Szigetvár, Vár: Istvánffy Miklós történetíró mellszobra
A „magyar Livius"-nak is nevezett Istvánffy Miklós (1538-1615) a magyarok történetét 1490-től saját koráig írta meg, mintegy folytatva Bonfini munkáját. Amikor az 1606. évig jutott, szélütés érte és jobb keze megbénult. Kínkeservesen dolgozott műve sajtó alá rendezésén, munkája azonban haláláig kiadatlan maradt.
Nagy munkája 23. könyvében írta le Szigetvár ostromát (egyik őse részt vett benne és ott lelte halálát).
Istvánffy leírása volt a költő Zrínyi Miklós legfőbb forrása a Szigeti veszedelem megírásakor.
Részlet a 23. könyvből:
"Akkoron osztán Zrínyi Istennek nevét, segítségét híván, az kaput felnyittatná, és Szerecsen Márk pattantyús mesterrel, ki csak egyedül maradt vala a sok közül, az kapu közé helyheztetett öregbik álgyút, mely sok vas s láncdarabokkal, és óngolyóbisokkal megtöltetett vala, az ellenségre, kik az hídra nagy sűrőséggel állottanak vala, kilövetni hagya. De az, minek elõtte kilőne, homlokban lőttetik s elesik. Osztán az ott mellette álló Horvát Györgynek parancsolja, hogy az égő kanótot kezébe vegye, s azzal az álgyút kilője, melynek csak az egy találásával mondják, hogy az ellenségben hatszáznál többen voltak, kik elvesztenek rész szerént, vagy meg sebesültenek. Egyszersmind harcoltanak, az mint az utolsó viadalnak rendelt célján lehetett, mennél vitézebben s állhatatosabban, mind Zrínyi, ki kerek pajzzsal és karddal oltalmazván magát, elsőben is harcolni kezdett, s mind penig az vitézek, előttök vivén az császár zászlóját Juranics Lőrinc serény ifjú legény, de az mieinknek gonoszabb állapatja következvén, kik midőn csak hatszázra jutottanak vala, az számtalan barbarus pogányságtól, kik nyilakat, puskagolyóbisokat és mindenféle lövöldöző szerszámokat kőeső módjára rájok szórának, könnyen meggyőzetnek vala.
Õ maga Zrínyi jobb kéz felől derékban általlőttetik, és sok vér folyván ki belőle, midőn mégis az övéit azon bíztatni, hogy hitekről, jószágos cselekedetekről s állhatatosságokról megemlékeznének, meg nem szűnnek, más puskalövéssel az jobb szeme és file között találtatván földre ejtetik, kinek elesése után az többi is keveseken kiválva, az jancsároktól mingyárt levágatának."
A fénykép 2005 júniusában készült.
Felh. irod.:
Látnivalók Pécsett és Baranyában. Miskolc, Well-PRess, 1998
Pannoniay Istvanfy Miklos Magyary Viselt Dolgokrol Valo Historiai. =www.bethlenhagyomanyorseg.hu
A „magyar Livius"-nak is nevezett Istvánffy Miklós (1538-1615) a magyarok történetét 1490-től saját koráig írta meg, mintegy folytatva Bonfini munkáját. Amikor az 1606. évig jutott, szélütés érte és jobb keze megbénult. Kínkeservesen dolgozott műve sajtó alá rendezésén, munkája azonban haláláig kiadatlan maradt.
Nagy munkája 23. könyvében írta le Szigetvár ostromát (egyik őse részt vett benne és ott lelte halálát).
Istvánffy leírása volt a költő Zrínyi Miklós legfőbb forrása a Szigeti veszedelem megírásakor.
Részlet a 23. könyvből:
"Akkoron osztán Zrínyi Istennek nevét, segítségét híván, az kaput felnyittatná, és Szerecsen Márk pattantyús mesterrel, ki csak egyedül maradt vala a sok közül, az kapu közé helyheztetett öregbik álgyút, mely sok vas s láncdarabokkal, és óngolyóbisokkal megtöltetett vala, az ellenségre, kik az hídra nagy sűrőséggel állottanak vala, kilövetni hagya. De az, minek elõtte kilőne, homlokban lőttetik s elesik. Osztán az ott mellette álló Horvát Györgynek parancsolja, hogy az égő kanótot kezébe vegye, s azzal az álgyút kilője, melynek csak az egy találásával mondják, hogy az ellenségben hatszáznál többen voltak, kik elvesztenek rész szerént, vagy meg sebesültenek. Egyszersmind harcoltanak, az mint az utolsó viadalnak rendelt célján lehetett, mennél vitézebben s állhatatosabban, mind Zrínyi, ki kerek pajzzsal és karddal oltalmazván magát, elsőben is harcolni kezdett, s mind penig az vitézek, előttök vivén az császár zászlóját Juranics Lőrinc serény ifjú legény, de az mieinknek gonoszabb állapatja következvén, kik midőn csak hatszázra jutottanak vala, az számtalan barbarus pogányságtól, kik nyilakat, puskagolyóbisokat és mindenféle lövöldöző szerszámokat kőeső módjára rájok szórának, könnyen meggyőzetnek vala.
Õ maga Zrínyi jobb kéz felől derékban általlőttetik, és sok vér folyván ki belőle, midőn mégis az övéit azon bíztatni, hogy hitekről, jószágos cselekedetekről s állhatatosságokról megemlékeznének, meg nem szűnnek, más puskalövéssel az jobb szeme és file között találtatván földre ejtetik, kinek elesése után az többi is keveseken kiválva, az jancsároktól mingyárt levágatának."
A fénykép 2005 júniusában készült.
Felh. irod.:
Látnivalók Pécsett és Baranyában. Miskolc, Well-PRess, 1998
Pannoniay Istvanfy Miklos Magyary Viselt Dolgokrol Valo Historiai. =www.bethlenhagyomanyorseg.hu