* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 28.36 KB | |
| 2008-02-11 08:56:43 | |
 | |||||||
Nyilvános  1135 | 4741 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar b./ (Magyarszerdahely Zala m. nagykanizsai j.) A másik Szerdahely Nagykanizsától északnyugatra fekszik, s ma Magyarszerdahely, 1320- ban említik, mint Szentmiklós – a mai Magyarszentmiklós – határos szomszédját /Anjoukori okmt. I. 552., 1323: ZO. I. 164./. A Hahót-család birtoka volt. 1360-ban Hahóti Mihály fia János mester ezt a birtokát is anyjának, feleségének s leányának adta, hogy míg élnek, használják; ugyanakkor a hahóti monostornak egy kúriát adott itt /ZO. I. 602./, északi részen, a Berzence vize mellett. Hahóti Jánosnak nem volt fia, csak leánya, Anna, akit Piacenzai János esztergomi érsek unokatestvére jegyzett el, s 1377-ben a király Annát fiúsította atyja birtokaiban /ZO. II. 146., Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 268./. Természetesen az atyafiai ezt nem szívesen látták, úgy látszik, perre is került a dolog, mert 1383-ban egyeznek ki a régi viszályok tárgyában Anna és Klára, Buzád fia Miklós lánya s másfelől Hahóti Miklós fia Miklós, Lőrinc fia Miklós s Jakab fia György, az unokatestvérei /Jászói konv. lt. HH. 1. 46./. 1412-ben Anna már özvegye Szerdahelyi Ráfael fia Miklós mesternek, amikor birtokait Debrentei Miklós fia Benedek és Botkai István fia Apaj feleségeinek adta /V. 12. N.Muz. lt./. Ezek bizonyára – lányai voltak! Így megértjük azután, hogy 1446-ban Debrenteiek és Szerdahelyi Apaj fia István birtokában találjuk /VIII. 18. N.Muz. lt./. A XV. század derekán feltűnnek itt a Kávásiak, de nem tudjuk, miféle jogon lettek itt birtokosok?! 1463-ban ö. Kávási Györgyné itteni részét a leányának, Tejedi Imre győri és szombathelyi várnagy feleségének engedte át gyermekei beleegyezésével, de ha nem lesznek utódai, akkor az György fiaira száll; ha pedig lesznek gyermekei, akkor Márta része, a kilenced rész, azoké lesz, a többi pedig György fiaié /Hazai okmt. V. 269./. Amikor 1466-ban Mátyás el akarta adományozni, tiltakozott ez ellen Tejedi Imre és családja /Hg. Batthyány-lt. Rajkiana 51./. A Debrenteiek az ő részüket 1464-ben elvesztették, mert Tamás püspök és Lőrinc váraikba idegeneket fogadtak, stb., s azokat Mátyás Kanizsai László főlovászmesternek adományozta /Teleki: i.m. XI. 96./. Úgy látszik azonban, hogy később kegyelmet kaptak vagy más úton szerezték vissza birtokaikat, mert az ő kezükben találjuk, így már 1466-ban is, amikor a püspök panaszt emelt, hogy míg ő Rómában járt, Darabos László, Kaczor György és Péter perbe fogták őket, ítéletet nyertek s ennek alapján beiktattatták magukat ebbe a birtokba is; Mátyás azonban visszaiktattatta őket /Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 526., Jeszenák-cs. lt./. 1464-ben azonban nemcsak a Debrenteiek és Himfiek, hanem Pápai György és Balázs is elvesztették birtokaikat. Ebből az oklevélből ugyan nem tudjuk megállapítani, hogy melyek voltak ezeknek a birtokaik, de más oklevelekből azt látjuk, hogy a Pápaiaknak is volt itt részük. Amikor 1470-ben György birtokainak 1/3-ába beiktatták Domokos fehérvári prépostot és Adriáni Bertalant, ezek közt volt Szerdahely is. Ennek azonban ellenmondottak leányának gyerekei nevében az atyjuk, Egervári Mihály /U.o. Himfy. 548./. Lehet azonban, hogy zálogos birtoka volt, mert 1471-ben nyugtatta Pápai György Debrentei Tamást, Basit és Lászlót, hogy kiváltották tőle Debrente várukat s számos birtokot, köztük Hahótot és Szerdahelyt /VII. 20. N.Muz. lt./. A Kaczorokkal és Darabos Lászlóval később is volt bajuk. 1468-ban elfoglalták Debrentei Himfi Bazsi özvegye, Ányos Mihályné és leányai /Marczaltői Miklósné és Hédervári Ozsvátné/ részeit, 1469-ben azonban a felperesek kérelmére az országbíró megszüntette a pert /Héderváry-cs. oklt. I. 340., 352./. A Kaczorok, mint a Debrenteieknek 1470- ben előadott panaszából tudjuk, már Albert halála után hatalmaskodtak itt s elvittek okleveleket /Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 542./. Darabos Lászlónak a felesége, Ilona, bírt itt részjószággal /1477. Zalavári ap. lt. 3142./, ez a Darabosok itteni szereplésének a magyarázata. Ez az Ilona asszony 1480-ban, amikor végrendelkezett, Beretva Ilonának nevezte magát. Ekkor úgy rendelkezett, hogy mindegyik leányának hagyott itt egy-egy telket: s ha ebbe nem nyugodnak bele, akkor ezeket az itteni egyháznak hagyja s ettől csak 30 forinton válthatják ki. Az egyik leánya Török Gergelyné volt /U.o. 3179./. 1496-ban szerdahelyi Abayfy István leánya, Kata, beleegyezett abba, hogy Keményfalvi Török Gergelyné szerdahelyi és dezicsi részét kiválthassa Rumi Jóbtól és Kaczor Pétertől /Gr. Esterházy-cs. galánta lt./. 1480-ban zálogjogon Kávási Lászlót s testvérét, Jánost iktatták be Debrentei Tamás és Himfi Imre és Lőrinc itteni részeibe /Hg. Batthyány-cs. lt. Himfy. 602./. Ennek ellenmondtak Tamás és unokatestvérei s ezeket, valamint Pápai Bertalant és Kaczor Pétert megidézték az országbíró elé /1495. Győri kápt. lt. Cth. 342 d./. Ányos Ilona, Marczaltői Miklósné, akivel már találkoztunk, itteni részét zálogba adta Kaczor Györgynek. 1486-ban azonban Himfy Imre a rokonság jogán magának követelte azt, ámde Kaczor nem engedte kiváltani /IX. 14. N.Muz. lt./. Említettük, hogy Pápai György leánya, Ilona, Egervári Mihályhoz ment feleségül. Mihály fia Bereck 1488-ban eltiltotta atyját a birtokaiból őt illető rész jogtalan elidegenítésétől /Tört. Tár. 1893. 608./. Mint láttuk, a Kávásiak már a XV. század derekán feltűnnek itt. 1506-ban itt és Hahóton a Gutorföldén birtokos volt Kávási László /Zalavári ap. lt. Prot. D. 282./. Tehát kétségtelen, hogy Hahót-rokonság révén lettek itt birtokosok. Talán az a Kávási Györgyné volt Hahóti-utód, aki 1463- ban itteni részét átengedte leányának, Mártának, Tejedi Imrénének. Ezeknek leánya volt Kata, akit Sárkány Benedek vett nőül. Benedek fiai és Márta másik lánya, Rusint /Rajki Detréné/ 1519-ben azzal a kéréssel fordultak a királyhoz, hogy rendeljen el osztályt nagyszülőik, Kávási György és felesége birtokaiban, amely őket egyenlő jogon illeti, s osztassa négy részre, mert Kávási Györgynek négy gyermeke volt: Márta, Ferenc, László és János /Hg. Batthyány-cs. lt. Köpcsény 23. 4. 39./. A Sárkányokkal és Kávásiakkal később is találkozunk itt. Az 1513-i adólajstrom csak Zicsi Lászlónak egy portáját említi /Dl. 32.206./. Hetivására szerdai napon volt /1405. Dl. 9071., 1409. Dl. 9490./. E g y h á z a Szent Márton tiszteletére volt avatva, mint 1480-ban olvassuk Zalavári ap. lt. 3179./. Plébánosát 1470-ben említik /Jeszenák-cs. lt., Dl. 24.979./. |
