* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 21.95 KB | |
| 2008-05-07 11:41:56 | |
 | |||||||
Nyilvános  966 | 4217 | Rigyác - Ki kicsoda Zala megyében 1996 468old. | A részlet a következő könyvből származik: Cím: Ki kicsoda Zala megyében? Közreműködő: Rikli Ferenc (1957) (szerk.) ; Rab László (szerk.) ; Lukács József (szerk.) ; Molnár László (szerk.) Szerz. közl.: [fel. szerk. Rikli Frenc] ; [szerk. biz. Rab László, Lukács József, Molnár László et al.] Kiadás jelzés: 1996 Kiadás: [Zalaegerszeg] : Dél-Dunántúli Extra Lapkiadó Kft., [1996] ETO jelzet: 929(439.121)"1996"(03) ; 03[929(439.121)"1996"] ; 06(439.121)"1996"(03) ; 908.439.121"1996"(03) ; 03[908.439.121"1996"] ; 03[06(439.121)"1996"] Szakjelzet: 920 Cutter: K 45 Nyelv: magyar Oldalszám: 806 p. Megjegyzés: Lezárva: 1996. október ; ISSN 1416-5864 A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertető segítségével: RIGYÁC A néprajzilag Eszteregnyével, Sormással és Becsehellyel táji csoportot alkotó Rigyác első említése 1411-ben: Rigyalch. Szerb-horvát eredetű el-nevezés. Közszói jelentése veres, vörös. Származását tekintve egybetarto-zik a ragya szerb-horvát közszói előzményével. 1406-ban Petri János fia Istvánnak, majd a Répási-családnak volt itt bir-toka - írja Kerecsényi Edit a Kanizsa 1991. január 25-i számában. A XVI. században kisebb nemesek birtokolták, akik részben a Kanizsai-család szolgálatában álltak. Az oklevelekben többször esik szó szőlőhegyéről. 1513-ban Rigyáci Gergoch István pincéjét, 1544-ben egy eszteregnvei jobbágy Éleshegyen fekvő szőlejét említették. Volt itt szőlője a kanizsai várnak is: 1577-ben 17 hordó dézsmabort szedett össze (a 170 hordónyi termés tizedeként) az egyház. A kanizsai vár közelsége miatt Rigyác is sokat szenvedett a török támadásoktól. 1566-ban - azután, hogy felégették a falut - a lakosság Répásy Ferencné birtokán építették újra házaikat, s ezt azonnal el is nevezték Újrigyácnak. Órigyácon főleg nemesi kúriák álltak. 1598-ban 20 házat írtak össze a faluban, a falu a török pusztítás ellenére is lakott maradt. 1711-ben a pestisjárvány során hat gazda meghalt, s csupán hetet tartottak adózásra képesnek. A falu földesurai nem kímélték jobbágyaikat, a falu csak nehezen népesedett be a török kiűzését követően. A XVIII. században az Inkeyek bírták, a parasztok hajdi-nát, zabot, kendert, lent és kukoricát termeltek. Nagy súlyt helyeztek a szőlőtermelésre - írja a néprajzkutató -, bár a bor minősége silány volt. Mindenkor magyarok lakták. 1774-ben készült el az Inkey Boldizsár adományából a ró-mai katolikus templom, 1770-ben pedig tanítója is került, akinek javadalma évi 5 forint készpénz, illetve 16 köböl búza és rozs, valamint némi tűzifa volt. A tanító munkáját a pap ellenőrizte. A XIX. században a Benyovszky-család tulajdonába került, s 1900-ban kizárólag szegény, földnélküli parasztok, cselédek és napszámosok lakták. 1925-ben a sormási körjegyzőséghez tartozó kisközségnek egy hatosztályos népiskolája volt, 5 kisiparos dolgozott nehéz körülmények között, s egy szatócsüzlet működött. 1945-ben 45 szegényparaszt volt részese a földosztásnak, de mivel a téeszbe nem akartak belépni, építkezéseken, vasútnál és üzemekben kellett elhelyezkedni. A község értékes népi építészeti emlékekkel rendelkezik, de boro-napincékből és a présházak fara-gott, főfás préseiből mára hírmon-dó is alig maradt - írja a dél-zalai falvak nagy ismerője, akinek még módja volt arra, hogy 1960-ban százéves füstöskonyhás zsúpos há-zat s boronafalú "torkospajtát" fényképezzen. Rigyác 1994-ben hattagú testületet választott, a falu polgármestere Tóth Imre. A képviselők: Bö-röndi Róbert alpolgármester, Kántor László, Kurucz Péter, Tóth József és Varga János. |
