* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 14.77 MB | |
| 2022-08-29 14:05:01 | |
 | |||||||
Nyilvános  257 | 445 | Cím: Rajta párok tánczoljunk! | Alcím: tánczkedvelők könyve ; utmutatás a korszerű táncz és ezzel kapcsolatos illem elsajátítására a művelt társas körben ; különös tekintettel a mindennemű kör- és társas tánczok, valamint a tánczmulatságok szervezése és rendezésére ; képekkel és táncz-ábrákkal Szerző: Lakatos Károly (1853-1914) Szerz. közl: Lakatos Károly Kiad. jel: 2. kiad. Kiadás: Nagy-Kanizsán : Wajdits, é. n. Eto: 793 Tárgyszó: Lakatos Sándor (1819-1892) ; tánc ; illemtan ; Nagykanizsa ; helyismereti gyűjtemény ; táncművészet oktatása ; táncművészet Szakjel: 793 Cutter: L 17 Nyelv: magyar Oldal: 215 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Rajta párok TÁNCZOL JUNK! TÍNCZKEDVELÖK KÖNYVE. Útmutatás a korszerű táncz ós ezzel kapcsolatos illem elsajátítására a müveit társas körben. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MINDENNEMŰ !<Öf\- ÉS TÁRSAS TÁNCZOK, VALAMINT A TÁNCZMULATSÁGOK SZERVEZÉSE ÉS RENDEZÉSÉRE. KÉPEKKEL ÉS TÁNCZ-ÁBRÁKKAL. LAKATOS SANDOB, táncziníívósz, szerző és illem-oktató művének első kiadása nyomán tetemesen átdolgozva s saját e téren szerzett tapasztalatai alapján ,Irta: Qo. S.ő. fialtatoa Síázolu. 3\íagy-^Kanizsán, WAJDITS JÓZSEF TULAJDONA. ELŐSZÓ az I-sö liiadaslioz. Lakatos Sándor országosan ismert magyar tánczszerző s táncztanitó felszólított, hogy összes táncztanitói működése alatt szerzett tapasztalatai nyomán összegyűjtött ezen részint eredeti, részint szemelvények kiadására vállalkozzam. A kéziratok már Roboz István s később Günther Antal urak kezéből érkezett hozzám, s mibe ők, magyarán mondva, nem mertek b,ele vágni, részint talán a kéziratok jelentéktelennek mutatkozósága, részint az ismert közöny miatt, mely hazánkban minden ily irodalmi vállalat iránt mutatkozik s mintegy megszokottá válik, mely méltán vindicálhatja magának az úttörő elsőséget, hosz-szas tűnődés után vállalkozám. őszintén megvallva: e kiadvány hibás és hiányos, de mentsen ki a jóakarat, melylyel hazám mindkét nembeli polgári ifjúságának szolgálni kivántam s azon körülmény, hogy e nemben csakugyan első, ha második kiadást érhet, bizonyára az sokkal tökéletesebb, hibátlanabb leend, mely alkalommal szintén közleni fogom szerzőnek genialis compositióját: ősapáink toborzóját nagy és szép képben, noha már azt e téren is nagyérdemű Valiot Imre kiadta volt. E könyvben a táncz elmélete s gyakorlati ismertetése levén ugyan tárgyalva, mégis több olvasmány s szavalmánynyal lett szerző izlése szerint bővitve, mely intézkedés helyeselhető is: a mennyiben kisebb társaságok alkalmával táncz-közti pihenésben kellemes szellemi élvet nyújt s a társaság vigkedélyét jótékonyan érintve a társalgást fűszerezi. A szemelvények nagyon tisztelt szerzői bocsássanak meg becses műveik felhasználásaért, Lakatos barátom fülig szerelmes mind azon műbe, mely itt megjelent, a szerelmes embernek pedig könnyen meglehet bocsátani ily ártatlan, de nemes cselekedetét. Végül e könyv czélja a szép s kedélyes mulatságok élvezetesbitése levén, ha minden sor nem is talál mindenki helyeslő nézetével, a czélt ne áldozzák fel hiányosságukért, mert bizon bizon mondom: sok helyütt használni fog. Azért e vállalatnak sok elfogulatlan pártolót s a t. pártolóknak jó mulatást kiván A. Kiadó. ELŐSZÓ a II-ilv liiadáslioz. Remélem, hogy már nem kell magamat a n. é. közönség előtt bemutatnom. Mint már körülbelül 25 éves könyvkiadó, több szépen kiállított népies művet bocsátottam ki; fő törekvésem volt mindenkor figyelmemet oly kiadványokra fordítani, a melyek eddig vagy nem is, vagy pedig csak gyéren léteztek a magyar irodalomban, igy nélkülöztünk már régen egy ily féle táncz- és illemtan-könyvet; feladatomnak tűztem ki, bár tetemes áldozattal, mindkét nembeli ifjúságnak számára e művet kiadni, mert mi tagadás benne, a műben előforduló képek, sok táncz-ábra készítése költséges voltánál fogva az erszényt tetemesen igénybe vették. A midőn tehát e második kiadást a lelkes magyar ifjúság használatára átadom, felkérem többi népies kiadványom szives pártfogására is. Wajdits József, könyvkiadó. I Altalános rész. Tánczkedvelők könyve I. A táncz, és zenéről. •— A táncz mint testgyakorlat diatetikai szempontból. — A táncz végeztéveli viseletről. — A tánczosnők tánczra kényszerítése a tánczosok által. — - A test egyenes tartásáról; különös tekintettel a leányokra. A tánczmester hivatottságáról. — A táncz iskolájának tornászati része. 1* „Tánczra fel, kiben az itju Vér buzog, Kit vigadni lekesitnek A gyönyört siró hurok." sat. Hajgató S Az ifjú szívvel, természeténél fogva, össze-hangzik a táncz, melyet elősegít a zene, felhangolván az érzelmeket a forró kebelben, még az ón lábakat is mulató mozgásba emeli és ragadja, azonban voltak és vannak e nemes mulatságnak is fekete szinü ellenségei,- sokan eszelős ugrándozásnak, mások ifjú bohóskodás-nak tartják azt, de leginkább csak azok tekintik ily szemmel, az ifjúság e földi élvezetét, kik különben is az egész világot gyászszal óhajtanák elfátyolozni, nem voltak-e ők is fiatalok ? nem tudják-e, hogy az ifjú szívnek alig van egyéb gyönyör élvezete, mint egy társaságos táncz, zene-estély vagy közhelyi tánczmulatság ? Testi érzékeink azért alkotvák, hogy ezeket nemes utak és módok által kielégítsük, ha az égi ajándékhoz kölcsönözött finom tulajdonságokat pajkos vagy épen gonosz szándékból elhomályosítjuk, ugy szemünk a rózsát, s a legszebb virágokat ellenkezőnek látja, fülünk a szivemelő zenének hódító hangjait kellemetlen fürész-lár-mának hallja, s általában ezek a széptermészetet gúnyolnák. Talán említenem is fölösleges, mily kellemesen hat az ifjú érzékekre a lelkesítő zene, ellenkezőleg pedig találkoznak olyan cserepár szerencsétlenek, kikre ugyonazon zene semmi, sőt néha rosz hatással van; igaz, más színben látja egy szerelmes a virágos kertet, midőn mindenütt gyönyört, élvet talál, minden kis virágnak örül, mintha az egész természet csak az ő boldogságának örvendene, — mint egy életunt zarándok, kinek még Olaszország viránya is sivatagnak látszik; az élet-kedv és vidám sziv a természetben gyönyört, kéjt táplál, ha pedig átéltük e remény-éveket, — élő halottjai vagyunk a már megunt világnak. Vannak, kik a táncztermeket szerelem templomának nevezvén, sima utat látnak abban nyitni az erkölcsromlásra, a fény és ruhapompa, — így elmélkednek — az ellágyító zene, a fölpiperézett tánczos szüzek, mind meg annyi sülyesztő tünemények az ifjú szemében és szi-vében; az állítás igaz, csak az abból vont következtetés nem helyeselhető, e mellett merész, s azokra nézve megbántó is, kik semmi csalfa vétkes reményekkel, hanem egyedül ártatlan vigkedvüség és szerény mulatság kedvéért jelennek meg a mulatság színhelyén; gyenge erény az, melyet szüntelen őrszemekkel lesni kényte-lenittetve vagyunk, melyet minden pillanatban elsülyedéstől kell félteni; a nemes szivű, tiszta jellemű és művelt ifjú, csábító titkolódzásokban nem alacsonyítja le önméltóságát, nyilván lép fel a fényes közönség elé, a becsület ösvényén nem remeg a világtól, a kétszínű vagy talán százszinű csapodár, betanult hizelkedése mellett is — gúnyszavakkal üldöztetik és megvettetik a nemes lelkű hölgytől. Korunkban a tánczvigalmak ugy rendez-vék, hogy azokból a legkisebb homálya is a véteknek kizárva, már a divatnál fogva is ifjú hölgyeink közmulatságba többnyire anyák vagy őrhölgyek (gard'' des dames) kíséretében jelennek meg, véleményem szerint tehát a közmulatság a színhely, hol az ifjú szív szülői vagy nevelői társaságban kölcsönösen művelődhetik, mert hiszen mi szebb, mint mind a két nemben a lelki szép tulajdonok; a testi tulajdonok köny-nyen hervadhatok, s a testi szépség lélek nélkül hasonlítható egy szép, de illatnélküli virághoz. Mert tudjuk azt tisztelt olvasóim, hogy a táncztanulás a nevelésnek szükséges támasza, mert minden nevelt egyénnek tánczot tanulni — — szükséges, mert ott fejlődik az ildomos, delies állás és járás mód, azon kivül a megkivántató bókok, a mi az életben legszükségesebb, mert be sem tudunk lépni a művelt osztályú körökbe, hogy ha az illedelem szabályait nem tudjuk, ki vagyunk téve a megszólásnak, azért még most is sokan vannak a 19-ik században, a kik a tanulást eszelős ugrándozásnak tekintik, nem pedig a legfőbb hiányt pótlónak, nevelő intézetekben is erősen szorítkoznak ma már az illetők arra, hogy gyengéd hölgyeinket s ifjainkat a tánczoktatásban avassák, mert tudják azt, hogy a nevelésnek ütere; törekedjünk is azon, amennyire tőlünk kitelhetik, a mi szép és nemes és amit a jelenlegi korszak megkíván, ezt gyermekeinktől meg ne vonjuk. Különben, hogy a táncz — mint okszerű és szabatos mozgás, az egészség fenntartására, a test erősítése és fejlesztésére is mily jótékony hatással van, arról az alábbiakban igyekszünk részletes tájékozást nyújtani. Az ember egészségének — s talán túlzás nélkül állithatjuk — életének fenntartására is — oly nélkülözhetlenül szükséges az észszerű — szabatos mozgás, mint a patak tisztántarthatására ennek csendes, mérsékelt csergedezése, ímert miként a patak csak ugy tarthatja meg _ 9 _ tisztaságát, ha mérsékelt erőtehetséget fejt ki előre haladásában, nem pedig, ha tétlen, mozdulatlan vesztegel, mint egy kiégett vulkán, vagy ellenkezőleg zudulva dühöng, küzd, mint az Aetna forrongó keble, vagy a duló viharok csatája. Az életet a mozgalom jellemzi, valamint a mozdulatlanság a halál jelképe, mert „mozgás nélkül nincs élet," s ezt a jótékony természet rendelé igy, azért mint szükséglet — védi és jellemzi az embert szellemileg ugy, mint anyagilag. Az ember csak akkor örvendhet valódi anyagi és szellemi egészségének, ha életében szabatos, vagyis észszerű rendes test mozgásokat tesz, nem pedig, ha a mozgást kerülve, tétlen, unalmas egyformaságban éli le napjait, vagy pedig ha ezzel éppen ellentétben — ész elleni kicsapongó testmozzanatokat követ el. Sok tekintetben a testi mozgásból következtetünk az embernek benső értékére, azért műveltséget, képzettséget és tapasztaltságot tételezünk fel minden oly egyénről, kinek testmozzanatai kellemdúsak, minden mesterkéltség s tulcsapongás nélküliek, egyáltalában a természetesség határain tul nem terjeszkedők; viszont ellenkezőleg kell Ítélnünk az olyan egyén felől, aki még saját lábán sem tud illően megállni. 1 — Az észszerű testgyakorlat az egészség és életvédelemre kiváló nagy fontossággal bir, s olyan tulajdonságokat hoz létre, melyek mesterséges fejlesztés nélkül soha — vagy legalább igen ritkán emelkednének a tökélyesség azon kiváló magaslatára, mely csak az észszerű mozgás, — illetve a táncz testgyakorlata által hozható létre. Mert a táncz nem csakhogy kivetkőzteti a testet eredeti szögletes merevségéből, hanem a legnagyobb mértékben még ügyessé és kellemes hajlékonyságuvá is idomítja, ezen ldvül edzőleg hat a test- szervezet lényegesebb alkatrészeire, mert védi a test egyes részeinek kifejlődését a nedvek szabatos keringése, kölcsönös cserélése és rendes vegyiiléke által. Tehát a táncz — mint mű-testgyakorlat — oly mozgás, mely az egészségre és az életre egyenlő fontossággal bir, sőt alapja az egészségnek, és az életnek ott, hol az életműnek élénkebb mozgásra és működésre van szüksége. Az sem tagadható, hogy a táncz bizonyos körülmények közt óvgyógyszerül is tekintethetik, mert védelemben tartja a mell és hasüreg életműveit, a mellkasnak és hasizmoknak élénkebb működésbe hozatala által tevékenységet fejt ki az izom-, a csont-, az edény- és ideg-rendszerben. — 11 — A külmozgásnak fő eszköze az izom-rendszer, mely a testnek legkiterjedtebb részét képezi. A szabadakaratos mozgást az agyvelőből kifolyó idegek eszközlik az izmok által, melyeknek támaszul a csont-rendszer szolgál, ez okozza azt, hogy a tánczgyakorlat egyetemes működésben van a test minden rendszerével Azért a táncz oly mozgás, mely mind a kedélyre, mind a testre jótékonyan hat, már csak az ideg-rendszer fölizgatása által is, megadván ezáltal a közéletben elhanyagolt idegeknek a kellő edzetet, mely a természetnek jogos követelése is; mert hol erő létezik, ugyanott jelen van az inger is, — azt tevékenységre indítani. Innét a gyermekekben az ugrás s szaladgálási nagy hajlandóság, az ifjak és férfiakban a tánczra való kedv. Minden értelmes ember tudni fogja, hogy a szabadakaratos izmoknak feladata az élet legfontosabb működéseit elősegíteni, u. m. az emésztést, a táplálást, lélegzést, táp- és vérké-szitést sat. Az élettan elvei szerint az életműves testnek védelme a folytonos nedv-keringés és nedvcserélés kapcsán függ; amennyiben a felvett tápanyagok a gyomor által fölemésztetvén, ezeknek életre való részei a test minden legkisebb részletében széthordatnak ugy, hogy a jók visz- szatartatnak, a rosszak pedig kiüríttetnek, miáltal létesül a fejlődés, képzés és visszatermés. Ezen — ugy mondhatni — fiatalító természeti folyam képezi az egészségnek, a hosszú életnek alapját, ugy hogy a mely testrészben ezen nedv forgalom rendetlenül, fonákul, fölzúdulva történik, az elveszti a jólét súlyát és megbetegszik. Ez leend aztán oka mind a betegülésnek, mind pedig a halálnak. Ezen fiatalítási folyamnak védelmére s az életerőnek újítására több oly szükségleteknek kielégítése kívántatik, melyek az egészség szikráit kormányozzák és ezt a felbomlás, illetőleg betegülés ellen megvédik. Tudjuk azt, hogy az izom- és ideg-rendszer szövevényes összefüggésben áll egymással, azért a táncz — mint testgyakorlatnak általános jótékony kifolyásaihoz ezeket sorozhatni u. m.: a) „Az agy velőnek szabadakaratos munkálati tehetsége nagyobb polczra emelkedik s igy a lélek működése méltóbb fényre derül, miáltal a lélek akarata és bátorsága szilárdabb leend. b) A lélek a csüggedés ellenében sokkal diadalmasabban fog harczolhatni. c) Az alvás éltetőbb nyugalmat ád mind a test, mind a lélek visszapótlására, mennyiben ezek az ébrenlét következtében szenvedő állapotban voltak. d) Az izom-rendszer kiterjedtebben táplál-tatik, s ez által ez és az erő szilárdabb, kitartóbb, s határozottabb, de ügyesebb is leend. e) Szomj- és éhség áll be, ennek folytán tüzetesebb táplálkozás is történik. f) A nedv-keringés és nedv-vegyület elősegítik a jobb emésztést, légzést, a ki- és elválasztásokat, az állati melegség kifejlődése által, melyek a napokinti izom és ideg-állomány veszteségét gazdagon pótolják. Ennek értelmében semmi sem hárítja el jobban a vérdugulást, a vértorlást, a székszorulást, a bőr tétlenségét, az észszerű testgyakorlásnál, illetőleg a táncznál. g) A test egész vázlatában ildomosul, jól fejlődnek ki a csontok, megerősödnek, szilárdulnak állományukban, a mellkas, has-ür területe, gerincz-oszlop alakzata szabatosabb kellemet nyer. (Dr. Tersánszky.") Ennyi sok titok rejlik tehát a táncz-test-gyakorlatában, melyet parlagon hevertetni nem csak nem lehet, de nem is szabad. A táncz-testgyakorlatot még az ős görög orvosok is öngyógym ódul tekintették és igen is sok oly kórkövetkezést mellőztek el ezáltal, melyek most a tánczgyakorlat elhanyagolása ál- — 14 — tal patika szerek alkalmazásába s következésképpen százakba és szenvedésekbe is kerülnek. Nem ajánlható tehát eléggé az édes szülék figyelmébe, kiknek gyermekeik egészsége bizonyára kedves — s részben tőlük függ, hogy ezen élvezetdus testgyakorlatot soha meg ne tagadják. A gyermek már 6—8 éves korában arra való, hogy szabatos testmozgásokban gyakorolja magát. Hogy azonban a táncz sokszerü s jótékony befolyással lehessen egyesekre, annak az illető korához, ereje és alkotásához kell alkalmazva lenni. Azért nem tánczolhat mindegyik ugyannyit s oly mozgékonysággal, mint egy másik, mert a testszervezet egyenlő mérvben nem engedi meg, különös figyelemre méltó jelenség az, ha váljon a táncznál az arcz kipirul vagy elhalaványul-e ? Ez utolsó esetben a testre kártékonyán hat, s ha nem is egészen elhagyni, de mindenesetre a tánczmulatsá-gokban csak igen ritkán és kis mérvben kell résztv.enni. Fő dolog, hogy a táncz természetes köny-nyedséggel — minden erőltetés nélkül — lejtessék, különben bohókás ugrándozássá fajul, s az ügyetlenség szégyenitő képét tárja fel, mely nem csak a néző közönségre gyakorol kelle- nietlen hatást, hanem az illető physikai erejét is tönkre teszi, kifárasztja és elerőtleniti téstét. Azért ajánlatos, hogy a táncz mindig halk mérsékelt mozgással kezdődjék és végződjék; az élénkebb — gyorsabb mozgást a táncz közepére kell irányozni, azonban a szilaj — kicsapongó mozdulatokat kerülni kell, már csak azért is, hogy elhagyván a tánczot, kelletén tul ne legyünk fölhevülve, mely könnyen meg-hűtést von maga után, s halált is okozhat. Különös gondot fordítson tehát a tánczoló arra, hogy a tánca végeztével a külső lég hideg behatásától, főleg légvonattól óva legyen, s addig el ne hagyja a termet, mig elegendően ki nem hiilt a test, és alkalmas öltönynyel beburkolva nincs. Hazaérve, csak lassan, bizonyos időközökben vesse le egyik ruhadarabot a másik után, s alsó ruháit rendkívüli elővigyázattal változtassa, s ha teheti, feküdjék le azonnal, s adja át magát az édes nyugalom élvezetének. Különösen figyelmébe ajánlom a tánczo-lóknak, hogy még kihűlés esetén is csak lassankint is igen mérsékelve vegyenek részt a hideg italok és frissítők élvezetében, minők a viz, sör, bor, limonádé és fagylalt, mert köny-nyen megtörténhet, hogy élvük pillanatnyi kielégítése folytán, — a mell- és torok-gyulladás, — 1 — gyomor s egyéb görcsök s más betegségek — a szenvedések hosszú sorát nyitják meg számukra. Szomjuzás esetén legczélszerűbb egy adag thea tejjel, vagy kevés veres borral, vagy egy pohár meleg punscharakkal, s különösen az utóbbi, még táncz közben is minden veszély nélkül élvezhető. E helyen meg kell még emlékeznem azon méltatlanságról, melyben tánczvigalmak alkalmával a tánczosnők részesittetnek — a tán-czosok által. Ugyanis, a tánczos önkénye szerint választván meg tánczosnőjét, nem figyelvén annak szabad akaratára, tetszésére, megy, fölkér, követel •— sőt néha erőszakolja a dolgot, — s ragadja a pihenni nem engedett tán-czosnőt, pedig látta, miként küzdött a pihenést szomjazó akarattal. Tánczos után tánczos megy, mintha csak életére törne mindegyike s a kedvesnek mennie kell, ha csak némi kellemetlenségnek nem akarja magát kitenni és mulatságos élvezetét. így halt meg a tánczban — illetőleg az idegek tulfeszitett megerőltetése folytán — már sok kedves hölgy, kik főleg a tánczosok erőszakos kívánalmainak estek áldozatul. Véleményem szerint, — a tánczosnőnek több rendelkezni valója van saját egészsége és élete felett, mint bárkinek, azért igen méltányos volna, ha tánczosnőknek is megszereztetnék e tekintetben a szabaclakarat és annak élvezhetése — annélkül, hogy a tánczo-sok befolyni akarnának ennek megváltoztatásában. Ez méltányos, de azt hiszem jogos óhajtás is a hölgyek érdekében, amennyiben egy tánczos sincs a természettől fölhatalmazva arra, hogy gyönyöre élvezhetésében más egészségét és talán életét használja fel. Záradékul nem lesz felesleges talán, ha egyet-mást a test egyenes tartására vonatkozólag — különösen a leányok érdekében elmondandunk s a szülők és nevelők figyelmébe ajánljuk. Ugyanis általánosan tudva levő dolog, hogy a szépség utáni törekvés vele születik a nővel, mely hajlam a női természet mélyében gyökeredzik, azért nagy nevelési hiba volna azt elnyomni akarni, még nagyobb hiba volna azonban ha az anyák azon ferde irányt, melyet az venni hajlandó, balga hiúsággal s tudatlansággal elősegítenék. Meg kell értetni ugyan a gyermekkel, hogy a szépség csakugyan nagy isten-áldás, de éppen nem olyas valami, mely a szép ruhákban és piperéskeclésben, hanem a testi erő és egészség kifejtésében található és lelhető föl. Tánczkedvelők könyve 1& — 1 — A szépség egyik legfőbb — s elmarad-hatlan kelléke a szép egyenes tartás, mert az képezi és határozza meg az alakot; mert hiszen szép, — arányos alak nélkül a legszebb arcz is elveszti értékét, s egyáltalában nem imponál, sőt sok esetben kellemetlen hatást idéz elő. — Ez azonban nem az egyetlen hátrány, mely a rosz tartásból származik; végtelenül kárhozatos befolyással van az egészségre is. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ha egyszer a hibás tartás szokássá válik, akkor a test egyes részeinek összhangzatos viszonya egymással megszülik, az akarat elveszti hatalmát ezen részek felett, eltérések, torzitások, félre növések képződnek, és egyszerre csak azt vesz-sziik észre, hogy a leány kinőtt. Ekkor következnek az ebből származó szenvedések: nehéz lélegzés, idegbajok, rosz emésztés, vértolu-lás stb., melyek sok esetben gyógyithatlan bajokká válván, tönkre teszik a leány egész jövőjét. Ezek a rosz tartásnak következményei, ennél fogva az anyák és tanítónők komoly kötelessége, az emberi szervezetről némi ismeretet szerezni, hogy felvilágosodott észszel és ítélő tehetséggel ügyelhessenek leányaik és növendékeik testi kifejlődésére. — 1 — Az egyenes tartás főképpen a hátizmoktól függ, melyek a hátgerincz két oldalán léteznek. Ha ezen izmok egyforma feszültségben tartatnak, akkor az egyenes tartás is biztosítva lesz. Ha azonban ezen feszültség enged (a mint az öreg embereknél megszokott történni,) a test mindinkább előre hajlik és púpszerű kinövést nyer. Másoknál ismét csak az egyik oldalon enged az izmok feszültsége, mig a másik oldalon teljes épségben megmaradnak — ebből származik aztán az iskolás leányoknál oly gyakori hát-gerincz görbület. Az iskolák szük helyisége, néha a padok és asztalok rosz formája is elősegítik a lányok rosz tartását; az egyik oldal-hátizmai megfeszíttetnek és elfárasztatnak s mithogy ez éveken keresztül nem vétetik figyelembe, az izmok végre a legerősebb akaratnak sem engedelmeskednek többé. Hiába mondja már ekkor az anya „ülj egyenest leány", a leány nem engedelmeskedik, mert nem képes többé egyenesen ülni. A vak anya most a szokásos gyógyszerhez — a fűző clerékhez folyamodik. A fü-ződerék szorosan testhez áll és lám! a kisasz-szony olyan egyenes mint egy baba. Ezen öröm azonban igen rövid tartalmú. A görbeség csak — — el van fedve és a hátizmok munkássága mindinkább fogy, miután az egyenes tartás a füzö-derékre van bizva. így aztán a baj napról-napra növekedik, mig végre a hát-gerincz-görbület, szomorú következményeivel együtt el nem titkolható többé. A fiiuk e tekintetben sokkal kevesebbet szenvednek az iskola viszonyainak hatásától. Ennek főoka a leányok gyengébb testalkatában rejlik, melynek izmai nem birnak annyi ellentállási képességgel, mint a fiuk testgyakorlatok által is edzett tagjai. A mint eddig a puposság és görbeségről mondottunk, magában hordja tanúságát „cesante causa, cesat effectus," tlZ&Zj ciZ okok megszűnésével, a hatás is megszűnik. Ha tehát anyák és nevelőnők a leányok egyenes tartását bizto-sitani akarják, mindenekelőtt óvakodjanak mindentől, mi azoknak hátizmait túlságosan erőlteti, elfárasztja és gyengiti. Távolítsák el a szük öltönydarabokat, melyek a mell kifejlődését gátolják, a légzést megnehezítik és a hátizmok szabad munkásságát meghiúsítják. Az iskolában pedig ne csak szellemi előmenetelre legyenek figyelemmel, de arra is, hogy a növendékeknek elegendő hely jusson az egyenes ülésre és az iskola padokat — 21 lássák el támlákkal. Sokan még azon balga hitben élnek, hogy fiatal leányoknak társaságban nem illik a széken hátra támaszkodni. Ezen előítéletet jó lesz, ha az illetők a rococo világ etiquettéjének egyébb limlomához vetik. Mert ha a hátizmok elfáradtak, nagy balgaság volna azokat bármely tiszteletre méltó egyéniség jelenléte végett megerőltetni. Hiszen — az illemtan szabványa számtalan oly mód birtokában helyezi a művelt hölgyecskét, melynek alkalmazása által a tisztelet kifejezése és kimutatása egy cseppecskét sem vészit értelméből s értékéből, a mellett az egészségre sincs oly kártékony hatással — mint a fennt emiittett tisztelet-kimutatás (?) — a hátizmok rovására. A mely anya gyermekét szereti, részesítse azt a táncz-testgyakorlatának jótéteményében, s ha különösen gyenge gyermeke van, ki még talán hajlammal is bir a görbeségre, szent kötelességének ismerje ezen a női természettel legjobban megegyező egyedüli s legbiztosabb óvszerhez folyamodni; a többit aztán bizza rá a már jó eleve kiszemelt s kipróbált táncz-mesterre. Megjegyzem azonban, hogy a táncz jótékony hatása első sorban legelőször is a táncz- mester tanítási módszerétől, és lelkiismeretességgel párosult szakava-tottságától függ. Nem ajánlható tehát eléggé a szülők figyelmébe, hogy a tánczmester megválasztásánál a legnagyobb óvatossággal járjanak el, s csak ha meggyőződést szereztek a felől, hogy az illető bir azon eszközökkel, melyek segélye folytán, fontos társadalmi hivatásának helyesen megfelelni képes, csak akkor, — de csakis akkor bizzák rá gyermekeik ki-képeztetését. Az ügyes — szakavatott tánczmester mielőtt a szoros értelembe vett tánczra menne, mindenesetre előzőleg az iskolán, vagyis oly testet edző, — a tagrészeket ildomositó és ügyesitő gyakorlatokon kezdi, mely a növendékek netaláni testi- illetve növési hátrányait, hibáit, van hivatva kiköszörülni. Természetesen erre idő kívántatik, s amolyan futólagos 1—2 hónapra terjedő curzusos leczkék — bizony nem sokat lenditnek az ügy érdekében, különösen akkor, ha csakis az ugrálásbani kiképe-zés vétetik főleg figyelembe, mi mindig a test idom képzés hátrányára, sőt néha rögzitésére is szolgál. A táncz iskolájának tornászat gyakorlati része éppen nem játék, sőt olyas valami, mely az egyén szervezetéhez — különösen a nőket értve — alkalmazva, komoly, az egész emberiségre kiterjedő czéllal bir. Élénkíti és erősiti az ideg- és izom-rendszert, elősegíti az egészséges vérképzést, és megedzi a hát-izmok ellentállási képességét, szóval — még a leggyöngédebb testre is ujitó — aczélzó hatással van. Sokan vannak még más oly anyák, kik a tánczban és a nő szervezetéhez alkalmazott erőkifejtő testgyakorlatokban csak azért nem részeltetik kedves lányaikat, nehogy testük lányhoz nem illő (?) kifejlett erőteljességet nyerjen, s ez által a légiesség rovására még talán meg is hízzék kedves bábujuk. Az ilyen vak anyáknak megsugjuk, hogy rég a mult ködében hanyatlott azon idő, midőn a halvány érdekes arcz, a habszerü gyenge termet képezték a szépség eszményét, — különösen a középkor elfogult lovagjai előtt. A mai férfi világ előtt az ily beteges alakok, eszményitett Ubrik Borbálaként tűnnek fel, s hangosan nyilvánítják a feletti sajnálkozásukat, hogy „szegény hölgyecskébe hálni jár a lélek." „Csak az egészséges, erőteljes és arányosan kifejlett nő, ki hivatását mint nő és anya teljesen betölteni képes, tarthat igényt a szépség koronájára (Dr. K.") — 4 — Ezek folytán még egyszer figyelmeztetem a szülőket, ne hanyagolják el gyermekeik testi kiképezését, mely czélra legalkalmasabb a tácz-tanulás, már csak azért is, mert könnyű és mulattató modora miatt legkedveltebb nemét képezi a testgyakorlat azon nemének, mely a test képzésére és ildomositására van hivatva; másrészről pedig alapja levén a társas összejöveteleknek, — a könnyed, fesztelen modor és társalgás elsajátithatására — a maga nemében — egyedül álló iskolát képez. A táncz, mint a műveltség egyik legfőbb ütere, már csak azért sem mellőzhető, mert nem csak anyagilag, hanem szellemileg is nagy befő lyással és hatással van a művelt társas életre. II A jó magatartásról. — Az állás, járás és ülés szabályai. — A bókokról általában. — A köszönés szabályai. — A bejövési-, társasági-, elmenési- (v. búcsú-,) elfogadási és ufcczai bókról. — A nők köszönési módja. —Megjegyzések. Semmi sem kölcsönöz a nőnek oly kedves bájt és ösztönszerű tiszteletet, a férfiaknak pedig kellemet és méltóságot: mint a nemes-, finom magatartás. Ámbár a jó magatartás a szép és nemes erkölcsi tulajdonságoknak öszhang-zatos egységéből veszi eredetét, mindazonáltal önmegfigyelés által is megsze-reszhető, ha tudniillik elég önmegtagadással bírunk a megszokott helytelenségek elhagyásához, s erős akarattal és éles megfigyelési tehetséggel gondolataink, kiejtett szavaink és tettünk ellenőrzéséhez. A helyes testhordozás — a jó magatartás — illetve az egyéni külső modornak lényeges részét képezi. Hogy melyik a legillen-dőbb s ajánlóbb testtartás, arra már maga a természet tanitott meg bennünket, midőn arczun-kat az égnek emelve teremté. Könnyen s elfogulatlanul állithatjuk az embert a teremtés remekének. Egyenesen fennálló testtel birván, emelt fővel járhat. Az ő tartása s testhordozása szint ugy, mint tekintete a benső élet jellegét viseli önmagán. A művelt s komoly férfiú a társaságban nem fog oly merev állást venni, mint egy kifeszitett fabáb, sem ügyetlen tag- tartás és mozgás által magát nevetség tárgyává nem teszi, hanem oly ügyes és természetes mozgást ad tagjainak, mely előadásával leginkább megegyez , fejét nem lóggatja előre, sem jobbra vagy balra, de mereven magasra se emeli például mintha álla fel volna peczkelve, mert ez által tekintete pölfeszkedést árulna el, s egész lénye ellenszenvet költene. Nem hagyhatom emlités nélkül, némely férfinak, — de nőnek is — azon helytelen szokását, miként fejével minduntalan biczeget; — ez nem mutat jó magatartásra, e mellett a természet rendje ellen való, mert fejünknek egyáltalában nem az a rendeltetése, hogy gondolataink szenvedőleges nyilvántartója legyen. Fő figyelem fordítandó a közép test tartására is, legyen az határozott, egyenes, de mindig kellemes hajlékonysággal jellegében, különösen ügyelni kell arra, nehogy a mell a ter-rneszetesség rovására kelletén túl kidüllesztessék, a vállak pedig hátra vonassanak. A kezek helyes hordozása tartása, és használása sem lehet előttünk közönyös, mert ez a jó magatartás egyik mellőzhetlen tulajdonságát képezi, helyesebben oly elemirészét, mely bizonyos tekintetben az ember műveltségi fokának meghatározására szolgál alapul. A műveletlen — — — vagy egyáltalában a jó társaságokban csak ritkán megforduló egyének többnyire azon hibában szenvednek, a miben minden gyakorlatlan szi-nész, tudniillik nem tuclnak kezeikkel mit csinálni, s perczenként ezer féle helyzetbe is hozzák ezen tagjaikat. Egy jó magatartású egyén taghordozása mindig olyan, mely a körülményekkel leginkább megegyez, e mellett látszólag még tudomással sem bir tagjainak létezése felől. Kerülni kell tehát minden szögletességet, modorosságot s a föltűnést keltő mozdulatokat — úgy kezeink, mint lábaink hordozása és elhelyezésénél, főleg ne tegyük kezünket csipőre, vagy ne dugjuk a zsebbe — kivált ha nővel társalgunk, mert ez hozzánk hasonló műveltségű férfiúval szemben is mindig rosz magatartásra mutatna. Rossz, sőt illetlen magatartásáról tanúskodik az is, ha például valaki társalgás közben — vagy egyébkor — körmeit rágja, pattogatja, vagy ujjaival játszik s kezeit összedörzsölgeti, továbbá ha kezeit ökölbe szorítja, ujjait ropagtatja és lábait rezegeti, szóval ha olyast cselekszik, mely mások előtt kellemetlen vagy feltűnő volna, mint például a szemhunyorgatás, kacsintás, villogtatás és az arcznak eltorzitása sat. Kiválóan ügyeljünk, nehogy nővel szemben a széken lovagló helyzetet foglaljunk el, mely éppen nem tartoznék a jó magatartás sajátságaihoz, legkevésbé pedig az, ha nőt szivarral szánkban kísérgetnénk, vagy bár hol is szivarozva s föveggel fejünkön társalognánk vele. A fütyörészés is igen furcsa — különösen a nőknél felette helytelenítendő és elítélendő — szokás, valamint nem intim barátnők, vagy rokonok — egyáltalában nem a legbizalmasabb jellegű társaságokbani szivarozás is (a nők részéről,) különben egy valóban művelt és elegáns nő — igen ritkán, — vagy csak kivételesen engedi meg magának a szivarozás élvezetét, de akkor is rangbeliek társaságában. A jó magatartás nem tűri azt sem, hogy nő — főképpen fiatal nő — félfekvő helyzetben üljön le férfiak előtt; általában ugy a nőnek, mint a férfinak erkölcsi kötelessége szem-előtt tartani azon illemet, melylyel egymás irányába kölcsönösen tartoznak. Az ülésre vonatkozólag megjegyzem, hogy ülésközben valakinek — főleg nőnek — háttal fordulni igen illetlen, a mellett sértő, sok illetőre nézve a leglealázóbb hatással van. Azonban semmisem oly sértő a nőre nézve, mintha társas együttlét alkalmával a férfiú széke — — támlájára nyugtatott karral foglal helyet mellette, még pedig látszólag oly modorban, mintha ölelve tartaná; ezen bizalmaskodó — vagyis inkább confidens kéztartástól erősen óvakodni kell, mert társas együttlét alkalmával erre — még a legmeghittebb viszony sem hatalmazhat fel egy valódi gentlemant. A járás szintén lényeges — és felette jellemző részét képezi a magatartásnak, még pedig kiválólag, s ha az igaz, hogy „le style e'' est 1'' home" ugy az is szent valóság, hogy a járás maga az ember, mely éppen úgy jellemzi a valódi gentlemant és úrhölgyet, mint a plebset, tőzsért és nyárs polgárt. Járásáról éppen úgy felismerhetni a neveletlen — közönséges egyént, mint öltözködési modoráról, mely mindig nélkülözi az előkelőség azon félreismerhetlen jellegét, mely kizárólag csak a született úrhölgy és gentleman sajátsága. Különben szerintem — az előkelő jelleg, mint oly tulajdonság, mely kiválólag a testi és szellemi szép és nemesnek összhangzatos egységéből veszi eredetét: elsősorban a születés által kell, hogy belénk oltassék a mindenség atyja által, mert, ha nem tartozik a velünk született tulajdonságokhoz, ugy teljesen tökéletes sehol nem lehet, csak csalékony és hiányos külső máz, melyet a legelső zivatar — a megpróbáltatás — azonnal eltöröl, illetőleg a maga eredeti valóságában tüntet fel. Ami a járásközbeni testtartást illeti, erről elég annyit megjegyeznünk, hogy az azonos az állásközbeni tartással. A felső testet járásközben is szintén nyugodtan kell tartani, mert például a feszelgés vagy a túlságos mozgékonyság affektálása — különösen a férfiak részéről — igen nevetségesen venné ki magát, sőt az illető felől még azon — nem éppen hizelgő véleményt is ébreszthetné, hogy szellemileg talán kissé beteg. Egy jól nevelt egyén testtartása — járásközben mindig szabályos, jó,mozdulatai fesztelenek és kellemesek, kerül minden oly mozdulatot, a mely által a járó-kelők figyelmét magára vonva — egyéniségét föltünővé tehetné, mert ettől a valódi úrhölgy és gentleman tán még a pestisnél is jobban retteg, ez levén a kellemetlenségek netovábbja és a legboszantóbb neme, mely a finomérzésre nem csak sértőleg, hanem egyszersmind lealázólag is hat kiváltképpen hölgyeknél. A jól nevelt ember járása mérsékelt, sem sebes ; sem lassú, sem tétovázó s botorkáló, hanem egyforma, nyugodt, biztos és zörgés nélküli. A járásnál, egyáltalán a magatartásnál különösen arra kell törekedni, hogy ez korunk- hoz bizonyos tekintetet és méltóságot kölcsönözzön. Nagy suly fektetendő a járásnál még a könnyüség és a természetességre is, kerülni kell a vonatottság ot, csoszogást, — főleg a felső test kelletlen mozgatását (quasi: reszelését, ke-szegelését), kezeinket se billegessük ide oda — mint valami jól idomított gyalogos katona, de ne is lógassuk le oldalainkon, egyáltalán tökéletesen el kell felejtenünk, hogy kezeink vannak, hogy azok helyzete és mozgása annál természetesebb legyen — s a test tartásával egy összehangzó egészszé olvadjon. Ha nőt kisérünk, lépést tartsunk vele nehogy, keresztbe döczögvén, járásában akadályozzuk. A lépcsőn fölfelé mindig a férfinak kell elől menni, lejövetnél azonban a nő megy elől. Itt meg kell jegyeznem, hogy jólnevelt nő az utczán járás közben semmi féle szín alatt hátra nem néz, mert ez a rossz magatartás, sőt a neveletlenségnek netovábbja, e mellett oly gyanús cselekvény, mely mintegy kihívja a férfiak szemtelenkedését. A köszöntés éppen oly jellemző, — ha nem jellemzőbb dolog, — mint a járás, mert ez az illető köszönő egyén műveltségi fokának első és legfőbb ismertető jelét képezi. A finom Tánczkedvelők könyve 2 — — nevelésű egyént köszöntéséről is azonnal fölismerhetni. A köszöntés, vagyis a bók alatt közönségesen azon művészi meghajlást értjük, melylyel a művelt egyén mások iránt tiszteletét fejezi ki; továbbá mindazon kedvességeket, melyeket valakinél szerencsés esetben, vagy előnyei s érdemei fölött mondunk, vagy részvétünket szenvedése iránt kimagyarázzuk. Az elsőket három félére osztjuk, t. i. melyeket állva, járva vagy ülve csinál az illedelmes ember nőnek, előkelő és éltesebb személyeknek s a t. A férfiaknak a bóknál legnagyobb figyelmet az elegáns meghajlásra kell forditani, a mi igen lényeges dolog. Utczán vagy sétányokon megelőzőleg csinálja bókját a férfi, ha levett föveggel hajtja meg magát, oly mélyen, mint azt az illető, szemben álló egyén rangja vagy hozzánki viszonya követeli. Az idős és előkelő egyének előtt mélyebben, egyranguak vagy fiatalabbak előtt kevésbé mélyen hajlunk meg. A bókhoz minden körülmény közt illő köszöntést mondunk. A meghajlásnak könnyen és elfogulatlanul kell történni, mert a sietség — vagy éppen sze-leskedés nem tenne jó benyomást, főleg ügyelni kell a meghajlásnál arra, hogy a felsőtest egye- — — nes helyzetből induljon lefelé és az egyenességet hajlás közben is megtartsa, mert nincs komi-kusabb látvány, mint az olyan férfi, ki magát félszegen egy oldalra hajtja meg. A föveg leemelésével sem kell hirtelenkedni. Ugyanis utczán a férfi, ha pálczát hord: balkezével emel kalapot, ellenkező esetben jobbkezével köszön. A föveg leemelésénél ügyeljünk, hogy a föveget ne előttünk vagy az üdvözölt felé emeljük le; megjegyzendő, hogy a kalapot csak megemelni, nem pedig lekapni kell a fejről. Ha férfi nőnek köszön, addig fel se tegye kalapját, mig az mellette el nem haladt. Előkelő személy előtt szükséges már egy kis távolságra levenni a föveget, s azt addig lenn tartani, mig csak az illető el nem haladt s ha talán, szóba állna, csak ismételt felszólításra teendő föl a föveg. Igen illetlenül venné ki magát azonban, ha az előkelő emberségből szinte levenné fövegét, s mi szólitanók föl őt a föltevésre. Általában minden bókot s köszöntést vidor barátságos tekintet kisérje, és mennél magasabb állású az egyén, annál több komolyság s tisztelet vegyüljön el benne. Férfi nőnek nyilvános helyen, vagy az utczán mindig komolyan s a legtiszteletteljesebben köszönjön, ezt 2* — — még akkor is tegye, ha a nő a lehető legbizalmasabb lábon áll is vele, mert a járó-kelők bizalmas modorából vagy confidenciát, vagy pedig olyas félét következtetnének, mely a nő jellemére nézve éppen nem volna a leghizelgőbb. Eszmelánczolatnál fogva megjegyezzük, hogy férfiúnak nővel az utczán kezet szorítani nem éppen ildomos cselekedet, ennek csak a salon-ban, — egyáltaljában nem az utczán és nyilvános helyeken van helye, valamint a hölgyek részéről — a csókolódzásnak is, mely péld. az utczán igen helytelen tett. A kézadásra vonatkozólag még egyet. Ugyanis ha fiatal ember köszön fiatal leánynak, s a körülményeknél fogva kezet adnak, mindig a fiatal ember nyújtja előbb kezét. A kevésbé magas rangú mindig megvárja a rangban fölötte álló vagy idősebb egyén kézadását, sőt ezt idős emberrel szemben akkor is tegye, ha a társadalmi állását tekintve rangban nálánál alacsonyabb volna is, föltéve, ha azaz úgynevezett „kaputos osztályhoz" tartozó művelt társadalom-képes egyén. A kézszorítás legyen mindig ildomos, s ne is annyira kéz-s z o r i t á s, mint inkább kéz adás, — kivált nem a legbizalmasabb ismerősökkel szemben; általában kéz-szorítást csak — — barátainkkal vagy olyan egyénekkel váltunk, kikkel jól vagyunk, vagy bármiféle tekintetben közel állnak hozzánk, hogy ez által is kimutathassuk a bensőnkben táplált őszinte vonzalmat. Megjegyezzük, hogy a balkézzeli kézszorítás, ha készakarva vagy vigyázatlanságból történik is, kellemetlen benyomást szül az érdekeltre. Visszatérvén a bókokra, itt újra hangsúlyozzuk, hogy általában minden bóknál különösen megkívántatik, hogy az könnyen, erőltetés nélkül természetesen s kellemmel történjék. Az álló bókot akkor csináljuk, midőn valamely társaságba megérkezünk, vagy midőn valakinek valami lekötelezőt mondunk, vagy valamely szívességért esedezünk s a t. A járásközbeni bókot többnyire utczán, nyilvános helyen, vagy kertekben- általában séta-vagyis járásközbeni találkozásnál csináljuk. Az ülőbók csak bizalmas női- és ismerős körökben alkalmazható. Ami ezen háromféle bóknak nemeit és alkalmazási módját illeti, e tekintetben a követ-kezőkhez kell alkalmazkodni. Ha valahova belép a nő vagy a férfi, az üdvözlés vagyis a bók egy-két legfeljebb három lépéssel előre az ajtótól történik, általában a — — terem illetve a helyiség nagyságához képest kell a lépések számát alkalmazni; a bók nem áll egyébből, mint a felsőtestnek kelemmel előre történendő meghajtásából, miközben a balláb gyengéden a jobbhoz vonatik s a szemek emelt fővel az illető megtiszteltre irányittatnak. Itt megjegyezzük, hogy azon esetben, ha nőnek vagy magas rangúnak köszönünk, előzőleg mindig a fejet kell kissé meghajlítani s csak azután, — de közvetlenül — a felső testet, a kiegyenesedésnél azonban mindig a fej emelendő először. Sokan vannak, kik bejövésnél — még az ajtót jóformán be sem tették — már hajlonga-nak s megesik az a rettentő körülmény, hogy az ajtót betenni hirtelen nem tudván, megfordul s ajtóhoz fordultan végzi kimért mondókáját. Ha bárhol — látogatás alkalmával társaságot találunk, a belépési bókot ugy kell alkalmazni, hogy egyetlen meghajlás által az ösz-szes jelenlevők megtiszteltessenek, mert igen nevetségesen jönne ki minden egyes jelenlevőnek külön köszöntése; e czélból a szabályszerű meghajlás alkalmával midőn egyszersmind a felsőtest kissé oldalra fordul, a főt illetőleg a szemeket végig hordozzuk a társaságon, helyesebben körültekintünk, még pedig huza- — — mosan és némi kifejezéssel, íiem pedig szeleskedve s a kellő nyomaték nélkül. Hogy a köszöntésnél mindig a háziasszonyt és a háziurat illeti az elsőség, azt nem is kell mondanom. A látogatásra vonatkozólag itt helyen lenni vélünk néhány megjegyzést. Férfi, ki valamely háznál látogatást akar tenni, előzőleg egy-egy névjegyet küldjön a család minden egyes tagja számára.*) Jelenleg divatozó idő látogatásokra az I-től 5-óráig terjedő időköz, azonban vidékén II-től 12 órai időközben is sokhelyütt fogadnak. Korai vagy késői látogatást csak oly házaknál tehetünk, melyekkel bizalmas viszonyban állunk, vagy a hol este is fogadnak. A látogatás félóránál tovább nem terjedhet, sőt ha más látogató érkezik, — a körülményekhez képest azonnal, vagy kis vártatra el távozunk. Ha előkelő helyen teszünk látogatást, felöltőinket, esernyőt, botot sat. az előszobában hagyjuk, és ahol szokásban van az erre rendelt egyén által bejelentetjük magunkat, A férfiak kalappal balkezükben vagy hónuk alatt tartva — lépnek a salonba, általában *) Nő férfinak soha, még kivételesen sem küldhet névjegyet, általában férfival szemben csak m e g h i v á s alkalmával élhet névjegygyei. kalapjukat éppen nem hagyják el maguktól, hanem társalgás alatt is folytonosan kézheti tartják. Nálunk egy bizonyos osztály tagjainál szokásban van a salonban tartózkodás alatt a kalapot a szék alá dugni, vagy ülőhely mellé a földre helyezni; nem tudom ugyan, hogy ez a furcsa szokás mennyiben „ chic11 hanem azt tudom, hogy a nevetséges különczködés netovábbja, mindazonáltal ugy látszik, hogy ez időszerint azon urak ön megkülönböztetési rendszerének symboliumához tartozik. A kézcsókra vonatkozólag megjegyezzük, hogy a mai napság egészen divatját multa- és a falura colportált cselekedetekhez tartozik ; ki kell azonban mondanunk, hogy kivételes esetekben, mint a lovagias hódolat és a megkülönböztető tisztelet leggyengédebb s legünnepeltebb neme soha nem fogja divatját múlni. A kézcsóknak általában csak bizalmas körben van helye, vagy pedig olyan alkalommal, ha valamely nő iránt különös tiszteletet akarunk tanusitani; egy fiatal leány, ha igen idős, — tisztességes hölgynek kezet csókol, igen ildomosán cselekszik. Itt megjegyezzük, hogy fiatal ember fiatal leánynak soha nem csókolhat kezet, idősebb asszonynak tisztelete jeleül azonban mindig ; ha — — az udvarló kezet csókol a lánykának, a lányka tudni fogja mire értelmezze. A bókokra visszatérve látogatás után egy kis távolságra vissza vonulva b u c s u vagyis elmenési bókkal ajánljuk magunkat. Ha a bucsubókot egyes egyénnel szemben csináljuk, ez esetben a b a 11 á b a 1 kissé hátra lépünk, s a jobblábat csendesen a balláb mellé (sarok sarkot érve) vonjuk s csak azután hajtjuk meg felső testünket; azonban, ha társaságtól veszünk bucsut, az esetben nem hátrafelé, hanem kissé oldalt, a körülményekhez képest jobbra vagy balra lépve hajtjuk meg magunkat és pedig oly modorban, mint ezt fenntebb a bejö-vési társasági bóknál emiitettük t. i. a testtörzs oldalhajlása mellett egy körültekintő mozdulattal. Megjegyezzük, hogy ha nagy társaság van jelen, a bókkal kevésbé az elmenésnél szertar-tásoskodni, fölösleges nehogy elmenésünkkel feltűnést keltve zavarólag hassunk a társaságra; azért minden zaj nélkül vonatott hajlangásokkal közeledjünk az ajtó felé anélkül azonban, hogy háttal fordulnánk. Különös figyelmet kell fordítani elmenés alkalmával a ki menés re is, mely ha ügyetlenül történik, — azonnal figyelmet kelt — az — — illúzió rovására. A kimenésnél különösen ügyelni kell az elfordulás- és az ajtóbetevés műveletére is, mert ebben sok fekszik. Ugyanis, — ha az ajtó befelé balra nyilik, ekkor a helyes ildom és a szabatosság tekintetéből jobbra kell kimenni, és a kilincset a jobbkézzel megnyomni és ugyanazzal be is csukni az ajtót; ellenben ha az ajtó befelé jobbra nyilik, akkor ellenkezőleg kell tenni sat. Ha ön lakásunkon látogatót fogadunk, ez esetben a jövő egyéniségnek elfogadási bókot csinálunk, mely a jobblábbal kissé előre lépve — mialatt a ballábat csendesen a jobbhoz vonjuk — történik, természetesen illő meghajlás mellett. Az ü 1 ő b ó k — mint emiitettük — bizalmas társaságba való, s inkább csak a nők által alkalmazható. E bókot különben egy már ülő társaság használhatja belépő házi baráttal szemben, vagy kevésbé magasrangu egyéniség belépténél; a körülményekhez képest azonban ülőbókot használunk egy nálunknál alsóbb rangú egyén látogatása alkalmával is, valamint akkor is, ha valaki hizelgőleg szóll hozzánk, vagy valamely tárgyat nyújt át. Az ülőbók nem áll egyébből, mint a főnek a felsőtesttel történendő következetes — mér- — — sékelt meghajtásából — minden egyéb tagmozdulat mellőzésével. A találkozási, vagyis u t c z a i bók szintén mérsékelt meghajlással történik, mialatt a jobb vagy balláb alig észrevehetőleg kissé előre csúsztatandó. Hogy az utczai bók a férfiak részéről kalapleemeléssel jár, ezt már említeni is felesleges. Az utczán csak olyan ismerősökkel állunk meg, kikkel barátságos viszonyban vagyunk, különben elhaladunk. Hogy ismeretlen egyéneknek egyáltalában nem szokás köszönni, ezt mindenki tudni fogja ; itt megjegyezzük, hogy sem nyilvános helyen, sem utczán nem illő ismerősöket megszóllitani vagy megállítani, ha azok ismeretlen társaságban vannak, hanem, — be kell érni az egyszerű köszöntéssel. A mi a nők köszönési módját illeti, ez a .férfiakétól lényegében nem különbözik, mert mai napság a formákhoz kötött „compliment" már divatját multa.*) A jól nevelt nő egyetlen köszönési módja a fő és a felső test mérsékelt meghajtásából áll, melyet nyájas arczkifejezéssel kisér. Vannak hölgyek, kik férfiaknak — kivált az utczán egy alig észrevehető fejbólintással köszönnek; ez nem helyes, sőt igen csúnya és *) A formákhoz kötött köszönési mód mai napság csak a növendékektől kiváptatik meg, még pedig szigorúan. — elidegenítő eljárás, valamint némely hölgynek azon kihívó modorú köszöntése sem épen ildomos, melyet nevető arczczal és affectáló fejintegetéssel tesz. Mielőtt czikkünket bezárnók, helyen valónak látjuk még a következőket megjegyezni: Ha férfi az utczán nőt kisér, mindig a nőnek engedje át a járó falfelőli részét, — legyen az jobbról vagy balról, általában házak mellett menve, ne tekintse a férfiú szabálynak, hogy a nőnek okvetlenül jobbfelől kell lépdelni. Hogy hölgyet csak az esetben szabad karunkon vezetni, ha vele bizalmas lábon állunk, ezt minden művelt egyén tudni fogja, valamint azt is, hogy csak bizalmas viszony, vagy rokonsági kötelék adhat jogot egy nő kisérheté-sére, ellenkező esetben nagy ügyetlenség — vagy szemtelen tett volna. Fiatal leányhoz az utczán férfi soha nem csatlakozhatik, még akkor sem, ha az cseléd által kisértetik. Ha hölgyekkel sétálunk és ismerősökkel találkozunk, az esetben csak azoknak köszönünk, kik tőlünk a tisztelet kifejezését minden körülmény közt megkövetelhetik;*) ide értendők a *) Néma — fejbólintó köszöntéssel azonban mindenki irányában élhetünk. — — nők is; azonban megállni és beszédbe ereszkedni nagyon illetlen cselekedet volna, az meg éppen nagy neveletlenségről tanúskodnék, ha a kíséretünkben levő hölgygyei czipeltetnénk valami tárgyat. A bók mondásra vonatkozólag csak annyit mondunk, hogy a bóknak mindig az illető személylyel összhangzatban kell állni, mert különben könnyen sértésnek veheti. Okos,- nevelt férfi sohasem fog minden apropos nélküli, leplezetben bókkal előállni; általában a bóknak elfátyolozottnak s valami szellemdús megjegyzés alatt rejlőnek kell lenni; a szellemes udvarló mindig tudni fogja, — hogy kell a „szöget fején találni," s hogy kelljen a szellemes mellett ahizelgőleg szépet olyanképpen kimondani, hogy az csak „alattomban értetődjék." III. A nyilvános mulatságok. — A nyilvános bálról. — A nyilvános bál szervezése. ■— A rendezők és a háziasszonykötelessége. — A zártkörű táncz-vigalmak (koszorúcskák) szervezése. — A tánczvigalmi rendről. — Idegenek részvételéről a tánczvigalomban. — Figyelmeztetés a tánczrendezők (v. elő-tánczosok)-hoz, a kör (Rondedanse) és társastánczok (Contredanse; Cotillon sat.) mikénti rendezéséhez. — A piknikről. — A nyári'' tánczvigalmakról. A nyilvános mulatságok képezik legfőként a társas összejövetelek legünnepeltebb és egyszersmind a legkedveltebb nemét, hol a mulatság mellett, a kedélyes szellemi szórakozásra is tág alkalom nyilik a kevésbé szertartásos társalgás utján; s a mellett, hogy a táncz szabályos mozgásokhoz kötött lejtése, a test idegrendszerére nézve jótékony, erősitő hatással van, e mellett még mulattatólag hat a kedélyre, s a sziv érzeményét fölviditva, kedves örömekkel tölti meg, melyet csak hatványoznak a könnyed és fűszeres társalgás aprólékos s kedves szellem-szikrái. A nyilvános mulatságok többfélék, legszo-kottabb nemei: a nyilvános bálok, zártkörű koszorúcskák, álarczos bálok, jelmez-bálok és piknikek sat. A nyilvánosbál a társas mulatságok valamennyi neme közt a legfényesebb, legszer-tartásosabb, de nem mindig a legkedélyesebb vigalom. Előkészületei szakavatott egyének ösz-hangzatos együttműködését és önfeláldozó tevékenységét igénylik, mert rendkivüli ügygyel-baj-jal járnak, sőt nem ritkán kikerülhetlen kellemetlenségekkel is. Tánczkedvelők könyve. 2 b. — — Fényes, nyilvános bál szervezése czélbavé-telénél, mindenekelőtt a rendezőség válasz-tatik meg, mely áll: elnökből, másod-elnökből, pénztárnokból és választmányi tagokból. Ha a rendezőség szervezkedett, legelőször is a lady patronesse v. patronessek) választását ejtik meg, és annak megnyerését, — illetve beleegy-gyezését eszközlik ki; ha az meg van, a rendezőség a bálát — helyiség megnevezésével együtt a hol az tartatik — egyetemben a hónap hányadika és napjának kitételével, továbbá a háziasz-szony nevét a választmányi tagokéval együtt — az újságban hirdeti. A választmány kötelessége a meghívók nyo-matása és szétküldése, továbbá az egyes előkelő családok személyes meghívása — az erre válal-kozó választmányi tagok által, kik kettőnkint kocsin teszik látogatásukat; a választmány kötelessége még a terem megválasztása, a bál mikortar-tása napjának meghatározása, a jegyek készíttetése, a terem díszítése, a tánczrendek, — cotil-lon-jelvények és virágok megrendelése, a jó zenéről való gondoskodás. A rendezők kötelessége legfőként a szakadatlan figyelmen sarkallik. Előzőleg különösen aháziasszony és leányai irányában — 51 — fejtenek ki legnagyobb figyelmet, elhalmozván őket a megkülönböztető tisztelet minden nemeivel. A háziasszony és leányai a terembeléptük alkalmával a lehető legszebb virágbokrétákkal fogadtatnak a rendezők által, és helyeikhez vezettetnek; a táncz ugyancsak a rendezők által, ahá-ziasszonynyal és leányaival kezdetik el először, általában első sorban a házi asszony és leányai vannak hivatva, a rendezők részéről tanúsítandó kitüntetés és a megkülönböztetés igényelhetésére. A rendezők teendőihez tartozik még a kívánt bemutatások eszközlése, valamint azon lovagias kötelesség is, hogy a kevés ismeretséggel biró uraknak, azok egyenes felkérése folytán, tán-ezosnőt szereznek, az illetőt valamely éppen nem tánezoló s társadalmilag össze illő hölgyhöz vezetvén. — A rendezők figyelmének arra is ki kell terjedni, hogy minden jelenlevő hölgy tánczoljon, legyen bár a bál bármily látogatott is; azonban, miután minden hölgyet egyenlő mértékben nem tehetnek ünnepeltté, tehát csak azon legyenek, hogy egy tánezosnő se hanyagoltassék el sértőleg. A rendezők, — hogy mindenki által fölis-merhetők legyenek — jelvényt (kokárdát v. bokrétát) viselnek. 2* — — A háziasszonynak is meg van az ő kiszabott működési köre; legfőbb kötelme az előzékeny nyájasság — mindenki iránt s a leereszkedő szi-vélyes modor, sokszor az önmegtagadás is, általában szem előtt kell tartania, hogy azon kötelesség, melyet mint háziasszony a bálban teljesiteni tartozik, a bálon kivül nem von maga után semmiféle utólagos kötelezettségeket; előzékeny nyájassággal fogadja tehát azokat, kik bemutatják magukat, sőt esetleg még az olyanokat is, kik rangban alatta állnak, vagy nem tartoznak azon társadalmi osztályhoz, melyben ő forog. Az úgynevezett zártkörű tánczvigálmák és koszorúcskák rendezése sokkal kevesebb bajjal jár, — mint a nyilvános báloké. Ha egy zártkörű társaság határozott számú rendezősége tánczvigalmat akar rendezni: az a hozott szabályok szerint történik, és kevés akadály jő közbe; ha azonban oly tánczvigalmat akar szervezni, mely résztvevők felszóllitása vagy választása mellett történik, ez esetben már több akadály merül fel, még pedig a résztvevőkre, napra és hélyiségre vonatkozólag, a hol a tánczvigalmat rendezik. Ha egy vagy több fiatal ember aláirás utján akar szervezni tánczvigalmat, ehez csak azon esetben fogjanak, ha széleskörű személyes ismeret- — — séggel birnak az uri- és női körökben, mert e nélkül vállalatuk könnyen dugába dőlhet. Mindenekelőtt tájékozást kell a felől szerezniük, nincs-e ugyan azon időben estély, zártkörű vagy nyilvános tánczvigalom tervezve? S nehogy vigalmuk háborító vagy sértő szinben tűnjék fel: tudják meg a rendezendő tánczvi-galmak napját, hogy azután tánczvigalmuknak napot határozhassanak. Ezek után gondoskodjanak alkalmas helyiségről, — a vigalom megtartásához és jó zenéről. Végezzék el egymás közt, hogy meddig tartson a tánczvigalom, s váljon közös asztalnál esznek-e? vagy étlap után? Ha a vállalkozók nem viselik az egész költséget, járulhatnak hozzá a jelenlevő tán-czos urak is, még pedig tánczvigalom előtt elő (alá) irás — vagy azután utánirás utján. Mindenesetre szükséges azonban a körivek ké-szitése — levél irályban tartva — a szülékhez, melyben szigorúan legyen meghatározva az idő és hely, s váljon közös asztal lesz-e? vagy nem? — A szervezők legyenek azon alá-irva. Az iv másik oldalán legyen a választott úrnők s azok szülőinek névsora e három rovattal. — 1. A résztvevő aláirása. — 54 — 2. Részt vesz. 3. Nem vesz részt. A meghívandók nevei a. b. c. rendben legyenek, így nem sértenek meg vele senkit oly könnyen, mintha más módot használnának. Az urak és a tánczosok számára külön körív készitendó, hasonló az előbbenihez azzal a különbséggel, hogy megemlittetik benne még az is, mi módon fedeztetnek a tánczvigalmi költségek. Elősoroltak megtörténte után látogassák meg a vállalkozók azon családokat, melyekkel közelebbi ismeretségben vannak, hogy azokat a tánczvigalmakbani résztvevésre megnyerhessék; ha ez megtörtént, az aláírási iv hordatik szét. Ha a meghívások megtörténte után, a résztvevők száma meglehetősen nagyra növekszik, az aláirottak között az úgynevezett „be-, lépti-jegyek" küldetnek szét; megjegyzem azonban, ha aláirt résztvevők között kisebb a női — mint az uri rész, akkor azon hölgyeknek is küldjenek belépti-jegyeket, kik a meghívást csak részben utasították vissza. Tánczvigalom estéjén a terem még egyszer a legnagyobb figyelemmel megvizsgáltatik; a „táncz-rend" valamely szembetűnő helyre fel- — 55 — szegeztetik, tánczigazgató, előtánczos és rendezők választatnak. A tánczvigalom estélyén a válalkozók elsők legyenek a helyszínén s a tagokat az ajtónál a terem belsejében ünnepi öltönyben, kalapjukat balkarjuk alatt tartva fogadják. Mi-helyest a kezdésre meghatározott óra üt, a ''ánczigazgató megkezdeti a tánczvigalmat az előtánczos által; s ha a vállalkozók is, — kik nost a teremben vannak — tánczolni akarnak, tehetik, de ne mulaszszák el a még jöhető családokra ügyelni, s azoknak bókokat mondani. Felesleges mondanom, hogy a finom, előkelő tánczvigalom 2 vagy legfeljebb 3 órakor éjfélután végződik,*) Ha nősült — éltesebb urak rendezik a vigalniat „családi tánczvigalom" — név alatt, ez esetben csak egy körív szükségeltetik, mivel a költséggel mindenki egyformán van terhelve. Társaskörök, tánczkoszoruk, ugyanezen előkészületi formával birnak, csakhogy 12 órakor végződnek. *) Nézetem szerint, a legnagyobb és legelegánsabb tánczmulatságtól kezdve — le a legkisebb polgári táncz-vigalomig — ugy számítva, ha 8 órakor kezdődik, — mindeniknek legfeljebb 3 órakor kellene végződni, hogy a tán-czosok fáradalmaikat némileg is kipihenhetnék. — 56 — A tánczvigalmi rendről illetőleg, helyén valónak látok itt néhány megjegyzést tenni. Azon urak, kik előtánczosok óhajtanak lenni, ebbeli szándékukat már pár nappal a tánczvigalom előtt jelentsék be a társulat elnökénél vagy a tánczvigalmi igazgatónál. Minden tánczos szigorú kötelességének tekintse a kitűzött rendszabályokhoz való alkalmazkodást, és magát az előtánczosra bizvs várja be, a „tánczrendben" következő táncz zene általi értesítését az előlépesre és felállásra. Általában az előtánczos rendezéséhez minden tekintetben szigorúan kell alkalmazkodni, ellenkező esetben könnyen zavar történhetne. Előjöhető félreértések külön eső termekben ragy helyiségekben hozassanak fel, és lehetőleg csendben végeztessenek el, hogy a közönség tudomására ne jusson. Az előtánczos szigorúan ügyeljen arra, hogy a körtánczoknál (Rondedanse) egyik pár a másiknak elébe ne tánczoljon, egyáltalában, hogy a tánczolók a sort át ne lépjék; arra is gondoljon és lehetőleg megakadályozni igyekezzék, nehogy valamennyi pár egyszerre tánczoljon, erre nézve megjegyzem, elég ha 4—5 legfeljebb 7—8 pár lejt egyszerre; természe- tesen a táncz után hátra csatlakoznak, bevárandó, mig a sor újra rájok kerül; azonban a sorban álló párak kétszernél többször nem tánczolhatják körül a termet. Az előtánczos soha se engedje, hogy egy körtáncz tovább tartson 15 egész 30 percznél, tudni illik a résztvevők kisebb, vagy nagyobb számához képest számítandó arányban, s minden két táncz közt engedjen 10—\2 percznyi szünetet. Hogy külön osztályzatokat tánczolhatni kizárólag csak a tánczigazgató vagy az előtánczos engedélyétől függ, valamint a zene-üteny meghatározása is, ez magától értetődik. Ha valaki zártkörű társaságban óhajt résztvenni, ez csak azon esetben lehető, ha részvényes taggal ismerős, a ki által bejelentetheti, — vagy bemutathatja magát, ellenkező esetben személyesen látogassa meg az elnökség-, vagy igazgatóságot, mutassa be náluk magát, s elmondván nevét és állását, kérje fel őket, hogy a tervben levő tánczvigalomban mint tagnak engedtessék meg résztvehetni. Ha állását illetőleg — kifogás alá nem jöhet, s ennek folytán alkalmas arra, hogy a tánczvigalomban részt vehessen, kívánsága minden esetre — 58 — teljesíttetni fog, és a belépti-jegy kézhezszolgál-tatásáról biztosíttatik. Azonban, kisebb helyeken az ilynemű bemutatások egészen feleslegesek, egyszerűen csak a társulat tagjait kérje fel, hogy közibök mint tag vétessék be. Ha a tánczvigalomban megjelenik, előzőleg is az igazgatóság, — vagy rendezőséget üdvözölje, s intézzen szívélyes szót hozzájuk, értésükre adván, mennyire lekötelezettnek érzi magát irányukban, az irányába tanúsított szívességükért. — Elkezdődvén a vigalom, alkalmazkodjék szorosan a tánczvigalmi rendhez, különösen ha idegen, mert az idegenek mindig legjobban vétetnek szemügyre — és szigoruab-ban ítéltetnek meg, mint a helybeliek. A táncznál csak olyan nőt válaszszon, a kivel ismerős, mert személyes ismeretség és bemutatás nélkül, — tánczrai felkérése igen könnyen visszautasittathatik; inkább — ha nem bir a hölgyek közt ismeretséggel, kérje fel az igazgatóság valamelyik tagját, hogy a jelenlevő hölgyek néhányának mutassa be. A tánczvigalom utáni napon látogassa meg az igazgatóságot — részvényes tag bevezetése mellett — és fejezze ki köszönetét szives ba- — 59 — rátságukért. — Ha azokat otthon nem találná, elégséges névjegyének otthagyása is. Az előtánczosok —illetve a t á n c z-rendezők figyelmébe még a következőket ajánlom. A körvonat tánczokhozi (Ronde-danse) felállás, a terem oldalain — körben történik, pár pár után csatlakozva. Csak annyi pár állhat fel, mennyi a termet kényelmes egymásutánban körülfoghatja. Ha látja az előtán-czos, hogy sokkal több pár áll fel, mintsem a terem nagyságához képest ez — a tánczbani szabad mozgás és kényelem lehetőségét tekintetbe véve czélszerü volna, folyamodjék a következő rendtartáshoz: A párok egy részét, illetve annyi párt, a hány nem akadályozza, hogy sorban állva, a sor elején és végén is tánczolhassanak, állítsa fel a terem közepén, egyenes vonalban, párt pár után. Ha netán még a terem elfoglalt hosszúsági vonala daczára is maradnának fenn párok, akkor ezek — mint közönségesen szokás — a teremben félre álljanak és a se-gédelőtánczos engedje azokat a középen állókkal egyformán tánczolni; azután lépjenek megint hátra. Ha két sor van a terem középhosszusá-gában felállítva, az előtánczos mindkét sorból — GO — az egymásután következő — elől álló párokat engedje tánczolni, s azok ismét egymás háta mögé sorakozzanak. Ily módon, vagyis a megtelt termek középrészének ügyes felhasználásával lehetséges csak az oldalakat szabaddá tenni a tánczra. Az előtánczos vagy tánczrendező külön osztályzatokat lejteni semmi áron ne engedjen, mert ez által a rend könnyen megzavartatnék. Az előtánczosnak még a következőt ajánlom figyelmébe: A tánczvigalom megkezdésére,*) mindig a magasabb rangú éltesebb urak közül kérjen fel valakit. Mihelyest a megtisztelt ur a tánczot kezdeni akarja, a társaság néhány zeneüteny által értesíttetik, — hogy a tánczvigalom kezdetét veszi. Az összes számú résztvevők, az urak kalapjukkal balkarjuk alatt, a megtisztelt ur a tánczosok élén, az előtánczos mint második pár a sorban, pár pár után lépnek elő — illetve állnak fel. — Az előtánczos intésére a zene elkezdetik. Mihelyest a megtisztelt ur tánczos-néját helyére vezeti, a táncz bevégzettnek tekintendő s mindnyájan helyre vezetik tánczos- *) A „tánczrend" minden magyar tánczvigalomban lassú és friss csárdással kezdődjék és végződjék. — 61 — nőj őket. Az előtánczos a társaság nevében köszönetet nyilvánít a megtisztelt urnák. A flizértáncz (Cotillon) rendezésénél, a következők veendők figyelembe: Az előtánczos üssön fel magának a „táncz-rend" mellé egy kis darab papirost, melyen a füzértánczban rendezendő alakok (osztályzatok v. figurák) [Figuration] legyenek röviden és egymásbafolyólag nevezetesen a mi a felállásokat és választásokat illeti — feljegyezve. Ha kiosztásra is nyomatnak tánczrendek, igen ajánlható, hogy jegyeztesse fel rá az előtánczos a tervezett osztályzatokat. A füzértánczban résztvenni akarók, — körben helyezkednek el a terem négy oldalán Az esetben, ha a társaság nagy, az előtánczos két részre osztja azt. Ha a társaság két részre osztatott, az előtánczosnak segéd elő-tánczost v. rendezőt kell választania, s azt a másik fél baloldalára helyezi szemközt magával; az előtánczos helye az elsőfél baloldalán van — szemközt a zenekarral. Mindkét előtánczos 1 ső számmal bir, s a jobboldalukon levő párok 1. 2. 3. 4. sat. számmal birnak; megjegyzem, hogy minden félen egyenlő számú pároknak kell lenni .Az alakzatokban (Figuration) rendben követik egymást. Ugyanis, — 62 —. ha az elótánczos az ő feléből 2 párt kér fel, a második előtánczos is ugyan azt teszi, még pedig ugyanazon egy számú párokkal. A füzértáncz alakzatainak minél változatosabbnak kell lenni ; a tánczot illetőleg is — minden körtáncz (Rondedanse) forduljon elő benne. Az előtánczos ügyeljen, hogy a zenészek mérsékelt ütenyt tartsanak, s adja értésükre, hogy csak az ő intésére kezdjék és hagyják el a zenét. Ha csak egy zenekar játszik a vigalomban, engedjen annak minden alakzat (figura) 5—8 percznyi nyugvó időt, különben a zenészek tökéletesen kimerülnek, s ennek következtében a zene rossz fog lenni. A franczia-négyes v. kontratáncz (Quadrille Française; Contredanse) rendezésénél a következők veendők figyelembe: Csak annyi pár álljon föl, mennyi a szabad mozgás lehetőségét nem akadályozza; kisebb termekben 11—14 pár, nagy termekben legfeljebb 30 pár. Ha a párok száma a 14—30-nál jóval több, az előtánczos a szükséghez vagy a körülményekhez képest, — külön osztályt (Colonne) vagy osztályokat is állithat — külön-külön segéd-előtánczosokkal. Megjegyzem, ha egy osztályban 12—14 párnál több tánczol, ez esetben a figurák ren- dezésénél és azok kivitelében a legnagyobb föltaláló- és áttekintő képességet kell kifejteni, máskülönben könnyen „ összemegy" a négyes, nagy boszuságára az előtánczosnak és a tán-czoló közönségnek. Különben a mi a négyes összemenését illeti, ez a boszantó körülmény még egészen correkt rendezés mellett is gyakran megesik; ilyenkor persze a szegény rendezőt állítják bűnbakul, a nélkül, hogy tekintetbe vennék az illető duzzogok, hogy olyanok is állhattak a sorban, kik tánczolni soha nem tanultak, — és négyest soha nem is láttak, *) csak hirét hallották mint az egyszeri czigány a szar-vashusnak. Persze, az ilyen tánczolók aztán csinálnak czifrábbnál-czifrább galibát, rohannak hanyatt-homlok, hogy szinte kedve volna az embernek meggállitásukra „ne te ne"-t kiáltani. Bizony nem tudja az ember hirtelenében bámuljon-e, nevessen-e, vagy csudálkozzék-e azon arczátlanságon, melylyel bizonyos egyének elég merészek állást foglalni a négyes eltánczolására ? holott tulaj donképen azt sem tudják micsoda fán terem az valóban, ez a ne-veletlenségnek, sőt a szemtelenkedésnek netovábbja. Nem gondolják-e meg az illetők ? hogy *) Hogy ez igy igaz, akárhányszor volt alkalmam tapasztalni és meggyőződni felőle. — 64 — a négyes — általában a táncz nem olyas féle valami — mint a verklizés, melyet csak csavarni kell, — s azonnal mindjárt jól megy. (?) Nem ajánlhatom tehát eléggé figyelmébe mindenkinek, hogy csak az esetben álljon fel a coloneba, ha teljesen tisztába van a négyessel, mert különben lábatlankodásával nem csakhogy zavarólag, — de boszantólag is hat a társaságra, és méltán illettetik megrovással. Általában ne tekintsék ugy a négyest, mint az egyszerű rosszjátékosok a billiard játékot, melynél véleményük szerint a golyóknak arra felé kell menni, — „merre az Isten vezérli" őket. A négyesnél, — ép ugy mint a füzértáncz-nál — az előtánczos 1-ső számmal bir; azon sorban, melynek élén állást foglal, a párok következetes, vagyis egymás után következő számokkal birnak, úgymint: 1. (az előtánczos) 2. 3. 4. sat; a számozás körben értendő; e szerint tehát az előtánczos vis a visja képezi az utolsó, — vagyis ha 30 pár ál fenn, — épen a 30-ik számot. Az előtánczos ha nem tánczol: szemben a zenekarral foglal helyet, ha tánczol, a colonenak azon élén foglaljon állást, mely a zenekarhoz legközelebb esik. — 65 — Tanácsosabb azonban, ha a négyesnél — ugy szintén a füzértáncznál is az előtánczos nem áll sorba, mert tánczközben sokkal bajosabb az alakzatok (Figuration) kihozása, másrészről a rendre s a tánczolók összetartására sem ügyelhet fel eléggé a szabatosság tekintetéből —r kellőképpen. Csak ismeretes alakzatot rendezzen. Ha kevésbé ismeretes — vagy éppen uj alakzatot akar kihozni, a siker biztosithatása tekintetéből jólteszi, ha az alakzat menetéről rövid és világos magyarázatot ad, sőt a körülményekhez képest minden egyes párral is külön megmagyarázza mit kell tenni. A „Finale"-t nem kell negyedórákig for-cirozni, mert ez, — amellett, hogy a zenészeket halálra fárasztja, még a közönségre nézve is untatólag hat még a legügyesebb rendezés mellett is. Az előtánczos a „L''Eté,"-sa „La Poule"-nál mindég azon oldalon nevezze ki először a kezdő tánczosnők felekezetét, melyen ő, — esetleg a „lady patronesse" tánczol, valamint a „La Trenis" és a „La Pastaurelle"-nél is a kezdő párokat; azt pedig soha — semmi szin alatt meg ne engedje, sőt előre tiltakozzék el- Tánczkedvelők könyve. 3 — 66 — lene, hogy a „La Pasturelletí-nál a „La dame seule"-el kalamajkóztassék, *) ez ellen már csak a rend fentartása érdekében is komolyan és meggondolt szavakban nyilatkozzék. Ujabb időben divatba jött, a Contredanse 6-ik részét (Finale) minél kevesebb alakzattal (Figuration) rendezni; azért tehát erre az clö-tánczosok és tánczrendezők figyelmét különösen felhívom. Egyébiránt — miután a divat változó, tessék mindenkinek a korhoz és a legújabb divathoz alkalmazkodni. A tánczokra vonatkozólag megjegyzem, hogy a jelenlegi divat szerint a körtánczok (Rondedanse) csak kényelmesen — minden ug-rálás nélkül — lejtetnek; a kontratáncz is csak ugy könnyedén elsétáltatik; a Polka-Ma-zurkánál pedig azt a bizonyos „határozó" lépést (dos-á-dos) egészen elhagyják. *) Váljon mit szólnánk mi magyarok, ha például valakinek eszébe jutna szép nemzeti tánczunk a lassú és csárdás közé, — kávéőrlőként keringő v a 1 z e r t vegyíteni ? bizonyosan nem nyerne dicsérő szavakat tőlüuk. Tehát mi joggal rontjuk és paródiázzuk mi a nemes frankok nemzeti tán-czát esetlen polkázással. Különben ezen ostoba parodizáló műveletet tapasztalatim szerint a sok Kupcihér-kaptafa vagy szabóasztal mellől megugrott kontár táncztanitók, — vagy „művészek" (sic) — legtőbbnyire zsidólegények alakjában, terjesztek el — különösen az iparos osztálynál. — 67 — Fényes bálokra nézve még egy megjegyzést. Fényes, — elegáns bál minden k ö-rülményekköztPolonaise (lengyeltáncz)-czal kezdendő; ezen táncz menete- és alakzatairól (Figuration) bővebben: lásd a „Seiró rész "-ben. Ezek után folytatjuk rövid áttekintésünket, — a nyilvános mulatságokról illetőleg. A batyu-bál (piknik) hazánkban a legelegánsabb mulatság, s miután egyes társaságok -— vagy körök által rendeztetik, rendesen csak közeli ismerősök találkozásának, — és mulatságának szinhelye; a minden esetre megbe-csülhetlen előny. A piknik szervezése részvények utján történik, t. i. egy uri társaság össze áll, s megszabja a részvények árát. Minél magasabb a részvények ára, a mulatság sikere és fénye annál inkább biztosíttatik, miután a pikniknél mindenről a részvényes urak gondoskodnak; előállítják a zenét, cotillon jegyeket, virágokat, s a lehetőleg gazdag soupert. De nemcsak a bál szükségleteiről, — hanem a hölgyeket illetve — még ajándékokról is gondoskodnak, legalább is pompás virágbokrétákkal lepvén meg őket. 5* — 68 — A pikniknél fő suly fektetendő a bőkezűségre, ugy a fényes világításban, mint a virágbokréták, — kotillon jegyek, — főleg pedig az étkek választékos és gazdag előállítása tekintetében. Megjegyzem, hogy nem csak uri, de hölgy társaság is rendezhet pikniket, ugyancsak részvények utján. A hölgy piknik az urakétól semmiben sem különbözik, de természetesen abban mégis, hogy az urak mint vendégek vesznek részt. Az urak által rendezett batyu-bálnál, nyomtatott meghívók szükségesek, melyeket a rendezők sajátkezüleg szolgáltatnak kézhez. A rendezőknek — mint háziuraknak a legnagyobb figyelmet kell kifejteni, s a hölgyeket már az ajtónál fogadják, helyeikhez vezetik, s lehetőleg igyekeznek azok mulattatásán; a vigalom végével — az illem ugy hozza magával, hogy az úrhölgyeket (garde de dames) egészen a kocsihoz kisérjék. A nyári tánczvigalom, ha urak által részvények utján rendeztetik: lényegében a bálhoz, vagy batyubálhoz hasonlít, utóbbi esetben a hölgyek semmit sem fizetnek; első esetben azonban az urakkal egyetemlege- — 69 — sen járulnak a költségekhez, t. i. megváltják jegyeiket és megfizetik a soupert. A nyári tánczvigalom mindkét esetben a téli tánczmulatságokhoz hasonlit, persze a helyiség kivételével, melyben tartatik. A rendezőket — illetve az előtánczosokat erdeklőleg, egyéb utásitásitást nem látok szükségesnek; mindenben a fennt elmondottakhoz ragaszkodjanak. IV. A táncználi illemszabályok. — Általános szabályok a tánoznál a férfiakat illetőleg. — Kiállás szabályai. — Hölgy a tánczvigalomban. — Általános szabályok a táncznál a hölgyeket illetőleg sat. Előbbi fejezetünkben leginkább a nyilvános mulatságok — úgymint a bálák, tánczvi-galmak sat. szervezését illető szabályok ismertetésével foglalkoztunk, és a tánczrendezők — illetve előtánczosok részére szolgáltunk utasításokkal — gyakorlati tapasztalataink alapján ; jelen czikkünket azonban a táncználi i 1-lem-szabályok tárgyalására szenteljük. Először is szóljunk az általános szabályokról. A férfi a tánczvigalomra mindig a kor és a divat igényeinek megfelelőleg öltözködik. A terembelépésnél keztyüit felhúzza, s le sem veti a vigalom végeztéig, — vagy addig, mig ott jelen van. A terembe lépésnél claqueját kézben \agy balkarja alatt tartja s még táncz közben sem hagyja el magától. A föveg táncz közben a balkézzel tartatik. Nyilvános mulatságban sem czivil, sem tiszt sarkantyúval nem jelenhet meg, valamint kardosan sem tánczolhat. A férfinak tánczvigalomban kiválóan testtartására kell különös figyelmet fordítani. Sohase engedjen meg magának oly mozdulatot 74 — vagy állást, mely félremagyarázható volna, vagy mely tolakodás, vagy vakmerőségre czélozna. Ugy szintén minden kétértelmű tekintetet is szigorúan kerülni kell, mert ez nem csak az illető személyre, hanem az egész társaságra nézve is sértő, de nem csak, e mellett még igen illetlen tett. A táncznál ügyességet, illedelmet és kellemet kell kifejteni testünk minden mozdulatában és tartásában, általában szem előtt kell tartani, hogy a táncz-terem a „szerelem temploma," hol az ildomos — megnyerő modor és testtartás azonnal feltűnik s rokonszenvet kelt, kedvessé és szeretetre méltóvá tevén a férfit, a bomfordi parlagiasság pedig elriasztólag hat. Vannak példák, hogy gyenge szellemi képességű fiatal emberek szerencséjüket csupán ügyességük, kellemes modoruk és tánezuknak köszönhetik. Soha, semmi szin alatt ne törekedjék a férfi ismeretlen körökbe tolakodni, inkább ha ránézve kellemes volna az ismeretség, mutattassa be magát; a bemutatás különösen — sőt elkerülhetlenül szükséges akkor, ha oly hölgygyei akarunk tánczolni, kit nem ismerünk, mert jól nevelt — jó társasághoz tartozó egyén soha — semmi szin alatt nem szólit tánezra oly hölgyet, kit nem ismer, azért a ki ezen hibát elköveti az vagy járatlan a társas élet tör- vényeiben, vagy nagy paraszt — s a szó betűszerinti értelmében tiszteletlen, — illedel-metlen darócz fráter. Tudni kell, hogy társas tánczoknál a tán-czosnőnek nemcsak tánczosát, de ellenfelét (vis a vis) is ismerni kell, azért tehát ha az ellenfél tánczosnők ismeretlenek egymás előtt, annak rendje és módja szerint kölcsönösen be-mutatandók egymásnak; magától értetődik, hogy a tánczosok is e szerint járnak el, ha a. vis a vis tánczosnővel ismerős viszonyban nem állnak. A bemutatásnál a férfi lehetőleg kerülje a feszes viseletet, s mindig a sima udvariasság keretében mozogjon; kevésbé jártas egyéneket pedig éppen figyelmeztetnem kell, nehogy uj hölgy ismerőssel szemben olyas íélét negélyez-zenek, mely jellegileg a bizalmaskodás — vagy éppen a confidentia színezetét viselné önmagán, mert az ilyen fellépés a müveit hölgy önérzetére igen sértő hatással van. Itt megjegyezzük, hogy a hosszú — ün-nepies szólamok egészen divatjokat multák, kivált a hölgy tánczrakérésénél, ha tehát egy hölgygyei tánczolni kívánunk, felkérésünket rövid szavakban — de mindamellett szerény tartózkodással és a legnagyobb illemmel intézzük az illetőhöz: A férfi, ki valamely tánczra egy hölgyet lefoglalt, az értesítő zene első nyolcz ütenyé-nek hangjaira azonnal hozzá siet, illedelmesen meghajtja magát és karját nyújtja. Nagy illetlenséget — sőt neveletlenséget követ el az, ki tánczosnőjével sokáig hagy magára várakoztatni, vagy feledékenységből vagy egyéb más indokból két tánczosnővel is foglalkozik ugyanazonegy tánczra; viszont a tánczosnő is az ildom és udvariasság rovására cselekszik, ha egy társastánczra mással is foglalkozik. Ha ezt a hibát elkövette, igyekezzék azt minden módon jóvá tenni, hivassa az illető tánczost (a kivel másodszor foglalkozott) magához, s kérjen bocsánatot tőle feledékenységeért, s igérje meg, hogy következő tánczot vele tánczolja, mert a méltányosság szempontjából az első tánczot csak azzal a tánczossal tánczolhatja, kivel először foglalkozott. A tánczos, ki két tánczosnővel foglalkozott, szintén azzal köteles tánczolni, kit először foglalt le, a másiktól pedig bocsánatot kérjen, és igyekezzék kiengesztelni. Megjegyzem azonban, hogy a tánczosok részéről elkövetett eme figyelmetlenség, oly annyira udvariatlan és neveletlen tett, melynek mentségére csak ritka esetben találhatni elfogadható indokolást. A tánczos csak az által teheti némileg jóvá hibáját, ha az illető hölgynek elfogadható tánczost kerít, ezt azonban máskülönben is szigorú kötelességének tartsa. Táncznál a következőket kell szem előtt tartani: A tánczosnő bármely tánczrai kiállásnál mindig a tánczosa jobbján foglal helyet. Némely táncznál előforduló átkarolás a tánczos részéről — kellemmel, — tartózkodással történjék, hogy e mozdulat által is il-lemes és szerény tisztelet fejeztessék ki. Nagy illetlenséget követne az el, ki tánczosnőjét magához szorítaná. Igyekezzék a tánczos mindenkor egyenes — de fesztelen tartást venni, s tánczosnőjét se igen közel, sem pedig igen távol ne tartsa magától. A kézfogásnak lágynak és gyengédnek kell lenni, s nem is annyira a kézzel, mint a hüvelyk és közép ujjal kell fogni a tánczosnő kezét, azonban gyorsabb körtánczoknál, péld. a keringőnél, a tánczosnő kezét a hüvelyk (mely alul van) és a többi — összevont — ujjak közé (melyek fölül vannak) fogjuk — az ujjak hegyénél fogva; sohasem szabad azonban az ujjaknak nagyobb szorítást engedni, mint a mennyi a tánczbani összetartáshoz elkerülhet- lenül szükséges. A mi a kartartást illeti, legyen az fesztelen, könnyed és minél természetesebb. Kerülni kell a kar merev kifeszitését is, mert könnyen meglökhetnénk valakit, de lefele se lóbáljuk, különösen ne tegyük csípőnkre vagy hátra a derekunkra, mely utóbbi kéztartás a legnevetségesebb, e mellett illetlen is, mert a tánczoló feleket ugy tünteti fel, mintha egymást un zsenirt: nyakon ölelnék. Némely tánczokban előforduló ugrásoknál a kellő mértéket fölül ne haladja a jókedv, s nem kell a tánczot egészen az agyonfáradásig forczirozni. Ugyanis, ha a termet kétszer körül tánczoltuk, az teljesen elég; nagy termeket elégséges egyszer is körül tánczolni, mert nincsen rosszabb szokás, mint a tánczot addig erőltetni, mig a tánczos és tánczosnő izzadságban förödve alig lihegnek, de nem csak, hanem még az egészségre nézve is felette ártalmas. Ha a táncznak vége, vagy körtánczoknál ha a tánczosnőnkkel helyre tánczoltunk: illedelmesen meghajtjuk magunkat, s megköszönjük a kegyet. Igen illetlenül venné ki azonban magát, ha tánczosnőnket a táncz végeztével egyszerűen csak a „faképnél" — hagynánk a terem közepén. Azért még egyszer hangsúlyozzuk, hogy amint vége a táncznak, a tánczos a tán- czosnőének azonnal karját nyújtja és visszavezeti helyére. Itt helyén lesz még egy figyelmeztetés: Ugyanis a társas és körtánczoknál mind a tánczosnőnk, — mind a társaság iránti tisztelet azt követeli, hogy sem magunk szórakozot-tak ne legyünk, se mások figyelmét annyira el ne foglaljuk, hogy a táncz rendjéről megfeledkezve, zavar okoztassék; mindamellett ha tár-sastánczot lejtünk, illő, hogy tánczosnőnkkel társalogjunk és azt mulattatni igyekezzünk. A hölgy ha bálba (tánczvigalomba) megy, szintén tartsa szem előtt, hogy a tánczterem a „szerelem temploma", s maga a bál nem egyéb mint leányvásár, hol ugyancsak szemreveszik a házasulandó fiatal emberek az áru-czikket (egész tisztelettel legyen mondva.) A hölgy magaviselete legyen mindenkor szerény, ildomos és müveit, de nemes büszkeséggel jellegében. Az olyan nő, ki jobbra balra kaczérko-dik, imponál ugyan némely bákó fiatal embernek, de bizon a többség figyelmét és bámulatát nemesebb értelemben nem kötheti le. "Vannak hölgyek, a kik éppen ellenkezőleg csak egyes egyéneket tüntetnek ki folytonosan, s ezek érdekében egyik másik tánczost — 80 — gyakran meg is kosarazzák. Ez azonban már csak saját érdekükben is igen helytelen tett, s gyakran a legnagyobb kellemetlenséget szüli. Általában éppen nem ártana, ha hölgyek is szem előtt tartanák azon udvariasságot, melyei a férfiakkal szemben tartoznak, ha már ők a férfiaktól általán véve mindig és minden körülmény között megkövetelik a lovagiasságot. A mely tánczos megkosaraztatott, mindig óvakodni fog az — az illető válogatós tán-czosnőt tánczra kérni, de nemcsak, hanem az. ilyen kosárosztogatás a többi tánczosokra nézve is elriasztólag hat, valamint egyes tánczosok kitüntetése is. Általában az avanceok éppen nincsenek vonzó hatással a komoly — gondolkozó'' férfiakra Ha a hölgy tánczra kéretik, feláll, és-karját tánczosa karjába fűzi, előzőleg azonban (még ülés közben) könnyed meghajlást csinál ha a táncznak vége van, és helyre vezettetett, nyájas fejbólintással bocsátja cl a tánczost. Hogy a tánczost a terem közepén hagyni igen illetlen tett, ezt mondanom sem kell, valamint minden hölgy tudni fogja azt is, hogy az olyan emberrel nem szokás tánczolni, a ki előtte ismeretlen — illetve nincs bemutatva. Az ilyen sajnálatra méltó tudatlan egyént azon- — 81 — ban a lehető legudvariasabban s nőhöz illő gyöngédséggel utasitsa vissza. • Hogy a bálban — s egyéb nyilvános mulatságban újonnan bemutatott tánczossal szemben a rögtöni bizalmaskodás és az esprit csillogtatása mennyire helytelen tett, ezt minden okos hölgy bizonyára fel tudja fogni. Általában a hölgynek a tánczvigalomban tartózkodó komoly, de mindamellett szerény és szives viseletet kell tanúsítani. Vannak hölgyek, kik csupán rosz szokásból ugyan, több tekintetben nem csak az illem, — de önmaguk ellen is vétenek; azonban anélkül, hogy erre reflektálni akarnék, csak a következőket ajánlom a tánczosnők figyelmébe: Mindennemű nyilvános mulatságban a leányok helye anyjok — vagy garde de dames-juk mellett van; anyjuk,vagy garde de damesjuk nélkül nem mehetnek a buffetbe,sem nem tartózkodhatnak egy más teremben; a tánczteremben sem sétálgathatnak egyedül, vagy a tánczossal, férfiakhoz pedig egyáltalában semmi szín alatt nem közeledhetnek. A táncznál a következőket kell szem előtt tartani: A test mindig egyenesen, fesztelenül — illetve a legtermészetesebben tartandó; a túlságos mozgékonyság negélyezése — főleg az Tánczkedvelők könyve. 3 C. — 82 -- affektáló modor — sohasem tesz kellemes benyomást. A körtánczoknál a kiállás a következő módon történik: A balkar a tánczos könyöke fölé helyeztetik •— oly formán, hogy a csuklótól kezdve könnyeden a tánczos karjától lefelé legyen; megengedhető azonban, hogy a tánczosnő kartartás közben ujjai hegyével tánczosa vállát érinthesse. A tánczosnő legyezőjét vagy zsebkendőjét tánczközben a balkézzel tartja. A kartartásnál — általában a testtartásnál — a merevséget és nehézkességet kerülni kell, általában oda kell törekedni, hogy a tánczosnő a tánczossal egy összhangzatos egészet képezzen, mert ennek hijával a táncz könnyű és csinos lejtése — nehézségekbe ütközik. Főleg figyelmeztetem a tánezosnőket, hogy a c z e-peltetéstől fölötte óvakodjanak, mert az olyan tánezosnők iránk, — kiknek ez szokásukban van, kivétel nélkül minden tánczos babonás félelmet tanusit. A czepeltetés onnan származik, ha a tánczosnő egészen a tánezosra veti magát (fejét vállára hajtván, a mi éppen nem ildomos), vagy ezzel éppen ellenkezőleg távol tőle tul feszesen tartja magát, vagy olyan állást vesz, — 83 — mintha minduntalan hanyatt akarna dőlni; mint egy gyapjus zsák. A jó tánczosnő tánczállása soha sem feltűnő, nem veti fejét hátra, sem nem forgatja jobbra vagy balra, sem nem csinál olyas mozdulatokat mint egy gája, hanem iparkodik minél nagyobb nyugottságot kifejteni, és a tánczos mozdulatait követni. Fejét magasra emeli, s folytonosan kissé balra nézni igyekszik, miközben felsőtestét is kissé balra forditja. A tánczosnők és tánczosok figyelmébe ajánlom, hogy minden néven nevezendő táncz láb hegyen és kifelé lejtendő, ellenkező esetben a tyúkszemek kölcsönösen a le-tiprás veszélyének vannak kitéve; az ilyen ügyetlen aktus pedig egyik részről sem igen idéz elő szives hajlandóságot. * Leiró rész. A táiiczművészet történetének rövid vázlata. A bölcsészek a tánczművészetet általában kárhoztatják. Pedig a táncz, valamint minden más művészet is a „szépek" categoriájába tartozik. Eltekintve attól, hogy a táncz ébresztő hatással van a szépművészetek iránti vonzalmunk fölélesztésére; e mellett még üditőleg hat a szellemre, gyógyhatással a testszervezetre, s végre élvezetet nyújt a szemnek is. Tehát, •— csak az elfogultság setét szemüvegén keresztültekintve,— tűnhet fel kárh ozatos alakban. Daczára azonban a bölcsészek — ámbátor helytelen kárhoztatásának, a tánczművészet rég időktől fogva nagyobb és nagyobb tért hóditott magának, s e mellett, a folytonos történeti és gyakorlati fejlesztés folytán, mai napság már a tökély azon színvonalára emelkedett, hogy a szépművészetek csarnokában a legdíszesebb helyek egyikét foglalhatja el. A tánczművészet története egészen az ó hajdankorban vész el előlünk. A mi a feltalálását illeti, ez — tekintve a testalkatnak a tánezra teljesen alkalmas szerkesztését — nem valami nagy ügygyei-bajjal és fejtöréssel jöhetett létre. Mindazonáltal a tánczművészet feltalálása — 00 — — véleményem szerint — nem tulaj donitható bizonyos embernek vagy embereknek; s ha meggondoljuk, hogy az emberi nem jellemében altalában vannak bizonyos — mélyen gyökeredző, — jellemző és eredeti szokások és hajlamok, melyekhez a vigadozásrai vágy is tartozik; ugy ez egészen világosan áll előttünk, s rögzitő befolyással van azon véleményünk fenntartására, hogy az ember (kivált a nőnemű) született tánczos, és a táncz egy bölcsőben született az emberiséggel, melylyel következésképpen eredetére nézve is egy idős. Egyébiránt — ha a táncz föltalálását már egyáltalában valakinek tulajdonítani akarjuk, ugy egészen Noe idejére kell visszamen-niink, levén ő, tudniillik Noe illetve a fiai és unokáiban a hagyomány szerint, a negyven napi világ eltörlő eső spektákulum után, az emberiségnek fő fő plántátora, ezenkívül több nevezetességnek — főleg pedig a kancsó hajtogatás föltalálásának nagymestere, következésképpen igen valószínűleg a táncznak (már tudniillik a milyennek olyannak) feltalálója is, mert hogy a kancsó hajtogatás eredményeihez a jó kedv és a boka összeütésis tartozik egyéb más dolgokon kívül, azt tagadni bizonyára senki sem fogja. — 91 — Hogy a táncz eleinte nem valami quali-fikált s rendszerhez kötött mozdulatokból állhatott, azt el lehet'' képzelni. Bizonyára keveset hasonlithatott a mai cultur baletthez, lényegére nézve azonban nincs kizárva annak lehetősége, hogy sokkal tiszteségesebb lehetett. Annyi azonban bizonyos, hogy a régieknek — valószínűleg a maczkóéhoz hasonló táncza mai napság a nevető idegek felvillanyozása tekintetében, nagy hatást tenne. Bizony, — tenger idő kellhetett ahoz mig rájöttek az emberek a táncz művészetté, fejlesztésének helyes irányutjára, melyre főleg a folytonosan fejlődő és haladó cultura volt a legnagyobb befolyással. Igen, mert hogy a táncz művészetet foglaljon magában, ahoz nem csak testi ügyesség és hajlékonyság, hanem szellemi műveltség is elkerülhetlenül szükségeltetik. Tény az tehát, hogy a táncz története sok tekintetben az emberi nem történetével, — illetve a kor szellem fejlődése és haladásával van szoros összefüggésben. Ugyanis, mennél inkább foglalt tért a felvilágosodás — illetve a cultur szellem, a táncz-művészet tökéletesítése is annál nagyobb arányokat öltött — és fejlődött egészen a jelen alakjáig; s jelenben, midőn a szellemi fény és — 92 — felvilágosodás arany sugarai már az egész kerek világot bevilágítják: a táncz is a tökély azon magaslatára emelkedett, hogy bátran elmondhatni, miszerint mint szépművészet, teljesen méltó a kor szelleméhez. A mi a táncz történetét illeti az ó korban, ennek nem valami sok nyomait fedezhetni fel. Ugy látszik azonban, hogy a zsidók már ismerték. Ugyanis „Genesis" könyvében megolvashatni, hogy midőn a zsidók szerencsésen átkelének a Vörös-tengeren, e feletti örömükben tánczra kerekedének és játszanak. Nevezetes, hogy az ó korban már a szolo táncz is ismeretes volt. Ugyanis a történelem egyenesen Heródiás leányában örökíti meg a legelső balerinát — illetve szolo-tánczosnőt, ki — midőn Heródes Galileában ünnepélyt rendezett volt az előkelők számára, — az étkezés alatt a terembe lépett, és oly elragadó kecseset tánczolt, hogy Heródes elragadtatva kiáltott fel, miszerint kérjen tőle bármit és megfogja adni. Igen érdekes, hogy a nők már a régi időben is szerepelnek a táncznál, holott ugyanakkor, sőt még néhány száz évvel ezelőtt is, teljesen le voltak szorítva a színművészet teréről, s a női szerepeket kiválólag e czélra — 93 — képezett férfiak, úgynevezett „nő-szinészek" adták — megfelelő cosztiimeben. Az athaenaiaknál menyegzők alkalmával az úgynevezett „Hymen" tánezot is — koszorúkkal és virágokkal ékített lánykák lejtették. Általában minden ünnepies alkalommal szokásban volt bizonyos számú leánykák tánczoltatása az ünnepély emelése végett. így például midőn királyaikat temették, a szertartás egyik kiegészítő — sőt elmaradhatlan részét képezte a cyprus galyakkal egyetemben, hogy ütenyre lejtének a holttest előtt. Eszmelánczolatnál fogva megemlítjük, hogy a régi időben a mindkét nemű tánezolók saját énekük mellett lejtettek, s csak később hozták a tánezot összeköttetésbe a zenével. Bizony sok viz folyhatott el addig a Tiszán, mig rájöttek, mennyivel kényelmesebb akkor tánczolni: ha más fújja; nem pedig „eb fújja, kutya járja" módjára, mint a magyar ember szokta volt tréfásan megjegyezni. Hogy a táncz kapcsolatba hozatott a zenével, az első sorban a görögök érdeme, kik kimondták, hogy a tánezmüvészetnek ugyanazon föladata van, mint Cytherának a költészet terén, levén ugyanis mind a kettő az emberi érzelemnek külső kifejezője. — 94 — De a görögök nem csak hogy elsők va-lának a táncznak a zenéveli párosításában, hanem e mellett még a táncznak a szó szoros és betűszerinti értelmében vett művészetté emelése is az ő érdemük; ámbár eleinte náluk a táncz csak mint az isteni tiszteletek kiegészítő része volt ismeretes, s csak később — s elég lassacskán ültettetett át a családokban és honosodott meg mint elismert művészet. A tánczot a görögök azonban főleg és kiválólag ünnepélyeik emelésére szokták alkalmazni, még pedig rendezett tánczelőadá-sok által. Hómér idejéből a többek közt olvashatjuk azt is, hogy a Phaekoknál lakmáro-zások ntán Odysseus felvidámitása czéljából, az ifjúság tánczelőadásokat szokott volt rendezni. Hogy a görögöknél mily nagy tiszteletben állott a táncz, s mily nagy előszeretettel viseltettek iránta, ez kitűnik abból is, hogy különös harczi és fegyvertánczaik is voltak. Különben a mi a harczi és fegyvertánczokat illeti, ez már bizonyos népeknél a legrégibb időktől fogva szokásban volt, sőt némelyeknél szokásban van még mai napság is. Hogy többet ne említsek, ott vannak például az amerikai indiánok, s több e féle vadnépek. Az európai cultur népek között leginkább a skótok tűntek ki fegyvertánczukkal, éppen mint a spanyolok soknemü szent — különösen templomi tánczaikkal. Egyébiránt — valamint a harczi és fegy-vertánczok, ugy a szent, — úgynevezett templomi tánczok is több féle népeknél divatoztak, s hivatalos jelleggel felruházott s formalitásokhoz kötött szertartásokhoz tartoztak, éppen mint mostanság a porosz miniszterek fáklya táncza. A tánczmüvészetet — a görögökön kivül — főleg a rómaiak ápolták nagy előszeretettel, ámbátor a táncz, náluk, éppen mint amazoknál, eleintén csak az isteni tiszteletek és egyéb ünnepélyességek emelése czéljából volt alkalmazásban. Például május hó első napját is tánczczal ünnepelték meg, a midőn ugyanis felcziczomázott ártatlan leányzók — ujjongó néptömegtől kisérve — tánczlépésekben vonultak ki a mezőkre vagy ligetekbe. A táncz iránti előszeretet a rómaiaknál később oly annyira előtérbe lépett, miszerint a tánczmüvészetet a szinpadra is felvitték — rendszeresített tánczelőadások alakjában; s ez által nem csak hogy egy fontos és nevezetes mozzanatot követtek el a — 96 — táncz történetében, hanem ebben egyszersmind a görögöket meg is előzték, de nem csak, hanem ezáltal'' a szépművészetek ezen nemének emeléséhez, egy érdekes és culturális tekintetben igen fontos alapkővel is járultak. Azonban sajnos, valamint minden nagy barátságnak, és valami iránti különös és túlságos érdeklődésnek a legtöbbször fonákság a vége; ugy lőn a rómaiaknál a tánczczal is, — annak színpadra vitele által, hol annyira el-korcsosodott, hogy végtére önmaguk belátván annak tarthatatlan voltát, közakarattal beszüntették. Ugy látszik tehát, hogy már a rómaiak előtt sem volt ismeretlen a cancanizálás, melyet legújabb időkben a francziák hoztak újólag fölszinre — a legbotrányosabb modorban és alakban. Valamint hogy a rómaiak a görögöktől, ugy az olaszok a rómaiaktól sajátitatták el a tánczművészetet, s egyetemben s általában mint valamennyi szépművészetet, ugy a tánczművészetet, is a legnagyobb fejlődésnek és haladásnak vitték elébe, sőt annyit tettek annak fel-virágozására, mennyit e téren egy nemzet sem. Mindazonáltal Olaszországban a tánczművészet csak a XVI. század elején vergődhetett álta- — 97 — lános népszerűségre, midőn is végre köztetszésben részesült. 1562. évben a Trienti conciliumra utazó II. Fülöp király tiszteletére, illetve az ünnepélyesség emelése czéljából, a szent atyák általános és közös határozata folytán: bál rendeztetett Mantua és Herkules bibornokok által. — E bálban nem csak a király, hanem a szent atyák is teljes komolysággal és méltósággal lejtették el a divatban levő és a kor szellemének megfelelő modorú tánczokat. Az olaszokról szólva, nem lehet emlités nélkül hagynom az úgynevezett „tánczdühöt," mely főleg Olaszországot vallja hazájának, ámbátor ugyan a „tánczdüh" első jelei, az erfurti gyermekek kivonulása alkalmával vétetett észre először. A tánczdüh Rózsahegyi Aladár tudósunk szerint nem egyéb, mint járványos idegbetegség.*) Ami a tánczdühöt illeti, ez tulajdonképen már 1278-ban észleltetett. Ugyanis a Mozel hidján Utrechtben vagy 200 ember tánczolni kezdett s nem akart vele felhagyni, mig egy pap arra nem megy a :>) Lásd a Természettudományi Közlöny11 XII, kötetét; pag. 223—226. (Járványos idegbetegségek ) Tánczkedvelők könyve. 4 — 98 — szentséggel; a hid leszakadt s mindnyájan a vizbe fúltak. Bizonyára több ily kisebb helyi járványról vesztek el a történeti hirek az idő folytán, melyek kapcsolatát képeznék a táncz-dühnek két nagy népkórban — az Ivántáncz-nak és a vidatáncznak — kitöréséig. Ismeretes azon németországi szokás, hogy a nép sz. Iván napján tüzet rak és átugrik rajta, hogy az egész éven át ment maradjon betegségektől. E szokás még a kereszténység előtti időből ered. A pogány németek „Nod-fir"-t (Nothfeuer) gyújtottak, mely pogány szokást sz. Bonifácz megtiltotta, mire sz. Iván napjával hozták azt összeköttetésbe s igy megmentették, fentartották szokásukat napjainkig. Ezen szokás szolgált eredetéül az „Ivántáncz-nak". mely Alemanniából érkezett férfiakon és nőkön észleltetett először Achen-ben 1374-ben, honnan csakhamar Kölnbe és Német alföldre terjedt el. A tánezdühösek körben állva esztelenül ugráltak, mig teljesen kimerülve össze nem roskadtak, s csak akkor tértek magukhoz, ha felfúvódott altestöket kendőkkel szorították körül. Táncz közben vizioik voltak, nyitva látták a mennyet s abban Istent az ő szentjeivel. A hegyesorru czipők vagy vörös szin látása idézte elő gyakran a rohamokat. Egyházi — 99 — és világi hatóságok küzdöttek a baj ellen, főleg miután sok csavargó csatlakozott a betegekhez, kik utánozták ugrálásaikat és a nyújtott látvány által nagyban járultak a betegségek kitöréséhez oly egyéneknél, kiknek arra hajlamuk volt. Ezen kórhoz hasonló a „vidtáncz", mely 1418-ban Strassburgban tört ki. Néhány görcsökben hánykolódó ember látása számosat ragadott el, kik éjjel-nappal csoportokban járták he a várost, dudásoktól kisérve s a kimerülésig tánczolva. Csak abban tértek el az Iván-tánczosoktól, hogy Vidát ismerték el gyógyító szentjöknek, annak oltáraihoz zarándokoltak, gyógyulást esedezve és pénzáldozatot hozva. E tánczjárványok csökkenő hevességgel sokáig voltak meg Németországban, majd itt, majd ott jelentkezve, s még a 16. sőt 17. században is fordultak elő a tánczdüh esetei. Olaszországban a tánczdühöt a tarantel-pók (Lycosa Tarantula) marásával hozták kapcsolatba. A tarantizmusról első hireink Perotti Miklós-tól (1430 — 1480) erednek, kinek leirása szerint a betegek buskomorak lettek és sokan olyan fogékonyakká váltak a zene iránt, hogy az első hangokra kurjantav ugrottak fel s félholtan kidölésig tánczoltak; 4* 100 — néhányan azonban folytonosan leborultak és sírtak. A zene elmultával a tánczosok ájultan rogytak össze; néhány taktus után azonban csökkentetlen erővel folytatták a tánczot. Előszeretetük volt a fénylő tárgyak, a vörös szín és a tenger iránt, mely után a fenmaradt ta-rantula-dalok (tarantella) erednek. A tarantiz-mus csakhamar tulcsapott Apulia határain, folyton több s több áldozatra ráragadt és főleg a nyári hónapokban annyira uralkodott, hogy ez évszakban vándor zenészek seregei járták be Olaszországot a tarantulások gyógyitása czéljá-ból, melyet éppen e miatt a nők kis farsangjának (il carnevaletto delle donne) neveztek el. — A 18. századtól a tarantizmus mindinkább csökkent s a legújabb időben csak elvétve fordul elő; de a hagyomány fenntartotta ugy okát, mint gyógyítását a zene, nevezetesen pedig a tarantella dalok által, napjainkig. Az bizonyos, hogy a tarantizmus semmi összefüggésben sem áll a tarantula marásával, hanem olyan kedélykór az, mint a többi mind, melyeket a középkor történetéből hoztunk fel. Kimondta már ezt az orvosi tudomány refor-matiójának első bajnoka Theophrastus Bombas-tus Paracelsus ab Hohenheym a vidtánczra, Serao Ferencz (1742) a tarantizmusra. — 101 — Ismereteink mai állása szerint mondhatjuk, hogy a képzelemnek szabad szárnyra eresz-tése a lelki működések azon csoportját teszi uralkodókká, melyet a kedély neve alatt foglalunk össze; ezek izgalma átterjed a gerinezve-lőnek mozgató elemeire és a mozgásbeli rendellenességek (az ördöngösök rángásai, a gyermekek vándorlása, a tánczolás) alakjában jelentkezik. Hajlamosító oka azon betegségeknek az idegrendszer kóros izgékonysága (hipochon-dria férfiaknál, hisztériás idegesség nőknél,) az ilyen beteg szemlélete pedig a hajlamosságot is kész betegséggé fokozza. A cancanizálás is, valamint a tánezdüh, szintén nevezetes és említésre méltó helyet foglal el a táncztörténelmében. Járvány volt ez szintén, mint a tánezdüh, csakhogy a legcsúfabb erkölcsi járvány, mely a mindennemű ferde divatok hazájából Párisból vette eredetét s ott még most is virágzik, — vagyis helyesebben szólva: burjánzik. A cancanizálás kizárólag franczia specialitás, mely Európa többi államaiban szerencsére nem tört utat magának, mint minden más táncz, mindazonáltal Európában sehol sem ismeretlen, sőt azon időben, midőn nálunk az erkölcs rontó operette színművek születésüknek első stádiumát — 102 — élték; itt is, ott is láthattunk szinészek által előadott cancan-produktiókat ; dicsérettel legyen azonban kiemelve, hogy ezen produktiók a valódi cancánt csak gyengéd viszfényben sem közeliték meg, tehát nem érheti tős gyökeres magyar színészetünket azon vád, hogy mint a nyelv apostolai, egykor hozzá járultak volna a járványként terjedő erkölcsi romlás fölburjá-nitásához, sőt örömmel constatáljuk, hogy erre a mi színészetünk sem nem eléggé raffinirozott, sem nem eléggé jellemtelen, mint például a laj-tántuli komédiások.*) A cancanizálás keletkezése körülbelül 1830-ra esik, de csak 1832-ik évben keltett általános figyelmet, sőt akkor bizonyos politikai jelentőséggel is bírt, a mennyiben az ellene fellépett rendőrség intézkedései által a francziák egyenesen személyes szabadságukat látták megtámadva, és mégis, daczára mindennek a rendőrség általánosan betiltotta a cancanizálást, vagyis az úgynevezett „cancán"-tán czot, mindazonáltal haszontalanul, mert a „cancán" Francziaország-ban, bizonyos nyilvános helyeken mai napig fenntartotta magát. A cancán megteremtői franczia katonatisztek voltak — kevéssel a forradalom kitörése előtt. *) Esetleges kivételektől pardon és gráczia ! — 103 — Ugyanis általánosan elhatározták, miszerint mellőzve minden szabályhoz kötött tánczlépést: ők ugy fognak tánczolni, amint éppen kedvök tartja, s ezt a nyilvános táncziskolákat tartó tánczmestereknek ki is jelentették. Megszülemlett tehát a rugkapálások furcsa keveréke, a valóságos „Utczu szusza pocsolya" táncz, ha ugyan egyáltalában táncznak lehet nevezni, ezen szemérmetlen, minden szépséget-, tisztességet- és illedelmet nélkülöző acrobatikát. Nevezetes, hogy e tánczhoz az alapot Mo-zarie franczia komikus szolgáltatta — ámbár akaratlanul. Ugyanis volt neki egy bizonyos majom szerepe, melyben különféle táncznemekből kölcsönzött bohó ugrásokat és ficzánkodásokat szokott tenni. Ezeket a furcsa ugrásokat utánozták azután a cancán apostolai, és megteremték belőle a cancánt. E táncz csakhamar általános érdekeltséget keltett a közönség körében, s divattá vált — minden egyéb táncznem tökéletes mellőzése és kiküszöbölése mellett. A tisztességes tánczolás nem képezte többé a divat tárgyát; mindenki cancanisalt, s a majomugrándozás virágjában volt. A sajtó s a jobbérzületüek nem késtek felemelni intő szavukat, s kegyetlenül ledorongolták e ferde kinövést. Azonban csak borsót — 104 — hánytak a falra. Ugy látszik, megszűnt akkor az észnek szava lenni. — Végre azután, midőn már egyik botrányos dolog a másikat érte, a rendőrség is beleszólott a dologba, s kezdett „a lében kanál" lenni. De kevés, majd semmi eredménynyel. Még csak azt sem tudta megakadályozni, hogy e tánczot (kis és nagy cancan név alatt) be ne vigyék a báltermekbe, hol széltében hosszában általános gyakorlatban volt. Tehát a rendőrség igyekezete hajótörést szenvedett; azonban miután az ügy mindinkább tarthatatlanná vált, s olyan botrányos szint öltött, hogy az európai sajtó általában — megbotránkozásának adott kifejezést; végre a kormány volt kénytelen kezébe venni az ügyet, s komoly rendszabályokról gondolkozni a canca-nizálás elfojtására. Mindazonáltal eleinte a legszigorúbb rendszabályok is hasztalanoknak bizonyultak; folyt a cancanizálás tovább is, és pedig jobban mint valaha, elannyira, hogy kényszerítve volt a kormány „cancan biztosokat" kirendelni, kik szigorú pénz és fogság büntetést mértek a rajtakapott cancanizálókra. Ez sem használt. Végre a rendőrség, sőt maga a kormány is teljesen beleunt a haszontalannak bizonyult rendszabályok alkalmazásába, s nem adott végre az egész cancan spectákulumra egy „bakfüttyöt" se. — 105 — Ez használt. Igen, mert mihelyest a tiltott gyümölcs élvezete megszűnik tiltott lenni, azonnal kezd vesziteni érdekessége és becses-ségéből. E szerint történt a cancanizálással is. Amint észrevette a közönség, hogy a kormány többé kutyába sem veszi az egészet, azonnal megszűnt a cancan iránti közérdeklődés, s mai napság már sokkal kevesebbet cancanizálnak — mint ezelőtt. Tehát a francziáknál is bebizo-nyodott, miszerint: bármily nagy lánggal lobogjon is a tüz, végtére mégis önmagát emészti föl az. Különben ez a mellettek jellemvonása „oleum et operám perdidi l" A francziákról szólva — megemlítjük, hogy a tánczművészetet az olaszoktól vették át, s eddig sehol fölül nem múlt, — s még csak megsem közelitett tökélyre emelték, mai napság már épen oly tekintélyes szerepkört vivtak ki a szépművészetek ezen ágában, mint a nemrég múltban politikai tekintetben elveszítettek volt — az európai concertben. A franczia tánczművészet megalapítója, — sőt ujjáteremtője, továbbá egyszersmind a táncz-nak valóságos művészetté emelője: Jean Georges Noverre (1727.-f-1810.) hírneves tánczművész volt; továbbá Beauchamp (XIV. — 106 — Lajos idejében); Vestris (1729.+1808.) és Marcel, Pecour. A francziáknál már abban az időben nagy átalakuláson ment át a táncz, midőn azt az olaszoktól átvették volt. Legelőször is a zenedarabokat idomították át élénkebb taktusokká, mert az olasz eredetű, lassú tempóban irt zenét, sehogysem tudta a hevesvéralkatu nemzet megkedvelni. A zenedarabok átidomitásával egyidejűleg. a női ruhák is idomíttattak, s az eddig divatban levő uszályos női öltözékek tökéletesen mellőztettek. Megemlitendő, hogy a bálmulatságok Fran-cziaországban már Medicis Katalin idejében divatban voltak. Spanyolország szintén megérdemli, hogy a tánczművészet terén megemlittessék. A spanyol tánczművészet körülbelül az olasz tánczművé-szettel áll egyszinvonalon. Különben ha nem csalódom, a spanyolok szintén az olaszoktól vették át a tánczművészetet. Egyébiránt a spanyol nemzeti tánczok az olaszokéval majdnem mindenben megegyeznek. Mindkét nemzet mindennemű táncza jellemző, hogy lejtésűkhez csörgős dobocska (tamburin ? tamtam ?) vagy csattogtató (kaszkoréta) szükségeltetik. — 107 — Németország, az úgynevezett „valzer"-ok s több e féle körtánczoknak a hazája, szintén számot tesz a tánczművészet történetében. Innen származtak a körtáncznak csaknem valamennyi fajai és válfajai, a két lépés, három lépés, négy lépés sat. valzerok — vagyis keringők. általában azon összes „ körül-körül szédelgő" t á n c z kü -lönlegességek, melyek a magyarember előtt „traics" vagy „rajcsúl" név alatt ismeretesek. A német á legtánczosabb nemzetek egyike, — elannyira, hogy nemritkán az utczán — sőt még a mezőn is — neki gyürkőzve egész szenvedélylyel rakja a „hopszasza trillallát." Hajdanában a németországi falvakban általában divatban volt, bizonyos kiszemelt térhelyeken — ünnepek alkalmával tánczolni; sőt minden falunak volt egy kiszemelt — nagy gondviselés alatt álló fája, mely alatt vasárnaponkint a fiatalság tánczolni szokott, eleinte saját énekük, — később pedig zene-kiséret mellett. Egyébiránt Németországban minden rendezett városnak már a XV-ik században meg volt a maga rendes tánczterme. A cseh nemzet a tánczművészet történetében jelentéktelen helyet foglal el; csak annyit emiithetünk meg róluk, hogy tánczukban (melyet nálunk „pujkának" vagy „pulkának" csúfolnak) — 108 — tulnyomólag lengyeljelleg ü. Egyébként a cselitáncz nem is egyéb, mint a lengyeltáncz-nak nem sikerült szolgai utánzása. A lengyeltáncz — a magyarral egyetemben a legsajátságosabb, de általában a legszebb táncz az egész kerek világon, egyszersmind a legnehezebb is. Lejtése nagy ügyességet, rendkívüli komoly méltóságot és eleganciát igényel A Muszka nemzetitáncz csak medvedöczö-gés, és valamint Lengyelországnak, ugy a muszkáknak sincs a történelemben valami jelentős szerepkörük; mindazonáltal egyik nemzetnél sem hever a tánczművészét teljesen parlagon, ámbátor honfiaik közül kevés művelője akadt e térnek mindez ideig. Megemlitjük még, hogy Törökországban, Egyptomban és Indiábau az előkelő osztály gyönyörködik ugyan a tánczban, sőt a tehetősebbek tánczszemélyzetet is tartanak; mindazonáltal a tánczolást éppen nem tartják illendőnek. Ennek daczái ''cl, cl néhány évvel ezelőtt nálunk járt török küldöttség némely tagjai, alkalmilag — Budapesten — ugyancsak kirakták a lassú és friss csárdást. Japánban legjobban fölfogták a táncz lényegét; itt egészségi szempontból tánczolnak — valami szörnyen furcsát. — 109 — A vadnépek tánczairól nincs biztos tudomásunk ; azonban hires utazók emlitik, hogy az amerikai indiánok és a szerecsenek táncza — különösen az utóbbiaké igen kezdetleges. Némelyek ezzel éppen ellenkezőleg azon nézetben vannak, hogy az indiánok táncza nem csiszolatlan, sőt bizonyos beosztással bir, s rendszerhez van kötve. Magyarország a tánczművészet terén szintén megérdemli, hogy megemlittessék; ámbátor világra-szóló dolgokat mi magyarok e téren soha nem produkáltunk, mindazonáltal korán sem hever e tér nálunk parlagon, mert voltak s vannak a jelenben is ügy buzgó apostalai. Magyarország e téren csak a negyvenes évek elején kezdett szerepelni; itt is, ott is támadt egy-egy hivatott és ügybuzgó egyén, ki a szépművészetek ez ágának művelését szent kötelességének tekinté; s az eddig tökéletesen elhanyagolt — s történelmi multat nem biró tér, csakhamar a legszebb virágzásnak indult. 1843-ban lépett ki a sikra Sz. Szabó Lajos a legelső magyar társastánczczal a „Kör-táncz-" czal, mely a sajtó osztatlan tetszésnyilatkozata daczára, közérdekeltséget nem keltett részint complicált szervezete, részint pedig nehéz lépései miatt, melyeket a közönség sehogy- — 110 — sem tudott megbarátkozni. A dolog ilyetén állása mellett már sokan kimondták e tánczra, hogy „ halva született." De ez részben nem történt meg; legalább a neve meg lett mentve. Ugyanis Cs.—Sz. Lakatos Sándor,a magyar tánczművészet nesztora, az egész „Körtánczot" revízió alá vette s teremtett belőle ujat, csak a nevét hagyta meg és részben a figurák alakzatát; de a nehéz acrobatikus és magyartalan ugrásokat teljesen mellőzte, s másokkal, solidabb lépésekkel helyettesítő. Az ujjá alakított Lakatos féle „Körtáncz" nagy tetszésben részesült, s csakhamar az ország minden rétegében elterjedt volt, sőt mai napig fentartotta magát, s az udvari tánczvigalmakban is töbször ellejtetett.*) A Szabó (v. Szőlősy) — Lakatos-féle „Körtáncz" után kevés idő múlva Yeszter Sándor**) nevü magyar tánczművész lépett elő uj magyar társastánczával a „Társalgóval", mely eleintén hódított ugyan némely körökben, de csakhamar letűnt a gyakorlat teréről. .Általában ez időben kezdtek nálunk éppen divatba jönni *) Lakatos „Körtáncz-"a a halva született Szőlősy-féle „Körtáncz" zenéjére van szerkesztve; innen van az, hogy némelyek a „Körtáncz" kizárólagos szerzőjeül Szőlősyt hiszik. **) A Nagy-Kanizsán működött ügyvéd testvérbátyja. — 111 — a mindennemű német- és cseh-körtánczok, különösen a „Valzer." A német és cseh irány ellensúlyozására azonnal mozgalom indult meg a magyar tánczművészek között — élükön Lakatossal, s elhatározták az idegen tánczoknak leszorítását a gyakorlat teréről nevezetesen oly magyar tánczok alkotása által, mely az idegen körtánczokat lényegére nézve is egészen póto-landja. Csakhamar ezután ki is lépett a sikra Lakatos S. „Sortáncz-"ával (1846), melyet a budai nyári színkörben mutatott be először, ugyanakkor, midőn ott Yahot Imre igazgatása alatt műkedvelők játszottak volt. A „Pesti Hirlap" julius ö-iki (1846) 703 számában errevonatkozólag a következőket olvashatni : „LAKATOS SÁNDOR (nem Soma mint többen irják) is eljáratta színpadunkon „Sortánczát " A táncz igen egyszerű és könnyű, s ha a gyermekek helyett meglettek s ügyesebb tánczosok járják el, minden igénytelensége mellett is bizonyosan nagyobb hatást csinál. Egyébiránt a yalzernél — minek pótlása a sortáncz czélja — minden esetre czélszerübb is, szebb is, s most csak az következik, hogy minél inkább terjesztessék. Lakatos ur meg is kezdé ezt, s a jövő őszszel szinte a fővárosban leend azt betanítandó, — tánczra zenék is készülnek már Valczel kőnyomdájában; az egyiknek szerzője ELLENBOGEN (a nemzeti szinház első hegedűse) a másiknak a veterán RÓZSAVÖLGYI." Ugyancsak a „Pesti Hirlap" 1846. október 18-iki 763. számában még a következő közlemény van a sortánczot illetőleg: — 112 — „LAKATOS SÁNDOR tánczművész urnák a nemzeti színpadon is tetszéssel ellejtett „Sortáncza" a vidék számos főbb helyein zajos pártolásra talált, úgyannyira, hogy a keringőt egy némely vidéki tánczvigalomban egészen kiszo-ritá sat." Fájdalom, a valzer, s több más idegen kalamajko tánczok is, ez idő szerint ismét divatban vannak. Hja, magyarosodunk(?) s követjük a kor irányát(!). A „Sortáncz" kiadása után (mely arról is különösen nevezetes s örökké emlékezetes fog a tánczművészet történelmében maradni, hogy a legelső magyar körtáncz (Ronde-danse volt) — egy ideig mintegy szünetelni látszott a nagy ambiczióval s elég szerencsével megindult mozgalom — a hazai tánczművészet művelését illetőleg, s figyelemre méltó dolog éppen nem történt, csak egyszer zavará meg az általános csendet — valami kóborló — Kőhegyi nevü zsidó tánczmester „ Vigadó " nevű táncza bemutatása által. A táncz némelyeknek tetszett; a sajtó azonban általánosan elitélte, sőt némely központi lap e tánczban a Lakatos féle „Sortáncz" majomi utánzását is látván, — rossznl alkalmazott sallangókkal „ki teremtettézve", — Kőhegyit még ugyancsak le is dorongolta. A szélcsend kezdett végre örvendetes irányban megszánni. Ugyanis a központi lapok kezdtek egy — a nemzeti színpadon bemutatandó uj társastánczról beszélni, mely már a vidéken majdnem általánosan ismeretes és kedvelt volt, s különösen politikai háttere által fölkelté a közérdeklődést. A táncz ugyanis a magyar és lengyel nemzet testvéries érzületének volt kifejezője. A fővárosi közönség figyelme azonnal a magyar tánczmüvészek felé fordult, különösen Lakatos felé, mint kit a lapok ismételten mint az uj táncz geniális szerzőjét emiitének fel. Azonban beszéljen Lakatosról, és általánosan méltányolt irányú törekvéséről — a táncz-müvészet terén — azon időben legtekintélyesebb szépirodalmi lap a: Nagy Ignácz által szerkesztett „Hölgyfutár", mely az 1851 -ki 32-ik számában egyebeken kivül a következőket is mondja: „LAKATOS kedvelt tánezművészünk körünkből már Győrbe távozott, s onnan mint halljuk még e hó végével a fővárosba, hogy itt előreményei mellett, általunk pedig előre is jósolható sikerdús babér koszorúzza azon tánezművészünket, ki már a harmadik (illetve negyedik) uj tánczczal (Körtáncz, sortáncz, tréfáscsárdás) gazdagítja nemzetiségünk művészetét. Mint tudjuk a „tréfáscsárdás" és a „sor" nemzeti színpadunkon nagy tetszéssel fogadtattak, s ez által csakhamar közönségessé is .tétettek. A már vidékünkön köztetszést nyert s elterjedt „Testvértáncz" pedig annyival több előnynyel bir a többi felett, minthogy egész szerkezete éppen a mai korszakunkhoz van alkalmazva, mely rövid idő múlva, mint halljuk, Tánczkedvelők könyve. 4b s egyszersmind reméljük a pesti nagy s művelt közönség bírálatát kiállva s tetszését megnyerve, mielőbb egész hazánkban közönségessé s kedvessé tétethetnék, ha a többi tánczművészek is egyesült akarattal pártolnák a méltányos érdemet. Igen óhajtható volna, ha ezen legújabban szerkesztett, s még eddig egészen életbe nem léptetett magyar Testvértáncz egy kedves uj zenével is gazdagittatnék. A Testvértáncz az egész hazánkban mielőbbi terjesztésére s megismerésére czélszeriinek látnánk s tanácsolnánk is Lakatosnak, ha annak egész szerkezetét rajzban levétetvén, e laphoz a szerkesztőség szives engedelméből. (Igen örömest. Szerk.) mellékelve, azt hazánk minden részeiben közönségessé tenné. Tánczművészet s táncz-ról levén szó, akaratlanul is esze nbe jut nemzeti színházunk, midőn egyrészről büszkék lehetünk, hogy hazánkban sok ügyes tánczművészek gazdagították már kedvelt tánczunkat, különösen kiemel endők Lakatos és Szőlősy hazánkfiai; de másrészről sajnálkoznunk kell, midőn látjuk, hogy színpadunkon mellőzvék saját hazánk tánczműyészei, idegen nemzetbeliek alkalmaztatván ballet mesterül. És ha talán a nagy művelt közönség bírálatát hallanánk, vájjon nem volna-e például többsége Lakatosnak, mint francziának — és méltán, Lakatos, mint elismert első tánczművésze hazánknak, talán nemzeti színpadunkon is az elsőséget kivívhatná, és miért nem alkalmaztathatnék ő oda, talán csak azért, mert magyar!(?) Halljuk, Lakatos külföldön is szándékozik uj táncza által nemzetiségünk dicsőségét és haladását emelni, mielőtt azonban a külföldieket testvéresitné, szülötte városát Kecskemétet is meglátogatván, uj tánczával alföldi rokonait meglepi. — Adja az ég, hogy Lakatosnak uj táncza mindenütt oly kedves jutalom-koszorút nyújtson, mint a vidék általában." A Testvértánczra vonatkozólag továbbá a „Hölgyfutár" 71-ik számában a következő közlemény van: LAKATOS SÁNDOR tánczművész fővárosunkba érkezvén, a derék magyar ifjúság által oly lelkesüléssel fogadtatott, hogy tüstént aláírási iveket nyitottak, vidéken már osztatlan tetszést nyert „Testvértáncz- betanulására. — 115 — A „Testvértáncz lejtésére nyolcz egyén kívántatik, ily kis társulatok hamar alakulhatnak ismerősök között, s megnyerhetik Lakatost, ki egyébiránt az itteni tánczmestereket is betanítja, hogy szép táncza minél inkább elterjedjen. SVASTICS igen szép zenét szerze a „Testvértáncz" számára, most azonban Kecske méthy is ír egyet s a legjobb nyomtatásban is meg fog jelenni, valamint a tánczrajzát is kiadni szándékozik a derék tánczművész." Hogy mennyire fellett karolva a valóban kitűnő szerkezetű táncz, az az egykorú lapokból általában legjobban kitetszik. Soha nem fog táncz születni talán, mely hasonló közérdeklődést keltsen, mint a „Testvértáncz". A közönséget a szó szoros értelmében elbájolta,*) sőt a sajtó is tuláradólag nyilatkozott róla. Nagy Ignácz lapjának 73. számában még azt is mondja, hogy „ olyanok kedvet kaptak e tánczhoz, a kik eddig azt hitték, hogy életükben soha többet nem fognak tánczolni." Továbbá: a testvértánczot „hirtelen legnagyobb népszerűséghez jutott gyönyörű táncznak" nevezi. Végre Lakatos engedvén az általános köz-kivánatnak, tánczát nyilvánosan is bemutatta a nemzeti színpadon (1851. okt. 21-én.) Erre vonatkozólag idézzük a „Magyar Hírlap" 59. számában közlött rövid megemlékezést: *) A fővárosban a szerbkörök: is nagy lelkesültséggel tanulták. („Hölgyfutár" 75. szám ) — 116 — „LAKATOS SÁNDOR tánczmfívész ur tegnapelőtt f. hó 21-én mutatta be uj társastánczát nemzeti színpadunkon s a szép számmal egybegyűlt közönség tapsaiban megnyerte szerzeménye számára azon ajánló levelet, melylyel azt a társaskörökbe bizton bevezetheti. Ez uj társastáncz már csak azon elmés szerkezeténél fogva is figyelmet érdemel és örömmel fogadtathatik a tánczkedvelők által, hogy a legkedvesebb két lejtelem : magyar és lengyel egyesülve van benne, honnan neve is „Testvértánc?.." Különben elég formás, könnyű s lépéseiben a jótánczos sok kellemet fejthet ki, ezenkívül fő figyelem van benne a magyar táncz sajátszerű mozdulataira is fordítva. A Kecskeraéthy által e tánczhoz irt zene mind magyar mind lengyel részében igen jellemző és csábitólag hat minden tánczkedvelőre. — A táncz után, melyet balletszemély-zetünk elég kellemmel járt el, Lakatos és Kecskemé-thy kitapsoltattak sat." A „testvértáncz" bemutatása alkalmából ugyancsak a „Hölgy-Futár" is (244. szám) megemlékezett a következő közlemenye által: „LAKATOS SÁNDOR, „Testvértánczát" a nagyszámú közönség élénk tetszéssel jutalmazá, s szerzőjét utána Kecs-keméthy zeneszerzővel együtt, valamint magántáncza után is zajosan kitapsolta. A „Testvértáncz," valamint a szintén Lakatos által szerkesztett „Ősapáink toborzóján" kivül, mind ez ideig nem született egy magyar társas táncz sem,legalább olyan nem,mely a nemzeti színpadon bemutatva lett volna — a kritika véleményének kitudása, s a nagy közönséggeli megismertetése czéljából. Az időszaki sajtó legalább nem emlékszik meg ilyesmiről; szenvedélyes régi tánczosok azonban emlékezni véltek — 117 — valami „Koszorú" nevű társas-tánczra, mely kizárólag — a már emiitett — Kőhegyi nevű táncztanitó által komponáltatott és taníttatott volna itt-ott a vidéken. Különben erre a tánczra a veterán Rózsavölgyi M. irta a zenét — egy kezünk között levő régi hangjegy füzet bizonysága szerint, melyre egyebeken kívül rá van még az is nyomva, hogy e táncz „a fővárosi Ipar-tánczvigalomban léptetett fel először." Ugy látszik, a kuruczos tekintetű, bársony átillás, sarkantyús csizmás és panganétra fent bajuszu Thuri János táncza, a „Névtelen" sem vert fel nagy port. Kevesen hallottak róla, még kevesebben ismerték; a kritika — illetve a sajtó pedig alig méltatta figyelmére. Lehet, hogy jó volt, az is lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője áll; de részünkről egyébb föl-világositással nem szolgálhatunk e tánczról illetőleg, bővebb adatok teljes hiányában. Az „ősapáink toborzója" (vulgo: tobor-táncza) szintén megnyerte a központi és vidéki sajtó osztatlan tetszését, s csakhamar közérdeklődést keltett. Még máig is sokan vannak, kik emlékeznek e kedves modorú, — méltóságos és minden izében magyaros tánczra. Különben ami e táncz lényegét és menetét illeti, erre vonat- — 118 — kozólag álljanak itt a „Hölgyfutár" 1858. évi 157-ik számának magyarázó szavai: „LAKATOS SÁNDOR táncztanitó és tánczszerző, jelenleg a pesti nemzeti színháznál az „Ősapáink tobortáncza" betanításával foglalkozik E fölelevenitett ősi táncznak, szerző nyilatkozata szerint következő részei vannak: „tobor," mit egyedül a férfiak lejtenek néhány perczig lassan. Utánna a második rész: a „nőválasztás" jön; ebben a férfiak (nőket kérnek fel, s azokat derékon tartva, együtt lassan lejtik a lépéseket; e Tész régebben úgynevezett palotás kettős. Ez nem kimért nagy ugrásokkal, hanem annál inkább délezeg lassú bokázó lépésekkel történik. Mellőzve van benne minden figura ielosz-tás, mely a lejtőket zavarhatná. A tánezosok lassan, délcze-gen haladnak a körben mindaddig, mie e részt a friss vagy az úgynevezett „aprózó" folytatólag fel nem váltja. Ezután szinte lassú jön, s felváltva a friss, melyek mintegy szakadatlanul folynak egymásután, mint a vigadók kedvhullámzása. Egyik vagy másik pár közben el is hagyhatja, vagy újra neki foghat, mig az egész a zenével meg nem szűnik. Az egész táncz igen könnyen felfogható, mert szigorú taktusok helyett, melyek a közönség közfigyelmét igényelnék, inkább ősies, méltóságos, kényelmes modorú, sőt a társalgást sem zárja ki sat." Az „Ősapáink toborzója" 1858 évi okto-ber 21-én lett bemutatva a nemzeti színpadon a ballet személyzet által. A tánczról a „Délibáb" czimű szépirodalmi lap 43. sat. száma igen szépen nyilatkozott, valamint az összes központi lapok is — kivétel nélkül. A „Hölgyfutár" (243. szám) bírálatát azonban a következő megjegyzéssel kiséri: „LAKATOS SÁNDOR „Ősapáink toborzójá"-nak nincs más hibája, csak a nagy czim, mely mindenkiben látványos — 119 — igényeket kelt föl; ezért jobb lett volna a társastánczot más czim alatt, s mint ilyent, valami tánczteremben mutatni be Mint magyar társastáncz igen jó szerzemény; egyszerű, s valóban magyar lépésekből áll, s már csak azért is elterjedésre számolhat, mert néhány látás után megtanulható. A magyar tánczról ugyanez a nézetünk, hogy az czélszeriien semmi íéle figurákba nem szorítható, mert annak éppen egyik fő jellemvonása a szilajság; de ha e tekintetben engedményeket tehetünk az ujabb kor kedvéért, mely mindenből rendszert szeret csinálni, ugy leginkább az oly tánczszerzemények fogadhatók el, melyek kevésbé korlátozvák, melyek az eredeti formától csak a fölosztás által térnek el. S ilyen Laka-■ Sándor tánczazerzeménye. Frank Ignácz zenéjében egy jellemző rész van, mely a tapsolást jelzi, — de a többi lankadt. Meglehet, ezt a hiányos átírás, vagy a mi még valószínűbb, — a zenekar lé-leknélkiili játéka okozta." Az „Ősök tobortáncza" egyszerű szerkezete daczára is, megnyerte a szakértők tetszését, sőt iiire csakhamar átterjedt a lajtán is. Ugyanis, a fönt idézett lap ugyanazon számában emliti, hogy: „LAKATOS SÁNDOR magyar tánczszerzőt, a„ bécsi József városi szinház igazgatósága meghívta" hogy „ Ősapáink toborzóját" az ottani szinpadon mntassa be. E végből az illető igazgatóság fényes magyar öltözékeket csináltat. — Lakatos S. az előnyös meghívást november hóra elfogadta s azután is Bécsben marad, miután a mint meglepetve hallottuk, több Bécsben lakó magyar ur szintén megakarja tanulni, s körükbe bevezetni az „Ősök tobortánczát " Lakatos, nagy népszerűségnek örvendő e táncza után, csakhamar ismét a tevékenység mézejére lépett, s egy ujabb, — hanem ezúttal már nem a nagy közönség számára szerkesz- — 120 — tett táncza által gazdagitá a magyar tánczmű-vészet terét. Ugyanis a „Győri Közlöny" 1859. 1. száma szerint, egy magyar b a 11 e 11 e í szerkesztett ily czim alatt: „Kinizsi tábo-ritáncza." E ballett 4 szakaszra volt fölosztva, nevezetesen: 1) Huszárok táncza Kinizsi sátora előtt. 2) Markotányosnők táncza. 3) Kinizsi lakomája. 4) Bucsu táncz a harcz előtt. A kik e ballettet látták, elismerőleg nyilatkoztak róla. Zenéjét gondolom D u p p 1 e r Károly irta. Végre a nemzeti színpadon bemutatott eredeti magyar táncz szerzemények sorozatát, jeles táncz és színművész Tóth Samu zárta be egyenlőre „a Palotás" nevű méltóságos és lassú menetű tánczával. E táncz, több helyen még máig is kedvvel lejtetik; s különösen mint iskolát ajánlhatni — növendékeknél, a a magyar táncz megtanulásához, mely czélra ugy lényegére nézve — mint jellemző kifejezés tekintetében is teljesen alkalmas. Ezek után ha megemlítem még, hogy a vidéken születtek s folyton születnek mai napság is kontár táncztanitók által fabrikáltak tánczférczművek; egyenlőre alig van már egyéb emlitésreméltó dolog, melyet nem érintettünk volna — — 121 — Azonban mielőtt letenném tollamat, nem lesz tán érdektelen, ha régmúlt időkre egy kis visszapillantást teszünk — különösen a mi a magyar táncztársulatokat és tánczosokat illeti. Hazánkban az első táncztársulatot Vesztei'' Sándor derék magyar tánczművész, — és Lakatos szervezték volt; az utóbbi azonban csakhamar visszalépett, s a társulat kizárólagosan V e s z t e r igazgatása alatt maradt. Daczára azonban, hogy a társulat a legjelesebb erőkkel — minők voltak Vesztei'', Fitos Sándor,*) Kilányi, Tóth Samu sat. — rendelkezett volt, a hazai közönség — főleg a fővárosi sajtó tetszését, még sem nyerhették meg. Lehet, hogy újságos és szokatlan volta miatt a dolognak, — lehet, hogy másért; any-nyi azonban bizonyos, hogy az időszaki sajtó nem valami dicsérőleg nyilatkozott e társulat felől. Például a „Pesti Hirlap" 1846. évi ju-lius 26-i 707. számában, a következő közlemény van: *) Fitos Sándor tánczművész Nagy-Kőrösön született, s gondolom Pesten, némelyek szerint Törökországban halt meg A negyvenes években egyike volt a leghíresebb s a legjelesebb tánezosoknak, s e miatt Lakatos Sándornak vetélytársa Tánczát különösen szép növése, és testtartása által tudta feltűnővé tenni. Különben, mint a jeles Komáromi Sámuel színművész, hasonlólag ő is igen veszekedő természetű es iszákos ember volt; azt mondják, halálát is a bor okozta. — 122 — „A nemzeti színpadon, mult liéten Veszter S magyar táncztársasága háromszor lépett fel. Nem vonjuk kétségbe, ezen táncztársaságban igen sok jó akarat van, de ballet, azaz szinpadi táncztársaságnak szörnyiimód gyenge. Ezen táncz-társaság nem látszik tudni, hogy a b&lletnek csak igen csekély része maga a táncz Elszíer Eanny éppen azon jelenetekben legelragadóbb, midőn nem tánczol. Vagyis inkább ő ezen pillanatokban tánczol a legbájolóbbau. Ezen táncztár-saság tagjai csak tánczolnak, és pedig a tánczban sem különös mesterek Magyar tánczukban, igaz, van tüz, gyorsaság, de igen sok feszesség is, és semmi kifejezés, semmi költészet. Balletben pedig épen rendkívüli gyöngék. Minden legkisebb kellem nélkül láttuk őket három este ballcttánczban. Szemek és mosoly semmi szerepet nem vittek. Hihetné ezt valamely ballettánczos a föld kerekségén?!" No, mi ezt a kritikát kissé túlzottnak, — sőt talán igaztalannak is tarthatjuk, különösen általánosságban alkalmazott értelme miatt; mert ha ez csakugyan igy lett volna igaz, vagyis inkább ha a társaság nem rendelkezett volna kitűnő eszközökkel a dicsőséges és becsületes siker kivívásához: mikép arathatott volna később a műértő külföld előtt annyi babért, any-nyi dicsőséget. Pedig szerintem Londonban, Berlinben, Hamburgban, Hannoverában sat. városokban, melyekben e társulat föllépett volt: — sem laknak épen bolond emberek. E társulat, több hónapra terjedő külföldöm mulatása után, itthon feloszlott. Azonban csakhamar Lakatos és Szőllősi tánczművészek társ-igazgatása alatt, megalakult a „II. táncz-társaság" a nemzeti szinház táncznövendékeiből. — 123 — A vezérlők czélja volt, a két magyarhazát beutazni, s az ujabb és régibb társas, szin-padi s minden nemzetbeli charakter tánczok-nak megismertetése a közönséggel. Azonban — szép s életrevaló eszméjük, — tervök dugába dölt. Ugyanis, midőn éppen a magyarhon minden nagyobb városában köztetszést s elismerést aratott társulatokkal Oláhország fővárosába szándékoztak menni, kitört a sok dicsőséggel, tengernyi fájdalommal és gyászszal teljes szabadságharcz, mely a szépreményekre jogosított táncztársulatot is alapjában elseperte a tettek mezejéről. A szabadságharcz lerajzolása óta a magyar tánczművészet szép virágzásnak indult mezeje, hervadásnak indult, pang; s ha nem volna — többnyire még a régi gárdából — néhány hivatott kertésze, minők a veterán Lakatos, a magyar tánczművészet megteremtője; továbbá a jeles tánczos és színművész: Tóth Samu; a nagyváradi jó öreg-, becsületes Kajetán bácsi; Róka János, Makai Lajos, Glück Emil és még egynéhány; bizony kiszáradt volna már az utolsó virág is belőle réges-régen. Mellesleg legyen mondva, hogy sehol a világon nincsen annyi kontár kasza-kapa kerülő, tőke-, szabó-asztal-, pudli-, borotva-szij- s több eféle diszes és ke- 124 — vésbé diszes instrumentum mellől megugrott és tánczművészszé (sécccc) avanszirozott egyén, mint szegény hazánkban; kik csak kárára s leala-csonyitására vannak a valódi nemes művészetnek, s megölésére a fiatalság erkölcsiségének. Tisztelet, becsület zsidó polgártársainknak; hanem annyi mégis szentséges valóság, hogy majdnem kizárólag az ő osztályukból kerül ki a svihá-kok-, gézengúz bitang csalók s aljas emberkereskedők, lélekvásárlók, — de még a táncz művészetben kontárkodó czudar páryák casztja is; kik a közerkölcsiség-, erény és szemérem felett, szemtelen cynismussal hánynak czigány-kereket; kik összegyűjtvén a kétnemű fiatalságot, a hirdetett szent nevelési czél helyett, az erkölcsiség és lélek romlás utaira csábítják azokat — minden lélekfurdalás nélkül, csakhogy örökké éhes zsebük szörnyű étvágya kielégíttessék, melynek ha érdeke forog kérdésben, nem ismernek semmi szentet, semmi tiszteletre méltót; még az eget és a poklot is készek volnának fenekestől fölforgatni. Mikor jön már el az idő, midőn ezen alacsonylelkii had garázdálkodásai elé gát vettetik? Yagy talán a kormány nem találja eléggé figyelemreméltónak a dolgot ? Ez csak a tájékozottság hiányából eredhet. Tanulmányozzák — 125 — csak kissé az illetők az ügyet; tudom rövid idő múlva bizonyosan hajmeresztő dolognak jönnek nyomára, s megfognak róla győződni, hogy a zsidók által tartott (tisz. a kiv.) táncziskola illemgyárak, a legiszonyúbb hatással vannak az erkölcsiség megölésére. Ez, kedves honfitársaim nem nagyítás, hanem a legtisztább való igazság, mely érett megfontolás által irányított beható tapasztalatból van merítve. Ugy hiszem, midőn jelenleg a színésze ti ügyek rendezését a magas kormány czélul tűzte ki magának; nem ártana, ha ezzel együttesen a tánczművészet is kellő figyelemre méltatnék és rendeztetnék — hathatós rendszabályok kidolgozása, s alkalmazása által. *) „Midőn a tánczművészet történelmére visszapillantást teszünk, lehetetlen, hogy a magyar tánczművészet ujjáalkotójáról, igazabban megteremtőjéről,a„magyarZseanne George Noverre-ről," „minden magyar tánczművész és tánczmester atyjáról", a veterán Lakatos Sándorról meg ne emlékezzünk; ki nemzeti táncz-művészetüuknek legfáradhatatlanabb bajnoka volt, *) Jelen életrajzi kivonatot. Sz. E. barátunk tolla után közöljük. — 126 — s hűségesen az a jelenben is — közel félszázad óta; és pedig nemcsak kenyérkereseti czél-ból az, hanem valódi hivatásból is. Tehát mint ilyen, megérdemli, hogy vele kissé bővebben, s önállólag is foglalkozzunk. Lakatos Sándor (Csák-Szentsimoni) előkelő régi — székely eredetű — nemes családból származott. Született Kecskeméten 1819-ik évi decz. 17-én. Atyja, Lakatos Zakariás, penziónált császári sorhad kapitány, — és végre urodalmi bérlő volt. Anjja Jászkun ivadék, a nemes Ernyess családból. Tanulmányait Kecskeméten, kellő sikerrel és alaposan folytatta, mindaddig, mig ifjú lelke megunva a száraz iskolai tanulmányokat, — Thaliának vándor papjaihoz nem szegődött, mint szinész bolygott a hazában két évig; a midőn azt odahagyva, függetlenül a tánczművészi pályára adta magát; ámbár a színészi pálya a távcztanítói pályával egy testvér. Nem is azért mondott le Lakatos a színészetről, mert nem szerette s kegyeletig nem becsülte, hanem azért, mert látta, hogy e tér még üresebb, még el-liagyottabb, a nemzeti táncz művészies terjesztése a nemzeti élet egyik fő palládiumául mutatkozott. — 127 — Ezen tettét s későbbi magaviseletét roppantul ellenezte nagy aristokrata hajlamokat tápláló atyja és rokonai;*) meg is tiltatott neki, valódi kereszt és nemesi előnevének használása, mert a fiu ugyanazon nevet viselte, mint atyja t. i Zakariást. Szüleinek s legközelebbi rokonainak tilalma felett nem lehet csodálkoz-koznunk, mert azon korban még szánalom s megvetéssel tekintettek azon fiu, vagy leányra, ki ilynemű nyilvános pályára adta magát. Lakatos S. a tánczművészet terén, csakhamar közfigyelmet keltett. Mint tánezost, a vidék minden nagyobb városaiban rokonszenvvel s kitüntetésekkel fogadták. Lakatos S. mint tánezmester, nem volt hive a régi — elévült — német iskolai tanrendszernek, s mint a reformok embere, a német teljes mellőzésével — a franczia iskolának volt tántorithatlan hive és bajnoka; ámbár ez — ős eredetiség és kiváló Magyarország tekintetében páratlan — tánezszerzeményein csak igen kevéssé vehető észre. *) Kiterjedt rokonságához tartozik a Kopácsi család is, melyhez az egykori herczeg-primás is tartozott volt; továbbá a vas-zalai J obaházi Takáts-ok. Kis-faludiak, a veszprémi Kovácsok, „Atalával," — a kedves költőnővel; a Berzevitcziek Sárosmegyében, a Magyarosi család, és az országszerte ragyogó hírnévnek örvendő szőlész és író : Dr. Tersánszky József stb. — 128 — 0 volt az, ki hazánkban a franczia Cont-redanseok több féle nemeit behozta s először terjeszteni kezdé; a Quadrille Française első terjesztője és meghonosítójaként is őt üdvözölhetjük. Általában czélul és legszebb feladatul tűzte ki, a magyar tánczművészet meg- és uj-játeremtését, melyet a francziákéval óhajtott olna egyszinvonalra emelni, s hogy az utóbbi nem történhetett meg, ez legkevésbé mult az ő igyekezetén és jóakaratán. Kartársai szívesen fogadták az ujitót, s örömmel sorakoztak azon kibontott zászlaja alá, melyre a „haladás" volt arany betűkkel fölírva. — Mint tánczos, Lakatos egyike volt azon keveseknek, kit mint mondani szokás „a közönség tenyerén hordozott. „Magyar magány és oláhtáncza páratlan volt a maga nemében; e két tánczban senki sem tudta fölülmúlni, és Fitos Sándoron kívül — még csak meg sem közelíteni. Ez utóbbi egy verseny tánczolás alkalmával 1843-ban Kecskeméten, midőn ott Hevesi színtársulata működött volt, szívesen nyujtá Lakatosnak, az elismerés koszorúját, s ezentúl nem vindikálta volt többé a tánczban Lakatos felett az elsőséget, s az utolsó perczig a legönzetlenebb barátsággal viseltetett azon — 129 — művész társához, mely — saját szavai szerint „egyetlen, ki a tánczban lepipálta." Ezen ver-senytánczra, éltes egyének még igen jól emlékeznek, s bevallják, hogy ilyet még nem pipáltak Kecskeméten. Lakatos, 4—5 legnehezebb figurát, és minden magas rúgást lábhegyen csinált, melyre a legkitűnőbb ballet művészeknél is ritkán van példa. A közönség tetszés nyilatkozata, a szó szoros értelmébnn valóságos tombolásban tört ki. Egy izben Győrött, még a negyvenes évek elején, Farkas József, a régi idők leghíresebb magyar tánczosa, kit a külföld is megbámult: látta Lakatost tánczolni, s annyira meg volt lepetve, hogy a máskülönben mindent lenézni és fumigálni szerető öreg ur, hangos tetszésnyilatkozatokra fakadt, az ifjú művészi tánczára, s rögtön kinyilatkoztatta, hogy „Lakatos egyetlen tánczos az országban, kit utódjául tekinthet és tisztelhet." E percztől kezdve a pedant agg művész, fiatal collegájához valóságos atyai gyengédséggel vonzódott, s ez érzeményét elvitte magával a sirba is. Lakatos S. a nemzeti színpadon először 1842-ik évben mutatta be magát a fővárosi közönségnek, a midőn magyar magántáncza köztetszésben részesült és kitörő lelkesedést és Tánczkedvelők könyve. 5 — 130 — tapsokat aratott. Ez után még gyakran működött Lakatos a nemzeti szinpadon mint tánczmű-vész, a fővárosi közönség osztatlan tetszése mellett. 1844-ik évi okt. 25 én vette nőül Győr egyik kedves és művelt hölgyét, I. Takáts Klárát, ki hű szeretettel viseltetett jó és balszerencse közt a boldogított férj iránt. Két gyermekük született: Károly, a széles körben ismert sokoldalú tehetség,*) a virtus hegedűs, zeneszerző, iró, ornithologus, sportman és páratlan lövő; Otilia, az annyi szivjóságot rejtő leány, ki iíju korában halt el Szabadkán 1865. jan. 22-én, a szülők pótolhatlan veszteségét az akkori lapok résztvevőleg megoszták. A veterán Lakatos bácsi, e z ü s t m e-nyegzőjét baráti körben tartotta meg, ez alkalomra irt költeményt hozzuk s kívánjuk az aranylakodalom megérését is. LAKATOS SÁNDOR urnák, hazánk jeles fiának ezüst menyegzője alkalmára 1868-dik évi okt. 25-én szives kézszorítással a „KANDI KLÁRI" hölgy élczlap szerkesztősége. Láttuk mi már fölkelni a napot, S láttuk, midőn nyugodni ment; — És Láttuk, midőn a hold az égen Reszkető fényben megjelent. *) De még milyen! csak tudná — — ? ! L. K. — 131 — S a szent művészet oltár-küszöbén Túlvilágba ragadt a képzemény. De most, midőn e borús korszaknak Kopár terén pihen a szem: Embert boldog és szabadnak látni Égi fényben ?! ezt nem hiszem. — Egyet mégis — mi testesülve van — Ezüst menyegződ fénysugáriban. Nap, — hold, — csillag bűvös ragyogása Szelíd örömre integet, És ártatlan lépteink nyomára Virágot bájost hinteget. Hogy fény s virág körzi szép életed : Nézz körül.... viszhangja „aj e 1 e n e t!" 1i é ke vele dl Ugy hiszem, hogy Lakatos Sándor neve az olvasó előtt nem ismeretlen, mert nincs e honban jelentékenyebb város, hol ő érdemeket szerezve ne működött volna. Jelen soraimhoz még csak egy óhajtásom van, vajha e tevékeny hazánkfiát, mint kedves nemzeti tánezunk apostolát, a „lábászok lábászát " mint halhatatlan druszája Petőfi szokta volt tréfásan nevezni még számos éven át tartaná meg az ég. Különben — az örökké vigkedélyü kedves „öreg Lakatos bácsi" jó egészségnek örvend s agg kora daczára szenvedélyes vadász; és ügyes lövéseivel nem egy rókakomát és tapsifülest teremt kontyon. 5* A magyar tánczról. „Tánczra fel, kiben az ifjú Vér buzog. Kit vigadni lelkesitnek A gyönyört siró hurok. Kéz a kézbe, párosával, Kezdjük ősi szép szokással A magyart sat." Igen, „ősi szép szokással" mint a költő mondja, nem pedig a jelen elkorcsositott alak és formában. Bizony, ha őseink most feltámadnának, és látnák hagyományozott szép nemzeti tán-czukat a jelen nemzedék által lejteni, bizonyára nagyon elcsodálkoznának. Hajdanában búskomoly nótára kelt fel a magyar, s „Délczegen miként a pálma, Majd előre, majd bokázva." lejté méltóságos, delies és harczias szellemű tánczát. Mintha csak kard s buzogány lett volna kezében, — megvívandó az ellennel. Tánczából ugyan soha nem hiányzott a szilaj-ság, a harczias character; de a természetes tartástól soha el nem tért. Őseinknél a dáridó k kezdete mindenkor ének volt, és nem — 136 — táncz, annak belefáradtával kezdődött a „to-borlassu," azt felváltotta az úgynevezett „friss." a mai „csárdás",*) melyet csökkentetlen hévvel raktak egészen a belefáradásig, midőn ismét a „tobor" vagyis »Három a táncz" vette kezdetét, melyet ismételten a „friss" követett. így mulattak őseink kivilágos kiviradtig — az ő magyaros szellemökben. Nem volna-e most is jobb, ha őseink természetes tánczmodorát, tüzvérü szellemfenségéi idéznők fel a mulatság színhelyére. Sajátságos! Európában egyetlen s páratlan szépségű nemzeti tánczunk, mind az 52 megyében máskép lejtetik. Néhol jól, másutt roszabbul, legtöbb helyen pedig annyira kiret-kőztetve eredeti formájából, hogy alig lehet ráismerni. A legtöbb helyütt a deliesség és méltóság teljesen hiányzik belőle, s valami idegenszerű, — hogy ne mondjam szláv typus ri ki az egészből — egység nélkül. Ez különösen az olyan vidékeken észlelhető kiválólag, melyek szerb-, tót- vagy horvát ajkú és érzelmű lakosok által vannak tulnyomólag lakva. Azon- *) Atyám véleménye szerint a „csárdás" nevezet, mely az 1847. pozsonyi országgyűlés alkalmával tartott „dalidó"-ban keletkezett, nem egyezik meg a magyar táncz méltóságával, azért is helyesebb elnevezésnek tartja az „aprózót." — 137 — ban a Bácskában, általában a Bánátot érintő magyar helyeken, Szegedet sem kivéve; alig — vagy ritkán láthatni valódi — minden izében magyaros tánczot. Mert tagadom, hogy a „reszegoldaMozás, zöcskölődés, f... reszelés, tipegés-topogás — egyáltalában minden komolyságot és méltóságot nélkülöző táncz magyaros volna. A szláv nép tánczában — különösen a szerbekében vannak meg ezek az előszámlált furcsa de kiválólag jellemző tulajdonságok. Általában a valódi magyar táncz is bir ugyan némi modoros tulajdonsággal, amennyiben eredetiséget produkál; de soha nem fajul látványos komédiává, nevettető furcsaságot pedig éppen nem képez. Némely tánczhős azt hiszi, ha kézzel-láb-bal az agyonfáradásig dolgozik — mint valami eszeveszett, fejével s vállával kunyorgat, s olyan szökésekre kel mint valami bolondos kecskebak; hát már ő kitűnően tánczolja a csárdást. Hohó! Lassan a testtel. Nem annyiból van a''. Éppen ne higyje az ilyen robotos tánczoló, hogy valami kitűnőt művelt, s valami jeles táncí os, s mint ilyen, hát a nézőség bámulatát s méltánylását is kivivta volna; sőt inkább ellenkezőleg. Nemhogy megkedveltetné magát, sőt éppen bohóskodásával ellenszenvet kelt s — 138 — gunytárgyul szolgál az értelmes és jobb izlésü nézőségnek. Azt hiszi, ha némely elromlott izlésü egyén — tömjénezni óhajtó kedvében tapsaira méltatja kurucz szökéseit, hát az valóban dicséretre méltó? Ugy nagyon csalatkozik. Az ilyen műértők (?) csak hirét hallották vele együtt a magyar táncznak, mint katona a kávénak; s jól teszi, ha jobb ügyre méltó tüzét lohasztva, emberibb mozdulatok s kifejezésekre adja a lábát; mert helyes észszel és erővel helyesebben de jobban is lehet ám mulatni, mint roboto-lással az agyonfáradásig, s műérzékuélküliségre mutató szilajsággal, ha éppenséggel. „Három éjjel, három nap ísem elég is a lábának." Igaz, ősapáink tigris bőrből készült ka-czagányos diszöltönyben máskép járták ősi tán-czunkat, most a korszellem változott; haladunk a korral, hiszen a cultura megkívánja a maga részét, eltörli a régi szokásokat, hadat izen mindennek a mi elévült, s mindent ujjá teremt — igaz; néha azonban egészen ferde irányban. Ha már letettük nagyrészt ősi öltönyeinket, de ne tegyük le ősi tánczunkat is; mert valamint főleg a nyelvben, ugy kiválólag hagyományos szokásaiban és tánczában is él ám a nemzet! Ha az uri osztály menne elő jó példával — általánosan az egész hazában, tudom követni fogná a köznép is; s szép nemzeti tánczunk csakhamar vissza állíttatnék ős eredetiségébe és szépségébe. Mert a tánczhősök fáradhatatlan szilajság-gal járják ugyan — a mi különben a ma-gyartánczban meg is kívántatik, de bohóskodás pajkos ugrásokkal szépen — észre sem vevőieg kivetkőztetik méltóságából s eredeti magyaros jellegéből. S ez igen sajátságos! Hiszen a zene az érzelmek királya, s oly kormánypálcza, melylyel az érzelmeket tetszés szerint kormányozhatni; hogyan van az tehát mégis, hogy amidőn a lélek megérti a zene fenségét, ennek kifejezésére a lábak hamisan alkalmaztatnak? S ez való igaz. Pedig van-e valami szebb, valami magasztosabb és igazabb a magyar táncznál s a magyar zenénél? Majd lebincseli s kötve tartja az érzelmeket egy helyütt, s majd elragadja egy képzelet világába, hol talán csak a szellemek élnek, majd szelíd busongás fájdalom s örülésbe ejt; majd öröm, kéj és mennyei boldogság árjában füröszti; ugyanis, ki ne öltene szomorú arczot egy méla bus zene hang hullámainak hallására, s ki ne vidulna fel egy friss csárdás zenének kedélyes fordulatain?! Hiszen: — 140 — „Hangjain a báj zenének Itt a bú, miként a felleg Elhalad-----« * * * A magyar táncznak jelenben két typusa különböztethető meg, az úgynevezett „tobor" vagy „verbunkos" és a „csárdás." A »verbunkos" nem egyéb mint a régi ős „solo táncz," mely jelenben leginkább a huszárok és a magyar köznépnek majdnem kizárólagos speciálitása. Minden huszár regementnél rendesen van egy-egy öreg őrmester, ki az ujoncz hadfiaknak e tánczból oktatást ad, — s lábbal foghatólag igyekszik bebizonyítani, miszerint nem csak lován, de a tánczban is első katonája a világnak a magyar huszár. Ur nép „verbunkost" csak jól berúgott tul-boldog állapotban lejt, amidőn ugyanis a „Ritka árpa, ritka repcze, Ritka rozs sat." hangjaira, a korcsma közepében „neki dül a placznak," s ugyancsak neki szilajodik valami cocinchinai kalamajka félének, melyben egészen halálra dolgozza magát. A „verbunkos" általán a magyartáncz kö-"ülbelül 32 meghatározott figurából áll, úgymint: I.) Boka ütés. 2.) Lejtős. 3) Hegyező. 4.) Négyes. 5.) Emelgető. 6.) Kihányó. 7.) Kigyó _ 141 — 8.) Csillag. 9.) Gyilkos. 10.) Füzér. 11.) Mérges. 12.) Rózsa. 13.) Kettős kigyó. 14.) Csalogató. 15.) Sétatoppantó. 16.) Sarok csúszó. 17.) Nagy harang. 18.) Csizmadiás (vulgó: hátra hányó.) 19.) Rezgő. 20.) Félláb sodró. 21.) Lábgyorsa-ság. 22.) Lábujjhegyezés. 23.) Kakas ugrás. 24.) Kigyó (lábujjhegyen.) 25.) Kis harang (sürgető.) 26.) Olló. 27.) Ujj hegy forgó. 28.) Sebes forgás (ez a balletból kölcsönzött „piruett.") 20.) Felugró (a sarkokat minden ugrásnál össze ütni.) 30.) Szapora. 31.) Lábcsusztató (vulgo; lábhadarászás.) 32.) Dobogós. Ami a „tobor" (vulgó: „toborzó") nagy „verbunkos" lejtésmódját illeti, ez hasonlóan történik mint századokkal ezelőtt. Tudni illik vagy per „solo," mint ahogy Kinizsi és Báró Balassa Bálint (kékkői) lejtették egykoron, vagy pedig körben elhelyezkedve. Utóbbi esetben azonban némi szabályhoz van kötve, tudni illik a körben elhelyezkedő tánczoló férfiak bizonyos figurákat csak magánosan, belépve a kör közepében csinálhatnak, némelyek pedig együttesen. Mig egy egyén a körben tánczol, a többiek egy helyben állnak tánczlépések nélkül s bevárják mig a sor rájok kerül: A toborzó tánczhoz a sarkantyúk nelkülöz-hetlenek, a midőn is minden 8. tempóra összeveretnek. Semminemű más táncznál nem játszik oly nagy szerepet a kifejezésteli büszke és mégis hajlékony nemes tartás, mint a toborzónál, mert a magyar táncz: „hajlós mint a nádszál" e mellett a magyar charakterének kell benne visszatükröződni. Hej! ritka is az nagyon mint a fehér holló, a kinek magyar táncza semmi kivánni valót nem hagy hátra; jól mondja a költő: ..Örüljön, ki a magyar tánczra termett." A „csárdás" — a magyar világhírű nemzeti táncza, az édes busongás, a sirva vigadás és a kitörő harczi tiiz legjellemzőbb s legkife-jezésteliebb képe, mely a magyar egész jelle- 142 — 143 — mét, örömét, keserveit, s viharzó keblének minden érzeményét szent oltárként, — szent igazságban tárja ki. Vissza tükröződik e tánczban az egész nemzet múltja, csalódása és dicsősége egyaránt; s a vad tüz, mely talán nyilatkozik benne; csak a sajgó kebel kitörő fájdalmainak takaró gyász fátyla! A csárdást nem lehet egységes valóságában elsajátítani; születni kell arra, s kell, — hogy a vérben legyen meg. Olyan ez, mint a szellemfenség, mely önmagában s önmagától nyilatkozik; mind a lángész, mely isteni ajándék , isteni szikra, mely fölemel és megnemesit! Látunk idegen nemzetbelieket, németet, — franczát sat. amint nagy tűzzel és sok jóakarattal — s talán némi kegyelettel is járják a csárdást; de bármit kövessenek is el, hiányzik tánczukból az eredetiseg és kifejező igazság, a való, mely egyszersmind szépet is jelent. Azonban, sajnálattal kell megvallanunk, hogy zsidó polgártársaink között legkevesebb akad még csak tűrhető csárdás tánczos is. Ez pedig elég sajátságos. Hiszen ők együtt élnek és halnak velünk; mi'' az oka mégis, hogy a „csárdás" épen nem akar rájuk ragadni? Látunk zsidó egyéneket, kiknek táncza — a legjobb igyekezetük mellett is valóságos paródiája a csár- — 144 — dásnak, jobban mondva — nem egyébb: szomorú játéknál, mely a nézőségre oly hatást tesz, mintha egy viz-iszonyban sinlődő beteg nyavalgását szemlélni volna kénytelen. Valóban éppen nem csodálkoznánk azon, ha némely zsidó felebarátunk lábai a csárdás járása közben ugy össze keverednének is, hogy maga sem tudná megkülönböztetni, melyik a jobb és melyik a bal lába! Mert olyan motollázást, és menydörgős menykő czikázásokat nincs olyan gőzerőre járó masinéria, mely képes volna elkövetni — mint ők. De nemcsak zsidó felebarátainkat, hanem nemzetem ifjúságát is méltán illetheti vád; nem azért, mintha talán nem tudnák helyesen tán-czolni a csárdást; sőt inkább ellenkezőleg, a viszonyoknak megfelelőleg bizony elég jól el lejtik ezt a tánczot; nem is ez a dolog bökkenője, hanem az a germanizáló magyartalan irány, melyet a magyar táncznál is mint „korszerűt" (?) — alkalmazni és divatba hozni szeretnének, — egyebeken kivül — a jó Ízlés teljes rovására. Bizony, ha ez igy folvik, megérhetjük még azt a slendrián állapotot, hogy őseink hagyománya, szép nemzeti tánczunk, a „trojcsok" és „pulkák8 categoriájához fog lealjasodni. Ezt pedig ne engedje a magyarok — 145 — nagy istene megtörténni; mert mint mondám, a nemzet nem csak nyelvben, hanem tánczában is él ! — Legyen tehát jövőben jelszavunk: őseink által hagyományozott eredeti méltóságos nemzeti tánczunk életbeléptetése és terjesztése fönt és alant! A „csárdás" két főrészből áll, úgymint: lassúból, és frissből. A „lassú" párosan, kifejezésteli komoly méltósággal, hajlékonyan, de büszke magatartással lejtetik. Lépései séta lépések — ugrás nélkül, csak a zene minden 8. vagy 16. íite-nyénél szokásos „bokázó" (vulgó: „kitartó") tétethetik élénkebb mozdulattal. A „friss", vagyis a tulajdonképeni „csárdás" a „lassúnak" éppen ellenkezője; kitörő tűzzel, de mérsékelt ugrásokkal, mindamellett Ízléssel lejtetik. A „friss" kezdetével őseink tánczosnőjü-ket rendesen háromszor-négyszer is megforgatták egy helyben, csak azután rakták az igazit apró-dobogó lépésekkel,közbe-közbe „mártogatva" vagy gyorsan jobbra és balra megforgatva a tánczosnőt, vagy cserélgetve egyik oldalról a másikra. Ha valaki ki akarta magát tüntetni, néhány forditás után elbocsájtá a tánczosnőt, s Tánczkedvelők könyve. 5b — 146 — per „solo" csinált néhány bravour verbunkos figurát. — Ha belefáradtak a frissben, a lassút megismételték; melyet ismételten követett a friss, — vagyis a „három a táncz," melyben mindenkinek mindvégig kitartani becsületbeli dolog volt. Mielőtt tollamat letenném, szabadjon a csárdás tánczosok figyelmébe ajánlani, hogy szép nemzeti tánczunk járásánál nem abban áll ám a virtus, ha a termet csirkelépésekben összefutkossuk, s fejünkkel vállunkkal bólintgatunk, vagy betyáros tempókkal kurjongatva verjük a csizmánk szárát (ha ugyan épenség-gel van a csizmánknak szára;) hanem az őseinkéhez hasonló komoly és méltóságos tánczban. Most pedig olvasóimnak — különösen szép olvasónöimnek jómulatást kivánva, melegen óhajtom, hogy minél gyakrabban tartsanak a költő szavával: „Nossza szikraként a gyorsra Most kiki! Korcs a láb, mely ezt utóig Lomha lesz kitartani. Három a táncz a magyarnak ; Nincs, nem is lesz párja annak Ebbe'' sem. Csak tovább, vigan peregve ; Ugy se tart e lét örökre : Folyjon igy le, édesen!" Hajgattí S. A körtáncz, 5* a) A 8zőllősi-féle „KÖRTÁNCZ." (Kiadatott 1842. évben.) E táncz lejtéséhez 8 pár szükségeltetik, melyek négyszögben állnak fel: A táncz menetét illetőleg — annyiban hasonlít a kontratánczhoz, hogy azon alakzatokat (Figuration), melyeket a kinevezett első co-lone tánczol, a második colone ismétli. — 150 — Mielőtt egy alakzat — vagy rész — elkezdetnék, 8 ütenyzene kiváratik, illetőleg a 8. ütenynél egy bokázó tétetik, mely minden résznél a bevezetést (introduktio) képezi. E táncz szabályai szerint némely figurát (vulgo: alakzatot) csak az előtánczos által meghatározott colone (vagy párok) tánczolhatják — először, s csak következetesen az — ugyanakkor mást tánczoló colone vagy párok, melyek per „contra" tánczolnak. Megjegyzendő, hogy e táncznál is, éppen mint a Contratáncznál: ellenféllel (vis-á-vis) kell birnunk; vagyis a foglalkozás és kiállás szabályai ugyanazok, melyek a Contratáncznál szokásosak. Az előtánczos — vagy tánczrendező meghatározza : melyik legyen az első, és melyik a második colone ; s minden tétel — figura kezdésénél kinevezi a kezdő feleket. E táncz VI. meghatározott részből áll, úgymint: I. Andalgó. II. Lelkes. III. Toborzó. IV. Ömledező. Y. Három a táncz. YI. Kézfogó. Lépései különbözők; sajátságosak és nehezek, melyeket Írásból nem lehet megtanulni; de a szabatosság tekintetéből mégis egyenkint körül irjuk azokat. — 151 — Megjegyzendő, hogy a táncz vagy lépés kezdeténél a lábak a harmadik állásba tartatnak, és mindig a jobb lábbal kezdünk, kivéve ha oldalvást balra tánczolunk (vagy kezdünk.) A lépések'', — melyek alatt, az ezekkel kapcsolatban levő s egy egészet képező fordulatok és mozgások értetnek — száma 15. Minden lépésnél megjegyzendő, hogy a nevezett és körülírásban előforduló számoknál egy, kettő, három, négy (1, 2, 3, 4.) részére az ütenynek mindig egy kis ugrás tétetik; kivéve az andalgót és tétovázót, 1) Andalgó. 1. A jobb a második állásba helyeztetik; 2. a bal a harmadikba vonatik, 3. a jobb ismét a második állást foglalja el, és 4. a ballábbal hátulról előre egy kört vonunk, a honnan anélkül, hogy a padozat érintetnék — a lépés ugyan ugy vissza történik. 2) Bokázó 1. A jobb sarkot a balhoz, 2. a balt a jobbhoz, 3 és 4. ismét a jobbat a balhoz verik. 3) Tétovázó. 1. A jobb láb a negyedik állásba helyeztetik, 2. a bal ez után vonva a harmadikba, 3. ismét a jobb jő a negyedikbe, és végre a 4. a bal a jobb sarkot érintve előre a negyedik állásba vonatik. E módon folytattatik. 4) Vágás. 1. A jobb láb hegye a bal sarkához állíttatik, 2. a jobb oldalvást kinyújtva tartatik, 3. mialatt a jobb lábon ugrunk, a bal lábhegy a jobb sarkhoz helyeztetik, 4. a bal nyujtatik oldalvást és igy tovább. 5) Lejtő. E lépés kezdete előtt a jobb láb a második állást foglalja el emelve, s gyorsan visszavonatik s a második állást foglalja el, 2. a bal ezután a harmadik állást követi. 6) Verbunkos. 1. A jobb láb a második állásba lép, 2. a bal vontatva az elsőbe 3. mindkét sark kifelé fordittatik és 4. összeveretik. 7) Magányforgó. A jobb lábat a balra keresztbe teszszük s igy egyszer egészen megfordulunk. 8) Kettős forgó. Az ur a hölgyet jobb karjába veszi s baljával a nő jobbját tartja, a nő pedig balkezét az ur jobb vállára teszi s ez állásban két lejtős (5. sz.) tánczolnak a bal lábbal kezdve, mire egy bokázó következik (2. sz.) E lépésnél az ur a hölgyet folyton jobb karjában tartja, kivéve az 5. számot, hol bal karban tartandó. 9) Toppantó. 1. A jobb láb a második állást foglalja el, 2. 3 és 4. a bal sark háromszor a jobbhoz veretik, mi alatt fordulunk annélkül, hogy a bal láb a padozatot érintené. — 153 — Ha e lépés balra tétetik; akkor a bal láb kezdi. — 10) Villám. E lépés sajátlag nem más mint, a vágás, (4. sz.) a különbség az, hogy a villámnál a jobb láb hegy a bal sarkhoz nem vissza, hanem a bal lábhegyhez helyeztetik; 2. a jobb láb a második állást foglalja el, 3. a bal lábhegy a jobbhoz tétetik és 4. a jobb láb a második állásba lép; ezután egy fordulás következik s bokázóval zárunk. Ha e lépés jobbra történik, a fordulás balra megy; ellenkező esetben ellenkezően. 11) Kisliarang. E lépés kezdete előtt a jobb láb a második állásban van emelve, a jobb láb a balhoz az elsőbe, 2. a bal láb a padozatra téve a másodikba, 3. ismét a jobb lép a másodikba, 4. végre a bal a második állást követi. Ugyanigy történik a lépés vissza. 12.) Toborzó. 1. A jobb lábbal ugrunk s a balt e mögött felemeljük, 2. a bal lábbal ugrunk s a jobbat emeljük e mögött fel, 3 és 4. három kis lépést szaladunk előre, mire egy bokázó következik s az első állásban maradunk. Most 1. a jobb sark és 2. a jobb lábhegy kifelé fordittatik, 3. a bal sark a jobbhoz veretik, mialatt ugy fordulunk meg, hogy előbbi helyünkkel vagy tánczosnőnkkel szemközt áll- junk. Ehhez 4 üteny szükséges. Hogy az ur ismét helyére s táneznőjéhez vissza térhessen, e lépés ismételve lesz, t. i. először a jobb s azután a bal láb ugrik, mint fentebb mondva volt 3 lépést előre szaladunk s egy bokázóval zárunk. A toborzó második része elmarad; de a helyett egy kettős forgót tánczolunk, mihez 4, tehát összesen 8 üteny szükséges. 13.) Urak magánya. 1. A jobb láb a második állásba helyeztetik, 2. a bal a harmadikba, 3. a jobb ismét a másodikba, és 4. a bal ismét a másodikba, mire a jobb lábbal egy tappantő (9. sz.) következik. Ezután annélkül hogy szünetelnénk, a bal láb ismét a második'' állásba lép, s a már mondott 4-szer ismételtetik, de negyedszer a toppantó helyét egy bokázó foglalja el. E lépés 8 ütenyt igényel. 14.) Friss. E lépés a vágással kezdődik. 1. A jobb lábhegy a bal lábhegy elé állíttatik, 2. a jobb láb kinyujtatik, 3. a bal lábhegy a jobb elé kerül, 4. a bal oldalvást nyujtatik ki, erre két kis harang (11. sz.) lépés következik, annélkül, hogy a jobb láb a padazatot érintené, mire a bal láb a 2. állásba lép. Ezzel néha két végást is tánczolunk, mire a jobb lábat a másodikba helyezzük s bokázó helyett kettős forgóval végezünk. Ebez 8 üteny kell. — 154 — NYOLCZADIK TÁBLA. KILENCZEDIK TÁBLA. — 155 — 15.) Vitorlajorgás. A hölgy lejtő lépéssel előre ugrik, mely ugrás után a jobb lábat felemeli, s ezzel egy magányforgót tesz (7. sz.) mire két sarkát összeveri. Ezalatt az urak helyükön három magányforgót tánczolnak s szintén összeverik sarkukat egyszer. Most a hölgy egy lejtővel visszatér s az ur egy lejtővel elébe ugrik s egy kettősforgóval, bokázó nélkül zárnak. Ez 8 ütenyt igényel. I. Andalgó Mind a 8 pár egyszerre tánczol 8 ütenyt és pedig 4 ütenyt jobbra, 3 andalgóval, mely egy bokázóval záratik s ugyanígy 4 ütenyt vissza; erre 0 az első, második, ötödik és hatodik pár vágás — lépéssel 4 ütenyt tánczol, mi szintén bokázóval záratik, a négyszöglet közepéig. 0 Ezután az első ur a hatodik hölgyet, a második az elsőt, az ötödik a másodikat és a hatodik az ötödiket veszi jobb karjánál s két lejtő és egy bokázóval a négyszöglet oldalaihoz tánczolnak vissza, hol 4 üteny mellett egy kettős forgóval zárnak. 0 Innen ugyanazon párok, még mindig a cserélt tánczosnőkkel, kiket balkarjoknál tar- — 156 — tanak, egy vágás és bokázóval 4 üteny alatt Ismét a középre tánczolnak; © a honnan saját tánczosnőjökkel, kit halkéznél tartanak, két lejtő s egy bokázóval helyökre visszatérnek s ott egy kettős forgóval végeznek. Ezután a harmadik, negyedik, hetedik és és nyolczadik pár az egészet ismétli; kivéve a már annélkül is tánczolt 8 ütenyt. II. Lelkes. 0 Az első hölgy helyet cserél a másodikkal, ugy hogy ez az első mellett jobb oldalon, az pedig a második mellett bal oldalon halad el; ugyanigy tesz az 5 és 6 hölgy két üteny alatt két lejtő és egy bokázóval. Az átellenesek egymással szemközt állnak. 0 Innen az első hölgy a hatodikkal; a második az ötödikkel cserél helyet, ugy hogy az első a hatodik, az ötödik a második előtt halad el. © Ugyan-e módon tesz az ötödik nő a hatodikkal és az első a másodikkal. 0 Yégre az ötödik a másodikkal és az első a hatodikkal, mi által valamennyien helyökre jönnek. 156 HETEDIK TÁBLA. TIZEDIK TÁBLA. — 157 — Az egész 8 zeneüteny. 0 Erre az 1. 2. 5 és 6. ur, azután a 3. 4. 7 és 8. ur következik, kik egymásután elvégzik a leirottat (1—4.) © Miután 32 zeneüteny alatt négy négy-szöglet tánczoltatott, az 1. és 2. ur tánczosuő-jével szemközt áll s mindkét pár tétovázó lépéssel tánczol át az 5 és 6. párhoz. Az első lépésnél egymással szemközt, másodiknál hátat-forditva s a harmadiknál ismét szemközt állnak s egy bokázót tánczolnak. Ez 4 üteny mellett történik. 0 Ez idő alatt az 5 és 6. ur és hölgy egymásnak jobb kezet nyújtanak s 3 tétovázóval egyjkört tánczolnak (tour de main-nel,) mi egy bokázóval záratik. 0 Az 1. és 2. pár ugyanígy vísszatánczol, mig az 5 és 6. pár egymásnak balkezet adva (tour de main-nel) a fentebb leirt módon helyére tér. Ugyanigy tánczol az 5 és 6. erre a 3 és 4. végre a 7. és 8. pár az átellenes párhoz, mi alatt az átellenes pár, tour de maint végez. III Toborzó. 0 A toborzó az urak által kezdetik s pedig az első, második, ötödik és hatodik által, — 158 — kik 8 zeneüteny mellett a négy szöglet közepéig s vissza tánczolnak toborzó-lépéssel. 0 Most az első, második, ötödik és hatodik pár karonfogva 8 zeneüteny mellett 7 tétovázó s 1 bokázóval, úgy tánczol egy kört, hogy az első a második párnak, az ötödik pedig a hatodiknak jöjjön átellenében. © Ezután az első pár a másodikkal s az ötödik a hatodikkal képez egy-egy kis kört és négy zeneüteny alatt három verbunkos s egy bokázóval először balra s azután vissza jobbra tánczol. © Ugyanezt ismétlik a 3. 4. 7 és 8. pár. © Most az első, második, ötödiií és hatodik ur hölgyével szemközt áll s vele 8 üteny mellett három villám-lépést tesz először a jobb, azután a bal s ismét a jobb lábbal, mire kettős forgóval zár. Ugyanezt teszi a harmadik, negyedik, hetedik és nyolczadik pár. IV. Ömledező © Az első és második hölgy három tétovázó s egy bokázóval helyet cserél az ötödik és hatodik hölgygyei, mire az első hölgy a hatodik úrral, a második az ötödikkel, ugy szintén az ötödik a másodikkal s a hatodik az elsővel egy kettős forgót tánczol; az egész 8 ütenyt igény — 159 — 0 Ugyané módon s ugyanannyi üteny mellett e hölgyek helyökre visszatánczolnak. 0 Ezután a 3 4 és 7. 8. átellenes párok ugyanezt ismétlik. © Következik most az urak részéről egy magányforgó t. i. az első, második, ötödik és hatodik ur a 13. szám alatt leirt urak magánya lépéssel 8 üteny alatt a négyszöglet közepéig tánczolnak © s innen három toppantóval s egy bokázóval saját tánczosnőjökhez visszatánczolnak, kikkel két kettős forgót tesznek 8 zeneüteny mellett. © Ugyanezt végzi a többi pár. V. Három a táncz. © Az első, második, ötödik és hatodik pár egymással szemközt áll s helyükön a 14. sz. alatt levő friss első lépését teszik. A többiek ismétlik ezt. Ezután az első, második, ötödik és hatodik hölgy a négyszöglet közepéig tánczol két kisha-rang lépéssel, a honnan két magányforgó után két kisharang lépéssel tánczosához visszatér, kivel egy bokázó néküli kettős forgót tánczol. Ehhez 8. zeneüteny szükséges. — 160 — © A 3. 4. 7 és 8 hölgy ezt ismétli. 0 Most az első, második ötödik és hatodik ur tánczosnőjének jobb kezét nyújtva, vele helyén 16 üteny alatt egy kört tánczol 0 mire szintén 16 üteny mellett két vitorlaforgót tánczolnak. E két utolsó alakzatot ismétli a többi pár. VI. Kézfogó 0 Valamennyi pár egymásnak kezet nyújtva egy kört képez és 8 üteny alatt először kétszer jobbra tánczol 3 verbunkost s egy bokázót, azután balra 4 üteny alatt 2 verbunkost s a bokázó helyett egy kettős forgót. O Erre két kör alakittatik, ugy hogy a belsőt a hölgyek, a külsőt pedig az urak képezik, kik a hölgyekkel szemközt állnak. © Ez állásban az urak kívülről s a hölgyek belülről jobbra két lejtő s egy bokázót tánczolnak, mi által az első ur a harmadik hölgy elé s a második a negyedik elé kerül és igy tovább; ekkor az ur azon hölgynek, ki elé e módon kerül, jobb kezét nyújtva vele egy kettős forgót tánczol. — — 161 — 0 Erre az urak s hölgyek ismét két lejtőt s egy bokázót jobbra, ugy tánczolnak, hogy most az első ur az ötödik hölgy elé a második a hatodik elé kerül és igy tovább. 0 E lépések mindegyike kettős forgóval 2áratik. E váltakozás mindaddig folytattatik, mig nem az urak saját tánczosnőjökhez érnek s ekkor vége a körnek. Tánczkedvelők könyve. 6 b) A Lakatos-féle „KÖRTÁNCZ." (Kiadatott és bemutattatott Pesten 1843-ban) E körtáncz lejtésénél nem négyszögben, lianem csak kettős coloneban (két sorban) állnak fel a párok hasonlólag mint a kontratáncz-nál. Általában a foglalkozás és kiállási szabályok tökéletesen azonosak a contratáncznál szo-kásosakkal.Ugyanis, annyi pár állhat fel, mennyi a terem nagyságához képest fesztelenül és korlátlanul mozoghat. Minden pár vis á-vis tán-czol; azért vis-á-vis-ról eleve gondoskodandó — éppen mint a contratáncznál. E táncz csak öt meghatározott részből áll, ugymind: I.) Ismeretség (Andalgó.) II.) Bemutatás (Lelkes.) III.) Látogatás (Toborzó.) IV) Eljegyzés (Ömledező.) Y.) Lakodalmas (Kézfogó.) Az ötödik rész, vagyis a körtáncz végén friss csárdás lejtetik. * — 164 — E táncz lépéseinek száma 8 ugymind: 1. Andalgó, 2. Séta, 3. Lejtős, 4. Bokázó, 5. Toborzó, 6. Egyes lépés, 7. Sétatoppantó, 8. Magányforduló. A táncz vagy lépések kezdeténél a lábak a 3-ik állásba helyeztetnek (jobb láb elő,) kivéve, ha oldalvást tánczolunk, minden lépés a jobb lábbal kezdetik. 1. Andalgó. 1. A jobb láb a 3-ik állásból indul és a 2-ikba lép, 2. ekkor a bal láb gyorsan utánna vonatik, 3. ez után a jobb láb ismét a 2-ikba lép 4. s a bal láb ekkor már a helyett, hogy utána vonatnék: egy körvonással elébe a 4-ik állásba jő — illetőleg aláb-hegygyel egy söprő lépést csinálunk kifelé; ekkor a bal lábbal kezdünk visszafelé, mely szintén a 3-ik állásból indul és a 2-ikba lép és igy tovább. E lépés 4 negyedet képez (1. 2. 3. és 4.), s egy ütenyt igényel; illetőleg jobbra és balra 8 negyedet és két 2/4-des ütenyt. 2. Séta. a) 1. A jobb láb a 3-ik állásból lábhegyen a 4-ikbe lép, 2. a bal gyorsan utána a 3-ikba lép, 3 a jobb láb ismét a 4-ikbe lép, 4. ekkor a bal láb a 4-ik állásba a jobb láb elébe kivágatik — fölemelve. — 165 — b) Most 1. a már letett s a 4-ik állás helyzetét elfoglaló bal lábat fölemeljük s ugyan ugy lépünk mint a jobb lábbal (2. 3 és 4.) csakhogy most a jobb láb kiséri a balt s a 4-ikre ez lesz kivágva a 4-ik állásba. E lépés két 2/4-des ütenyt igényel, s 8 részt (negyedet) képez, 4-et a jobb láb s 4-et a bal láb kezdésénél, mely összesen képez egy egészet, vagyis 8 negyedet. 3. Lejtős. 1. A jobb láb a 3-ik állásból emelve indul s a 2-ik állást foglalja el, ez alatt a bal lábbal ugrunk, 2. a bal láb gyorsan utána vonatik, 3. a jobb láb emelve ismét a 2-ik állást foglalja el, mi alatt a bal lábbal ugrunk, 4. a ballábat gyorsan utána vonjuk s bokázóval zárunk. E lépés egy 2/*-des ütenyt igényel, s 4 részt (negyedet) képez; a bokázó folytatólagos záradék, mely szintén egy ütenyt igényel (1. 2. 3. 4.) 4. Bokázó. 1. A jobb sarkot a balhoz, 2. a balt a jobbhoz, 3 és 4, ismét a jobbat a balhoz verjük folytatólagos gyorsasággal. E lépés csak mint üteny kitartó vagy mint záró szerepel. 5.) Toborzó. 1. A jobb lábbal a 4-ik állásba előre ugrunk s gyorsan után következőleg — 166 — ez alatt a balt a jobb mögé keresztbe vágjuk, 2. a bal lábbal ugrunk előre s e mögé vágjuk a jobb lábat keresztbe, 3. és 4. három kis dobogó lépést teszünk előre s bokázóval zárunk. E lépés a záradékkal (bokázó) együtt két 2/4-des ütenyt igényel. 6.) Egyes lépés. 1. A jobb láb az 1-ső állásból a 2-ikba lép, 2. s a balt gyorsan utána huzzuk az 1-ső állásba, 3. és 4. a jobb és bal sarok egyszer gyorsan össze üttetik. (Lehet a sarok ütést kettős tompóban is tenni, t. i. először a jobb sarkot a balhoz, azután a balt jobbhoz verjük gyors egymásutánban.) 7. Sétatoppantó, a) 1. A jobb láb a 3-ik állásból indul jobbra s a 2-ik állásba lép, 2. a bal gyorsan utána vonatik, 3. a jobb láB ismét a 2-ik állásba lép, 4. a bal ismét gyorsan utána vonatik, mire b) 1. a jobb lábbal egy toppantás következik, 2. 3 és 4. s a balsark háromszor a jobbhoz veretik, mi alatt fordulunk anélkül, hogy a bal láb a padozatot érintené. Ekkor a bal láb kezdi (a lépés balra tétetik s a jobb láb kisér.) E lépés 2 Ví-tles ütenyt igényel, s 8 negyed részt azaz két egészet képez, vagyis — 167 — 4-et a két oldal lépés, és 4-et a toppantás és sarokverés. 8. Magány forduló A jobb láb kissé felemelendő és előre nyújtandó, ez alatt a bal láb hegyén állunk, ekkor a jobb láb hegye a bal láb elé helyeztetik, és kétszer egymás után megfordulunk; ugyanezt ismételjük a ballábbal, t. i. visszafelé a bal láb kezd s ellenkezőleg fordulunk meg. Minden kettős fordulást egy bokázóval zárunk. E lépés jobbra és balra, a záradékkal együtt (bokázó), négy 2/4-des ütenyt igényel. I. Ismeretség. (8 zeneüteny kiváratik, illetve a 8-ik ütenynél egy bokázó tétetik. 1) Andalgó. A tánczosnőt bal kezénél tartva 3 andalgó lépést teszünk (1. egyet jobbra, 2. egyet balra és 3. megint egyet jobbra) és bokázóval zárunk. Most ismét 3 andalgó lépést teszünk (párosan mint előbb), de a ballábbal balra kezdünk és ismételten bokázóval zárunk. Mindez 8 ütenyre történik. 2.) Bemenő. A tánczosnőt balkezénél tartva 3 sétalépéssel bemenünk (1. egyet a jobb lábbal, 2. egyet a bal lábbal, és 3. végre egyet ismét a jobb lábbal teszünk) és bokázóval zárunk. — 168 — Ez összesen 4 ütenyt igényel. 3) Csatlakozás. Ekkor a vis-à-vis tán-czosnővel szemben állunk; most tánczosnőnk kezét elbocsájtjuk és a vis-à-vis tánczosnőt átkarolva kissé oldalt (balra) fordulunk, ekkor két lejtős lépéssel (a bal lábbal kezdve mind a kétszer) saját helyünkre vissza (ki) tánczo-lunk, mire egy bokázó következik; erre a tánczosnőt két lejtős lépéssel (a bal lábbal és jobbra kezdve mind a kétszer) megforgatjuk s ezzel zárunk. Mindez 4 ütenyre történik. 4) Bemenő. Éppen oly módon történik mint a 2) szám alatt. Ez összesen 4 ütenyt igényel. 5) Visszacsere. Hasonlólag történik mint a 3 szám alatt, csakhogy most saját tánczos-nőnkkel tánczoljuk ugyanazt, a mit a 3 számnál a vis-à-vis tánczosnővel lejtettünk. Ez összesen 4 ütenyt igényel; az öt rész pedig mind összesen 24 ütenyt tesz ki. II. Bemutatás. (8 zeneüteny kiváratik, illetve a 8-ik ütenynél egy bokázó tétetik.) 1) Szögletes. A vis-à-vis tánczosnők egymással átellenben lejtős lépéssel négyszögletre — 169 — tánczolnak, és minden szögletnél szemben állva bokáznak. Összesen 4 lejtős tétetik (s minden lejtős lépés bokázóval záratik.) A szögletes vagyis lejtős lépések jobbra kezdetnek. Mindez 8 ütenyre történik; a 8-ik üteny-nél a tánczosok bokáznak (ekkor már a tán-czosnők helyre tánczoltak [a 4-ik lejtős lépésnél]), és következőleg ismétlik 4 lejtős lépéssel sat. a szögletest — hasonlólag mint a tánczosnők. Ez ismét 8 ütenyt vesz igénybe; tehát a szögletes összesen 16 ütenyt. Ekkor az előtánczos kinevezi, melyik colone kezdje a 2) Csalfát. A kinevezettek (tánczos és tánczosnő) szemben állva 3 séta lépést tesznek előre (a tánczos bal-, a tánczosnő jobb lábbal kezd), még pedig az első sétát szemben, a másodikat háttal fordulva egymásnak, s végre a harmadikat ismét szemben egymással — és bokázóval zárnak (ekkor ismét szemben állnak e párak.) A bokázó után ismét csalfával — és pedig oly módon mint áthaladtak volt — vonulnak vissza helyre s szintén bokázóval zárnak (a visszavonulásnál a tánczos a jobb és a tánczosnő a bal lábbal kezd.) A zárlatnál (bo- — 170 — kázó) a tánczos és tánczosnő kezet nyújt egymásnak, s jobb lábbal kezdve 3 séta lépéssel egymást megkerülik (tour de main) és bokázó-val zárnak; ekkor balkezet nyújtanak és balra kezdve ismétlen 3 séta lépéssel tour de maint (séta kört) tánczolnak s hasonlólag bokázó-val zárnak. Megjegyzendő, hogy mig a kinevezett felek a csalfát (előre és vissza) tánczolják, azalatt az ellenkezők (vis-á-vis) a fönnt leirt tour de maint csinálják jobbra (midőn a csalfa előre történik) és balra (midőn a csalfával visszafelé tartanak.) Midőn az első fél a csalfát (a második pedig a tour de maint) bevégezte; akkor a következő (vis-á-vis) párok tánczolnak előre csalfa lépésekkel — mint a 2. szám alatt le van irva; s az alatt a már csalfát tánczolt párok végzik a tour de maint. Mindez összesen 16 ütenyt igényel, s az összes második rész alakzatai 32 ütenyt. III. Látogatás. (8 zeneüteny kiváratik, illetve a 8-ik iitenynél egy bokázó tétetik.) 1) Toborzó. A tánczos-[ok] (mialatt a tánczosnő-[k] egy helyben vesztegel-[nek]) a vis-á- — 171 — vis tánczosnőhöz egy toborzó lépéssel (jobbra) át megy (két hátravágás és 3 dobogás) és a nő előtt megállva bokázóval zár (ez alatt a nő szintén bokáz), ekkor a tánczosnőt derékon fogva két lejtős lépéssel megforgatja és ismét (a tánczos és tánczosnő) bokázóval zárnak. Ugyanigy mennek vissza is. Ez összesen 8 ütenyt igényel. 2) Séta. Ekkor ki-ki a párjával (mind két colone) 3 séta lépést tesz előre, a harmadik séta lépésnél kiki a vis á-vis-ával szemben áll, s a vis-à-vis tánczosnő karját a vis-à-vis tánczos karjába fűzi (mi által a két coloneból középen egy lánczolat képződik) és egy bokázó tétetik; a bokázó után a nő elbocsájtja a vis-à-vis tánczos karját, s kiki a párjával a vis-à vist megkerülve) 3 séta lépéssel (karöltve) helyre tánczolunk és szemben fordulva bokázóval zár. Mindez 8 ütenyt igényel. 3) Kiskör. Ekkor a tánczos a nőnek mindkét kezét nyújtja (kiskört: O képeznek) és 3 egyes lépést csinálnak jobbra, mire egy bokázó következik; ezután visszatétetik két egyes lépés, s erre a nő (derékon tartva) két lejtős lépéssel (jobbra) megfordittatik s bokázóval zárunk. Ez összesen 8 ütenyt igényel. — 172 — 4J Magány forduló, A bokázó után már kiki helyén * — szemben egymással foglal állást; ekkor 1. jobbra egy magányforduló tétetik (a tánczos és tánczosnő által), 2. balra tétetik, s végre 3. ismét jobbra tétetik magányforduló, erre egy páros forgás (két lejtős lépés jobbra körül) következik és bokázóval zárunk. Mindez 8 ütenyt tesz ki. IV. Eljegyzés. (8 üteny kiváratik, illetve a 8-''k ütenynél egy bokázó tétetik) 1) Nömagány. A tánczosnő-[k] (jobbra át) 3 séta lépéssel a vis-á-vis tánczoshoz (ki-[k] ezalatt egy helyben vesztegel-[nek]) át megy (elébe áll), ekkor mindkét részről egy bokázó tétetik (mialatt a tánczos átkarolja a tánczosnőt), erre 1. egy páros forgás (két lejtős lépésben jobbra) következik végül mindkét részről egy bokázó, 2. szintén egy páros forgás balra, mely egy bokázóval záratik; ekkor a tánczosnő 3 séta lépéssel vissza indul saját tánczosához (jobbra át), illetve az elmondottakat ismétli. A nőmagány át és vissza 16 ütenyt igényel, vagyis át 8-at, és vissza is 8-at. — 173 — 2) Férfi magány. A tánczos-[ok] négy sétatoppantót tánczolnak előre vagyis: 1. egyet jobbra, 2. egyet balra, 3. megint jobbra és végre 4. ismét balra. Minden sétatoppantó lépéssel egy kissé befelé tart, s a negyediknél a középponton (a vis-á-vis tánczossal szemben) áll meg. Ekkor elfordul, s 3 séta lépéssel vissza tánczol tánczosnőjéhez s mindkét részről egy bokázó tétetik, mire 1. egy páros forgás következik jobbra egy bokázóval, 2. egy páro& forgás balra és zárlatul egy bokázó. A férfi magány 8—8 összesen 16 ütenyt vesz igénybe; az egész IV-ik rész áll tehát 32 ütenyből. V. Lakodalmas. (8 zeneüteny kiváratik, illetve a 8-ik iitenynél egy bokázó tétetik.) a) Mindkét colone (sor) csatlakozik, illetve kézadással egy nagykört (rondeau) képeznek. Ekkor a kör megindul jobbra, illetve kiki 6 egyes lépést tánczol, — s minden 3-ik egyes lépés után egy bokázót tesz; a második, — vagyis a záró bokázó után — a kör visszafelé — balra indul, s kiki 3 egyes lépést tánczol, mire egy bokázó következik, ekkor tovább — 174 — még 3 egyes lépés tétetik, mely egy kettős párosforgással lesz zárva. A tánczosnő a második forgásnál befelé fordítandó és elbocsájtandó, ez által kettős kör képződik, t. i. a hölgyek-é mely belől van) s az urak-é (kik kívül állnak.) Mindez 16 ütenyt vesz igénybe. b) Mindkét kör jobbra indul (a tánczos a tánczosnővel szemben) egyes lépésekben. c) Minden második egyes lépésnél — minden második tánczosnő (a saját tánczosnő nem számit) két lejtős lépésben megforgatandó (páros forgás) és ismét elbocsátandó — és így tovább. — d) Midőn kiki saját tánczosnőjéhez jutott, 3 gyors páros forgással a kör bevégeztetik. Ekkor az előtánczos jelt ád a friss csárdásra. A Coiitratáiicz (Contredanse.) A Contratáncz — vagyis Franczianégyes (Quadrille Française,) ha nem csalódom, nevét illetőleg nem franczia — hanem angol eredetű, a mennyiben a franczia „Contredanse" az angol „Country-dance"-ból származhatott. E táncz hazánkban általánosan ismeretes és közkedvességü — fönt és alant. Ami jellemét illeti, mindamellett hogy charakter táncz, még sem tartozik az úgynevezett „komoly charakter táncz "-ok közé, csak annyiban bir némileg a fentebb kifejezett értelem bár gyengéd viszfényével, a mennyiben a Franczia nemzetnél szokásos könnyedséget s otthonosságot igényli a tánczoló egyénektől ; ezért a feszes magatartás, — egyáltalában minden erőltetett mozdulat szigorúan mellőzendő, s úgyszólván minden testmozgás a sima udvariasság keretében kell, hogy maradjon ; hogy ez által mintegy kifejeztessék s visszatükröződjék a franczia egyénisége. Nem hagyhatom szó nélkül azon jelenlegi Ízetlen divatot, miszerint a négyes — a megszabott tánczlépések teljes mellőzésével — csak Tánczkedvelők könyve. 6b — 178 — ugy könnyedén elsétáltatok. Tessék elhinni, hogy ennél valami ostobábbat képzelni sem lehet; hiszen ez által a táncz eredeti formájából teljesen ki lesz vetkőztetve; mert tudjuk azt, hogy bármiféle táncz legyen is, de a meghatározott lépések nélkül ellejtve: hasonlít az olyan czu-korhoz, a melynek szine ugyan meg van, de az édes ize hiányzik. E táncz lejtéséhez annyi pár állhat fel — mennyi akar, vagy a mennyit a tánczrendező jónak lát felállítani; persze vis-á-visról jó eleve gondoskodandó. Egyébiránt, hogy a négyes tán-czolásához tánczosnő s ellenfél (vis-á-vis) kívántatik, továbbá — hogy a párok elhelyezkedése ellenfeleikkel szemben — tehát kettős vonalban — történik, az elemi rész. Megjegyzendő, hogy e táncz rondeauban is lejthető. E táncz szabályai szerint — némely figurát (vulgo alakzatot) csak a tánczrendező által meghatározott párok — illetőleg a kinevezett colone tánczolhatja először, s csak következetesen az ugyanakkor egyhelyben veszteglő vagy más tételt tánczoló párok; mert e táncz-nála vis-á-vis-ok mindig per: Contra tánczolnak. Az első és hatodik figura kivételével, a négyes minden részénél — illetve a kezdés — 179 — előtt — a tánczrendező kinevezi a kezdő párokat (v. colonet.) És pedig a II. és Ill-ik figuránál a hölgyeket és urakat, a IV-ik és Y-ik figuránál a kezdő sort (colone.) Minden rész (v. figura) kezdete előtt 8 zeneüteny kiváratik. E táncz G meghatározott részből áll, úgymint: I. La Pantalon. II. L''Eté. III. La Poule. IV. La Trenis. Y. La Pastourelle. VI. Finale. Lépései keveset különböznek egymástól, s inkább viszonylagosak; általában azonban kecsesek és könnyűek. Megjegyzendő, hogy minden lépés, — valamint a táncz kezdeténél a lábak a 3-ik állásba (jobb láb elő) helyeztetnek, — és ezen állásból indíttatnak; kivéve persze ha oldalvást — balra tánczolunk. A lépések, — melyek alatt, az ezekkel kapcsolatban levő s egy egészet képező fordulatok és mozgások értetnek — száma 5. u. m. 1. Nyolcz lépés (Chaine.) 2. Kettős oldal-csuszás (Balance.) 3. Bemenő [négyes lépés] {En avant.) 4. Megfordító (Tour de main) 5. Enyelgő (Zephir.) 1) Nyolcz lépés (Chaine.) E lépésből áll tulajdonképen az egész Contratáncz. 1. A jobb lábhegy a 3-ik állásból előre csúsztatandó s a 4-ik állást foglalja el; ez 6* — ] 80 — alatt az egyensúly a bal lábon nyugszik; 2. a bal láb gyorsan utána vonatik, 3. a jobb láb ismét a 4-ik állás helyzetében csúsztatandó és végre 4. a bal lábhegy gyorsan a jobb elé csusztattatik és a 4-ik állást foglalja el, — s egyszersmind ezen állásból azonnal kezd is; ekkor a jobb láb kisér. Valóságban a 8 lépés csak 4 egész lépés értékével bir, amennyiben fölváltva mindkét lábbal kihozott kettős lépés (illetve: csúszás) csak V4-det képez; tehát még ezenkívül hat y4-des lépés, vagyis összesen 8 csúszás szükséges, hogy a 4 egész érték meg legyen. Megjegyzendő, miként egy-egy ütenyre ''/¿-det kell kihozni. Egyébiránt a Contratáncznál előforduló minden részlet vagy tétel (az alakzatok [Figu-ration] táncz mozgalmát értve) a fönt leirt kettős csúszásokban történik; miközben a sarkak fölemelkednek, s a test egyensúlya kizárólag a lábhegyekre alkalmazandó. 2) Kettős oldalé,suszás. (Balance.) 1. 2. A jobb láb a 3-ik állásból indul — oldalt jobbra — s a 2-ik állást foglalja el, ekkor a bal lábhegy gyorsan utána vonatik, ezután a jobb láb ismét a 2-ik állásba csúszik és a bal lábhegy gyorsan követi. 3. lábhegyen fölemelkedünk, 4. leereszkedünk. Ugyanigy történik — 181 — balra is; csakhogy visszamenőbe a bal láb kezd s a jobb láb kisér. Megjegyzendő, hogy a Balance esetről-esetre egy bizonyos vonalban jobbra és balra történik, és pedig az első résznél (Le Pantalon) szemben a tánczosnővel saját helyen ; a második résznél (L''Eté) a két párhuzamos vonal között a kinevezett kezdőfelek által (En avant deux et en arrière) ; a harmadik résznél (La Poule) párosan az összes egyének által (En avant quatre et en arrière) ; a negyedik résznél (La Trenis) ép pen ugy, — mint az első résznél (Balance), vagyis saját helyen — szemben a tánczosnővel. 3) Bemenő. (En avant [et en arrière.] a) 1. 2. A jobb lábhegy a 3-ik állásból előre csúszik s a bal lábhegy gyorsan utána vonatik; a jobb lábhegy ismét a 4-ik állásba csúsztatandó s a bal lábhegy által gyorsan követtetik ; ekkor 3. a bal ,láb a jobb láb elébe és 4. a jobb láb a bal elébe tétek. b) 1. 2. Most a bal lábbal két csúszás hátra történik, 3. a jobb láb emelve a bal láb után tétetik s a bal láb elő a 4-ik állásban marad, 4 a bal láb tétetik a jobb láb mögé, mely a bal láb elébe a 3-ik állásba vonatik. 4) Megfordító. (Tour de main.) E lépés lényegében nem más mint a nyolcz lépés — 182 — (Chain.) A tánczos és tánczosnő (szemben egymással) jobb kézfogással egymást 4 kettős csúszásban megkerülik, ugy azonban, hogy a 8-ik lépésnél ugyanazon helyzetet foglalják el, melyből körlépések kezdetekor kiindultak. 5) Enyelgő (Zephir.) 1. A jobb láb a 3-ik állásból jobbra indul s a 2-ikba lép; a bal lábhegy gyorsan utána vonatik, 2. a bal láb a 2, állásba lép s a jobb láltítegy gyorsan utána vonatik, 3 és 4. ez élőről ismételendő (1, 2, 3 és 4.) A Contratáncznál megjegyzendő még, hogy a helycserék párosan mindig jobbra történnek ; továbbá a 3-ik rész (La Poule) kivételével, mely 6/s~dos ütenyü, a Contratáncz minden része 2/<rdes ütenynyel bir. a) A Contratáncz vezényszavai. I. Le Pantalon. Chaîne anglaise......8 üteny. \ Balancé ]..... (Tour de main, j.........." Chaîne de dames.....8 „ (Demi-promenade ] . . (Demi-chaine anglaise, j . . 32 — 183 11. L''Eté. (En avant deux et en arrière 1 |A droit et à gauche, J (Traverser ..... (À droit et à gauche . . \ Retraverser (et balancer) j . \ Tour de main . III. La Poule. (Traverser...... <Retraverser par la main ( gauche ...... ^Balance .."!... f Demi-promenade J . . . jEn avant deux et en arrière |A droite et à gauche . . iEn avant quatre et en ( arrière .... iDemi-chaine anglaise IV. La, Trenis. /En avant et en arrière 1 ''La dame taverser et le J cavalier en avant et en [ arrière..... 8 iiteny 8 * 24 8 iiteny S , ~32 8 iiteny 184 j Traverser u. trois"..... ( A vos places . ..... ^Balancé . .]...... {Tour de main...... V. La Pastourelle. En avant et en arrière ]La dame en avant et en arriére, le cavalier traverse ...... En avant trois et en arière deux fois...... La dame seule , . . (Petite ronde à gauche (Demi-chaine anglaise VI. Finale. 8 iiteny 8 „ 24 8 iiteny 8 8 32 En colonne en avant .... 8 iiteny Double été........24 „ En colone en avant.....8 „ St. Simonier.......24 En colonne en avant et compliment..........8 , 185 — HATODIK TABLA. — 185 — b) A Contratáncz leírása. I. Le Pantalon 1) Chaîne anglaise. A vis-à-vis párok nyolcz lépéssel helyet váltanak és ismét saját helyükre tánczolnak vissza. Megjegyzendő, hogy a tánczosnők belől, és a tánczosok kivül vannak ; továbbá — midőn a találkozási központ áthaladtatott, a tán-czosnő elő és a tánczosa utána tánczol. Mindez 8 ütenyt igényel. 2) Balance. Midőn saját helyükre vissza tánczoltak a párok: azonnal szemben fordulnak (a tánczos és tánczosnő; ekkor jobbra két és balra is két lépést (Balance) tesznek (4 ütenyre.) 3) Tour de main. Jobb kezet nyújtanak, s egymást nyolcz lépéssel (Tour de main) megkerülik (4 ütenyre.) 4) Chaîne des dames. A vis-à-vis tánczosnők jobb (melyet egymásnak nyújtanak) és bal kéz (melyet a (vis-à-vis) tánczosnak nyújtanak) adással helyet váltanak, és ugyan-igy ismét helyre mennek (8 ütenyre.) — 186 — Megjegyzendő, hogy a tánczos a nőnek szintén halkezét nyújtja, s vele egy kis kört (tour de maint) tánczol, s csak ezután megy vissza a nő saját tánczosához, kivel (bal kezét nyújtva) szintén egy tour de maint végez. 5) Promonáde. A vis-á-vis párok karöltve (jobbra át) helyet cserélnek (4 ütenyre.) 6) Demi-chaine anglaise. Nyolcz lépéssel helyre mennek (mint az 1. sz. alatt) 4 ütenyre. II. L''Été. 1) En avant deux et en arriére. A kinevezett hölgyek és urak négy lépést előre (en avant) és négyet vissza helyükre (et en arriére) tesznek 4 ütenyre. 2) A droite et a gaibche. Ekkor ugyanazok jobbra (inkább kissé előre mint oldalt) és balra (saját helyükre) 4—4 lépést (balance) tesznek (4 üteny.) 3) Traverser. Ezután nyolcz lépéssel (a tánczos kivül a hölgy belül) helyet váltanak (4 üteny.) 4) A droite et a gauche. Mint a 2. sz. alatt (4 üteny.) Retraverser (et balancer) — Kiki nyolcz lépéssel (a tánczos belől a hölgy kivül) helyére — 186 — ELSŐ TÁBLA. MÁSODIK TÁBLA. — 187 — tánczol, s a hölgy tánczosával a tánczos hölgyével szemben fordul (4 iiteny). Megjegyzendő, hogy az alatt — mig a kezdő felek nyolcz lépéssel helyre váltanak; a saját helyükön álló hölgyek- és uraknak egy b a 1 a 11 c é t kell tánczolni. Tour de main. — .Jobb kezet nyújtanak sat. (4 iiteny). A leirattokat a következő másik fél ismétli. III. La Poule. 1.) Tr a ver ser. — A kinevezettek (a vis-á vis tánczos és tánczosnő) nyolcz lépéssel (a tánczos kivül, a hölgy belül) helyet eserélnek (4 üteny.) 2.) Retraverser par la main gauche. — Jobbra visszafelé mennek s a közepén bal kezet adnak (a kezdő tánczosnő a tánczosának és a kezdő tánczos tánczosnőjének a jobb kezét adja) s mindnyájan sorokoznak (a tánczos szemben a hölgygyei; illetve a hölgyek és az urak is külön egymás mellett. (4 üteny). 3. Balancé. (Zephir quatre fois). — Mind a négyen 4 enyelgő lépést tánczolnak: 1. egyet jobbra, 2. egyet balra, 3. ismét jobbra és végre 4. zárlatul balra. (4 üteny. 188 — 4.) Promenade. — Minden (vis-à-vis) pár (a tánczosnőt karra fűzve) 8 lépéssel helyet cserél. (4 üteny). 5.) En avant deux et en arriére. — A tánczos és tánczosnő, kik a figurát kezdették, négy lépést előre (en avant) és ugyan annyit hátra (et en arrière) tánczolnak. (4 üteny.) 6.) A droite et a gauche. — Ugyanazok két lépést (balance) előre jobbra s kettőt vissza tesznek. (4 üteny.) 7.) En avant qiíatre et en arriére. — Minden pár (karöltve) négy lépést tánczol előre (en avant) s ugyan annyit vissza (et en arriéré] (4 üteny.) 8. Demi-chaine anglaise. — Minden pár 8 lépéssel saját helyére tánczol (Chaine) — (4 üteny.) A leirattokat a következő másik fél ismétli. IY. La Trenis 1.) En avant et en arriére. — Az első pár-[rok] karöltve 4 lépést előre (en avant) és ugyanannyit hátra (et en arriére) tánczol-[nak] (4 üteny). — 188 — HARMADIK TÁBLA- — 189 — 2) La dame traverse et le cavalier en avant et en arriére. — Ugyan az első pár-[ok] karöltve még egyszer 4 lépést előre tánczol-[nak,] ekkor a tánczos-[ok] elbocsájtjá-(k] a tánczos-nőt és 4 lépéssel hátrál-[nak] (et en arrière,) s ez alatt a hölgy-[ek] 4 lépessel át megy a vis-à-vis-hoz s a tánczos balfelén foglal állást (4 üteny.) 3) Traverser á trois — A két tánczos-nő-[k] 8 lépéssel és keresztben (de a kezet nem összeadva) át tánczol [nak], ugyanekkor a két (t. i. a saját és vís-á-vis tánczosnő) hölgy között a magára maradt tánczos-[ok] szintén 8 lépéssel át tánczol-[nak] a vis-a-vis tánczosnő helyére (4 üteny.) 4) Avos places. Az illetők (t. i. a más. tánczosnő [k] s az első vagyis kezdő ur-[ak] 8 lépéssel helyre tánczolnak, s mindenki saját helyét foglalja el (az első tánczosnő-[k] jobbra egy balancé-val) (4 üteny.) 5) Balancé. — Az összes párok szemben fordulnak, s jobbra két és balra is két lépést (balancé) tesznek (4 üteny.) 6) Tour de main. Jobb kezet adnak sat. (4 üteny.) A leirottakat a második párok ismétlik. — 190 — V. La Pastourelle. 1) En avant et en arriére. — Az első pár [ok] karöltve 4 lépést előre (en avant) és ugyanannyit hátra (et en arriére) tánczol-[nak] (4 üteny.) 2) La dame en avant et en arriére. (Traversée cle messieurs.) — Ugyan az első pár-[ok] karöltve még egyszer előre tánczol-[nak], ekkor a tánczos-[ok] elbocsájtjá-[k] a tánczosnőt és négy lépéssel át megy a vis-a-vis-hoz s a tánczosnő jobbján foglal állást (karra fűzi) ; ez alatt a hölgy-[ek] 4 lépéssel (et en arriére) hátrál-[nak] (4 üteny.) 3 ) En avant trois et en arriére, deux /ois. A második tánczosnőt a két tánczos (karöltve) 4 lépéssel előre (félig be) vezeti, ezután szintén 4 lépéssel hátrálnak, ezt még egyszer ismétlik (ez alatt az első tánczosnő a túlsó szélen egy helyben vesztegel) (8 üteny.*) 4) La dame seule. — Az első tánczos-nő-[k] 3 lépést előre (en avant) és ugyanany- *) A Contratáncz V-ik figurája még a következőleg is lejtetik: /4 üteny. En avant deux et en arrére. U „ La dame traverse an cavalier de vis-à-vis. Jő „ En avant trois et arriére, deux fois. S8 „ Le cavalier seul 14 „ Demi-ronde a gauche. \4 „ Demi-chaine anglaise. — 190 — NEGYEDIK TÁBLA. ÖTÖDIK TÁBLA. — 191 — nyit hátra (et en arrére tesz-[nek], ez után 8 lápéssel (négyet jobbra és négyet balra, de csak kevéssé oldalt, inkább előre) áttánczol-[nak] a vis-a-vis-hoz — illetőleg saját tánczosa-[ik] elébe (8 üteny.) 5.) Petite ronde a gaiíché. — Mind a párok (vis-á-visok) a kezet összeadják s a bal oldalra félkört csinálnak és azután elválva, a második pár le hátráz a vis-á-vis helyére (4 üteny.) 6.) Demi-cliaine anylaise. — Mind a párok 8 lépéssel helyre tánczolnak. (4 üteny.) A leirottakat a második párok ismétlik. VI. La Finale. 1.) En colonne en avant. — Minden pár (mindkét colonneban) a kezet összeadja, és egy kettős összefüggő táncz vagyis sor képeztetik; ekkor mindkét colonne 4 lépést tánczol előre (en avant) s ugyan annyit vissza (et en arriére) s ezt még egyszer ismétlik. (8 üteny.) 2.) Double Eté. — Minden tánczos hölgyét karjára veszi, s párosan 4 lépést előre s ugyanannyit hátra tesznek sat. hasonlólag mint a második figura (L''Eté) lejtetik (24 üteny.) 3. En colone en avant. Hasonlólag mint az 1. sz. alatt. (8 üteny.) — 192 — 4.) Saint Simoniere. — Minden pár 4 lépést előre és ugyanannyit visszatánczol, ezután ismét 4 lépést tesznek előre, ekkor a hölgyek a vis-á-vis tánczosnak bal kezet adnak (a tánczos szintén) — és 8 lépéssel Tour de main-t tánczolnak; erre kétszer Chaine des da-mes tétetik, s ekkor mindkét colonne 4 lépést előre és ugyanannyit hátra tánczol, — s zárlatul ismét 4 lépést tesznek előre, ekkor minden hölgy a vis-a-vis vagyis saját tánczosuk-nak bal kezet adnak s 8 lépéssel (Tour de main) helyre tánczolnak (24 üteny.) 5) En colone en avant et compliment. Hasonlólag mint az 1) szám alatt, végén köszöntés (8 üteny.) Eredetileg a Contratáncz hatodik része csak ezen leirott figurákból áll; a melyek ezenkivül hozzá tétetnek, azok mind a Cotillon-ból kölcsönözvék. Ezekről bővebben a Cotillon leírásánál beszélendünk. A Füzér-táncz, (C o t i 11 o n.j Tánczkedvelők könyve. 7 Ezen. ugy hazánkban mint általában az összes európai cultur nemzeteknél közkedvességnek örvendő táncz, — mint neve is mutatja: franczia eredetű. A mi történetét illeti, erről nem sokat mondhatni. — A nyomok odamutatnak, hogy a XYIl-ik században tűnt fel először; azonban sokkal kevésbé kedveltetett — mint napjainkban ; mindazonáltal minden bál ezzel vette kezdetét, holott a jelenlegi divat szerint éppen az ellenkező szerepre van hivatva, s a tánczvigalmak záró t á n c z á u 1 degradáltatott. Eleintén menetei és egész alakjában igen egyszerű volt s több tekintetben különbözött a mai kicsiszolt s modern formába öntött Cotil-lontól; sajátlag nem is annyira táncz, mint formákhoz kötött játék volt, népdalok eléneklésével fűszerezve. Persze, korunkban ez már nem szokás többé. Hozzánk magyarokhoz a legbizonyosabban németországból származott át; sokan azt állítják, hogy néhány magyar mágnás hozta volna is be divatba 1757—58. évben. Az bizo- 7* — 196 — nyos, hogy Németországban először 1755-ben jelent meg a nyilvános bálák repertoirján. Könyvünkben egyéb helyen már adtunk elégséges utasításokat, e táncz rendezését illetőleg; azért mondani valónk már igen kis terjedelemre szorítkozik. A mi a fölállást illeti, ez oly módon történik, mint azt Németország divatba hozta volt s mely általánosan mindenütt — ugy nálunk is ellőn fogadva, tudni illik egy nagy körben (rondeau). A párok ülhetnek vagy állhatnak, amint a kedvök tartja. Megjegyzem, hogy bizonyos tréfás figuráknál nagy illetlenség sőt neveletlenség bizonyos tárgyaknak el nem fogadása vagy megtagadása annak, mely a figurához tartozó tréfás működés kiviteléhez hozzá járulni volna hivatva. Az előtánczos vagy tánczrendező már jó-eleve tisztában legyen azzal, hogy minő s hány figura-alakzatot fog rendezni; azonban az egész tánczot ne húzza el a végtelenségbe, „röviden, de velősen" — ez legyen jelszava, hogy a tánczoló és néző közönség egyaránt halálra ne unja meg; mert bár e táncz főczélja ugyan a tánczoló és néző közönség mulattatása, de mindennek meg van a maga természetes kiszabott határa; a mi csinnyán egy ideig derült kedélye^ — 197 — hangulatban tart, — végre a forcirozás által unottá válhatik és kedvetlenségre hangol. Minden alakzat egy körtánczczal (Keringő -vei — vagy egyébbel) kezdendő. Az előtánczos mindig a legelső kezdő, kit sorrendben követnek a többi párok. Ha nagy a társaság, — egyszeri, ha kisebb, — kétszeri körültánczolás teljesen elegendő. A körtánczot nyomban kell követni az alakzatnak, melynek végén illetőleg minden egyes alakzat végével egy körtáncz lej-tetik. — Ügyeljen az előtánczos (vulgo: tánczren-dező), hogy egy pár se maradjon ki, arra pedig különös gondja legyen, nehogy egy bizonyos pár ismételten alkalmaztassák a Tour-nál. — Egyenlőleg és következetesen kell a füzér-táncz rendezésénél eljárni, ez a fő; mert különben a nehezteléseknek és duzzogásoknak sora vége nem lesz s az egész társaság nyomott kedélyhangulatba jő. Vigyázni kell arra is, hogy minden pár saját helyére jusson vissza. Mielőtt a táncz kezdetét venné, a netán — a figuráknál szükséges rekvizitumok — kézügyben legyenek, hogy annak idejében zavar ne történjék; a zenészek pedig oly módon állitandók fel, hogy a tánczolókat jól láthassák — 198 — mert különben képtelenek a zenével alkalmazkodni. Ezek után rátérünk néhány ismert s kevésbé ismert alakzat ismertetésére.*) * * * 1. Kis kör. A vis-à-vis párok a kezet összeadják és egy kis (négyes) kört képeznek, s 4 lépést jobbra s ugyan annyit vissza tesznek, — ezután helyre (hátra) mennek. 2. Dame été. Az összes hölgyek (mindkét coloneban) négy lépést előre s ugyan annyit hátra tesznek sat. ugyan ugy mint a Contratáncz Il-ik figurája tánczoltatik. 3. La cavalier été. Ugyan ugy történik mint a Dame été. Az urak tesznek 4 lépést előre s. a. t. — 4. Egyes táncz. A párok szemben fordulnak (mint a Balancé-nál) és jobb kezet adnak; — ekkor a rendező vezényszavára megindulva — *) Csak olyan figurák ismertetését adjuk, melyek leírásból is könnyen megtanulhatók; egyebek leírásával hiába vesződném. mert bár mily részletesen körül Írattassanak is, papirosról be nem magolhatók. — 199 — jobb és balkézadással körül mennek; midőn saját helyökre értek a párok, vagyis saját párjukhoz : jobbra séta vezényeltetik. Megjegyzendő, hogy e figura alakzatnál megállni, visszafordulni vagy kihagyásokat tenni nem szabad; különben össze megy az egész. 5. Kettős táncz. Hasonlít az előbbihez, csak azzal a különbséggel, hogy a tánczos minden tánczosnőt folytatólag kaira vesz s kétszer megforgat, egyiket a jobb, — másikat a bal karjával s folytatólag így tovább. A tánczosnő is egyszer a jobb, másszor a balkarját nyújtja. 6. Balance tour de main. A tánczos tán-czosnőjével szemben fordul, ekkor mindketten egyszerre egy Balance-t tesznek jobbra és egyet balra, erre következőleg egy Tour de maint tán-czolnak és a kezet elbocsájtva — szemben maradnak; most ismételve egy Balancet tánczol-nak jobbra s előre, melylyel a tánczos a szemben következő, — a tánczosnő pedig szintén a szemben jövő tánci.os elé kerül; ekkor még egy Balance balra történik, mire egy Tour de main következik és igy tovább folytatólag — kiki helyére. — 200 — 7. Női és jérfi kör. a) Az összes hölgyek kezet adnak és egy kört formálnak — belől; az urak — kivül — szintén kezet adnak s igy kettős kör (double rondeau) képeztetik; ekkor a vezényszóra a női kör jobbra és az urak-é balra megindul és 16 lépést tesz; vissza ugyanannyit; ekkor már minden tánczos saját tánczosnője mögött áll. b) A vezényszóra az urak kezeiket föltartják (de el nem eresztik és a hölgyek sem,) s minden hölgy saját tánczosa jobb karja alá búvik; ekkor az urak a kezeiket leeresztik (de el nem bocsájtják, valamint a hölgyek sem), s az egész — már most egygyé vált kör 8 lépést jobbra s ugyanannyit vissza tesz; ekkor a vezényszóra a kezek elbocsájtatnak s minden pár helyre megy. 8. Séta. Vezényszóra a párok együttesen a termet körül sétálják (jobbra vagy balra.) 9. Hölgy és jérfi juttatás, a) A párok jobbra sétát csinálnak, — s az előtánczos tapsára a hölgy egy tánczossal előre megy; az előtánczos tapsára a következőhez s igy tov. — 201 — b) Balra séta, s az előtánczos tapsára egy tánczos megy előre a következő hölgyhöz s igy tovább hason''iólag mint az a) alatt. Midőn kiki párjához jutott: helyre séta. 10. Kapu nyitás. A két colonne végén a kezek összeadatnak és föltartatnak; ekkor a túlsó fele a colonnenak — egyik sor jobbra — másik balra (kezet összeadva) kifelé indul s egyszerre hátulról vonul be a kapu — vagyis a túlsó végen álló vis-a-vis tánczos és tánczosnő föltartott karja alatt. 11. Kapu zárás. Hasonlít az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy a túlsó részről a párok befelé mennek át a kapun s húzódnak az után helyre. — 12. Szégyen kö. Az előtánczos tapsára (a második en colone en avant után) minden egyes tánczosnő egy már jó eleve kiszemelt tánczos-hoz szalad; a ki — vagy a kik kimaradnak, azon tánczoshoz mennek, a melyiknek nem jutott hölgy; ekkor az en colone en avant kétszer ismételtetik s a tapsra az előbbi ismét-lendő. Megjegyzem, hogy a hölgynek mindig más és más tánczost kell választani. — 202 — Ez a figura annyiszor ismételhető, menynyiszer a táncz-rendező jónak látja; végre minden hölgy tánczosához megy vissza. Ez után a tánczosok következnek s igy tovább a szerint a hogy le van irva.*) Zsebkendő dobás. Az urak a kezeket ösz szeadva -— kört képeznek; a kör közepében egy (két, három vagy négy) hölgy áll (a társaság nagyságához képest;) a vezényszóra a hölgy (vagy hölgyek) zsebkendőjét fölveti, s amelyik tánczos elkapja, azzal egy tourt tánczol. 14. Narancs játék. Az urak egy egyenes vo-nalt képeznek; az urak vonalával szemben egy (vagy több) hölgy áll fel — kezében narancscsal, melyet csalogatva a tánczosok sora felé gurit; a melyik tánczos elfogja a narancsot, azzal egy tourt tánczol. 15. Anyámasszony katonája. E figurához egy igen nagy és felette torz idomú női főkötő szükséges és egy nagy főzőkanál vagy seprű. A középre két szék tétetik, melyeket két hölgy foglal el, egyiknél a főkötő, másiknál a seprő vagy kanál van. Az előtánczos 4 tánczost *) Ezen leirt 12 figura leginkább a Contratáncznál alkalmazható. — 203 — hiv, kik kezet adva, a két széket körül járják; ekkor mindkét hölgy egy-egy tánczost választ magának a négy közül s azzal egy tourt tán-czol; a kimaradt két tánczos helyet foglal, s a kinek a főkötő adatott: fölteszi azt. Most az előtánczos 4 hölgyet hiv — és igy tov. a mint leirva van, azzal a különbséggel, hogy a hölgy nem teszi fel a a főkötőt. Megjegyzem, hogy e figurát ugy kell intézni, hogy utoljára két tánczos maradjon ki, melyek kötelesek egy tourt együtt tánczolni — kanállal a kézben és fejkötővel a fejen. 16. Kikosarazás. Ehhez egy vagy több kis kosárka (a társaság nagyságához képest) és cotillon jelvények szükségesek. A hölgy a kosárral körül sétál, s a kosarat egy kiszemelt tánczosnak adja (a kivel nem tánczol), egy másiknak pedig cotillon jelvényt tüz fel — s ezzel egy tourt tánczol. A tánczos a kosarat egy hölgynek adja — s a többi, mint fentebb ; megjegyzendő, hogy a cotillon jelvényt a hölgynek nem tűzi fel, csak átadja. — 204 — 17. Jaj a hátam! Az urak egy vonalban állnak fel; most egy (vagy több) hölgy körül sétál, s egy e czélra készített díszes ütő-eszközzel azon tánczos hátára koppant, kivel egy tourt akar tánczolni. 18. Idol a tökfilkó? E figurához két játszma kártya szükséges. Az egyik játszma a hölgyek-, a másik az urak közt osztatik ki. Ezután a zene elhallgat. Ekkor azon hölgy, — kinél a hetes van, kilép, és hangosan mondja: „hol a hetes?", erre előáll azon ur, — kinél a hetes van, s meghajtván magát — hangosan felel: „itt vagyok!" A zene megszóllal, s a két hetes egy tourt tánczol, és igy tov. folytatólag. 19. A borbély mester. A terem közepére két szék tétetik, melyeket két tánczosnő foglal el, az egyiknél egy fa vagy tompa élü aczél borotva, a másiknál egy asztalkendő van, melyet jól eldugnak, hogy előre el ne rontsák az illúziót. Az előtánczos 6 tánczost kér fel, kik kezeiket összeadják s egy kört képeznek a két szék körül (körbe mennek). A két hölgy föláll s mindenik egy-egy már előre kiszemelt urat — 205 — — a 6 közül — üléssel kinál meg; ezek leülnek; ekkor az asztalkendő az egyik ur álla alá köttetik — a hölgy által, s a másik ur a borotvát kapja; ez után a két hölgy a fennmaradt 4 tánczos közül egyet-egyet tánczosul választ egy tourra (a kihagyott két ur helyre megy). Mig a tour tart, a borotvát nyerő ur a mellette ülő szalvétás urat borotválni tartozik, az után helyre mennek. Ezután ismét két hölgy ül le és igy tov. amint le van irva. 20. A csinos házaspár. E figurához egy borzasztó csúnya — torz alakú s nagy ferde orral ellátott férfi álarcz, továbbá egy hasonlólag csúf női fej kötő, nagy keretű pápaszem és egy rövid alsószoknya szükséges. A terem közepére két szék és a háttérben egy fölállított olaszfal tétetik. Két hölgy elfoglalja a székeket. Az előtánczos 6 urat kér fel, kik a kezeket összeadják s a szék körül kört képeznek (körül mennek). A két hölgy a 6 ur közül egyet-egyet kiszemel, s az olaszfal mögé vezeti — felöltöztetés czéljából. — 206 — Egyik ur felteszi az álarczot, a másik ráveszi a szoknyát s fölteszi a fej kötőt és pápaszemet ; ekkor a két hölgy elhagyja őket, s a fönnmaradt 4 úrból választva — egy tourt tánczolnak. A tour után — előlép az olaszfal mellől a „csinos házaspár" s a közönség kacza-gásától kisérve — egy tourt tánczol. És igy tovább amint le van irva. 21. A vak. Bizonyos számú hölgyek és urak a kezet összeadva egy nagy körben állnak fel.A rendező egy urat kér fel és szemeit zsebkendővel beköti s a terem — illetve a kör közepére állítja. A kör 8 lépéssel jobbra galoppoz és meg áll; ekkor a bekötött szemű ur lassan megindul s tapogatózva egy tánczosnőt igyekszik megfogni; ha tánczosnőt sikerült fognia, ez esetben a kötelék szemeiről leveendő s a hölgygyei egy tourt tánczol. azután a hölgy szemei lesznek bekötve; ha pedig férfit fogott, bekötött szemmel tánczol azon férfival, s a tour után tovább is folytatja a hölgy keresést — mindaddig, mig egyet nem sikerült fognia. 22. Diogenes. A terein közepére két szék tétetik; az egyik székre egy égő kézi lámpás és egy esernyő helyeztetik ; a másikra egy hölgy ül. — 207 — Az előtánczos 4 urat kér fel kik kezeiket összeadják s körben mennek. A hölgy föl áll, s egy bizonyosnak a 4 tánczos közül — odaadja a lámpát, egy másiknak pedig a fölnyitott esernyőt s ezzel egy tourt tánczol, mialatt a lámpásos ur előttük világit. 23. A tetovirozott indián. A tánczrendező 6 vagy 12 hölgyet kér fel s a terem közepére — — egymástól mindegyiket bizonyos távolságra — egy sorban állítja föl, ezzel mindegyik kezébe egy kis tányérkát ad, melyben liszt van, de a tányér alja egyszersmint belegyen feketítve valami könnyen letörölhető mázzal (e czélra legajánlhatóbb, ha a tányér alja először zsírral vagy fagygyuval bekenetik "és az égő gyertya -fölé tartatik, mi által fekete mázanyag képződik). Az előtánczos a nőkkel szemben — egy-egy tánczost állit fel, kik a vezényszóra ujokkal a a lisztet s az után a hölgy arczát érintik s meghajtják magukat; ez után a hölgy nyul az általa tartott tányérba, de észrevétlenül a tányér aljáni mázt is érinti és a tánczos arczára különféle vonalakat pingál — anélkül, hogy magát elnevetné; ha ez megtörtént, a tányérkák egy oda helyezett asztalkára tétetnek, — s — 208 — minden hölgy az általa tetovirozott úrral egy tourt tánczol. E figura többször nem ismételhető. 24. Roham. A tánczrendező a terem egyik sarkában bizonyos számú hölgyeket (hatot, tizet vagy tizenkettőt) állit fel egy sorjában; a terem másik sarkában pedig kétszerannyi urat. A rendező jelt ád s az urak a hölgyek felé rohannak. A melyik urnák nem jut hölgy, az vissza megy helyére; a kiknek pedig sikerült szerezni, azzal egy tourt tánczolnak. 25. Lotto játék. Minden jelenlevő hölgy neve (külön-külön) egy kis papírdarabra jegyeztetik. A papirdarabkák összesodortatnak és egy csinos zacskóba tétetnek. Minden ur (következőleg) egy papirt vesz ki a zacskóból, s az azon följegyzett név tulajdonosával egy tourt tánczol. 26. Decoráló és zárfigura. A zene elhallgat. Az előtánczos fölszólitja a hölgyeket „nővá-lasztás"-ra. A zene rákezdi. Minden hölgy egy kiszemelt úrhoz megy és decorálja, azzal egy tourt tánczol — és igy tov. E figura, mintegy V2 óráig tarthat. — 209 — A zene elhallgat. A tánczrendező sétát vezényel. Minden pár föláll, s karöltve egymásután sorakoznak. A zene indulót kezd rá. A kör megindul, s néhányszori kör-séta után — minden tánezos hölgyét helyére vezeti s köszön. Ezzel vége a Cotillon nak. Ha a bálnak házi asszonya van, ez esetben a párok egyenként előtte baladnak el és köszöntik; ezzel helyre mennek. Tánczkedvelők könyve. 7b A divatos körtánczokról. * A hazánkban divatozó körtánczok között, első helyet minden esetre a németek nemzeti táncza a „Walzer" (keringő) foglalja el. E táncz, körül-belől egy időben lőn Bécsben és Magyarországban ismeretes 1788. évben Vincenz Martin hires operájában, az „Una cosa"-ban lőn először bemutatva — viharos tetszés mellett. Megjegyezzük azonban, hogy e táncznak első nyomait Németországban már a XV. században találjuk. A „Walzer" kezdetétől fogva mostanságig többféle átalakuláson ment keresztül, s több válfajra oszlik. A legnevezetesebbek: 1. A lassú Walzer (vagyis a nálunk divatos: Langsame Walzer) 3/i ütenyü. 2. A lendler Walzer (Der Landler-Walzer) 5/„ utenyü. 3. A bécsi Walzer (Der Wiener oder Raschwalzer) 7, ütenyii. 4. A muszka Walzer (Der russische Walzer) ''/4 ütenyü. 214 — 5. A cserélgető Walzer (Der Wechselwalzer mit 2 Damen aucli valse á trois) s/4 ütenyü. 6. Az induló Walzer (Marschwalzer) i/i ütenyü. — 7. A párisi Walzer (valse párisienne) s/* ütenyü. — Nálunk divatban levő Walzer igen egyszerű, körül körül való keringetésből áll. Lépései csúszva a lábhegyen történnek. A párisi Walzer néhol nálunk is tánczol-tatik, s „Cancán Walzer" név alatt ismeretes — de kevésbé kedvelt mint az előbbi, főleg ugró lépései miatt. Nevezetes e tánczról, hogy Párisban, egy naturálista tánczos által lőn föltalálva, s divatba hozva. A Walzer lejtésénél a testet egyenesen, de mindamellett kellemes hajlékonysággal kell tartani és hordani; a kidüllesztést, mely némelyeknek szokása — különösen kerülni kell. A mi lépéseit illet'', ez nagyon egyszerű, mint már emli-tém : lábhegyen történik. A hölgy jobb-, a férfi ballábbal kezd. Mindenik lábbal két lépés történik, tehát összesen 4 lépés; minden második lépésnél egy fél fordulás, s minden negyedik lépésnél egy egész fordulás — tehát összesen két félfordulás tétetik. — 215 — A cseli eredetű „Polká "-ból nálunk 3 válfaj divik: 1. A gyors Polka, V^des ütenyre. 2. A franczia Polka (Polka française vagy tremblante) 2/4-des ütenyre. 3. A Polka mazur ütenyre. A Polka française-t 1844-ben szerzette Cel • larius franczia tánczművész Párisban. A Polka mazur is Párisból származott, és 1848 ban tűnt fel a mostani alakjában először. E tánczok nálunk fönt és alant általánosan ismeretesek és kedveltek levén, bővebben beszélni rólok feleslegesnek tartjuk. TARTALOM. * Lap. Altalános rész........... 1 I. A táncz, és zenéről....... 3 II. A jó magatartásról.......25 III. A nyilvános mulatságok.....47 IV. A táncználi illemszabályok. ... 71 Leiró rész.............85 A tánczművészet történetének rövid vázlata..............87 A magyar tánczról........133 A körtáncz............147 a) A Szőllősi-féle „KÖRTÁNCZ." .... 149 I. Andalgó..........155 II. Lelkes...........156 III Toborzó.........157 IV. Ömledező.........158 V. Három a táncz.......159 VI. Kézfogó.........160 *Tartalomjegyzék a könnyebb kereshetőségért 2022-ben készült a könyvhöz — 218 — Lap. t) A Lakatos-féle „KÖRTANCZ.". . . .163 I. Ismeretség........167 II. Bemutatás........168 III. Látogatás........170 IV. Eljegyzés........172 V. Lakodalmas.......173 A Contratáncz (Contredanse.) . ... 175 a) A Contratáncz vezényszavai. . . 182 Z. Le Pantalon. . . ......182 II. L''Eté...........183 III. La Poule.........183 IV. La Trenis.........183 V. La Pastourelle........184 VI. Finale...........184 b) A Contratáncz leírása.....185 I. Le Pantalon........185 II. L''Été...........186 III. La Poule.........187 IV. La Trenis........188 V. La Pastourelle.......190 VI. La Finale.........191 A Füzér-táncz. (couhoim.......193 A divatos körtánezokról.......211 |
