* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 75.29 KB | |
| 2008-01-15 15:45:40 | |
 | |||||||
Nyilvános  968 | 4030 | A cikk a következő könyvből származik (544-545. oldal): | Cím: 19/2., Zala megye kézikönyve=Handbook of Zala county Közös adat: Magyarország megyei kézikönyvei=County handbooks of Hungary=Handbücher der Komitate Ungarns Közreműködő: Hóbor József (1954) (szerk.) ; Béli József (közrem.) Szerz. közl.: [főszerk. ... Hóbor József] ; [a megyei és településtanulmányok szerzői ... Béli József et al.] ETO jelzet: 908.439.121(035) ; 050.8(439.121) Tárgyszó: Zalavár Szakjelzet: 908 Cutter: M 16 ISBN: 963-9089-19-2 Oldalszám: 488-1040 p. Megjegyzés: Lezárva: 1998. márc. 31. ; Bibliogr.: p. 470-472. ; Összefoglalás angol nyelven A cikk felismertetett szövege: ZALAÚJLAK Lakosság száma: 146 fő ZALAÚJLAK Belterület: 39 ha ZALAUJLAK KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 8822 Zalaújlak, Fő utca 64/A Telefon: (93) 358-922 Külterület: 926 ha BASIC INFORMATION Accessibility: The village of Zalaújlak lie 17 km north-east of Nagykanizsa, 9 km írom the new Balaton road. Until the 1942 con-struction of a paved road, the set-tlement was rather isolated. Characteristics: The name of the village was first mentioned in writ-ten documents in 1259. During the Turkish occupation, the village was attacked several times. The levél of infrastructure is sufficiently high: 100% of the households have piped water, 26% telephoné, 20% of the roads are paved. The number of un-employed is 12. The village has a memóriái house and a library. The most important task of the village is road construction. A római katolikus templom Sights: First World War memóriái. " JÖSÍ-Í Zalaújlak kisközség Nagykanizsától 17 km-re északkeletre, ahol nagy dombok közötti, festői szépségű völgyben fekszik. Az új balatoni műúttól 9 km-re található. A csodás környezet lakói számára mégis elzártságot jelentett. Köves útját csak 1942-ben építették, addig téli és esős időszakban szinte lehetetlen volt megközelíteni. A természeti szépség nem állt arányban a fejlődés, a felemelkedés lehetőségeivel az eredetileg egyutcás faluban. A Fő út emelkedő részét Fő-, a délit Alszeg-nek nevezik az öregek még ma is. A telkek elég szűkek, 60-100 m hosszúak, a domboldal aljába épült nyugati soron rövidebbek. Vízrajzilag csupán egy kis patak tartozik a faluhoz, a Láz-völgyi árok, melynek medre szárazság idején kiapad. Az ősgesztenyés és a környező dombok jellegzetes klímája jelentette a mezőgazdaságból való megélhetést az itt lakó embereknek. A nagy szelídgesztenyés-erdőben egy hatalmas, talán 400 éves, már kidőlt gesztenyefa maradványa látható, ennek Emlékfa, Kanonokfa a neve. Történelem írásos alakja a településnek 1259-ben Wilok, Wylak. A jelenlegi forma 1892-ben került a falu elnevezésére. A közszói jelentése új udvarház, a Zala előtag a megyére utal. A középkorban a veszprémi káptalan zalamerenyei uradalmának része, termékeny földű falu volt. 1531-ben 10 lakott, 15 szegény, 6 elhagyott, valamint három liber-tinus portáját írták össze. A török többször is elpusztította a helységet, alkalmanként adófizetésre kötelezte. A pécsi vilajet defterében 1565-66-ban 5 ház, a szigetváriéban 1571-ben 13 ház után adózott. Egy-egy török rajtaütés után a nép koldus maradt annyira, hogy még a káptalan is elengedte a kilencedet, pedig az egyházi földesúr kezdettől fogva nagy terheket rótt jobbágyaira. Gabonából és borból kellett szolgáltatást adniuk (kilenced és tized). A végvári harcok idején - mivel behajtani a járandóságot a káptalan úgy sem tudta - a kanizsai kapitányoknak adta bérbe. 1560-ban a komári kapitány el is foglalta, majd Szigetvár eleste után Zrínyi György tette rá a kezét a falura. A káptalan 1589-ben panasszal fordult az udvarhoz, illetve a vasvári káptalanhoz, visszakövetelte javait. 1596-ban egykőre járó malmot építettek. A török hódoltság alatt is sanyarú volt a jobbágyok sorsa: a töröknek - szpáhi birtok volt - évente 25 Ft-tal adózott, ugyanakkor tizedet adott az egyházi földesúrnak. Él még a török hódoltság emléke, a "törökfutás". Sokan vallják ma is, hogy az oszmán támadás idején a templom harangját a Malomvölgyi kútban rejtették el, s onnan ki is lehetne ásni. A komári vár kapitánya és nélkülöző vitézei is többször megrabolták, sőt a horvátországi kaproncai hajdúk is sarcol-ták. A XVII. század végére csak csekély lakossága maradt meg. 1687-ben a zalavári kapitány megparancsolta, hogy a nép hagyja el faluját, mert Plaquada felégeti, ezt meg is tette. Újlak pusztává vált, akárcsak a Kanizsa környéki falvak. Kanizsa felszabadulása után (1690) továbbra is a káptalané maradt, egészen 1945-ig. Lassan kezdtek visszaszállingózni a lakosok, akik három évi mentességet kaptak az úrbéri szolgáltatások alól. 1697-ben hét és negyed adózó portán 14 jobbágy és egy hazátlan zsellér művelte a szántókat és szőlőket, melyek egy részét benőtte az erdő. Volt hat kaszás rétjük és erdejük. Kezdetben jelentős volt az állatállományuk is. A Rákóczi-féle szabadságharc viszontagságos évei és a pestisjárvány súlyosan érintették, mert népessége átmenetileg csökkent. Kilenc gazda halt meg a járványban. 1720-ban még két nyomásban művelték földjeiket. Nőtt a szőlőművelés jelentősége, sok, de silány boruk termett. Erdejük, fájuk jól ellátta a lakosságot. 1727-re nőttek a jobbágyok szolgáltatásai - míg 1697-ben még csak borból, gabonából és mézből adtak tizedet, kilencedet - minden termény- MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. ZALAUJLAK bői követelt az uraság. A parasztok tiltakozása így szólt: "Az sokféle adózások miatt még sóskán is alig élhetünk, és a ruha rongya alig függ rajtunk, melyet csak magunk vétkeinek tulajdoníthatunk, mindezek bizonysága helységünkben sok háznak pusztulása..." 31 jobbágy és 4 zsellér lakta már. A parasztok jórészt negyed- és féltelkesek voltak. Lakosai mindenkor magyarok és katolikusok voltak. Zalamerenye filiája, ott vezették az anyakönyvet is. Kápolnáját 1740 körül ugyan újjáépítették romjaiból, de papja nem volt. Az 1753-as összeírás kedvező képet mutatott Zalaújlakról. Ebben az évben 59 család lakott itt, közülük újabban 15 telepedett le, 440 hold szántót, 172,5 kaszás rétet és 226 kapás szőlőt művelt. A robotot megváltották a kocsmát és mészárszéket 30 Ft-ért bérelték. Javítaniuk kellett a malmot. A községben 59 magyar család élt. 1758-ban a káptalan új úrbéri szerződést kényszerített jobbágyaira. A Mária Teréziaféle úrbérrendezéskor 48 örökös, két sza-badmenetelű jobbágy, 9 házas, 8 hazátlan zsellér lakta. 1770-ben már kukoricájuk is termett, volt szőlőjük. Jelentős lehetett a sertéstenyésztés, mert három kanászt és egy csordást foglalkoztattak. Mindvégig szerződéses jobbágyok voltak. Egyre növekvő terheik ellen kérvényben tiltakoztak. 1770-ben a zsellérek, illetve a hazátlan zsellérek otthagyhatták az uradalmat, mert az összeírt 56 jobbágycsalád között csupán négy nem volt telkes jobbágy. 1779-ben a 60 házhoz 127 kh szántó, 50 szekér szénát termő rét is tartozott a településhez. Lakosai a 18. században katolikus magyarok. Területének 50%-a erdővel borított, kevés volt a föld, a súlyos elnyomás miatt a falu a 19. században is alig fejlődött. 1828-ban valószínű a káptalan kisajátította az összes földet; 1836-ban 227 kh-at a zsellérek béreltek; időről időre az uraságtól bérlik. Sem kocsmatartási joguk, sem kereseti lehetőségük nem volt. Különösen a hosszú fuvarokat sokallták. Elképesztően kevés volt az állatállomány. A lakosság elkeseredettsége 1849-ben robbant ki. A szőlőtized behajtásakor Merenye és Újlak lakói megtagadták az engedelmességet. A jobbágyfelszabadítás alkalmával 22 úrbéres és 12 zsellértelek volt. Sem tagosítás, sem rendezés, sem legelő-elkülönítés nem történt. A káptalan erdeje változatlan maradt, csak 1875-ben került kiosztásra 142 kh erdő. A19. század második felében 200 kh rétet és erdőt Zalamerenyéhez csatoltak. 1900 óta a falu egyenletes ütemben sorvadt, az akkor még 550 főnyi lakossága több mint 200 fővel csökkent. 1925-ben a nagybakónaki körjegyzőséghez tartozott Zalaújlak. A község területe 1674 kh, lélek- száma 460 fő, három izraelita kivételével mind római katolikusok. Lakóházuk száma: 118. Egy-egy szatócs, kovács és asztalos élt a faluban. Egy tantermes, egy tanerős római felekezetű iskola van, amely továbbképzővel együtt működött. Kereseti lehetőség alig volt, terményeit sem tudta értékesíteni. A fiatalság, hogy mindennapi kenyerét megkeresse, hathónapos summásmun-kára járt el Fejér, Tolna vagy Baranya megye nagybirtokaira. Köves utat 1942-ben kapott. A lakosság megélhetési alapja a mezőgazdaság volt. A határ 40%-a szántó, gabona és kapás, a többi erdő, rét és szőlő. Ez utóbbi terület fele direkt termő volt. 1945-ben a káptalan 700 holdas erdeje állami kezelésbe került. Földosztás nem történt. 1960-ban lett Zalaújlak termelőszövetkezeti község. Ez évben még sokaknak jól jövedelmezett a marhahizlalás, ma már csak elvétve foglalkoznak vele. 1965-ben az Egry József Tsz. tagságának a száma 143 fő volt, 813 kh-on gazdálkodtak. 1966-ban Csapival, 1970-ben Galambokkal egyesült a közös gazdaság. A rendszerváltáskor a termelőszövetkezetet felszámolták. A lakosság döntő többsége őstermelő. Legfőbb megélhetési forrása a szőlő- és erdőművelés. A régi telepítésű szőlőhegyek a völgy körüli dombvonulatokon találhatók. Jelentős a hízott marhatenyésztés is. Áruikat Nagykanizsára hordták, és ott is vásároltak be elsősorban. A faluból 20-30 férfi járt el dolgozni Nagykanizsára, Veszprémbe és Budapestre. A kendertermelés és a házi fonás-szövés nagy hagyományokra tekintett vissza, pompás volt a fehérhímzésük. A tevékenység a tsz megalakulásáig fennmaradt. Télen kosárfonással, seprűkötéssel foglalatoskodtak. Szociológiai jellemzők A község lakóinak száma jelenleg 146 fő, akik 75 lakásban élnek. A munkanélküliség csökkent a faluban. A településen 12 a nyilvántartott munkanélküliek száma, közülük hétfő képzetlen. 1959-ben 250 fős művelődési otthon és mozi épült. A kultúrház jelenleg is működik. A község elzártságával magyarázhatjuk, hogy néprajzi hagyományokban még mindig gazdag. 1994-ben újították fel a múlt században épült katolikus templomot. 1948-ban, az államosításkor nyolcosztályos iskolájába 42 tanuló járt. A gyereklétszám csökkenése miatt Nagyrécse tölti be a körzeti iskola szerepét. A háziorvosi szolgálatot a galamboki orvos látja el. A község úthálózatát kiépítették, folyt a járdaépítés is 1969-ben és 1971-ben. A portalanított utak aránya 20%. A közlekedést autóbusz-hálózat biztosítja. 1957-ben vezették be a villanyt. A községet bekapcsolták a távhívórendszerbe, a lakások 1/4-ében van telefon. Az ivóvízhálózat kiépítésére 1992-ben jött létre, ivóvíz községi gerinchálózatot létesítettek. A vezetékes ivóvízzel a lakások 100%-ban ellátottak. Belső vízrendezésre is több millió forintot költöttek. A kommunális szilárd hulladékgyűjtés megoldott, a szemét elszállításra kerül. A folyékony hulladékot 100%-ban tartálykocsival szállítják el. A település az 1930-as években állított első világháborús emlékhelyet kiegészítette egy második világháborús emléktáblával. Településfejlesztési tervében 2000-ig az úthálózat fejlesztése szerepel Zalakaros irányába. A község nevezetes szülötte Egry József festőművész, akinek bronz portréjával emlékeznek a lakosok. A helység emlékházzal is rendelkezik. AZ ÖNKORMÁNYZAT j TISZTSÉGVISELŐI: j Szabó József polgármester Ács Margit alpolgármester Dr. Fitos József körjegyző A képviselő-testület tagjai: Csöndör Győző, Könczöl József, Mihalicz Tibor, Németh Zoltán PÉNZÜGYI ADATOK: ~Í Állami hozzájárulás, támog.:...3,45 millió Ft TELEPÜLÉSFEJLETTSÉGI MUTATÓK: Lakások száma: 75 Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások:... 100% Telefonnal ellátott lakások aránya: 26% Burkolt (portalanított) utak: 20% INTÉZMÉNYEK: \'] 1 emlékház, 1 könyvtár KÖZSZOLGÁLATI ADATTÁR: ; Postahivatal Fő út 57. Tel: (93) 358-924 MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. |
