Az egyemeletes klasszicizáló épület magva már a XVIII. században létezett. Az 1800-as évek elején egy vendéglős tovább alakította és bővítette a házat, s emeletén egy nagy, boltozatos szálát építtetett, amelyet felszerelt színjátszásra is alkalmas berendezésekkel.
Ekkoriban kezdtek egyre–másra jelentkezni Pécsett a magyar vándorszínészek (korábban inkább a német színjátszás volt jellemző a városban). 1820-ban a Kilényi Dávid vezette Székesfehérári Nemzeti Színjátszó Társaság érkezett Pécsre baranyai nemesek invitálására. A társulat tagjaként játszott itt 1821/22 telén az akkor még pályája elején járó Déryné Széppataki Róza.
Déryné — mint Emlékezéseiben is olvasható — nagyon jól érezte magát a városban:
"Elmentünk Pécsre. Ott csakugyan mindnyájan jobb szerettük tölteni a telet, ott igen műértő közönség volt, mely igen szeretett színházba járni és sok muzsikaértő volt. Adhattunk nagyobbszerű daljátékokat. Itt elememben voltam. Több úri házzal csakhamar megismerkedtem, mindenütt volt zongora. Mindenütt énekléssel töltöttük az időt."
Déryné a Pesti Magyar (a későbbi Nemzeti) Színházhoz való szerződéséig még két évtizedig járta az országot, de Pécsre többé már nem tért vissza.
A színielőadások mellett fényes bálokat is tartottak a nagyteremben.
Az elefántos házat — a tömbjéhez tartozó épületekkel együtt — az 1970-es évek végétől teljesen felújították, melynek során kiszabadították és rekonstruálták az egykori emeleti szálát is.
A fénykép 2006 júliusában készült.
Felh. irod.:
Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Levárdy Ferenc – Kistelegdi István: Pécs: Az „Elefántos Ház” épülettömbje. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 322. Bp. TKM Egyesület 1988.
Márfi Attila: Déryné vendégjátéka Pécsett = Honismeret 1997. 5.
Réz Pál: Déryné feljegyzései. Bp. 1955. I. kötet 356-357. p.
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
Az egyemeletes klasszicizáló épület magva már a XVIII. században létezett. Az 1800-as évek elején egy vendéglős tovább alakította és bővítette a házat, s emeletén egy nagy, boltozatos szálát építtetett, amelyet felszerelt színjátszásra is alkalmas berendezésekkel.
Ekkoriban kezdtek egyre–másra jelentkezni Pécsett a magyar vándorszínészek (korábban inkább a német színjátszás volt jellemző a városban). 1820-ban a Kilényi Dávid vezette Székesfehérári Nemzeti Színjátszó Társaság érkezett Pécsre baranyai nemesek invitálására. A társulat tagjaként játszott itt 1821/22 telén az akkor még pályája elején járó Déryné Széppataki Róza.
Déryné — mint Emlékezéseiben is olvasható — nagyon jól érezte magát a városban:
"Elmentünk Pécsre. Ott csakugyan mindnyájan jobb szerettük tölteni a telet, ott igen műértő közönség volt, mely igen szeretett színházba járni és sok muzsikaértő volt. Adhattunk nagyobbszerű daljátékokat. Itt elememben voltam. Több úri házzal csakhamar megismerkedtem, mindenütt volt zongora. Mindenütt énekléssel töltöttük az időt."
Déryné a Pesti Magyar (a későbbi Nemzeti) Színházhoz való szerződéséig még két évtizedig járta az országot, de Pécsre többé már nem tért vissza.
A színielőadások mellett fényes bálokat is tartottak a nagyteremben.
Az elefántos házat — a tömbjéhez tartozó épületekkel együtt — az 1970-es évek végétől teljesen felújították, melynek során kiszabadították és rekonstruálták az egykori emeleti szálát is.
A fénykép 2006 júliusában készült.
Felh. irod.:
Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Levárdy Ferenc – Kistelegdi István: Pécs: Az „Elefántos Ház” épülettömbje. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 322. Bp. TKM Egyesület 1988.
Márfi Attila: Déryné vendégjátéka Pécsett = Honismeret 1997. 5.
Réz Pál: Déryné feljegyzései. Bp. 1955. I. kötet 356-357. p.