* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.01 MB | |
| 2020-04-22 11:20:42 | |
 | |||||||
Nyilvános  458 | 1112 | Cím: A kanizsai Városi Tanács igazgatási és bírói tevékenysége a vár lerombolását követő év végéig (1690-1703) | Szerző: Rózsa Miklós Szerz. közl:szerk. Rózsa Miklós (1924-2003) Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Köre, 1999 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/21. Eto: 352(439)Nagykanizsa"1690/1703" ; 347.96/.99(439)Nagykanizsa"1690/1703" ; 34(439)"1690/1703" ; 342.56:352.076(439)Nagykanizsa"1690/1703" ; 943.9(439)Nagykanizsa"1690/1703" ; 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: Nagykanizsa ; közigazgatás ; bírói gyakorlat ; bírói jog ; 18. század Szakjel: 350 Cutter: R 91 Nyelv: magyar, német Oldal: 82 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: N AQYKAN IZSAI HONISMERETI FÜZETEK Dr. Rózsa Miklós 21 A kanizsai Városi Tanács igazgatási és bírói tevékenysége )9 a vár lerombolását követő év végéig (1690—1 703.) 0 >1 Dr. Rózsa Miklósnak a NAGYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK 21. számaként 1999-ben megjelent A kanizsai Városi Tanács igazgatási és bírói tevékenysége a vár lerombolását követő év végéig című tanulmánya 63. oldalán levő 207—216. sz. jegyzetek sorszámozása helyesen 192—201. 9/1 Dr. Rózsa Miklós A KANIZSAI VÁROSI TANÁCS IGAZGATÁSI ÉS BÍRÓI TEVÉKENYSÉGE A VÁR LEROMBOLÁSÁT KÖVETŐ ÉV VÉGÉIG (1690—1703.) Nagykanizsa 1999 Kiadja: Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával a Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre Felelős kiadó: Dr. Cseke Ferenc A német nyelvű tartalmi összefoglalót fordította: Timitz József © Dr. Rózsa Miklós ISSN 1216 3724 ISBN 963 03 7968 6 Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda Kft., Nagykanizsa Tipográfiai munkák: Lengyák András Felelős vezető: Brenner Árpád 2 TARTALOMJEGYZÉK A tanácsi j egyzőkönyvi kötet ............................... 6 Egyéb források.............................................. 10 II. A tanács jogállása, szervezeti változások és az igazgatási tevékenység az 1691-—-1702. években................................... 12 III. A tanács bírói j oghatósága az 1691-—-1702. években............ 19 A bírói joghatóság alakulása............................... 19 A pallosjog alapján folytatott első büntetőperes eljárás...... 20 Vesztőhely és pellengér felállítása......................... 26 IV. Kanizsa 1703-ban............................................. 28 A vár lerombolásának következményei......................... 28 Gracich Jakab báró lesz Kanizsa fóldesura................... 29 Kanizsa területe és lakossággá 1703-ban......................3S V. A tanács tagjai, ülései és az ülések jegyzőkönyvezése 1703-ban. 35 VI. A tanács igazgatási jogkörben hozott határozatai 1703-ban...... 38 VII. A tanács bírói joghatósága alapján tárgyalt jogviták 1703-ban. 39 VIII. Jogalkalmazás az 1703. évi ítéletekben........................ 45 Jegyzetek............................................................ 49 Könyvtári források rövidítéseinek jegyzéke........................... 65 Német nyelvű tartalmi összefoglaló................................... 69 Mutatók ............................................................. 72 Személynévmutató............................................ 72 Helynevek és egyéb földrajzi nevek mutatója................. 73 Tárgymutató................................................. 74 3 I. BEVEZETÉS Kanizsának 1690. április 13-án atörökuralom alóli felszabadulását követően a Dráva és Száva menti magyarországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottság (Römfisch] kai[ser]l[iche] auch königlfiche] zu Visitirung und Einrichtung dér neuen Acqinsten in Hun-garn, gégén derDrau, unddem Saufluss Deputierte Commission) által szervezett és kinevezett Városi Tanács 1690. június 16-án tartott alakuló ülésével kezdte meg tevékenységét. Tevékenységéről tudósító alapvető, s ekként egyik legfontosabb forrás az alakuló ülésről szóló bejegyzéssel kezdődő tanácsi jegyzőkönyvi kötet.\' Az alakuló ülésen felolvasták az említett császári és királyi bizottság által a város túrájának és tanácsának adott, Kanizsán 1690. június 15-én kelt instruc-tiot,- amely a tanács tagjait kötelező magatartási szabályokat, továbbá szervezeti és működési előírásokat, feladatmeghatározásokat, valamint ügyrendi szabályokat, de a tanács bíráskodási jogkörrel való felruházását és ezzel kapcsolatos szabályokat is tartalmaz. Ugyanakkor írásban válaszolt a császári és királyi bizottság, melynek vezetőj e báró Tullio Miglio udvari kamarai tanácsos (Hofkammer-rath) volt,3 a bíró és a tanács által benyújtott kérésekre és kérdésekre/ Az alakuló ülésről készült jegyzőkönyv, valamint a császári és királyi bizottság által adott instructio és válaszirat alapján vizsgáltuk és mutattuk be a török alól felszabadult Kanizsa Városi Tanácsának 1690. évi igazgatási tevékenységét (Rózsa, 1992), majd ugyanezen évi bírói tevékenységét és ehhez csatlakozóan a Tanács bírói joghatóságának 1690. utáni alakulását (Rózsa, 1996/1). A Városi Tanács 1690. évet követő évtized alatti igazgatási és bírói tevékenysége módszeres vizsgálatára és ilyen vizsgálat eredményeinek-bemutatására még nem került sor. Ezért tűztük feladatunkul e tanulmány megírását és körzeadását. Atő rök alóli felszabaduláskor,, noviter acquisita " területként a bécsi Udvari Kamarának alárendelt budai Kamarai Felügyelőség (Cameral Inspection), 1690. július 13-ától Budai Kamarai Adminisztráció (Ofnerische Cameral Administra-tion)5 alá tartozóvá vált város 1703-ban megszűnt kincstári tulajdonban lenni, mert uralkodói rendelkezés folytán báró Gracics Jakab tulajdonába került. Az ő földesurasága 1717-ben szűnt meg, amikor báró Szapáry II. István1’ lett Kanizsa ura. A Városi Tanács báró Gracich földesurasága alatti igazgatási és bírói tevé- 5 kenys\'égének vizsgálata értelemszerűen magával vonja az előző, tehát a tanács megalakulásának évét követő évtized alatti tanácsi tevékenység feltárását is. Az ez időszak alatti tanácsi tevékenységről, mint látni fogjuk, a tanácsi jegyzőkönyvi kötet sajnos nem tudósit. Abban a kedvező helyzetben vagyunk azonban, hogy rendelkezésre állnak a tanács felsőbb szervei által adott instructiok és válasziratok, amelyek a tanács 1690. és 1703. közötti tevékenységének megismeréséhez elsődlegesen nyújtanak adatokat. Lényeges adatokat őriznek és ezért a kanizsai Tanács története szempontjából elengedhetetlen források a Budai Kamarai Adminisztráció kanizsai tárgyú, valamint Kanizsát is érintő egyéb iratai. Mind e források közül elsőként a tanács említett jegyzőkönyvi kötetével kell megismerkednünk. Ezt követően szólunk az előbb említett egyéb forrásokról. A tanácsi jegyzőkönyvi kötet A tanácsi jegyzőkönyvi kötetet annak irattani külső és belső ismertető jeleire kiteijedően már korábban bemutattam {Rózsa, 1996/2. 119—123.), miért is most csak a kötet tagolását ismertetem. . A kötet a Városi Tanács 1690. június 16-án tartott első üléséről készített német nyelvű jegyzőkönyvvel kezdődik, maid a korunkban történt oldalszámozás szerinti 44. oldalon befejeződően az 1690. évi tanácsülések jegyzőkönyveit találjuk. A 45. oldalon egy, az olvashatatlanságig elhalyányodot, vélhetően törlési szándékkal tudatosan elhalványított bejegyzés, ez alatt pedig egy jól olvasható • 1722. évi,\'tehát e helyre utólag került bejegyzés van. E bejegyzés utáni üres helyet követő, 46—50. oldalon •— az előző oldalaktól eltérően ■—• tintával és vonalzó használatával húzott vonalakkal keretezetten „jOanisa ” cím alatt egy jól olvasható írással írt, de dátum nélküli, latin nyelvű bejegyzést találunk. Ez tartalma szerint egyrészt tömör várostörténeti visszaemlékezés, másrészt a város közjogi jogállásában bekövetkezett változásokra utaló feljegyzés, amely azzal fejeződik be, hogy a várat lerombolták 1702-ben (demolata est 1702)7 Ezt követően, a visszaemlékezés írásáéval azonos írással és ugyancsak latin nyelven írva, .iSeauentia habét et observat Statuta ” cím alatt a város által alkotott statútumok, szabályrendeletek 23 pontba foglalt latin nyelvű felsorolása olvasható. E bejegyzés kelet nélküli. Mindezek azonos írásától eltérő írással írva, az 51. oldalon kezdődően, de ezen az oldalon is •—• igaz, hogy már csak részlegesen •— keretezve és a várostörténéti visszaemlékezés, valamint a szabályrendeletek írásától eltérő írással, és német nyelven írva találjuk az 1703. évi tanácsüléseken történtek bejegyzését. Ezek szerint a szóban forsó kötetben nincsenek az 1691—1702. években volt 6 tanácsüléseken készült jegyzőkönyvek. Lehet, hogy ez összefüggésben van a városi írnok elbocsátására 1696. október 8-án adott rendelkezés indítékával. A város török alóli felszabadulását követően a tanácsot életre hívó császári és királyi bizottság, a báró Tullio Miglio bizottság a városi Írnokot 1690. június 19-én még csak jövendőbeliként említi." Ki lett az, és mikor lett Kanizsának .városi írnoka, az ismeretlen. Lehet, hogy az a személy, akitől a jegyzőkönyvi kötet azonos kézírással és rendezetten készült 1690. évi bejegyzései származnak. 1691 elejétől volt-e változás a városi írnok személyében, az ugyancsak ismeretlen. Arról azonban van adat, hogy a Budai Kamarai Adminisztrációnak a megállapítása szerint az 1696-ban működött városi írnok nyugtalan, izgató, bomlasztó életvitelű, ugyanakkor kevés tudással rendelkező személy volt, mely hivatali alkalmatlansága (Amtsbehellígung) miatt az Adminisztrációt vezető Knrz Ignác elrendelte feltétlen elbocsátását és helyette megfelelő más személy alkalmazását.9 Lehet, hogy az elbocsátani rendelt írnok magatartásához tartozott a kötelezettség teljesítés elmulasztása, esetleg a jegyzőkönyvi bejegyzések szándékos mellőzése is. Arról nincs adat, hogy a tanács végrehajtotta-e a felettes rendelkezését. Ha igen, akkor viszont nyitott kérdés marad, alkalmazott-e a tanács új Írnokot, s ha igen, akkor mi az oka annak, hogy nincsenek ajegyzőkönyvi kötetben 1697—1702. évi bejegyzések sem. Arra a kérdésre, hogy mikor került az 1690. évi utolsó és az 1703. évi első bejegyzés közötti oldalakra a várostörténeti visszaemlékezés és a szabályrendeletek felsorolása, a kötet szerkezete alapján csak az válaszolható, hogy 1702 után, mert hiszen a visszaemlékezés az 1702. évi várlerombolás említésével végződik. Vannak azonban tények, melyek e következtetésnek ellentmondanak. A visszaemlékezés és a statútumok írása azonos a kötet kötése első táblája belső oldalára a jegyzőknek szólóan 1737-ben német nyelven versben írt és latin szövegű verssel záródó, az azonosság 1990. évi megállapítása óta pedig már sajnos elhalványodott instructio\'" írásával. Ez Caspar Mosier (alias Mosir) városi írnok/\' az 1726. április 23-ai választás óta pedig már nótárius\'2 írása. Mosiert ezt követően, az 1738. július 5-eibíróválasztáskorbírónakjelöltékA 1741. május 7-én, majd 1748. január l-jén, és 1749. január 1-jén jegyzői tisztében megerősítették,s e minőségében végzett 1754. december 13-ei jegyzőkönyvi bejegyzéssel\'^" szerepel utoljára az időrendileg 1755. február 24-ei bejegyzéssel záródó kötetünkben. Az ezt követő évek tanácsi jegyzőkönyvi kötetének hiányában egy másodlagos forrásból tudjuk, hogy 1755-ben szűnt meg városi jegyző lenni (Barbarits, 64).16 Ekként Mosier kézírása alapul vételével az biztosra vehető, hogy a várostörténeti visszaemlékezés és a statútumok bej egyzése az 1703. évi első bejegyzés előtti oldalakra történt bejegyzésükből következően 1725. február ■24-e és 1755 között, tehát utólag történt. 7 I A Canisa cím alatt felsorolt szabályrendeletek közül a 2. sorszám alatti szerint Judicatum in omnibus causis praeter Crimen Capitale habét Index cum stds [ítélethozatali joga van a bírónak az övéivel (= tanácstagokkal) minden ügyben, kivéve a főbenjáró bűntetteket]. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, Kanizsa város Tanácsa 1695. július 4-én pallosiogot kapott77. tehát főbenjáró bűncselekmény miatt is eljárhatott és ítétetet hozhatott, Ugyancsak látni fogjuk, hogy a tanács már 1696-ban főbenjáró bűntett miatt, az adott esetben gvermekölés (infanticidi-um) miatt halálos ítéletet hozott.;s Sor került azonban főbenjáró bűntett miatti éljárásra és halálos ítélet hozatalára 1714-ben és 1716-ban is.79 Tehát a főbenjáró bűntett miatti ítélethozatalt nem engedő szabályrendeleti rendelkezésnek a Canisa cím alatti várostörténeti visszaemlékezéshez kapcsolt bejegyzése csak valamikor 1716 után történhetett, s mert az az 1703. évi első bejegyzés elé került, csak utólag, mégpedig olyankor történhetett, amikor a Kanizsai Városi Tanácsnak már nem volt pallosjoga. Halis István azon az állásponton volt, hogy a Canisa című bejegyzést legalább félszáz évvel utóbb jegyezték be, mint az időbeli rend mutatja {Halis, 1915,296.)DegréAlajos {Degré, 107.) és az ő nyománKerecsé-nyi Edit {Kerecsényi, 1978, 117.) a Canisa cím alatti bejegyzésnek a jegyző-könyvi kötetbe kerülését 1722 utánra teszi, vélhetően arra alapítva, hogy e bejegyzés a jegyzőkönyvi kötetben a már említett, utólagos 1722. évi bejegyzést követő oldalon kezdődik és ebből következtették, hogy a bejegyzés 1722 után kerülhetett a kötetbe. A latin nyelvű bejegyzésnek 1702 után történése felveti azt akérdést is, hogy a kelet nélkül b<z]egyzettstatutumokalkotása mikor történt. Van-e köztük olyan, amely 1703 előtti, vagy mind 1703 utáni, s ha igen, akkor az 1703 utáni évek melyikében alkotta meg a Városi Tanács. A 2..sorsz. alatti szabályrendeletet, mint láttuk, biztos, hogy valamikor 1716 után alkotta a tanács. A többi megalkotásának ideje még vizsgálatot igényel. Az 1703. évi utolsó bejegyzés december 24-ei. A kötet ezt tartalmazó 59. oldalának elolvasása után továbblapozva, az üres 60. oldalt követően egy újabb meglepetés éri az olvasót: a 61. oldalon nem az első 1704. évi bejegyzést találja, hanem az 1714. évi első, az 1714. október 19-ei bejegyzést. Ezek szerint nem csak 1690. és 1703. május 30-a közötti több, mint 12 év, hanem az 1703. december 24-étől 1714. október 19-éig terjedő közel 11 év alatt volt tanácsi ülésekről sem került a kötetbe bejegyzés. Ennek valódi oka éppúgy nem állapítható meg, mint az 1691. január 1.-—-1703. május 30. közötti időszak bejegyzései hiányzásának oka. Az 1703. május 30-ivel kezdődött bejegyzéseknek az esztendő végén megszűnése esetleg összefügg azzal, hogy Kanizsa 1703-ban lett világi földesúri mezőváros. Az Udvari Kamarának.a Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1703. május 23-án intézett leirata Legfelső Helyről származó arról az elhatározásról értesíti az adminisztrációt, hogy Kanizsa mezőváros átengedtessék és birtokba adassák báró Gracich Jakabnak,20 ami még abban az évben meg is történt. Lehet, hogy az 1704—1714. évi jegyzőkönyvi bejegyzések elmaradásában közvetett vagy közvetlen szerepet játszottak éppen ezeknek az éveknek nagyobb részében folyt Rákóczi-szabadságharc Kanizsát érintő eseményei, és ezek következményei. Ebben az időszakban milyen volt a város igazgatása, működött-e városi tanács, s ha igen, akkor miként, erről, mint rámutattunk tanácsülési jegyzőkönyvek nem tudósítanak. A kanizsaiaknak a szatmári béke 1711. április 30-ai megkötését röviddel követő időben a Haditanácshoz intézett kérvényében-7 olvashatók szerint Kanizsa városát „a Magyarországon nem régen volt lázadáskor a lázadók nem csak feldúlták, hanem először pénzzsarolással keményen bántak vele, aztán egy részét lerombolták, a házakat felgyújtották és mindent teljesen elpusztítottak. Miközben azonban a megmaradt és 113 főt kitevő német polgárság a soha meg nem szűnő hűségének bizonyítására, 4 teljes éven át, éppúgy, mint a katonák, teljesítette hadbavonulását és őrszolgálatát, s ezért semmi mást, csak a csupasz kenyeret fogadta ú."22 Hogy ilyen közállapotok idejében nem kerültek bejegyzések a jegyzőkönyvi kötetbe, az, ha nem is elfogadható, de épp e közállapotok folytán talán érthető. Ha a Rákóczi-szabadságharc folytán beállott közállapotok lehettek esetleg okai a Kanizsai Tanácsjegyzőkönyve bejegyzései elmaradásának, azt kellene gondolnunk, hogy 1710 őszétől kezdye, amikor a Dunántúlon már nem voltak kuruc csapatok {Liptai, 1.305.) idővel mégiscsak sor kerülhetett a jegyzőkönyvi bejegyzésekre. S hogy ez mégsem történt meg, annak okát talán az 1710-ben a dunántúli megyékben már jelentkezett pestis terjedésében, az ettől való félelem kiváltotta városi közgondolkodás következményeiben kell keresni. Az év közepén a Zala-folyó mellékén, Szentgrót tájától le a Balatonig terjedt a járvány. (Dr. Magyaiy-Kossa, IV. 35—36.) Kanizsa környéki falvakban is szedte áldozatait. Kanizsa is zárlat alatt állott. (Kerecsényi, 1974, 8.). A járvány terjedésének megakadályozása érdekében a Zala vármegyei gyűlés (congregatio) 1711 .június 25-én alkotott statútumával elrendelte, hogy senki, aki egészséges helyen lakik, nem mehet fertőzött helyre. A ragálytól fertőzött helyekről pedig akkor is, ha megszűnt a ragály, a megszűnéstől számított 40 nap előtt senki az egészséges, pestistől mentes helyekre nem mehetett. {Titrbnly, 1987, 102.). 9 Egyéb források A tanács 1690 és 1703 közötti tevékenységének megismeréséhez adatokat nvúitó felsőbb szervi instrukciók és válasziratok: — a Dráva és Száva menti magyarországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottság, a. báró Tullio Miglio által vezetett bizottság által Kanizsa város bírájának és tanácsának adott; — 1690. június 15-én Kanizsán kelt instructio,22 •—■ 1690. június 19-én kelt válaszirat;’* — a Budai Kamarai Adminisztrációt vezető Kurcz Ignác által — 1695. július 4-én Kanizsán a kanizsai bíró és tanács kérdéseire adott válasz,25 ■—■ 1695. július 18-án pedig Szigetről (ma Szigetvár) a kanizsai harmincados és provisor, Paul Wibmer26 kérdéseire adott válasz;27 — a Magyar-, horvát- és szlavonországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött, és di Stigliano CaraffaKároly Ferdinándgróf császári főbiztos (Kayserlicher Principal Commissarius) által vezetett, és az ő neve után Caraffa-bizottságként említett bizottság által Kanizsa városa és vára bírájának, tanácsának és polgárainak az általuk benyújtott panaszuk elintézéseképpen Kanizsán 1698. október 24-én adott válaszirat;2" és —• ugyané bizottság által Pécsről 1698 december 1-jén küldött instructio.25\' Atanács 1690. évimegalakulása ésajegyzőkönyvikötet 1703. évi bejegyzései közötti időszakban a tanács jogállásában, szervezetében, feladataiban, bírói joghatóságában bekövetkezett változások forrásai azonban nem csak az említett instructio és felsőbb szervi válasziratok. Lényeges adatokat őriznek, és ezért Nagykanizsa története, s ezen belül a város volt tanácsa szempontjából elengedhetetlen források a bécsi Udvari Kamara közvetlen irányításával működő Budai_______ Kamarai Adminisztrációnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltára2"_______ nagykanizsai tárgyú iratai. Várostörténetírásunk ezeket az iratokat 1995-ig nem hasznosította. A jegyzőkönyvi kötet és a többi források részleges tudósítást nyújtanak a város kevésbé ismert 17. század végi, 18. század eleji társadalmi és gazdasági" viszonyairól, a közállapotokról, s így nem csak a tanács tevékenységéről tudósítanak, hanem betekintési lehetőséget nyújtanak a város és lakosai életebe. Ennek előmozdítása érdekében is ragaszkodunk következetesen atanács által tett intézkedéseknek, a tárgyalt ügyekbeli igényérvényesítéseknek, nyilatkozatoknak és perbeli eseményeknek a források szerinti részletességgel történő ismertetéséhez. A tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzésekben és az egyéb iratokban használt szavak, 10 kifejezések, nyelvi fordulatok megismerése hozzásegít a múlt közvetlenebb érzékeléséhez. Ezért az azokban rögzített tények, megnyilatkozások, döntések ismertetésénél egyes esetekben zárójelek között közöljük a forrásban használt szót, kifejezést, mégpedig a forrás szerinti írásmóddal egyezően, még akkor is, ha az nem a mai helyesírás szerinti.. tv ;W\\V 11 II. A TANÁCS JOGÁLLÁSA, SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK, ÉS AZ IGAZGATÁSI TEVÉKENYSÉG AZ 1691 1702. - ÉVEKBEN 1. A jegyzőkönyvi kötet 1690. évi bejegyzései alapján már bemutatásra került a Tanács 1690. évi igazgatási tevékenysége (Rózsa, 1992) és bírói tevékenysége. (Rózsa, 1996/1.) A jegyzőkönyvi kötet legközelebbi, tehát 1703. évi bejegyzéseinek vizsgálata előtt áttekintjük, hogy a) Kanizsa 1690. évi jogállásában, jogi helyzetében, b) az önkormányzati jogot gyakorló városi tanács 1690. évi életre hívásakor kialakított szervezetében c) a tanács feladataiban, valamint d) abban a tekintetben, hogy mely szerv gyakorolja a felügyeletet, az 1690. évet követően változás következett-e be, s ha igen, melyek voltak ezek a változások? 2, f Kanizsa a török alól 1690-ben történt felszabadulásakor mint „noviter acquisita ” terület „ quoad oeconomicum et politicum11 a budai Kamarai Felügye-lőség (CameralInspection), 1690.}u\\ívls 13-ától Budai Kamarai Adminisztráció (Ofnerische Cameral Administratiori) alá tartozó város volt. Ebből folyóan a városi közigazgatás szigorúan a Kamarai Adminisztráció irányítása, felügyelete alatt állott. Ez tükröződik az U.dvari Kamarának a Budai Kamarai Adminisztrációhoz intézett abból az 1693. évi rendelkezéséből is, mely szerint a városokat a vármegyéktől mindenütt el kell különíteni.-5\' Akanizsai Városi Tanács tartotta is magát ehhez. Szembe is szállt az egyesült Zala és S omogy vármegye52 hatóságával, amint ez kitűnik annak közgyűlésétől (Generális Congregatio-]átóX) érkezett válaszlevélből, amely szerint Kanizsa „opponálni kévánnya magát” minden vármegyei végzéssel szemben, „állétván aztat, hogy nincsen semmi depéndentiája az nemes Vármegyéiül”,55 ezzel is kifejezésre jutatva azt a törekvését, mely szerint •—- mint Degré Alajos írja ■—- igyekezett magának a szabad királyi városi jogállást megszerezni (Degré, 107.). Ennek egyik megnyilatkozása a már említett várostörténeti visszaemlékezésben olvasható az az állítás, hogy az egykor vár, melyet most (a visszaemlékezés bejegyzésekor—A szerző megjegyzése.) privilegizált mezővárosnak neveznek (Olim Praesidium nunc appelatur oppidum Privilegiatitm), a török alóli felszabadítása után az egyesített Zala és Somogy vármegyétől elkülöníttetett és mint szabad királyi város polgárokkal benépesítte-tett, kegyes protectionalis levél és vásártartási privilégium birtokába jutott (cnm 12 suisPortis a ComitatibusSimeghfiensis] etSzaladien[sis] distincta, etutLibera Regia Civitatis Civibus impopulata, Benignas Suae Mai[es]t[a]tis Protec-tionales et Privilegia mindinalia Clementissime obtinuit) .34A város „szabad ki-rályi”-nak jelölése, mint már említettük, megalapozatlan volt. A vásártartást I. Lipót király 1697. november 5-én Bécsben kelt oklevelével engedélyezte azzal, hogy évente 4 vásár tartható, mégpedig ugyanazon szabadságokkal és előjogokkal, melyekkel a szabad országos vásárok szabad királyi városokban és mezővárosokban és falvakban tartatnak (Sub iisdem omnino Libertati-bus etPraerogativis, quibus Liberae Nitndinae aliamm Liberarum ac Regiamm Civitatum Nostrarum Öppidorumque et Villarum celebrantur) ,3SIII. Károly ezt a vásári kiváltságlevelet (litterae privilegiales nundinciles) Bécsben 1722. augusztus 15-énkelt privilegialis levelével megerősítette, majd ezt 1741. július 18-án Pozsonyban kelt kiváltságlevelével (cum Litteris Privilegialibus) Mária Terézia erősítette meg/0 Figyelemre érdemes, hogy Lipót oklevele Kanizsát Civitas Canisiensi-ként, Civitas nostra-ként említi, III. Károly és Mária Terézia pedig már nem Civitas-nak, hanem oppidum Canisa nostnim-nak nevezi. * 3 Lehet, hogy Kanizsa 1697. évi kiváltságlevelében cMte-ként szereplésének is szerepe lehetett annak a megalapozatlan lokálpatrióta szemléletnek a kialakulásában, mely szerint Kanizsa libera et regia civitas volt. Az viszont vélelmezhető, hogy Kanizsának a jegyzőkönyvi kötet 45. oldalára utólag került 1722. évi bejegyzés után olvaszható várostörténeti visszaemlékezésben oppidum privilegiatum-mk nevezése az 1722. évi privilegialis levélben op-pidum-ként szereplésén alapult. A város vármegyei hatóságtól függésének említett vitatása nem volt eredményes, mert a szembenállást a vármegye „máris nagy heleken repraesentálta” és a bánásmódot illetően azt közölte, „mindenekben azt eő Fölsége k[e]g[ye]lmes Parancsolattia és Comisariatusságh ordinatioja szerént” kívánja gyakorolni/7 3. A tanácsi szervezetben bekövetkezett változásról tudósít egy 1696. évi adat, mely szerint a városban fertálvmesterek is voltak/\'* Ez azt jelenti, hogy a város török alóli felszabadulása utáni tanácsi igazgatásának szervezeti felépítésében már érvényesült területi munkamegosztás (:tüzrendészeti felügyelőknek és a veszekedések és verekedések megakadályozásával és megszüntetésével megbízottaknak a vár (Vestung) és a külváros (Vorstadt) közötti megoszlása:) (Rózsa, 1992, 117.) további tanácsi feladatok ellátására is kiterjedt. A fertálymesteri tisztség rendszeresítésére, fertály mesterek választására^ német jogterület városaiban működő Viertelmeister-ek tisztségének vélhetően a Budán és Pesten már meglevő fertálymesteri tisztség mintaként átvétel évek5’ került sor. Sem a tisztség 13 Kanizsán rendszeresítésének idejéről, sem a fertályok határvonalairól nem állnak rendelkezésre adatok. Ugyancsak nincsenek adatok a fertálymesterek feladatainak meghátározásáról. Az 1690-es évek kanizsai fertálymesterei tevékenységére a pesti fertálymestereknék 1732-ben adott hivatali utasításban meghatározott feladatoKból‘,° következtetés részben az időbeli eltérés miatt, részben a két város közti különbségeknél fogva csak részleges feladat-megismerést valószínűsít. Változást hozott a tanácsi szervezetben akiilső tanács (dér aussere Rat) 1698-ban történt rendszeresítése. A Magyar-, horvát- és szlavonországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kirendelt bizottság, a Caraffa Károly Ferdinánd által vezetett bizottság erről szóló rendelkezése szerint a Külső Tanácsnak 8 személyből kell állnia. Feladata a polgárság minden ügyének szorgalmas és felelősségteljes figyelése annak érdekében, hogy semelyik ügynél se történjék egyenetlenség. Amikor pedig a polgárságot érintő pénzügyek kerülnek tárgyalásra vagy a városi számadás kerül előtelj esztésre és megvizsgálásra, akkor a Külső Tanácsot mindenképpen meg kell hívni és annak jelen kell lennie.*" 1695-ből van az első adatunk a városi alkalmazottaknak városi pénztárnokkal (Stadt-Cammerer) bővüléséről." Már a tanácsot 1690-ben életre hívó cs. és kir. bizottság által kibocsátott in-structio szerint kellett hogy legyen ajafiácsnak szindikusa.43 Arról, hogy a tanácsnak 1690-ben völt-e már, működött-e már szindikusa, arról nincs adat. A jegyzőkönyvi kötet 1690. évi bejegyzéseiben nem fordul elő. 1696 januárjában a Budai Kamarai Adminisztrációhoz érkezett egyik beadvány küldője a tanács és a szindikus által okozott sérelmét panaszolj a.44 Egy 1697. szeptember 4-én keresztelt gyermek keresztapját, Seidenspinner Jánost syndicus civitatis-ként, s ugyanőt, mint az 1697. szeptember 9-én keresztelt gyermek keresztapját.syftífctí\'-ként jegyezték be az anyakönyvbe. 1698. január 29-én.az aznapi\'házasságkötések egyikének tanúja Syndicus huius Civitatis volt. (Neve nincs bejegyezve.)0 Tehát 1696., 1697. és 1698. évi adatok szerint a szindikusi állás be volt töltve. Seidenspinner Jánost 1695. január 11-én még nótárius civitatis foglalkozásúként jegyezték be mint keresztapát az anyakönyvbe.*"5 1695. szeptember 1-jén •—■ Klingendrath Jakab városbíró mellett — városi írnokként ír alá szerződést. Az 1695. november 23-ai jegyzőkönyvben városi írnokként, 1703. december 14-ei jegyzőkönyvben tanácstagként (Rathsverwandte) szerepel.*\'7 4." 1695-től kezdve bővül a tanács feladatköre. a/Bz^sztendő\'SííffptOTtelTónapja i-jen a tanács a Budai Kamarai Adminisztrációval kötött szerződéssel átvette a városban lévő borkimérés (Weinschank) 14 és mészárszék (’Fleischbank) utáni fogyasztási és forgalmi adó (accisá) behajtásának jogát ez alkalommal 3 évi időtartamra, majd ezt követő időre szólóan is. Az említett szerződésben vállalt kötelezettségénél fogva feladata lett a tanácsnak, hogy a kanizsai helyőrség részére az őrhelyekre (auf die Wachten) évente 428 font faggyugyertyát szállítson.4S b) 1697-től kezdve az ez év november 5-én kelt uralkodói oklevéllel adomá-nyozott, az előbbiekben már említett vásártartási jog folytán jelentkeztek új feladatok. E jog elnyerését, az azzal való rendelkezést a városnak a vásárokon és nyilvános helyeken közzétéve ki kellett hirdetni,49 és a kötelezettség teljesítéseképpen alkalmas helyen egy oszlopot kellett felállítania, hogy arra a szabad vásártartási jog jelvényét kitűzhessék.50 A vásártartási jog elnyerése folytán új feladat lett a vásári rendészet gyakorlása, ennek során a vásár zavartalan lefolyásának biztosítása. c) A feladatoknak 1698-ban bekövetkezett bővülése folytán módosult a feladatoknak a tanács tagjai közötti addigi megosztása.5\' Már a tanács 1690. évi megalakulásakor megállapított tanácsi feladatok közé tartozott a húsárak megállapítása,52 és az egyik tanácstag lett a hús, bor, kenyér és más kereskedelmi cikkek inspektora.55 1698. október 24-ei rendelkezés szerint azonban a kenyér, a hús és a sör olcsón és emberséges áron mérése érdekében az állat- és gabonaárak figyelésére, s ennek megfelelően a hús, sör és kenyér súlyuk és minőségük alapján történő értékelésére, valamint a súlyuk megvizsgálására két tanácsnokot kellett rendelni. E fogyasztóvédelmi rendelkezést 1698. december 1-jei instructiójával kiegészítette a Carajfa-bizottság: a mértékek alkalmazásánál követett eltérő, az esetek egy részében a vevők hátrányára alkalmazott gyakorlat megszüntetése érdekében a helyes mértékeket és ezek alkalmazását előíró, valamint ellenőrzését elrendelő rendelkezésével. Az ebben foglaltak szerint a tanács feladatává tette, hogy bizonyos biztosokat (gewisse Commissarios) jelöljön ki, akiknek az év különböző szakaszában az élelmiszerek árszabásának olcsósága és rendje érdekében intézkedni, valamint a mértékeket és súlyokat vizsgálniok kellett.5"\' d) A tanács tűzrendészed feladatai 1698-tól változatlanul kiterjedtek az arra való gondoskodásra, hogy a legnagyobb tűzveszélyt magában rejtő fakémények és rőzsefonású agyagkémények súlyos büntetés terhe mellett lebontassanak, és azok helyébe téglából építsenek kéményeket.55 e) 1698. évi rendelkezés szerint a tanácsnak intézkednie kellett, hogy a háztulajdonosok minden ház előtt kőből vagy téglából, vagy esetleg fából állandó gyalogjárót készítsenek.50 f) Új tanácsi feladat lett 1698-tól az elhagyott özvegyiekről és árvákról való gondoskodás és segítésük Ide tartozóan feladata lett a tanácsnak az árvák és 15 kiskörnek halála esetén várható örökségük leltárba vétele, megbízható gyámok és gondnokok kirendelése.57 g) 1690-ben a tanácsot megszervező cs. és kir. bizottság, a Zh//zo-bizottságként említett bizottság vette fel polgárnak azokat a személyeket, akik az akkori bíróválasztásnál jelen voltak. E személyeket és a bizottság Kanizsáról elutazása után az itteni harmincados által polgárnak felvetteket a harmincadosáltal a felvettekről adott értesítés alapján a Városi Tanács bocsátotta a polgári eskütételére és vonta be őket a polgári kötelezettségek teljesítésébe.54 Úgy lászik, hogy a polgárrá felvétel-nek ez a rendj e nem maradt maradéktalanul fenn, hanem a Városi Tanács is vett fel polgárokat. Ez következik a Pécsett 1698. december 1-jénkeltinstruc-tionak abból a rendelkezéséből, mely szerint a jövőben a tanács büntetés terhe mellett ne vegyen fel senkit sem polgárnak, és ne bocsásson senkit sem polgár-esküre, amíg a császáriprovisor előbb meg nem vizsgálta, hogy arra alkalmas-e. Változatlan maradt azonban az a szabály, hogy polgáreskűre a tanács bocsátotta a polgárnak felvett személyt. Megkötötte az instructiot kibocsátó bizottság a tanács kezét a polgárok kötelékéből való elbocsátás és apolgár-eskűalóli felmentés tekintetében is, mert a bizottság rendelkezése szerint a tanács ezt is csak a provisor tudtával tehette.55’ 5. A tanács működését szabályozó új rendelkezés a Pécsett 1698. december 1 -j én kelt instractionak a tanácsülések idejét és helyét előíró rendelkezéseTMíg” korábban nem volt előírva, hogy a tanács mikor és hol ülésezzen, az új rendelkezés szerint a tanácsnak hetente kétszer-háromszor, mégpedig hétfőn, szerdán és pénteken kell rendes tanácsülést (ordinarie Rathsession), s ha szükséges és a városbíró úgy találja helyesnek, akkor más napokon is rendkívüli ülést (extra ordinarie Rathsession) tartania, mégpedig minden alkalommal a rendes városi tanácsházban (in dem gewöhnlichen Stadt-Rathause),60 vagy ha a városbíró gyengélkedő (unbasslich) lenne, vagy más jelentős akadály és fontos ok forogna fenn, a bíró lakásán (in des Richters Behausung), mégpedig 9-—-11, vagy az előforduló ügyeknek és pereknek megfelelően (nachgestalt dérén vorkommenden Sach[en] und Processen) akár 12 óráig is.57 6 6. Új szabályozás lépett hatályba 1698-ban a tisztúiítás tekintetében is. Az 1690-ben eljárt cs. és kir. bizottság instructioja úgy rendelkezett, hogy az in-structio keletjétől (1690. június 15.) számított egy év után, és éppúgy, a továbbiakban is, a Városi Tanácsnak a tisztségéről a császári Adminisztráció előtt — ez utalás a Budai Kamarai Felügyelőségre, amely, mint már említettük, 1690. július 13-án Budai Kamarai Adminisztráció lett-—• le kellett mondania és tőle új választás elrendelését kellett kérnie.5-’ Az 1698. évi instrukció ezt a rendelkezést 16 fenntartotta, de annak kiemelésével, hogy különösen a városbírónak és a pénztárnoknak kell, mégpedig nem a Budai Kamarai Adminisztrációnál, hanem a kanizsai császári provizomál, éspedig ennek lakásán lemondania (dem alldaigen kaisf srlichenj Provisorn in dérén Behansungzu resignieren), s őt kell megkérni, az új tisztújításra. A provisomak a tanácstagok közül három jelöltet kell kiválasztania és előterjesztenie, neki kell összegyűjtenie a szavazatokat és neki kell a választás jóváhagyását kérnie a Budai Kamarai Adminisztrációtól, majd az egészpolgárság a rendesen használt városi tanácsházban a kanizsai provisor jelenlétében (kinek a szavazatokat is egybe kell gyűjtenie) bírót és pénztámokot választ, akiknek a provisoratusnál a választás megerősítését kell kérniök, s ugyanannál, a kamarai házban (in dem Cameralhause) az esküt le kell tenniök. A tanácsnak maga által választott tanácstagokat nem szabad a császári Kamarai Adminisztciótól kapott írásbeli megerősítés nélkül befogadnia. Hasonlóképpen nem szabad a tanácstagnak felverteket és megerősítetteket a Kamarai Adminisztráció írásbeli hozzájárulása nélkül elmozdítania.65 7. A Városi Tanács felettes szerve a tanács 1690. évi megalakításakor az újszerzeményi területekre beállított császári közigazgatás (in den Acquisten angestellte kais[erliche] Administration) lett.6\'\' Ez, mint már említettük, a bécsi Udvari Kamarának alárendelt Budai Kamarai Felügyelőségből (Cameral In-spection) Budai Kamarai Adminisztrációvá (Ofnerische Cameral Administration) átalakult szerv volt. Ennek vezetője,KurzIgnác a Városi Tanács kérdéseire Kanizsán 1695. július 4-én adott válasziratában azt is közölte, hogy azért mert a Budai Kamarai Adminisztráció messze esik, ennek helyébe a tanács és az egész polgárság fölé az itteni császári harmincadost, Paul Wibmert állítja.65 1698. december 1-jével elrendelt szervezeti változás szerint a Városi Tanács közvetlenül alárendelve változatlanul az itteni császári provisomak (aki változatlanul Wibmer Pál) van, azután a pécsi császári kamarai kormányzónak66, s csak ezt követően a Budai Kamarai Adminisztrációnak.67 8. A tanács igazgatási tevékenysége változásának ismertetéséhez kapcsolódóként szólunk a tanácsnak eZ időszakban rendszeresítettpecsétjérői. A török alól felszabadult város első tanácsának a tanácsot kinevező császári és királyi bizottsághoz intézett kérelmeire adott válasziratában a bizottság a régi kiváltságokhoz tartozóként említett városi pecsét (alté Freyheiten, als Stadt Insigl) ügyében azt közölte, hogy a pecsétnek semmi nyoma, de lehetőséget látott a bizottság az ez ügybeni intézkedésre.61\' A szervezeti és feladatbeli változások folytán kialakuló ügyintézésbeli fej lődés-hez tartozó írásbeliséggel járó pecsét ügyét a város bizonyára továbbra is éberen 17 kezelte. Ennek tulajdonítható Kurznak a tanács által felvetett ügyekben 1695. július 4-én adott válaszirata, mely szerint WirdkeinBedenken getragen, sondern bewilliget dós Stadt Sigill auf angebrachte Weiss, namlich mit einen einfachen Adler in dem Schnabei einen Zweig, und mit einen Fuss ein halben Mondschein Juhrend verfertigen zu können, tehát minden további gondokodás nélkül engedélyeztetik, hogy a városi pecsét az előterjesztett módon, tehát egy egyszerű sassal amely a csőrében egy ágat és egyik lábával egy fél holdat tart, elkészíttessék.05\' O 18 III. A TANÁCS BÍRÓI JOGHATÓSÁGA AZ 1691—1702. ÉVEKBEN A bírói joghatóság alakulása A Kanizsai Városi Tanácsbíróijoghatóságának az 1690. június 15-ei szabályozás70 szerint történt megállapítása, és ezzel összefüggésben egyfelől a polgári perekben fellebbezés esetén eljáró szervként a Budai Kamarai Felügyelőség kijelölése, másfelől a büntetőperekben hozott ítélet végrehajtása előtt az ítéletnek a Felügyelőség által történő jóváhagyásához kötése a tanács bírói tevékenységét a magyar jogszolgáltatási szervezeten kívülre helyezte. Ez a helyzet változatlanul megmaradt a Kamarai Felügyelőségnek Budai Kamarai Adminisztrációvá alakulása után is. Megmaradt az Adminisztrációt vezető Kurz Ignác által a kanizsai bírónak és tanácsnak 1695. július 4-én Kanizsán adott válasziratában, és Wibmer provisomak és harmincadosnak Szigetről (ma Szigetvár) 1695. július 18-án küldött válasziratban elrendeltek7\' idején, és mint látni fogjuk, az ezt követő szabályozás idején is. A Kurz Ignác válaszirataiba foglalt szabályozás szerint a polgári ügyekben első fokon való ítélkezést a Budai Kamarai Adminisztrációnak való alárendeltséggel a Városi Tanács gyakorolta. Egyidejűleg a Városi Tanács pallosjogot (ius gladii) kapott a várkerület (Burgfriedt) területére7-7 kiterjedő illetékességgel és azt úgy gyakorolhatta, hogy az előforduló bűntetteseket fogságba vethette (die vorkommende Maleficanten in Verhaftziehen), a törvény szerint szokásos kihallgatási forma betartásával vallathatta (Juxta Articolos mit Formierung dér ge-wöhnlichen interrogotoria examiniren), és indokolt ítéleteket hozhatott. Az ítéletet azonban csak akkor hajthatta végre, ha azt a Budai Kamarai Adminisztráció a hozzá intézett felterjesztés után jóváhagyta. A Városi Tanács a bíráskodási jog elvesztésének terhe mellett nem volt jogosult semmiféle kínzást alkalmazni. Kurz Ignác a kanizsai bírónak és tanácsnak küldött válasziratában elrendelte^\'\' hogy egy vesztőhelyet a város előtt, mégpedig ott, ahol az a legkényelmesebbnek tartatik (mán am bequembsten zu sein erachtet), a várban pedig egy pellengért haladéktalanul fel kell állítani.7-5 Ugyanekkor értesítést adott, hogy mind a várkerületben, mind azon kívül a várparancsnoknak van fenntartva a büntető bírás- 19 kodás gyakorlása a katonai bíráskodás elé tartozó egyének felett, akik közül a várőrséghez számítandó huszárok és gyaloghajdúk is értendők.” 1698. december 1 -jén a Magyar-, horvát- és szlavonországi új szerzemények megvizsgálására és rendbehozatalára kirendelt császári és királyi bizottság Pécsett kelt instructiójában a Városi Tanács bírói hatáskörét a kiadásakor hatályos szabályozással egyezően állapította meg. Eltérő azonban az instructionak a polgári perekben előtérj esztésre kerülő fellebbezések elbírálására megállapított hatásköri rendelkezése. E szerint a Városi Tanács polgári perekben hozott ítéletei elleni fellebbezés elbírálása már nem közvetlenül a Budai Kamarai Adminisztráció hatáskörébe tartozik. Az instructio 6. pontja szerint a Városi Tanács ítéletével meg nem elégedőnek módja van a kanizsai császári provizomál, folytatólagosan pedig a császári kincstári kormányzónál Pécsett, majd ez után a Budai Kamarai Adminisztrációnál az ügyet tovább tárgyaltatni és ítéletet onnan várni. E szerint a polgári perekben az eddigi fellebbezési eljárás helyébe három fórum előtt folyó jogorvoslati eljárás lépett. A büntető ügyekre vonatkozó szabályozás változatlan maradt. Tehát a meghozott ítéletet a végrehajtás előtt a Budai Kamarai Adminisztrációhoz fel kell terjeszteni.” Ez a szabályozás volt irányadó a tanácsi jegyzőkönyvi kötet 1703, évi bejegyzései szerinti polgári és büntető peres eljárásokban . A pallosjog alapján folytatott első büntető peres eljárás A pallosjog elnyerése folytán módja nyílott Kanizsa Város Tanácsának, hogy halállal büntetendő (főbenjáró) büntettt miatt is eljárjon és ítéletet hozzon. Kitrz Ignác említett 1695. július 4-ei válasziratát nem sokkal követően. 1695-ből van az első adatunk arról, hogy a Városi Tanács pallosjoga alapján járt el. Ez indokolttá teszi, hogy mind az ítélethozatalt megelozőTmind az azt követő eljárási: cselekményekről tudósító iratokat, mint a Kanizsai Városi Tanács pallosjoga gyakorlása alapján folyt első és várostörténet írásban eddig nem említett per iratait tüzetesen vizsgáljuk és mutassuk be, s ez által feltárjuk miként, s ugyanakkor milyen szabályozás ismereteinek hiányában j árt el és hozott ítéletet a tanács. Az üggyel kapcsolatos legrégebbi irat az áristomba^ele_tt_szeraély_L6A5, november 23-ai első kihallgatásáról és vallatásáról. (Vérkör undExamen) készült német nyelvű jegyzőkönyv. Ebből tudjuk meg, hogy a Kanizsától egy mérföld (Meil)76 távolságra fekvő Pólón nevűként bejegyzett faluban77 született Katalin nevű 40 éves római katolikus vallású nő7S ellen, saját gyermeke megölésének büntette (crimert infanticidii) miatt folyt az eljárás. 20 A kihallgatási jegyzőkönyv hasábosán készült A baloldali hasábban az általánosságban (in communi) feltett kérdések és az előre megszerkesztett kérdőpontok (interrogatoria), a jobb oldali hasábban a vizsgálat alá vontnak a válaszai (responsoria) találhatók. Az általánosságban feltett első 4 kérdés: 1. a vizsgálat alá vont neve, 2. életkora, 3. születési helye, 4. vallása. A további 19 kérdés a cselekmény motívumaira, idejére, elkövetési módjára, esetleges bűntársakra vonatkozik. Ezekből és az ezekre adott válaszokból kitünően a vizsgálat alá vont nő egy német katonától a nagyböjt első hetében75 esett teherbe, mégpedig erőszak útján. Arra a kérdésre, hogy a vizsgálat alá vont miként vitte véghez a gyermek megölését, a nő azt válaszolta, hogy nem tudta, hogy a gyermek élve vagy holtan jött a világra, nagy hideg volt, a gyermeket szalmára fektette, s amikor újból hozzá ment, hogy elhozza, az már merev volt. A jegyzőkönyv szerint a vizsgálat alá vont a jegyzőkönyvből ki nem tűnő időben másodszor is és harmadszor is ki lett hallgatva, amikor is mindkét alkalommal az eredeti vallomása mellett tartott ki. Erre tekintettel ezt azzal akéréssel írták meg a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy közölje, mit kell a vizsgálat alá vonttal kezdeni. Azért, mert jó hosszú ideig (ein gesaumer Zeit) válasz nem jött, 1696. január 13-án negyedszer vallatták a nőt, mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy ha kellő időben nem fog\'beismerő vallomást tenni, akkor minden szigorral (mit aller scharffe) fogják arra kényszeríteni. Tortúrával nem fenye-■ gethették, mert hiszen a tanácsot pallosjoggal felruházó rendelkezés™ szerint a tanács tortúrát nem alkalmazhatott. A terhelt a szigorral fenyegetést követően vallotta, hogy a gyermek élve jött a világra és beismerte, hogy a gyermek nyakát egy kicsit kitekerte (habé ihn ein wenig den halss imgetraét). 1696. március 28-án ötödik kihallgatásnak vetették alá a terheltet, aki mindent úgy vallott, mint korábban, és ez alkalommal is beismerte, hogy az élve világra jött gyermek nyakát kissé kitekerte. A bíróság név szerint felsorolt tagjainak azonos állásfoglalása után végítélet (Endt Vrt[si]l) kihirdetésére került sor. E szerint „Katalin nevű nőszemély, mert szörnyű bűnével Istent, a legfőbb jót megsértette, a keresztény közösséget megbotránkoztatta, V. Károly Császár büntetőtörvénykönyve (Kctyser Cári des 5ten Rechtens Halsgerichtsordnung)m alapján jól megérdemelt büntetésként, valamint mások visszatartására és példaként legyen pallossal kivégezve (seje mit dem Sclmerdt von Leben zu dem Todt hingerichtet yverden), azonban ezt a Tekintetes Budai [Kamarai] Adminisztráció által történő megerősítés (Ratifica-tion) alapján.” V. Károly császárnak az ítéletben hivatkozott büntetőtörvénykönyve, a Caro-lina 131. articulusában rendelkezik a gyermeköl és bűncselekményéről, azonban 21 nem határoz meg élesen körülhatárolt tényállást. A 131. articulüs nem írja elő sem azt, hogy az áldozat házasságon kívül, sem azt, hogy újszülött legyen. Az előírt büntetés a vízbefojtás (poena cullei, a latin culleus = bőrzsák szóból eredően) volt. A Carolinát követő évszázadokban a 131. articulus alá vonták valamely kis gyermeknek a házasságban vagy azon kívül élő anya, vagy az apa (vagy adott esetben a nagyszülők) által történt megölését. Az ún. tisztességmentés motívumának az enyhébb büntetés érdekében való figyelembevételére a 18. századig nem került sor. A halálos ítélet végrehajtási módjának általános enyhülése folytán azonban a vízbefojtást kiszorította a kard általi kivégzés/2 Az általunk vizsgált kanizsai ügyben a terhelt első kihallgatása a városbíró/2 egy tanácstag44 és a városi őrmester (’Stattwachtmeister)85 előtt történt. Nem tűnik ki a jegyzőkönyvi kötetből, kik examináltak másodszor és harmadszor. Az 1696. január 13-ai negyedik examinálás a városbíró, ajegyzőkönyvbenPráros obering- ként/5 szereplő személy4\'7, három tanácstag44 és a városi őrmester jelenlétében történt. Ötödször a városbíró, a jegyzőkönyvben ez alkalommal is Primus obering-ként szereplő, név szerint ugyanez a személy, valamint három tanácstag,\'w a városi őrmester, továbbá két fertálymester (Viertlmaister)90 és öt esküdt polgár (geschworene Bnrgfer])91 előtt vonták kérdőre a terheltet és ugyanezek egybehangzó állásfoglalása alapján került sor az ítélethozatalra. A jegyzőkönyv végén olvasható ítélet utáni aláírás szerint azt a bíró és a tanács a polgárok választmányával együtt (sambt den aiiszschuss dér Burg[erJ) hozta meg.w Nem tűnik ki a jegyzőkönyvből, hogy az élj árás alá vont hol lakik, hogy mikor született a gyermek, és mikor került áristomba az anyja. E két esemény a rendelkezésre álló adatokból (a teherbeesés idejéből és az első kihallgatás napjából) következtethetően 1695. novemberben —• vélhetően második felében — történt. Nem lehet a születés napját keresztelési anyakönyvből sem megállapítani, mert az anya az examinatio során feltett arra a kérdésre, hogy a gyermeket megkeresz-teltette-e, azt válaszolta, hogy nem. Nincs adat arról, hogy a tanács mikor és hogyan szerzett tudomást a bűncselekmény elkövetéséről. Nem ismeretes, hogy a kihallgatás kérdőpontjait ki dolgozta ki, hogy a kérdéseket a jelenlevők melyike tette fel, a válaszokat, majd a további jegyzőkönyvet ki írta, és az ítéletet ki szövegezte. Az ítélet szövegezőjének valamelyes jogi ismerete kellett, hogy legyen, mert az ítéletben hivatkozás történik V. Károly császár bűntetőtörvénykönyvére (Hálsgerichtsordnung), és arra, hogy az ítélet végrehajtásához annak a Budai Kamarai Adminisztráció által történő ratifikációja szükséges. Nincs adat arról, hogy a tanács az ítéletet annak ratifikálása végett mikor terjesztette fel. Az Adminisztráció azonban késlekedett a ratifikálással és annak a 22 tanáccsal történő közlésével. A tanács 1696. július 9-én különböző ügyekben az Adminisztrációnak küldött felterjesztésében azt kérte, hogy az Adminisztráció a már oly hosszú ideje (so láng) áristomban ülő gyermekgyilkos nőre vonatkozó” végítéletet (Entliche Sentenz) küldje meg, mert azt végre akaija hajtani." A Budai Kamarai Adminisztráció 1696. július 24-én visszaküldte a felteij esztett bűnügyi vallomásokat (Criminal bekantmissé), mégpedig avégett, hogy a tanács a kérdéseket V. Károly császárnak az ítéletben hivatkozott, de, — mint az Adminisztráció megállapította, —• a tanács által kevésbé alkalmazott büntetőtörvénykönyve szerint szerkessze meg, és a szükséges intézkedés végett küldje meg. Az Adminisztráció egyben annak érdekében, hogy a t anács a kérdéseket tökéletesebben szerkessze meg, mellékelten egy mintát küldött.94 1696. augusztus 21 -én a Budai Kamarai Adminisztráció a tanács által végrehajtott examinatio jegyzőkönyvét és az ítéletet—követve a budai és pesti gyermekölési perekben folytatott gyakorlatát (BorzA 1962,141.) — megküldte Becsbe az Udvari Kamarának. Felteqesztésében utalt arra, hogy habár gyermekgyilkosság esetében egy esküt tett bába, sebész vagy orvos által végzendő rendes szemle kívánatos (eine ordentliche beschau von geschwornen Hebame, Chmrgis oder medicis vorzunehmen gebühref), s ez a tanács elővigyázatlansága folytán elmaradt, de a negyedszer és ötödször történt kihallgatáskor tett vallomásokból következően egyértelmű, hogy az eljárás alá vont a gyermekét megölte. Erre alapítva az Adminisztráció szükségesnek tartotta, hogy az, aki ezt megtette, azt karddal végezzék ki (dass Sie von Leben zum Todt dnrchs Sckwerd hingerichtet werden solle).95 Az Udvari Kamara szeptember 14-ei válaszirata szerint a megismert tények és a büntető tényállás megkövetelt elemeinek egyezősége, tehát a corpus delicti nincs eléggé ismertetve. Válasziratában az Udvari Kamara egyben haladéktalan információt vár arra nézve, hogy hol a megölt gyermek holtteste, eldobták, elrejtették vagy a halálát követően mindjárt vagy ha nem, akkor mennyi idő múlva temették el. Ezért az Adminisztráció 1696. szeptember 25-én arra utasította a tanácsot, hogy haladéktalanul adjon információt a megölt gyermek testének hollétéről.96 A tanács egyfelől az Adminisztráció 1696. julius 24-ei leirata szerinti, másfelől szeptember 25-ei leirata szerinti rendelkezésének úgy tett eleget, hogy az 1695. november 23-ai első examinatio során feltett kérdésekkel és az azokra adott válaszokkal kezdődő jegyzőkönyvet részbeni szövegmódosításokkal újból elkészítette, s ebbe belefoglalta, hogy a gyermek holtteste szakértői szemléjének megtörténte után azt eltemették. A vizsgálati j egyzőkönyv e második változatának felterjesztésével tett eleget az Adminisztráció az Udvari Kamara 1696. szeptember 14-ei rendelkezésének.97 23 A vizsgálati jegyzőkönyv új változata is az 1695. november 23-ai dátum, mint az első examinatio és kihallgatás napjának megjelölésével kezdődik, amit azoknak a személyeknek a felsorolása követ, akik előtt az examinatio történt. A jegyzőkönyvnek ebből a változatából tudjuk meg, hogy a gyermek apja az eljárás alá vont nő teherbe esését követő napon a harctérre vonult (insfelt gangén). A 19. sorszám alatti arra a kérdésre, hogy a gyermek megölése miként történt, az eljárás alá vont által adott válasz a jegyzőkönyv korábbi változata szerinti 19. sorszámú kérdésre adott választól némileg eltér. A jegyzőkönyv új változatának 19. kérdésére adott válaszból tudjuk meg, hogy a gyermeket a nagy hidegben a kertben levő szalmára fektette, s amikor érte ment, akkor megfagyva találta. A jegyzőkönyv új változatának a kérdéseket és az azokra adott válaszokat követő része tömörebb szövegezésű, mint az első változaté. Ugyanakkor a vizsgálati eljárást az első változatban olvashatóktól eltérően tartalmazza. Az első változat szerint, mint láttuk, öt alkalommal vallatták a terheltet, a második változat szerint csak háromszor. Az első változat szerint a terhelt nem tudta, hogy a gyermek élve, vagy holtan született, a második változat szerint a vádlott amellett \'tartott ki, hogy a gyermek holtan jött a világra. Az ezt követően olvashatók szerintiek az eredeti jegyzőkönyvtől eltérően azt tartalmazzák, hogy azért, mert a gyermeket a születése után öt nappal egy rongyba göngyöltén, kihelyezve találták, és egy kirendelt bába a városbíró, egy tanácstag/* egy fertálymester (Viertelmeister),99 és a városi írnok (Stadtschreiber)100 jélmlétében megtekintette. Ekkor egyértelműen látható volt— olvasható ajegyzőkönyv második változatában —, hogy a gyermek feje ki volt fordítva, pusztán a bőrön lógott, minden irányba elfordítható volt, és amikor a szakértői megtekintés után az anya kezébe adták, vérezni kezdett. Ajegyzőkönyv szerint ez egyértelmű bizonyítéka volt annak, hogy az anya a gyermekét megölte. A szakértői szemlét követően a gyermeket illő helyen (an gehörigen orth), ■— de, hogy ez hol volt, arról nincs adat — eltemették. A szakértői szemlét követően az anyát megfenyegették azzal, hogy ha kellő időben nem fog beismerni, akkor minden szigorral erre fogják kényszeríteni, minek folytán úgy vallott, hogy a gyermek élve született és beismerte, hogy kitekerte a gyermek nyakát. Ajegyzőkönyv második változata szerint e beismerés folytán hozták meg a külön íven, de 1696. március 23-ai kelettel írt és az annak elején felsoroltak jelenlétében kihirdetett ítéletet. A jelenlevőként felsoroltak csak részben voltak azonosak a jegyzőkönyv első változata szerint az ítéletet hozókkal. Hiányzik az egyik tanácstag7"7 és az egyik polgár.7"-’ A bába által végzett szakértői szemlénél jelen voltak jegyzőkönyvi felsorolásánál fertálymesterként említett70* az ítélethirdetéskor jelen voltak között megint városi őrmesterként szerep el.im 24 Az Udvari Kamara említett 1696. szeptember 14-ei leirata szerint adandó tájékoztatásnak a Budai Kamarai Adminisztráció által tötént megadása után az Udvari Kamara meghozta és az Adminisztrációval közölte ítéletét. Az Adminisztráció 1696. december 8-án az ítéletről annak mellékelésével azzal értesítette a Városi Tanácsot, hogy a letartóztatásban levő Katalin nevű nőszemély (in Verhaft ligende Weibs Persohn Catharina) jól megérdemelt halálbüntetését az Udvari Kamara rendkívüli büntetésre (in poenam extraordinariam), mégpedig egész mértékben történő megkorbácsolás büntetésre és a kanizsai kerületből (Canisianischer District)m való száműzetésre (dafi.sie mit einem gánzen Schilling106 bestraft Vnd dess Ccinisianischen Districts Venviesen werden solle) enyhítette a hosszú időn át keményen kiállott áristom figyelembe vételével, egyben elrendelte az ítélet halasztás nélküli végrehajtását/"7 A Budai Kamarai Adminiszráció még előző nap, december 7-én megküldte a Városi Tanácsnak szóló leirat másolatátPaw/ Wibmer kanizsai haműncadosnak és provisomak azzal, hogy az ítélet végrehajtásához szükséges városi tanácsi gyors intézkedést segítse, és hogy az Udvari Kamara rendelkezésének végrehajtásához magát tartani tudja/0* Az ítélet mikor és miként történt végrehajtásáról adat nem áll rendelkezésre. A Budai Kamarai Adminiszráció az ítéletet a Városi Tanácsnak megküldő és ismertető levelében arra utalva, hogy ez a büntetőper azért húzódott el oly soká, mert a tanács az examinatioról kétszer is alkalmatlan jegyzőkönyvet küldött meg, a jövőbeni gyorsabb ügyintézés érdekében megintette a kanizsai Városi Tanácsot, egyben utasította, hogy a jövőbeni examinációk és az ítéletek megszö-\' vegezése jobbnak értékelhetése érdekében aPeinlicheHalsgerichtsordniing-ot késedelem nélkül szerezze be/™ Ugyanezt rendelte el az Adminisztrácxió egy másik büntetőügyben, melyben az V. Károly idejéből való büntetőtörvénykönyvnek (Peinliche Hals Gerichts Ordnung Caroli V.) Becsből azonnal történő meghozatására adott utasítást/"\' A Katalin néven ismert nő által elkövetett gyermekgyilkosság miatt indult büntetőperben a bírói joghatósággal rendelkező tanács nevében a városbíró társakkal együtt járt el és társakkal együtt ítélkezett. A bírótársak (cojndices) azonban nem csak tanácstagok voltak. Mint láttuk a kihallgatásban az első alkalommal a városbíró mellett egy tanácstag és a városi őrmester (a második és a harmadik kihallgatásnál kik, arról nincs adat), a negyedik kihallgatás alkalmával a városbíró mellett 3 tanácstag és a városi őrmester, a szakértői szemlén a kirendelt bába mellett a városbírón kívül egy tanácstag, egy fertálymester és a városi írnok, az ötödik kihallgatásnál a városbíró mellett 3 tanácstag, a városi őrmester, 2 fertálymester, és 5 esküdt polgár volt jelen. S az utóbb említett 12 személy által hozott ítélet aláírása szerint azt a bíró a tanács és a polgárok választmányával együtt hozta. 25 Nem találkozunk a per irataiban ajogszolgáltatás terén fontos szerepet játszó szindikussal. A perbeli eljárás az inquisitorius rendszer elveinek követésével és V. Károly császár büntetőkönyve — igaz, hogy hiányos — alkalmazásával folyt. A hozott ítéletben e törvényre történik hivatkozás és a Budai Kamarai Adminisztráció ennek előírásai pontosabb követésére hivta fel a tanácsot, és mind e perben eljáróként, mind az említett másik büntetőperben tett intézkedésével úgy rendelkezett, hogy azt be kell szerezni. Mindezek folytán azt kell megállapítanunk, hogy a 17. század végén Kanizsán a Peinliche Halsgerichtsordnung Caroli V. volt az irányadó, a kötelező büntető anyagi jogi és büntető eljársjogi tételes jogi szabályozás. Ez azt jelenti, hogy Kanizsán, az Udvari Kamarának nem csak pénzügyi és közigazgatási, hanem igazságügyi főhatósága alá is tartozott újszerzeményi területen a német büntetőjog érvényesült, ami a német birodalmi jog behatolásának egyik jelensége volt. Vesztőhely és pellengér felállítása Kurz Ignác, a Budai Kamarai Adminisztráció vezetője által 1695. július 4-én adott azt_a_rende.lkezést. mely szerint a város előtt egy vesztőhelyet, a várbap pedig egygcedermértkedUialadéktalanul felállítani/” a Városi Tanács késlekedve hajtott végre. A vesztőhelyet csak 1697 júliusában állították fel. A tanács 1697. október 12-én kénytelen volt jelenteni a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy Savoya bécsi nagykövetének, Pri őr grófnak miklóshegyi alkalmazottja a vesztőhelyet leromboltatta.112 A kanizsai városbírónak 1698. január 3-án kelt jelentéséből tudjuk, hogy a vesztőhelyet újból felállították/” A lerombolással elkövetett hatalmaskodás miatt tett intézkedéseket, az ezek nyomán létrejött iratváltásokat, s ezek alapján a lerombolás okaként megjelölt birtokvitát és annak következményeit, valamint a felállítani rendelt pellengér ügyének—kellő forrásadatok hiánya miatt csak vélhető -— alakulását egy korábbi tanulmányban ismertettem, miért is mindettől itt, ismétlés elkerülése érdekében eltekintek/” * * * A Magyar-, horvát-, és szlavónországi új szerzemények vizsgálatára és berendezésére kiküldött bizottság, azún. Caraffa-bizottság 1698. október 24-i válasziratában nem csak a vesztőhely miatti vitával kapcsolatos tájékoztatást adott a Városi Tanácsnak, hanem arról is tájékoztatta, hogy a tanácsnak a Kurz Ignác 26 által 1698. július 18-án adott válaszirat szerinti polgári és büntető bíráskodás joga változatlan marad.;/J A bizottság által adott ez a tájékoztatás a bizottság 5 hét múlva, mégpedig Pécsett, 1698. december 1-jén kelt, már említett instructioja//l5 folytán részben meghaladottá vált — a lexposterior dér ogat priori jogelvnél fogva. 27 IV. KANIZSA 1703-BÁN A vár lerombolásának következményei Kanizsa életében a tanácsi jegyzőkönyv 1703. évi első bejegyzését megelőző évben, 1702-ben nagy kihatású változás következett be. Ez a vár lerombolása volt. Az Udvari Kamarának 1702, február 7-én a Budai Kamarai Adminisztrációhoz intézett leirata szerint a császár a Haditanács előterjesztése alapján „bizonyos fontos politikai és katonai okokból” (aus gewissen Erhöblichen Politischen, Vnd Militarischen Vrsachen) elrendelte, hogy több Magyar Királyságbeli várat és helyet, köztük Kanizsát teljesen meg kell semmisíteni (demolieren). A lerombolt helyek katonaságának a lebontás elvégzése után el kellett vonulnia. A Kanizsára vonatkozó rendelkezés szerint minden külső és belső erődművet, gátat, bástyát és tornyot le kellett bontani vagy fel kellett robbantani és az ebből származó törmelékkel az árkokat fel kellett tölteni. A rendelkezésben az olvasható, hogy jó lenne, ha az erődmű lebontása után a lakók a mocsár egyik vagy másik oldalára áttelpülnének és a sziget, amelyen az erődítés állott, teljesen lakatlanná és használhatatlanná válna. Kivánalom az volt, hogy amint az időjárás megengedi, február vége előtt megkezdj ék a munkát, hogy azt sürgősen be lehessen fej ezni.7/7 1702. szeptember 1-jén a Városi Tanács a Budai Kamarai Adminisztrációhoz intézett felterjesztésében mostaniként említi a földig lerombolást (dermahlige Rasierung), s j elenti, hogy az a városnak és polgárságnak j elentős károkat okozott, és hogy amiatt megszűnt templom, városháza és nagy értékek helyett újakat kell építeniük."\'\'\' A tanácsnak a Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1703. május 23-án érkezett kelet nélküli felterjesztésében a tanács Kanizsát már földig lerombolt városként (nunmehr rasierte Stadt) említi, mely nemcsak minden házát és templomát vesztette el, hanem kerteket, réteket és megművelt földeket is, és lábas jószágok pusztultak el."* A városban az itteni ingatlanoknak Kanizsa felszabadítása utáni kezdeti időben készített leltára szerint 180 ingatlan volt, s ezek közül 169-en állott ház.\'2" A vár lerombolásának megkezdésekor még hányban, és hányán laktak, akiknek a mocsár egyik vagy másik oldalára áttelepülése volt a kívánalom, arról nincs adat. Éppúgy nincs arról sem, hogy miként és közvetlenül hova történt a lerombolás előtti áttelepülés, vagy áttelepítés. 1702. július 17-én a Budai Kamarai 28 Adminisztráció által a város polgárságának panasza alapján hozott határozat bizonyára már azoknak az ingatlanoknak a kiosztására és birtokleveleik átadására Wibmer harmincadosnak adott rendelkezés7-7\', amelyeket a polgároknak a lerombolás következtében elszenvedett veszteségeik ellensúlyozására kellett kap-niok. A rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a rendelkezés alapján kiosztásra kerülő ingatlanok birtokleveleit a szokásos telekkönyvi díj ellenében kell kiadni.\'2\' A tanácsnak a Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1703. május 23-án érkezett, már említett felterjesztése megtételét röviddel követően, 1703. május 30-án volt tanácsülésről készült, 1703. évi első jegyzőkönyvi bejegyzésben nincs, de az azt követőkben sincs semilyen említés a várost ért jelentős változásról, a vár lerombolásáról és ennek következményeiről, így a városgazdálkodást vagy a lakosságot ért hátrányokról. A Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1703. május 23-án érkezett, előbb említett felterj esztésében a tanács arra utal, hogy a várlerombolás folytán a városgazdálkodásban bekövetkezett hátrányok növekedése miatt egy más, és jobb gazdálkodás megkezdése érdekében (eine andere Vndt bessere Wilrtschaft an-zufangen) új bíró és tanács választására került sor és ezzel a polgárság le lett csillapítva (dadurch die burgerschaft gestillet wordte). A felterjesztésből következik, hogy az azt megtevő bíró és tanács a hivatali elődjeiket mulasztást el-követetteknek tatja, ilyenként kezeli.\'22 Abban az esetben, ha a jegyzőkönyvi kötet 1703. május 3 0-ai szűkszavú bejegyzése szerinti tanácsülés egyetlen tárgya Friemb Keresztély Ferenc volt városi pénztámoknak a bejegyzésből ki nem tűnő indítékú examinitiója és kérdőre vonása (ist examiniertundt befragtwordten) a városgazdálkodást a várlerombolás folytán ért károkkal összefüggésben történt, akkor ennek az exominationak és kérdőre vonásnak a megtörténte révén lett a várlerombolás tanácsülés és tanácsi jegyzőkönyvi bejegyzés tárgya. Gracich Jakab báró lesz Kanizsa földesura A város életében további változás következett be, mégpedig mint már említettük, .1703-ban Kanizsa megszűnt kincstári tulajdonban lenni és világi földesúri mezőváros lett. Még 1700-ban, július 30-án brenizai, glinbisky és jeseroi báró Gracich Jakab legfelsőbb rendelkezés alapján arról kapott értesítést, hogy az őt megillető, és Szeged és Zenta között fekvő Martonos nevű kuriális falu (Curia Martonos)\'24 helyett, mert e miatt egyes meggondolások vannak (Weilen destowegen Einige bedenkhenseindt), a császár engedélyével az új szerzem ényi területen ugyanabban a kerületben (District) lévő, vagy az általa megjelölésre 29 kerülő, egyenértékű más helységet jelölnek ki neki.7" 1703-ban — a hátirati intézkedés keletj éből következően március 12-e előtt—az uralkodóhoz intézett, kelet nélküli folyamodványában báró Gracich a kincstári Kanizsa helységet (den Fischalischen Orth Canisa) kérte az örökösökre, az engedményesekre vagy hagyományosokra is kiterjedő örökjogon (Jureperennali ad Haeredes, Ces-sionarios out Legatorios) átruházni, majd a kellő összeírást és értékelést elké-szítettetni, egyben kötelezettséget vállalt a Martonos és Kanizsa közötti érték-különbözet három héten belüli megfizetésére. A március 12-ei keletű hátirati intézkedés szerint a Budai Kamarai Adminisztráció utasítást kapott a folyamodványban említett birtokok összeírására, értékelésére és ezeknek, valamint az ügybeni esetleges közölni valóinak felterjesztésére.7215 AzUdvari Kamara 1703. május 23-án kelt leiratával értesítette a Budai Kamarai Adminisztrációt, hogy a dolgok állásának megfontolása után elhatároztatott, hogy Gracich bárónak Kanizsa mezőváros (dér Marckht Canischa) átengedtessék, és neki birtokba adassék, ezt követően pedig megbecsültessék. Ezért utasítja a Budai Kamarai Adminisztrációt, hogy Kanizsát Gracich bárónak ténylegesen adja át, majd a becslést hajtsa végre, s ennek erdményét az Udvari Kamarának késedelem nélkül küldje meg.727 1703. junius 23-án arra kap utasítást az Adminisztráció, hogy az általa 15 000 forintra becsült Kanizsa helységet (den Orth Canisa) 12 500 forintért Jnre Perennali, tehát örökjogon engedje át és ezt a kanizsai polgárokkal és lakosokkal tudassa.72* Az átadás 17 03 -bán meg is történt, amint ez következik a kanizsai csizmadiák 1699-ben létrejött, a Budai Kamarai Aminisztrácio által 1701-ben érvényesített és hatályba léptetett (ratijiciert), Zala és Somogy vármegye Generális Congre-gatioja által ugyanaz évben kihirdetett céhszabályzatából7251, valamint a kanizsai ácsoknak, kőműveseknek és kőfaragóknak a Városi Tanács áltál alkotott és 1701 -ben a Budai Kamarai Adminisztráció által érvényesített és hatályba léptetett, máj d ugyanez évben Zala és Somogy vármegye sedriáján kihirdetett céhszabályzatából, ""melyeket 1703. december havában báró Gracich Jakab saját kezűleg aláírt oly záradékkal látott el,727 mely szerint a szabályzatot, illetve annak articu-lusait a maga részéről is jóváhagyja és megerősíti (a me quoque approbatur et confirmatur), illetve elfogadja és megerősíti (per me quoque acceptantur et confirmantar). Tette ezt, mint Kanizsa 1703-ban lett földesura.722 Kanizsa Város Tanácsa Kanizsa területe és lakossága 1703-ban 1703. évMgazgatásT^4írói tevékenységének vizs- gálata előtt célszerű feltárni, hogy az időben milyen volt a város, melyet a tanács 30 igazgatott, és milyen volt a lakosság, melynek jogvitáiban és bűncselekményeiben ítélkezett. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy ezt egy ez esztendőben, mégpedig a tanács jegyzőkönyvi kötete szerinti első 1703. évi. bejegyzését néhány nappal megelőzően lezárt összeírás adatai alapján tehetjük. Paul Wibmer provisor és harmincados által és ennek folytán német nyelven 1703. április 25-én készített összeírás alapján kellett az Udvari Kamara 1703. május 12-ei rendelkezésére az. Alsó-ausztriai Számvevőségnek a Budai Kamarai Adminisztráció által rendelkezésére bocsátott minta szerint elkészítenie Kanizsának, mint újszerzeményi területnek az értékbecslését, és azt az Udvari Kamarának benyújtania.722 Az összeírás adatait számunkra részben kiegészítik az ugyancsak Wibmer által nem sokkal korábban, 1700. december 31-én készített összeírásban7" foglalt egyes adatok. Kanizsa fekvésének, földrajzi helyzetének az 1703. évi összeírásban olvasható ismertetése szerint a város Zala és Somogy vármegye területén, a Kanizsának nevezett folyócska mentén, ott, ahol az egy széles mocsárrá alakul, két részre, vagy külvárosra megosztva (in 2 theyl, oder Vorstatt getheylt) fekszik, és a Bécs felé eső oldal Zala vármegyéhez, az Eszék felé eső Somogy vármegyéhez tartozik, a város dél felől 2 mérfoldnyire a Murától, észak felől pedig 2 mérföldnyire a Balatontól fekszik. Az 1700. évi összeírásban a Kanizsa folyócska egy, még mint a váron át folyó, másrészt mint a választó határt (Granitzns Scheydung) képező szerepel. A városnak mind a Murától, mind a Balatontól egyaránt 2 mérföld távolságra fekvésűként említésével az összeíró hibát követett el, mert hiszen Kanizsa és a Mura közötti távolság kisebb, mint Kanizsa és a Balaton Kanizsához legközelebb eső partja közötti távolság. Az összeíró a város területét hosszában és széliében egyaránt egy jó óra járásnyinak (eine Stiind láng)136 írta. Az 1700. évi összeírásban Kanizsa fekvésének ismertetésénél azt is olvashatjuk, hogy melyek voltak a szomszédos helységek. Mint látni fogjuk ezek egy része ma is önálló helységként van meg, másik részét egy vele szomszédos helységhez csatolták, de vannak köztük olyanok is, amelyeknek már akkor is legfelj ebb maradványai voltak, majd ezek is eltűntek. Az utóbbiaknak is Kanizsával szomszédos helységként említése azt jelenti, hogy e helységek az összeíráskor a kanizsaiak tudatában emlékként még élnek. Az összeíró a szomszédos helységek sorolását Palinnal727 kezdve, azokat az óra mutatójának járását követve sorolja fel. E szerint Recs (= Récse)72X, Falkos (=Fakos)7JS\', Kerekesháza"0, Bottszentgyörgyyár"7, Szent Miklós"2, Bajosa"2, Szépeinek7", Sormás7", Almaszeg7", Homokkomár"7 és Sigard"s voltak a szomszédos helységek. A város területének mezőgazdasági megoszlása szerint 1703-ban 2300 hold jó szántója. 350 napszám rétie"f_volt-bLem-v.&lKv-iszont-sz§l-ől&-és-&l-v-an-heIve 31 sem, ahol azt telepíthetett volna. Ezzel szemben mindkét oldalon szép gyümölcsösei voltak, erdeje azonban kevés vagy inkább semmi, mert mind nagyrészt ki volt vágva és csak állattartásra szolgált. Az 1700. évi összeírás szerint a szántó kevesebb, csak 2000 hold volt, ugyanakkor több, 500 napszám volt a rét. Ez azt engedi következtetni, hogy hacsak nem volt téves a felmérés (vagy becslés?), akkor a két összeírás közötti 2 és 1/4 év alatt 150 napszám rét szántó művelés alá került. A város területén 5 malom volt, de ezek nem jelentősek. Nem volt egyetlen tó sem, a mocsárban pedig kevés volt a hal. Kanizsa közj ogi j ogállását illetően az összeíró a várost királyi városnak mondj a (Derorth ist ein Köriig[liche] Statt), amelynek már van valamelyes jogosítványa, mint a pallosjog és a vásárjog. A város kizárólagosan kincstári (Fiscalisch), mert, mint ahogy az összeírásba írták, az uralkodón kívül egyéb földesura nincs. A városban harmincad-hivatalon kívül volt császári vámhivatal (Kay[serliche] Mauth) is. A bormérés és a mészárszék a polgárság jogosítványa, mert ezeken kívül kevés vagy semilyen kereskedés vagy kézművesség sem megy (Wenig, oder gar kein gewerb alhier gehet\'50). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy 1698-ban késkészítő és kovács céh, ugyanebben az évben szabó céh, 1699-ben csizmadia céh, 1700-ban varga, és 1701 -ben ács-, kőműves és kőfaragó céh, valamint bognár céh alakult Kanizsán és kapott céhszabályzatot.757 A császár javára teljesített szolgáltatások az igen magas porciók752 voltak, és a fogyasztási és forgalmi adó (Accis). A lakosság az 1703. évi összeírás szerint különböző nemzetiségű, így német, magyar és horvát volt. Az 1700. évi összeírás szerint szerb nemzetiségűek is éltek a városban. 1703-ban a lakosok legtöbbje katolikus, és az volt 1700-ban is. 17,03-ban nem volt Kanizsán egyetlen armalista (címeres nemes) vagy liberti-nus (szabados) sem. A parancsnok és a katonák juttatásként sok ingatlant használ- nak, és kereső foglalkozást (gewerb) űznek.______ Anyagilag hogyan oszlott meg a lakosság, azt, miként az összeíró írta, tulajdonképpen nem lehet tudni. Az összeíráshoz mellékelt, és valamennyi lakosról (sambt[liche] Ihnwohner) készítettnek jelzett jegyzék az összeíró szerint arról tanúskodik, hogy azok többnyire földhöz ragadt emberek (bluth arme leiith), akiket porcióval nagyon megterhelnek. Az összeíráshoz mellékelt egyik névszerinti jegyzék a háztulajdonosok (Haitswiirthe), ezek állatállománya, ekéje, bevetett földje, és szőlőtőkéje mennyiségét mutatja ki, a másik névszerinti jegyzék a polgári lakosok (Biirgerliche Eimvohner) ugyanezen adatait tartalmazza. Sem a háztulajdonosok, sem a polgári lakosok neve nem az abc rendjében követi egymást a jegyzékben. Az tételezhető 32 fel, hogy a háztulajdonosokat házaik fekvésének sorrendjében, illetve a polgári lakosokat a lakásaik helyének sorrendj ében vették számba, írták össze és foglalták jegyzékbe. A két jegyzékben összeírtak adatait összesítő kimutatás szerint 1703. április 25-én Kanizsán volt 159háztulajdonos, és 44 polgári lakos. E két társadalmi rétegnek együttesen volt 291 és 3/4 hold bevetett földje, 262 tehene, 49 ekeszarva (Sterz), 114 disznaja, 86 lova, 50 juha, és 287 ökre, 43 szőlőtőkéje. A 159 háztulajdonos közül 3 huszárként hadbavonult, 6 pedig özvegyasszony volt. A polgári lakosokközül hadbavonult huszárként szerepel ajegyzékben 1, özvegyasszony pedig 3 volt. A háztulajdonosok egyike, Johann Sterzing vélhetően azonos a városi ingatlanoknak a felszabadulás utáni kezdeti időben készült leltárában 53. sz. a. szereplő ház tulajdonosával, Sterzing századossal, vagy 57. sz. a. szereplő ház tulajdonosával, Sterzing őrmesterrel. A házleltár szerint e két háztulajdonos cigány volt.,Ji Az vélelelmézhető, hogy Wibmer harmincados a várból elköltözni kényszerültek részére történt házhely juttatáskor, majd ez után a Tanács, figyelmen kívül hagyta a Caraffa-bizottság 1698. december 1-jei instructiojának azt a rendelkezését, mely szerint az instructioban felsorolt hitetleneket (Unglaubige), mint amilyenek a cigányok (als da seinddie Zigainer), a városból és a városhoz tartozó elővárosból el kell távolítani, és semmiképpen sem lehet megtűrni (gleich abschaffen und aufkeine Weis mehr gedulden)154, tehát ezt a rendelkezést figyelmen kívül hagyta. Figyelemre érdemes, hogy a jegyzékekben szereplők egyik részének nevét a magyar névhasználatnak és magyar névírásnak megfelelően, tehát a keresztnévnek a családi nevet követő elhelyezésével, másik részének a nevét a német név-használatnak és írásmódnak megfelelően, tehát a keresztnevet a családi név elé írva találjuk. A 159 háztulajdonos közül 97 magyar családi nevűnek (61%) a családi neve után szerepel akeresztneve, 41 német családi nevűnek (25%) pedig, a családi neve előtt. A 44 polgári lakos közül a 27 magyar családi nevűnek (65%) a neve a magyaros névírás szerinti, és 12 német családi nevűnek (27%) pedig a családi neve előtt olvasható a keresztneve. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az összeíráskor nevüket magyarosan közlők magyar nemzetiségűek voltak, akiknek a nevében pedig a családi név a keresztnév mögött olvasható, azok német nemzetiségűek voltak. \'Azonban az utóbbiak között is találunk János Baky-t János Horváth-ot, Paul Kovats-ot. A szláv nevűek (14% ill. 8%) keresztneve az összeírásokban általában a családi név után szerepel, pl. Zadrabitz 33 Jura, de van köztSkNicolai Vertics is, tehát olyan, akinek keresztneve a családnév előtt olvasható. A két névjegyzéket összevetve a Városi Tanácsnak a következő fejezetben felsorolt tagjaival, azt látjuk, hogy abíró és 13 tanácstag közül a két névjegyzék egyikében sem találjuk Winkhler Márton bírót és Franciszkovitz (Francschovitz) György, Kissi János, Seydenspinner János, Szabó Jurg tanácstagokat, kik közül Seydenspinner János tagja volt már az 1700. évi tanácsnak. 34 V. A TANACS TAGJAI, ÜLÉSEI ÉS AZ ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEZÉSE 1703-BAN Kanizsa Tanácsának élén az í 703. évben állott bíró kilétét és a tanács személyi összetételét az egyes tanácsülésekről a jegyzőkönyvi kötetbe írt bejegyzések szerint jelenlevőkként felsoroltak számbavételével van mód megismernünk. Olyan tanácsülésről ugyanis, amelyen az 1703. évre bírót és tanácstagokat választottak, és arról, hogy kik voltak a megválasztottak, bejegyzés nem került a jegyzőkönyvi kötetbe. A jegyzőkönyvi kötet 1703. évi bejegyzései szerint városbíró volt: Winkhler Márton, tanácstagok voltak (a könnyebb áttekintés végett vezetéknevük kezdőbetííj ének abc-sorrendjében, és zárójelek között közölve a névírási változatokat): Bemhardt (Pernhardt) János, Cl esz (KI esz) Kristóf, Frcmciszkovitz (Francschovitz) György, ■ Harbath János, Kissi János, Landschack János, Obelau Jakab, Pollay György, Seydenspinrier János\'55, Stainer (Stayner) Tamás, Summer Kristóf, Wurmsamb Márton. Közülük egyik sem volt 1690-ben tagja a tanácsnak. Mikor választották meg őket, az éppen az 1691. január 1.—1703. május 30. közötti időszak tanácsüléseit megörökítő bejegyzéseknek a jegyzőkönyvi kötetből hiányzása miatt, nem állapítható meg. A tanácsnak a Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1703. május 23-án érkezett,—fentebb már említett-—kelet nélküli felterjesztéséből az következtethető, hogy valamivel a vár lerombolása után, tehát vélhetően 1703 első hónapjai valamelyikében került sor új bíró és tanács választására. Azúj tanács ajegyzőkönyvi kötet bejegyzései szerint a következő 10 napon tartott ülést: 35 1703. május 30., szerda szeptember 22., szombat június 2., szombat június 5., kedd október 5., péntek7515 december 1., szombat december 7., péntek december 24., hétfő757 július 21., szombat, augusztus 3., péntek, Ezek szerint vagy a tanács nem tartotta be a Pécsett 1698..december 1-jén kelt instructionak azt a rendelkezését, hogy hetente kétszer- háromszor kell rendes ülést tartani,75" vagy, ha betartotta, akkor a fenti felsorolás szerinti üléseken kívüli ülésekről nem került jegyzőkönyv a kötetbe. A 10 különböző napon történt bejegyzések közül 5-nek, a a szövegéből az állapítható meg, hogy azok a teljes tanács ülésein (bey versamb-leten ganzen Rath, in pleno senatu, pleno senatii) készült jegyzőkönyvek.759 A többi 5 tanácsülés a városbíró és csak a nevükkel megjelölt, esetenként különböző (1—10) számú úr (H[errJ)m jelenlétében finpraesentia) történtekről tudósítanak. 161 Az 1703. december 24-ei bejegyzés szerint a városbírón kívül jelen volt egyetlen személy neve előtt a H rövidítés, neve után pedig az olvasható, hogy tanácstag (Ratsverwandte).162 Az ezt megelőző bejegyzések szerint a városbírón kívül jelen volt személyek is, vélelmezhetően mind tanácstagok voltak. Az 1703. évi jegyzőkönyvi bejegyzések egyikében sem olvasható, hogy a bejegyzés szerinti tanácsülésen jelen lett volna a Külső Tanács, vagy annak valamely tagja. Egyetlen bejegyzés sem szól arról, hogy a bejegyzés szerinti ülésen szindikus is volt jelen. Azok a bejegyzések, amelyek csak a városbíró és a név szerint megjelölt további személyek j elenlétében történteket örökítették meg, azzal kezdődnek, hogy a megörökített események/m Gerichtshans, tehát a törvényházban történtek.7155 Kivétel a december l-jei bejegyzés/w szerinti egyezség, amely csak a városbíró és a név szerint megjelölt személyekjelenlétében jött létre, de az nem szerepel, hogy im Gerichtshans. A telj es tanácsülésekről készült bej egyzések egyike sem szól arról, hogy az ülés hol volt. Az eltérésből az látszik következtethetőnek, hogy az 5 telj es tanácsülés és az 5 részleges tanácsülés nem azonos helyen, nem azonos épületben volt. Hogy hol ülésezett a teljes tanács, az kérdéses. Melyik épület volt az, amelyet a részleges tatanácsülések jegyzőkönyvezetője Gerichts-/?<mj-ként, törvényházként említ, hogy az hol állott, az ismeretlen. A jegyzőkönyvi kötet bejegyzései közötti abból az eltérésből, miszerint azok a teljes tanácsülések helyét nem tartalmazzák, a részleges tanácsülések helyeként pedig a Gerichts- június 2-inak, június 5-inek, szeptember 22-inek, október 5-inek és , december 7-inek 36 haus-t jelölik meg, az következtethető, hogy a teljes tanácsüléseket egy másik épületben tartották, amelyeknek a korszakunk német nyelve szerinti neveRathaus (= tanácsháza).Azonban az is lehet, hogy a részleges tanácsülések helyeként szereplő Gerichtshaus megjelöléssel a bejegyzés írója a tancsházát, a városházat jelölte, mert a Gerichtshaus szónak szinonimája volt a Rathaus szó.166 Arról, hogy hol állott 1703-ban a kanizsai tanácsháza, arról adataink nincsenek. Ha az 1703. évi városháza (:amelvet lehet, hogy Gerichtshaus-nsk. (isi neveztek:! azonos az 1780-as évek valamelyikében leégett városházával/1*7 tehát ha az 1780-, as években leégett városháza már 1703-ban is állt, akkor ez a Fő ut és a Kaproncai utca (ma Ady Endre utca) sarkán állott Strém-házzal (1822-től Pichler-házzal)7^ kelet felé szomszédos, az 1864. évi kataszteri térképen\'1’11459. számmal és Stadt-haus rájegyzéssel jelölt telken állott. B telek területe a mai Fő út 2. sz., és földszintjén a Kanizsa Aruházat magába foglaló lakóház telkének kelet felé eső része. Nem tudható, hogy ki, illetve milyen tisztséget viselő volt az, aki az 1703. évi bej egyzéseket aj egyzőkönyvi kötetbe beírta. Az kitűnik a bej egyzésekből, hogy azok írójának voltak latin nyelvi ismeretei. A bej egyzések igen tömör szövegezésű j egyzőkönyvi megörökítései egyrészt a Városi Tanács tagj ai által a tanácsüléseken folytatott tárgyalásoknak, másrészt jogvitás ügyekben a tanács előtt folyt eljárásoknak. Aj egyzőkönyvek a tárgyalás vagy eljárás menetét nem rögzítik részletesen, még annyira sem, mint az 1690. évi tanácsülésekről készült jegyzőkönyvek, hanem csak a tárgyalt ügy\'megjelölését és az abban hozott határozat rögzítését, jogvitás ügyekben pedig — a felperes követelése alapjául előadott tényen, és a követelésen, vagy a sértett keresetén és az ennek okaként előadott sérelmen, az ügyek nem mindegyikében az ellenérdekű fél nyilatkozatának lényegén kívül, — a hozott határozatot vagy ítéletet tartalmazzák. Ekként lényegében csak a tárgyalási eredményt foglalják össze, s ilyenként e jegyzőkönyvi bejegyzések — az újkori oklevél- és irattan Heinrich Ottó Meisner által lefektetett rendszere\'70 szerint inkább csak határozati jegyzőkönyveknek (Beschlússprotokolle) minősülnek. Ekként az egyes ügyek nem ismerhetők meg úgy, mint ahogy megismerhetők az 1690. évi bejegyzésekből, az azok szerinti ügyek. Ennek folytán az 1703. évi bejegyzések nem elegendők az ezek szerinti ügyek alapos és tárgyilagos megismeréséhez, megítéléséhez, s így az ismertetésükhöz sem nyújtanak elegendő alapot. 37 VI. A TANÁCS IGAZGATÁSI JOGKÖRBEN HOZOTT HATÁROZATAI 1703-BAN Ajegyzőkönyvi kötet 1703. évi bejegyzései vizsgálatánál és csoportosításánál abból indulunk ki, hogy a több évszázados jogfejlődésben a közigazgatás és a bíráskodás nem vált el teljesen egymástól. A19 bejegyzés szerinti intézkedéseket aj ognak a mai felfogás szerinti ágakra osztása alapj án vizsgálva azt látjuk, hogy közülük 2 igazgatási jogkörben tett intézkedés, 15 bejegyzés magánjogi vitás ügyekben vagy büntetőjogi ügyekben folyt eljárást és az ezekben hozott határozatokat örökítette meg. Két bejegyzett esemény (Frimb Keresztély Ferencki-hallgatása és négy polgárnak Wenczekh Istók hajdúval kapcsolatos nyilatkozata) ügyében pedig határozat jegyzőkönyvezésére nem került sor. Az igazgatási jogkörben tett intézkedések között nincs a tanács működésére vonatkozó szervezési intézkedés. Ez rátereli a figyelmet arra a kérdésre, hogy a tanácsi jegyzőkönyvi kötet 1703. évi bejegyzései idején, tehát 1703. május 30-ától december 14-éig terjedő közel hét hónap alatt a tanács az 1690-ben kialakított, máj d az azt követő 12 év és 5 hónap alatt némileg változott tanácsi igazgatás szervezeti felépítésével azonos felépítés szerint látta el tevékenységét. Az igazgatási jogkörben tett 2 intézkedés közül az 1703. szeptember 22-ei szerint a tanács úgy határozott (Wurde geschlossen), hogy közügyekben (ihn publiciis negotys) Bécsbe küldi két tagját.\'7\' Milyen közügy volt az, amelyben a Tanács szükségesnek tartotta két tagját Bécsbe, ott pedig kihez vagy mely szervhez és mi végett küldeni, az a bejegyzésből nem tűnik ki. Árvák személyére és vagyonukra vonatkozó jogi védelem ellátására fennállott kötelezettség (II. fejezet 4/f pont) alapján, tehát gyámhatósági jogkörben igazgatási, mégpedig adóügyben tett intézkedés jegyzőkönyvezése volt egy 1703. december 7-ei bejegyzés, amely szerint az Objanitsch árváknak a porcio\'72 és minden egyéb polgári szolgáltatás (allé andere bürger[liche] ausgaben) a föl-desúr hozzájárulásával 2 évre el lettek engedve.\'72 38 VII. A TANÁCS BÍRÓI JOGHATÓSÁGA ALAPJÁN TÁRGYALT JOGVITÁK 17Q3-BAN Az 1703. május 30-ával kezdődött és december 24-ével végződött időszakunkban tárgyalt jogviták megítélésénél annak eldöntésekor, hogy a 15 jogvita elbírálása érdekében folyt eljárások közül melyik volt polgári peres és melyik büntetőperes eljárás, helytelen lenne a mai fogalmak maradéktalan alkalmazása. V. Károlynak a tanács bírói tevékenységében a Budai Kamarai Adminisztráció által követni rendelt büntetőtörvénykönyve, a Carolina csak olyan bűntettekre vonatkozott, amelyek testi büntetéssel voltak büntetendők. Ezek pedig csak a kor szemlélete szerinti súlyos bűncselekmények voltak, míg az enyhébb vétségek polgári perben és rendszerint pénzbírsággal voltak megtorlandók. (Eisenhardt, 240.) Még a késői feudalizmusban is a polgári perek közé tartozott a mai büntetőpereknek az a része, amelyik tárgyát bírságos bántalmak képezték. A becsület-sértéseket és testi sértéseket feudalizmuskori jogrendünk delicta privata-ként különböztette meg a delicta criminalis-tó\\. S mert, a magándelictumok büntetetés kiszabását vonják maguk után, ha nem is köz-, de büntetőügyek, — amint tanítja ezt Dr. Zlinszky János. A 15jogesetet áttekintve, azt látjuk, hogy közülük 12 a magánjog körébe tartozó érdeksérelmet valósított meg. A 12 ügy egy része a dologi jog, másik része a kötelmi jog körébe tartozó jogviszonyon alapuló volt. A dologi jog körébe tartozó volt egy, az ingatlan birtoklásával kapcsolatban indult eljárás. A Stakher György> és Summer György közötti perbeli vita abból eredt, hogy a récsei térségben (im Retscher Veit) levő azt a szántóföldet, melyet Summer György megművelt és bevetett, kiosztották. A vitát egyezséggel rendezték, és a tanács úgy határozott (ist geschlossen wordten), hogy a földet a vitatkozó két fél arassa le, egymás között ossza meg* Stakher György azonban a vetőmag felétSummer-vak. adja meg, Stakher ugyanakkor kötelezve lett a leboronálásáért 24 krajcárt fizetni. A tanács annál fogva, hogy Summer ez esztendőben is megadta a portiot, azt is elrendelte, hogy ennek fele, 30 krajcárral tétessék neki jóvá (solle Ihme .... guth gemacht werdtjen],174 Ingóságra fennálló tulajdonjog megsértése miatt teijesztett elő keresetet (klagt) Szabó Mártonná, előadva, hogy egy szép fémmozsarát ellopták (entfremdtet 39 wordten), és azt RazStancko egy kaposvári rácnak eladta. Kereseti kérelme az, hogy a tanács legyen segítségére, hogy a mozsarat visszakapja. A tanács ítélete (Bescheid)m szerint annál fogva, hogy a rác a mozsarat, ame-lyetRaz Stancko-tói megvett, a bíróságnak átadja, a felperes (Klagerin) azt ismét magához veheti. Az alperest (Beklagíe) azonban további intézkedésig a tömi öcbe (in die Demmitz) kell zárni, a kaposvári rácnak pedig, aki ezt a tárgyat megvette, és nem jelentette, a többség szavazata folytán 15 forint büntetést kell fizetnie./7,í A kötelmi jog körébe tartozó jogviszony a kötelem keletkezésének alapja szerinti Gaius-i osztályozásnak megfelelően a) szerződésen alapuló, b) tiltott cselekményből eredő, c) más tényállásból származó lehetett. Mert Kanizsának, mint neoacquistica területnek a bécsi U dvari Kamara alá rendelt Budai Kamarai Adminisztráció fennhatósága alá tartozása folytán itt a német gyakorlatban ugyan sokszorosan átalakított római jog volt az irányadó, az említett osztályozást követjük. Summer Györgynek Glansinger Orbán ellen előterjesztett keresete (Klage) alapjaként jegyzőkönyvezettekből nem tűnik ki, hogy kettőjük között milyen jogviszony volt, melyből kifolyólag fennálló fizetési kötelezettségének nem teljesítése miatt Glausinger másfél év óta 12 forinttal tartozik, de azt sok kérés ellenére nem tudja tőle megkapni. Kereseti kérelme az, hogy a Tanács szorítsa őt az adósság megfizetésére. A Tanács teljes ülésében hozott ítélete (Bescheidt) szerint az alaperes (Beklagte) 3 napon belül köteles a felperest (Clciger) kielégíteni.777 A tárgyalt ügyek közül a tiltott cselekményekből, iniuriákból keletkezettek vagy szóval elkövetett és a sértések egykorú német elnevezése szerint Verbal-Inhtrien, vagy tettel elkövetett és az egykori német elnevezés szerintReal-Ininrien voltak, de lehettek ugyanabban az ügyben együttesen elkövetettek is. A szóbeli iniuria a mai rágalmazás és becsületsértés, a tettleges iniuria a testi sértés törvényes tényállását valósította meg. Racz Szabó Mártonnak és Kiss Farkasnak a tanács előtti megjelenését azzal vettékjegyzőkönyvbe, hogy amiatt van ellenük panasz (Verklagdtworden), mert szidták egymást, (ayner den anderen schimpf- reden habén gébén), és minap már életveszélybe kerültek a szomszédok nagy bosszúságára. Hogy kinek volt panasza, nem tűnik ki a jegyzőkönyvből. Nyilván azoknak a szomszédoknak, vagy közülük valamelyiknek, akiknek nagy bosszúságára folyt a kölcsönös szidalmazás. A tanács .Racz Szabó Mártont 3 forintra és a templom részére (auf die Kirche) egy pár szélmécsre (das Windlicht), Kiss Farkast pedig 1 forint 50 dénárra büntette azzal, hogy azt 14 napon belül kell megfizetni. Mert Racz Balázs is részt vett a veszekedésben, a tanács 1 forintra őt is megbüntette.7 7,? Summer György Starkher György ellen méltatlan beszéd (Vhnbilligjes] Reden) 40 miatt támasztott keresetet, de a Városi Tanács előtt békésen megegyeztek (mild Veraynigedt). A tanács azonban mind az alperesnek, mind a felperesnek meghagyta (ausgesetzt worden), hogy a veszekedést 18 forint büntetés terhe mellett újra ne kezdjék.779 Egyezség (Vergleich) jött létre annak a testi sértésnek az ügyében is, amelyet Stayner tanácstag azzal követett el, hogy egy szepetneki parasztnak egy pofont adott, amely miatt a tanács részére fizetendő 1 forint büntetést kapott.7™ Nem tűnik ki ajegyzőkönyvből, hogy mivel valósította msgSchalliPeter és a teknőkészítő azt a magatartást, amellyel a szegény Miiller-xél olyan kegyetlenül bántak (den armen Müller so grausam tractiret), hogy a tanács Schallit a bíróságnak (den Gericht), tehát a tanácsnak fizetendő 3 forintra, Coridcirt (ez nyilván a teknőkészítő •—■ A szerző megjegyzése) pedig 1 forint 52 krajcárra büntette másoknak példaadásul.7*7 A verbális és a reális iniuria fogalma alá eső tiltott cselekmény körén kívüli, tehát az egyéb károkozó cselekmények lehetséges változatai közül a Városi Tanácsnak a most tárgyalt közel 7 hónapos időszak alatti jogszolgáltatási gyakorlatában a következő károkozásokkal találkozunk. Khay Mihály postamester arra alapítva támasztott keresetetKoch Márton ellen, hogy a fiai és szolgái (Knechte) 3 disznaját agyonverték és azokat az ő házában megették; kéri kárának megtérítését. Az alperes azt adta elő és eskütételt ajánlott fel arra, hogy sem tudomása nincs a s[alva] v[enia] (= tisztességgel mondva) disznókról, sem nem evett azokból. A Tanács egyhangú ítélete (Beschreid) szerint azért, mtrtKoch Márton fiai a postamesteri, v. disznaját agyonverték és Koch házában megették, fizessen az alperes a felperesnek az elidegenített s. v. disznókért 8 forintot, a fiai pedig az elkövetett vakmerőségükért, 14 napig a városnál dolgoz-zanak, harmadszor pedig azért, mert Koch Márton a fiainak ezt a cselekedetét megengedte, azért büntetésként fizessen a bíróságnak 8 forintot, s így az ő tisztes neve éppúgy, mint eddig, ez után is megmaradjon.7" Csizmadia Miklós amiatt a seb miatt támasztott kátérítési követelést Kovatsch Ivica ellen, amelyet az neki egy késszúrással véletlenül okozott. A tanács Kovatschot arra kötelezte, hogy felelőségénél fogva a furdősnek (den Baderm) 2 forintot, Csizmadia Miklósnak pedig ugyancsak\'2 forintot 8 nap alatt fizessen meg.7W A furdősnek megítélt 2 forint a seb ellátásáért, kezeléséért őt megillető díj volt. Ezzel a sebet szenvedett, kezeltetett Csizmadia tartozott a furdősnek. A díj kifizetése azonban nála olyan kárként jelentkezne, melynek okozója Kovatsch volt, s ennél fogva Kovatsch köteles lenne azt Csizmadiának megtéríteni. Az 41 ítélkező tanács nem azt a megoldást választotta, hogy a sebkezelési díjnak, mint Csizmadiát ért kárnak Csizmadia javára történő megtérítésére is kötelezte Kovatschot, hanem a seb kezelését végző fürdésnek járó díjnak a fürdős részére közvetlenül való megfizetésére kötelezte őt. Osterhuberné annak a kárának a megtérítése iránt perelt, amely őt az által érte, hogy Ráz Stanko akkor, amikor Grazból Kanizsa felé haladt, az ő 13 forint 56 krajcár értékű árúit elvesztette. Osterhuberné jegyzőkönyvezett kereseti tényei őadásából az következtethető, hogy kereskedőként fuvaroztatott árút Grazból. A következtetés azon is alapszik, hogy Osterhuber Mátyás kanizsai polgár és kereskedőWJ felesége volt, majd özvegye lett./Slí Második férje Joannes ValtzF1 Pál nevű gyermekük keresztelése anyakönyvi bejegyzésekor az zpaPfalz vezetéknevűként, az anya CatharmaPfaltzin-ként szerepel, de azzal a megjegyzéssel, hogy alias Osterhuber in.188 Egy 1695. április 21-ei keresztelés anyakönyvezésekor keresztanyaként Catharina Osterhuberhz-ként jegyezték be."" 1703. évi károsodása miatti keresetének j egyzőkönyvezésekor mint láttuk, az új abb házasságkötés után is előző férje nevét használta. A kereseti kérelmet azzal a kéréssel terjesztette elő, hogy követelésének kielégítése érdekében a7?az-nakjáró fizetés lefoglaltassék. Hogy honnan járó fizetésből kívánta Osterhuberné a követelését kielégíttetni, arról a jegyzőkönyvi bejegyzés nem szól. Az alperes válaszképpen azt adta elő, hogy ő 2-3 napra egy hiteles kezest szeretne bizonyos határnapon belül előállítani, s a dolog — amint a jegyzőkönyvben olvasható — ebben maradt.190 Tehát a tanács ezt az alperesi választ kezes állítási kérelemként el is fogadta. A Gaius-i osztályozásnak megfelelően a) nem szerződésen alapuló, b) nem tiltott cselekményből eredő, hanem c) más tényállásból származó jogviszonyon, az adott esetben céhtagságból származó jogviszonyon alapuló volt, amikor az ács-kézművesek céhe (Handwerk dér Zimmer-Meister)m a bíróságon (bey Gericht) 1703. július 21-én keresetet terjesztett elő (hat beklagt), mely szerint egyik mestertársuk Fekhonie András192 a céh számára a legkisebb métékben sem akar semmi tevékenységet kifejteni (keineposition leisten wolle). Az alperes úgy válaszolt (repliciret), miszerint ő többet nem kívánja a kézművességet folytatni, a maga fenntartására más módot keres. A hozott ítélet (Bescheid) szerint az alperes Fekhonie a Városi Tanács, és nem kevésbé a céh részére reverzálist köteles adni, hogy a kézművességet soha többet nem akarja gyakorolni. Az ítélet szerint abban az esetben, ha az alperes a céhnek még adós valaminek a céh ládájába tételével (noch etwas dem Handwerkh in die Lade zugeben schiddig), úgy azt az ítélethozatal napján (bis heutigen Dato) köteles megfizetni.m Az 1703. augusztus 3-ai tárgyaláson az ácsok céhmestere (Zechmeister dér 42 Zimmerleit[eJ)m és az ő Farkhony (most így írva) nevű mestertársuk közötti vita le lett zárva és el lett intézve, mégpedig a tanácsnak oly ítéletével (Bescheid), mely szerint Farkhony András-nzk engedetlensége miatt (wegen seiner Unge-horsamb[keit]) a tanács részére 1 forint büntetést kell fizetnie, a templomnak 2 font viaszt kell adnia, és a benyújtott specifikáció szerinti 10 forint 12 krajcár tartozást a céhnek 15 napon belül meg kell fizetnie.795 Az 1703. május 3 0-át követően a Városi Tanácsnak időrendben az első, 1703. június 2-ai büntetőjogi intézkedése az volt, amikor a Szabó Mártonná által a fémmozsár iránt indított perben hozott ítéletével úgy is rendelkezett, hogy az alperest további intézkedésig a tömlöcbe kell zárni.196 Ez a Tanácsot az igazság felderítésére kötelező, s ekként az ún. inquisitorius büntetőeljárásbeli intézkedés, nevezetesen vizsgálati fogságba vetés volt. Erre nyilván azért került sor, mert a Szabó Mátonné által indított polgári perben feltárult tényállás alapján a tanács előtt a mozsár ellopásának gyanúja merült fel, ami a bűntettes ex officio felderítésére kötelezett, s mert a lopás elkövetésének gyanúsítottja Ráz Stanko volt, ugyanakkor a tanács Stankot adottságainál fogva olyan embernek tartotta, akinél a szökés veszélyét látta fennforogni. A tömlöcbe vetés elrendelése egyik példa arra, hogy a polgári perből kifolyólag ex offo büntető eljárásra, majd ennek eredményeképpen büntetés kiszabására került sor. Az erről tudósító bejegyzés szerint Ráz Stankor a és Türckh Adómra az általuk elkövetett lopás miatt a büntetés ki lett szabva (ist die Straff wegen Ihress begangenjen] Diebstals dictirt797 wordten), éspedig mindekettőjüknek a bíróság részére vagy 10 forintot kell fizetniük, vagy pedig addig, amíg ezt a pénzt nem fizetik meg, dolgozniok kell a városi munkánál. E bejegyzéshez NB (= nóta bene) alatt fűzött megjegyzés szerint Ráz Stanko büntetése 4 forintra, Türckh Adómé 2 forintra lett mérsékelve, s ezt a büntetést 8 nap alatt kellett megfizetniük.79* Mohr János egy ellopott kacsa miatt (wegjen] ayner entfremdten andte) Krihelin Sándort vádolta (hatte Verklagdt), de mert a vádló semmit sem tudott bizonyítani, hanem a kacsát a vádlott udvarából annak tudta nélkül elvitte, az lett kitalálva (ehrfunden worden), — olvassuk a jegyzőkönyvben —• hogy adja vissza a kacsát, és a vádlottal egyezzen ki, ha azonban ebből vita keletkezne, mindegyikük 4 forintra lesz büntetve.799 Bunics Istvánnak Eösz Jankó általa nem tudatosan (uhnwisner weiss) történt agyonlövése miatti kihallgatásakor Bunics magát vétlennek mondta, és a Városi Tanácsnak a további nyilatkozatig kezeseket állított, éspedig Gerencsér Tamást, Vadász Pétert és Vadász Mihályt, akiket a tanács alfogadott.21,11 A j egyzőkönyvi kötet bejegyzéseiből következtethetően a büntető eljárás további szakaszaira, majd befejeződésére az 1703. évi utolsó, a december 24-ei üléssel záródóan 43 nem került sor. Ennek megítélésénél, értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a jegyzőkönyvi kötetnek az 1703. december 24-ei bejegyzést követő legközelebbi bejegyzése 1714. október 19-ei. A cselekmény halált okozó mivoltából folyó súlyosságánál, különösen Bunics megtörtént nyilatkozatánál fogva vélelmeznünk kell, hogy 1704-ben sor került az eljárás folytatására. * * * A jegyzőkönyvi kötet 1703. évi első bejegyzésének szűksavúsága miatt nem tudható, hogy a városbíró és a vele együtt j elenlevők Frimb Keresztély Ferenc volt városi pénztámokot valamilyen korábbi városi gazdasági üggyel kapcsolatosan meglevő vagy vélt ismeretei miatt, s ez esetben igazgatási jogkörben eljárva, vagy bírói joghatósága alapján végzett bűnvizsgálat során.gyanúsítottként vallatta, avagy egy már megindult büntetőper vádlottjaként hallgatta ki és kérdezte meg (ist examiniert und befragt wordten) ?aI Az 1703. évi egyik december 24-ei bejegyzés szerint a törvényházban (lm Gerichtshaus) a jelen levő városbíró és tanácstag előtt megjelent a bejegyzésbe nevével felsorolt négy kanizsai polgár202 és kijelentették, valamint övéikkel együtt kötelezték magukat, hogy ők Wenzekh Istók hajdút bármikor, amikor szükséges lenne, előállítják és felelősségvonásra elhozzák.2a5 A bejegyzés szövegéből az következik, hogy a nevezett hajdú olyan cselekményt követett el, vagy olyan magatartást tanúsított, amelyért a megjelent polgárok szerint bíróság által történő felelősségre vonásának van helye. A négy polgárnak az előbbiek szerint jegyzőkönyvezett nyilatkozatát követően nem olvasható a jelen volt városbírónak és tanácstagnak semilyen határozata. i 44 VIII. JOGALKALMAZÁS AZ 1703. ÉVI ÍTÉLETEKBEN A Stakher György és Summer György között ingatlan tulajdona és birtoklása körüli vita, máj d a vitatkozó felek közötti egyezség csak a tanács határozatából ismert. Az egyezség és a határozat alapja az volt, hogy a harmincados Stakher Györgynek olyan földet osztott ki,2ÍW amely Summer György által már be volt vetve. A hozott határozatból az következik, hogy Summer j óhiszeműen birtokolta és vetette be a földet. Ugyanakkor érvényesítette a tanács azt, hogy Stakher a jogszerűen végrehajtott földosztás eredményeképpen jutott tulajdonhoz. Stakher e tulajdonhoz mint z.Summer által leboronált és általa az ő vetőmagjával bevetett földhöz és e vetőmagból származó termés feléhez jutott. A tanács határozata azon alapult, hogy Stakher „gazdagodásában szerepe volt Summer munkájának, a Summer tulajdonát képezett vetőmagnak és e vetőmag gyümölcsének, s ezért a tanács megtéríttette Stakheríel a munka felének értékét és a felhasznált vetőmag felét. De megtéríttetteStakherral Summer javára a termés megosztásának következményeként a szántóföld egészét terhelő, s teljes egészében Sum-mer által megadott portio felét is. Szabó Mártonnénak a tulajdonát képező fémmozsár visszaszerzése iránti keresete esetében a magánjogi igény érvényesítése, és a bűnvádi feljelentés egyszerre történt és ennek folyamányaként a polgári és a büntetőper összefonódott. Az elhatárolás az alperes rosszhiszeműségén fordult meg. Igaz, hogy a visszaszolgáltatás igénye került előtérbe, s az a lopásból származó dologként megszerző orgazda által a bíróságnak átadás folytán kielégítésre is kerülhetett, de mert az igény tárgyalása során a tanács előtt a mozsár ellopásának gyanúja merült fel, a polgári per büntető eljárással folytatódott, amely mind a tolvaj, mind az orgazda terhére pénzbüntetés kiszabásával végződött. Ajegyzőkönyvi bejegyzésnek nemcsak tömör, hanem egyben hiányos mivoltánál fogva nem tudható, hogy mikor és miért, minek következtében került sor a kiszabott pénzbüntetés mérséklésére. Summer György által Glausinger Orbán ellen előteij esztett kereset tárgyalásáról készült jegyzőkönyvi bejegyzésből nem tűnik ki, hogy az adós nyilatkozott-e, s ha igen, akkor a tartozást elismerte-e, s ha nem, folyt-e valamilyen bizonyítási eljárás, amelynek alapján a tanács az adóst fizetésre kötelezte. A kötelezés minden esetre azon a szabályon alapult, hogy az adósnak ajogszerűen fennálló pénzkövetelést ki kell elégítenie, fizetnie kell. 45 Ráz Szabó Mártonnak és Kis Farkasnak ajegyzőkönyvi bejegyzésből következtethetően kölcsönösen okozott szóbeli sérelem miatt, mint említettük, nem tudható, kinek a kezdeményezésére indult eljárásban a két sértett közül melyik igyekezett a becsületének helyreállítására és melyiknek volt fontosabb az elégtétel, és hogy egymás szidalmazása (Schimpfreden gébén) során mondottak közül melyek és mik voltak tulajdonképpen a becsületsértő vagy rágalmazó állítások, nem tűnik ki a jegyzőkönyvből. Hogy a harag és gyűlölködés nagyfokú volt, következtethető abból, hogy oly magatartásig jutottak, hogy életveszélybe kerültek. A tanács a kölcsönös sérelemokozás megtörténtét tényként kezelte, s ennek eredményeképpen, s ugyanakkor nyilván az okozott sérelem arányában szabott ki büntetést. Ugyanakkor a veszekekdésbe beleavatkozott, s ekként abban részes volt, s e miatt vétkesnek tartott Ráz Barnabást is pénzbüntetéssel súlytotta. Summer György és Starkher György között élessé vált ellentét megyegyezéssel történt befejeződése folytán a tanács nem tartotta szükségesnek büntetés kiszabását. Amikor a veszekedés kiújulása esetére viszonylag magas pénzbüntetést helyezett kilátásba, akkor ezzel visszatartó hatást kívánt gyakorolni. Súlyosabb, mert tettleges sértés volt a szepetneki parasztnak adott pofon. S a sérelmet okozó és a sértett között egyezség j ött létre, de mert az osztrák j og szerint tettleges sértést nem lehetett megkövetéssel jóvá tenni, a tanács pénzbüntetést szabott ki. Abban, hogy a bekövetkezett tettleges sértés miatt kiszabott pénzbüntetés lényegesen alacsonyabb volt, mint azok a pénzbüntetések, amelyeket a tanács a veszekedés kiújulása esetére kilátásba helyezett, ebben szerepe lehetett annak, hogy a sértést okozó városi tanácstag volt. Az általa elkövetett sértésért kiszabott pénzbüntetés alacsony volt. A sértettnek még a neve sem, csak az került aj egyző-könyvbe, hogy paraszt volt. Schalli Péter és a teknőkészítő által a szegény Müllerrel szemben tanúsított vagy kifejtett kegyetlen bántás miben valósult meg, a jegyzőkönyvből nem tűnik ki. Ajegyzőkönywezett sérelemokozásnak a.tractieren ige használatával történt megjelölésénél fogva az lehetett szóbeli sértéseket magába foglaló rossz bánásmód tanúsítása, lehetett zaklatás, vagy — nem feltétlenül tettleges — gyötrés, kínzás, de lehetett testi sértés is. A grausam tractieren leheteséges többféle jelen-téstartalmánál fogva akiszabott pénzbüntetést helyesen értékelni nem lehet. A Farkhony Andrásnak engedetlenség miatt pénzbüntetés fizetésére kötelezés, másfelől a templom részére viasz adására kötelezés kivel szemben és miben megnyilvánult engedetlenség miatti fizetésre és szolgáltatásra kötelezés volt, a jegyzőkönyvből nem tűnik ki. Ennél fogva a tanács ítéletének jogalapja ismeretlen. Az sem tűnik ki a jegyzőkönyvből, hogy a céh által benyújtott specifikáció miből származó, milyen tartozások részletezése volt. Koch Mártonnak a Khay Mihály postamester disznainak fiai és szolgái által 46 agyonverése miatt kártérítés fizetésére kötelezése egyfelől annak érvényre jutását igazolja, hogy a gyermek, illetve az alkalmazott által okozott kár megtérítése a szülő, illetve a munkaadó kötelessége. Ez a felügyeletet elmulasztó szülő, illetve á munkaadó felelősségének érvényesítésére utal. Az adott esetben azonban a tanács Koch Márton terhére nem csak felügyelet-mulasztást látott fennforogni, hanem a károkozó cselekmény megengedését is. Ebből az következik, hogy a tanács a lopás bűncselekményének a gyerekek és a szolgák által történt elkövetését az apa, illetve munkaadó tudtával, tehát az ő társtettesi minőségében elkövetettelek tartotta. És ezért, mint a lopás bűncselekményének bekövetkeztében részest, büntetéssel súlytotta. A postamester által előterjesztett keresettel indult eljárásban egyfelől a magánérdek körében keletkezett kár megtérítésére, másfelől a közérdeket sértő bűncselekmény megtorlására került sor. Ekként összefolyt a polgári per és a bűnvádi eljárás. Csizmadia MiklósnakKovatsch Ivica által késszúrással véletlenül történt meg-sebesítése miattKovatschnak arra kötelezése, hogy a fürdésnek fizessen, bizonyára azon alapult, hogy a fürdős gyógyította, kezelte Csizmadia sebét, amiért Csizmadiával szemben honorárium iránti követelése, Csizmadiának pedig e követelés kiegyenlítésére való fizetési kötelezettsége keletkezett. Ennek telj esítésése pedig nála a Kovatsch által okozott seb folytán kárként jelentkezett. Ennek a kárnak a megtérítését szolgálta az az ítéleti rendelkezés, mely szerint Kovatsch köteles volt a fürdősnek fizetni. Mely egyéb károk megtérítését szolgálta aKovatsch által Csizmadiának közvetlenül fizetendő összeg, az ajegyzőkönyvi bejegyzésből nem tűnik ki. Osterhaberné milyen jogviszonyban \\úie\\e.ViRaz Stariko-veá, az ajegyzőkönyvi bejegyzésből nem tűnik ki. A jegyzőkönyvezett felperesi tényelőadásból az vélelmezhető, hogy fuvarozási szerződés lehetett közöttük, minek folytán az árú Grazban történt átvételétől a Kanizsán történő kiszolgáltatásáig tartó kártérítési felelőssége állott fenn. Osterhaberné követelése azon a szabályon alapult, hogy a fuvarozásra vállalkozónak a munkát teljes gondossággal kell elvégeznie, az által viszont, hogy Ráz Stanko Osterhaberné áruját útközben elvesztette, gondatlan munkavégzés történt. Az alperes azt a szándékot jelentette be, hogy kezest kíván állítani. Mi lehetett az, minél fogva az alperes remélhette, hogy az általa kezesként bejelenteni kívánt személy a kezességet elvállalja, nem tudható. Ajegyzőkönyvi bejegyzésből következtethetően a tanács az alperes kezes állítási bejelentését el is fogadta. Sem az nem tudható azonban, hogy a fuvarost terhelő felelősség érvényesült-e, sem az, hogy tényleg megtörtént-e valakinek kezesként bejelentése, mert a pernek a bejelentés tudomásul vételét követő eseményei annál fogva, hogy ezek ajegyzőkönyvi kötetbe bejegyezve már nincsenek, korunkra ismeretlenek maradtak. 47 A Ráz Stankora és Türckh Adómra kiszabott pénzbüntetés a társtettesi minőségben kisebb étékű mozsár ellopásával megvalósított bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott büntetés volt. Az nem tűnik ki a jegyzőkönyvből, s még csak olyan adat sem szerepel, amelyből következtetni lehetne, mi alapon történt a pénzbüntetés mértékének csökkentése, tehát a már kiszabott büntetésnek nem jogorvoslat eredményeképpen a másodfokú bíróság által, hanem a büntetést kiszabott tanács által történt enyhítése. Mohr János kacsalopási vádját a tanács bizonyíték hiánya miatt megalapozatlannak tartotta. A tanács ezért kötelezte a vádlót a vádlott udvarából elhozott kacsa visszaadására, mert azt nem a vádlótól „ellopott”, hanem a vádlott tulaj do-nát képező kacsának tartotta. . Bunics Istvánnak a telj es tanács által történt kihallgatásakor ő, mint gyanúsított már letartóztatásban volt-e, avagy szabadlábon védekezett, az aj egyzőkönyvből nem tűnik ki. így nem tudható, hogy a kezesek állításával az áristomból vagy tömlőéből a vizsgálat idejére szabadulást, vagy a várható letartóztatás elkerülését kívánta elérni. A kezesség elfogadása mindenesetre arra utal, hogy a tanács a kezesként bejelentetteket megbízható személyeknek tartotta. Figyelemre érdemes, hogy a tanács a szóbeli sértés miatt indult perben az egymással kibékülő felek mindkettőj ének kilátásba helyezi, hogy ha a veszekedést újra kezdik, akkor pénzbüntetésben fogja őket részesíteni.2"5 Ugyanez várt a be nem bizonyított kacsalopás ügyében a hamis váddal élőre és az ezzel megsértettre is, ha nem egyeznek ki egymással .m A kilátásba helyezett p énzbüntetés összege között tekintélyes különbség van, nyilván az okozott sérelemnek a súlyosságától függően. A két ítéleti rendelkezés összhangban van a szóbeli sérelem miatt ez időben indult perekben a budai és a pesti magisztrátus által követett gyakorlattal. (Bónis, 1962,258—260.) Ugyancsak figyelemre érdemes, hogy a tanács egy esetben szóbeli sértés miatt kiszabott pénzbüntetésen felül, másik esetben a céhtag által elkövetett engedetlenség miatt kiszabott pénzbüntetésen felül a templom részére valamely tárgy (szélmécs) vagy anyag (viasz) adására is kötelezi a megbüntetettél2"7 Mindkét ítéletet 1703. augusztus 3-án hozta a tanács. Ez a mellett szól, hogy e napon volt templom Kanizsán. Annál fogva viszont, hogy a tanács még 1702. szeptember 1-jén azt jelentette a Budai Kamarai Adminisztrációnak, hogy a várlerombolás folytán Kanizsa elvesztette templomát is2"8, és a Ferenc-rendiek által épített-—-ma is meglevő — templom pedig 1703. augusztus 3-án még nem állott,2"5\' a két ítéletnek büntetésként templom javára történő szolgáltatást elrendelő rendelkezése vélhetően a ferences barátoknak az 1696. szeptember 1-jén felszentelt kis szentélye (Halis, 1899,30-31.) részére történő szolgáltatást rendelő rendelkezése volt. 48 JEGYZETEK 1 2 3 4 5 Rövidítések A. Neoacq. Acta Neoacquistica Batthyány It. A herceg Batthyany-család levéltára Bér. u. Schr. Berichte und Schreiben B. K. A. Budai Kamarai Adminisztráció levéltára cs. csomó Exped. Expeditionen Föl. Folio Hofbef. Hofbefehle Lad. Ladula L. B.etC. Liber Baptisatorum et Copulatorum MÓL Magyar Országos \'Levéltár ÖStA. Österreichisches Staatsarchiv Pag. pagina T. Gy. M. Thury György Múzeum, Nagykanizsa Tjkv. T anácsülési j egyzőkönyv Tóm. Tomus U. et C. Urbaria et conscriptiones 1. Thury György Múzeum, Nagykanizsa, 72.2.1. ltsz. Kanizsa Város Tanácsának jegyzőkönyve, 1690—1755. A továbbiakban: Tjkv. 2. Tjkv. 2—3. old. Instructio a korai abszolutizmus idejétől rendszeresen használt hivatali utasítás, mégpedig esetünkben az instructionak az a változata, amely nem valamely tisztséget, hivatalt betöltő, vagy valamely megbízás teljesítésére kötelezett személy j ogkörét és feladatait határozza meg, hanem egy testület működését szabályozza. 3. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1690. Protocollum. Buchstabe M. Föl. 83.; E 279. Exped. 1690. évi mutató. Föl. 126. 4. Tjkv. 3. old. 5. A Felügyelőség annak folytán lett Adminisztráció, hogy „ über di Bitté des 49 Kameralinspektors wird im Jahre 1690. demselben dér Titel eines Kame-raladministrators verliehen Az erről tudósító levéltári forrás jelzete: H. K. A. Hung. 1690. Mi 13. Lásd: Mayer, 101. 6. 1722-ben emelte apját, II. Miklóst grófságra III. Károly király. 1. Az év tavaszán kezdték meg á Várnak a császár által — a Haditanács előterjesztése alapján •—■ elrendelt lerombolását, s a Városi Tanács 1703-ban Kanizsát már földig lerombolt városként (nunmehr rasierte Stadt) említi. — MÓL, B. K. A. E 280. Hofbef. 1702. február. No. 6.; B. K. A. E 280. Memorialien und Anbringen. Buchstabe C. No. 84. 8. A császári és királyi bizottság által a kanizsai bírónak és tanácsnak 1690. július 19-ei kelettel adott válaszirat 1. pontja. A válaszirat a Thury György Múzeumban, annak történeti dokumentációs tárában 72.157.1. ltsz. a. őrzött, könyvszerűenbekötött,Hcto Neoacquistica feliratú irategyüttes egyik irata. A múzeumban őrzött ezt az irategyüttest a továbbiakban csak a múzeum nevének rövidítésével (= T. Gy. M.) és az A. Neoacq. rövidítéssel jelöljük. A Dráva és Száva menti magyarországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottságnak a tanács alakuló ülésén felolvasott, 1690. július 15-i keletű instructioja szövegének túlnyomó részét, valamint a Magyar-, horvát- és szlavonországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottság 1698. december 1-jén Pécsett kelt instructioja egyes rendelkezéseit közli dr. Szűkíts Nándor 1878-ban •— elhibázottan! „Városképviseleti házszabályok” cím alatt— és azzal a tájékoztatással, hogy a közölt szövegek a „város okmánytárában” őrzött német nyelvű eredetieknek a szövegei. {Bátoifi, V. 43—57.) A közzétett részleteket magukba foglaló eredetiek a városházának, s így a „város okmánytárának” is a második világháború Kanizsa környéki harcainak végén bekövetkezett leégésekor elpusztulhattak. A volt Zala vármegyei levéltárban 1932-ben megvolt példányokat, valamint Kurcz Ignác két válasziratának és a Magyar-, horvát- és szlavonországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottság válasziratának és instructiójának példányait Zala vármegye alispánj ának 22944/ni 1931. sz. rendelkezésére dr. Fára József akkori vármegyei főlevéltámok magyarra fordította. A 6 fordítást „A Neo-Acquistica-Commissio rendeletéi a török alól felszabadított Nagykanizsa város újraalapításáról 1690—1698.” cím alatt foglalta gyüjteteménybe. A gyűjteménynek e címe nem helyes, mert a gyűjteménybe foglalt 6 fordítás közül kettő nem valamely bizottság rendelete, hanem a Kamarai Adminisztráció 50 vezetője által adott válaszirat fordítása. Nem a vármegyei levéltárban megvolt eredeti iratokokhoz, sem a dr. Fára által készített fordításokhoz hozzájutni nem lehetett. Dr. Fára fordításai gyűjteményének fénymásolata megvan a nagykanizsai Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Hivatkozott korábbi tanulmányaink készítésénél, forrásként Dr Fára-féle fordításokat jelöltük meg. A nagykanizsai Thury György Múzeum történeti dokumentációs tárában, annak leltárkönyve I. kötete alapjánKunics Zsuzsa muzeológus e helyen is megköszönt javaslatára végzett kutatások során módunk nyílt megismerni a dr. Fára által fordított íratok — ismereteim szerint forrásként még sehol nem hivatkozott-—1791. májusi vármegyei hitelesítési záradékkal ellátott, német nyelvű másolatainak könyvszerűen bekötött, Acta Neoacquistica felirattal jelölt együttesét. Az irategyüttes az egykorú külzetén olvasható korábbi múzeumi leltári számokból következtethetően 1948. évben, vagy azt megelőzően került a múzeumba, a rajta levő körbélyegző-lenyomat szövegéből következtethetően a múzeum szervezeti elődje, a volt nagykanizsai Városi Múzeum gyűjteményi tárgyaként. Olvasható azonban a külzeten „okmánytár 285” rájegyzés is. Ennek alapján vélelmezhető, hogy dr. Szűkíts az 1690. június 15-ei és az 1698. december 1-jei instructio egyes rendelkezéseinek a „város okmánytárában” őrzött német nyelvű eredetiek alapján közlésekor ezeket az „okmánytár 285” ráj egyzésű ügyiratkötetben levő hitelesített másolatok alapján közölte. 9. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 52. Kurcz Ignác egyben úgy rendelkezett, hogy az elbocsátott Írnoknak az őt megillető és neki megígért díjazást a tényleges elbocsátásig ki kell fizetni, és őt a városból csendesen el kell távolítani. 10. Az instructio magyar fordítása közzétéve Rózsa, 1996/2. 124. oldalán. 11. Tjkv. 125. old. 12. Tjkv. 132. old. 13. Tjkv. 148. old. 14. Tjkv. 158. old., 221. old., 234. old. 15. Tjkv. 256. old. 16. Szerző Mosier jegyzői tisztsége megszűnésének napját nem, hanem csak azt közli, hogy az 1755-ben szűnt meg, amikor Stauer Ignác váltotta fel. 17. T. Gy. M. A. Neoacq. 20. old. 7. pont. Ua. 38. old. 9. pont. 18. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1696. július. No. 27.; E 279. Exped. 1696. július. No. 89.; E 279. Exped. 1696. augusztus. No. 81.; E 279 Exped. 1696. szeptember. No. 80. 51 19. Tjkv. 63—64. old., Tjkv. 67. old., Tjkv. 75. old. 20. MÓL, B. K. A. E 280. Hofbef. 1703. május. No. 23. 21. A kérvényről, annak csak első részéről készült és 1793. május 26-án, Kanizsán hitelesített másolata folytán volt módunk tudomást szerezni. A másolat nem teijed ki a kérvény szövegének folytatására, keletjéré és aláírására. A másolatban olvashatók szerint a kérvény egy, a vármegyei hatóság által 1711. december 18-án készített összeírás folytánjött létre, s azon a Haditanácsnak a Császári Vezérhadbiztosi Hivatalt (Kay[serliches] General Kriegs CommissariatAmbt) j elentéstételre és véleményezésre felhívó, 1714. június 27-i rájegyzése (indorsatio) szerepel. A kérvény alapján az Udvari Haditanácsnál tett intézkedésekből az állapítható meg, hogy Kanizsa város kérvénye a hadiadó enyhítése iránti kérelmet tartalmaz. (ÖStA. Kriegsarchiv. Protocollum Exped. Bd. 486. Föl. 502. 1714. június.) Gráf Franz Sebastian von Thierhaimb vezérhadbiztos aj elen-tésében arra mutat rá, hogy Kanizsa város beadványában foglalt sérelmek magalapozóttnak látszanak, a sérelmek orvoslása azonban a Magyar Udvari Kancelláriához tartozik, s ezért Kanizsa városát odautasítandónak tartja. (ÖStA. Kriegsarchiv. Protocollum Exped. Bd. 487. Föl. 599.1714. július.) 22. MÓL, Batthyány lt. P 1313. 206. csomó II. 6622/808 E. 23. T. Gy. M. A. Neoacq. 7-—16. old. 24. T. Gy. M. A. Neoacq. 1-—6. old. 25. T. Gy. M. A. Neoacq. 17—26. old. 26. Wibmer, Paul működését Kanizsán a császári csapatok bevonulását röviddel követően kezdte. Korábban Szegeden voltharmincados. Kanizsának a török által történt feladása előtt, április 2-án már a kanizsai császári táborban volt. Április 17-én Eszéken intézkedett a Kanizsáról elszállított törökök továbbszállítása iránt. Május 28-án már kanizsai harmincadosként állít ki háztulajdon levelet (Haus- und Gewöhrbrief. Feladatait, működésének alapvető szabályait a Dráva és Száva menti magyarországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kirendelt római császári és királyi bizottság Eszéken 1690 július 10-én kelt instructioja tartalmazza. (MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1690. ápr. 2., E 281. Bér. u. Schr. 1690. ápr. 17., E 285 Varia 1683—-1740. 5. csomó b/11. No. 3.; MÓL, Magyar Kamara Levéltára. E 13 6. Diversae instructiones 1531-—1849. b/Iratok. 64. Kanizsa, 1690, 1—15. old. 27. T. Gy. M. A. Neoacq. 35—40. old. 28. T. Gy. M. A. Neoacq. 26—35. old. 29. T. Gy. M. A. Neoacq. 40—63. old. 30. Erre lásd: Nagyi.—Fábiánná, 407—422. 52 31. MÓL, B. K. A. E 280 Hofbef. 1693. április. No. 18. 32. Az 1596. évi VII. decretum 41. cikkelye „míg Somogy vármegyének a helyreállítása bekövetkezik”, minden nemest és kapitányt, továbbá minden rangú és rendű lakost Zala vármegye jurisdictiója alá vetett, majd az 1608. évi k. u. I. decretum 22. cikkelye szerint Somogy vármegyének, miképpen eddig, úgy ezután is, a maga jogait Zala vármegye székén kellett keresnie. E törvényeket az 1715. évi I. decretum 86. cikkelye hatályon-kívül helyezvén, a két megye különvált. 33. Zala és Somogy Vármegye Generális Congregatiójának 1698. december 21-ei levele, mely 1876-ban közzétett várostörténeti forrásként maradt fenn. Közzétéve Bátorfi II. 111. oldalán. 34. Tjkv. 23. old. 3 5. Az engedély szerint a 4 vásár közül az első Gyertyaszentelő Boldogasszony (febmár2.), a második Exaudi-vasámap (húsvét utáni harmadik vasárnap: májas 3.—június 6. között), a harmadik Szűz Mária mennybemenetele (augusztus 15.), a negyedik pedig Szűz Mária fogantatásának ünnepén (december 8.) volt tartható. 36. MÓL Helytartótanács levéltára C 35. 106. cs. Lad. A. Fasc. 33. No. 36.; MÓL, Batthyány It. P. 1313.206. cs. II. No. 6. 37. A 33. sz. jegyzetben idézett válaszlevél. A válaszlevél előzményeit a Zala Megyei Levéltárban keresve, sajnálattal kellett megállapítani, hogy a megválaszolt levél a Közgyűlési iratok (Acta congregationalia) sorozat 1665—1699. és 1700—1709. évekbeli iratai között nem volt található, az ügy közgyűlési tárgyalásáról tudósító közgyűlési jegyzőkönyv pedig nem maradt fenn, mert a közgyűlési és részgyűlési jegyzőkönyvek (Protocolla congregationum) sorozatban az 1678—• 1716. évekből való jegyzőkönyvek hiányoznak. 38. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. augusztus. No. 81. A kihallgatási jegyzőkönyv. 39. Budáról 1688-ból, Pestről 1694-ből van a legrégebbi adatunk fertálymesterekről. •—-Vö.: Bónis, 1962, 101. és 172. 40. A pesti fertálymesterek 1732. január 1-jei utasítása. Bónis, 1974, 153. 41. T. Gy. M. A. Neoacq. 59. old. 23. pont.- 42. T. Gy. M. A. Neoacq. 24. old. 16. pont. 43. T. Gy. M. A. Neoacq. 9. old. 4/2. pont. 44. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1696. január. No. 19. 45. MÓL Mikrofílmtár. A 3787. doboz. Nagykanizsai Róni. Kát. Plébánia. L. B. et C. Tóm. I. p. 235.; 1697. IX. 3-ai és 1697. IX. 9-ei bejegyzés. Ua. Tóm. 53 I. p. 188.; egy, a vezetéknevének elhagyásával bejegyzett Csáktornyái lakos és özv. Schobemé házasságkötésének bejegyzése. 46. Ua. Tóm. I. pag. 70., 1695.1. 11-ei bejegyzés. 47. MÓL, B. K. A. E285. Varia 1683—1740.5. csomó 11. tétel. No. 26.; Uo. E 279. Exped. 1696. október. No. 24.; Tjkv. 59. old. 48. MÓL, B. K. A. E 285. Varia 1683—1740. 5. csomó 11. tétel. No. 26.; MÓL Magyar Kamara Levéltára. E 156. U. etC. Fasc. 29. No. 2. Föl. 1.4. pont és Fasc. 29. No. 4. p. 17. 6. pont. 49. MÓL, Batthyány lt. P 1313. 206. cs. II. No. 6. 50. T. Gy. M. A. Neoacq. 31. old. ad. 8. 51. A megosztás addigi rendjére: Rózsa, 1992,120. 52. T. Gy. M. A. Neoacq. 5. old. 53. Tjkv. 4. old. 54. T. Gy. M. A. Neoacq. 28. old. ad. 3. és 55. old. 17. pont. 55. T. Gy. M. A. Neoacq. 11. old. 8. pont és 48. old. 9. pont. 56. T. Gy. M. A. Neoacq. 50. old. 11. pont. 57. T. Gy. M. A. Neoacq. 57. old. 18. pont. 58. T. Gy. M. A. Neoacq. 15. old. 15. pont. 59. T. Gy. M. A, Neoacq. 58. old. 19. pont. 60. A városi tanácsháza a vár területén volt, amint ez kitűnik a Városi Tanácsnak a Budai Kamarai Adminisztrációhoz 1702. szeptember 1-jén intézett abból a feltelj esztéséből, amelyben a vár lerombolásának egyik következményeként említi, hogy lebontásra került a városháza. (MÓL, B. K. A. E 286. Buchhalterey Acten 1702. Föl. 317.) 61. T. Gy. M. A. Neoacq. 44. old. 5/1 pont. 62. T. Gy. M. A. Neoacq. 16. old. 16. pont. 63. T. Gy. M. A. Neoacq. 61. old. 25. pont. 64. T. Gy. M. A. Neoacq. 10. old. 5. pont. 65. T. Gy. M. A. Neoacq. 25. old. 18. pont. 66. Ez Dullersperg Fiilöp volt (Babics, 37.) 67. T. Gy. M. A. Neoacq. 47. old. 7..pont 68. T. Gy. M. A. Neoacq. 1. old. 2. pont 69. T. Gy. M. A. Neoacq. 24. old. 14. pont. A város Thury György Múzeumban őrzött pecsétnyomójának (T. Gy, M. H. 60. 12.1.) vésete ettől eltér, mert az azon látható kiteijesztett szárnyú sas az egyik lábával ugyan fogyó holdat, de a másik lábának karmai között gabonakalászt tart, s a sas feje felett stilizált osztrák császári korona látható. E véset szerinti ábrával készített pecsétnyomó, még akkor is, ha 16 95 évszám 54 van a köriratában, bizonyára későbbi, mint amilyen az említett felsőbb hatósági engedély szerinti pecsét lehetett. 70. T. Gy. M. A. Neoacq. 10. old. 5. pont. 71. T. Gy. M. A. Neoacq. 20. old. 7. pont. Ua. 38. old. 9. pont. 72. A várkerület határairól, s így területéről adat nem áll rendelkezésre. 73. T. Gy. M. A. Neoacq. 20. old. 7. pont. 74. Ua. 75. T. Gy. M. A. Neoacq. 46. old. 6. pont. 76. A mérföld különféle alapegységétől, alkalmazási területétől, vagy „a nem-zetiség”-étől függően különböző nagyságú hosszmérték. Nem tudható, hogy a jegyzőkönyv szerinti mérföld melyik mérföld, és az milyen hosszú volt. Ezért nem tudható, hogy a jegyzőkönyvben Pólón nevűként szereplő falú milyen messze volt Kanizsától, s így nincs lehetőség annak megállapítására, hogy mely Kanizsa környéki akkori faluban született akihallgatott személy. 77. A Budai Kamarai Adminisztrációnak a jegyzőkönyvet tartalmazó iratcsomója külzetére írt tárgymegjelölés szövege szerint a falu neve Bolon. (MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. augusztus. No. 81.) Aj egyzőkönyv később ismertetésre kerülő második változatában a születési hely Pallónként szerepel. (MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 24.) A Budai Kamarai Adminisztrációnak az Udvari Kamarához 1696. október 16-án intézett felterjesztésében a helység nevét Polon-nak írták. (MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 24.) 78. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. augusztus. No. 81. jelzetű iratcsomó külzete szerint a nő foglalkozása Magd, tehát szolgáló lány volt. 79. 1695-ben február 16-án volt hamvazószerda, tehát nagyböjt első hete február 20-ától 27-éig tartott hét volt. 80. T. Gy. M. A. Neoacq. 20. old. 7. pont. 81. A tanács arra a törvényre hivatkozik, melyet V. Károly német—-római császár uralkodása idején 1532-ben a regensburgi birodal mi gyűlés német birodalmi büntetőtörvénykönyvként elfogadott. Hivatalos neve: Des aller-durchlauchtigsten, grossmachtigsten, nnüberwindlichsten Kaiser Karls des Fiínften und des heilingen römischen Reichs peinliche Gerichtsordnung, röviden: Peinliche Gerichtsordnung Karls V., vagy Carolina. Irodalmi megjelölése: CCC (= Constitutio criminalis Carolina). Tulajdonképpen perrendtartás volt, „amelybe egy büntetőtörvénykönyv is be van iktatva”, de szervezeti szabályokat is tartalmaz. A megalkotása korának értékrendje szerinti súlyos büntetőcselekményekre vonatkozott, míg enyhébb vétkek miatti kereset előterjesztésével induló polgári perekben kiszabott pénzbírsággal voltak megtorlandók. A Carolina fenntartotta a megalkotása idején 55 megvolt kegyetlen büntetési rendszert, amelyhez a különféle módon végrehajtandó halálbüntetés, a testi csonkítás és egyéb testi fenyítékek, a szabadságvesztés büntetés, a vagyonelkobzás és a nyilvánosság előtt végrehajtandó becsületbüntetések tartoztak. —A CCC tükrözi az olasz büntetőjogtudomány eredményeit. Számtalan szabálya a németországi büntetőjogszolgáltatás fejlődésében jelentős szerepet játszott. A Halsgerichts ’ordnung szó önmagában is főként a CGC-t jelöli. Vö.: Magyar jogi lexikon. II. 633. Constitutio Criminalis Carolina szócikk; Eisenhard 239-241.; Handwörterbuch zűr deutschen Rechtsgescichte I. 592—594. és 1914—1915. Carolina és Halsgerichtsordnug szócikkek; Deutsches Rechtswörterbuch IV. 1497—1498. Halsgerichtsordnung szócikk. 82. Handwörterbuch zűr deutschen Rechtsgeschichte II. 736—-741. Kindes-tötung szócikk. 83. Klingendrath Jakab 84. Schober József János 85. Láscháikh István 86. A jegyzőkönyvben jól olvasható Primus obering megjelölés második szavának a jelentését megállapítani nem tudtam. Ennek folytán a megjelölést sem tudtam értelmezni. Megállapításra vár, hogy a két szó mit, milyen tisztséget, megbízástjelentett. 87. Kniedel Jakab 88. Dalgner Mihály, Weigarth Zakariás és Unger György 89. Dalgner Mihály, Weigarth Zakariás és Obieniz János 90. Koch Márton és Korvat Jurko 91. Frimb Ferenc, Kissel János, Stokher György, Langer György és Veconie András 92. MÓL, B. K. A. E 279 Exped. 1696. augusztus. No. 81. 93. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1696. július. No. 27. 94. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. július. No. 89. 95. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. augusztus. No. 81. 96. MOL,B. K. A. E279. Exped. 1696. szeptember. No. 80.; wa. 1696. október. No. 16. 97. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 24. 98. Schober József János, aki itt már foglalkozásának megj elöl ésével szerepel, mely szerint Apotekher, tehát patikus volt. A most vizsgált periratok felszínre kerülésének és annak köszönhetően, hogy a jegyzőkönyvnek az 1696. év utolsó negyedében volt szakértői szemléről szóló részébe az eljárt tanácstag foglalkozását is bejegyezték, megha- 56 ladottá vált a Zala megyei gyógyszerészet történetéhez, s ennek folytán Kanizsa várostörténetéhez is tartozó az a kutatási eredmény, mely szerint 1714-ben létesítették Kanizsán a vármegye első gyógyszertárát. (Blázy, 10. és 12. old.) A jegyzőkönyvnek a szakértői szemléről szóló része arról tudósít, hogy Kanizsán már 1696-ban volt patikus, miből következően bizonyosra vehető, hogy volt patika is. 99. Laschak István, aki a jegyzőkönyv első változata szerint városi őrmester volt. 100. Seydtenspinner János 101. Obieniz János 102. Veconie András 103. Laschak István 104. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 24. 105. A kanizsai kerület kiterjedése Paul Wibmer provisor által 1697-ben és 1700-ban készített, és a kerülethez tartozó számtlan helységet számbavevő összeírásokból ismerhető. — MÓL, Magyar Kamara Levéltára E 156. U. etC. 361. doboz Fasc. 7. Nr. 48.; Ua. 408. doboz Fasc. 29. Nr. 2.; Ua. Fasc. 29. Nr. 3.; Ua. Fasc. 29. Nr. 40. 106. DerSchilling egyik jelentése pénz-érme (s enneknyomán ajelenlegi ausztriai pénzérme), de jelenti a korbácsütést (Peitschenstrafe) is, és a megvessző-zés büntetését (Ruthenstrafe) is. Az egész mértékben való megkorbácsolás 30 ütést jelentett. 107. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. december. No. 20. 108. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. december. No. 15. 109. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. december. No. 20. 110. MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. december. No. 81. 111. T, Gy. M. A. Neoacq. 20. old. 7. pont. 112. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1697. október. Nr. 17. 113. MÓL, B. K. A. E 281. Bér. u. Schr. 1698. január 3. 114. A nagykanizsai Thúry György Múzeum teljesen hivatalos alapításának 50. évfordulójára kiadni tervezett jubileumi kötetben való közzétételre megírt „A Kanizsai Városi Tanács pallosjoggal felruházása és a vesztőhely felállítása” c. tanulmány kéz(gép)iratát a kötet szerkesztőjének átadtam. 115. T. Gy. M. A. Neoacq. 27. old. 2. pont. 116. T. Gy. M. A. Neoacq. 40-63. old. 117. MÓL, B. K. A. E 280. Hofbef. 1702. február; No. 6.; E280. Hofbef. 1702. május. No. 1. 118. MÓL, B. K. A. E 286. Buchhalterey Acten 1702. Föl. 317. 57 119. MÓL, B. K. A. E 282. Memorialien und Anbringen. Buchstabe C..No. 84. 120. Inventír unndt Beschreibung dérén in dér Vestung Canisa erfindlich Hdu-sern. Közzétéve: Tóth: 227-—-230. 121. A kanizsai földterületek kiosztása és a birtoklevelek átadása, és a telekkönyv vezetése a harmincados és provisor j ogkörébe tartozott és kötelessége volt. MÓL Magyar Kamara levéltára. E136. Diversae instractiones 1531-—1849. b) Iratok. 64. t. Kanizsa 1690.) 122. MÓL,B.K.A.E283.BescheidProtocoll 1702.1702.július 17-eihatározat. 123. Az ellentét egyik illusztrálója a felterjesztésben annak szóvátétele, hogy az előző bíró sem volt hajlandó úgy, ahogy kellett volna, lemondani, és ennek következtében jutott évenkint olyan fizetéshez (Jahrliche besoldnng), amilyen az új bírónak nincs, és amilyet az nem is akar. 124. Martonos a volt Bács vármegyéhez, máj d az 1699-ben létesült Tiszai Határ-őrvidékhez, 1876-tól Bács-Bodrog vármegye zentai járásához tartozott; ma a jugoszláviai Vajdaságban lévő község. 125. MÓL, B. K. A. E 280. Hofbef. 1703. március. Nö. 5. 126. Uo. 127. MÓL, B. K. A. E 280. Hofbef. 1703. május. No. 23. • 128. Uo. 129. T. Gy. M. 72.36. 1.0. 89. It. sz. 130. MÓL, Helytartótanácsi levéltár. Acta mechanica. Comitatus Szaladiensis 1. N/l/18. 131. A csizmadiák céhszabályzatára vezetett záradék kelte 1703. december 16. Az ácsok, kőművesek és kőfaragók céhszabályzatára vezetett záradék kelet-je 1703. december. A nap az 1724. évi hitelesített másolatban fennmaradott céhszabályzat záradékának keletjéből kimaradt. 132. A birtokbalépés évének a két céhszabályzat záradéka alapján megismerése folytán meghaladottá vált az a különböző publikációkon alapuló hiedelem, hogy báró Gracich 1705-ben kapta meg Kanizsát és akkor is csak az elpusztult várat (Barbarits, 25) 133. MÓL Magyar.Kamara Levéltára. E 156. U. et C. Fasc. 29. Nr. 4.\' 134. MÓL Magyar Kamara Levéltára. E 156. U. et C. Fasc. 29. Nr. 2. 135. Grcinitz: a horvát granic (= határ) szó német írásmóddal írva.. 136. Órajárás: 17. századi európai hosszmérték. Nagysága a terep függvénye, síkon kb. 3,68 km. 137. Palin középkori eredetű település. 1593-ban teljesen puszta falu. 1598-ban újra települ. A 17. században megint elpusztul. (Vándor, 1994, 269.) 1693-ban elpusztult faluként szerepel. (Batthyány lt. P 1322. 100. cs. No. 2. 1894. május 24. Korpavár Palin külterületi lakott hellyel Korpavár köz- 58 séggé alakult. (Gyalay, 582.). 1963-ban Korpavár Nagykanizsával egyesül (Gaál, 7.). 138. Récse középkori település. 1566-ból a törökkel ott vívott harcokról van adat. (Vándor, 1994,237., 244., 288.) A törökök többször földig rombolták. 139. Falkos középkori falu. A 16. sz. közepén elpusztult. (Vándor, 1994,269.) 1697-ben Bottszentgyörgyvár appertinenciája (MÓL E 156. U. et C. Fasc. 29. Nr. 40. pag. 55.) A18 században újra települ. Helyén jött létre a Bagola-sánc községhez tartozott Kisfakospuszta és Nagyfakos-puszta (Gyalay, 348.). Bagolasáncot 1950. március 16-i hatállyal Somogy megyétől Zala megyéhez csatolták, majd 1963-ban neve Bagolára változott. 1982-ben Bagóiénak Nagykanizsával egyesülése folytán ez évtől Nagykanizsához tartozik. {Gaál, 5., 7., 8.) 140. Kerekesházát 1693-ban Bottszentgyörgyvár appertinentiájaként (MÓL E 156. U. et. C. Fasc. 29. Nr. 2. pag. 3.), 1697-ben Bottszentgyörgyvárhoz tartozó desertumkéntírják össze (MÓL E 156. U. et. C. Fasc. 29. Nr. 40. pag. 55.). 141. A 15. sz. végén épült Szentgyörgyvára, amely az egykori Szentgyörgy falu után kapta nevét. Rövid idővel 1577. után felrobbantották. (Vándor, 1995, 2. és 13.) A volt település 1697 évi összeírásban desertum, mely az ott írtak szerintPn\'e őrgróf tehátőrgrófTurinettitulajdona (MÓL E 156. U. et. C. Fasc. 29. Nr. 2. pag. 54—55.). 142. Szent Miklós középkori falu 1593-ban már teljesen elhagyott (Vándor, 1994., 270.). 1697-ben Bottszentgyörgyvár appertinentiája, melyet újra kezdenek beépíteni (MÓL E 156. U. et. C. Fasc. 29. Nr. 40. pag. 54—57.). 1715. évi összeíráskor Horváth-Szent-Miklós néven szerepel {Csánki, 146.). 1895. május 2-ától Somogyszentmiklós. 1948. június 8-án ideiglenesen, augusztus 1-jén hivatalosan átcsatolva Zala megyéhez {Gyalay, 762.) 1950. március 16-ától neve Miklósfa, 1982-ben egyesült Nagykanizsával {Gaál, 5., 8.). 143. Bajosa középkori eredetű falu, de más névvel. 1578—-1579-ben építik a bajosai palánkvárat, mely 1600-ban pusztulásnak indul. {Vándor, 1994, 345.) 1693-ban lakatlan falu (Batthyányit. P. 1322. 100. cs. No. 2., 1693. VIII. 22.) 1773-ban még Szepetnek cum Bajosa megnevezés fordul elő {Gyalay, 349.) 1786-ban már német faluként szerepel {Korabinsky, 25.). 144. Szepetnek 1670-ben maradt pusztán, és csak a törököktől visszafoglalás után települt újra (Vándor, 1994,3 56.). 1693-ban elhagyott mezővárosként szerepel (Batthyányit. P. 1322. 100. cs. No. 2., 1693. VIII. 22.), 1786-ban német falu {Korabinszky, 700.). 145. Sormás középkori eredetű település. 1548-ban török támadás során telj esen 59 elpusztul. 1690-ben pusztaként tartják nyilván. 1693-ban lakott falu (Batthyány lt. P. 1322. 100. cs. No. 2., 1693. VIII. 22.). 146. Almaszeg 1519-ben még szereplő falu, 1530-ban Sormás határában levő elpusztult faluként említik. (Vándor, 1994,261., 275.) 1693-ban elpusztult falu (Batthyány lt. P. 1322. 100. cs. No. 2. 1693. VIII.22.) 147. Homokkomárközépkorí eredetű falu, melyet a törökök többször felégettek, 1598-ban tíz ház állt még a faluban. A török hódoltság alatt puszta. A török alóli felszabadulás után megélénkül a birtokforgalom. 1702-ben már fakápolnát építettek. 1722-től német telepesek érkeznek. {Bállá, 146.) 1769-ben már Homokkomáromnak hívják. (1769-ben Homokkomáromban [!] kelt hatósági bizonyítvány. A bizonyítvány fotómásolatát közli Bállá, 194.) 148. Sigard azaz Zsigárd 1593-ban már telj esen elhagyott, majd elpusztult falu Nagykanizsa határában, de nem a ma is létező major helyén, hanem attól északra a nagykanizsai határ korpavárt kinyúlásának délnyugati sarkában. {Vándor, 1994,270—271.) Elpusztultként szerepel 1693-ban is. (Batthyány lt.P. 1322. 100. cs. No. 2., 1693. VIII. 22.) 149. Napszám osztrák eredetű földmérték. Ha a mérés tárgya rét, akkor helyenként változóan 520—1650 bécsi négyszögöl, tehát 520—1650-szer 3,596 négyzetméter. 150. Das Gewerb alapjelentése a régi német jogi nyelvben a kereset és a megélhetés fogalomkörén belül egyfelől általában a foglalkozás, másfelől a kereskedelem és a kézművesség. Az összeírás készítője a borméréshez és a mészárossághoz fűzve rögzíti, hogy ezeken kívül kevés vagy semilyen Gewerb sem megy. Ezért a Gewerb szót mind kereskedelem, mind kézművesség jelentéssel használtként értelmezve fordítottuk azt kereskedelemnek és kézművességnek. 151. A céhszabályzatok alkotásának és őrzésének helyét közli Eri—Nagy— Nagybákay, II. 175—176. 152. Porcio, latinulportio militaris: katonai adag, az állami hadiadónak, a contri-butionak természetben fizetendő része (rata conributionalis). 153. Tóth, 228. 154. T. Gy. M. A. Neoacq. 42. old. 3. pont. 155. 1695. november 23-ai jegyzőkönyvben városi írnokként szerepel. (MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. október. No. 24.). Keresztapaként történt anyakönyvi bejegyzéseinél nótárius civitatis vagy syndicus civitatis foglalkozásúként jegyezték be. (MÓL, Mikrofilmtár. A 3787. doboz. Nagykanizsai Róm. Kát. Plébánia. L. B. et C. Tóm. I. pag. 70. 1695.1. 11-ei bejegyzés. Ua. Tóm. I. pag. 235. 1697. IX. 4-i és 1697. IX. 9-ei bejegyzés.). 1700. szeptember 8-án tanácstag (MÓL, B.K. A. E282. Memorialien 60 und Anbringen. Buchstabe H. No. 119.). 156. Az október 5-ei tanácsülésről készült jegyzőkönyv az írás elhalványultsága miatt csak részben olvasható. 157. Tjkv. 51., 52., 54., 55., 57., 58., 59. old. 158. T. Gy. M. A. Neoacq. 44. old. 5/1. pont. 159. Tjkv. 51., 52., 57., 58. old. 160. Dér Herr főnév jelentése általában: fölérendelt, rendelkező, kenyéradó. Szűkített j elentései közül az egyik szerint jelent olyan személyt, akit felsőbb-ségi hatalom illet meg, így az alsóbb közigazgatás, vagy bírói joghatóság városi közegei közül a bírót, a polgármestert, a tanácstagokat. Selmecbányának már a 14. sz.-i városi joga die herren des rattes említi. (Wenzel, 1. skk.) Mint rángj elző, mint titulus eredetileg csak a német nemesi rend tagjait (a birodalmi hercegekkel bezáróan) illette meg, majd az alacsonyabb nemesség tagjait is, és meghonosodott kevésbé rangos személyek társasadalmi ismérveként is. A 17. sz. el ej étől a Herr szó használata udvariassági megj elö-léssé vált. Egy 1611. évi nürnbergi decretum szerint a városi bíróság ülnökei és bírái kérésére, hogy nekik a Herr titulust adják meg, el lett rendelve, hogy az említettek a Herr praedicatumot kívánságuknak megfelelően használják (Lahner, 52.) A kanizsai tanácsi jegyzőkönyvi kötet 1690. évi bejegyzéseinél a tanácstagok neve előtt már használták a Herr rövidítéseként aH betűt. 161. Tjkv. 51., 5.4., 55., 58. és 59. old. 162. Tjkv. 59. old. 163. Tjkv. 51., 54., 55. és 59. old. 164. Tjkv. 58. old. 165. T. Gy. M. A. Neoacq. 17. old. 1. pont. 166. cm dem gemainen gerichts- oder rathaus. (Bair. GO. II. 3.) 167. A leégés éve pontosan nem ismeretes. A helyére építetett városháza tanácstermében 1787. július 17-én tartott első ülést megörökítő jegyzőkönyvi bej egymás szerint „egynéhány Esztendeig” tartott, amíg a leégett városháza helyett a jelenlegi (volt Kaszinó) helyén állott Ispita házban (kórházban) voltak a tanácsülések. (Halis, 1916, 306.; T. Gy. M. 72.3.1. Protocollum Sessionale Privilegiosi Oppidi Canisa 1787—-1789. pag. 51.) 168. A sarokháznak a volt tulajdonosok neve utáni elnevezése megismeréséért ezúttal is köszönetét mondok Kunics Zsuzsa muzeológusnak. 169. T. Gy. M. 83.79.3. Itsz. Féld Skizzen dér Gemeinde Nagy Kanizsa sammt Ortschaft Kis Kanizsai 864. Verfasstűavz\'4 Kari und Mitarbeiter. Skizze 23. 170. Meisner, H. O.: Urkunden- und Aktenlehre dér neuzeit. Leipzig, 1952. 61 171. Tjkv. 57. old. 172. Lásd 152, sz. jegyzetet. 173. Tjkv. 53. old. 174. Tjkv. 54. old. .175. Dér Bescheid köznyelvi alapjelentése: válasz, felvilágosítás. A német jogi szaknyelvben: hatósági döntés, határozat. Századunk eleji magyar megfelelője: végzés. Az osztrák polgári eljárásjog szerint ma is végzést jelent. — Wahríg, Gerhard: Das grosse deutsche Wörterbuch. [Gütersloh, 1967], 643.; Dér Sprach-Brockhaus. Wiesbaden, 1970., 76. old.; dr. Schwartz Izidor—dr. Hajtás Ödön (szerk.). Jogi műszótár. Német—magyar rész. Budapest, 1908., 25. old. űr. Karcsay Sándor: Német-—magyar jogi és államigazgatási szótár. Budapest, 1972., 61. old. ítéletnek fordítottam a Bescheid szót, mert a tanácsi jegyzőkönyvi kötetben vitás ügyben, bírói jogkörben hozott érdemi döntések óiméként szerepel, s mert a régi német jogi szaknyelv szerint Urteil-t = ítéletet is jelent. -— Denfsches Rechtswörterbuch 2. kötet. 69-72. 176. Tjkv. 51. old. 177. Tjkv. 52. old. 178. Tjkv. 55—56. old. 179. Tjkv. 56. old. 180. Tjkv. 58. old. 181. Tjkv. 52. old. 182. Tjkv. 52. old. 183. DerBader (latinul balneator): nyilvános fürdőház vezetője vagy tulajdonosa, aki jogosult volt sebészi tevékenységek végzésére is és borotválásra is. 184. Tjkv. 58. old. 185. MÓL, Mikrofilmtár. A 3787. doboz. Nagykanizsai róm. kát. Plébánia. L. B. et C. Tóm. I. pag. 12. 1691. okt. 28-ai bejegyzés. 186. Egy 1694.január 16-án keresztelt gyermek keresztanyjaként már Catharina Osterhuberin vidua- ként jegyezték be az anyakönyvbe. Ua. Tóm. I. pag. 50. 1694. jan. 16-ai bejegyzés. 187. Ua. Tóm. I. pag. 148.; 1694. február 22-ei bejegyzés. 188. Ua. Tóm. I. pag. 65.; 1694. nov. 12-ei bejegyzés. 189. Ua. Tóm. I. pag. 80.; 1695. ápr. 21-ei bejegyzés. 190. Tjkv. 59. old. 191. Das Handwerk főnév alapvetően a kézzel kifejtett tevékenységet j elenti. Azonban a közigazgatásban a szó a mai értelemben vett kézművességet is jelentette. Ugyanakkor jelölte a szó a kézművesek szervezetét, a céhet, de annak gyűlését is, s jelentette a céhládát is. A tanácsi jegyzőkönyv szóban 62 forgó bejegyzésében a Handwerk szó az ács-kézművesek szervezetének, céhének jelentésével szerepel. A bejegyzés írója azonban a szervezetet tévesen nevezte az ácsok céhének. A jegyzőkönyvezett eljárás napján, 1703. június 21-én az a céh, amelynek a tagjai a kanizsai ácsok voltak, nemcsak Handwerk dér Zimmermeister, hanem Handwerk dér Zimmermeister, Maurer und Steinmetzen, tehát az ácsok, kőművesek és kőfaragók céhe volt, amint ez kitűnik e céhnek a Városi Tanács által alkotott és a Budai császári Kamarai Adminisztráció által 1701. március 14-én érvényesített, hatályba léptetett (ratifiziirt) szabályzatából, melynek rendelkezéseit Zala és Somogy vármegye Zalaegerszegen ülésezett sedriáján 1701.junius 15-én kihirdették és elfogad ták (publicati et accepti sunt). A szabályzatot 1703. december havában (a nap a rendelkezésre álló egykorú másolatból kimaradt) báró Gracich Jakab is ellátta sajátkezüleg aláírt oly záradékkal, mely szerint a szabályzatot, ill. annak articulusait a maga részéről is elfogadj a és megerősíti (per me quoque acceptantur et confirmantur). — MÓL, Helytartótanácsi levéltár. Acta mechanica. Comitatus Szaladiensis I.N/1/18. 207. A jegyzőkönyvvezető a vezetéknevet néhány sorral lejjebb Fekhoni-nak írta, a jegyzőkönyvi kötet következő oldalán pedig, mint látni fogjuk, Farkhany-nak. Két 1694. évi kereszteléskor a keresztapa az anyakönyvi bejegyzés szerint Andreas Fekonia faber lignarius volt. ■—• MÓL, Mikro-filmtár. A 3787. doboz. Nagykanizsai róm. kát. Plébánia. L. B. et C. Tóm. I. pag. 6L et 66. 1694. IX. 26-ai ill. 1694. XI. 26-ai bejegyzés. 1696-ban esküdt polgárként vesz részt a Katalin nevű nő ellen gyermekgyil-kosságg miatt folyó pert tárgyaló tanácsban és az ítélethozatalban, amikor vezetéknevét Veconie-mk írták. — MÓL, B. K. A. E 279. Exped. 1696. augusztus. Nr. 81. 208. Tjkv. 54. old. 209. Lásd 191. sz. jegyzetet. 210. Tjkv. 55. old. 211. Tjkv. 51. old. 212. diktiren ige egyik j elentése [eine Strafe] auferlegen ■— [valamely büntetést] kiszabni. 213. Tjkv. 53. old. 214. Tjkv. 56. old. 215. Tjkv. 57. old. 216. Tjkv. 51. old. 63 202. A négy polgár: Gerentschir Tamás, Meszkor András, Posawitz Tamás és Gerosch Jurko. 203. Tjkv. 59. old. 204: Kanizsán, mint neoacquisticumon a földek kiosztása Paul Wibmer har-mincados jogkörébe tartozott, és kötelessége volt—T. Gy. M. A. Neoacq. 17. old. 2. pont; Ua. 26. old. ad 1.; MÓL, B. K. A. E 28.1, Bér. u. Schr. 1695. október. No. 13.; E 279. Exped. 1695. november. No. 46. 205. Tjkv. 56.. old. 206. Tjkv. 56. old; 207. Tjkv. 55—56. old. 208. MÓL, B. K. A. E 286. Buchhalteréy Acten 1702. Föl. 317. 209. A templom építésének idejéről egymástól eltérő, különböző adatokvannak. 1716. szeptember 16-ai keletű püspöki okirat szerint a sekrestye falának felhúzása satis amplain spem focit alicius mediocris ecclesiae constituen-dae, azaz elég nagy reményt csinál valamilyen közepes templom építésének. (Instrumentum episcopalis in merítőparochiae et ecclesiae Canisien-sis. [Pfeiffer, 1947,112—114.]) Tehát 1716. szeptember 1-jén a templom még nem volt kész. Száz évvel későbbi forrás szerint a templom 1714. július 20-ára épült meg. (Zala Megyei Levéltár. XII/7. A Nagykanizsai Ferences Rendház iratai. Visitatio Canonica Parochialis Ecclesiae Kanisiensis 1816. Caput I. § 1 .)Halis a Ferencrend kanizsai zárdájáról írt tanulmányában a templom építésének kezdő idejét nem közli. Az építés során félbemaradt torony építésénekbefejezési éveként 1816-ot közli. (Halis, 1899,39.) Barbariis várostörténeti monográfiája szerint az építés 1714-re jutott odáig, hogy ez év július 30-án került sor a sekrestyeépület alapkövének letételére. (Barbarits, 237.) Zala megye műemléki útmutatója szerint a templom 1702—1714 között épült. (Németh, 44.) Dr. Hováth Györgynek az 1990-es évek elején megjelent templom-ismertetője szerint a templom alapkövet tették le 1714-ben. {Horváth—Kostyál, 24.) * * * 64 A KÖNYVTÁRI FORRÁSOK RÖVIDÍTÉSEINEK JEGYZÉKE Babics Bair. GO. Bállá Barbarits Bátorfi Bláz)> Bónis, 1962 _ Bónis, 1974 Csánki Mw Degré Deutsches Rechtswörterbuch Dr. Babics András: A kamarai igazgatás Pécs városában 1686—1703. Pécs, 1937. Berichtsordung im Fürstenthumb Oberen und Nie-. dérén Baym. München, 1520. Bállá Lőrinc: Új hazában. Fejezetek Fűzvölgy, Ho-mokkomárom, Hosszúvölgy, Korpavár, Magyar-szentmiklós és Óbornak történetéből. Fűzvölgy, 1997. Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Budapest, 1929, Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez I— V. Nagy-Kanizsa, 1876—1878. Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1781—-1847. Zalai Gyűjtemény. 1. sz. Zalaegerszeg, 1974. Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-—-1708. Budapest, 1962. Bónis György (szerk.): Pest-budai hivatali utasítások a XVIII. században. Budapest, 1974. Csánki Dezső dr. (szerk.): Somogy megye. Magyar-ország vármegyéi és városai [22. kötet], Budapest, [1914], . Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. In: H. Kerecsényi Edit (szerk.): A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919—1969. Nagykanizsa, 1972. 103—120. Dickel, Günther (+)—Speer, Heino (Bearb.): Deutsches Rechtswörterbuch (Wörterbuch dér alte-ren deutschen Rechtssprache) I-—IX. Weimar, 1914—1996. További kötetek előkészítés alatt. 65 Eisenhardt Dr. iur. Eisenhardt, Ulrich: Deutsche Rechtsgeschichte. München, 1995. Eri■—Nagy—Nagybákay Eri István—Nagy Lajos—Nagybákay Péter (szerk.): A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere I—II. Budapest, 1975. Gaál Dr. Gaál Antal: Zala rhegye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950—1985. Zalai Gyűjtemény 22. Zalaegerszeg, 1986. Gyalay Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon. Budapest, 1989. Halis, 1899 Halis István: A ferencrend kanizsai zárdája. Nagy-Kanizsa, 1899. Malis, 1915 Halis István (szerk.): Zalai krónika. (1—5. kötet.) 1. kötet. Nagykanizsa, 1915. Halis, 1916 Handwörterbuch zűr deutschen Halis István (szerk.): Zalai krónika. (1—5. kötet.) 4. kötet. Nagykanizsa, 19.16 Rechtsgeschichte Erler, Adalbert—Kaufmann, Ekkehard (Hrsg.): Handwörterbuch zűr deutschen Rechtsgeschichte I—VI. Berlin, 1978—1998. Hoi\'váth—Kostyál Dr. Horváth György—Kostyál László: Nagykanizsai Alsóvárosi templom. [Nagykanizsa] é. n. Kerecsényi, 1974 • . Kerecsényi Edit dr.: Adatok Nagykanizsa egészségügyének fejlődéséhez 1690-től 1885-ig. In: S. Ko-csán Katalin dr. (szerk.): A nagykanizsai kórház története. A Zala megyei Tanács II. sz. Kórház Rendelőintézetének évkönyve. Nagykanizsa, 1974. Kerecsényi, 1978 Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez a „Polgárók lajstroma” (1745-—-1826) alapján. In: Zalai Gyűjtemény 8. sz. Zalaegerszeg 1978.115—134. Kisari Bállá Kisari Bállá György: Törökkori várrajzok Stockholmban. Budapest, 1996. Korabinszky Korabinszky, Johann Mathias: Geographisch — Historisches Prodükten Lexikon von Ungam. Press-burg, 1786. Lahner Lahner: (Hgb.) Sammlung derer Additionaldecre-ten. Nümberg, 1773. 66 Liptai Magyar jogi lexikon Magyary—Kossá Mayer Nagy /.-—Fábiánné Németh Pfeiffer, 1947 Rózsa, 1992 Rózsa, 1996/1. Rózsa, 1996/2. Liptai Ervin (főszert): Magyarország hadtörténete I—II. Budapest, 1984—1985. Dr. Márkus Dezső (szert): Magyar jogi lexikon. I—V. Budapest, 1898—1907. Dr. Magyai-y—.Kossá Gyula: Értekezések a magyar orvostörténelem köréből I—-V. Budapest, 1929\'— 1995. Mayer, Theodor: Verwaltungsreform in Ungam nach dér Turkenzeit. Wien und Leipzig, 1911. Nagy István—Fábiánné Kiss Erzsébet: A Budai Kamarai Adminisztráció levéltára. In: Nagy István—F. Kiss Erzsébet: A Magyar Kamara és egyéb kincstári szervek. Budapest, 1995. Németh József: Zala megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1979. Dr. Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554—1760) Veszprém, 1947. Rózsa Miklós: Városi közigazgatás Kanizsán 1690-ben, a város török alóli felszabadulása évében. In: Solymosi László és Somfai Balázs (szert): A Dunántúl településtörténete IX. Város — mezőváros ■—-városiasodás. A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságának IX. konferenciája, Veszprém, 1990. november 8—9. Veszprém, 1992, 113—120. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa város tanácsának bírói tevékenysége a török uralom megszűnése utáni évtizedben. Nagykanizsai Honismereti Füzetek 13. Nagykanizsa, 1996. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa város török alóli felszabadulása utáni tanácsülési j egyzőkönyvei első kötetének irattani ismertetése és várostörténeti forrásértéke. In: dr. Rózsa Miklós (szert): Nagykanizsa első okleveles említésének 750. évfordulója alkalmából rendezett helytörténeti, történettudományi konferencia előadásai. Nagykanizsa, 1995. 10. 20—21. Nagykanizsa, 1996, 119—123. 67 Tóth Turbuly, 1987. Vándor, 1994 Vándor, 1995 Wenzel Tóth István György: A magyarországi török építkezések forrásaihoz: a kanizsai vár házainak összeírása (1690.) In: Zalai Múzeum 2. Zalaegerszeg, 1990. Turbuly Éva: Zala megyei statútumok 1700—1750. I. rész. 1702—-1719. Zalai Gyűjtemény 26. Zalaegerszeg, 1987, 102. Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In: dr. Béli József—dr. Rózsa Miklós—dr. Rózsáné dr. Lendvai Anna: Nagykanizsa. Városi monográfia. Első kötet. Nagykanizsa, 1994. Dr. Vándor László: Botszentgyörgy vára. (Az ún. Romlott-vár kutatásának eredményeiből) Nagykanizsai Honismereti Frízetek 9. Nagykanizsa, 1995. Wenzel, G.: Das alté Stadt- und Bergrecht Schem-nitz in Ungam. In: Anzeigeblatt für Wirtscaft und Kunst. Nr. 104. Wien, 1843. 68 DIE VERWALTUNGS- UND GERICHTSTÁTIGKEIT DES KANIZSAER STADTRATES BIS ENDE DES DIE DEMOLIEÍIUNG DÉR BURG FOLGENDEN JAHRES . (1690—1703.) Kanizsa wurde am B.April 1690 von dér türkischenHerrschaftbefreit. Von dér Römisch Kaiserlichen auch Königlichen zu Visitierung und Einrichtung dér neuen Acquisiten in Hungam gégén dér Drau und dem Saufluss Deputierten Commission wurden dér neue Stadtrat organisiert und dessen Mitglieder emannt. Dér Stadtrat hat seine Tatigkeit mit dér am 16. Juni 1690 abgehaltenen konsti-tuierenden Sitzung aufgenommen. Eine von dér Tatigkeit dessen berichtende grundlegendeund derart eine derwichtigsten Quellén ist dér mit dér Eintragung dér konstituierenden Sitzung beginnende Bánd dér Ratsprotokolle. Auf Grund dessen und mit Inanspruchnahme sonstiger Quellén werden die Verwaltungsta-tigkeit des Stadtrates im Jahre 1690 {Rózsa, 1992) und die Gerichtstatigkeit dessen in demselben Jahr {Rózsa, 1996/1) untersucht und zűr schau gestellt. Die Vorführung dér methodischen Untersuchung und dér Resultate dieser Untersuchung über die Verwaltungs- und Gerichtstatigkeit des Stadtrates in den 12 Jahren nach 1690 wurden vöm Verfasser mit dér Abfassung dieses Aufsatzes zűr Aufgabe gesetzt. Über die wáhrend des Jahrzehntes nach dér Konstituierung des Stadtrates ausgeübte Tatigkeit berichtet dér Bánd dér Ratsprotokolle nichts. lm Bánd be-fínden sich keine an den in den Jahren 1691—1702 abgehaltenen Ratsitzungen verfassten Protokolle. Zűr VerfÜgung stehen aber die seitens dér höheren Organe des Stadtrates gegebenen Instruktionen und die darauf erfolgten Antwort-schreiben, von welchen Angaben zűr Erfahrung dér Aktivitat des Stadtrates zwischen 1690—17.03 primőr geliefert werden. Vöm Verfasser wird die Liste jenerunter dem Titel „Sonstige Quellén” („Egyéb források”) kundgegeben. Wich-tige Unterlagen beinhalten die im Ungarischen Staatsarchiv (MÓL) dér unter dér unmittelbaren Obhut dér Hofkammer gestandenen Ofner Kamera! Aminist-ration aufbewahrten Aktén, welche hinsichtlich dér Geschichte von Kanizsa, daranter des ehemaligen Stadtrates unerlássliche Quellén bilden. Vor dér Untersuchung dér die 1690jahrigen folgenden náchsten, alsó am 30. Mai 1703 angefangenen und am 24. Dezember dieses Jahres abgeschlossenen 69 Eintragungen wird geprüft, ob aj in dér 1690jahrigen Rechtsstellung, in dér juridischen Lage von Kanizsa, b) in der\'im Jahre 1690 aufgestellten Organisa-tion des Stadtrates, c) in dessen Aufgaben und d) hinsichtlich des die Aufsicht fuhrenden Organes das Jahr 1690 folgend Ánderungen erfolgt seien und wenn ja, welche diese Ánderungen gewesen sind. Dér Rat dér Stadt Kanizsa stand unter dér Aufsicht dér Ofner Kamera! In-spektion, bzw. ab 13. Juli 1690 dér Ofner Kamerái Administration. Kanizsa ist ein privilegisierter Marktflecken gewesen. Dér Stadt wurde mit dér vöm 5. November 1697 datiértén Urkunde des Königs I. Leopold das Marktrecht erteilt. Auf Grund dessen durften jahrlich vier Markte abgehalten werden. Von den im Ratsorgan erfolgten Ánderung sind die Zustandebringung des im Interessé dér Territorialarbeitsteilung ins Leben gerufenen Viertelmeister-netzes, dann die Einfuhrung des Áusseren Rates beachtlich. Vöm Jahre 1695 an ist jene Ánderung bezüglich dér Aufgaben eingetreten, von dér mán im Aufsatz lesen kann. Die unmittelbare Obrigkeit des Stadtrates ist seit dem 4. Juli 1695 nicht mehr die Ofner Kamera! Administration, sondem dér kaiserliche Dreissiger und Pro-visor in Kanizsa gewesen. Vöm 1. Dezember 1698 an ist dér Stadtrat unverandert direkt dem kaiserlichen Dreissiger und Provisor, folglich aber nicht dér Ofner Kamera! Administration, sondem dem Fünfkirchner kaiserlichen Kammerpra-fekten und erst darauffolgend dér Ofner Kamerái Administration untergeordnet gewesen. An die Darlegung dér Ánderungen dér Verwaltungstatigkeit geknüpft spricht dér Aufsatz von dem dem Stadtrat genehmigten Siegel und von dem darauf zu gravierenden Wappenbild. Dér wichtigste Wandel in dér 1690jahrigen Gerichsbarkeit des Stadtrates bis Ende 1703 war, dass ab dem 4. Juli 1695 dér Stadtrat das Jus gladii mit dér Kompetenz auf das Territórium des Burgfriedts erhalten hat, doch mit dér be-dingung, dassjenernichtberechtigtsei irgendwelcheFolterungen,bei Einbusse dér gerichtsbarkeit anzuwenden. Laut Anordnung des Vorsitzenden dér Ofner Kamerái Administration mussten vor dér Stadt ein Richtplatzund in dér Festung ein Pranger aufgestellt werden. Vöm Verfasser wird das erste auf Grund des Jus gladii in den Jahren 1695— 1696 untemommene strafrechtliche Verfahren detailliert dargelegt. Im Leben dér Stadt Kanizsa ist in dem die erste Eintragung im Jahre 1703 vorgehenden Jahr, 1702, eine Ánderung von grosser Auswirkung vor sich ge-gangen. Dies ist die seitens des Herrschers „aus gewissen erhöblichen politischen und militarischen Ursachen” angeordnete Demolierung dér Festung gewesen. Vor dér Prüíung dér Verwaltungs- und Gerichtstatigkeit des Stadtrates im 70 Jahre 1703 wird vöm Verfassergeschildert, wiezujener Zeit dér Marktflecken gewesen ist, dér vöm Stadtrat verwaltet wurde und wie die Einwohnerschaft, in derer Rechtsstreiten und Strafhandlungen Urteile gefallt worden sind. In einem eigenen Kapitel kann mán dann lesen, wer die Stadtrichter und wer die Mitglieder des Stadtrates gewesen sind, wie die Regelung dér Zeitpunkte dér Sitzungen war, wo die Sitzungen abgehalten wurden und schliesslich wie die Art dér Protokollführung sich gestaltet hat. Aus den Eintragungen des Bandes dér Protokolle aus dem Jahre 1703 ist fest-stellbar, dass von dem in dér Verwaltungskompetenz gehandelten Stadtrat bloss in zwei Fallen Beschlüsse gefasst worden sind. Von den auf Grund dér Gerichtsbarkeit im Jahre 1703 verhandelten Rechts-fállen wurdep 12 zűr Privatrechtssphare gehörige Interessenkrankungen verwirk-licht. Allé diese, wie auch die 3 getroffenen strafrechtlichen Massnahmen werden vöm Verfasser mitsamt den von den Protokollen gegebenen detaillierten Angaben prasentiert. lm letzten Kapitel wird besprochen, wie die Rechtspraxis vor sich gegangen ist. lm Jahre 1703 erfolgte im Leben dér Stadt eine zweite Ánderung von bedeuten-der Auswirkung: in diesem Jahr hörte die Stadt auf ein Kammergut zu sein und ist ein weltlicher gutsherrlicher Marktflecken geworden. Von dér Hofkammer wurde die OfiierKamerái Administration mit dem vöm 3. Mai 1703 datierten Reskript über jenen Beschluss verstandigt, dass dér Markt Canischa dem Báron Jákob Gracich überlassen und in Besitz dessen übergeben werde. 71 MUTATÓK A *-gal jelzett számok jegyzet sorszámokra utalnak. Személynévmutatők Bemhard (Pemhardt) János 35. Bunics István 43., 44., 48. Caraffa Károly Ferdinánd gróf 10., 14. .Clesz (Klesz) Kristóf 35. Coridar nevű becsületsértő 41. Csizmadia Miklós 41., 42., 4?. Dalgner Mihály 88.*, 89.* Degré Alajos 8., 12. Dullersperg Fülöp 66.* Eösz Jankó 43. Fára József dr. 8.* Fekhonie, alias Fekonia, Farkhany, Fárkhany, Veconie 42,, 43., 46. Franciszkovitz (Francshovitz) György 34., 35. Frimb Keresztély Ferenc 38., 91.* Frimb Keresztély Ferenc pénztámok 29., 44. Gaius 40., 42. Gerencsér Tamás 43., 202.* Gerosch Jurko 202.* Glausinger Orbán 40., 45. Gracics Jakab báró 5., 9., 29., 30. Halis István 8., 209.* Harbath János 35. Horváth György dr. 209.* Katalin 20., 21., 25. III. Károly király 13., 6.* V. Károly császár 21., 25., 26., 39., 81.* Khay Mihály postamester 41., 46. Kerecsényi Edit 8. Kiss Farkas 40., 46. Kissel (Kissi) János 34., 35., 91.* Kiingendarth Jakab 14., 83.* Kniedel Jakab 87.* Koch Márton 41., 46., 47., 90.* Korvath Jurko 90.* Kovatsch Ivica 41., 42., 47. Krihelin Sándor 43. Kunics Zsuzsa 8.*, 168.* Kurz Ignác 7., 10., 17., 18., 19., 20., 26. Landschack János 35. Langer György 91 .* Laschak (Laschaikh) István 85.*, 99.*, 103.* I. Lipót király 13., 79. Mária Terézia királynő 13. Meisner, Heinrich Ottó 37. Meszkor András 202.* Mohr János 43., 48. Mosier (alias Mosir) Caspar 7. Müller nevű sértett 41., 46. Obelau Jakab 35. Obieniz János 89.*, 101.* 72 Objanitsch árvák 38. Osterhuber Mátyás 42. Osterhubemé 42., 47. Pallay (Pollay) György 35. Pfalz (Valtz) Pál 42. Pfalzin (alias Osterhuberin), Catharina 42. Posawitz Tamás 202.* Prie őrgróf 26., 141.* Ráz Barnabás 46. Rácz Balázs 40. Ráz Stancko 40., 42., 43., 47., 48. Rácz Szabó Márton 40., 46. Seidenspinner János 14., 34., 35., 100.* Stakher (Stokher) György 3 9., 40., 45., 46., 91.* Stauer Ignác 16.* Stayner tanácstag 35., 41. Sterzing Johann 33. Summer György 39., 40., 45., 46. Summer Kristóf 3 5. Schalli Péter 41., 46. Shober József János 84.*, 98.* Szabó Jurg 34. Szabó Mártonná 39., 43., 45. Szapári II. István báró 5. Szapáry II. Miklós báró, majd gróf 5., 6.* Szűkíts Nándor dr. 8.* Thierhaib, Franz Sebastian, Gráf 21.* Tullio Miglio báró 5., 7., 10., 16. Turinetti őrgróf 141.* Türkh Ádám 43., 48. Unger György 88.* Vadász Mihály.43. Vadász Péter 43. Valtz, Joannes 42. Veconie András 91.*, 102.* Wenczekh Istók hajdú 38., 44. Wibmer, Paul 17., 19., 25., 31., 33., 26.*, 105.*, 204.* Weigarth Zakariás 88.*, 89.* Winkler Márton bíró 34., 35. Wurmsamb Márton 35. Dr. Zlinszky János 39. Helynevek és egyéb földrajzi nevek mutatója Ady Endre utca 37. Almaszeg 31. Bagola 139.* Bagolasánc 139.* Bajcsa 31. Balaton 9., 31. Bács megye 124.* Bács-Bodrog vármegye 124.* Bécs 13., 17., 23., 25., 31., 38., 40., 69. Bolon, Pólón 20. Botszentgyörgyvár 31., 140.*, 142.* Buda 13., 39* Dunántúl 9. Eszék 31., 26.* Fakos 31. Falkos 31. Fő út 37. Graz 42., 47. Homokkomár 31. Homokkomárom 147.* Horvát-Szent-Miklós 142. Jugoszlávia 124.* Kanizsa-folyócska 31. 73 Kaposvár 40. Kaproncai utca 37. Kerekesháza 31. Kisfakos-puszta 139.* Korpavár 137.* Martonos 29. Miklósfa 142.* Miklóshegy 26. Mura 31. Nagyfakos-puszta 139.* Olaszország 81 .* Palin 31. Pallón, Pálon, Bolon 20., 77.* Pest 13., 39.* Pécs 10., 16., 20., 27., 36. Pólón, Bolon 20., 77.* Pozsony 13. Recs 31. Récse 31., 39. Savoya 26. Selmecbánya 160* Sigard 31. Somogy vármegye 32.* Somogyszentmiklós 142.* Sormás 31., 146* Szeged 29., 26.* Szentgrót 9. Szentgyörgy falu 141.* Szentgyörgy vára 141 .* Szent Miklós 31. Szepetnek 31., 143.* Sziget (ma Szigetvár) 10., 19. Tiszai határőrvidék 124.* Vajdaság 124.* Zala-folyó 9. Zala megye 139.*, 142.* Zala vármegye 31., 32.* Zenta 29. Zentaijárás 124.* Zsigárd 148.* Tárgymutató accisa 15., 32. Acta Neoacquistica 8.* Alsó-ausztriai Számvevőség 31. armalista 32. ács-, kőműves és kőfaragó céh 30., 32., 42. ács-, kőműves és kőfaragó céh szabályzata 30. állatállomány 32. állatokára 15. áristom 20., 23., 25., 48. árvák személyének védelme 3 8. árvák vagyonának védelme 3 8. árvákról gondoskodás 15. bába 23., 24., 25. becsületmentés 22. becsületsértés 39., 40. bevetett fold 39., 45. bécsi kiküldetése tanácstagoknak 38. birtoklevél 29. bíráskodási jogkör 5. bíró fizetése 123.* bíró választása 7., 16., 17., 29. bírói joghatóság 10., 19. bírói joghatóság alakulása 5. bírói joghatóság alapján tárgyalt jogviták 39. bírói tevékenység 5. bíró társ 25. birságos bántalmak 39. 74 bognár céh 32. borkimérés 14. bormérés 32., 150.* Budai Kamarai Adminisztráció. 5., 6., 7., 8., 10., 12., 14., 16., 17., 19., 20., 21., 22., 23., 25., 26., 28., 29., 30., 31., 35., 39., 40., 48. Budai Kamarai Felügyelőség 5-, 12., 16., 19. budai magisztrátus 48. büntetőbíráskodás huszárok és gyaloghajdúk felett 19—20. büntetőjogi ügyek 38. büntetőperbeli ítélet jóváhagyása 19., 22. büntetőperbeli ítélet végrehajtása 19., 20. büntetőperek 39. Caraffa-bizottság 10., 15., 26., 33. Carolina 21., 22., 39., 81.* céhláda 42. cigány 33. civitas 13. Constitutio Criminalis Carolina 81 .* corpus delicti 23. csizmadia céh 30., 32. csizmadia céh szabályzata 30. delicta criminalis 39. delicta privata 39. disznó 33., 41., 46. dologi jog 39. Dráva és Száva menti magyarországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött császári és királyi bizottság 5., 10., 8.* eke 33. eskütétel 41. élelmiszerek árának ellenőrzése 15. faggyúgyertya szállítása 15. feladat-meghatározások 5. fellebbezés polgári perekben 19., 20. felügyelet a Tanács felett 12. Ferenc-rendiek temploma 48., 209.* fertálymester 13., 22., 24., 25. fémmozsár ellopása 39., 43., 45., 48. fogyasztási adó 15., 32. forgalmi adó 15., 32. főbenjáró bűntett 8., 20. fuvarozási szerződés 47. fürdős 41., 42., 47. gabonaár 15. Generális Congregatio 12., 30. Gracich Jakab lesz Kanizsa földesura 29—30. gyaloghajdúk feletti büntetőbíráskodás 19—20. gyalogjárók készítése 15. gyámhatósági j ogkör 3 8. gyermekülés 8., 20., 21. hadbavonult lakosok 9. Haditanács 9., 28., 7.*, 21.* halálos ítélet 8., 20., 22. Halsgerichtsordnung 81.* hamis vád 43. Harmincadhivatal 32. harmincados 10., 16., 19., 25., 29., 31., 45. háztulaj doni evél 26.* háztulajdonosok jegyzéke 32. helyőrség 15. huszárok feletti büntetőbíráskodás 19—20. húsárak megállapítása 15. igazgatási jogkörben hozott határozatok 38. igazgatási tevékenység 5., 12. infanticidium 8., 20., 21. ingatlan birtoklása 39., 45. 75 ingatlantulajdon 39., 45. ingatlanok kiosztása 39., 45. ingóságra fennálló tulajdonjog megsértése 39. instructio 5., 7., 10., 15., 16., 20., 36., 2.* ius gladii 19. jegyző 7. j egyzőkönyvek vezetése 37. jegyzőkönyvi kötet; lásd: tanácsi jegyzőkönyvi kötet jogalkalmazás 45. jogviták 37. juh 33. kamarai ház 17. kamarai kormányzó 17. Kanizsa 1703-ban 28—34. Kanizsa fekvése 31. Kanizsa közjogi jogállása 6., 10., 12., 32. Kanizsa lakossága 30. Kanizsa mezőgazdasági megoszlása 31. Kanizsa mezőváros 8., 12., 13., 29., 3.0. Kanizsa területe 30. Kanizsa területe és lakossága 1703-ban 30—34. kanizsai első gyógyszertár 98.* kanizsai kerület 29. u kanizsai összeírások 21.*, 150.* kanizsai vár lerombolásának következményei 28—29. kard általi kivégzés 23. kataszteri térkép 37. károkozó cselekmények 41—42. V. Károly császár büntető-törvénykönyve 21., 22., 39., 81.* kártérítési keresetek 41-—42. kártérítési perek 41—42. kenyérára 15. kereskedés 32. kerület 29. kezes állítása 42., 43., 47., 48. késkészítő és kovács céh 32.\' kézművesség 32., 42., 150.* kihallgatás és vallatás 20. kivégzés 21., 22., 23. kínzás alkalmazásának tilalma 19. korbácsolás büntetése 25. kötelmi jog 39., 40. közjogi jogállás 6., 10., 12., 32. kuruc csapatok 9. Külső Tanács 14., 36. külváros 13. lakosság anyagi megoszlása ^2. lakosság nemzetisége 32. lakosság vallása 32. libertinus 32. lopás 39., 47., 48. ló 33. magándelictum 39. magánjogi vitás ügyek 38. Magyar-, horvát- és szlavónországi új szerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött bizottság 10., 14., 20., 26., 8.* Magyar Országos Levéltár 10. Magyar Udvari Kancellária 21.* malom 32. megkorbácsolás 25. mezőváros 8., 12., 13., 29., 30., 144.* mértékek vizsgálata 15. mészárszék 15., 32. munkaadói kárfelelősség 47. nagykanizsai Városi Könyvtár 8.* nemzetiség 32. németországi büntetőjog-szolgáltatás 81.* 76 nótárius 7., 14. olasz büntetőjog-tudomány 81.* oppidum privilegiatum 13. orgazda 45. orvos 23. osztrák jog 46. ökör 33. összeírás 21.*, 150.* özvegyekről gondoskodás 15. pallosjog 8., 19., 20., 21., 32. patikus 98.* pecsét 17-—-18., 49.*, 69.* pellengér 19., 26. pesti magisztrátus 48. pestis 9. pécsi császári kamarai kormányzó 17. pénz mértékének csökkentése 43., 45., 48. pénzbüntetés 40., 41., 43., 46., 48. pénztartozás 45. pénztámok 17. pénzügyek 14. Pichler-ház 37. polgári lakosok 32. polgári perekben fellebbezés 19., 20. polgári ügyekben első fokon ítélkezés 19. polgáreskű 16. polgárok kötelékéből elbocsátás 16. polgárrá felvétel 16. porcio 32., 38., 39., 45. postamester 41., 46. privilegizált mezőváros 12. provisor 10., 16., 17., 19., 25., 31. rágalmazás 40. Rákóczi szabadságharc 9. Real-Iniurien 40. regensburgi birodalmi gyűlés 81 .* részleges tanácsülés 36., 37. római jog 40. sebész 23. sedria30. sör ára 15. statútum 6., 8., 9., Strém-ház37. súlyok vizsgálata 15 szabályrendeletek 6., 7., 8. szabó céh 32. szakértői szemle 23., 24., 25. szatmári béke 9. száműzés 25. szepetneki paraszt 41., 46. szervezeti és működési előírások 5. szervezési intézkedés 38. szélmécs 40. szindikus 14., 26., 36. szőlő 31., 33. szülői kárfelelősség 47. Tanács bírói joghatósága alapján tárgyaltjogviták 1703-ban 39—44. Tanács feladatköre \\4—16. Tanács feletti felügyelet 12., 17. Tanács igazgatási jogkörben hozott határozatai 1703-ban 38. Tanács működése 16. Tanács pecsétje 17—18. Tanácstagjai 1703-ban 35—37. Tanács tagj ait, ülései és az ülések j egy-zőkönyvezése 1703-ban 35—-37. Tanács tagjait kötelező magatartási szabályok 5. Tanács választása 16., 35. tanácsháza 16., 17., 37. tanácsi jegyzőkönyvi kötet 5., 6., 9., 12., 20., 38., 44., 1.* tanácsi szervezet 13. tanácstagok kiküldetése Bécsbe 38. tanácsülések 16., 35-—36., 37. 77 tanácsülések ideje és helye 16. tanácsülési jegyzőkönyvi kötet „Cani-sa” című bejegyzése 6., 8. tehén 33. teknőkészítő 41., 46. telekkönyvi díj 29. templom 28., 40., 43., 46., 48., 209.* templom megszűnése 18. templom részére szélmécs és viasz adása 40., 43.,46., 48. területi munkamegosztás 13. testi csonkítás 81.* testi fenyíték 81.* testi sértés 39., 40. Thury György Múzeum 79., 1.*, 8.*, 69.*, 114.* tisztújítás 16. tortúra 21. tó 32. tömlöc 40., 43., 48. törvényház 36. tűzrendészet 15. tűzrendészeti felügyelők 13. Udvari Kamara 5., 8., 10., 12., 17., 23., 25., 26., 28., 30., 31., 40., úr szó, mint rangjelző 36., 160.* ügyrendi szabályok 5. vallatás 20—25., 44. vallás 32. varga céh 32. válaszirat 5., 6., 10., 17., 18., 19., 20., 23. Vámhivatal 32. vár 13., 19. várkatonaság 28. vár lerombolása 6., 7., 28., 29., 35., 48. várkerület 19. vármegye 12., 13. vármegyei közgyűlés (Generális cong-regatio) 12., 30. város igazgatása 12—18. városbíró 17., 22., 24., 25., 26., 34., 35., 36. városháza leégése 37. városháza megszűnése 28. városi írnok 7., 14., 24., 25. városi őnnester 22„ 24., 25. városi pénztámok 14., 17. városi számadás 14. Városi Tanács alakuló ülése 5. városi tanácsháza 17. várostörténeti visszaemlékezés 6., 7. vásári rendészet 15. vásárjog 12., 15., 32. vásárok ideje 35.* vásártartási privilégium 12., 72. Verbal-Iniurien 40. veszekedések és verekedések megaka-lyozásával és megszüntetésével megbízottak 13. vesztőhely 19., 26. Vezérhadbiztosi Hivatal 21.* végítélet 21., 23. viasz adása templom részére 43. vízbe fojtás 22. Zala Megyei Levéltár 37.* Zala vármegye alispánja 8.* Zala vármegyei gyűlés (congregatio) 9. Zala és Somogy vármegye Generális Congregációj% 12., 30. Zala és Somogy vármegye sedriáj a 3 0. 78 79 1. Lipót király által 1697. november 5-én Kanizsa városának adott vásártartási kiváltságlevél. (T. Gy. M. 72.156.1. Itsz.) A VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET ÁLTAL KIADOTT HONISMERETI FÜZETEK 1. Dr. Fiilöp György: Kiskanizsai ragadványnevek [Sokszorosított kéz(gép)-irat], 2. Dr. Tolnai Sándor: A tűz elleni védekezés Nagykanizsán 1690-től 1988-ig. 1989. 3. Fónyad Pál: A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története. 1991. 4. Dr. Makoviczky Gyula: Göcseji és hetési falucsúfolók. 1992. 5. Dr. Cseke Ferenc: 1. Nagykanizsa vonzáskörzete. 2. Nagykanizsa természeti viszonyainak értékelése a településfejlődés és a gazdasági élet szempontjából. 3. Nagykanizsa milyen mértékig támaszkodhat a városkörnyéke élelmi-szeripari nyersanyagaira? 1993. 6. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690— 1700. között. 1993. 7. Balogh László: Nagykanizsa város és környéke környezetállapoti alapfelmérése. 1994. 8. Lencsés Gábor: Az újudvari Csibiti-völey természeti képződménye és élővilága. 1994. 9. Dr. Vándor László: Botszentgyörgy vára. (Azún. Romlott-vár kutatásainak eredményéből). 1995. 10. Dr. Rózsa Miklós: Ingatlantulajdon és telekkönyv Kanizsán a török alóli felszabadítást követő évtizedben. 1995. 11. Dr. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjének vízföldrajzi viszonyai. 1995. 12. Buda Ernő-BenedekMiklós: Károlyi Árpád, az olajbányászati és növénytani kutató 1907—1972. 1996. 13. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa város tanácsának bírói tevékenysége a török uralom megszűnése utáni évtizedben. 1996. 14. Bogdanovic Lázár: A Szent Miklósról elnevezett nagykanizsai görögkeleti szerb egyház. 1997. 81 15. Rábcrvölgyi Attila: A nagykanizsai református templom építésének története. Visszaemlékezés. 1997. 16. Kassay László: Az Olajipari Vadásztársaság története. 1997. 17. Major Ilona: A nagykanizsai Chevra Kadisa-könyv. 1998. 18. Berkes József: A nagykanizsai olajipari lakótelep építéstörténete. Buda Ernő: Bősze Kálmán élete és munkássága. 1998. 19. Dr. Cseke Ferenc: Hogyan befolyásolja a tengerszint feletti magasság néhány időjárási tényező érvényesülését a Nagykanizsa környéki szőlőtermelésben. Régi szőlőhegyi gazdálkodás Nagykanizsa környékén. 1998. 20. Horváth László: Nagykanizsa és környékének fontosabb őskori és római kori régészeti lelőhelyei 82 |
