A magyar plakátművészet a 20. század első évtizedében teljesedett ki. A kezdeti, még festői képalkotás a nagy színfoltok, a leegyszerűsített kontúrok alkalmazásával és sajátos grafikai ötletekkel gazdagodva alkalmazott művészeti ággá fejlődött. A képzőművészeti tárlatok plakátjai útmutatók voltak a kereskedelmi falragaszok számára. Egymás mellé került az ipar, kereskedelem és a művészet. A korabeli sajtó reflektálása szinte egyidős a plakát megjelenésével. Az „utca képeskönyve”, „az utca dekoratív művészete”, „az utca galériája”, „a nagyváros gyermeke” – mondták a plakátról a kritikusok a 19-20. század fordulóján. A kiállítás a plakátokat az utca hangulatát megidézve hozza közel a ma emberéhez. Megkérdezi látogatóit: Ön szerint milyen a jó plakát?

A kiállításon látható egyes plakátok reprintjei és a kiállítási katalógus a helyszínen megvásárolhatók.