| 440.38 KB | |
| 2008-01-30 11:20:49 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  1159 | 4347 | ZALA MEGYE TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN | III. KÖTET A KÖZSÉGEK TÖRTÉNETE ÍRTA: DR. HOLUB JÓZSEF KÉZIRAT! PÉCS, 1933. MEGJEGYZÉS Dr. Holub József pécsi ny. egyetemi tanár e művét a szerző engedélye és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztálya megbízása alapján Bertalan Róza, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum adminisztrátora másolta le a zalaegerszegi Állami Levéltárban lévő eredeti példányról. Az eredeti és a másolati példányok lapszáma – a lapok eltérő mérete miatt – nem azonos. Az eredeti mű összesen 831 lap, ez másolatban 966 lap. A másolat hiteles. Az adatok felhasználása csak a kézirat szerzőjére való hivatkozással lehetséges. A „Zala megye története a középkorban” c. mű I. kötete /A megyei és egyházi közigazgatás története/ 1929-ben jelent meg Pécsett. A monográfia történetére, tervére, a /kéziratban rövidítve/ hivatkozott forrásokra nézve L. az I. kötet IX-XXIII. /főleg a XV-XVII. És XXI-XXII./ lapjait! Z.O. = Nagy I. – Véghely D. – Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár, I-II. /Bp., 1885-1890./ Zalaegerszeg, 1959. április 30. /Dr.Szentmihályi Imre/ múzeumigazgató GARABONCZ (Garabonc Zala m. nagykanizsai j.) A somogyi határ felé, Zalakarostól északra találjuk. A veszprémi káptalan birtoka volt, még pedig igen régi birtoka. Igaz, hogy csak 1335-ben találkozunk vele először, Rada határjárásában /ZO. I. 296./, de a vele szomszédos Merenyéről úgy élt a hagyomány, hogy azt Szent László neje, Adelheid, adta Szent Mihály egyházának. 1342-ben, amikor Ugodi Csenik mestert beiktatták Kolon birtokba, s a káptalan ennek ellenmondott, mert az ő Garabonc birtokából is elfoglaltak egy részt; az ebből keletkezett perben a káptalan merenyei okleveleit – Imre királyét 1203-ból és IV. Béláét 1254-ből – mutatta be, mert Garabonc Merenye határai közt feküdt, mint mondták. A perben végül is a káptalan lett a nyertes, mert földesküt tett arra, hogy a vitás földdarab ősrégi időktől fogva a veszprémi egyházé volt és Merenyéhez tartozott /Veszprémi kápt. levt. 1342., 1349./. Hasonló határpöre volt a káptalannak a zalavári apátsággal is 1368-ban egy sziget miatt, mely Garabonc és Rada közt feküdt. Végül is úgy egyeztek meg, hogy a vitás sziget déli részét a káptalan, az északit pedig az apátság kapta /Erdélyi-Füssy: A zalavári ap. tört. 531./. 1447-ben Hunyadi János innen keltezte egy levelét /Tallián-cs. levt./. 1531-ben 15 portája volt itt a káptalannak. P a p j a 1333-ban 26 kis dénárt fizetett pápai tized fejében /Mon. vespr. II. 67./. 1496-ban a garabonczi Bold. Szűz oltárának igazgatója Gellért volt /U.o. IV. 135./. |
