszissal is rendelkezik. Ha kizárólag a csontok tárolására találták volna fel a kamereket, úgy szükségtelen lett volna egy ilyen csontkamrát szentéllyel ellátni. Vajon honnan terjedt el a legkorábbi kerek templomok divatja Ausztriában? Mint tudjuk, az Avar-birodalom nem teljesen a későbbi Magyarország területén feküdt, az avarok szállásterületéhez tartozott a Bécsi-medence is. Az avarok érdekszféráját azonban még kiegészítették á fennhatóságuk alatt álló - főként szláv - segédnépek is, akik nyugat felé a 52 mai Stájerország, Karintia és Krajna (Szlovénia) területét is benépesítették. Tudjuk, hogy Karintia eredeti népessége, a karanténok szlávok voltak, és Stájerországot csak 1278-ban, Karintiát pedig csak 1335-ben kebelezték be a Habsburgok. Stájerország ezt megelőzően a Magyar Királyság érdekszférájához tartozott. Stájerország és Karintia vízrajzilag is a Kárpátmedence része, más irányokban az Alpok magas hegyláncai elzáiják e tartományokat. Ezen avarok és szlávok által lakott területen a legkorábbi keresztény templomok ugyanolyan rotundák lehettek, mint a Kárpátmedence többi részén. Kaukázusi hatások nyugaton Nyugat-Európában is elvétve felbukkannak a közép-európai rotundákhoz, illetve a kaukázusi építészethez hasonlatos építmények. Franciaország közepén, a Loire mentén áll Germigny-des-Prés kilencosztatú terű, négy oldalon oldalkaréjokkal bővített 806-ban épült különös temploma. A kaukázusi építészethez való hasonlósága feltűnő, de az összefüggések nem ismertek. A közép-európai rotundákkal szoros formai kapcsolatban álló néhány nyugat-európai példát is ismerünk. Ezek jellemzően egyszerű kör alakú hajóval és patkó alakú szentéllyel rendelkeznek, de az emlékek szórványosan állnak, köztük esetleg fennálló leszármazási kapcsolatok nem ismertek. Ilyen rotunda található pl. Szlovéniában (Mokronog); Észak-Olaszországban Brescia (San Faustino, VII. sz.), Bergamo (Santa Croce, XI. sz.), Venzone; Németországban Dreihausen (VHI-IX. sz., Hessen), illetve Groitzsch-Wiprechtsburg (1080 körül, Sachsen). A Brit-szigetek legészakibb részén, az Orkney-szigeten egy Orphir nevű 1000 táján épített klasszikus rotunda áll. Megemlíthetők még a Spanyolország északkeleti részén lévő Cervera valamint Pobla de Lillet kerek templomai (XI. sz. eleje), vagy a dél-svédországi Agnestad 1100 körüli, és a dél-norvégiai Tonsberg 11-91-ben épült rotundája. Ezek vizsgálata még sok érdekes kérdést felvet. Vagy elfogadjuk, hogy a keresztény templomépítészet kialakulásának kezdeti stádiumában minden nép ösztönösen feltalálhatta a nem különösebben bonyolult rotunda-formát, vagy elhisszük azt a mesét, hogy ezen egyszerű építmények a Rómában, Ravennában, Aachenben stb. található nagyszerű templomok végletesen leegyszerűsített követői; vagy keresünk, és netán találunk is szálakat a kora középkorban a közép-európai kultúra nyugat felé történt kisugárzásaira. Azt például tudjuk, hogy egy Theodor nevű keresztény avar kagán letelepedési 53 engedélyért folyamodott 805-ben Nagy Károlyhoz. Ez, vagy az ehhez hasonló áttelepülések során avar népelemek kerülhettek Nyugat-Európa távolabbi vidékére is. Továbbá azon építőműhelyek81, amelyek Közép-Európa több száz jelentős templomát tető alá hozták, elvándorolhattak nyugatabbra is új munkák reményében. A rotunda-építészet alkonya A román korban népszerű körtemplomok építésének divatja a gótika terjedésével nálunk is leáldozott, a korai gótikában még építettek néhány sokszög-alaprajzú „rotundát”, ilyen pl. a veszprémi Szent György kápolna XIII. század első felében történt átépítése; a IV. Béla által a tatárjárás után alapított Zágráb melletti medvedgrádi Szent Fülöp és Jakab kápolna; vagy a XIII. század második felében emelt soproni Szent Jakab templom. 30. kép: Nyolcszögű, kora-gótikus „rotundák”: 1. Veszprém; 2. Zágráb; 3. Sopron; 4. Zselicszentjakab; Nyírbátor 81 Nyilván túlzás a középkor virágzó szakaszában létező építőmfihelyekbez hasonlítani a VIII-X. századi templom-építőket, szervezett építőközösségek nélkül azonban olyan alkotások, mint Feldebrő, Szekszárd, Krakkó, stb., nem jöhettek volna létre. 54 Ide sorolandó továbbá a zselicszentjakabi82 kápolna, Podolin temetőkápolnája, Nyírbátor Szent György temploma. Az osztrák kamerek hatása érezhető a Sopron közeli Szentmargitbánya különös — hatszögletű alaprajzú, XTV. századi csontházánál. A sokszögű „rotundák” körébe sorolható legkésőbbi emlék az oktogonális alaprajzú szakolcai Szent Anna kápolna a XV. század első feléből már a támpilléres érett gótikát képviseli. A gótika egyébként sem kedvelte a centrális téralakítást, azt a XV. század folyamán újra fel kellett fedezniük az itáliai reneszánsz építészeknek, de a reneszánsz centrális épületek előképei már nem a középkori rotundák voltak. Ismeretlen rotundák nyomában A már ismerteken kívül további álló rotundák felbukkanására ma már nemigen számíthatunk, bár egyik-másik középkori eredetű templomunk félköríves szentélyfala még okozhat pozitív meglepetéseket, mint pl. Herencsény (Nógrád), azonban a régészek még sok körtemplom alapjaira rábukkanhatnak. Az utóbbi években is számos rotunda alapfala került elő, amelyekről G.-Molnár Vera még nem tudhatott (Debrecen-Bánk, Eger, Abasár, Baj-Kovácsi, Vasvár, Nádasd, Nagyatád-Bodvica, stb.). G.-Molnár Vera ismertetett egy módszert körtemplomok bizonyítására ásatás nélkül is: a középkorban gyakori „Kerekegyháza” településnevek ugyanis egykori kerek templomok létének beszédes bizonyítékai. Kutatása esetleg még kiegészíthető más „kerek” nevű településekkel is, ahol ugyan bizonyosságról nem beszélhetünk, de egykori körtemplom elvi lehetősége felmerül. Ugyan mi más „kerek” névadó lehetett még a faluban? Csipkerek (V as m.) Kereki (Somogy m.) Kerekgede (Gömör és Kishont m, most Szlovákia) Kerekharaszt (Heves m., Hatvanhoz csatolva) Kerekhegy (Máramaros vm., most Ukrajna) Kerekikál (Veszprém m., Kővágóörs területén) Kereknye (Ung vm., most Ukrajna) Kerekrét (Sáros vm., most Szlovákia) Kerékteleki (Komárom-Esztergom m.) Méhkerék (Békés m.) 82 Zselicszentjakab kápolnáját a kutatók a XTV. sz. második felére datálják, formája - az analógiák alapján - viszont egy évszázaddal korábbra valószínűsíti az építését. 55 Monyorókerék (V as vm, most Burgenland) Nagybecskerek (Torontál vm., most Vajdaság) Nagykereki (Hajdú-Bihar m.) Bár Kerekikál falu középkori bosszbajós templomának romja ma is áll, még itt is felbukkanhat egy korábbi rotunda. További kerek templomokra is ráakadhatunk némi szerencsével. Öskii (Veszprém m.) ma is épségben álló rotundáját az újkorban sokáig a törökök alkotásának vélték. A templom XVIII. századi turbánszerű lefedése is bozzájárulhatott e hiedelemhez. Pedig az építészettörténészek már a XIX. század végén felismerték, hogy itt nem török templomról van szó, megállapításuk mégsem ment át a köztudatba, a faluban még ma is a „Mecset utca” vezet a különleges hangulatú műemlékhez. Némiképpen hasonló jelenséggel állunk szemben a pincefalujáról híres Baranya megyei Palkonyán. A község krónikája szerint83 itt a hódoltság után egy török templom állt, amit állaga miatt a XIX. század elején lebontottak, és helyére a ma is álló kör alakú klasszicista templomot építették. Miután a falu az adóösszeírások szerint már a XVI. században elnéptelenedett, és nincs adat arra, hogy a törökök itt a későbbiekben berendezkedtek volna, török templom építésének valószínűsége igen csekély. Ugyanis a hódoltság másfél évszázada alatt a muzulmánok szinte kizárólag csak megerősített várakban illetve azok tövében, úgynevezett „külső-várakban” laktak. Török erődítményről Palkonyán nem tudunk, így dzsámi létezése sem valószínű. Sokkal hihetőbb, hogy itt is egy kora-középkori kerek templom állott, amit a XVHI. századi sváb betelepülők szokatlan formája miatt török építménynek gondoltak. A Nagyatád melletti Boda (az újkorban Bodvica) falu középkori templomát egy XVIII. sz. eleji canonica visitacio rotundaként említi. Az 1784. évi I. katonai felmérés térképén egy kis kör jelzi a középkori templomot „alt Toum” (régi torony) felirattal. A közelmúltban egy régészeti ásatással sikerült Somogy megye egyetlen igazi rotundájának alapfalait megtalálni. A katonai térképek tanulmányozása azonban további rotundákhoz is elvezethet. Ugyancsak az I. katonai felmérés retusált térképén84 Somogyvártól keletre egy kereszttel ellátott kör alakú jel utal a mezőben egy vélhetően középkori templomromra, melynek azóta nyoma 83 Forrás: Internet 84 A retusált katonai térképek megbízhatósága sajnos nem száz százalékos 56 veszett. A középkorban e tájon Tepej (most Tepenye dűlőnév jelzi) nevű fain állott, melynek plébániája is volt a pápai tizedjegyzék szerint. Somogyegres községet németek telepítették újra a XVIII. században. A II. katonai felmérés térképén a falutól északra kb. egy km-re egy kis kör alakú jel látszik, „Turkenhügl” (Török-balom) felirattal. Gyanús, bogy itt egy kör alakú épület-maradványt jelzett a térképész. Török település, illetve török dzsámi itt ugyanúgy valószínűtlen, mint Palkonyán vagy Ösküben. Feltehetően itt is egy középkori rotunda falmaradványait örökítette meg az utókor számára a földmérő. 31. kép: Somogy megyei rotundákjelölése katonai térképeken (1. Nagyatád-Bodvica; 2. Somogyegres; 3. Somogyvámos-Tepej) A dél-dunántúli megyék földrajzi nevei között számos olyan helyen bukkan fel a „Török templom” elnevezés, ahol ma semmiféle romot nem láthatunk, viszont a történészek e helyeken gyanítják az oklevelekből ismert elpusztult középkori falvak templomait. Hogy miért nézték a középkori templomromok egy részét az új telepesek török templomnak, arra csak egyetlen ésszerű magyarázat kínálkozik: a kör alakú, netán még kupolával is rendelkező rotundákat török templomoknak gondolták. Tudjuk, hogy a török dzsámik szinte elképzelhetetlenek kupola nélkül, azonban a dzsámik szinte sohasem kör alaprajzúak, hanem négyzetesek, és e fölé építették a csegelyes kupolát. Ez jól megfigyelhető az épen álló, továbbá a hiteles ábrázolású egykori török templomokon (Pécs, Siklós, Szigetvár, stb.). A 57 még álló két török türbe (mauzóleum) Gül baba türbéje a Rózsadombon, illetve Idrisz baba türbéje (Pécs) sem kör, hanem nyolcszög alaprajzú. Érdemes lenne szondázó ásatásokkal a „török templomokat” behatóbban megvizsgálni. A dél-dunántúli „török templom” földrajzi nevek gyűjtését közreadom, de előfordulhatnak a volt hódoltsági - Alföld, Délvidék, Partium - területeken másutt is. a) Somogy megye85 1. Somogytúr (Sín 12/79) A falu temetőjében volt egy templomrom. 2. Gamás (Sfn 26/207) A mai községtől keletre lévő templomromokat az uradalmi építkezésekhez hordták el. Fehér templomnak is hívták. 3. Bonnya (Sfn 74/59) Egy Tóti nevű falu temploma állt a falutól keletre. 4. Gölle (Sín 136/226) A belterülettől DK-re feküdt, Pusztatemplomnak is nevezték, ma már csak törmelék jelzi a helyét. 5. Kadarkút (Sfn 184/75) A belterülettől ÉK-re feküdt középkori Szentkirály nevű falu temploma volt, ma csak törmelék jelzi a helyét. 6. Somogycsicsó (Sfn 194/34) A belterülettől északra állt Egyházas-Csicsó falu temploma volt. 7. Beleg (Sfn 209/99) A belterülettől délnyugatra állott templommaradvány. Török-vár, Török-domb néven is ismert. 8. Rinyaszentkirály (Sfn 221/61) A falutól É-ra állott Szent-Mihály temploma volt. 9. Homokszentgyörgy (Sfn 228/12) A mai községközpont egyik telkén állt a középkori templom. b) Tolna megye 10. Pálfa (Tfh 31/201) Alegres településrészen 11. Tolna (Tfh 94/134) a Holt-Duna partján c) Baranya megye 12. Abaliget (Bfii 60/139) ’ 13. Somogyviszló (Bfn 77/45) a Vár-domb mellett 14. Somberek (Bfn 201/185) Zebegény falu templomának romja. A közép-európai rotundák kutatását kívánatos lenne kiteljeszteni Horvátország szlavóniai részére (Dráva-Száva köze), továbbá Ukrajna hajdani galíciai részére is, - ez utóbbira már Csemegi professzor is felhívta a figyelmet. 85 Somogy megye földrajzi nevei (Akadémiai K., 1974) 58 Zárszó Árpád-kori rotundáink nemcsak azért különösen becsesek számunkra, mert koruk és jellegük miatt különleges műemlékeink, hanem mert egyrészt bizonyítják eleink magasszintű építészeti kultúráját, másrészt nyomaikat követve hozzájárulhatnak elfeledett őshazánk újra történő „felfedezéséhez”. Fontos, hogy tisztában legyünk nemzeti történelmi értékeinkkel, és ami a mi érdemünk, azt ne engedjük kisajátítani a szomszéd népek által, akik ezt nem feltalálták, hanem a eleinktől - az avaroktól és magyaroktól - vették át. 32. kép: Tótlak (Selo) 59 MELLÉKLET Középkori centrális templomok (a lista nem teljes, tájékoztató jellegű) teleriülés megnevezés ielleg megjegyzés MAGYARORSZÁG Bács-Kiskun megye Apostag1 12 belső karéjos leírás Kerekegyháza1 régészeti lelet Tiszakécske1 kömy. Kerekegyháza településnév ???1 Kerekegyháza településnév Baranya megye Nagynyárád1 kömy. Kerekegyháza településnév Palkonya7 leírás (?) Békés megye Békés1 kömy. Kerekegyháza településnév Békéscsaba -Fövenyes Kerekegyháza régészeti lelet Dombegyház1 feltételezett (?) Borsod-Abaúj-Zemplén megye Boldva7 rek. alapfal Göncruszka1 feltételezett (?) Karcsa1”2 ref.t. 6 belső karéjos áll Kissikátor1 temJkáp. áll Sárospatak1 rek. alapfal Szalonna1 ref.t. fele áll Csongrád megye Kiszombor1’2 6 belső karéjos áll Fejér megye Székesfehérvár7 Szent Kereszt t. négykaréjos rek. alap Zámoly1 Kerekszenttamás rom Győr-Moson-Sopron megye Börcs Szent Bertalan t. leírás Hidegség1 r.k.t. négyzetbe foglalt fele áll Kajár1 leírás Markotabödöge1 Mindszentek t. leírás Rábaszentmiklós1 Szent Miklós t. háromkaréjos áll1 Sokorópátka1 leírás Sopron1 Szent Jakab káp. nyolcszögű áll Hajdú-Bihar megye B er ekb ö szörmény1 ref.t. rek. alapfal (részlet) Debrecen7 -Bánk Kér. Szt. János t. négykaréjos rek. alapfal Heves megye Abasár7 rég. lelet Eger7 -vár rek. alapfal Eger8 ferences t. Szt. Demeter t. négykaréjos rég. lelet Eger8 Szt. Rókus k. Almagyar pléb.t. 3 v. 4 karéjos feltételezett (?) 60 Feldebrő7 pléb.t. Szent Kereszt t 9 osztató altemplom+részletek Kisnána1 vár Mindszentek 2 apszisos rek. alapfal Mezőtárkány1 Márkegyháza rég. lelet Péíervására7 r.k. kápolna áll (?) Tarnaszentmária r.k. templom négyzetzes hajó részben áll Jász-Nagykun-Szolnok megye Kenderes Kerekegyháza településnév Komárom-Esztergom megye Baj\' Kovácsi, Szt Péter t. rek. alapfal Bajna1 kömy. Béresé négykaréjos rég. lelet EsztergomWár Szent Vid t. rég. lelet Esztergom1 Szt. Lőrinc t mellett leírás Környe1 Avas pléb.t. 11 szögű rek. alapfal Nógrád megye Bokor - temető rom Herencsény7 Szent Mihály t. fele áll (szentély) Pest megye Dunakeszi1 Alag gótikus apszis rom + rek. alapfal Gyál1 Kerekegyháza településnév Isaszeg1-temető rég. lelet Nagykőrös-Homolytájap. I.per. rég.lelet Nagykó\'rös1-Homolytájap. Il.per. rég. lelet Nagykőrös1-Nyárkútrét rég.lelet NagykorS s -Ludasp. négykaréjos rég. lelet Somogy megye Bárdudvarnok1 Kerekszenttamás településnév (?) Kaposvár -Szentjakab nyolcszögű rom Nagyatád -Bodvica (Boda) Szt.Györgyi rég. lelet Somogyegres régi térkép ??? 1 Rotunda Ecclesia old. adat Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Nagykálló -vár török-kori metszet Nyírbátor Krisztus Teste t. nyolcszögű rek. alapfal Szamosangyalos1 oki. adat Tolna megye Bölcske1 rég. lelet Szekszárd bencés mon. 9 osztató rek. alapfal Vas megye Ják4 -bencés ap. Szt. Jakab k. (I. per.) rég. lelet Ják1,4 —bencés ap. Szt. Jakab k. (II. per.) négykaréjos áll Meszlen1 feltételezett (?) Nádasd Szent Márton 1 lakótoronnyal együtt rek. alapfal Pápóc1’4 Szent Lőrinc t. 4 karéjos, kétszintes áll Vasvár4 Szent Erzsébet t. rég. lelet Veszprém megye Dóba Szent Márton káp. áll Gyulakeszi1 Szent Ferenc t. oki. adat 61 Öskü1 Veszprém1 -vár Veszprém1 -vár Zár c7 -AHimaj or Zala megye Bagód1’4 -Vitenyéd Kallósd1’4 Keszthely1 Letenye1 Nagykanizsa Nagykanizsa1,4 Nemesbük4 V asb oldogasszony1 Zalaegerszeg -Óla Szent György k. (I. per.) Szent György k. (II. per.) nyolcszögű AMI temploma Szt. István t. Szent Miklós t. Szent Lőrinc t. Csatár, Szt. Kereszt t. rég. lelet Szent Margit t. Mórichely pléb.t. Mihályfalva Mindszentek t. Kerekboldogasszonyfalva temetőkápolna ROMÁNIA / ERDÉLY, PARTIUM / Algyógy1 (Geoagiu) Csanád1 (Cenad) -vár Demsus (Densu?) kilenc osztatú Diószeg1 (Diósig) Kerekegyháza Guraszáda1 (Gurasada) nyújtott négykaréjos Gyergyószentmiklós1 (Gheorgheni) Szt. Annak, négykaréjos Gyulafehérvár1 (Álba Iulia) székesegyházban Keresed1 (Stejeris) Fejéregyháza Kézdiszentlélek1 (Sanzieni) Perkő káp. négykaréjos Kispeleske1 (Peli§or) Szent István t. Nagyvárad1 (Oradea) Kerekegyháza (Tótkereki) Németszentpéter1 (Sanpetm Germán) Kerekegyháza Oroszhegy1 (Dealu) Szent László káp. Pelbárthida (Parhida) ref. templom szentélye Szászkézd1 (Saschiz) 1 (Odorheiu Secuiesc) négykaréjos Kerekegyháza Szekelyndvarhely Torda1 (Turda) SZERBIA VAJDASÁG/ Bács1-Bácsszentantal (Bac) Szent György t. Wekerlefalva (Nova Gajdobra) Kerekegyháza SZLOVÁKIA /FELVIDÉK/ Alistál113 (Dolny Stál) B ágyán3 (Bad’an) Szent Katalin t. Besztercebánya3 (Banská Bystrica) Szent Mihály k. Csütörtök1’3 (Stvrtok na Ostrove) Ducó1’3 (Ducové) Egyházkarcsa3 (Kostol’né Kracany) Szt. Bertalan k. Garamsalló1,3 (Salov) Szent László t. áh rek. alapfal rek. alapfal rég. lelet áll áll rek. alapfal oki. adat rég. lelet rég. lelet településnév feltételezett (?) áll oki. adat áll településnév áll áll rég. lelet oki. adat áll oki. adat településnév településnév oki. adat részben áll oki. adat áll településnév rég. lelet településnév oki. adat részben áll oki. adat oki. adat rek. alapfal oki. adat oki. adat 62 Kárászt1*3 (Chrasf nad Komádom) rJcL négykar.-középtor. Ipolykiskeszi1’3 (Maié Kosihy) Jalsó3 (Jalsové) rJcL Jánoshegy3 (Kremnické Bane) Kér. Szt János t. Kassa3-Abaszéplak (Kosice) bencés ap. Kisbény1’3 (Bína) Tizenkét Apostolt Kisperlász3 (Prihradzany) Szent Anna tem.káp. Kolozsnéma3 (KlízskaNemá) r.k.t Körmöcbánya1,3 (Kremnica) Szt András k. Kurima3 (Kurima) Szűz Mária t Lándzsásötfalu3-Kissóc (Hörka) Szt Mária-Magdolna t. Lőcse3 (Levoca) Szentlélek k. nyolcszögű Nagymihály3 (Michalovce) Szent Mihály t. Nagypaka3 (Velká Paka) r.k.t hatszögű Nagyszombat3 (Tmava) Szt. György k. Nyitrasárfő3 (Nitrianska Blatnica) Szent György t. Özdöge3 (Mojzesovo) Szent András t. Podolin1,3 (Podolínec) Szent Annak. nyolcszögű Poprád3 (Poprad) Sztojány, Szent Antal k. nyolcszögű Pozsony1,3-vár (Bratislava) Pozsony1,3 (Bratislava) Szent Anna k. Pozsony3 (Bratislava) Szent Miklós t. Pozsony3 (Bratislava) Szent Lőrinc t. Pozsonj^-Dévényi vár (Bratislava) P ozsonj^-Horvátj árfalu (Bratislava-Jarovce) Prakfalva1,3 (Prakovce) Selmecbánya113 (Banská átiavnica) Szent Mihály k. Süvéte1,3 (Sivetice) Szent Margit t. Szakolca1,3 (Skalica) Szent György t. Szakolca1 (Skalica) Szt. Anna k. nyolcszögű Szepeshelj^-Pazsica (Spisská Kapitula) Szent Márton kol. Szepeshely3 (Spisská Kapitula) Szűz Mária k. Szepeshely3 (Spisská Kapitula) Szent András k. Szepesmindszent1,3 (Bijacovce) Szt. Kozma és Damján k. Szete3 (Kubáiíovo) Szent László t. Trencsén3 (Trencín) -vár belül 4 karéjos Túrócszentmárton3 (Martin) Szent Márton t. Vágkeresztúr1,3 (Krizovany nad Dudváhom) Szent Kereszt t. HORVÁTORSZÁG Brnazi5 (Bmaze) hatkaréjos Gojlo St. Spirit Orljavac St. Rok Prodrazi5 (Brodarica?) Rudina bencés monostor negyedkor Split2,5 hatkaréj os Toranj St. Panteleimon háromkaréjos áll áll részben áll részben áll rég. lelet áll áll részben áll áll áll részben áll oki. adat rek. alapfal áll oki. adat áll oki. adat részben áll rég. lelet rek. alap fal rég. lelet rég. lelet rég. lelet rek. alap rég. lelet oki. adat áll áll áll áll oki. adat oki. adat rég. lelet áh oki. adat rek. alapfal rég. lelet áll áll áll rég. lelet áll Trogir5 Zágráb -Medvedgrad, Szt. Fülöp és Jakab k. nyolcszögű áll Zára1 San Donato áll Zára2 dómbaptisztérium belül hatkaréjos Zára2 Sv. Orsola hatkaréjos UKRAJNA /KÁRPÁTALJA/ Ungvár^Gerény (Uzsgorod) belül 6 karéjos áll SZLOVÉNIA Braslovce13 Koper13 Janeza Krstika áll Koper13 Sv. Elijah áll Lasko13 kamer Libelice13 kamer áll Mokronog13 Sv. Mihaela áU Muta13 Sv. Janeza Krstnika áll Nagytótlak1 (Selo) Szent Miklós t áll Ptuj13 AUSZTRIA Burgenland Felsőpéterfalva (Oberpetersdorf) nyolcszögű rég. lelet Szentmargitb anya’ (Sankt Margaretben) hatszögű áll Alsó-Ausztría Aspang9 hatszögű áll Bad Deutsch-Altenburg9 áll Burgschleinitz9 áll Friedersbach9 áll Gars-Thunau9 áU Grossglobnitz9 áll Grossgöttfritz9 áll Hadersdorf am Kamp9 áll Hamburg9 áll Hardegg9 áll Kühnring9 áll Markersdorf-Neulengbach13 Laurenzikircbe pléb.t. áll Mistelbach9 áll Mö dling9 áll Obritzberg9 hatszögű torony épült rá Pernegg9 templomhoz építve áll PetroneK9 pléb.t. áll Pottenstein9 áll Pulkau9 áll Pürstendorf9 feltételezett (?) S cheiblingkir chen13 pléb. t. áll St. Valentin bei Pottschach áll 64 Thaya9 Túlin9 Weikertschlag9 Wullersdorf9 Zellerndorf9 ZwettI9 Felső-Ausztria Enns-Lorch9 Mauthausen9 Ranshofen9 Traunkirchen9 Earinthia Altenmarkt9 Althofen9 Ausserfragant2 Bad St. Leonhard9 Berg im Drautal9 Deinsberg9 Deutsch Griffen9 Feistritz ob Grades9 Feldkirchen9 Friesach9 Glantschacb9 Globasnitz9 Glödnitz9 Gmünd9 Greutschach9 Gurk9 Himmelberg9 Kappel am Krappfeld9 Malía9 Maria Saal9 Maria Wörth9 Metnitz9 Pisweg9 Radsberg9 Rechberg9 Reichenfels9 St Ágnes9 St Georgen am Sandhoí9 St Georgen nnter Stein (im Lavantthal)9 St Margarethen ób Töllerberg9 St Martin im Granitztal9 St Michael ob dér Gurk9 St Peter im Layanttal9 St Stephan bei Niedertrixen9 St Veit an dér Glan9 altemplom áll 11 szögű áll rom áll nyolcszögű áll áll nyolcszögű áll áll nyolcszögű áll fele áll áll hatszögű . áll hatszögű, pléb.t. áll áll áll áll nyolcszögű áll hatszögű áll oki. adat oki. adat áll áll áll áll áll nyolcszögű áll nyolcszögű áll áll áll kilencszögű áll áll nyolcszögű áll áll áll áll áll áll nyolcszögű áll áll áll áll áll áll áll áll St. Walburgen9 fele áll Sirnitz9 nyoícszögű áll Sittersdorf9 áll Stein im Jauntale9 áll Tigring9 áll Trefíling9 hatszögű áll Völkermarkt9 áll Waitschach9 nyolcszögű áll Weitensfeld9 nyolcszögű áll Wietíng9 (sekrestye lett) áll Salzburg Altenmarkt im Pongau9 nyolcszögű áll St Martin im Lungau9 nyolcszögű áll St Michael im Lungau9 nyolcszögű áh Stájerország Aflenz9 nyolcszögű áll Bruck a.d. Mur2’9 St Ruprecht áh Bruck a.d. Mur2 Heilig-Geist háromszög áh Frohnleiten9 hatszögű áll Gamlitz9 fele áll Geisthal9 áh Gratwein9 Miohaelskapelle oki. adat Hartberg9 áll Kindberg9 áll Köflach9 áll Lind9 áll Mariazell9 nyolcszögű áll Neumarkt9 nyolcszögű áll Pöls9 áll Ranten9 nyolcszögű áll St Georgen ob Murau9 áll St Lambrecht9 áll St Maréin9 áll St Peter am Kammersberg9 áll St Veit in dér Gegend9 áll Schöder9 nyolcszögű altemplom áll Seckau9 töredék Semriach9 apszis fele áll Tirol Telfs13 pléh.t áll CSEHORSZÁG Brno, Staré Bmo10 P. Marié rég. lelet Budec1( 10 áll Castohostice10 Sv. Barbory részben áll Őeská Trebová10 Sv. Kateriny áll 66 Dubá10 Sv. Petra a Pavla rég. lelet Holubice10 Narozeni P. Marié áll Hrádek10 Sv. Oldrich áll Hradesín10 Sv. Jirí részben áll Jemnice -Podolí10 torony áll Karlík10 Sv. Martina a Prokopa áll Kladno-Vracpice10 Sv. Mikulásé részben áll Klatovy10 Sv. Jirí rég. lelet Kostelec u Krizkú10 Sv. Martin szentély áll Levy Hradec 1‘10 rég. lelet Liboun10 Sv. Václav tornyos áll Löket -vár10 részben áll Lysá nad Labem1,10 Sv. Desideria rég. lelet MikulciceDL1’10 belül négykaréjos rég. lelet MikulciceVn.1’10 rég. lelet Mikulcice VL **10 kétkaréjos rek. alapfal Moravské Budéjovice10 Sv. Michala áll Nová Bystfice10 17,5 m átmérő rég. lelet Olomouc10 Plavec10 Nanebevzetí P. Marié áll Plzen, Stary Plzenec1, 10 Sv. Petra áll Podolí u Jemnice10 torony áll Pohansko7 rek. alapfal Prága, Bfevnov2 belül nyolckaréjos Prága, Dőlni Chabry 10 rég. lelet Prága, Hradzsin1,10 Sv. Vit négykaréjos rég. lelet Prága, Krusina10 Sv. Pankráce oki. adat Prága, Malá Strana10 Sv. Václav oki. adat Prága, Nővé Mesto10 Sv. Longin áll Prága, P?ední Kopanina10 Sv. Mari Magdalény tornyos áll Prága, Staré Mesto Sv. Krize áll Prága, Staré Mesto10 Sv. Vavrince rég. lelet Prága, Visehrad10 Sv. Martin áll Prága, Visehrad10 Sv. Jana Evangelisty rég. lelet Pravonín10 Sv. Jana Krtitele részben áll Pustimer10 Sv. Pantaleon rom Reznovice10 Sv. Petra a Pavla középtor. négykar. részben áll Ríp10 Sv. Jirí tornyos áll Sebkovice1" Sv. Mary Magdalény részben áll átepkov10 Sv. Václav áll Uherské Hradiste1,10- -Staré Mesto Sv. Michala rég. lelet (?) Uherské Hradiste-Staré Mesto kamer hatszögű áll Uherské Hradiste7-Spitálky rég. lelet (?) Tasov10 rég. lelet Tynec nad Sázavou10 Sv. Václav lakótoronnyal áll Velehrad2 hatszögű Zborovy10 Sv. Jana Krtitele tornyos áll Zelkovice10 Sv. Petra a Pavla áll Znojmo10 Sv. Hippolytos rég. lelet Znojmo1,10 P. Maria a Sv. Kateriny áll LENGYELORSZÁG Cieszyn10 Szt. Miklós áll Giecz1 palotakápolna rek. alapfal Gniezno négykaréjos rég. lelet Grzegorzowice áü Krakkó-Wawel1 négykaréjos részben áll Krakkó-óváros D kétkaréjos rég. lelet Krakkó-óváros E rég. lelet Krakkó-óváros DNY rég. lelet Ostrów Lednicki1 palotakápolna rek. alapfal Plock13 rég. lelet Poznan13 Przemysl1 palotakápolna rek. alapfal Stronia13 áll Strzelin Sw. Gotarda áll Strzelno Sw. Prokop áll Wislica fi rég. lelet Wroclaw OLASZORSZÁG Albano Laziale Santa Maria della Rotonda áll Alliate2 (?) baptisterium kilencszögü Almenno S. Bartolomeo11,12 - S.Tomé áll Aquapendente2 Santo Sepolcro áll Asti12 Santo Sepolcro nyolcszögű, templ. áll Benevento11 Santa Sofía áll Bergamo12 San Croce négykaréjos áll Bologna12 Santo Stefano áll Brescia11 Duomo Veccbio áll Brescia12 San Faustino in Riposoáll Brindisi12 S.Giovanni-S.Sepolcro áll Calderara di Reno11 Sacemo S. Elena áll Casteseprio12 San Paolo hatszögű rom Firenze baptiszt érrum nyolcszögű áll Forli12 S. Marié déllé Grazié di Fomó áll Gorga11,12 S. Maria Assunta elliptikus áll Lizzano in Belvedere 11 SanMamante áll Lucca12 S. Maria della Rotondaáll Mantova11,12 San Lorenzo áll Milano San Aquilino kápolna áll Montegabbione12 Scarsuola nyolcszögű áll Montesiepi11,12 San Galgano áll 68 NovacellaI2-Bressanone San Michele áll Panna baptisztérium nyolcszögű áll Perugia12 San Ercolano nyolcszögű áll Perugia San Angelo áll Pieveb ovigliana11 San Ginsto áll Pisa12 San Sepolcro templ., nyolcszögű áll Pisa baptisztérium áll Ravenna San Vitale nyolcszögű áll Ravenna Teodorik mauzóleuma áll Ravenna battistero degli ariani nyolcszögű áll Ravenna battistero neoiano nyolcszögű áll Róma12 SanTeodoro áll Róma lateráni baptisztérium nyolcszögű áll SanMaroto11 San Giusto áll Schenna San Giorgio áll Silanus11 Santa Sabina áll Siligo11 S. Maria Mesumundu áll Torino12 Sacra di S. Michele - S. Ambrogio rom Venzone San Micbele áll Vignola12 Santa Maria in Tortiliano áll Vigolo Marchese12 San Giovanni áll SPANYOLORSZÁG Cervera11 San Pere el Gros áll Pobla de Lillet11 Sant Miquel áll S ego via Vera Cruz templomos áll PORTUGÁLIA Tomar templomos áll NÉMETORSZÁG Aachen1 palotakápolna 16-szögű áll Altötting2 Gnadenkapelle áll Bamberg1 Szt. András t. Dreihausen rek. alapfal Drfiggelte kapelle 12-szögű áll Essen1 Fulda Michaelskirche áll Goslar1 Máriát. Groitzsch-Wiprechtsburg rek. alapfal Grosscomburg2 Klosterneuburg2 Agnes-kapelle kilencszögű Kobern2 Ludwigstadt2 Metüach1 Máriát. nyolcszögű áll Oeversee St. Georg áll Siegen2 Trier2 Wimpfen im Tál1 Szt. Péter t. Würzburg2 Marienkirche áll FRANCIAORSZÁG Abbaye d’Honcourt lebontva Cbamb on-sur-Lac baptistérie áll Compiégne1 Mária t. Germigny-des-Prés kilenc osztató, tér áll Lanleff Sainte Marié rom Metz1 St. Lambert Neuvy2 Saint Sépulcbre llkaréjos - áh Ottmarsheim1 Máriát. nyolcszögű áll Párizs2 templomos lebontva Planés2 háromkaréjos Quimperlé Saint Croix áll Rieux-Minervois2 l’Assomption 14 szögű áll Saint Riquier1 rég. lelet Senones2 Notre-Dame húsz-szögű Thionville1 lebontva LUXEMBURG Yianden2 BELGIUM Brügge1 Szt. Donit Leuven1 Szt. Péter t. Liége1 Szt. János t. HOLLANDIA Groningen1 Szt. Walpurga Nijmegen\'-Valkhof St. Nikolaaskapel nyolcszögű áll EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Cambridge Holy Sepulchre templomos áll Dover2 templomos rek. alapfal London2 Holy Sepulchre templomos áll Maplestead2 St. Johns templomos áll Northampton Holy Sepulchre templomos áll Orphir rom DÁNIA Bjernede14 áll Horné14 áll 70 Nyker14 Allé Helgener áll Nylars14 S. Nikolaus áll Olsker14 S. Olaf áll 0sterlars14 S. Laurentius áll Thorsager14 áll SVÉDORSZÁG Agn estad14 rek. alapfal Bromma14 áll Dimbo14 lebontva Hagby14 áll Helsingborg14 kapel i Kaman lebontva Kiástad14 lebontva Munsö14 áll Skörtorps14 áll Solna14 áll Tjarstad14 lebontva Várdsberg14 áll Valleberga14 áll Voxtorps14 áll NORVÉGIA Tönsberg St. Olaf rek. alapfal Jegyzetek a melléklethez: 1 Gervers-Molnár Véra: A középkori Magyarország rotnnáS (Akadémiai K., 1972) 2 Csemegi József: Középeurópa románkori centrális templomainak építészet-történeti kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi közlemények IVÖ, 1960) 3 Martin Vanco: Stredoveké rotundy na Slovensku (Bratislava, 2000) 4 Valter Ilona: Árpád-kori téglatamplomok Nyugat-dunánfnlon (MATAM, Bp., 2004) 5 Guzsik Tamás: Beszélő kövek /Gondolatok a magyar kőépítészet első emlékeiről/ (Architectura Hungáriáé, 1999) 6 Horváth Zoltán György - Gondos Béla: Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai (Romanika K., 2003) 7 települések internetes honlapja 8 Fodor József régész szóbeli közlése 9 Wolfgang Westerhoff: Kamer in Österreich und Südtirol (St Pölten - Wien, 1989) 10 Seznam románskych rotund v Öesku (Wikipedia) 11 Paolo Galiano: La Rotonda di San Galgano e la chiese a pianta circolare (internet) 12 Chiese circolari medievali (internet) 13 Veronika Gervers: Les rotondes de l’époque dans la Hongrie médiévale (internet) /Megjegyzés: A szerző utal még Ausztriában Petschnig, Szlovéniában pedig Previje és Vis helységekre is, de ezek térképen nem találhatók/ 14 Rundkirke (internet) 72 ISBN 978 963 89 0187 3 7 8 9 6 3 8 90 1 8 7 31 |
