| 2.46 MB | |
| 2024-10-24 11:16:06 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  44 | 72 | Zalai Hírlap 2024. október 21. 246. szám 5. oldal | Két zalai hős a szabadságharcból A budai Vár visszavétele során is kitűnt bátorságával Inkey Kázmér és Püspöky Grácián BENEDEK BÁLINT balint.benedek@zalaihirlap.hu NAGYKANIZSA Két zalai kötődésű katonának az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban vállalt szerepéről szóló előadással folytatódott a Hadak útján sorozat a Halis-könyvtárban. Ahol ezúttal prof. dr. Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész volt a vendég. A sorozat újabb előadását is Huszár András amatőr történelemkutató, illetve Benke Dániel könyvtáros szervezte. Prof. dr. Hermann Róbert, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár intézetvezetője, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora két hős katona tetteiről beszélt: a Palinban született Inkey Kázmér és a nemesapáti illetőségű Püspöky Grácián került a középpontba. Mindketten a budai Vár visszavétele során tűntek ki bátorságukkal. - Az Inkeyek családfája az 1550-es évekig vezethető vissza - mondta el Hermann Róbert. - A famíliának két ága van, közülük a fiatalabbik a palini. Főhősünk, Kázmér 1818. február 23-án született, a család tíz gyermeke közül nyolcadikként. Jogot tanult, majd 1840 és 1844 között a Kapornaki járás alszolgabírájaként tevékenykedett. A forradalmi idők magukkal ragadták, és a korabeli források 1848 júliusában már úgy hivatkoztak rá, mint nemzetőr századosra. Inkey önkéntes alakulata a horvát betörés idején esett át a tűzkeresztségen. Csatlakoztak Vidos József Nagykanizsa felszabadítására induló seregéhez, és október 3-án megütköztek a horvátokkal. Inkey Kázmér századparancsnokként vett részt az összecsapásban. Majd 1848 novemberében az alakulat átalakult honvédezreddé, 47. sorszámmal, s ezzel hivatalosan is megalakult a 47. honvéd gyalogezred. Hosszú ideig nem tudtak semmit Inkeyről, mivel a források nem említették, egészen 1849. február 14-ig, amikor a tornaijai rajtaütés során Inkey lett a zászlóaljparancsnok. Kijelenthető, hogy a szabadságharc összes jelentős ütközetében ott találták a 47-es honvédeket. Részt vettek a kápolnai csatában, ahol a támadást személyesen Inkey vezette. Azt a feladatot kapta, hogy vegye vissza az ellenségtől a várost, és eközben éppen a kocsmát sikerül rövid időre visszafoglalni. - Az isaszegi csatában az előrenyomuló csapatok élén haladtak - folytatta a történész. - Fontos mérföldkő volt Inkey számára 1849. április 10-én a váci csata, hiszen ezután előléptették őrnaggyá, és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. A 47-esek ott voltak a nagysallói ütközetben, a komáromi csatában és a debreceni ütközetben is. Szőlősön 1849. augusztus 13-án megtörtént a fegyverletétel, Inkey pedig egyesével búcsúzott a katonáitól. A szabadságharc után, 1850-ben besorozták a császári és királyi 9. huszárezredbe, ahonnét váltságdíj fejében szerelték le. Aztán 1872-ben alezredessé léptették elő. Négy évvel később nyugdíjazták, és pár évre rá, 1882-ben Nagykanizsán hajtotta örök álomra a fejét. Hermann Róbert szerint Püspöki Gráciánra úgy emlékszik az utókor, mint a rettenthetetlen zászlótartóra. Grácián 1829-től a nagykanizsai piarista gimnázium diákja volt, majd 1834-ben már azt olvashattuk róla, hogy beállt az 5. huszárezredbe. Előmenetele során magával Görgeivel is találkozott, 1842-ben azonban leszerelték. Az indoklás szerint „betyár és verekedő, sok adósságot tesz." - Ezek után sorsa nagyon nehézre fordult, rossz anyagi helyzetbe került - fűzte hozzá az előadó. - Ezért 1847-ben eladni kényszerült gelsei kúriáját. Képzettség híján hivatalt sem vállalhatott, Csány László próbálta felkarolni és segíteni a fiatalembert. Ugyan 1848-as szerepvállalásáról nincsenek konkrét adataink, de nem volt nemzetőr és választó sem. Három vagy nyolc nappal a budai Vár bevétele előtt állt be katonának. A 47-esek 1849. május 21-én rohamozták meg a Fehérvári rondellánál a várat, és az első zászlót Püspöky Grácián tűzte ki a falra. A vár bevételét követően Gör-gei személyesen tüntette ki a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályával és szívélyesen üdvözölte. Állítólag hadnaggyá is előléptették. Grácián ezen a napon valószínűleg Buda egyik legismertebb embere volt, de a hírnév mulandó, mivel további szabadságharcos szerepéről nem maradt az utókorra semmi. A megtorlás időszakában nem sújtották külön büntetéssel, 1852-ben visszatért Zalába is, majd 1861-ben elhunyt. Benke Dániel az elhangzottakhoz hozzáfűzte: az érdekfeszítő, humorral is megtűzdelt előadásból nemcsak az derült ki, hogy a zalaiak mindig megállták a helyüket, hanem az is, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Két, különböző hátterű fiatalember a maga módján megcselekedte, amit megkövetelt a haza, és erre méltán lehetünk büszkék. Azt javasolta a jelenlévőknek: ha tehetik, nézzék meg újra Than Mór egyik leghíresebb festményét, A budai vár visszavételét. Mert ha alaposan szemügyre veszik, akkor az egyik alak, aki a katonáit előrenyomulásra biztatja nem más mint Inkey Kázmér, a Fehérvári kapun magyar zászlóval álló katona pedig Püspöky Grácián. Egy képen a 48-as szabadságharc két zalai hőse. Az eseményt a zalaegerszegi 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai is megtisztelték jelenlétükkel. |
