* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 10.18 MB | |
| 2020-04-16 12:08:47 | |
 | |||||||
Nyilvános  423 | 816 | Cím: Magyarkanizsa építészetének rövid története | Alcím: 1694-1944 Szerző: Valkay Zoltán Szerz. közl:Valkay Zoltán Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes., 2011 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/37. Eto: 72/73Magyarkanizsa Tárgyszó: építészet ; Magyarkanizsa Szakjel: 720 Cutter: V 24 Nyelv: magyar Oldal: 64 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK 20 2011 24 VALKAY ZOLTÁN Magyarkanizsa építészetének rövid története (1694-1944) Készült Nagykanizsa Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület támogatásával Szerkesztő: Horváth Ilona Szakmai referens: Deák-Varga Dénes Címlap: A magyarkanizsai városháza 1908-as tervpályázati távlatképe Felelős kiadó: NAGYKANIZSAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET Nagykanizsa, Erzsébet tér 8. Cserti Tibor elnök Minden jog fenntartva! ÍSBN 978 963 89018 6 6 Készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft. nyomdájában 2011 Ügyvezető: Dr. Berlinger Henrikné Előszó A nagy múltú és országos szinten is különleges eredményekkel büszkélkedő Nagykanizsai Városvédő Egyesület által 1979-ben elindított Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozatának immár 37. kötetét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. E kötet azonban rendhagyó vagy inkább új hagyomány elindítója. Mindeddig ugyanis e kiadványok Nagykanizsa vagy a várost közvetlenül érintő környék egy-egy érdekes jelenségével foglalkoztak. Jelen tanulmány viszont egy távoli, szívünkhöz mégis közelálló város, a bácskai Magyarkanizsa városépítészetét mutatja be. Magyarkanizsa és Nagykanizsa testvérvárosi kapcsolatfelvétele csak öt éve kezdődött, de azóta számos delegáció látogatott el kölcsönösen egymáshoz. Miután nyelvi nehézségeink sincsenek, a baráti kapcsolatok is könnyebben és gyorsabban szövődnek. 2010-ben Magyarkanizsán járt a nagykanizsai Városvédők kis csapata, akiknek e könyv szerzője mutatta be a várost. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a honismereti füzetek következő kötete Magyarkanizsa történetét és építészeti értékeit mutassa be. Ez mind a vajdasági, mind az itthoni érdeklődők számára hasznos olvasmány, értékes forrásmunka lehet, ráadásul hozzájárulhat a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítéséhez is. E könyv lapjait böngészve különösen érdekes dolog e két, egymástól messze fekvő város történelmi múltjában felfedezni a néven túlmutató egyéb párhuzamokat is, amelyeket közös kárpát-medencei történelmünk alakított így. Mindkét város csíráját egy vár alapozta meg, mindkét, helységet több nemzetiség tagjai telepítették újjá a török után, mindkét város sokat szenvedett a szabadságharc idején és mindkét város építészetének fénykorát a kiegyezéstől az I. világháborúig terjedő boldog békeidők jelentették, vagy mindkét önkormányzat egy időben, 1870 táján hozta létre a városi mérnöki státuszt. Jó szívvel ajánlom e kötetet minden kedves olvasó kezébe, akit érdekel egy dél-alföldi magyar kisváros építészete a kisebbségbe szorult magyarság kultúrája ápolásának ügye mellett rendíthetetlenül elkötelezett szerző tollából. Nagykanizsa, 2011. december Cseresnyés Péter polgármester KÖLCSÖNÖZHETŐ í Tartalom Bevezető 1. A Földvártól a mezővárosig (1694-1750) 2. Ó-Kanizsa mezőváros építészetének alakulása (1751-1849) 2.1. A kiváltságokkal felruházott mez óváros megalapozása (1760-1800) 2.2. A megszilárduló mezőváros élete (1801-1849) • 3. A szabadságharc utáni újjáépítés (1850-1866) 4. A kiegyezéssel beindult felfejlődés és a századforduló körüli virágzás (1867-1907) 4.1. A felfejlődés évei (1869-1894) 4.2. A millenniumi építkezések és a századforduló évei (1895-1907) 5. A rendezett tanácsú város építkezései (1908-1918) 6. A két világháború közötti építészet (1919-1940) 6.1. Az átstrukturálódás és az építészeti inercia korszaka (1919-1932) 6.2. Az enyhülés időszaka (1933-1940) 7. A háborús évek építészete (1941-1944) Bevezető Az alábbi lapokon a bácskai Tisza-parti kisváros, Magyarkanizsa építészetének 1694 és 1944 közötti, 250 évet áthidaló története olvasható röviden. 2000-től kezdődően kezdtünk foglalkozni a témával, mondhatni úttörő módon, hiszen hamar rá kellett jönnünk arra, hogy Magyarkanizsa helytörténete kevésbé kutatott és adatolt téma. A város történetét feldolgozó, 1995-ben kiadott monográfia első része készült el, amely a legkorábbi említésektől kezdődően csak 1848-ig ismerteti meg olvasóját Kanizsa általános históriájával. A többi mű viszont csak részeiben és kisebb témánként vonultatja fel a helyismeret legalapvetőbb elemeit. Ilyenek Gyetvai Péter: A Tiszai Koronakerület településtörténete (1992), Klamár Zoltán: Örökségünk. Kanizsai képeskönyv (1995), Appel Ede: O-Kanizsa nagyközség történelmi, helyrajzi, gazdasági és statisztikai ismertetése (1886), a Csönd városa című szöveggyűjtemény (1982), továbbá Dobos János, Papp György, Szőllőssy Vágó László, Batta Péter és Esztergomi Iván kisebb lélegzetű, ámbár mégiscsak fontos írásai/művei. Adathiány végett -hiszen az épített örökség itt, az Alfóldön éppenséggel 100-150 éves - a meglévő irodalom tüzetes átvizsgálása és megismerése mellett inkább a tisztes bányamunkát igénylő levéltári kutatások felé kellett fordulnunk, amely kutatásokat nagyban elősegítette Kanyó Zoltán, Kanizsa helyi közösségének szép emlékű elnöke. Az előttünk lévő munka megszületésében viszont döntő szerepet a Nagykanizsai Városvédő Egyesület elnöksége és tisztelt elnöke, Cserti Tibor úr vállalt, amikor felkért e munka elkészítésére. Erősen reméljük, hogy a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozatban megjelenő Magyarkanizsa építészetének rövid története (1694-1944) című írás által felvázolódik előttünk egy fejlődésben lévő Tisza-parti kisváros „építészeti életútjának” központi áramlata, ugyanakkor fellendíti a megtorpanni látszó magyarkanizsai helytörténet-kutatást, továbbá lehetővé teszi Magyarkanizsa és Nagykanizsa testvérvárosi kapcsolatainak szorosabbra fonódását, mi több, virágzását. 3 1. A Földvártól a mezővárosig (1694-1750) Kanizsa vagy Ó-Kanizsa (ma Magyarkanizsa) Anonymus által is említett ősi révtelepülése a Tisza folyó jobboldali árterébe benyúló földnyelvre települt egy magas földhátra, amelyet északról a Kőrös-patak, keletről és délről a Tisza vagy annak „tómaradványai” határoztak meg. Ez a Tisza-tengerből kiemelkedő földiát ősidőktől kezdve a kelet-nyugati és az északdéli közlekedési vonalak metszéspontját adta. Az ide befutó főbb utak (mint például a Via Magna észak-déli irányban) pedig a mindenkori városfejlődés fő irányvonalát képezték. Az itt kialakult város nukleusza a földiát legkeletibb részén, a környezetétől 5 méterrel magasabb, az úgynevezett bronzkori teli (településdomb) jellegű Földváron található. Ettől nyugatra IV-VII. századi hun-avar temetők, kissé délebbre a mai főtér környékén Árpád- és középkori maradványok találhatóak. Ez lehetett az időnként Feudvarként (Földvárként) nevezett középkori Rév-Kanizsa (rév volt itt a Tiszán), avagy villa Canisa helye és locusa, amelyet Szulejmán kán török seregei 1526-ban szétromboltak és 150 éves török uralom alá hajtottak. A török korban a szegedi szandzsákhoz tartozva - a XVI. század második felében - a 300 akcse tizedet fizető Földvár Gyékénytó pusztát, később falut hasznosítja, és ennek javadalmait használja. Az 1590-es török fejadó-összeírásba a Földvárat 20 adófizető házzal (hanevel) vették fel, de azután évtizedeken állt lakatlanul, mígnem az élelmes martonosiak Gyékénytóval együtt pusztai gazdálkodás alá vonták.1 A Kőrös-ér és a Tisza egyesülésénél lévő, a korabelieknek lakatlan pogányvámak tűnő erődmaradványt először Luigi Ferdinando Marsigli régiségek iránt érdeklődő tüzérségi tábornok fedezte fel 1694-ben, amelyet ő Feudvárnak keresztelt el, mivel azt egy földsáncokkal övezett erődnek találta. „Földből épült erősség ez— írja - Kanizsa határában a Tisza innenső partján, észak felől a Kőrös-ér övezi. Alakja hosszas négyszög, melynek hosszabb oldala 600, rövidebb oldala pedig 300 lábat tesz ki” (cca. 180x60 méteres). Szerinte a három oldalról a Kőrössel, a negyediken a Tiszával határolt földmű római eredetű, s valószínűleg az e helynél lévő 1 Dobos János: Középkori települések Horgos határában, Beszélő múltunk, Újvidék 1995. 144-145 és 164-166 illetve a 194 oldalak. 4 tiszai átkelőhelyet védte. Ebben pedig az a körülmény is megerősítette, hogy a Dunától kiinduló nagy sánc egész idáig terjed.2 A kanizsai Feudvar (Földvár) alaprajza (Marsigli, 1694) 2 Dudás Gyula: Bács-Bodrogh vármegye régészeti emlékei, Zenta, 1886. 49-50. oldalak. Megjegyzés: Az Ördögárokra vonatkozólag fentebb előadottakból önként következik, hogy mi a Feudvár erődöt római eredetűnek nem tarthatjuk. Marsigli maga említi, hogy az erőd közepét megásatván, ott edényekre (urnákra) talált, amelyeknek rajzát is közzé tette. Az edények nem római készítmények, hanem Stylus és technikára nézve egyaránt barbár analógiákra utalnak. Ha csak azt fel nem tesszük, hogy e földmüvet a Tiszán is közlekedve a rómaiak egykor a folyó jobb partjának és hajózásnak a biztosítására ideiglenes őrhelyül építették, s az edények csak egy később, e tájon megtelepült barbár által helyeztettek oda - másként megoldani a kérdést aligha lehet. Hogyha azonban a Feudvár maradványai ma még fellelhetők lennének, egy újabb és behatóbb vizsgálat által bizonyára határozottabb tudomást szerezhetnénk e földmű eredetéről és rendeltetetéséről - jegyzi meg Marsiglinek kontrázva Dudás Gyula fenti művében. 5 Marsigli hadmérnöki jelentésében a Feudvárat alkalmasnak találta egy új erődítmény építésére, amely egy építendő híd védelmét szolgálná. Ezek később meg is épültek azzal, hogy a fortifikáció nem Kanizsánál, hanem a bal parti Törökkanizsánál épült fel a hajóhíddal együtt 1696-ban, és a karlócai békekötés diktátuma szerinti 1701-es erődlebontásig fennálltak.3 1695-ben Földvár, azaz Kanizsa még lakatlan. „Dorten isi ein altes Schloss imát herumb eine ballanka nndt ein kleiner Graben ohne Wasswr isi beseízt mit ratzischer Militz und Bauern” — írja róla Lambion osztrák mérnökkari tiszt 1695. június 13-án. A szerb milícia- és a parasztok betelepedése valószínűleg ez időben történt, mivel a fortalitum desertum (lerombolt földvár) helyén 1696-től szerb katonai sáncot jelöltek Új-, illetőleg Kis-Kanizsa néven.4 A karlócai békekötés után - miszerint Bácska az Osztrák-Magyar Császársághoz, míg a Bánság a Török Birodalomhoz tartozik - az 1701-ben megalakított Tiszai Határőrvidéki Szervezet összeírása szerint Kanizsán 100 gyalogos és 100 lovas teljesített őrszolgálatot. A határőrvidék megszervezésekor Kanizsa határőrsáncához csatolták Ostorak alsó részét és Nadrilang (Adóiján) pusztát. A katonai szolgálatot teljesítő határőrök mellett 1701-ben Kanizsán 295 háztartás volt, amely 95 kamarai alattvaló családfőt jelentett (földműveseket, pásztorokat, halászokat). A szerb granicsárok (határőrök) palánkja a Földvártól a későbbi Rác-tizednek nevezett részig (a volt Szerb, ma Testvériség Egység utca és környékéig) terjedt. A lakosságot a XVIII. század első évtizedeiben egyébként kizárólag szerbek alkották. A Rákóczi-féle szab adságharc, az állandó háborúskodások lehetetlenné tették az élet konszolidálódását, a népesség ezért nem szaporodott, hanem inkább fogyott; az 1720-as kanizsai adatfelvevés mindössze 73 háztartást tudott számba venni.5 Kis-Kanizsa határőrvidéki váráról így írt az 1730-as években a vidékünkön átutazó Bél Mátyás: „...Ugyanazon az oldalon (a Tisza-parton) fél mérfölddel lejjebb van (mint Martonos) Martonosnál kisebb helység, de ugyanúgy sánc övezi. Görög vallású bosnyák lakossága, földje éppen olyan, a gyakori ái\'vizeknek azonban kiszolgáltatottabb. "6 3 Kanizsa monográfiája I. 1995. 207. oldala. 4 Papp György: Kanizsa és környéke földrtjzi neveinek adattára I. Újvidék. 1982. 76-77. oldala. 5 A Csönd városa, Újvidék, 1982. Dobos János: Kanizsa múltjából 13-14. oldala. 6 Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1980-1981 2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása, 1732\'körül. 47. oldala. Megjegyzés: A szövegben Bél keveri a Felgyő 6 A XVIII. század elején a Tisza-menti Kanizsa sáncának építészetét -hasonlóan a többi környékbeli sánchoz - a védelmi célokat szolgáló árokkal, töltésekkel és karófallal övezett várszerűség, ugyanakkor az ún. paticsfal alkalmazása végett az ideiglenesség jellemzi, amelyre lényegében véve az állandó háborús veszedelemből fakadó bizonytalanság nyomta rá bélyegét. E többször hangoztatott, a diszkontinuális létből fakadó bizonytalanságot még inkább leolvashatjuk a zsoldos határőrvidéki katonák kezdetleges lakhelyeiről, amelyek nem voltak mások, mint vesszőből font, tehéntrágyával, valamint sárral tapasztott, egymás mellett sorakozó igénytelen, félig-meddig földbe ásott kunyhók. faluval szembeni és a Szeged alatti Földvárakat. A Marsigli által beazonosított „Feudvár” a Szegedtől délre elterülő vár, a Tisza és a Kőrös-ér összefolyásánál található. A megjegyzés, miszerint „a várat magas sánccal építették és mély üregekkel látták el, melyből semmi sem maradt fenn, csak egy bizonytalan eredetű halom” azonban figyelmet érdemel, még ha azt - szerintem tévesen - Bél a Felgyő melletti Földvárhoz is írta. 7 2. Ó-Kanizsa mezőváros építészetének alakulása (1751-1849) Miután elvesztette jelentőségét, a tiszai határőrvidéket 1741-ben felszámolták, és a valamikori nyolc Tisza-menti palánkot - köztük Kanizsát is - a Tiszai Koronakerületbe sorolták. A katonai és szabados életmódhoz szokott szerb granicsárok persze hallani sem akartak a polgári életmódra való áttérésről, ezért csoportosan költöztek el más, még háborús övezetekbe. A megcsappant lakosság végett a kamara végre megengedte a magyarok visszatelepülését a déli országrészekbe. (Ez az 1740-es évektől érzékelhető). Az itt maradó szerbek tisztjeinek pedig privilégiumokat, nemességet és adómentes kúriákat adományozva megpróbálták a helyi szerbséget a civil élethez édesgetni. A sáncokból kialakuló Tisza-parti települések életében azonban a legfontosabbnak a mezővárosi státusz elnyerése számított. Kanizsa, pontosabban Ó-Kanizsa, azaz Veíus Canisa 1751. július 28-án nyerte el oppidumi rangját, miszerint két országos vásár- és csütörtöki hetipiactartás szabadalmát nyerte. Révjogát is, amelyet később elveszített, szintén ekkor kapta.7 A magyarok szervezett visszatelepedését az 1750-es évektől kezdődően Rédl József kamarai adminisztrátor vezette. Ennek eredményeként Hont-Heves és Nógrád megyékből, illetőleg a közeli Szegedről több hullámban magyarok és szlovákok telepedtek Kanizsára.8 Mivel a szerb granicsárok a Földvár, a mai városháza, valamint a Szerb (ma Testvériség Egység) utca, pontosabban a „felső” Tópart környékén laktak, a magyarok tőlük kissé távolabb, inkább a Kőrös-ér mentén települtek le. Megjelenésük után rögvest templomot emeltek a mai templom helyén 1746 (vagy 1748, vagy 1753) körül és rövidesen paplakot is 1756-ban - mindkettőt vert főidből.9 A helyi szerbek első temploma, valahol a Kőrös-ét torkolatánál volt a Földvárnál (1754).10 A helybeli magisztrátus, községháza a mai városháza helyén, az észak-déli és a révhez vezető főbb utak metszéspontjánál kialakult piactérnél (ahonnan a Szerb utca is indult) emelkedett. Ez 1755- 7 Föl. Hung. 1114/7: Bács-Bodrog vármegye (OszK) - Pesty Frigyes Helységnévtára 18628-18690 (MÓL Filmtár) 8 A Csönd városa, Újvidék, 1982. 14. oldala szerint. 9 Gyetvaí Péter: A Tiszai Koronakerület településtörténete, Kalocsa, 1992. ? és Kanizsa monográfiája I. 1995. 356. oldala szerint. 10 Kanizsa monográfiája I. 1995. 359. oldala szerint 8 ben már mindenképpen megvolt." A szervezkedő mezővárosban 1765-ben mintegy 180 határőr (?) házat írtak össze, amely tükrözi a település nagyságát.11 12 A betelepülőket a helybeli szerbek eleinte nem nézték jó szemmel. Több összetűzésről is tudni (kiűzték a városházáról őket, elbontották a magyarok által állított főtéri keresztet). A magyarok községi vezetésbe való bekerülése is jó 10-15 évig elhúzódott. A helyzetet csak a nemzeti Összetétel megváltozása oldotta 1760 után. Ekkortól kezdve egyik évben magyar, a másikban szerb bíró vezette Ó-Kanizsa ügyes-bajos dolgait. 2.1. A kiváltságokkal felruházott mezőváros megalapozása (1760-1800) A spontán szervezkedésből a városmegalapozásba vivő úton először is a Tenger-Tiszába nyúló foldnyelv keleti részén, a város origójának számító volt Földvár (ez időben már a halászok telepe) alatt kialakuló, a fennen már emlegetett piactér és a körülötte alakulgató „város-központ” megközelítését kellett biztosítani. E célból készültek el a várostól északra (Szeged felé), illetőleg délkeletre a tiszai révhez, azaz a Törökkanizsára vivő utak, illetőleg a később híressé váló kanizsai útitöltések/gátak. A közlekedés elősegítése gyanánt 1764-ben hidat építettek a Kőrösön, illetőleg további hármat a Szegedre vivő királyi úton.13 Kanizsa mezőváros berendezkedésének komolyabbra fordulását azonban mégiscsak az 1766-ban, a kamarai segítségen és az akkor szokásos típusterv nyomán épített Őrangyaloknak szentelt katolikus templom emelése hirdette. Az Andreas Kneidinger megyei ingelliőr tervezte, provinciális barokk stílusú - a terv szerinti három helyett négy traverzettesxe, azaz boltmezősre épített, és ezért unikát/egyedi - kanizsai templom mérete 23x8 öl, belmagassága 6 öl, óratornyának magassága 11 öl. Az egyhajós, csehboltozatos, hagymakupolás toronysisakkal ellátott középtomyos, lesarkított szentélyzáródású, falpillér és faltükrökkel tagolt homlokzati architektúrával bíró szakrális építmény alig egy év alatt készült el a régi templom helyén. 11 Vajdasági Levéltár F: 15, 13. doboz, Acél 55/553 12 Kanizsa monográfiája I. 1995, 223-326. oldala szerint lj Gyetvai Péter: A Tiszai Koronakemlet településtörténete, Kalocsa 1992. 344. oldala szerint. 9 Az Ó-kanizsai katolikus templom kamarai típusterve (Kneidinger, terv -1763) 1776-ban kisebb, az 1790-es években (villámcsapás sújtotta a templomtornyot) több ízben jelentősebb javításokat végeztek rajta.14 A felduzzadt lakosságú Kanizsán 1771-ben 336 telkes gazdát regisztráltak (ez a szám 1788-ben már cizelláltabb: 251 telkes gazdát, 278 házas és 194 házatlan zsellért mutat), 1781-ben pedig 3.001 lakost.15 Az 1783-ban készített I. katonai térkép szelvényén egy rostos szerkezetű, halmazos településrendet mutató tipikus - folyó menti községként aszimmetrikus - mezővárosi planimetriát figyelhetünk meg A keleti, a Tiszához közeli felében lévő két téren a két felekezet, a katolikus magyarok és a görög-kelet szerbek templomai helyezkedtek el. Ez utóbbit a főtéren 1773-75-ben emelték provinciális barokk stílusban. A templom egyhajós, három traverzettes, egyenes vonalú központi soleaval, ötszögű apszissal, masszív, barokk süveges toronnyal. Mérete 26,5x11 méter (a szélesség 14 Kanizsa monográfiája I. 1995, 356. oldala, Bárth Dániel: A tiszai eseperesi kerület plébániáinak és iskoláinak helyzete a XVIII. század közepén, Bácsország IV. évfolyam, 1998/1 21. oldala, OLTT. 1,2. téka No. 159, Gyetvai Péter: A Tiszai Koronakerület településtörténete, Kalocsa 1992. ? 15 A Csönd városa, Újvidék, 1982. ? 10 a soleaná] 12 méter), a torony magassága 26 méter. A falfelületeket sekély lizénák (faltükröket képező ablak- és falkeretek) tagolják, asolea korpusza, hasonlóan a templomtorony rizalitjához, alig érzékelhetően emelkedik ki. Jellegzetesek a harangtomyot két oldalt flankírozó, spirális kialakítású tűzfalai, a nyugati bejárat fölötti ökörszem, az oldalsó szegmensíves ablakai, valamint az egész épületet lezáró tagolt ereszpárkányzat. Az ó-kanizsai görög-keleti templom (1773-75) 11 Az ortodox rítusnak megfelelően a barokk szerkezettel és tömegképzéssel kialakított, Szent Mihály arkangyalnak ajánlott templom legfőbb egyedisége mégis a díszes ikonosztázion - szentélyelválasztó „képfal”, amelyet Teodor Ilié Cesljar festett 1791-ben.16 A kanizsai főteret, azaz piacteret - amelyet bizonyos értelemben a világi hatalom terének is nevezhetünk - egyébként a mezővárosi léthez elengedhetetlen épületek galériája övezte és határozta meg: itt volt a városi magisztrátus, a katonai kvártélyház, a városi nyolcszobás nagykocsma/fogadó és mészárszék épülete, valamint a kétszobás kiskocsma is. (Ez utóbbiakat 1767-ben említették először).17 A másik, a később Egyháztérként ismert háromszögletű téren viszont inkább az egyházi hatalom nyert formát, amelyet a katolikusok szintén posztbarokkos stílusú temploma és az 1766-ban bővített katolikus plébániaépülete alkotott. Ez utóbbi helyett 1783-ban Kiss József kamarai főmérnök tervezett egy új parókiaépületet, amelyet három évvel később építettek fel a régi helyén. (Kiss egyébként 1784-ben tervezett egy szárazmalommal kombinált serfőzőházat is Kanizsára - megvalósulásáról azonban nem tudunk).18 A berendezkedő, majd a XVIII. századvégre megszilárduló Kanizsa mezőváros arculatát leginkább a földből döngölt, nád- és zsupptetős, két-három helyiségből álló paraszt- vagy mondhatni végházak határozták meg. Stílépítészettel csak a Főtéren és annak közvetlen környékén, a fennen már emlegetett középületeknél találkozni, amelyekről a visszafogott faltükrökkel, klasszikus és kimért arányrendszerrel operáló posztbarokkos architektúra jegyei olvashatók le. A „berendezkedés időszakát” némiképpen a megyei inzsellérek fundamentumának is nevezhetjük, hiszen a szervesen és spontánul felduzzadt várostestbe a rendeletileg tervezett köz- és szakrális 16 Olivera Milanovic-Jovic: Umetnost u Backoj u XVIII i u prvojpolovini XIX véka - Arhitektura, Növi Sad, (Művészet Bácskában a XVIII és a XIX század első felében - Építészet, Újvidék) 1988. 116. oldala, valamint Olivera Milanovic-Jovic: Neki znacajniji spomenici kulture u Kanjizi (Fontosabb kultúrális műemlékek Kanizsán, A Csönd városa, Újvidék, 1982. 140-141. oldala. 17 Gyetvai Péter: A Tiszai Koronakeriilet településtörténete, Kalocsa, 1992. 339. oldala és Kanizsa monográfiája I. 1995,337. oldala. 18 TLZ F:786 Dobos János fundusza, Plán No XXL Dem Neu zu estanlanden Canischer Pfarr Hoff betreffund - Kis József. OLT 62. No 251 1783 A kanizsai lelkészlak terve. Leírás OLT. T 270. fors.2. No 1599. és Gyetvai Péter: A Tiszai Koronakeriilet településtörténete, Kalocsa, 1992. 337. oldala szerint. 12 épületeikkel ők mint képzett mérnökök próbáltak némi „rendet” vinni. A rendezettséget az is elősegítette, hogy a XVIII. század ‘60-es éveire a városközpontból - pontosabban a templomok mellől - a temetőket kihelyezték. A szerb temető a mai Hunyadi János utca környékére, a katolikus temető viszont a későbbi szegényház helyére került. (Bár az 1783-as térképen két katolikus temető is be volt jelölve, az említetten kívül a zentai út végében az ún. kis temető is.) Ugyanakkor 1768-ban a kihelyezett katolikus temetőtől egészen a várostól nyugatra eső Kálváriadombig egy hétstációs keresztutat állítottak fel, magában a temetőben pedig egy kápolnát emeltek.19 Vetus Canisa városmotphosa az első katonai felmérési térképen (1783) 19 Gyetvai Péten A Tiszai Koronakemlet településtörténete, Kalocsa, 1992. 370-371. oldala. Más adatok szerint a Kálváriát 1779-ben készítették. 13 A korábban már említett piactartás mellett, amely alapvető egy marki jellegű város esetében, a városgazdaság és kereskedelem alakulásában fontos szerepet játszott a vidékünkön igen korán megjelenő céhes iparos szerveződés. Ez Kanizsán már 1777-ben megtörtént, amikor a szűcsök, szabók, csizmadiák, takácsok, kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kötélverők és üvegesek közös céhet alapítottak, azaz-vegyes szabadalmat nyertek. (Ezek azután a XIX. század elején lassan külön céhszervezetekre bomlottak le.) Az ő szervezett jelenlétük elhanyagolhatatlan Kanizsa árucsere-forgalmának fellendülésében, amelyben - az 1760-as években történtekhez hasonlatosan - nagy szerepet vállalt a század vége felé az újfent előtérbe került közlekedésfejlesztés, ennek kérdésével erősen el voltak foglalva. Szó volt ugyanis egy a Szabadkát Kanizsával összekötő, merésznek mondható hajózható csatomatervről (1792-1806), amely persze megelőzve korát megvalósulatlan maradt. A Kanizsa-Törökkanizsai út - a töltésre helyezett út - viszont 1796-ban minden további nélkül megvalósulhatott hasonlóan a Kőrös patakon átvivő, 1807-ben épített új hídhoz, amely utóbbit bizonyos Szabó nevezetű megyei mérnök tervezett.20 A XVIII. századvégi Kanizsa lakosságának fő foglalkozása az állattenyésztés, de a legelők és rétek feltörésének teijedésével mind nagyobb teret hódított a megállapodást biztosító mezőgazdaság is. A kor Kanizsájára vonatkozólag Vályi András 1799-ben Budán megjelent „Magyar Országnak Leírásából” című munkájában ezt írja: „Ó Kanizsa, az előtt Rév Kanizsa. Magyar, és rátz mező Város Bács Vármegy(e). Földes Ura a\' K(irályi)Kam(ara). Lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik a\' Tisza mellett, Szentához 11600, Martonóshoz 3800 bétsi ölnyire, határja jó termékenységű, vagyonnyai külömbfélék, szar\\>as marhákkal, juhokkal, búzával, kölessel, és jó dohánnyal bővelkednek, kis fűszfa erdeje is van; nevezetesek töltései, és hidjai, el adásra, és kereskedésre is jó módgyok van, piatzok Szent Marján, helyben, és Szegeden”21 20 Hovány Lajos: Vizeink nyomában, Szabadka 2002. 105. oldala és Vajdasági Levéltár, Újvidék, Zbirka planova i mapa F:373.36. és az F:373.596. Megjegyzés: Szabó mérnöktől ismeretes egy 1823-as kanizsai térkép is, amelyen a tiszai hajómalmok elhelyezkedését rögzítette nagy szakértelemmel. 21 Ózer Ágnes: Városaink és falvaink Magyarország első Földrajzi Enciklopédiájában, Létünk XXXV. évfolyam, 2005/1, a 81. és 83. oldalak. Megjegyzés: A szövegben említett Szent Mária Szabadkát jelöli. 14 2.2 A megszilárduló mezőváros élete (1801-1849) Időközben a határhasználat módja is kialakult, amely az alföldi Tisza-parti mezővárosokra jellemzően jellegzetesen féloldalas, öves rendszerű. A város elenyésző nagyságú belső magját - a ritkaságszámba menő „fordított” házak csoportjával együtt - egy nagyobb terjedelmű, falusias külváros veszi körül. A mezővárostól északra, a helyenként mocsárrá duzzadó Kőrös-nyomáson túl - a szegedi út mentén - a magyar szőlők, keletre a Tisza és szigete, mellette a révre vivő gát/út, majd a fokrendszerrel hasznosított Nagy rét, délre, a tópart alatt újabb szőlők, az ún. Rác-szőlők, nyugatra pedig a félöves rendszerben az ún. Dézsmakert (ahol a község lakosai a kamarának összegyűjtött terménydézsmát tárolták), valamint a Nyomás (szérűskertek) képezte az első övét. Ezt azután tovább nyugat felé a Kőrös-patak által, az Első- és a Második vetőre osztott belső szántók, majd a Járásnak nevezett, különböző állatnemek szerint felosztott közlegelők követtek, amelyet végül az Oromparton túl újabb szántók és kiterjedt szállásviláguk öve zárt le. Ez utóbbiak, mint a térbelakás új formái, a török kor előtti aprófalvas településrendszer eltűnése után a létrejött nagy pusztaságok hasznosítására szervesen alakultak ki.22 A határhasználat mellett a XIX. század első felére Kanizsa városrészei is formát nyertek. A kanizsai városfertályok elnevezései: a Tisza közelében volt a Part (a város keleti, legrégebbi, Tisza-parti „partos” része), a Ráctized (a Szerb utca és környéke), majd a Tópartnak nevezett városrész a Kőrös mentén, a Kőrös-tized végében a Pánboggal, a tótok településrészévei és közöttük a Közép-, azaz Magyar-tizeddel, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A már 50 éve működő, aRatio Educationis (1777) által meghatározott kanizsai oktatásnak is - egy megyeszinten beindított iskolaépítési akció keretében - az 1800-as évek elejére végre méltó kereteket szabtak. 1803/4-ben készült el a delineaiio, de csak 1823-ban épült fel a belvárosi, három tantermesre (két fiú- és egy leányosztályosra) épített katolikus iskolaépület a katolikus plébánia mellett Kiss József kamarai f őmémök tervei szerint. Az első iskolának épített helybeli épület eredetileg két tantermesre volt elképzelve, középütt folyosóval. A hátsó traktusban kapott helyet a két tanítói lakás. Alaprajzi mérete 6x16 ölet tett ki. Főhomlokzata kimért, 22 Valkay Zoltán: Határhasználat és város-szállás Kanizsán, Új Kanizsai Újság 2011.9.1. XVIII. évfolyam (566) 35. szám 14. oldala. 15 posztbarokkos, enyhén klasszicista manírban készült. Az épület tetején kisebbfajta harangtomyocska díszelgett - innen a későbbi „tornyos oskola” elnevezés. A piaci katolikus oskola típusterve (Kiss J., terv - 1803) És ha már a katolikusok iskolát építhettek, a szerbek is így tettek: a szerb templom mellett 1826-ban épült fel a szerb parókiával egybeépült -szintén tornyos - szerb iskola. Kanizsán ezek voltak az első oktatási célokra épített létesítmények. Előttük jórészt bérelt helyiségekben vagy a kántor-, esetleg a katonai kvártélyházban folyt a gyermekek oktatása.23 A helybeli virágzó gabonakereskedelem egyik bizonyítékának vehető, hogy az 1820-as évek építőtevékenységében a napóleoni háborúkból okuló királyi kamara 8.000 pozsonyi mérős emeletes gabonaraktárak építését kezdeményezte, amelyek közül egy 1827-ben a városháztelken, azaz annak szérűjén készült el. A zsindellyel fedett magtárakat később bérbe adva a városi kocsmák, a kültéri csárdák (az adorjáni és a réti), a mészárszékek, a sörmérések, a réti kaszálás, az erdőgazdaság, a halászati jogok vagy a 23 Szőllősy Vágó László: Iskoláink krónikája, Kanizsa, 1991. 32., 39. oldalak, valamint az OLT. T 62. No. 1066/3 és T62. No 1066/8 jelzetű tervek. 16 városszállás - mert a városnak is volt saját szállása - javadalmaival együtt a községben lévő kamarai javakat növelték24 1831-ből ismert Ságody mérnök terve a főtéri nagykocsmához, amelyet a régi elöregedő vendégfogadó helyén képzeltek el. A kanizsai Wirthshaus középfolyosós, kéttraktusos, földszintes és alápincézett saroképület; mérete 7x17,16 öl. Hatalmas udvarában szín, mészárszék, istálló, ásott kút, góré állt az utazók rendelkezésére. Magában a létesítményben a szokásos kísérőhelységek mellett vendéglő, biliárd- és étterem, söntés és négy szoba szolgált a vendégek kedvére. Az új főtéri épületet nem a tervek szerint építették fel, hiszen földszintes építmény helyett az első emeletes kanizsai házat tisztelhetjük benne 1848-ban a rendezett tanácsra pályázó Kanizsa itt akarta kiképezni városházáját, míg az előzőt kocsmaként hasznosította volna.25 Az emeletes nagykocsma (épült az 1830-as években) és a kanizsai fő-, pontosabban piactér 24 Kanizsa monográfiája I. Kanizsa, 1995. 372. oldala szerint. 25 OLT T 62 No 1142. 1,2 A kocsmaépítésen kívül az 1830-as években a belvárosban még egy fontos épületen történtek változások: a katolikus templom toronyóráját javították (1832), újrazsindelyezték a templomtornyot (1836), majd az egész templomot újrafestették (1839).25 Az 1837-es vármegyei leírás ezt közli a településről: „O vagy magyar Kanizsa, jól épült vegyes magyar rácz m.v, (\'mezővárosj a Tisza jobb partján, Szegedtől délre 3 1/2 méiföldnyire. Számlál 9137 u.m. 7724 magyar kath., 1297 óhitű, 4 evangélikus, 112 zsidó lakost. Kath. Parochia. Templom, Synagoga. Városháza. A helységtől 1/2 órányira van a Tisza révje, mellyen Torontóiba járnak át. Határja, melyet a telecskai dombok hasítanak keresztül - szállásokra van felosztva. Földje fekete, s szép búzát, kukoriczát, sok kölest és dohányt terem. Marhatartásé virágzó. A Tisza mentében és a Körös ér körül sok posványái vannak. ” 11 Miután az 1830-as, de még inkább a 1840-es években igen nagy tiszai árvizek voltak, felmerült a folyó szabályzásának - a tájra és ökológiájára kiható, nagy horderejű - országos szintű kérdése. Ezt gróf Széchenyi István kezdeményezésére az 1846-ban megalapított Tiszavölgyi Társulatnak volt feladata megoldani, de megvalósítása - bár Kanizsa környékén 1847/48-ban 3.617 öl hosszú gátat sikerült felépíteni - a szabadságharc utáni időkre tolódott. És ha már felmerült a Tisza folyó, vele kapcsolatban szükséges megemlíteni még azt, hogy Törökkanizsa urasága 1842 és 1845 között pontonhidat építtetett rajta - elősegítve ezzel a Bácska és a Bánát közötti közlekedést. E híd is, együtt Kanizsa házaival és középületeivel, a magyar szabadságharc szerencsétlen kimenetelének áldozata lett. * 27 2° Feiszthámer Rudolf kutatásai alapján a magyarkanizsai Őrangyalok plébánia levéltárából. 27 Fényes Elek: Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak fnostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, II. Pest. 1837. 18 3. A szabadságharc utáni újjáépítés (1850-1866) Az 1850-es éveket a magyar szabadságharcban leégett Kanizsa mezőváros újjáépítésének, mondhatni a „kanizsai restauráció” időszakának nevezhetjük. 1849-ben ugyanis Kanizsa 1.311 házából és két templomából mindössze 105 ház maradt épen, a többi leégett.28 De az újjáépítési lázban alig egy-két év alatt a helyzet rendeződni látszott, és hamvaiból - mint legendás főnixmadáfi.újjászületett a város. 1850-ben Kanizsán 9.407 lakos élt mintegy 1.416 házban. Egy évvel később merült fel, hogy - mivel a város szerencsétlenül végződött, szabadságharcban leégett házait újjáépítik - alkalom adódik a korábbi rendetlen építkezést az utcák kiegyenesítésével és rendezésével megrendszabályozni. Ezért a „városrendezés” megszervezésére egy külön választmányt neveztek ki. Ebben a „városrendező-bizottságban” a városbíró mellett magától értetődően Kiss Antal is - mint akkor egyedüli helyben élő mérnök - benne volt. Eldöntötték, hogy minden lakosnak, aki házat akar építeni, az elöljáróságnál azt be kell jelentenie, akik azután a helyszínen az irányvonalat kijelölik, és a házhely fekvésére nézve megállapítják, hogy milyen osztályba tartozik. Az így rendezett fundust négyszögölenként megállapított foglalások (az utcára eső volt telekrész) szerint beárazzák. Az I. osztályút négyszögölenként 2 forintért, a II. osztályút négyszögölenként 1,20 forintért és a III. osztályút négyszögölenként 40 krajcárért határozták meg. Ezzel az akcióval bizonyos fokú építési regulációs korrektúrát próbáltak létrehozni a girbegurba vonalú, úgynevezett rostos utcahálózatú, szabálytalan formájú és telekkiosztású forradalom utáni Kanizsa planimetriájában.29 Mindez mellett az utcák rendezését is elhatározták, hiszen nem meglepő módon sok helyen mocsarasak, gödrösek voltak. Feltöltésüket azon hamarjában el is rendelték. A közösségért végzett munkában minden háztulajdonos egy-egy napszámmal tartozott részt venni. A sürgő-forgó építőmunkát fertálymesterek figyelték, akik a házépítések után néha az utcákon ásott gödröket kötelezően betömni rendelték. A következő évben, 28 A Csönd városa, Újvidék, 1982. 16. oldala szerint. 29 Történelmi Levéltár, Zenta - a továbbiakban TLZ F:004.1. 1851.5.29/48-as száma szerint. 19 1852-ben merült fel a gondolat, hogy nagyobb városok példájára célszerű lenne az utcáknak elnevezést adni és azt az utcák sarkain láthatóvá tenni.30 1855 elején az utcai járdákra téglákat és deszkákat írtak elő. A mezőváros felemelése tekintetéből felettébb kívánatos volt, hogy bent a városban járdákról gondoskodjanak. A tartósságukra való tekintettel a házak mellett a járdát téglából készíttették. 1858 végére a készítésük már folyamatban volt, amelyhez a téglát a város adta, míg a mestert a kérdéses háztulajdonos fizette.31 Az általános városrendezés közepette, amikor a múlt mementójaként a főtéri, azaz a piactéri gémeskút is eltűnt, s helyébe szivárványos kút került, eldöntötték, hogy a községi utakat fásítják, így 1856 márciusától kezdve az országutak mentén eperfák hosszú sora nőtt ki.32 A kora ötvenes években a tevékenység az újjáépítésekre korlátozódott. Sorban javították és hozták helyre a város megrongálódott főbb épületeit. Elsőként a nagykocsmát és a községházát 1850-ben, majd a görög-keleti templomot (az ikonosztáz táblaképeivel\'viszonylag későn, csak 1864-ben készült el Bura Peció festő), a zsinagógát (egészen pontosan zsidó községházát írtak) és a katolikus iskolát 1851-ben, a katolikus plébániát 1852-ben és végezetül a katolikus templomot 1858-ban renoválták és tatarozták. Ez utóbbinál a rekonstrukció komolyabb változást is eredményezett: új harangokat, toronyórát kapott, eltűnt barokkos toronysisakja, s helyette egyszerű vonalú, hegyes toronyvégződése lett. A legfontosabb mégis talán az, hogy 1857-ben az új (a jelenlegi) főoltárképet a bécsi Jochann Thill akadémikus festő elkészítette, amely ettől kezdve a renovált kanizsai templom ékítményét képezte.33 A maurmeisíerek és zimmermannok, azaz mondhatni úgy is, hogy az építőmesterek uralta korszakot - hisz e munkákat többnyire a helybeli Fodor Antal, Pisticz Ferenc, Miklós Mihály, Huszágh Miklós, Tertz Ferenc\' mesteremberek végezték el - ugyanakkor több új építkezés is fémjelezte, az 1851-ben emelt kántoriak vagy az 1856-os zsandárkaszámyai építkezés, de ide sorolható a mai Gesztenyefasoron lévő kéttantennes iskola építése is. Az utóbbi kettőről 30 TLZ F:004.1. 1852.12.5/448-as száma szerint. 31 TLZ F:004.2. 1855.1.28/29-es száma, és F:004.3. 1858.11.21/146-os száma szerint. 32 TLZ F:004.2. 1856.3.1/48-as száma szerint. 33 Predlog odluke za utvrdivanje starog jezgra Kanjize za prostomo kultumo-istorijsku celinu, Subotica, (Kanizsa történelmi belvárosának meghatározásának ajánlata, Szabadka), 2002. 20 meg kell jegyezni, hogy azokat már mérnökök tervezték: W. Kovatsís Zombori megyei, illetőleg Kiss Antal helybeli mérnök.34 A tárgyalt kor építészetének máig megmaradt reprezentánsáról, a Gesztenyefasori iskola (ma a „Papp Pál Autó-motor Szövetség” épülete) építéséről szólnánk pár szóban. Ha tüzetesen megvizsgáljuk az 1857-ben készült új épületet, akkor alapos gyanú merül fel, hogy a kanizsai második számú iskola építéséhez Kiss Antal lényegébe véve a legendás „névrokon”, Kiss József 1803-as keltezésű kanizsai iskolatervét - amelyet a beltéri iskolához készített - használta fel, mert ez az intézmény is kéttantermesre volt elképzelve középütt folyosóval. A hátsó traktusban itt is két tanítói lakás kapott helyet, és alaprajzi mérete is megközelítőleg 6x16 ölet tesz ki. Homlokzata hasonlóan kimért, posztbarokkos, klasszikus, manírú, szimmetrikus elrendezésű - középen ajtóval, két oldalán 4-4 ablaktengellyel, magasnak mondható tetőzetének közepén kicsi harangtoronnyál.35 Nagy volt tehát a szervezkedés az 1850-es években. Kanizsa 1853-ban postaállomást kapott, és ebben az időszakban nyílt meg a városi kórház (1856), újjá rendezték a város főterét, és mint ahogy láthattuk, iskolát építettek és nyitottak (bérelt helységekben is), mi több, 1857-ben elkészült Kanizsa II. katonai felmérési térképe is, amely szintén a helyzet átlátásához, a rendezettség és az áttekinthetőség vágyott képének létrejötte felé tett lépésnek vehető.36 Vagy mit mondjunk az utcai petróleumos közvilágításának (1856) bevezetéséről, vagy az 1852/53-ban elkezdett tiszai töltésezések kiépítéséről, valamint a vizenyős réteket lecsapoló, nagyléptékű, emberpróbáló mamutvállalkozásokról?37 A XIX. század elején kialakuló, majd a század közepére megszilárduló, kanizsai öves határhasználati rend nagyjából 2/3 részt szántóföldekre, 1/3 részt járási legelőkre oszlott. Mindehhez a kezdeti uralkodó állattenyésztés visszaesésével és a kétnyomásos rendszerű földművelés előrehaladásával 34 Valkay Zoltán: Városépítők nyomában - Kanizsa építészettörténete az alkotó építészek tükrében, Helyismereti Almanach, Zenta, 2007. 104-106. oldalak. 35 TLZ F:004.2. 1856.5.24/79-es, 1856.6.9/88-as és az 1856.10.29/139-es számok szerint. Megjegyzés: Mindegyik kanizsai egyházi iskolának, mi több, a XIX. századvégi szállási iskoláknak is volt tornya. 36 TLZ . F:004.2. 1853.11.31/83-as, 1856.5.24/80-as, 1856.8.4/116-os és az 1856.12.3/170-es számok szerint. 37 TLZ F:004.1. 1851.11.18/153-as, F:004.1. 1852.2.29/206-os, F:004.2. 1854.5.11/57-es, valamint az F:004.2. 1856.11.8/148-as számok szerint. 21 elengedhetetlen volt a helyben lakás, azaz a tanya, vagy ahogy régebben mondták: a szállás. A kanizsai szállások lényegében véve tartozéktelepülések, ugyanis szorosan kötődnek a mezővárosi élethez. Mondhatni úgy is, hogy a kétlakiság helybeli szokásrendjének megtestesítői, hiszen a városlakók nagy részének volt tanyája is, így a munkálatok rendje szerint ingázott szállása és a város között. 1854-ben a kanizsai szállásokon, amelyek közül a legközelebbi kétórai, a legtávolabbi három- és félórai távolságra fekszik a várostól, mintegy 530 házban legalább 3.000 lélek élt 10.484 láncnyi területen. Ezen adatok akkor válnak érdekfeszítővé, ha tudjuk, hogy abban az időben magában a városban mintegy 10.000-en laktak, eszerint a városi lakosság mintegy 1/3-a szálláslakónak volt számítható.38 A kanizsai szállásvilágban jelentős eseménynek számított, hogy a két, ún. csoportosított külsőség közül Adorjánon Sarlós Boldogasszony tiszteletére 1857/58-ban templomot emeltek, míg a második, Sipos-falva/Tetőhegyes viszont nem mást mint meg- és kialakulását ünnepelhette. Adorján 1862-ben plébániát is kapott, Tetőhegyes pedig 1870/71-ben iskolában részesült, ahol oltárt kialakítva vasárnaponként istentiszteletet tarthattak.39 Fontos és elhanyagolhatatlan tény ugyanakkor az 1859-től kezdődően kialakítás alá kerülő községi kert, ahol 1865-től Knézy Ferenc, Kanizsa első kertésze kezdett úttörő munkába 1865 és 1869 között a várostól délkeletre eső árvízmentesített Bánom-kertek helyén.40 Egy másik kert, a kanizsai sírkert, pontosabban a katolikus temető is ekkor nyerte újabb, jelenlegi elhelyezését. A városfejlő désnek köszönhetően 1859-ben a nyugatra eső, régi Epreskert mellé telepítették. Mivel a régi temető felszámolás alá került, a régi hétstációs kálvária is rekonstrukció alá esett, s lett belőle új, 14 stációs keresztit, amely a Kálvária-dombot immár nem kelet, hanem észak felől közelítette meg.41 38 TLZ F:004.2. 1854.2.9/22-es száma szerint. 39 Valkay Zoltán: Az adoijáni Sarlós Boldogasszony templomról, a helybeli katolikus plébániáról, a temetőről és kálváriáról, Helyismereti Almanach, Zenta, 2008. 111-135. oldala, valamint a TLZ F:004.2. 1854.2.9/24-es, F:004.5. 1870.3.17/30-as, 1870.8.11/80-as, és az 1871.5.20/66-os számok szerint. 40 TLZ F:004.2. 1859.8.2/209-es, az F:004.4. 1865.10.25/39-es és az F:004.4. 1869.12.24/74-es számok szerint. 41 Papp György: Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára I. Újvidék, 1982. 102. oldala és a TLZ F:004.2. 1856.9.10/124-es száma szerint. 22 Az 1860-as években komolyabb építkezésnek számított a második kanizsai zsinagóga építése 1861-ben, majd közvetlen közelében a második zsidó iskola állítása (1867/68), amelyek az időközben meghozott zsidótörvény vetülésének is tekinthetők. A zsinagóga épülete a harmadik kanizsai felekezet méltó reprezentánsa.42 Klasszikus manírban téglából készült a mai Dózsa György utca sarkán, a 677-es összeírású telken. A megközelítőleg kelet-nyugati tengelyű vallási épület mérete 12x25 méter. Hosszanti homlokzatát öt félköríves vitrázs ablak tagolta. Bejárata az udvar felől, a nyugati oldalon volt. Homlokzatán trifórium és egy oculus -valószínűleg Dávid-csillaggal - díszített rozetta, valamint a tetőháromszög csúcsában Mózes tábláinak foglalata volt található gömböcskékkel díszítve. Ugyanezt találjuk a keleti homlokzatán is - csak vakablakok formájában. A zsinagóga alaprajzát egy előtér - ahol a női karzati feljáró és egy vallási rituális helyiség közötti főbejáró -, illetőleg maga az imádság tere képezte. A 8 méter magas imaterem keleti falán volt megtalálható a frigyszekrény, ahol a Tóratekercseket őrizték - fölötte a Tízparancsolat tábláival. Nem sokkal előtte helyezkedett el a kissé megemelt bima, amelyet fakorlát kerített kétoldalt lépcsőkkel. A felolvasóhely előtt két sorban székek sorakoztak - ez a férfiak helye. A nők elkülönített része az izraelitaTnoí/wí vivendinek megfelelően hátul, a felemelt pódiumon volt. A belső falakat világoskékre festették és aranycsillagocskákkal díszítették.43 A „restaurációs” korszak leírását három különlegességgel zárjuk: 1867-től Kanizsán is megjelent a kisdedóvó, azaz az óvoda intézménye, illetőleg a posta mellé 1866-tól egy három irodahelységből álló távírda is párosult, amely hasonlóan a szintén ekkor alakult könyvtárral a kommunikáció fontosságát hirdette, amely a XIX. század utolsó három évtizedében létfontosságúvá vált az egész ország, így Kanizsa fejlődésének alakulásában is.44 42 Pavle Sosberger: Jevreji n Vojvodini - Kratak pregled istorije vojvo danskih jevreja Növi Sad {Zsidók a Vajdaságban - A vajdasági zsidók történetének rövid áttekintése. Újvidék), 1998. 36. oldala szerint. 43 Valkay Zoltán: A kanizsai zsinagóga és zsidó vallási komplexum, Új Kanizsai Újság 2011. február 3. XVIII. évfolyam (536) 5. szám 12. oldala. Megjegyzés: A zsinagóga első komolyabb renoválására 1912-ben került sor, tetőfedését is ekkor cserélték ki, és bamás-vörhenyes színezését is ekkor kaphatta. Az épület sorsa a II. világháború után pecsételődött meg, amikor 1948-ban lebontották. 44 TLZ F:004.4. 1867.10.31/38-as, az 1867.11.4/48-as, illetőleg az 1866.1.18/5-ös számok szerint. 23 4. A kiegyezéssel beindult felfejlődés és a századforduló körüli virágzás (1867-1907) Az 1867-es kiegyezés nyújtotta, „felszabadított” lehetőségek igazán jól jöttek a fejletlen bácskai mezőváros fejlődésében. Különösen érvényes volt ez az árucsere-forgalom lemaradásának behozatalában, amelyet elsősorban a közlekedés és az ehhez kötődő kereskedelem, bankrendszer, iparfejlesztés, valamint az oktatásügy nagyléptékű haladásában láttak meg Bács-Bodrogh vármegyeszerte. Kanizsának pedig ennek az 1869-ben 12594 lakosú tanyás mezővárosnak, vagy ahogy akkor mondták nagyközségnek, volt mit „behoznia”. Az 1867-1907 közötti korszakot két jól elkülöníthető részre bonthatjuk. Az első maga a felfejlődés (1867/69-től az 1890-es évek elejéig), a második a millenniumi építkezések és a századelő évei (1895— 1907), amelyek eredményei végül is a csúcsra, Kanizsa rendezett tanácsú várossá válásához vezettek. 4.1. A felfejlődés évei (1869-1894) Kanizsa nagyközség 35.871 kataszteri holdon fekszik, amelyből a városnak mint jogi személynek volt 15.266 holdja - ebből ügyes-bajos dolgait vígan elintézhette.45 1869-ben alakult meg első bankintézete, az Ó-és Törökkanizsai Takarékpénztár a későbbi leánynevelde épületének helyén. Háromévi kísérletezés után, 1870-től kezdődően a város építésügyeit már városi mérnök egyengethette, akik közül az első Vecsey Lajos volt. Segítségéül még abban az évben Szabályozó és Szépítő Választmányt alakítottak, amely építési szabályt szerkesztve - így meghatározták a minimális 100 négyszögöles ház-fundusokat - az építkezésekre mindenkor éberen felügyelt. A bizottság és a városi mérnöki pozíció megjelenése nagy előrelépésnek számított, és az 1871. évi XVIII. te. rendelete szerint a középítkezések megye általi központi ellenőrzésével karöltve a rendezett városfejlesztés egyik záloga lett.46 Ennek jelentőségével talán csak az 1870. évi úrbéri megváltás versenghetett, hiszen ezzel Kanizsa visszakapta birtokait, és javadalmukat immár saját céljaira használhatta fel. 43 Papp György: Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára I. Újvidék, 1982. 76-77. oldala. 46 TLZ F:004.5. 1870.1.29/1-es, az 1870.5.19/68-as és az F:004.6. 1873.2.6/41-es számai szerint. 24 Az előirányzott közlekedésfejlesztés terén - Tisza-parti község lévén -elsőnek a vízi közlekedésben történt előrelépés. A hajókikötő létrejöttében talán a töltésekkel megzabolázott és ezzel még inkább hajózhatóvá váló Tisza játszotta az egyik főszerepet. A kanizsai Duna Gőzhajóügynökség állomásépületét a várostól északra eső, Tisza-parti szőlőknél állították fel 1873-ban. Kellett is ez, hiszen a község fejlettnek mondható gabonakereskedelmét éppen a tiszai rakodókon bonyolította le. A kikötőtől délre kialakított területek viszont a kialakuló tiszai fakereskedelemnek kedveztek.47 A Tiszához köthető a következő elhanyagolhatatlan és nagy horderejű kérdés is, a folyón általi közlekedés rendezése. A tiszai révjog, illetőleg az elárverezett szegedi hajóhíd megvásárlásának története 1883 őszén kezdődött. Végül 1885 és 1886 között a szegedi Wulff Emil és Gfrerer Miklós vállalkozók (és ugyanakkor későbbi hídbérlők) a híd ötévi bérletéért a hajóhidat felállították. A híd, a vámdíj, az évi fenntartás és kezelés összköltsége 53.236 forintot tett ki. Alig három évvel később azonban egy új, 55 méteres pontonhidat készítettek.48 47 TLZ F:004.6. 1873.2.27/64-es, az 1873.5.23/79-es és az 1873.6.11/83-as számok, illetőleg az 1872.9.20-án megkötött szerződés szövege szerint. 43 TLZ F:786 Dobos János fundusa 1883.12.13/246-os és a TLZ F:004.14. 1885.6.13/94-es, az 1885.6.13/98-as, valamint a TLZ F:004.17. 1889.4.3/54-es számok szerint. Megjegyzés: A hidat egyébként 1893-ban is restaurálni kellett. 25 Hajóhíd a Tiszán, Ó-Kanizsánál (állítva 1885/86-ban) Ezután következhettek az alföldi településekre jellemző visszás útviszonyok felszámolására tett kísérletek. Kanizsa útjainak helyzetére a Szeged-Újvidék országút alakulása hatott ki messzemenően. A kérdéses út városon áthaladó része, azaz a város főutcáinak (Főutca, Gesztenyefasor) kövezése 1884/85-ben történt meg Bíró Bertalan műútépítő kivitelezésében.49 A főteret három évvel később Schwartz Bernát kövezte ki. Ő készítette a Törökkanizsára - egyúttal a hajóhídra - vezető rnűút burkolatát is. Aztán sorban következtek a Szent János utca és sertéspiac (1891), a Szerb utca (1892), a vasúti indóházhoz vezető útszakaszok kövezései, de ezek már házi kivitelben.50 A közlekedés fejlődésében tett legnagyobb előrelépést mégiscsak a forradalmi hatású vasút jelentette. Kanizsa vasúti közlekedésbe való bekapcsolódásáról először az 1870-es évek elején esett szó szintén a Szeged-Újvidék közötti vasútvonal keretében. Aztán 15 évig elült a dolog 49 TLZ F:786 Dobos János fundusa 1884.9.11/190-es száma szerint. 50 TLZ F:004.15. 1887.2.25/19-es, az F:004.16. 1888.4.16/36-os, az F:004.19. 1891.7.7/135-ös, az F:004.20. 1892.8.17/302-es és az 1892.9.26/324-es számok szerint. 26 és csak 1885-bcn merült fel újra, amikor több opció közül a Kállay-féle Szeged-Zenta vonalat preferálták, miután Gregersen és fia, valamint a hídállításnál is jeleskedő Gfrerer-Wulff mémökpáros vállalkozásában 1889-ben - kilenc hónap alatt - felépült a vasútvonal és a vásártér környékére helyezett kültéri, a Tisza-vidéki vasutak típusterve szerint emelt vasúti indóház, pontosabban a vasútállomás épülete.51 Vasútállomás és indóház (1889) Az 1860-as évek második felétől a hitfelekezeti iskolák községivé alakítása körüli vitákkal párhuzamosan folyt a tanyavilág iskolahálózatba történő bevonása, azaz a szállási iskolák alapítása. 1869 és 1875 között négy tanyai iskolát állítottak, mígnem az ötödikre csaknem húsz évet kellett várni.52 53 Amíg az előbbiek bérelt épületekben kaptak elhelyezést, addig ez utóbbi, az oromhatári Harmath-féle iskola már rendes - később modellértékűvé váló - terv szerint épült 1893-ban Csuka Sándor városi mérnök elképzelése szerint. (Mint típustervet aztán az úgynevezett millenniumi iskolaépítési akcióban használták fel.)\' 51 TLZ F:004.5. 1871.6.3/71-es és az 1871.7.17/72-es, az F:004.14. 1885.7.14/101-es, a Kanizsai Ellenőr IV. évfolyam 1914.1 1.8/43-as számai, valamint Révi Zsolt: Vasúti műemlékek védelme, építészeti hagyományok újraélesztése a MÁV-nál, Műemlékvédelem XXXVI. évfolyam. 1992. 1. szám. 37-45. oldalai szerint. "2 TLZ F:004.4. 1868.5.5/45-ös száma szerint. 53 Szőllősy Vágó László: Iskoláink krónikája, Kanizsa, 1991. 63. oldala és a TLZ F:004.21. 1893.7.25/321 -es száma szerint. 27 A kanizsai tanyasi iskolák modellértékű terve (Csuka, 1893) A XIX. század utolsó évtizedeiben fellendülő tanügy igényeit kielégítő és eleve tanintézménynek létesített épületek persze magában a városban is megjelentek. Ilyenek voltak a Széchenyi és Petőfi (Kőrös) utcai iskolák (1889), valamint az újvárosi (tóparti) iskola (1892/93), ezek mind Csuka mérnök munkái.54 A város lakossága az 1870-1890-es periódusban jelentősen emelkedett, mintegy 2.900 lélekkel, ez annyit jelentett, hogy 1890-ben már 15.494 lakost számlált. Ez persze a területi fejlődésre is kihatott. Erre két lehetséges irány mutatkozott: egy déli, a budzsáki szőlők felé és egy északi, a Kőrösön túli Tisza-parti szőlők felé. 1870-től ismeretesek az első telekosztások a déli végeken, amelyek nyomán az elkövetkező 30 évben kialakult az Újvárosnak nevezett városrész. Az akkor kimért 80-120 négyszögöles telkek és 5 öl széles utcák képezték az első tervszerű beavatkozást a várostestbe. A kezdeti 41 házfc&hj tmét Yecsey Lajos városi mérnök készítette el.55 A másik fejlődési irányban - ahol majd az első kanizsai ipartelepek is 54 TLZ F:004.17. 1887.2.25/20-as, az 1887.3.26/31-es és az 1887.8.14/101-es, illetve a TLZ F-.004.20. 1892.5.31/158-as, az 1892.7.27/251-es és az 1892.9.26/339-es számok szerint. 55 TLZF:004.5. 1870.3.26/51-es és az 1870.4.11/54-es számok szerint. 28 felsorakoznak - a Szegedi út melletti szőlőkben az első házhelyosztások 1875-ben történtek meg. Az eredmény az ún. Hoffmann-féle telep. Tíz évvel később itt újabb 25 házhelyet jelöltek ki, 1892-ben pedig a Kőrösön túli építkezések szabályozási terve is elkészült Csuka mérnök jóvoltából. Az 1910-es évekre így kialakult városrészt Kanizsán Falunak nevezték el.56 A kora ’70-es években a városfejlődés igen fontos tényezőjének számított az is, hogy 1870-ben a piac-, azaz a főtér döntő változáson esett át. Ebben az esztendőben ugyanis a katolikus iskolával szembeni Dimitrijevics-féle teleknek a főtérhez való kapcsolásával jött létre a mai főtér ismert formája, és a szó szoros értelmében az említett iskola ekkortól vált „piaci” iskolává, hiszen az előtte lévő volt telket előbb parkosították, később pedig „gyalog-piacként” hasznosították.57 Mielőtt rátérnénk a városi iparfejlesztés taglalására, meg kell jegyeznünk, hogy nem csak a város területi fejlődésében történt komolyabb változás. A rendezettséghez és a szervezettséghez hozzátartoztak az 1876/77-ben elkészült városi kataszteri térképek is a majdani telekkönyv alapjaként. Vele párhuzamosan a város új kerületi beosztása feledésbe merítette a régi várostizedeket, hiszen a települést öt kerületre osztották, amelyből az első kettő a Tisza-partra és a szűkebb városközpontra, mígnem az ötödik a tanyás külsőségekre vonatkozott. A kataszteri munkák fontossága mellett kiemelendő az 1883-tól a megyei építészeti szabályrendeletnek Kanizsához idomított alkalmazása és betartása is.58 A kiegyezéstől kezdődően az iparfejlesztést is előirányozták, amelybe belefoglaltatott a kerékkötőnek számító céhrendszer 1872-es felszámolása. A felszámolással az iparosok új szervezeti egységbe, iparos testületekbe szerveződtek. A kanizsai Ipartestületet 1886-ban alapították (bár az Iparos Olvasókör már 1883-tól kezdődően engedéllyel működött), amikor Kanizsán 213 iparost tartottak nyilván. A szakismeretek fejlesztésére 1888-tól kezdődően iparos iskola is működött.59 56 TLZ F:004.6. 1875.11.23/105-ös, a TLZ F:786 Dobos János fundusa, 18S3.7.30/137-es, a TLZ F:004.20. 1892.3.12/44-es, az 1892.4.19/85-ös és az F:004.21 1893.2.1/73-as, az 1893.3.11/115-ös számok szerint. 57 Valkay Zoltán: A kanizsai főtér építészeti képének alakulása 1751-1914 között, Új Kanizsai Újság 2010.8.12. XVII. évfolyam (511) 32. szám 12. oldala. 58 TLZ F:004.6. 1875.8.21/65-ös, az F:004.7. 1877.4.16/25-ös és az 1878.11.26/146-os számok szerint. 59 A Csönd városa, Újvidék, 1982. 17. oldala és a TLZ F:004.16. 1888.2.54/27-es száma szerint. 29 A földművelésre alapozó Kanizsa ipartelepei közül magától értetődően a mezőgazdasági termények feldolgozását szolgáló ipartelepek voltak túlsúlyban. Az 1870-es években a szabad ipar előmozdítását még kizárólag szél- vagy szárazmalmok állítása képezte. Kanizsán 1885 körül 13 szél- és öt szárazmalom működött. Ebben az időben, pontosabban 1888-ból tudunk gőzmalom-állítási - sikertelen - szándékról is. Arra ugyanis még tíz évet kellett várni.60 Vizsgált időszakunkban inkább a városi téglaégetésből egyénivé váló építőipar-kezdeményezés érdemel figyelmet. Ez 1870-ben történt meg, miután a város már nem házilag, hanem árlejtés útján adta ki a mindenkori községi téglaégetés jogát. Magáncélokra ugyanakkor mindenki égethetett téglát - amely egyre inkább megjelent a polgári magánépítkezésekben is. Az első, úgymond üzleti célra (eladásra) történt téglaégetés 1875-ben történt Timpl János jóvoltából.61 A téglaégetés mindinkábbi eltévedésével 1883-ban merült fel egy helybeli téglagyár alapítási szándéka, amely sajnos csak szándék maradt. A magánjellegű téglaégetési vállalatok képezték a későbbi téglagyárak csíráit. 1883-ban viszont az építőipar részére elengedhetetlen mészégetőt nyitott Donnauer János a gőzhajókikötőtől északra, a Tisza-parton.62 A magánépítkezésekben elteijedő tégla az alakuló polgári építészetre is kihatott, ahol a reprezentációs igények, a módosság sugallata 1880 után - a mezővárosi gyökereihez erősen ragaszkodó - vidékünkön is mindinkább követelménnyé vált. A polgár a házát ugyanis névjegyként és a puszta egzisztencián túlmutató önkifejező „birtokként” éli meg. így a városközponthoz közel lakó, polgári foglalkozást űző hivatalnok, értelmiségi, tőkés és földbirtokos réteg szükségeként egyre-másra jelentek meg a valamely építészeti stílusszótár szabályai szerint épített, ún. „fordított”, alaprajzukban kéttraktusos, legtöbb esetben „L” alakú, nagy szárazkapus házak. A lazán szeli ős építésű mezőváros ezek épülésével városiasodott, mivel azok az utcaképben „utca/térfalat” alkotva a városias lét elengedhetetlen légkörteremtői. A polgári miliőt képező építészeti eklektika uralkodó kánonja szerint épített lakóházak közül az első említésre 60 Appel Ede: Ó-Kanizsa nagyközség történelmi, helyrajzi, gazdasági és statisztikai ismertetése, Szabadka, 1886. és aTLZF:004.6. 1873.2.20/49-es száma szerint. 61 TLZ F:004.5. 1870.2.15/24-es és az F:004.6. 1875.2.9/7-es számok szerint. 62 TLZ F:786 Dobos János fímdusa, 1883.9.30/198-as és az 1883.11.21/229-es számok szerint. 30 méltók a következők: a gesztenyefasori Tóth-, azaz Sátai-ház (1884), illetőleg Kanizsa első emeletes lakó- és üzletháza az Úri utcában - a Lungovits-ház (1888-89). Az előző, a helybeli a kimondottan tehetős paraszt-polgári földbirtokos, a második viszont a polgári kereskedő réteg építésének mintapéldánya, hiszen földszintjén bolthelyiségek sorakoztak. Tóth, azaz Sátai földbirtokos paraszt-polgári háza (1884) 31 Lungovits Mihály rőföskereskedő Úri utcai háza (1888-89) A klasszicizáló eklektika kései példányai közé sorolható még a Tripolszky, majd Domonkos patika, mindkettő 1902-ből, illetőleg a Fehér-, azaz Rekecki-ház 1908-ból.63 A stílépítészet alkalmazása persze a középületeknél magától értetődőbb. Érdekes, hogy az 1870-es évek nagyobb városi középítkezései között jórészt bővítéseket, jelentősnek mondható rekonstrukciókat vehetünk számba. Ezek közé sorolhatók a városháza 1873-as és 1878-as bővítései (ez utóbbi esetben egy 10,40x6,40 méteres tanácsteremről volt szó), a nagyvendéglő karzatos díszteremmel való kibővítése (1878) vagy a katolikus plébánia bővítése és rekonstrukciója (1879).64 63 Valkay Zoltán: Eklektikus lakóházépítés Kanizsán a XIX. század végén, XX. század elején, Új Kanizsai Újság 2010.12.2. XVII. évfolyam (527) 48. szám 12. oldala szerint. 64 TLZ F:004.6. 1873.2.13/46-os, az 1873.2.27/63-as, az 1873.5.8/68-as, az TLZ F:004.7. 1878.3,28/30-as, illetőleg a TLZ F:004.8. 1879.7.17/164-es számai szerint. 32 Az ó-kanizsai régi városháza (Fodor 1850-es rekonstrukció, Vecsey 1873-as és Csuka 1878-as átalakítások és bővítés) Közülük talán a nagyvendéglő b ővítése számított a legjelentősebbnek. Ugyanis Homay János bérlő kérésére a nagyvendéglő régi nagytermét vendégszobákká alakították, amiért új nagytermet kellett építeni. Ez utóbbi létesítését a fellépő színi előadások igényei is sürgették. A munka értéke 8980,44 forintot tett ki. A rozzant tetőt Piri Bálint helyi ácsmester cserélte ki, a díszes nagyterem aranyozását pedig a budapesti Litschauer és Gütz mázoló cég készítette el.65 Mindhárom épület tervezését Csuka Sándor Kanizsa harmadik, mondhatni „örökös” községi mérnöke végezte, aki 1877-től 1907-ig töltötte be eme fontos posztot. Harmincéves mérnöki és városrendezői tevékenysége lefedte Kanizsa mezővárosból rendezett tanácsú várossá való előlépésének idejét, amelynek bekövetkeztében mind -majd a továbbiakban látni fogjuk - elévülhetetlen szerepet játszott.66 65 TLZ F:004.7. 1878.4.10/48-as, illetőleg az F:004.9. 1880.1.8/21-es, 1880.3.18/38-as és az 1880.6.25/101-es számok szerint. Valkay Zoltán: Kanizsa mérnöke - Megemlékezés Csuka Sándor (7-1909) községi mérnök városmegalapozó munkásságáról, Új Kanizsai Újság, XVI. évfolyam (472) 45. száma, 2009.11.12. 12. oldala szerint. 33 A polgári „fordított-házhoz”, azaz oldalházhoz képest a XIX. századvégi népi építészet hosszasan érlelt hagyományok eredménye. A kanizsai parasztház, hasonlóan a bácskaihoz - háromtagozatú, azaz háromosztatú, az utcára merőlegesen épített ún. „egyenes ház”. az utca felől tisztaszobával, középütt konyhával, hátul pedig vagy egy második szobával, vagy a szegényebbeknél kamrával. Az így tagozódó ház előtt fedett, legtöbbször faoszlopokon nyugvó, elkertelt tornác fut végig az utca felől kiskapuval. A ház hosszában, vele egy vonalban helyezkedett el az istálló, a félszer, szemben vele pedig az ól, a góré és a foldpince volt.67 A házak leggyakoribb építőanyaga a fold, annak vertfalként való megépítése, esetleg a vályogtégla, jóval ritkábban gömölye-, patics- vagy tutajfal. Az elenyésző esetíí téglából épült házat „városi divatának” tartották. A ház tetőzetének anyaga a legközönségesebb nád, ritkábban cserép és fazsindely. Kanizsán, hasonlóan a többi Tisza-menti községhez, a deszka-csúcsfalak voltak elterjedtek, amelyeket változatos „napsugaras” formában készítettek, de nagy számban akadtak régebbi, sárral betapasztott, nádból készült tűzfalak is, amelyek az 1870-es évektől \'fellendülő tiszai fakereskedelem előtt voltak általánosak. A neobarokk stílusnak megfeleltethető napsugaras oromzatok az 1880-as, de még inkább az 1890-es évek népjóléti időszakában terjedtek el - köszönve a szegedi árvíz utáni, a királyi bizottság, mérnökei által tervezett típustervek helyi ácsmesterek által széles diapazonban interpretált módozatainak, valamint az olcsó fűrészelt fát biztosító helybeli fűrésztelepeknek. Kanizsán az első fűrésztelepet a valamikori fakereskedő, Deutsch Fülöp és fiai nyitották meg 1896 körül a Tisza-parton, amelyet 1901-ben éppen egy szegedi, a Milkó-cég vett át.68 * 65 67 Bács-Bodrogh vármegye monográfiája, szerkesztette dr. Borovszky Samu, Budapest. 1909. 325-328. oldalak szerint. 65 Valkay Zoltán: Zenta építészete, Újvidék-Zenta, 2007. 257-258. oldala, valamint aTLZF:004.29 1901.8.12/239-es és az 1901.12.6/342-es számok szerint. 34 XIX. század végi „Napsugaras" oromzatú ház Magyarkanizsán A kanizsai napsugaras oromzatok jellegzetességeinek leírására hívjuk segítségül Batta Pétert, aki ezt írta róluk: „A háztető csúcsába apró, fából kifűrészelt keresztecske van elhelyezve. A tető háromszög közepe táján kerek luk (belőle pirosló kukoricacsövek lógnak), a „nap” s szertefutó sugarai. Ebben az esetben a delelő napot ábrázolja. De vannak a felkelő napot sugárzók is. Vannak házak, melyek oromfala 8-10 mezőre van felosztva, s változatosan bordázásokkal, mértani mintákkal kirakva. Erre szép példa Kanizsán a Váradi tálas mesteré, épült 1870-ben. Az oromfal mellett a kiskapu is jellegzetes napsugaras díszítésű. A ház kéménye is különleges: kerek nyílású mind a négy oldalán s fedett. Az 1930-as években a házakról -jellegzetességükről az ácsok már nem tudtak. Csak bevált építészeti gyakorlat szerint készítették. Manapság már téglával falazzák be az oromfalat. Vannak néprajzosok, akik Istenszemnek tartják s keresztény hatásnak, de mivel a „szemet” többször virággal, gallyakkal díszítik -régebbi „napimádásos” korszakban kell eredetüket keresnünk. E díszítéseket festették is. ”69 69 Batta Péter: Felkelő-napos oromzatok, Kalangya. 1936. 5/4-es szám 268-271. oldalai szerint. Megjegyzés: A kanizsai Batta Péter ügyvéd, művészeti író, festőművész szinte elsőként hívta fel a figyelmet a napsugaras oromzatokra. 35 4.2. A millenniumi építkezések és a századforduló évei (1895-1907) Ami az előző évtizedekben alapjaiban csak felvetődött, az az 1890-es évektől kezdődően - igaz, hogy jórészt kellett hozzá a millenniumi ünnepi Mláo&olás lendülete - többnyire meg is valósult Kanizsán. így például a polgári igényt még csak sejtető nagykocsmábeli díszterem, amelyet az 1880-as évektől színházteremként is hasznosítottak, vagy az alakulgató Népkertben szórakozásra állított kisébbszeríí kioszk helyett kimondottan a helybéli polgári öntudat kifejeződéseként épült fel - a millenniumi ünnepségeket is hirdető - az átalakított park gyöngyszemeként a népkerti Vigadó impozáns, romantikus, fachwerkes épülete. A nyári, 3-400 személyt befogadó mulatóhely felépítését még 1890-ben elhatározták. A 6.682,77 forintos költségvetésű terveket Csuka Sándor községi mérnök készítette el 1893-ban. Az épület építési árlejtését a következő év áprilisában tartották, miszerint a kőművesmunkát Tóth József nyerte el, míg az ácsmunkát Deutsch Simon tudhatta magáénak. Tóth Józseffel mint fővállalkozóval 1894. május 19-én kötöttek építkezési szerződést. A 160 négyzetméteres tánctermet, ebédlőt, csapszéket, konyhát, öltözőt és lépcsőn megközelíthető karzatot, valamint a tágas fedett teraszt magába foglaló építkezéssel 1894 őszére készültek el, s ez Csuka mérnök fő építészeti művének számít.70 70 TLZ F:004.22. 1894.4.18/186-os és az 1894.10.16/372-es számok szerint. Megjegyzés: A Vigadóval egy időben épült a népkerti kertészlak is, szintén Csuka Sándor tervei szerint. 36 A népkerti Vigadó romantikus épülete (Csuka, 1894) A Népkert viszont az 1885-től szolgálatba álló, kitartó és szorgalmas Bednárcz Károly városi kertész opus magnumhmk vehető, aki egyesítve és a Dézsmakertből a Népkert tőszomszédságába telepítve, illetőleg a szigetbeli szilvással kibővítve a kanizsai faiskolákat, komoly anyagi alapot teremtett a kanizsai Népkert szakszem kialakításához. A gondjaira bízott kertet kibővítve az 1890-es évek közepére szökőkutas medencével, virágrondellákkal és fenséges kőrisfa alléval ellátott - a mindenkori kanizsaiak büszkeségét betöltő 11 holdas, országos hírűvé váló magyarkertet varázsolt belőle.71 1 Valkay Zoltán: A kanizsai zöldember - Tisztelgés a 150 éve született Bednárcz Károly (1860-1926) kanizsai városi kertész élete és munkássága előtt, Új Kanizsai 37 A kanizsai Népkert szökőkút-medencés és virágrondellás központi része Kanizsa millenáris megemlékezése, bár időben megkezdte a felkészülést, igencsak furcsa történetet vázol elénk. Még 1893 májusában - miniszteri felszólításra - az ezredév megörökítésére egy község által létesítendő épület emelése mellett döntöttek. Ez rendkívül fontosnak ígérkezett, ugyanis a vármegyei alispáni hivatal körrendeleti felkérésére, hogy a millenniumi kiállításra a községben 1867 óta emelt nyilvános- és középületek fényképeit küldje el, Kanizsa kelletlenül visszakozott, mivel „Okanizsa községben a középületeket illető oly nagyobb szabású épületek, amelyek az ezredéves 1896-iki országos kiállításon fényképileg méltóan bemutathatok lennének, 1867 évtől a mai napig emelve nem lettek” - állt a válaszban.* 72 A tudat, hogy a községben nem létezik olyan reprezentáns épület, amelyre méltóan büszke lehetne Kanizsa, csak megerősítette a korábban meghozott Újság XVII. évfolyam (480) 1. száma 2010.1.7-ei 12. oldala, a (481) 2. száma 2010.1.14-ei 12. oldala és a (482) 3. száma 2010.1.21 -ei 12. oldala szerint. Megjegyzés: 1898 után a kanizsai Népkertet Erzsébet-ligetnek nevezték el a tragikus sorsú királynőre való tekintettel. A parkot az 1900-as évek elejétől Bednárcz Károly személy szerint bérbe vette, úgyhogy attól kezdve biztosított volt fejlődése. 72 TLZ F:004.21. 1893.5.25/215-ös és az 1893.6.8/248-as számok szerint. 38 elhatározást. A millenniumi bizottság elképzelése szerint az új községház, az 1890-től aktuális szegények háza vagy a községi iskola építése lehetne a célra előirányzott 50.000 forintból. Felmerült azonban az is, hogy Császka György kalocsai érsek 40.000 forintnyi alapítványi összegéhez - amelyet egy leánynevelde építésére hagyományozott - némi hozzátoldással megoldhatnák az új városháza és egy nagyobb vendéglő építése mellett egy egész sor épület elbontásával a kérdéses leányiskola kérdését is. Ez persze túlnőtt minden pénzügyi lehetőséget. Aztán egyszerű megoldásra jutottak: a millennium méltó megünneplésére Kanizsa leányiskolával kibővített apácazárdát állít, valamint a fennmaradt összegből még három tanyasi iskolát emel. Nem sokkal később ehhez párosult az ezredév emlékére facsoportok vagy emlékfák ültetésének pompás gondolata.73 Az O- és Törökkanizsai Takarékpénztár piactéri telkén még 1884-ben elhatározták egy apácazárda építését. 1890-ben dr. Haynald Lajos bíbomok 40.000 forintos alapítványt hagyott egy kanizsai katolikus nőiskola felállítására. Három évvel később - az ezredéves ünnepség keretében - egy 4 elemi osztályos, illetőleg 4 osztályos polgári leányiskolát magába foglaló zárda emelését határozták el. 1897-ben írták ki az országos szintű építészeti pályázatot, amelyre 16 pályamű érkezett. Az érseki hatóság által elbírált tervek közül első hely jutott a „Vörös kör vörös vonallal” jeligés pályaműnek, amelyet Kolbenheyer Viktor budapesti műépítész készített. A 78.045,33 koronát kóstáló épületre 1900 februárjában tartották meg az építési versenytárgyalást, amelyet a hódmezővásárhelyi Kruzslich Péter nyert 12,10%-os engedménnyel. Az 1900 márciusában megkezdett munkát augusztusban már be is fejezték. Miután a „Miasszonyunkról” elnevezett 12 : iskolanővér elfoglalta új otthonát, szeptember elsején az 522 elemista és a i 75 polgári iskolás lány részére a tanintézmény megnyílt. Az impozáns, [eklektikus stílusú, városképépítő emeletes sarki épületen belül 24 növendék számára intemátust is biztosítottak. Az épületet szeptember 9-én nagy ünnepség keretében dr. Császka György kalocsai érsek szentelte fel. Ősszel az udvarát parkosították, 1905-ben pedig Márton Mátyás jóvoltából , „Lurdi Szűz Mária” kápolna létesült a zárdában.74 73 TLZ F:004.22. 1895.1.31/22-es és az F:004.24. 1896.6.12/216-os, 1896.11.25/371-es és az 1896.12.21/449-es számok szerint. 74 TLZ F:786 Dobos János fundusa 1884.5.17/136-os, az F:004.17. 1889/184-es, F.-004.23. 1895.1.31/22-es, F:004.25. 1897.5.20/200-as, az 1897.7.8/267-es, az 39 Ó-Kanizsa millenniumi emlékműve: a Haynald-fcle leánynevelde (Kolbenheyer, 1900-1901) Az 1893-ban épült, ún, Harmath-féle tanyasi iskola annyira bevált, hogy a községi millenniumi iskolaépítési lázban - Csuka Sándor községi mérnök típustervvé avanzsálódott elképzelése szerint - további három tanyasi iskola építését irányozták elő. A Tóth-, a Bagi- és a Nagy-féle iskolák 1899-ben készültek el. A jórészt dűlőutak mellett épült intézmények a kor igényeinek mindenben megfeleltek - modemek és egészségesek voltak. Mindegyikhez két szoba-konyha-kamra beosztású tanítói lakás és hatalmas félholdas kert tartozott. (Nem sokkal később a már említett típustervek szerint építették fel szintén a Dukai-, valamint a Bata-féle tanyasi iskolákat 1902/3-ban, illetőleg 1904-ben).75 F:004.28. 1900.2.16/106-os, az F:004.29. 1901.10.12/310-es, az F:004.33. 1905.4.29/120-as, az F:004.34. 1906.12.3/626-os, az F:004.36. 1906.8.19/612-es számok, valamint Kávai Szabolcs: Emberségünk vára, Tóthfalu, 2001. kiadványa szerint. 75 TLZ F:004.25. 1897.4.21/143-es, az 1897.5.20/197-es, az F:004.30. 1902.5.17/210-es, az 1902.9.12/388-as, valamint az F:004.33. 1905.2.22/52-es, az 1905.12.5/485-ös számok szerint. 40 Bár a szó szoros értelmében nem tartoztak ide, mégis itt szükséges megemlíteni - hiszen a millenniumi építkezések között is szóba kerültek hogy a szegények és aggok részére épített szegényház 1899-1900-ban, illetőleg a polgári fiúiskola 1901-ben épült fel. A helybeli Keresztény nőegylet egyébként 1890-ben indítványozta egy szegények és sínylődök házának építését. A tervezésre előbb nyilvános pályázatot akartak kiírni, végül 1898-ban mégis Csuka Sándor mutathatta be a szegényházra vonatkozó elképzelését. Egy évvel később - megyei jóváhagyással - a mintegy 30.000 koronás beruházásra versenytárgyalást hirdettek. Az építést Bemáth Mihály helybeli kőművesmester nyerte el. Az épület alapkövét 1899. október elején helyezték le, és a következő év folyamán fel is épült. Az intézmény vezetésével megbízott, „Szentséges Megváltóról elnevezett” soproni irgalmas nővérek 1901. január 1-jén nyitották meg kapuit, amely kezdetben 60-70 elaggott személynek adott otthont. 1902-ben Jelenszki Bálint 1.616 koronáért átcserepezte az épületet, 1903-ra pedig elkészült a „Szent Kereszt tiszteletére” épített szegényházi kápolna. Építését Tóth József és Úri György végezte, a berendezését Márton Mátyás prépost biztosította. 1907-ben a szegényházat 20.000 korona költségen árvaházzal bővítették, amelynek terveit szintén Csuka Sándor készítette. Ezzel az épület főfrontja 88,84 méter hosszúra nőtt.76 76 TLZ F:004.18. 1890.1.29/29-es, az F:004.26. 1898.1.31/23-as, az F:004.27. 1899.10.3/283-as, az F:004.29-. 1901.1.25/10-es, az F:004.30. 1902.5.17/182-es, az 1902.6.12/241-es, az 1902.11.7/471-es, az F:004.31. 1903.1.30/89-es, az 1903.5.29/248-as, az F:004.34. 1906.1.27/10-es, az 1906.3.30/63-as és az F:004.35, 1907.1.27/98-as számok szerint Megjegyzés: Az 1980-as években bontották el, hogy helyébe iskola épülhessen. 41 Szegények és aggok háza (Csuka, 1899-1900 és 1907) Az 1890-es évek végén merült fel, hogy a polgári fiúiskolát a belső óvodaépületbe helyezik, miközben az óvoda a Katona Sándor-féle tanítói lakásba kerülne. A szükséges átalakítási tervet Csuka Sándor készítette 1896-ban. Ebből azonban nem lett semmi. E helyett az óvodát a Vinczer-féle épületbe helyezték, és az óvoda melletti dr, Roxer Gyula lakását felhasználva Csuka a polgári iskolaszék meghallgatása után új tervet készített - miszerint a főorvosi lakás és az óvodaépület együttesen képezte az új iskolát. A vállalkozásra 7.496,44 koronát irányoztak elő. 1901 nyarán aztán Csitári István és Törtei János már javában dolgozhattak, miután megnyílhatott a polgári fiúiskola a fennen taglalt leányncvelde méltó párjaként a valamikori Egyháztéren.77 Felsorakoztattunk tehát több olyan városi „építészeti ügyet”, amelyek 5-10 esztendő múlva valósultak meg. Ezekhez hasonlatosan mondható el az is, hogy az 1880-as évek végétől beindulni látszó helyi iparosodás eredményeként 1896-ban végre megalakult a Tisza-parti Deutsch-félc gőzmalom és gőzfürésztelep, illetőleg 1897-től az Újváros alatti Majorosféle téglaégető mint az első jelentősebb kanizsai üzemek, amelyek nyomában az 1900-as évek elején jelentek meg a Törteli- és a Fehér-féle telepek (mindkettő 1903-ban közel a vasútállomáshoz). Ezeket a későbbiek folyamán Kanizsa meghatározó ipartelepei között tartjuk számon. Meg kell 77 TLZ F:004.24. 1896.5.2/167-es, az 1896.7.16/235-as, valamint az F:004.29. 1901.2.7/40-es, az 1901.8.12/248-as és az 1901.1012/319-es számok szerint. 42 ugyanakkor jegyeznünk, hogy a századfordulón a kanizsai iparvállalatok közül egy sem akadt, amely tíz embernél többet foglalkoztatott volna.78 A XIX. századvég és XX. századelő Kanizsája egyik fő kérdésének számított a régi, sokszor bővített, tatarozott kórház, ugyanis az 1890-es évek közepétől az égető kórházszükségletre egyre csak azt hangoztatták, hogy újat kellene építeni. A tervekre előbb pályázatot szerettek volna kiírni, de 1897-ben mégiscsak Csuka Sándor községi mérnököt bízták meg a tervezéssel. A kanizsai kórház helyéül az id őközben felépült szegényház és a vasúti indóház közötti ligetet szánták. Főhomlokzata délkeletre nézett volna. Egyébként Csuka 1903-ban készült el a „T” alakú, cca. 47,65x31,05 méteres, 42.045,53 koronás költségvetésű kórháztervével. A magas költségekre való tekintettel - a jóváhagyás ellenére - vagy 20 évre levették a kórház építését a napirendről. Hasonlóan jártak el Csuka 1898-ban, illetőleg 1900-ban készített járványkórházterveivel is, amelyek építését szintúgy pénzhiány miatt bizonytalan időre halasztották el.79 Az 1890-es évek második felében több olyan elképzelés merült fel, amelyek később a rendezett tanácsúvá váló Kanizsa fő attrakcióivá váltak. Ezek közül az egyik a népkerti fürdőállítás. A Tiszán ugyanis könnyű volt 1895-ben fürdőházat emelni, ám sokkal nehezebbnek ígérkezett az általa kiváltott felbuzdulás: a Népkertben felállítandó — dr. Roxer Gyula és dr. Schuller Gábor által is- támogatott - Artézi fürdő. Csuka Sándor városi mérnök 1895-ben készített tervrajza\'szerint a 20,60x56,20 méteres fedett- és nyári uszodából álló épület 10.271,70 forintba került volna, amely akkor nagy tételnek ígérkezett, ezért a kivitelezést bizonytalan időre elhalasztották. Később a véletlennek és a jószerencsének köszönhetően a fürdőépítés az 1910-es évek Kanizsájának egyik fő építészeti produkciójává vált.80 A másik vízió a városi büszkeséget és fő identitást meghatározó városháza volt. A millennium évében ugyanis a régi városháza - négy esztendővel korábban megjavított - rozzant tornyát lebontották, és bár már 78 TLZ F:004.25. 1897.3.26/121-es, az F:004.31. 1903.5.29/276-os, az 1903.7.28/404-es és az 1903.10.23/527-es számok szerint. 79 TLZ F:004.25. 1897.10.29/369-es, az 1897.11.25/418-as, az F:004.26. 1989.7.7/225-ös, az F:004.28. 1900.1.29/3 6-os, az 1900.2.16/110-es, az 1900.6.26/211-es, az F:004.30. 1902.5.17/209-es, az 1902.11.29/535-es és. az F:004.31. 1903.4.9/199-es számok szerint. SOTLZF:004.23. 1895.1.31/29-es és azF:004.24.1896.9.11/330-as számok szerint. 43 1892-ben az új építésére alapot létesítettek, arról 190.0-ban lemondtak azzal, hogy a kibővített jelenlegi községház a kor igényeinek megfelel. A kényes témát majd csak hat évvel később veszik elő, de akkor már a rendezett tanács elengedhetetlenné vált reprezentációjának fényében szemlélték a városházépítés kérdését.31 Mielőtt még rátérnénk a városépítés ún. „léptékváltásos” korszakának jellemzésére, meg kell említeni egy másik toronynak; történetesen a katolikus templom tornyának megmagasítását is, amelybe 1897-ben a tűzőrség, 1900-ban pedig a budapesti Müller János jóvoltából egy 12 E órát ütő új óra került. Maga a toronymagasítás 1902-ben vált szükségessé, amikor id. Bata Sándor kőművesmester Kikindai Aladár érsekuradalmi mérnök útmutatásai alapján 4,5 méterrel emelte meg azt. A négy fiatoronnyal ékesített, vagy 48,5 méter magas templomtoronyba 1902. október 6-án került fel az aranyozott kereszt. A toronymagasítás gesztusát akár az újabb városi építkezések mértékadó léptékének is szánhatták.81 82 83 Elhanyagolhatatlan ugyanakkor\' annak szóvá tétele is, hogy Kanizsa nevének megváltoztatásával is készülni vélt a várossá válás döntő lépésére. Ugyanis 1902 májusától kezdve a 35.812 holdas és tanyáival együtt 16.532 lelket számláló Ó-Kanizsa új és hivatalos neve Magyarkanizsa lett. Mi több, 1907-től pecsétcímere is némi módosításon esett át.33 81 TLZ F:004.20. 1892.4.19/98-as, az F:004.24. 1896.4.28/165-ös, az 1896.5.2/182-es és az F:004.28. 1900.6.26/214-es számok szerint. 82 TLZ F:004.25. 18973.26/84-es, az F:004.28. 1900.12.17/394-es, illetőleg az F:004.30. 1902.9.20/399-es, 1902.11.7/466-os számok szerint. 83 TLZ F:004.30. 1902.5.22/230-as, az 1902.9.12/340-es, valamint az F:004.37. 1908.6.3/278-as és az 1908.8.19/415-ös számok szerint. Megjegyzés: Van olyan adat is, miszerint 1904. január 1 l-étől lett a város hivatalosan Magyarkanizsa. 44 5. A rendezett tanácsú város építkezései (1908-1918) Azzal, hogy az 1908. március 12-ei miniszteri rendelettel Magyarkanizsa rendezett tanácsú várossá lépett elő, régtől óhajtott vágya teljesült a Tisza-parti település közönségének. Az újdonsült „város” ügyeinek rendezése ezen túl azon a 82 virilis és 82 választott, azaz összesen 164 képviselőn múlott, amelyet az öt választókerületre osztott (a VI-VIII. kerületek a külsőségeket és a tanyákat foglalták magukban) település polgárai az 1908. december 28-án megesett nagy kocsmabéli alakuló közgyűlésen megválasztottak. Magyarkanizsa első polgármestere 95:56-os arányú győzelemmel dr. Király Sándor lett Mihályi Sándor előtt. A 18.900 lakossal, 74.509 korona bevétellel és 63.237,77 korona kiadással bíró város példás gazdálkodásról tanúskodott.84 A szó szoros értelmében 1908 végén rendezett tanácsúvá alakult Magyarkanizsa, 1909 elején az akkor korszerűnek ható városok kongresszusába is betagosodott, hogy tapasztalatot szerezzen a városvezetés tudományából. Az szerint az egyik legfontosabb a városok háztartásának rendezése volt. Magyarkanizsa az ország 109 rendezett tanácsú városa közül a 29. helyen állt, a városi törzsvagyon tekintetében a 6., a tisztavagyon tekintetében 5., az évi jövedelem tekintetében pedig a 14. Az összes városok közül csak öt költött többet tanügyre, négy egészségügyre, és hat városnak volt nagyobb gazdasági kiadása. Ehhez képest viszont az iskolákon kívül nem voltak közintézményei, így járásbírósága (amelyet 1871 és 1899 után 1910-ben újfent sikertelenül kísérelt meg elérni), nem volt vízvezeték-csatornázása, hiánynak számítottak a kövezett utak... és. jobbára csak termelő nép lakta...85 A város új jogállásának és városiasságának reprezentálására egy új, a városképet alapjaiban meghatározó, korszerű városháza emelésével próbált rangot adni. A kiírt országos szintű építészeti tervpályázatra a 29 beérkezett pályamű közül a „Szív” jeligéjű munkával nyert 1908 márciusában Reiss Zoltán budapesti építész. A 418.000 \'koronába kerülő elképzelését „modernnek és a kor igényeinek megfelelő, szilárd és díszes építkezésűnek” tartották, de túl költséges lévén a pompás saroktorony és a hátsó, utolsó szárny elhagyásával az építésszel 250.000 koronára faragtatták le költségeit. A régi, sokat toldott-foldott városháza helyére telepített, 84 TLZ F:004.37. 1908.6.3/278, 1908.12.15/612 és az 1908.12.28/618-as számok, illetőleg a TLZ F:435 Kanizsai Újság IV. évfolyam 1911.10.15/67-es száma szerint. 85 TLZ F:004.38. 1909.2.26/93-as, az 1909.6.30/261-es számok szerint. 45 vízvezetékkel-csatornázással, központi fűtéssel és villanyvilágítással ellátott impozáns, a város főterét és imágóját meghatározó, szecessziós vonalú épület 1911 márciusa és 1912 decembere között épült fel Medgyesi István kanizsai építőmester erőfeszítései nyomán.86 Az új, monumentális kanizsai városháza (Reiss, 1911-12) A városháza eredeti pályázati terve a szecesszióra jellemző aszimmetrikus, oldaltornyos, arányaiban lenyűgöző, tekintélyt és tiszteletet parancsoló, a főtérről nézve markáns középrizalitos épületet mutatott.87 Még leegyszerűsített kivitelezésében is igen merésznek mondható. E merészségre kiváló példa a főtérre rizalitszerűen kiugró tanácsterem függőleges szalagablakai, a helyben nem szokásos „saarinen-ablakok” alkalmazása, a díszes bádog-koszorúzat és a geometrikus sima faltükrök használata. Az „U” alaprajzi formájú épület összhatásában a függőleges irányultságú vonalak, 86 TLZ F:004.37. 1908.3.11/97-es, az 1908.4.15/197-es, az F:004.38. 1909.4.30/162-es, az 1909.6.30/245-ös, az TLZ F:435 Kanizsa IV. évfolyam 1911.3.9/20-as és az 1911.4.6/28-as számai szerint. 87 Bács-Bodrogh vármegye története, szerkesztette dr. Borovszky Samu, Budapest, 1909. 313. oldala szerint. 46 az erős égbetörő fél-oszlopok domborodnak ki. Külön dicséretes a főtérre néző homlokzaton az eredeti formájában kiépített tomyocska, amelynek vonalvezetése filigrán kecsességet sugall. Hatása, pontosabban építészének hatása egy egész sor, 1911 és 1912 között készült szecessziós stílusú kanizsai polgárházról leolvasható, így a főtéri Grünfeld- és Bérczi-házakról, a főutcai Bata-féle vaskereskedésről vagy a; kicsit kintebb épített Karácsonyi- és Grüner-házakról. Mindegyikükre jellemző a Reiss Zoltán által alkalmazott oszlopokkal keretezett pártázatos, közép- vagy nagy kapubejáratos rizalit, a díszítőmotívumok szigetszerű és mindinkább egyszerűsödő formája, amely kimondottan friss és \'„modem” hatás a korabeli Magyarkanizsa épített miliőjében.88 Abban a hangulatban, amelyben túlnyomórészt az úgymond „fejlett eklektikus” etalon szerint emelt épületek adták meg továbbra is az alaphangsúlyt, ezek szemléltetéséül említsük csak meg a Bata-, (1908) a Longa-, a Singlédi- és Bata Nándor-féle házakat vagy a Dukai-féle keresztény takarékot és rezidenciát (mind 1912-ben épült) a város szűkebb központjában. Az elvétve megjelenő magyaros szecessziós építészetet, annak is florális (virágmintás) változatának jegyeit leginkább az 1910-es években emelt Szappanos-féle házról olvasni le, amelynek egyedülállóságát a konzervatív és klasszikus ízlésű Magyarkanizsán Szappanos Béla rajztanárnak mint alkotónak köszönhetjük.89 Az önazonosságot növelő új monumentális városháza mellett a szintén főtéri emeletes Kaszinó és Takarékpénztár (1907-1908) - utóbbi Reiss építész első és talán legszebb, de mindenképpen legharmonikusabb kanizsai munkája - sugallt igazi városias jelleget. 88 Valkay Zoltán: Reiss Zoltán kanizsai opusa, Helyismereti Almanach, Zenta 2006, 83-99. oldal. 89 Valkay Zoltán: A kanizsai „cifra-palota”: a Szappanos-ház, Új Kanizsai Újság XVIII. évfolyam (560) 29. szám 2011.7.21. 16. oldala szerint. 47 A főtéri Kaszinó és Takarékpénztár épülete (Reiss, 1907-8) A kanizsai főtér épített keretének emelkedettségét még inkább növelte a kisebb palotának beillő takarékpénztár melletti 3.200 férőhelyes, új és tágas templom építésének merész gondolata. A pártoskodásba kezdő kanizsaiak hosszas huzavona után aztán mégiscsak a meglévő Őrangyalok templom bővítése mellett döntöttek 1911/12-ben. A bővítési terveket (és az emlegetett 3.200 férőhelyes új templom tervét is) a hírneves Foerk Ernő, valamint társa, Petrovácz Gyula építészek készítették, a kivitelt pedig a helybeli Medgyesi István és társai vállalták el 101.194,13 korona összegért. A kereszthajóval, sekrestyével, valamint kisebb parokliszekkel megnagyobbított, 20 darab Zsellér Imre-féle új üvegfestésű ablakkal ékesített rekonstruált templom összetett latinkereszt alaprajzot nyert. Hossza 62,5 méterre nőtt, kereszthajója 35x14 méteres, boltozatának magassága 15,60 méter. Tornya 48,5 méter magas. A színpompába öltözött, kibővített és felújított templomot 1913. május 15-én szentelte fel dr. Horváth Győző püspök.90 90 TLZ F:435 Kanizsai Újság IV. évfolyam, 1911.3.5/19-es, az 1911.4.2/27-es, az 1911.4.9/29-es, az 1911.4.23/33-as és az 1911.4.27/34-es, valamint a Kanizsai Újság VI. évfolyam 1913.4.27/17-es számai szerint. Továbbá Klamár Zoltán: Örökségünk. Kanizsai képeskönyv , Tóthfalu, 1995. 41. oldala szerint. 48 Akibővített Őrangyalok katolikus templom (Foerk-Petrovácz, 1911-12) A növekvő tehetőséget és igényt fejezte ki a második kanizsai katolikus templom építése is, amely bizonyos értelemben a főtérre tervezett, az új főtemplom helyett épült fel, hála özv. Tukats Teréznek - elhunyt ura iránti szeretetteljes tisztelete jeléül. A neogótikus stílusú, 7,5x23,5 méteres Szent Pál templomot a nagy tapasztalattal rendelkező id. Bata Sándor kőművesmester építette fel 1912-ben. Az itt taglalt városi templomépítések mellett a tanyasi és falusi templomépítésekről is beszámolhatunk. Az oromhegy esi Szent Mihály Főangyal templom 1908 és 1912 között, a tóthfalusi Szent József munkás templom a falualapító ifj. Tóth József jóvoltából 1902 és 1909 között épült.91 így ezek együttesen egy kisebbfajta kanizsai templomépítő korszakot rajzolnak ki a XX. század elején, amelyet leginkább az építészeti historizmus jegyeivel jellemezhetünk. A város városiasságát és reprezentációs igényeit kifejező köz- és szakrális épületei, valamint a korkövetelménnyé vált, polgári igényeket kielégítő 91 Klamár Zoltán: Örökségünk. Kanizsai képeskönyv, Kanizsa, 1995. 109. oldala, továbbá a Kalocsai Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923, szerkesztette Lakatos Andor, Kalocsa, 2002. 129., 237. és a 239. oldalak, valamint a TLZ F:004.37. 1908.8.19/421-es, a TLZ F:435 Kanizsai Újság VI. évfolyam 1913.6.1/22-es száma szerint. 49 lakóházak mellett az országos fejleményekkel párhuzamosan, 1907 körül jelent meg a szociális lakásépítés szándékának hulláma Magyarkanizsán. Sajnos csak hulláma, hiszen az elkövetkező 5-6 évben a különböző módon tervezgetett olcsó munkáslakások építéséből a közeli Martonoshoz képest Kanizsán nem lett semmi.92 Eredménye lett viszont az 1889-ben megalakult önkéntes tűzoltóegylet mintegy 20 éves fáradozásának, hogy végre saját telken a város szorgalmas tűzoltóinak legalább szertár épüljön 1909-10-ben.93 A város fejlesztésének és fejlettségének fokát volt hivatva kifejezni az 1911-ig kikövezett kanizsai belváros, azaz a Szent János utca, a Templomtér, a Hunyadi és Úri utcák, amelyek mintegy 5.046 négyzetméter utcai kövezetei jelentettek, többet, mint az összes addig elvégzett kövezés együttesen. A város köztisztaságát korszerű locsoló-, illetőleg pöcegödör-tisztító kocsik beszerzésével látták el 5.200 korona összegen az 1912-es évi költségvetésben. A köztisztasághoz talán az 1912-ben eltervezett városi aszfaltozások is hozzájárultak.94 Az új, mondhatni „léptékváltásos” építkezések mellett Magyarkanizsa felkapaszkodásának mind nyilvánvalóbb jeleit a megjelenő helybeli részvénytársaságok is tükrözték. így az 1900-as évek elejétől kezdődően a különféle kanizsai ipartelepek is e szervezési formával igyekeztek lépést tartani a modem gyáripar diktálta tempóval. Példaként vegyük csak számba az 1907-ben megalakított Első Gőztégla és Cserépgyár Rt.-t vagy az 1909-ben szintén magasabb szervezeti formát nyerő, másik komolyabb kanizsai vállalkozást, az Első Gőzfűrész és Gőzmalom Rt. Tisza-parti gyártelepét. Ez utóbbi 1910-ben az első volt a virilista listán, míg a cserépgyár a szintén előkelő kilencedik helyen szerepelt.95 92 TLZ F:004.37. 1908.1,31/62-es, az F:004.38. 1909.6.30/273-as, a TLZ F:435 Kanizsai Újság IV. évfolyam 1911.3.19/23-as és a Kanizsai Újság VI. évfolyam 1913/5-ös számai szerint. 93 Urbán János: Lángérdem, Kanizsa, 1989., - illetőleg a TLZ F:004.39. 1909.10.20/488-as, azF:004.42. 1911.4.12/103-as és azF:004.43. 1911.10.4/354-es számai szerint. 94 TLZ F:004.42. 1911.3.22/73-as, az 1911.4.29/128-as és az 1911.6.9/220-as számok szerint. 95 TLZ F:002.10. Kiss István: A Magyarkanizsai Első Gőztégla- és Cserépgyár története, kézirat, Zentai Levéltár 1992, illetőleg Pavle Sosberger: Jevreji u Vojvodini, Növi Sad, (Zsidóka Vajdaságban, Újvidék) 1998. 201. oldala szerint. 50 Ha már megemlítettük a részvénytársasági formát, hadd számoljunk be egy olyan rt.-ről, amely a város életében különösen fontos szerepet vállalt. A kanizsai Járáson 1908-ban felfedezett gyógyhatású víz és az 1911 -re kialakult 10 holdas tava, valamint a régi városháza anyagából emelt villaszem kioszk, a nyolcszobás szálláshely és a befásított környezet a várostól 5 km távolságra eső gyógyhelyet omnibusszal összekötő messze földön híres járat ugyanis Magyarkanizsa előtt egy álomszerű lehetőséget csillantott fel. E különös, istenadta természeti kegy az időközben megalakult Csodakút Artézi Fürdő Rt. és vállalkozó szellemű agilis elnöke, Griinfeld Hermann előtt nem maradhatott kihasználatlanul. Ügyködésük eredményeként 1913-ban a Járásról 5.750 méteres távolságról bevezetett gyógyvíz már a kies Népkertben (amelyet 30 évre kibéreltek) felépített 20 kádas modern fürdőben csobogott, és méltán kecsegtette a rendezett tanácsú Magyarkanizsát a „fürdő-város” hőn óhajtott titulusával. Az 1913-ban épült modem fürdő 41,20x10 méteres középrizalitos ház posztszecessziós és premodem stílusjegyekkel épült. A népkerti "Csodakút és ártézi fürdő" modern épülete (Király-Reiss, 1913) 51 Tágas bejárati halijának kiképzéséről a reisses esztétika olvasható le.96 A korabeli helybeli lapok a következőt írták róla: „A hatalmas előcsarnok falai öt mezőre vannak felosztva. A bejárattal szemben a csillogó nagy velencei tükör veri vissza a mennyezetre akasztott villamos csillár pompás fényét. A másik négy falmezőben a pécsi Zsolnay gyár szállít négy, majolikára égetett festményt Kényelmes ülőhelyek állnak majd itt a várakozók rendelkezésére... ”97 A fürdőépülettől északra még abban az évben Porgányi Gyula városi mérnök elképzelése szerint felépült egy szabad nyitott fürdő, valamint két szállásház. Ezek mellett a népkerti sétány másik oldalán, szemben az új fürdővel terveztek egy modem fürdőszállót is, de a tehetősebb vendégek részére a park kerületén tervbe volt véve még 15 darab, egyenként 100-100 négyszögöles telkű villa építése is, amelyek elkészültét - hasonlóan Kálmán Ede pécsi szobrász alakulgató kanizsai művésztelepével, az angol érdekeltségű bőrgyáralapítással vagy a városi villanyteleppel és más szépreményű városi elképzelésekkel együtt - a kitörő első világháború örökre meghiúsította.98 96 TLZ F:004.101-es fundusbeli terv és az F:004.48. 1912.12.31/428-as száma szerint. Megjegyzés: A kanizsai Csodafurdő ötletrajzait Pfeiffer István mérnök vázlatainak figyelembe vételével a helybeli Király István ipariskolai tanító készítette 1912 decemberében. A kivitelezésre alkalmas tervet viszont már Reiss Zoltán építész jegyezte. 97 TLZ F:435 Kanizsai Újság VI. évfolyam 1913.8.17/33-as száma szerint. 98 Valkay Zoltán: Gyógy- és sziksósfürdők Kanizsán és környékén, Új Kanizsai Újság XVI. évfolyam (468) 41. szám, 2009.10.15, 13. oldala, valamint a TLZ F:435 Kanizsai Újság IV. évfolyam 1911.7.30/56-os, illetőleg a TLZ F:004.38. 1909.6.30/267-es száma szerint. 52 6. A két világháború közötti építészet (1919-1940) Az impériumváltás utáni két világháború közötti korszakot az 1920-as évek második felében beálló világviszonylatú gazdasági válság és az új délszláv állam politikai átrendeződése osztja jól elkülöníthető részekre. Az első periódusban az SZHSZ királyság kereteibe való lassú és esetlen integrálódás, amelyben a gazdasági és kulturális átstrukturálódás, valamint az építészeti inercia, majd az 1930-as évek közepe után - a diktatórikus államrend bevezetése és új törvénykezései nyomán - egy akadozó enyhülés és bizonytalan modem felé elhajlás tapintható ki. 6.1. Az átstrukturálódás és az építészeti inercia korszaka (1919-1932) Az átstrukturálódást a fellépő és kisemmiző agrárreform, az abbamaradt építészeti léptékváltás, az addig jól menő és prosperáló, új orientációt, valamint nyersanyagbázist kereső iparvállalatok átalakulása, pontosabban azok államosítás utáni eszmélése jellemzi. Jórészt a meglévő gyártelepek működnek tovább, új vállalatot, kivéve a villanytelepet és egy-két kisebb magánkezdeményezést nem is regisztrálhatunk. A villanytelep viszont megkésettsége ellenére a két háború közötti Kanizsa felzárkózását képezi, miután 1927-ben végre lokációra talált és megalakult. A város bevételeinek és ebből kifolyólag tehetőségének elvesztése egybeesett a már 1919-ben megkezdett agrárreformmal, miszerint a város földjeiből miniszteri biztosok által felmérve 413 hold új törésű és 319 hold régi törésű földet agrárreformos célokra felhasználtak. 1920-ban a városnak mint birtokosnak 14.940 hold földje volt (5.981 hold szántó, 6.317 hold rét és legelő, 546 hold árterület és erdő, 214 hold szőlő és kert, 1.882 hold úthálózat), amelyek közül a szántók képezték mindenkori gazdaságának alapját. Azokból az agrárgazdaság alatt előbb 2.331, majd újabb 2.000 holdat elvettek, így a ‘20-as és ‘30-as években Kanizsa folyamatos költségvetési hiányokkal küszködött, mi több, adóssága egyre nagyobbra nőtt." A várost ellehetetlenítő agrárreform eredményeként a községhez közeli területeken szláv telepesfalvak létesültek, név szerint Velebit, itt 1923-1928 között vagy 150 vertfalú ház épült egyenként 350 négyzetméteres kimért 99 99 Klamár Balázs: Impériumváltások Magyarkanizsán 1918-1944, Bácsország 2005/2 4-17. oldala szerint. 53 placcokon) és Vojvoda Zimonjic. Ezek a kolonisták az új gazdálkodási módszerekhez nem szokván szenvedéseik és próbálkozásaik mellett a város támogatását élvezhették. A kolonizáció egyik városbeli példája a vasútállomás melletti dobrovoljac (önkéntes) telep kialakítása 1926-ból. Ezt az Agrárközösség kérelmére - amelynek elnöke Luka Knezevic városi mérnök volt - a vasútállomásra vezető út mellett szinte ingyenes házhelyekként mérték ki a volt szegényház (ez idő tájt gyermekotthon) és az akkor még odatervezett elektromos központ, illetőleg a vasútállomás közötti területen, ahol 150-150 négyzetméteres házhelyeket osztottak szét 1.000 dináros áron ötéves törlesztés mellett. A házakat egyébként három esztendő alatt volt kötelező felépíteni.100 A pazarlás és tékozlás eredményeként 1927-ben a városvezetés, amely adósságot, rendetlenséget és visszaéléseket hagyott maga után, lemondott. A városi pótadó vagy 1.000%-os, a Vajdaságban a legnagyobbak közötti, amelynek összegét az önkéntesek (dobrovoljacok) földadója is terhelte, mivel azt is a város fizette.101 Magától értetődő, hogy az 1920-as években a város komolyabb építkezésekbe nemigen kezdhetett. Ha mégis valamely beruházást egy kis jóakarattal meg szeretnénk említeni, akkor talán csak a csendőrlaktanya javítását és új lóistállóját (1922), az oromhegyesi és velebiti új iskolákat (1924 és 1925/26), az összes többi iskola tatarozását (1925) , a Postapalotát (1925-26), illetőleg három darab új pontonhajót (1926) hozhatnánk fel, ami a községi beruházásokat illeti. Ezek mellett magánkezdeményezésként épült meg a népkerti Reisinger-villa (1921), a Tiszafürdő (1925), valamint a szintén népkerti Longa cukrászda (1930).102 Mintegy közéjük ékelődik az 1927-ben állított villanytelep, amely végül is a Tisza-parti Tisza-malom (a volt Első Gőzfűrész és Hengermalom) berkeiben 100 Milos Radakovic: Monografija sela Velebit u Vojvodini, Beograd (A vajdasági Velebitfalu monográfiája, Belgrád), 1988. 17. oldala, a TLZ F:435 Hivatalos Lap VII. évfolyam 1925.5.3/18-as száma és Klamár Balázs: Impériumváltások Magyarkanizsán 1918-1944, Bácsország 2005/2 4-17. oldala szerint. 101 TLZ F:435 Hivatalos Lap VIII. évfolyam 1926.10.10/4-es és a Hirdetőlap I. évfolyam 1926.1010/3-as számaiból. 102 TLZ F:435 Hivatalos Lap IV. évfolyam 1922.8.20/34-es, a Hivatalos Lap VI. évfolyam 1924.6.8/23-as, a Hivatalos Lap VII. évfolyam 1925.2.15/7-es, az 1925.5.10/19-es, az 1925.6.14/24-es, valamint a Hivatalos Lap VIII. évfolyam 1926.1.14/7-es és az 1926.9.12/38-as számai szerint. 54 nyert elhelyezést. A városi villanyvilágítás, azaz Kanizsa villamosítása képezi talán az 1920-as évek legfontosabb városszintű fejlesztését.103 Az építkezésekre jórészt a szükség nyomta rá bélyegét, a stílépítéseknél az inerciás építészet: a múlt építészetének hagyományaira alapozó, posztbarokkos manírú, akadémista jegyek olvashatók ki, mint a Reisinger-villa, a Postapalota és a Longa cukrászda jórészt manzárdtetős architektúrájú épületeinél. A tárgyalt időszak polgárházainak építészeténél, mint például az 1929-ben épített ligetsori Beszédes Sándor-féle villaszerű, zárt sarokerkélyes családi háznál is az egyszerűsödés a leggyakoribb, mi több, korkövetelmény, amelyet az általános gazdasági helyzet is alátámaszt. A ’ 20-as évek lehetetlenségeit legszemléletesebben talán a fel nem épült velebiti szerb templom esete tükrözi. Az építészeti inercia legsikeresebb kanizsai alkotásairól a következők mondhatók el: Az 1910-es években a Népkertben a fürdőépítéssel párhuzamosan nagy változásokat készítettek elő. A szállodaépítés mellett 15 darab villatelket is kimért Porgányi Gyula városi mérnök. A tehetősebb fürdővendégek kényelmét szolgálni hivatott épületek a közbejövő világégés miatt azonban nem épültek meg, azaz csak egyetlen: Reisinger Lipót festő 1921-ben építette fel a sajátos színfoltnak beillő, varázslatosan változatos tetőfelépítménnyel tagolt, összhatásában barokkos épületet, amelyből azért némi „erdélyies” íz is kiérződik. A kisebb építészeti gyöngyszemnek beillő épületet valószínűleg a „templombővítő” Foerk Ernő tervezhette, akinek a ’lO-es évekből ismert egy öt tervlapból álló magyarkanizsai „kastélyterve”. A költséges építkezés azonban csődbejuttatta az építtetőt, ezért kénytelen volt a csodapalotát eladni. A vadonatúj épület árverésen került Kemény Géza és Agbaba Mihajlo fiatal szabadkai mérnökök tulajdonába 1924-ben.104 103 Papp György: Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára /., Újvidék, 1982. 100. oldala és a TLZ F:435 Tiszavidéki Újság II. évfolyam 1929.8.4/31-es száma szerint. 104 Valkay Zoltán: Kanizsa egyetlen villájáról: a Reisinger-villa egyedi esete, Új Kanizsai ÚjságXKlll. évfolyam (559) 28. szám 2011.7.14. 19. oldala szerint. 55 A népkerti Reisinger-villa (Foerk?, 1921) Postaállomás Kanizsán már 1853-ban létezett, de mint intézmény komoly épületet csak az 1920-as években kapott. A 35 hold és 1.193 négyszögöles Postaföld eladásából egy modem Postapalota építését határozták el a Fölszabadulás téren (volt Széna téren). A hat hivatali helyiséget és két szolgálati lakást magába foglaló épület terveit 1926-ban Kemény Géza városi mérnök készítette.105 Építésvállalkozói Oláh István és Medgyesi István kőművesek voltak. A Postapalota neobarokkos manírú, főtömegében sátortetős manzárddal fedett, emeletes épület. Architektúráját a lábazattól az attikáig futó kanelúrázott pülasztcrck határozzák meg. Főbejárata különös módon a város felőli sarokra került. Fölötte loggia és bádogkupola magasodik. Az épület főtömegéből kinövő szárny végén pártázatos „rizalitszerüség” található, mintegy emlékeztetve Reiss kanizsai épületeire. A nehézkes, súlyosnak ható masszív épület egyszerűsége mellett mégis a klasszikus építészeti nyelv egyfajta „elnagyolt” képét mutatja, hiszen aszimmetrikus minden homlokzata, tervezője mintha kereste volna az építészeti nyelvet, az újat és régit is egyszerre, ebből kifolyólag az akadémikus vonalak modern elrendeződést takarnak. 5 TLZ F:004.2.. 1853.11.3/83-as és az F:786 Dobos János fundusa 1924/290-es, 356-os és az 1926/387-es számai szerint. 56 Postapalota (Kemény, 1926) 6.2. Az enyhülés időszaka (1933-1940) A gazdasági válság, a búza árának szédületes csökkenése, a királyi diktatúra, az új ipartörvény indította útjára az 1930-as éveket Kanizsán. A város elvesztve önkormányzatát a Dunai bánságba sorolódott. Az agrárreform kései hullámaként 1930-ban újabb földek kerültek a dobrovoljacok kezébe.106 Az elszegényedett, pótadókat nyögő város további építkezésekre képtelen volt. Az, ami az építészetben Kanizsán ezekben az években történt, vagy próbálkozás, vagy egyedi eredmény. így a népkerti álom továbbfolytatásaként próbálkozott a Csodakút Artézi Fürdő bővítésekkel (1930) és a korban divatszerüen megjelenő poliklinika-állítási kísérlettel (1931) - szinte esélytelenül.107 Ez persze nem mondható el az 1936-ban 106 Klamár Balázs: Impériumváltások Magyarkanizsán 1918-1944, Bácsország 2005/2 4-17. oldala szerint. 107 Fejős Sándor: A Csodakút - A kanizsai gyógyfürdő története, Szeged, 2008. 43. oldala szerint. 57 létrehozott „Sloga”-féle népkerti futballpályáról és sportközpontról persze jócskán egyszerűsített formában. Mindezek a sport, egészség és testkultúrát hirdető 1930-as évekre voltak jellemzők.108 Új volt viszont a város főterén, a városháza előtt a hatalmi státusz statuálására felállított „Hős, felszabadító Péter király” egész alakos, talapzatos szobra (1933), valamint az inerciás építészeten túlnövő, modem hangvételű, téglaarchitektúrás Tűzoltóotthon épülete (1938-1940), amellyel a kanizsai tűzoltók közel 60 éves vágya valósult meg. Ezen építmény modem vonalainak egyedisége vajdasági viszonylatban is figyelemre méltó. Mellette a modem építészet helyi megjelenésének számítottak a „sátortetősmodem”-hez köthető épületek, így például a velebiti orvosi lakás és rendelő emeletes épülete is (1939-1940).109 A kanizsai tűzoltólaktanya, amely az 1909-ben épített szertár, valamint a 41 méter hosszú és 8 méter széles, 12 lóra való, előfogatos istálló melletti kis ház volt, nem elégítette ki a torinói világbajnok kanizsai tűzoltókat, de mit tehettek: jelentősebb változásra vagy harminc évet várniuk kellett. Végre 1938 és 1940 között Kemény Géza mérnök tervei szerint Medgyesi István kőműves kivitelezésében 141.104,21 dináron felépült a vajdasági modem építészet egyik gyöngyszeme, a kanizsai tűzoltóotthon, amely némiképp a holland W. M. Dudok hiversumi épületeit idézi. A pompás épülettömegből különösen a téglából rakott torony tűnik merésznek.110 kis p.435 Egyetértés I. évfolyam 1936.11.1/8-as száma szerint. 109 TLZ F:435 Tiszavidéki Újság VI. évfolyam 1931.3.29/13-as és a Tiszavidék Vili. évfolyam 1933.11.19/8-as számai, illetőleg Milos Radakovic: Monografija sela Velebit u Vojvodini, Beograd (A vajdasági Velebitfalu monográfiája, Belgrád), 1988. 23. oldala szerint. 110 Urbán János: Lángérdem, Kanizsa, 1989. 92-95. oldalak szerint. 58 A modern vonalú Tűzoltólaktanya épülete (Kemény, 1938-40) Bár az 1932-es új Ipartörvény semmilyen lényeges lendületet nem hozott, az eddig otthontalan kanizsai iparosok mégis ebben az évben jutottak fedélhez. Deutsch Károly tükörgyáros vezetésével 1932-ben megvették a színházteremmel felszerelt volt Herédy-vendéglőt, ahol az Ipartestület, az Iparos Olvasó- és Dalkör is elhelyezést nyerhetett.111 És ha már az otthonokról beszélünk, a főtéri királyszobor mellett meg kell említenünk még egy hatalomdemonstrációt. 1934-től a volt gyermekmenhely/gyermekotthon (szegényház) katonai kaszárnyaként működött - egy század katonát helyeztek el benne.112 111 TLZ F:435 Hivatalos Lap VII. évfolyam 1925.12.13/51-es, a Tiszavidéki Újság 1930.2.9/6-os és a Tiszavidék VII. évolyam 1932.7.3/27-es, valamint az 1932.7.24/30-as számai szerint. 112 TLZ F:435 Tiszavidék IX. évfolyam 1934.7.8/28-as száma szerint. 59 Az enyhüléses időszak szegényes történéseihez sorolhatók még a katolikus nagytemplom 1933-as rekonstrukciós munkái. Ekkor átépítették a főoltárt és az orgonát, 1934 és 1940 között pedig az apatini Udvardy festő az épületet átfestette, amellyel impozánssá varázsolta a templomot.113 113 TLZ F:435 Tiszavidék VIII. évfolyam 1933.11.19/8-as száma szerint. 7. A háborús évek építészete (1941-1944) 1941 áprilisától újra katonai parancsnokság alatt volt Kanizsa. A volt dobrovoljac-házak bérei, valamint a visszakerült agrárreformos földek bevételei jelentős összeget hoztak a kiürült városkasszába. A helybeli szegénységen segítendő, 400 szűkölködő kapott kataszteri hold szántót jelképes 10 pengőért. Ugyanakkor rendbe tették a városi középületeket, közöttük a község iskoláit is. A városvezetés . 1941 nyarától került újra dr. Lehel Pál polgármester kezébe. Fő feladatnak az adorjáni és oromhegyesi, valamint a tanyavilágba tervezett útkövezések, a városban kórház és vágóhíd építése, a Kőrös-ér szabályozása, a helyi gyógyfürdő propagálása és a közterületek parkosítása mutatkoztak.114 Ez utóbbinak megfelelően 1941-ben, miután a főtérről eltűnt Péter király szobra, és a pravoszláv kereszt is átkerült a szerb templom kertjébe, szabad út nyílt a főtér átrendezésére és parkosítására. A munkát Francz Gyula városi kertész irányította, s gyönyörű parkot varázsolt az átrenovált és átfestett városháza elé. A városháza mellett az összes többi városi épületet is felújították és az utakat kijavították.115 1942 folyamán az árvízkárosultak és a nagycsaládosok részére a város belterületén 41 egyenként 350 négyszögöles ONCSA-házhelyet, illetőleg az árvízkárosultak részére 584 egyenként 300 négyszögöles házhely kiutalását vették tervbe. Ez Kanizsa déli irányú területi fejlődésére is jelentős kihatással volt. 1944 júliusáig vagy 300 típusterv szerint épült ház készült el. A Budzsákban és az V. kerületben kimért házhelyek mellett ugyanakkor közcélokra összesen 9.000 négyszögölön óvoda, leventeotthon és tanítói lakás építését fontolgatták.116 Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap bácskai, pontosabban a Bács-Bodrogh vármegyei mintaterveit Zárag Lukács építészmérnök dolgozta ki 1942 márciusában. Átgondolt elképzelése Kanizsán viszont csak mintául szolgált, mivel a helybeli műszaki osztály Muhi Sándor városi mérnök vezetésével ezek alapján sajátos, modellértékű tervet dolgozott ki. Ezek 114 Klamár Balázs: Impériumváltások Magyarkanizsán 1918-1944, Bácsország 2005/2 4-17. oldala szerint. 113 TLZ F:435 Magyarkanizsai Tiszavidék XVI. évfolyam 1941.7.6/27-es száma szerint. 116 Klamár Balázs: Impériumváltások Magyarkanizsán 1918-1944, Bácsország 2005/2 4-17. oldala szerint. 61 szerint a kanizsai ONCSA-ház mérete 7,95x10,25 méter, belmagassága 3,0 méter, összterülete pedig (a tornácot is számítva) 57,33 négyzetméter. A lényegében véve kétosztású épület állt egy kemencés szobából, konyhaebédlőből és az abból nyíló mosdóból és kamrából. A ház előtt falazott oszlopú téglatomác húzódott alacsony mellvéddel. Az utcára két ablakkal, kiskapuval és tűzfallal nézett - tehát úgynevezett véges ház volt. Homlokzata egyszerűséget sugallt sekély faltükrökkel élénkítve. A kanizsai ONCSA-házak típusterve (Muhi, 1942-43) 62 A kanizsai ONCSA-házak jórészt a város délkeleti részén, Budzsák közelében, valamint a katolikus temető és a Néphősök utca közötti részen, továbbá az V. kerületben (ahol a munkásházakat is tervezték 30 évvel korábban) épültek fel. A kiosztási tervrajz szerint összesen 190 házhelyet biztosítottak. A városban épített házak mellett a közeli Ilona-kertvárosban (Vojvoda Zimonic telepesfaluban) is készültek ilyen típusházak.117 A házépítési akció azonban a háború elmérgesedésével kiterebélyesedni sajnos nem tudott.118 Ugyanez vonatkozott az eltervezett, az előbbiekben emlegetett középítkezésekre is, amely elképzelésekből vajmi kevés valósult meg - a leventeotthont például végül is a Széchenyi utcai iskolába helyezték el, ahol viszont kiegészítéséül műhelyt és vizesgócot készített Nacsa József kőművesmester.119 Ha úgy vesszük, némiképpen a középületek helyett épült meg az új tiszai komp, valamint gazdagodott egy újabb köztéri emlékművel a kanizsai főtér. Az új emlékművet az első világháborúban elesett kanizsai hősök emlékére állították a központi (piaci) iskola elé 1942 szeptemberében. Az Országzászló emlékmű egy 1,50x1,50x1,00 méteres talapzaton lévő, 50x50 centiméteres letompított élű kőoszlop homlokzatában címerrel; magát az országzászlót két karika fogta össze a talapzaton gránitból készült virágtartóval. Az emlékművet Muhi Sándor városi mérnök tervezte és Ováry János, a széles körben ismert szabadkai származású, zentai kőfaragó készítette el.120 Az 1943-as év a már két esztendővel korábban eltervezett kanizsai tanyasi, illetőleg a fogadjisteni (velebiti), adorjáni, oromhegyesi és tóthfalusi, összesen mintegy 12 iskola javításáról szólt. A kőművesmunkát Oláh István kőművesmester, az ácsmunkát Nagy Árpád nyerte el.121 Még abban az évben, miközben lőtér épült a Leventetéren egy 29.000 pengős miniszteri segélyből, 25.000-et a vásártér rendbe hozására, további 4.000-et 117 TLZ F:004.101-es fundusban található típusterv valamint Valkay Zoltán.: Sikeres kanizsai típustervek - ONCSA-házak építése 1942-ben, Új Kanizsai Újság XVII. évfolyam (504) 25. száma, 2010.6.24. 12. oldala szerint. 118 Balassa M. Iván: A FAKSZ-házaktól a Szocialista faluig. Ház és Ember 15. Szentendre, 2002. 163-173. oldala szerint. 119 TLZ F:004. 101-es fundus szerint. 120 História Domus 1942. Oromhegyes 4. oldala és uo. 1944. 8. oldala szerint. Megjegyzés: Az emlékművet 1944. november 2-án rombolták le. 121 TLZ F:004.101 fundus leírásai szerint. 63 pedig a középületek javítására és légoltalmi felszerelésekre szántak. Ebben az esztendőben, amikor már az építkezéseket tiltó törvény is kilátásban volt, a Csodakút Artézi Fürdő 30 éves koncessziója lejárt, így az a város kebelébe került, ezért komoly ellenőrzéseket, majd 38.146,42 pengőn javításokat, később pedig némi bővítést végeztek rajta. A következő évben mindössze légoltalmi óvóhelyek építéséről tudunk, amely érthető is, hiszen a háború kegyetlen szele újfent fenyegetni kezdte a jobb sorsra érdemes Tisza-parti , 199 varost. 122 TLZ F:001.4.101-es fundus leírásai, illetőleg az F:435 Magyarkanizsai Tiszavidék XIX. évfolyam 1943.3.26/?, 1943.3.12/? és a Magyarkanizsai Hirek II. évfolyam 1944.3.17/11-es számai szerint. 64 ISBN 978 963 89 0186 6 9 0 1 8 6 6 9"7 S 9 6 3 8 |
