* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 92.43 KB | |
| 2008-01-16 15:16:48 | |
 | |||||||
Nyilvános  1099 | 6139 | A cikk a következő könyvből származik (379-380. oldal): | Cím: 19/2., Zala megye kézikönyve=Handbook of Zala county Közös adat: Magyarország megyei kézikönyvei=County handbooks of Hungary=Handbücher der Komitate Ungarns Közreműködő: Hóbor József (1954) (szerk.) ; Béli József (közrem.) Szerz. közl.: [főszerk. ... Hóbor József] ; [a megyei és településtanulmányok szerzői ... Béli József et al.] ETO jelzet: 908.439.121(035) ; 050.8(439.121) Tárgyszó: Zalavár Szakjelzet: 908 Cutter: M 16 ISBN: 963-9089-19-2 Oldalszám: 488-1040 p. Megjegyzés: Lezárva: 1998. márc. 31. ; Bibliogr.: p. 470-472. ; Összefoglalás angol nyelven A cikk felismertetett szövege: Lakosság száma: 485 fő RIGYÁC Belterület: 77 ha RIGYÁC KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA 8883 Rigyác, Szabadság u. 4. Telefon: (93) 375-315,375-367 Külterület: 1199 ha KKfí BASIC INFORMATION Accessibility: The village of Rigyác is located 12 km west of Nagykanizsa, along main road No. 7. Characleristics: The name of the village was first mentioned in writ-ten documents in 1411. Rigyác has experienced great development in recent years: the gas network has been constructed and a post Office has been opened. The levél of infra-structure is fairly high. The village has a culfure house, a church and a library. The village is predominantly agricultural, there are 8 priváté farmers. Sights: The vicinity of the village is rich in game: deer, boas and rab-hús. Attractions include the church and the Benyovszky mansion. Egészségügyi Gyermekotthon Rigyác Nagykanizsától nyugatra 12 km-re, a 7-es út mentén fekszik. A határ északi része dombos, erdős, szőlővel beültetett, a déli terület sík, szántó. A helység környékén lévő nagy, összefüggő erdőségek lehetőséget nyújtanak a vadgazdálkodásra. A vadállomány jelentős, sok az őz, a szarvas és a vaddisznó, valamint az apróvadak. Földje termékeny, nagyobb részt agyagos. Történelem A falu néprajzilag Eszteregnyével, Sormással és Becsehellyel alkot táji csoportot. A település első ismert írásos említése 1411-ben történt Rygyalch alakban, bár Rigyáczi Csernél fia Jakab és Lőrinc fia Miklós nevében már 1375-ben találkozunk vele. A község a továbbiakban Rigacz (1503), Új Rigacz, Ó Rigacz (1582, 1594) és Rigyácz (1895) formában jelenik meg a forrásokban. A név a ragya szavunk délnyugati szláv rdja = vörös változatával függ össze, közszói jelentése: vörös. A XV. század elején Petrii János fia Istvánnak volt itt részjószága, majd a Répási családnak is. A XVI. század folyamán különböző nemesek -főleg a Both és a Répási család - tulajdonában volt a falu. Plébániája a veszprémi káptalan egyik tizedkerületének a központja. Az 1513. évi adólajstrom Both Ferenc birtokaként Petrivel együtt írta össze, s együttesen 12 portájukat említette. Többször esett szó szőlőhegyéről az oklevelekben. Az utóbb nevezett esztendőben Rigyáci Ger-goch István pincéjéről, 1544-ben egy esz-teregnyei jobbágy Éleshegyen fekvő szőlőjéről írtak. Volt itt szőlője a kanizsai várnak is: 1557-ben 17 hordó dézsmabort szedett össze az egyház. A kanizsa vár közelsége miatt e község is sokat szenvedett a törökök támadásaitól. 1566-ban teljesen felégette, elpusztította. A visszatérő lakosok azonban másutt, Új Rigaczon építették fel hajlékukat, mely Répási Ferenc özvegyéé volt. Ó Rigacz más nemesek birtokában állt. 1582-ben a két falurészben csupán 1,5 lakott portát, 1 szegényt és 5 pusztát tudtak összeírni. Lassan a régi terület is újjáépült - főleg nemesi kúriák voltak itt -, s a század végére (1598) már 20 háza volt a helységnek. Külön említették a bíró lakhelyét. A Kanizsa elfoglalására érkező török hadak azonban csakhamar ismét felégették, így 1600-ban teljesen elpusztult a település. Az elmenekült lakosok egy része valószínűleg visszatért, mert a hódoltság alatt is lakott volt, és többször szerepelt olyan jobbágytelek adásvétel tárgyaként, amelyeken éltek emberek. A török földesúrnak pénzzel és robottal, keresztény földesuruknak természetben adóztak a jobbágyok. Az. egyházi tizedet a veszprémi püspök szedte. Kanizsa felszabadítása után - az 1690. évi összeírás szerint - kisebb nemesek birtoka, majd hamarosan főként az Inkey család tulajdonává vált. A falu az országúthoz közel épült újjá, ám a régi területet és az egykori templom helyét ma is ismerik. (A templomrom még 1863-ban is látható volt). A török idők után csak vontatottan népesült be, mivel a földesurak súlyos szolgáltatásokat követeltek a jobbágyoktól. 1698-ban 40 hold jó szántó, 20 kapás szőlő és 1 vegyes erdő tartozott határához Petri és Szent Benedek pusztákkal. Ekkor 8 MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. telkesjobbágy és 3 hazátlan zsellér lakta. Nehéz anyagi helyzetükre vetett fényt, hogy az 1711. évi pestisjárvány után megmaradt 7 gazdának -6 meghalt a járványban - 215 Ft adóssága volt. Az Inkey-uradalom birtokszervezete korán kiépült, 1728-ban az ispánt külön is említették. A faluban kezdettől a földművelés és a szőlőtermelés volt a legjelentősebb. A jobbágyok többsége negyed-telken - ekkor 8-12 h szántó tartozott hozzá - gazdálkodott. A földet két nyomásban négy igavonóval és háromszori szántással művelték. Termeltek hajdinát, zabot, kendert, lent, sőt kukoricát is. A szőlőre nagy súlyt helyeztek, bár a bor minősége silány volt. A rétek és a legelők jó hozamúak, a tűzi- és épületfa elegendő. A hatalmas makkoserdő a parasztoknak nem jövedelmezett, mert azt a földesúr használta. A 18. század második felében a község gyors fejlődésnek indult. 1768-ban Inkey Baltazárnak 20 jobbágya, 13 házas zsellére, 3 kisnemesnek pedig együttvéve 4 jobbágya és 4 házas zsellére volt. A Mária Terézia-féle urbárium idején egy egész telekhez 20 hold szántó, 8 szekérnyi szénát termő rét és három hónapos bormérési jog tartozott. Az 1770. évi összeírásban már 55 jobbágycsalád szerepel. Rajtuk kívül két csordás, egy-egy kanász, uradalmi juhász, hajdú, cigány és molnár élt ekkor a településen. A földesúr gazdasága jelentős volt, erre utal, hogy a falu 561 mérő-nyi búzaterméséből 325 az urasági földeken termett. A lakosok részben örökös, részben szabad menetel ű jobbágyak voltak, és a földesúr kívánságának megfelelően robotoltak. Kilencedet és más ajándékot nem adtak. A gyapjúkonjunktúra idején - a XV. század elejétől - fellendült a juh-, de a szarvasmarhatenyésztés is. 1832-ben spanyol fajtájú, nagy gyapjúhozamú birkákat tartottak. Rigyácot mindenkor magyarok lakták. 1770-ben volt már tanítója, akinek munkáját a plébános ellenőrizte. 1774-re készült el Inkey Boldizsár adományából a római katolikus templom. A XVII. század végén még éltek protestánsok a helységben, de az emberek később mindinkább katolikusokká váltak. 1830-ban a tanítónak voltak tanítványai, akiktől télen tűzifát is kapott. 1847 végén 12 úrbéres telket és 25 zsellért számláltak össze. A határ rendezett, de a tagosítás és a legelő-elkülönítés nem történt meg. A XIX. század utolsó éveiben a földesúr Inkey Kálmánné volt - birtoka 408 kh, főleg erdő -, aztán gróf Batthyány Pálné örököseié, majd a Benyovszky családé lett. Az uradalom juhászata továbbra is jelentősnek nevezhető, 1870-ben csaknem 1300 db birka (és 200-nál több szarvasmarha) tartozott az állatállományhoz. A fokozatosan benépesülő településen a szűkös határ miatt a lakosság nem volt képes földet vásárolni, így egyre jobban elszegényedett. A lélekszám az 1880-as évekig szaporodott, utána lassú ütemben csökkenni kezdett. Az emberek a századforduló idején rendkívül rossz körülmények között éltek, a házak (124) több, mint a fele vályogfalú vagy fatalpra épített s zsúppal fedett volt. Ekkor szinte kizárólag törpebirtokos parasztok, mezőgazdasági cselédek és napszámosok lakták. A nyomor elől sokan kivándoroltak, mások Nagykanizsán próbáltak munkához jutni. 1925-ben hatosztályos, egytantermes római katolikus osztatlan népiskolával rendelkezett a kisközség. Öt kisiparosa jelentette az ipart, és egy szatócsüzlet működött még. 1535-ben a területét 2583 katasztrális holdban határozták meg, ebből mintegy 1300 h az uraság kezén volt: a legjobb szántók és főként erdő. Előtte, 1932-ben, majd 1940-ben parcellázták ugyan a grófi birtok egy részét, de a parasztok földéhségén ez nem sokat segített. A lélekszám 700 fő körül mozgott. A népesség jelentősen az 1960-as évektől kezdődően csökkent, jelenleg 485 lakosa van a falunak. A munkanélküliek száma 30, valamennyien szakképzetlen emberek. Szociológiai jellemzők Az államosításkor kéttantermes, kéttanítós és hétosztályos római katolikus iskolában tanultak a diákok. Ma azonban sem iskola (1971-ben szűnt meg), sem óvoda nincs Rigyácon, a gyermekek Eszteregnyére járnak. 1952-ben művelődési otthon létesült, mely a könyvtárral - 1992-ben készült el az új - együtt ma is a lakosság rendelkezésére áll. A hitéletet a katolikus templom biztosítja. A házi- és gyermekorvosi ellátás Esz-teregnyével közösen történik. A volt Be-nyovszky-kastélyban a Zala Megyei Önkormányzat Közgyűlése Egészségügyi Gyermekotthona működik. A községben az útépítés folyamatos, 1960-ban és 1970-71-ben bekötőút létesült, 1990-ben pedig megkezdték a település útjainak felújítását. Jelenleg 90%-a portala-nított. Ennél valamivel kisebb (85%) a vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya Gáz a 125 lakás 60%-ában van, míg telefonnal 63%-uk rendelkezik. A falut bekapcsolták a crossbar rendszerbe. A lakosság jelentős része ma is mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik. A földosztáskor 45 szegényparaszt kapott birtoklevelet. 1959-ben lett termelőszövetkezeti község Rigyác. 1965-ben a Petőfi Tsz taglétszáma 162 fő volt, 1121 kh-on gazdálkodtak. Három évvel később a szövetkezet egyesült a becsehelyi Április 4 Tsz-szel, s utóbbi lett a székhely. A rendszerváltás után a tsz átalakult, de gyakorlatilag egyben maradt. Ma nyolc egyéni vállalkozót tartanak nyilván a helységben. A falu méltón emlékezik hőseire. A köztemetőben 1993-ban az I. és II. világháborúban elesettek tiszteletére emlékművet avattak, melynek fekete márványtábláján az elhunytak neve olvasható, Műemlék jellegű épület a templom és a Benyovszky-kastély. Az utóbbi években fejlődött Rigyác. 1993-ban postahivatalt avattak, a közelmúltban megvalósult a vezetékes földgázhálózat kiépítése, felújításra került a községháza. A település jövőbeni tervei között a szennyvízberuházás, valamint a kábeltévé-rendszer bevezetése szerepel. Az önkormányzat 2000-ig tíz lakótelek kialakítását is tervezi. A község életében mindig fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a kertészeti tevékenység több évszázados múltra tekint vissza - a szőlőműveléssel együtt. Az erdő-és vadgazdálkodás ma is jelentős a környéken. AZ ÖNKORMÁNYZAT TISZTSÉGVISELŐI: Tóth Imre polgármester Böröndi Róbert alpolgármester Nagy József körjegyző PÉNZÜGYI ADATOK: Éves költségvetés: 16 millió Ft Állami hozzájárulás, támog.: 13 millió Ft Helyi és átengedett bevételek..0,15 millió Ft TELEPÜLÉSFEJLETTSÉGI MUTATÓK: Lakások száma: 125 Vezetékes ivóvízzel ellátott lakások: 85% Vezetékes gázzal ellátott lakások: 60% Telefonnal ellátott lakások aránya: 63% Burkolt (portalanított) utak: 90% FEJLESZTÉSI TERVEK: Szennyvíztisztító- és csatornahálózat kiépítése, Kábeltévé kiépítése INTÉZMÉNYEK: 1 művelődési ház, 1 könyvtár, 1 templom KÖZSZOLGÁLATI ADATTÁR: Egészségügyi Gyermekotthon Kossuth L. u. 2. Tel: (93) 375-317 Orvosi Rendelő Szabadság u. 4. Tel: (93) 375-429 MAGYARORSZÁG MEGYEI KEZIKÖNYVE119. |
