* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.91 MB | |
| 2024-06-24 13:55:03 | |
 | |||||||
Nyilvános  213 | 121 | Dél-Nyugat - közéleti hírlap | 1992. március 31. - IV. évfolyam Kiadja a Nagykanizsáért — Délnyugat Magyarországért Alapítvány, Nagykanizsa Ady u. 1. Szerkesztők: Czupi Gyula és Farkas Tibor Felelős Kiadó: Katona Gyula Tervezőszerkesztők: Major Csaba, Godináné Lukács Erika, Püspök Mária Gépi szedés: Szőke Veronika Nyomdai munkák és computertechnika: Szociális Foglalkoztató Nyomdája, Nagykanizsa HU ISSN 0865-6393 A következő szöveg az újságból származik automata szövegfelismertető segítségével: MÁRCIUS Közéleti hírlap IV.évf. 1992. március 31. (A T. Ház tagjai válszolnak) A TARNOCZKY FELE TORVENYROL • Dél-Nyugat: Képviselő Ur! Érdeklődéssel hallgattuk rádióban, TV-ben, olvastuk az újságokban, hogy a foglalkoztatási törvény módosítására egy önálló indítványt nyújtott be. Miféle események késztették erre? - Tarnóczky Attila: Még egy februárban tartott választói fórumon találkoztam néhány volt gépgyári dolgozóval Ők mesélték el esetüket, aminek lényege az volt, hogy tavaly év vége felé megkaptákfelmon-dásukat és hát természetesen várták, hogy a felmondási idő elteltével majd munkanélkülijáradékot kapnak Ebben a várakozásukban azonban csalatkozniuk kellett, mert miközben telt a felmondási idő, december 29-én a foglalkoztatási törvény olyan értelemben lett módosítva, hogy munkanélküli járadék végkielégítés fizetése esetén csak annyi hónap elteltével fizethető, ahány hónapi átlagfizetést kapott a dolgozó végkielégítés formájában. A törvény ilyen megváltoztatását természetesen ők úgy élték meg, mint méltánytalanságot, hiszen a felmondás kézhezvételekor még másfajta szabályok voltak érvényesek Nekem is el kellett ismernem, hogy ami történt, az bizony a jogbiztonságba vetett hitet csökkentem alkalmas. Ráadásul az is nyilvánvaló volt, hogy itt nem csupán 50 gépgyári dolgozóról van szó, hanem egy lényegesen szélesebb körről, amennyire később informálódtam, kb. 10 ezer emberről. Átérezve ezeknek az embereknek a gondját döntöttem úgy, hogy az adott kérdésben megpróbálok valamiféle kedvező változást elérni • D-Ny: Milyen elképzelései voltak erre, egyáltalán mit tehetett? - T.A.: Elsőként megpróbáltam elérni, hogy a probléma kezelése a törvény kedvező értelmezésével történjen meg, hiszen ez ígérkezett a legegyszerűbb útnak Sajnos ez nem sikerült, következésképp nem maradt más választásom, minthogy kezdeményez-zem az érintett törvény megváltoztatását. • D-Ny: Voltak-e nehézségei e szándékával kapcsolatban? - TA.-.Azt előre tudtam, hogy meglehetősen hosszadalmas folyamat vár rám. Mindenekelőtt el kellett érnem, hogy a probléma megoldására fogékonnyá váljon az MDF e témával foglalkozó munkacsoportja. Nagy örömömre ennek az akadálynak a vétele semmiféle problémát nem jelentett. Maguk is átérezték a helyzet fonákságát és mindenben segítettek Miután e támogatást megszereztem, fordultam a frakció egészéhez és ők is végeredményben ezt az ügyet szinte egységesen felkarolták Utána nyújthattam be magát a törvénymódosítást. Azt kell mondjam, viszonylag gyorsan sikerült ezt a javaslatot átfuttatni a Parlament lomha gépezetén, szinte elképesztő gyorsasággal, aminek oka az is, hogy a parlamenti frakciók mindegyike, a frakcióvezetők is, az egyes parlamenti bizottságok is végeredményben készségesek voltak A lehető leggyorsabban napirendre is tűzték az indítványt és ilyen módon március 11-én, kedden este végül is megszületett a döntés, amire azt kell mondjam, hogy meglehetősen sok emberszámára kedvező, nem kis kihatása van költségvetésileg sem, éves szinten kb. 600millió forintkifizetését jelenti az érintett körben._ • D-Ny: Tulajdonképpen hogyan változott meg a foglalkoztatási törvény, mi az elfogadott indítványnak a lényege? - T.A.: A változtatás értelmében a munkanélküli járadék és a végkielégítés párhuzamos fizetését tiltó rendelkezés csak azokra a felmondásokra érvényes, amelyek január 10-e után történtek Ebből természetesen az következik, hogy a január 10-e előtt felmondást kapottak most jogosulttá válnak arra, hogy a munkaügyi hivatal számukra munkanélküli járadékot folyósítson, de csak attól az időponttól, amikor az új törvény megjelenik a Magyar Közlönyben. Ez kb. március végére várható. Mindazok akik most újra jogosulttá válnak a munkanélküli járadék fizetésére, nem kell, hogy jelentkezzenek a munkaügyi hivatalban, hiszen adataik nyilván vannak tartva, tehát a közlöny megjelenése után a hivatal automatikusan gondoskodik a járadékfolyósításáról. • D-Ny: Milyen érzéssel élte át a kedd esti szavazást, illetve annak a rendkívül sikeres végeredményét? - T.A.: Természetesen rettenetesen örültem. Örültem egyrészt a 95%-nyi igen szavazatnak, ami megerősített abban a hitben, hogy az ügy, amit felvállaltam, az helyes ügy volt, de külön örültem annak, hogy a problémájukkal felkereső gépgyári dolgozók ügyében sikerült megoldást találnom. Ez gondolom számukra is fontos, de egy képviselő számára is az, hogy munkája során legyenek sikerei, hiszen az ember márcsak olyan, hogy szívesebben tevékenykedik, hogyha munkája nem teljesen eredménytelen. • D-Ny: Képviselő Úr, köszönjük az interjút, további eredményes munkát kívánunk! - T.A.: Én köszönöm érdeklődésüket, és remélem, hogy a mandátumom hátralévő két évében még lesz alkalmam eredményekről beszámolni a város közönségének Adótörvénykezés a közép - és kelet - európai régióban A frakcióelnökségi tagság közelében Tarnóczky Attila olyan független politikai gondolkodású országgyűlési képviselő, aki társakra lelt az MDF-esek között, és akinek már a képviselőválasztáskor megismerhették a választók józanságát, indulatoktól és ígérgetésektől mentes alapállását. Gondolkodásának autonómiáját csorbítatlanul megőrizte parlamenti munkája során is, ez az elsó időszakban társait is meglepte. Következetessége, munkabírása ismertté és egyértelművé vált céljai, mely az MDF kezdeti hangnemét és céljait idézik, mára visszhangra találtak a T.Házban is. Tarnóczky Attilát az MDF parlamenti frakciójának legutóbbi vezetőségválasztásakor képviselőtársai jelölték a vezetőségbe. A rá adott szavazatok szép száma jelzi, hogy a Parlamentben végzett munkáját társai is nagyra becsülik. Tehát nemcsak előttünk, - akik régről ismerjük Őt és tudjuk, hogy a város érdekeinek kiváló képviselője, nyugodt és megfontolt politikus — hanem országgyűlési „munkatársai" előtt is egyre nyilvánvalóbbak emberi és politikusi értékei. Gratulálunk, kívánjuk,hogy munkáját továbbra is koronázza siker. (Gratulálunk dr. Tóth Tihamér zalai MDF-es képviselőnek is, aki szintén a jelöltek között volt.)* Dél-Nyugat: Képviselő Úr! Tudjuk, hogy február végén Bécsben járt. Mi volt utazásának célja? Rudics Róbert: Az OECD szervezésében, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, az európai oszágok és az USA pénzügyi szakembereinek és parlamenti képviselőinek részvételével tartottak két napos konferenciát a Hofburgban az adótörvénykezés témakörében. A konferencia bevezető előadásait Ferdinánd Latina osztrák és Kupa Mihály magyar pénzügyminiszterek tartották. D-Ny: Melyek voltak a konferencia legfontosabb tapasztalatai? R.R.: A nyugati országok szakemberei megpróbálták átadni sikeresnek bizonyult ötleteiket és óvtak bennünket az általuk elkövetett hibáktól. Jó érzés volt magyarnak lenni, nagyon sokszor említették példaadóként hazánkat, dicsérték előremutató adópolitikánkat. Szomszédaink jelentős problémákkal küszködnek: a csehszlovák szakemberek nem bíznak abban, hogy a parlament a júniusra kiírt választások előtt elfogadja az adóreformot jelentő törvénycsomagot, míg a román pénzügyesek legin-káb a közvélemény ellenérzésétől tartanak. Az európai mintatói lemaradó törvénykezés pedig gátja lehet a gazdaság fejlődésének. Nem véletlen, hogy az Európai Közösség felé tartó Asztria is megszüntette a hosszú időn át alkalmazott luxus-adókulcsot. D-Ny.: Lesz-e folytatása a szemináriumnak? R.R.: Természetesen igen, de ami még fontosabb, az OECD keretein belül Koppenhágában, Bécsben és Budapesten pénzügyi továbbképző központok jönnek létre adó és vám szakemberek, valamint képviselők továbbképzésére. D-Ny.: Köszönjük a beszélgetést. : Tudósítások Csapiból III. 0 7 T H O N j (Beszélgetés a diákotthonban élő gyerekekkel.) Az Ön- és Honismereti Szakkör tagjai és még néhány odahívott „vendég" — barát, osztálytárs — zajosan foglalta el az egyik osztálytermet, riportunk színhelyét. Ők már mindannyian tudták, hogy a Dél-Nyugat számára készül a riport és izgatottan fészkelődtek. Megérezték, hogy az itt elhangzott szavaknak különös jelentőségük van, mert megjelennek egy lapban, mert olvashatók és vissza-idézhetők lesznek. A megörökítettség kiváltságáért természetesen elkezdődött a harc, mígnem az elinduló beszélgetés csendesebb vizekre nem terelte az indulatokat. De kik is beszélgetőpartnereim? Orsós Zsolt Iharosból, Bogdán Imre, Horváth László, Orsós Tibor Nemes-pátróból, Orsós Tibor Újudvarról, Balogh Anna Nagykanizsáról,Orsós István Galambokról, Horváth Attila Zalaszentlőrincről, Kalányos István Nagybakónakról, Balogh Zoltán és Bogdán Mónika. Ok már ötödikesek, hatodikasok vagy hetedikesek, akik már gondolnak arra, hol, hogyan helyezkedjenek el, mit akarnak majd csinálni pár év múlva. (A riport további részében csak beszélgetőtársaim neveinek kezdőbetűit használom.) — Mi az, amit legelőször elmondanátok erről az iskoláról? Miért jó, vagy rossz ide járni? -kérdezem először. O.ZS. — Jó ebben az iskolában lenni, mert itt mindent meg lehet tanulni, amit akar az ember. A tanuláson kívül még jó dolognak tartom azt, hogy videózhatunk, és van sportkör. Talán az otthoni élethez képest sok a kötöttség. H.L. — Sokat lehet jászani is. B.A. — Jó is, meg rossz is. Jó, mert jobban „fognak" minket, így jobban is tanulhatunk, de nem olyan szabad, mint egy nagykanizsai iskola. — Jártál kanizsai iskolába is? B.A. — Igen, az Erszébet téri iskolába jártam. K.P. — Én is szeretek ide járni, mert szeretek tanulni és az osztályfőnökömet is nagyon szeretem. Szerdahelyi Ágnest. O.I. — Nekem is nagyon jó az osztályfőnököm. O.T. (Újudvarról) — Szerintem a Tóth Balázs tanár bácsi a legjobb tanár, de az igazgató bácsi is nagyon ,jó fej". Jó tanár a Maczkó Józsi bácsi is. O.Zs. — Meg a Szőke tanárnéni, aki nyelvtant, illemtant és irodalmat is tanít. (Itt a „kedvenc tanárom" kérdését alaposan megvitattuk, megkértem a gyerekeket, hogy mondják el, mitől is jó az osztályfőnök vagy a szaktanár.) O.I. - A Tóth Balázs tanár bácsi azért nagyon jó tanár, mert mindig felkészít minket mindenre, és ha valamibe belekeveredünk, mindig kisegít. B.A. — A jó osztályfőnökre mindig lehet számítani. — Érzitek-e, hogy ez az iskola felkészít benneteket a továbbtanulásra? — terelem másra a szót. Az is érdekelne, hogy gondolkodtatok-e a jövőtökön? B.I. — Én legalább érettségizni szeretnék és ehhez itt fel lehet készülni. B.M. — Én vagy gazdasszony-képzőbe, vagy kereskedelmi szakközépiskolába szeretnék menni. H.A. — Számítástechnikus, mérnök, vagy ha ezek nem sikerülnének, eladó szeretnék lenni. Itt jobbak a körülmények a tanuláshoz, mint otthon, mert csak 600 Ft térítési díjat fizetünk és ezért cserébe szállást, tanszert, ruhát, élelmet, meg a hazautazáshoz szükséges pénzt megkapjuk. Ezeket otthon nem tudnák kifizetni. Egyébként engem érdekel a nyelvtanulás is. Most franciául tanulok, de a görögöt is szeretem. B.A. — Biztosítja a továbbtanulás lehetőségét az iskola, mert itt odafigyelnek az emberre. A lemaradókra és a jobbakra is. O.I. — Galambokon, ahova régebben jártam, elültettek az utolsó padba és nem törődtek velem. Én meghúztam magam, nem is érdekelt a dolog. Itt foglalkoznak velem, nem engednek „eltűnni" az utolsó padban. Az utolsó kérdéskörhöz értünk. Ki, hogy került ide? Errőlfaggattam őket. O.I. — A nagyobb testvéreim, akik szintén ide jártak, azt mondták, hogy jó ez az iskola. Előszőr meg akartam innen szökni, mert féltem a kötöttségektől, de aztán elfelejtettem, mert tényleg jó itt. B.A. — Édesanyám íratott be ide, hátha itt jobban megy a tanulás, mint otthon. O.T. (Újudvarról) - Orsós Jó- zsiék, a „kemény fiúk" mondták, hogy ez jó hely. Ők hívtak, én megjöttem, hogy ne legyek egyedül. O.ZS. — Az összes testvérem ide járt. Mi először Sandon, majd Mihál-don, most Iharosban lakunk. Jövőre nem biztos, hogy itt leszek, mert a szüleim a nagy távolság miatt ki akarnak venni és átíratni Iharosberénybe. Én nem akarok elmenni, mert idejártam eddig, itt érzem jól magam, itt a baráti köröm, itt vagyok otthon, mert itt tudok tanulni. Még sokáig, sok mindenről beszélgettünk. Mit is jelent nekik ez az iskola? — tettem föl magamnak a kérdést. Sok mindent. Lehetőséget arra, hogy kitöijenek a szegénység ördögi köréből a tudás segítségével. Talán illuzórikusnak tűnnek elképzeléseik az olvasók szemében. Talán túlzottnak érezzük az iskolához, a fontos, szülőt pótló tanárokhoz kapcsolódó érzelmeket. De ne feledjük! Ők az elesettek, a kitaszítottak társadalmából kerültek ide, önmaguk lehetőségéhez képest jó körülmények közé. így az iskolában dolgozók áldozatos munkája és a szükséges eszközök megléte az utat jelentheti számukra a jövő felé... Az ott dolgozó nevelók sokszor a szülőt pótló áldozatos munkája és a tanuláshoz szükséges anyagi eszközök megléte a nyitott kapukat jelenti — a még mindig meglévő s áthatolhatatlannak tűnő, a szegénység és az előítélet tégláival állandóan újraépülő falakban — a jövő felé- Kardos Ferenc 2 A Kanizsai Demokrata Kör meghívása! 1992. április 29 -én 18 órakora HSMK-banDrBalsaiIstván igazságügyi miniszter Jogalkotás és igazságszolgáltatás címmelfórumot tart. ''92 március Híradás a KDK programjairól 1992. február 21 -én a Kanizsai Demokrata Kör vendége volt dr. Für Lajos történész és honvédelmi miniszter, az MDF ügyvezető elnöke. Az előadás logikáját — az eltorzított történelmi tudatunkról volt szó — jól adták vissza a Zalai Hírlap és a Kanizsa tudósításai Erről ezért csak annyit, hogy az utóbbi évtizedek történelmi felfogása — mely szerencsétlen, a mindig rossz oldalra álló és egyáltalán sikertelen és eredménytelen nemzet és ország képét festette történelmünkről — torz. Ezzel szemben sokkal reálisabb és hitelesebb egy olyan kép, mely — a lehetősegek között — igen figyelemre méltó államalkotó, értékteremtő, vitézséget és hősiességet mutató európai országot ábrázol, ha Magyarországról van szó. A tudósító számára a legfőbb tanulság az volt, hogy a történész és a politikus egyazon célért, a nemzeti önérzet és magabiztosság a magunkba vetett hit érdekében szólt. A múlt, ha hagyjuk, hogy torz képe üljön rajtunk, bizony ami elkeseredésünket növelheti, a belénk sulykolt sikertelenség-kép a jövőnket esetleg tényleg azzá teheti A reális kép, mely sok-sok jó példával sejt- het, sőt lelkesíthet is bennünket, a jövőnkbe vetett bizodal-munkat erősíti Ha történelmünk sötétebb is lett volna, akkor is csak fölöttébb optimista lelkülettel emelhetnénk, szakíthatnánk ki magunkat ebből a mostanra és számunkra hátrahagyott keserves helyzetből, ebből a kutyaszorítóból. Für Lajos kedvet teremtett a történelem újragondolásához, de méginkább kedvet a jövőhöz. ---^ tí^íLV.1; «-ÍJI Olvasóinknak szánt sorai is erre utalnak: (Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel üdvözlöm a magyarság délnyugati végein őrtálló lapot és annak valamennyi olvasóját. Für Lajos. • CSENGEY „...Talán úgy tűnhet fel, hogy kicsinyes alkuja a gondolkodásnak, megengedhetetlen és kóros beszűkülése a szemléletnek, a vidéki Magyarországról külön önmagában ejteni szól Különösen azok e-lőtt tűnhet fel így, akik már a magyarságról sem merészelnek úgy gondolkodni, hogy közben ne kiáltoznák folyvást és torkukszakadtából Európa nevét; akik lassan már a kisdolgukat is csak úgy tudják elvégezni, ha előbb megnyugtatták magukat, bírják e művelethez a szellem első kontinensének jóváhagyását, Én azonban úgy látom ez a témaválasztás nem jelent alacsony alkut és nem hozza magával a szemlélet szűkösségét. Még azt sem hiszem, hogy az a futó rátekintés, amit kimén időm engedélyez Európának háttal állva fog megesni Azt tartom ugyanis, hogy Európát, nemzeti kultúránk örökös, fölöttes énjét nem érdeklik a buzgó tanítványok, a fürge utánzók, a hűséges követők Csak a megformált, erős, új minőségek érdeklik. Azt tanom, ha nem merünk saját múltunkban és jelenünkben, saját történelmünkben, politikánkban és kultúránkban, a saját jövő-utópiánkban elmélyedni, ha nem vesszük a bátorságot ahhoz, hogy a nemzet belső kötéseinek helyreállításán munkálkodjunk, hát maholnap lezuhanunk Európáról, mint egy darab rosszul odakent, mállott vakolat Ezek az életfontosságú belső kötések pedig vagy át tudják járni az egész ország testét, vagy egyszerűen nincsenek és nem léteznek.." 1991. április 8-án, 1 éve hunyt el Csengey Dénes, az MDF egykori alelnöke, volt országgyűlési képviselő. Az 1987. szeptemberében Lakitelken elmondott beszédéből idézve reá emlékezünk. Tisztelt Olvasó! A megszabadulásunk napja - 1991. június 30. - előtti önkormányzati ülésre ünnepélyes, régies fogalmazású határozatijavaslattal álltunk elő a város főterének rendezésére. A sokfajta szempontot mérlegelő, valójában csak a tér rendezésének hosszabb távú elképzelését rögzítő gondolataink hosszú és méltatlan vita tárgyává váltak Az ellenzék helyi képviselőinek fenntartásai miatt részben lett csak elfogadva a javaslat, később, egy az eredeti elképzelés tartalmával teljesen megegyező polgármesteri intézkedési tervvé változott. Az ünnepélyesnek szánt búcsú a főterünkön jelenlévő szovjet emlékektől — és egyben egy kicsit a korábbi időszaktól sem ünnepélyes, -sem kedves, sem felemelő nem lett. Mi, lelkendező kormánypártiak leforrázva érezhettük magunkat, a bennünket leszav azokról meg nem gondolom, hogy örömmel töltötte el őket az eredmény. Mindez azért jutott az eszembe, mert a javaslat ellen többszörösen fölmerült valamiféle megoldatlanság kérdése, a szovjet nagykövetség állásfoglalásának a hiánya. Nem is olyan régen, most már az orosz nagykövetségről válasz érkezett a tervvel kapcsolatban. (Úgy tűnik nem ért meg a Hivatalnak külön sürgetést vagy egy budapesti útba iktatott programot az ügy, mert kivárták az igen lassú ügymenet legvégét is.) Kiderült: a mondvacsinált akadály nem létezett. Az érintettek kijelentették: nem jogosultak az eseményekben állást foglalni, a terv pedig természetesen nem hagy a szemükben semmi kívánni valót maga után. A Közgyűlésben tehát jól megkeserítettük egymás életét,, feleslegesen. Az amúgy sem rózsás kedvünk is romlott. A város közhangulata is kárát látta. A másikhasonló eset a világkiállítással kapcsolatos. Kétszer próbáltuk MDF-es oldalról színvallásra bími a Közgyűlést ebben a kérdésben. Az SZDSZ-Fidesz többség (meg még néhány képviselő) színt is vallott. Egyik alkalommal sem szavazták meg a világkiállítás megrendezését kívánó országos felhívásokhoz való csatlakozást. Most, hogy a világkiállítás rendezési jogát megkaptuk mára legtermészetesebb módon — az előző ál- lásfoglalásokat elfeledve -azonnal megjelent egy közgyűlési anyagban (remélem később többen is) a világkiállításra való készülés igénye. Milyen szájízzel gondolnak és milyen lelkesedéssel foglalkoznak, ezen előzmények után ezzel a kérdéssel, a nemmel szavazók Úgy tűnik hogy lényeges és legfontosabb álmaink valóra válnak, bár lassan, hosszú kacskaringókon át. Valahogy mindig, vagy szinte mindig többségre jut, lehetőséget kap az a terv, amit jónak hasznosnak tartunk. De a legszebb, akár a megvalósulás közelébe került terveinkkel kapcsolatban is keserű érzéssel kell gondolunk az eredményre, ha az addig végigvívott, indokolatlanul rögössé tett útra gondolunk. Megvallom, sok napot, talán éveket is elrabol az életemből — és persze nemcsak az enyémből — a sokszor reménytelennek látszó küzdelem. Hiányzik belőle a felszabadult öröm is, a fent elmondott példák ezt jól mutatják. Milyen kár, hogy csak a végeredménybe vetett hit tarthatja bennünk az erőt, hiszen a mindennapokban igencsak elkedvetlenítő és a rövidtávú érdekekért a távolabbi jövőt kockára tevő iszapbirkózás részesei vagyunk Czupi Gyula Az MDF kanizsai szervezete minden szerdán 18 órátóla Városháza alagsorában (Erzsábet tér 7.) tartja a gyűléseit. márCIUS Működésünk nyilvános, minden érdeklődőt szeretettel várunk! ''92 KÖZGYŰLÉSI TALLÓZÓ Újonnan induló rovatunkban önkormányzati képviselőket kérünk fel a Közggyűlés történéseinek -általuk közérdeklődésre számot tartó - ismertetésére, (a szerk.) A március 9-én kezdett és 16-án befejzett közgyűlés - több mint 17órán át tartó két menetében - kéttucatnyi napirendet tárgyalt. Ezek közül néhány érdekesség: 1.) Javaslat a piac hatékonyabb üzemeltetésére és a piac - vásárcsarnok létesítéséhez szükséges területcserére. A Közgyűlés a Gazdasági Bizottság javaslatára még december 20-án a 224/1991. számon az alábbi határozatot hozta: A Közgyűlés ajriac bérbeadás útján történő hasznosításával egyetért. A bérlő kijelölése első alkalommal versenytárgyalás során történjen. A továbbiakban mindaddig, amíg a piac a mai helyén üzemel, a berlet éven-ként meghosszabbítható ver- senyeztetés nélkül. Határidő: 11.29. A Közgyűlés február 10-én a már említett bizottság kezdeményezésére arról döntött, hogy e határozat végrehajtási határidejét március 3l-ig,meghosszabbítja. Február 27-én a Gazdasági Bizottság úgy foglaltállást, hogy mégis a jelenlegi működés keretei között kell biztosítani a piac hatékonyabb működtetései. Ennek megfelelően március 16-án a Közgyűlés — véleményem szerint is helyesen — úgy döntött, hogy a hivatkozott számú határozatot hatályon kívül helyezi és a Polgármesteri Hivatalnak ki kell dolgozni a hatékonyabb működés rendjét. Sajnos az ilyen és az ehhez hasonló esetek mindennaposak. Számomra érthetetlen, hogy negyedéven belül — mindennemű új érdemi tény felbukkanása nélkül — miként lehet úgy csűrni-csavarni a dolgokat, melynek eredménye egy állítás, majd annak tai>adása- nak igazságként történő feltüntetése. Hacsak bizonyos éde-kek nem motiválták az előterjesztők meggyőződését... Ilyen többszöri nekirugaszkodással lehet pocsékolni az értékes időt, és aláásni a Közgyűlés még megmaradt tekintélyét. Ezen témakörhöz kapcsolódik a Gazdasági Bizottság javaslata, a piac-vásárcsarnok létesítéséhez szükséges területcserére — melynek napirendre vételét sajnos nem sikerült megakadályozni (10 igen, 10 nem és 1 tartózkodás mellett), tekintettel arra, hogy egy ilyen horderejű kérdés írásos előterjesztései a közgyűlés kezdete előttpercekkel kaptuk kézhez. Az Alfätol-Omegäiß Kft. megkapta volna az építési területet, miß az önkormányzat az útépítés területét és kötelezettségét. Mivel a csere feltételeiről megállapodni nem sikerült — az aaott körülmények közötti optimális megoldásként — az alpolgármestert bíztuk mez az érdemi egyeztetésre a Kft-vel... 2.) AKözgyűlésmárcius 9-én úgy döntött, hogy a Hunyadi utca 17. szám alatti ingatlanért (70 m2-es lakás, közel 110 négyszögöl) cserébe adja a Rozgonyi út 2. szám alatti 71 m2-es háromszobás lakást és az előszerződésben rögzített 600 e Ft helyett 200 e Ft-ot. Ezzel a lépéssel nem ismerte el a tulajdonosok által felkért ingatlanforgalmi szakértő 2.3ÖO.OOO Ft-os értékbecslését, hanem ebből „csak,, 1.900.000 Ft-ot. Mivel a tulajdonosok március 12-én úgy nyilatkoztak, hogy ezt az összeget nem fogadják el, ezért március 16-án ismét tárgyalta az ügyet, és egy héttel korábbi döntését megváltoztat\''ajóváhagyta az eredeti 600 e Ft-os vitelárkülönbözetet. Ezzel egyetlen pozitívumként pont került egy közel fél évtizede húzódó ügy végére — de milyen áron és milyen tanulságokkal. Ha az építkezés indításának — a Tanács által — *_ * ROTARY FURASIKFT. NAGYKANIZSA FŐ TEVÉKENYSÉGI KÖRÜNK olajkutak, gpzkutak, temiáKízkutak, xizkutakfurása, kképzése,jc^ítása. FONTOS JELLEMZŐINK: • magnsfokú szaktudás • alapos hazai és külföldi tapasztalat (Imk, Ausztria, Líbia, Kuwá) • modem technika és tedmológa • mqpízhatóságpTefaenciák • nigúmasságéskeds''ezöárak /CL Címünk H-8800Na®kanizsa Erzsébet tér22Pf-351 TeL (93)-13-140,13-040 Telac33495 Telefax: (36)-(92)-73-146 Létezik egy ital, amely készítőinek 100 éves tapasztalatát, szakértelmét hordozza magában. Létezik egy ital, amelynek l felejthetetlenül kellemes zamata, lágysága, l európaisága mindenki tetszését elnyeri, ezért l az Ön vendégváró asztalán is lennie kell! ; Létezik egy ital, melynek íze pontosan olyan, ■■ amilyennek Ön is elképzelte, amilyennek lennie kell! Ez az ital a „Kanizsa Sör" „A sör, amilyennek lennie kell!" Gyártja: 1892 óta \ a Kanizsa Sörgyár Rt. ; ;• :•: :•: •:• •:• :•: :•: ■ ;•: :•: •:• •:• :•: :•: •:• •: Kedves Olvasó! ''Qp Terveink szerint a Dél - Nyugat rendeszeresen megjelenik. Miről olvasna szívesen a Dél - Nyugat - ban? március sok szabálytalansággal terhelt körülményeit nem is firtatjuk, azért az önkormányzati rendszer bevezetése ó,l1 eltelt közel másfél év is szolgál némi tanulsággal. Miért nem keszittetett a Polgármesteri Hivatal az IKKV-val és egy nem helyi, azaz a körülményektől független szakértővel egy-egy értékbecslést. Ezek biztosan rámutattak volna a tulajdonosok által felkért - függetlennek korántsem tekinthető — szakértő értékbecslésének sarkalatos hibájára, arra, hogyan érhet egy forgalomképtelen telek 880 e Ft-ot. A Polgármesteri Hivatal városrendezésiokból legalább egy éve kezdeményezhette volna a kisajátítást, így egy esetleges per is véget ért volna napjainkra. A Hunyadi út 15 és 15/a. tulajdonosainak korlátozás miatti (a közművek bekötésére, a lakás megközelítésére nem maradt hely a Hunyadi út 17. évekkel ezelőtti kisajátításának elmulasztása következtében) kártérítési igényének lehetősége, korlátozásuk kezdetétől annak majdani megszűntéig természetesen tovabbra is fennáll. A jegyzőnő május 9-i, az építtetőket sommásán elmarasztaló megnyilvánulásai — nagyobb házat épültek, mint a kivitelezési terv szerinti (több mint 60 m-en 4 cm tervtől való eltérés tényleg volt) — a sorozatos általa vélt egyéb mulasztásaik felhánytorgatása régi beidegződéseiből fakadhatnak és felfogásom szerint kimerítik az állampolgári türelemmel való visszaélés fogalmát. Az általa irányított hivatalban az ügynek természetesen felelőse nincs, tehát mindezért felelősségre vonás sincs. A város életében ez a kis ügy pregnánsan jeleníti meg hogy a nivátal és annak szinte korlátlan hatalmú vezető hivatalnokai hogyan hozzák a megyei jogú varos közgyűlését a sürge-tettség állapotába, melynek eredmenye itt mintefp félmillió Ft. elherdálása a varos vagyonából... 3.) A külföldi helyi önkormányzatokkal történő együttműködés forintfedezetére az eredetilegelőirányzott 200 e Ft-ot — a Polgármesteri Hivatal költség\''etéséből — a Közgyűlés megduplázta, és egyetertett hogy a hivatal a külföldi utazá- sokhoz szükséges valuta biztosítására alkalmanként nyújtson be pályázatot a Belügyminisztériumhoz. A napirendhez kapcsolódó azon Kérdésemre, hogy a képviselők miért a Zalai Hírlapból értesültek a gleisdorfiaklcal a Polgármester által kötött együttműködésről és 7-8 szakmai vegyesbizottság felállításáról, nem kaptam kielégítő választ, csak halvány ígéretet a kétszeres törvénysértés majdani kiküszöbölésére. Az 1990. évi LXV. törvény 10. paragrafus f. ) pontja kimondja: a képviselőtestület hatásköréből nem ruházható át: megállapodás külföldi önkormányzattal való együttműködésről. Ez, és a nemzetközi bizottságok Köz- fyűlés általi létrehozása is a onkrét esetben figyelmen kívül maradt... 4.) A céltámogatott beruházásokra benyújtott kérelmeink szerinti összegeket a Parlament egy sajnálatos kivétellel jóváhagyta. Fakos városrész vízellátási céltámogatási kérelme már második évben bukott el, most bizonyítottan a hivatal hibájából. Az ez ügyben feltett kérdésemre adott valaszt nem fogadtam el, mert az előző évi hibázás után egy teljes év állt a hivatal rendelkezésére, hogy a 28 millió Ft-os beruházást szakszerűen, kellő szinten előkészítse. Az elutasítás indoka ugyanis a vízjogi létesítési engedély hiánya, amit a kiviteli tervdokumentácó elkészítése után lehet kérni Talán maid jövőre, a harmadik nekifutásra sikerül. Felelős „természetesen" most sincs, legalábbis a kapott válaszból ez következik... Az általam leírtakból gondolom nem a Közgyűlés üléseinek magas szintű előkészítettségére és levezetésére következtet a Tisztelt Olvasó. Ismételten bíráltam az ilyen zsúfolt programú — 2-3 normális közgyűlésre elegendő napirendű — önkormányzati ülést. Az eltelt közel másfél év úgy tűnikmégnem volt elgendő arra, hogy egy közgyűlésnyi lépéselőnyre tegyünk szert, azaz még mindig a következő közgyűlés napirendjét határozzuk meg a soros üles záró akkordjaként — általában 22 óra után... Marton István (Újságunk februári számában közöltük a Polgármester Úr reagálását Katona Gyula: „ Titkos önkormányzati ülés Nagykanizsán" című cikkére. Ennek a nyílt levélváltásnak folytatását olvashatják az alábbiakban.) Bár a „ Titkos Önkormányzati ülés Nagykanizsán " című olvasói levelemet (megjelent a Zalai Hírlap 1992. január 23-i és a Dél-Nyugat januári számában) — melyben többek között a Múzeum (Sneff) téri 120 m2-es telek eladásának módját kifogásoltam — a város közgyűlését vezető SZDSZ-Fi-desz koalíciónak adresszáltam, őszintén meglepett, hogy mégis dr. Kereskai István Polgármester Úr, aki pártonkí-\iiliként kerüli megválasztásra, s aki most sem tagja az SZDSZ-nek, vállalkozott levelem megjelenésével egyidejű kommentálására. Ebből a tényből, úgy gondolom még a politizálásban járatlan olvasónak sem nehéz azt a következtetést levonnia, hogy Nagykanizsán, minden ellenkező állítással szemben igenis létezik SZDSZ-Fidesz koalíció, s annak vezetője, de legalább szóvivője, dr. Kereskai Polgármester Úr. Az előzmények: Nagykanizsa Önkormányzatának Közgyűlése az előzőekben említett koalíció vezérletével az 1992. január 10-én hozott határozatával eladta a fentiekben említett telket — versenytárgyalás mellőzésével — soron kívül és kizárólagos joggal egy olyan csoportnak, melyben az SZDSZ képviselői közül ketten is érdekeltek anyagilag. Az üzlet 4.100 Ft/m2 áron jött létre, négyszögölben számolva ez cca. 15.000 Ft, ami SZMOG VAN KANIZSAN. bizony szép summa. Sőt, a Polgármester Ur állítása szerint soha ekkora összegért nem értékesítettek telket Nagykanizsán.! Csakhogy: A nagykanizsai képviselőtestületi és külső tagokból meg''álasztott PEB (Pénzügyi Ellenőrző Bizottság) 1990. december 17-én keltezeti jelentéséből (mely jelentés az akkor még Sneff téri üzletek építési körülményeit vizsgálta) egészen más derül ki Éspedig: 1989. február 28-án Nagykanizsa Város Tanácsának Termelés-Ellátás-felügyeleti Osztálya VERSENYTRÁ-GYALÁS útján értékesített 11 db Sneff téri telket nettó 6.000 Ft/m2! átlagáron (ami négyszögölben számolva cca. 22500 Ft!) A versenytárgyalás (licitálás) akkori induló összege a közös tulajdonú udvari résszel együtt is csak 2000 Ft lm 2 volt, s innen emelkedett átlagosan 6.000 Ft/m2-re, az induló összeg háromszorosára! A jelentés mintegy mellékesen megállapítja még, hogy a környező telkek a laalakuló üzletek következtében sokkal értékesebbek lettek. Ez a tény egyébként még az űzeti életben teljesen járatlanok számára is kézenfekvőnek tűnhetne, ám azt kell mondani, csak azoknak. Az SZDSZ-Fidesz helyi koalíciójának már nem! Mindenesetre: — a Polgármester Úr válaszában nem adott magyarázatot arra, vajon mi akadályozta őt fél éven keresztül abban, hogy egyetlen telek versenytárgyalás útján történő értékesítését lebonyolítsa, vagy lebonyolíttassa?! Miközben: — az előzőleg említett Termelés-Ellátásfelügyeleti Osztálynak 11 db. telek versenytárgyalással történő étékesítéséhez, a meghirdetéstől számítva sem kellett több, mint két hónap! Vajon: — akkor is licitálás nélkül, kizárólagosan és ilyen alacsony áron adták volna-e el a nevezett telket, ha annak vevői között nem érintett az SZDSZ-es képviselőcsopon k/t tagja is? Azzal pedig hogy a város (s így mindannyiunk) STÍLUS KFT-beli üzleti részének minden egyes forintját nem egészen 60 fil-l&ért adták oda a KFT tagjainak, nem kívánok bővebben foglalkozni Valószínűleg az is véletlen csupán, hogy a STIL US KFT. két tagja szintén ott ül az SZDSZ helyi képviselőinek sorában az Önkormányzat ülésein. (Természetesen Polgármester Úrral egyetértve ez a tény még nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamennyien elvbarátok lennének!) Tehát: — az 1989. óta eltelt idő alatt az inflációval együtt mennyit emelkedett a Nagykanizsa városközpontjában található telek énéke? Nos, ennek megállapítását az igen tisztelt olvasóra bízom. Mini ahogy: — azt is, vajon a versenytárgyalás elmaradása mekkora veszteséget okozott — no nem az SZDSZ-Fidesz koalíciónak — hanem a városnak, így minden lakójának és mekkora nyereséget a vásárlóknak! Azt a kérdést fel sem teszem, hogy vajon ül-e a fenti koalícióhoz tanozó képviselő vagy a fentipánokhoz tanozó ügyvivő azokban a kft-kben, melyeknek oly nagylelkűen osztogat milliós, 7 éves lejáratra szóló kamatmentes kölcsönöket (pL RYNO Kft.) a város közgyűlésében ülő győztes koalíció. Akkor: — amikor a városban dolgozó pedagógusok fizetése csak 10%-kal nő a közgyűlés határozata éneimében, — amikor az önkormányzati képviselőkköltségtérítéséről benyújtott Balogh György (SZDSZ) által jegyzett és Pilczer Éva (Fidesz) képviselőnő által 92 február 10-én elővezetett tervezetet ha elfogadja a testület, akkor a Polgármester Úr 50.000 Ft-os havi fizetése és 10.000 Ft-os havi jutalma további 15.000 Ft-tal növekedhetett volna! Ezek mellett fizetésemelést emlegetni.. Valóban szmog van Kanizsán. Ez a szmog azonban nem szüntethető meg mégoly korszerű úthálózattal sem. Ennek a szmognak a megszüntetése majd a választók feladata lesz 1994-ben az önkormányzati választásokon, akik remélhetően akkor majd valóban TUDNAK, MERNEK, TESZNEK'' Katona Gyula Az érdekeltek további megjegyzéseinek szívesen helyet adunk, (a szerk ) Kérjük, válaszát, javaslatát küldje meg címünkre! (Dél-Nyugat Szerkesztősége, 8800 Nagykanizsa, Ady út 1. Pf.: 227. Tel.: 11 -546) ''92 március „Kárpáti raBszódia.. I (Malenkij robot '' = 2-3 év deportálás, vagy halál..) Kárpátalján, alig néhány nappal az ún. „felszabadulás" után, 1944 november közepén Eszeny nevű magyar faluban, ahol a háború alatt, és utána éltem,a lakosság tudomására hozták, a kisbíró kidobolta: „Minden férfi, 18-tól 50 évesig, holnap három napi élelemmel, egy váltás fehérneművel jelentkezzen a községházán „közmunkára"..." És az emberek gyanútlanul jelentkeztek, abban a tudatban, hogy számukra véget ért a háború, és abban a hiedelemben, hogy a háborús károk helyreállítása céljából viszik őket a közeli városokba, Ungvárra, Munkácsra dolgozni, és hogy valóban három napról van szó. Szolyváig még félig szabadon, de már fegyveres őrizet mellett tették meg az utat. Az első meglepetés Szolyván érte őket, amikor egy patak hídján kellett átmenniük, a hídon túl már megmotozták őket. mindenüket elvették, még a megmaradt kevés élelmet is, beterelték a meglepődött embereket a volt honvédségi laktanyába. Egy szemtanú beszélte el nekem, hogy az első éjszakát egy szűk helyiségben töltötték, ahová annyian voltak bezsúfolva (lehettek vagy százan), hogy sem ülni, sem feküdni nem lehetett, csak állni. Aki leült, vagy összeesett a fáradságtól, a hosszú meneteléstől, azt valósággal eltaposták, olyan kevés volt a hely. Szolyván volt a gyűjtőtábor, itt a már említett volt laktanyában, meg jéghideg barakok-ban helyezték el őket. Később elkülönítették a betegeket az egészségesektől, a fiatalokat az idősebbektől, kiválogatták a munkára alkalmasokat... A kárpátaljai emerek ekkor döbbentek rá, hogy foglyoknak, hadifoglyoknak tekintik őket, úgy is bántak velük, mint abban az időben a Szovjetunióban a hadifoglyokkal, embertelenül. Pedig ezek az emberek nem harcoltak a frontokon, hanem békés polgárok voltak. Az emberek, akkor és ott, nem számíthattak fogvatartóiktól emberséges magatartásra, pedig nemzetközi egyezmények kötelezték a hadviselő államokat, a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódra megfelelő ellátásra és egészségügyi gondozásra. Az embertelen körülmények miatt, márott, Szolyván sokan meghaltak. Ott mindennap temettek abban az időben, naponta 100-120 halottat hantoltak el a közös sírba. Legtöbben vérhasban és tífuszban haltak meg. A tömegsírok környékén később autóbuszpályaudvart építettek, most egy benzinkút üzemel ezen a területen... Nemhogy virág, de még egy fűszál sem nőhetett az ártatlanul, civilként elhurcolt, vagy hadifogolyként ott meghalt katonák földi maradványa felett. Voltak ott nemcsak kárpátaljai magyarok, de különböző nemzetiségű hadifoglyok is. Egyes feltételezések szerint 100 ezer fogoly is megfordult Szolyván, ebből Kárpátaljáról közel 40 ezerre tehető a deportáltakszáma. Nagyon keserves volt az élete a foglyoknak már a kezdet kezdetén, pl. a túlélők elmondták, hogy 4x3 m-es gödrök voltak kiásva illemhely céljából, azokon vastag épületgerendák voltak keresztbetéve. Ezeken a gerendákon guggolva végezték a foglyok szükségletüket, volt, aki annyira le volt gyengülve, hogy beleesett, beleszédült a fekáliába, soha senki nem kereste őket többé- Akik Szolyván életben maradtak, azokat úttalan utakon, hegyeken át, az uszoki hágón keresztül gyalog hajtották, szinte pihenő nélkül a Kárpátok keleti oldalán lévő Szambor városba. Sokan meg- haltak már útközben. Szamborban volt egy utolsó lehetőség a kárpátaljai magyarok számára: lehetettjelentkezniacseh légióba katonának (akkor még az volt a köztudatban, hogy Kárpátalját a háború után Csehszlovákiához fogják csatolni). Akik egészségesek voltak,és egy kicsit is tudtak csehül, ill. szlovákul, jelentkeztek. Közülük 5-6 hónap múlva mindenki hazajöhetett. Nem is kerültek bevetésre a németek ellen. Aki ide (a légióba) jelentkezett, megmenekült a borzalmak alól, megmenekült a pokolból... Onnan Szamborból a többieket,így a kárpátaljai magyarokat is a Szovjetúnió belső területére vitték különböző lágerekbe, ahonnan 2-3 év múlva jöttek haza, vagy sohasem... Az otthon maradt csonka családoknak igen nehéz lett a helyzete. Még azoknak is nehéz volt a háború után az élet Kárpátalján, ahol megmaradt a családfő, együtt maradt a család. Bizony volt olyan család, ahol az apát és két fiát is elvitték (deportálták). A magyar falukból, ha a jegyző, a tanító, vagy a pap nem menekült el a front előtt, vagy nem esett bele a 18-50 közötti korosztályba, és nem vitték el „malenkij robotra", hát valamilyen ürüggyel letartóztatták, koholt vádak alapján 5-10 évre elítélték, így a falu ott maradt férfiak, meg „írástudó" emberek nélkül, kiszolgáltatva a hatalomnak. Csak az asszonyok, az öregek, meg a gyerekek maradlak. Itt és ekkor jött a hatóság: hozták a családokhoz a kitöltetlen ívpapírokat, hogy írják alá azt, hogy kéri a lakosság Kárpátalja odacsatolását Szovjet-Ukrajnához. Aztán hozták az íveket a csonka családokhoz, hogy írják alá, hogy önként belépnek a kolhozba. Mert ha nem írják alá egyik, vagy másik papírt, ijesztgették az embereket, nem engedik haza a féijet, az apát, a fiút a lágerból. Ha aláírják, akkor hazajönnek a féfiak... Talán volt is abban a deportálásban valami, itt említett előrelátás, valami célzatosság, mert jól tudták, az otthonmaradottak aláírják a csatlakozási nyilatkozatot, az önkéntes belépést a kolhozba, csak engedjék haza a távol, idegenben szenvedő szeretteiket. Még jónéhány évvel ezelőtt, a deportálások ügye „tabu téma" volt, a „volt" Unióban. Ma már a „peresztrojkának" és az önállósuló Ukrajnának köszönhetően, nyíltan és szabadon lehet ezekről a dolgokról beszélni. Sőt, tenni is lehet, hogy ezek a dolgok ne menjenek feledésbe: ma már Kárpátalján, minden, magyarok által lakott településen, emlékműveket, emléktáblákat, kopjafákat állítanak a deportáltak, az ártatlanul elítéltek, a meghaltak, az idegen földben, jeltelen sírban, örök álmukat álmodók emlékére... Szolyván pedig, az egykori lágertemető helyén, ahol a közeljövőben a KMKSZ (Kárpátaljai Magyarok Kultúrális Szövetsége) szervezésében Emlékpark létesül, 1990-ben alapkőletételre került sor. A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy hasonló volt a sorsa a kárpá talján élő más, nem szláv népeknek is, mint pl. a Munkács környékén élő németeknek (svábok). Ma már külön munkacsoport alakult azok sorsának kivizsgálására, akiket 1944 őszén munka táborokba hurcoltak, és megkezdték ezen személyek rehabilitációját. Akik életükkel fizettek abban a nagy „világfelfordulásban", nyugodjanak békében, még ott Szolyván az autóbusz-pályaudvar (benzinkút) lebetonozott földjében is ! Balogh László ■ \ VISSZAPILLANTÁS ; A nagykanizsai történelmi egyházak életében nagyjelentőségű esemény zajlott ez évjanu-árjában az egyetemes imahét alkalmával. A történelemben először fordult elő városunkban, hogy az evangélikus, a református és a római katolikus gyülekezetek közösen tartottak istentiszteleti alkalmakat, kölcsönösen szolgálva egymás templomában. Ennek az eseménysorozatnak a jelentősége abban volt, hogy éppen most, amikor az egyházak szerepe megnőtt, amikor már nem a ránk nehezedő társadalmi nyomás miatt kell összefognunk — tudtunk eljutni a közös szolgálatra. A keresztyén egyházak szolgálata az Isten dicsőségének hirdetése és az, hogy az emberek megtalálják helyüket ebben a világban, el tudjanak igazodni a minen-napi élet által felvetett sok-sok gond között. Az eligazodához, nekünk keresztyéneknek van egy kiapadhatatlan forrásunk: az Isten Igéje, amely irodalmi formában a Bibliában, testté lett alakban, a mi Urunk Jézus Krisztusban adatott nekünk. Ez az Ige kapcsol és kapcsolt össze mindenkor bennünket. Ezt az Igét hirdették római katolikus lelkész testvéreink az evangélikus és református templomban, s ezt hirdette az evangélikus és református lelkipásztor a város római katolikus templomaiban. De nemcsak az igehirdetés, hanem a közös imádság is összekapcsolt bennünket. A lelkészek és a hívek ajkán megfogalmazódott imádságok kifejezték azt az örömöt, hogy végre együtt lehetünk, együtt figyelhetünk az Isten beszédére, s együtt erősödhetünk a hitben, reménységben és szeretetben. Könyörgés hangzott minden este az egyházak egységéért. Ennek az egységnek — hitem szerint — úgy kell megvalósulnia, hogy egy cél érdekében tudjunk együtt munkálkodni. Mint ahogy a kezünkön az ujjak sem egyformák, mégis együtt fognak, markolnak vagy éppen simogatnak, nekünk sem kell uniformizálódni. Saját identitásunkat megtartva kell járni a Krisztus követés útján és a krisztusi életet (ezt jelenti a keresztyén, vagy keresztény szó) — amely tud egy jó cél érdekében lemondani, áldozatot vállalni, tud szeretni, megbocsátani, mélységekből felemelni, reménységet a szívekbe ültetni és amely minden körülmények között a szerető és gondviselő Isten kezében tudja magát — ezt a krisztusi életet kell odaélnünk az Istentől elidegenedett emberek elé. Ezen az úton akkor tudunk igazán járni, ha egymást jobban megismerve, egymás meggyőződését tiszteletben tartva, nem egymásfeletti uralkodásra törekedve, „szeretetben összeforrva, egy közös test tagjaiként" hirdetjük: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"! Isten azt akarja, ezért adta Jézus Krisztust váltságul, hogy megszabadulhassunk, Benne és Általa, bűneinktől, önző emberi indulatainktól, s mindattól, ami oly sok emberi nyomorúságunk, fájdalmunk forrása. Nem szününk meg könyörögni, imádkozni azért, hogy minél több ember ismerje meg a krisztusi életnek az áldását és örömét. így szeretnénk áldássá lenni mi keresztyén egyházak és emberek, szeretett magyar népünk életében, imádsággal és életünk bizonyságtételével. Balogh Tibor református lelkipásztor > 4 Aki kéri (és címét bejelenti nálunk), annak biztosan küldünk a Dél - Nyugat (ingyenes) megjelenő számaiból. ''92 március Dr. Habsburg Ottó városunk vendége volt a Nagyka-nizsáért-Délnyugat Magyarországért Alapítvány meghívására. Okos szavait tolmácsolták már a helyi lapokban. Mi már csak arra vállalkozhatunk, hogy jó egészséget kívánjunk áldásos munkájához, melyet az Európa Parlamentben Magyarország érdekében kifejt. Olvasóinknak szánt kézjegyét meleg jókívánságaival ezúton nyújtjuk át. ¿/¿Aj.- i/ '' /W _ Mikor szóljon a Himnusz? A Himnusz valamely országot képviselő magasztos költemény, melyet ünnepélyeken, nemzeti sport-válogatottak versenyein, mérkőzésein szokás énekelni, vagy hangszerekkel intonálni. A mi Himnuszunkat Kölcsey Ferenc irta 1823-ban, melyet Erkel Ferenc zenésített meg. Az osztrákok Himnusza 1918 előtt a ''Gott erhalte unser Kaiser" /Isten őrizd meg császárunkat/ sorral kezdődött, hasonlóan az angolok Himnuszához, amely a király megvédését kéri az Istentől /God save king/. Mennyivel magasztosabb és demokratikusabb a mi nemzeti imánk, amely a múltért és jövőért már megbűnhődött minden magyarra, államfőre és segédmunkásra egyaránt kéri a Mindenható áldását és megszánását. Kun Béláék a Himnusz éneklését megtiltották 133 napig tartó, dicsőséges- nek hazudott Tanácsköztársaságuk alatt. Rákosi, aki népbiztosi funkciót töltöttbe 19-ben, szovjet csapatok terrorisztikus segítségével hatalomra kerülve 1948-ban - a múlt hibáiból tanulva - kegyesen megengedte, hogy az internacionálé mellett a Himnuszt is énekelje a''felszabadult'' népi demokrata magyar ember. Kádár ''országlása" idején pedig -nyilván felsőbb utasításra -divatba jött, hogy a pap nélkülikommunista temetéseken a halottnak a sírba történő leeresztésekor megszólal a Himnusz. Szóval az Istent életében tagadó elvtársat halála után az addig tagadott Istennel áldatták meg! Ezen ellentmondásos ''gikszer'' szinte gúnyos nevetésre ingerli a nem kommunista jelenlevőket. Egyházi temetésen még sosem hallottam a Himnusz hangjainak felcsendülését. A pappal történő gyászszertartás befejezéseként a "Szállj alá gyarló test" kezdetű énekbe kezd a kántor. Kádárék azt hitték - mai követőikkel együtt-, hogy a gyászoló gyülekezet utólag nagyobb és értékesebb magyar "hazafi"-nak tartja a Himnusszal sírba eresztett elvtársat a csak "gyarló test"-ként elhantol-taknál. Temetések alkalmával kimondott gyászindulókat szoktak néha megszólaltatni a ravatalozótól a sírig tartó menetidő alatt, de a Himnuszt sosem, mert Kölcsey azt nem temetési gyászindulónak szánta. Más elbírálás alá tartozik természetesen pl. a temetőben egy kopjafa felállításakor rendezett ünnepély, amikor a Himnuszt is eléneklik, de ilyen ünnepélyt általában nem a kommunisták szoktak . rendezni. dr. Pais János Ha kéri, a jár Önnek. Tiértetek Ez az én hazám, itt születtem én, Ez a föld ringatott engem kebelén. De eljön majd az idő, amikor nem leszek köztetek, És az Úr magához vesz engemet. Ott is nagyon boldog leszek, És Tiértetek sokat-sokat teszek. Takács Tibor tanuló > q n Postacím: Nagykanizsáért - Délnyugat Magyarországért Alapítvány Dél - Nyugat Szerkesztősége m árci US 8800Nagykanizsa Pf.: 227. Fogadóórák 1992. áprilisában Orszátxyélési képviselik a képvisel*] in4á> km (Nagykanizsa, Ady u. 1. TeL: 12-749) április 3. (péntek) április 10 (péntek) április 17. (péntek) április 24. (péntek) 9-11. Tarnóczky Attila, 10-11 Rudics Róbert, 9-11. Tarnóczky Attila, 10-12 Rudics Róbert, 9-11. Tarnóczky Attila, 10-12 Rudics Róbert, 9-11. Tarnóczky Attila, 10-12 Rudics Róbert Önkormányzati képviselik az MDF helyi szervezetének IrWájában. (Nagykanizsa, Ady u. L Tel.: 11-54«) április 1. (szerda) 15-17. Marton István, április 8. (szerda) 16-18. Czupi Gyula és Kovács János, április 15. (szerda) 16-18. Czotterné tvády Zsuzsa és Németh László, április 22. (szerda) 16-18-ig Balogh Tibor és Magyar JószeC április 29. (szerda) 15-17. Marton István. Seb a cédruson" Gondolatok és híradás Horváth István önálló estjéről. (HSMK 1992. február 20.) „Foghatóan " itt volt köztünk — tán mindenkor is itt volt — az a nagyszerű szellem, mely igazán értékessé teszi azt a világot, amit Európának nevezünk. Teljes élményt nyújtott, hiánytalan volt az előadás, úgy érezhettük, remeket láttunk és hallottunk. Az áldott tehetség és tudás együtt tündökölt. A segítők, a közreműködők nem egyszerűen színesítették a programot és kitöltötték a nekik szánt időt, hanem emelték az előadás fényét. Elmesélni egy történetet tán még sikerrel is kecsegtethet, de egy eszünkre és szívünkre egyaránt ható élményt visszaadni reménytelen. Balgaság lenne azzal foglalkozni, ami csak az előadást látva-hallva élhető át. Ajánlom inkább a versmondót és estjét figyelmükbe. Ajánlom figyelmükbe Horváth Istvánt, aki tiszta és egyszerű eszközökkel élő versmondó, előadásmódja hitelesíti mondandóját. Ajánlom figyelmükbe a választott verseket, melyek kortársaink, e század meg-, át- és túlélőinek egyénre szabott és mégis egyetemes, általános és általánosítható érzéseit és gondolataitfogalmazzák meg. Magyar és ezzel persze európai, egyetemes és persze ezzel is európai az a mondandó, mely igen színvonalasan megjelent előttünk csupa nagykanizsai előadó tolmácsolásában. (Különös öröm arra gondolni, hogy nem is egyedüli ez a színvonal Nagykanizsán.) A mindig köztünk élő, de gyakran eltakart és ellehetetlenített európai és nemzeti érték (így együtt!) az előadás alatt felmagasodott előttünk, annak boldogító tudatával hagyhattuk el az „ inkarnáció" színhelyét, hog)> létezőn bennünk és köztünk van az áhított és életet adó Érték. Ez az érték pedig együtt létezik a jövőbe vetett hittel és a mindig újrakezdés hitével, mely az est végső mondandója is volt. (czupi) Somogyi Katalin Nagycsütörtök Már készítesz a szenvedés útjára. Megöntözöd lelkem a kín könnyeivel, testem zsibbadtan sajog, akaratomat egy egyszerű konyhai reszelőn morzsolod szét - Szerelmes öleléseddel ezen az éjszakán beledöntesz a nagypéntekbe, - S ha nézek eztán: a végtelenbe. Es megértem, hogy nem vagyok. Mesekönyvem utolsó foszlányait szorongattam kezemben, de mert kérted, mire feljön a nap, reggelre odaadom. Kiadja a Nagykanizsáért — Délnyugat Magyarországért Alapítvány. A szerkesztőség és az alapítvány címe: Nagykanizsa, Ady u. 1. Felelős kiadó: Katona Gyula • Szerkesztők: Czupi Gyula és Farkas Tibor • Tervezőszerkesztők: Major Csaba, Godi-náné Lukács Erika, Püspök Mária • Gépi szedés: Szőke Veronika • Nyomdai munkák és computertechnika: Szociális Foglalkoztató Nyomdája, Nagykanizsa • HU ISSN 0865 - 6393 • E számból példányok kérhetők az Alapítvány címén. Állásfoglalás A KDNP hely! szerkezete és közgyűlési tagjai üdvözlik a piarista rend tervét, hogy Nagykanizsán ismét folytatni kívánja oktatási tevékenységét. Kérjük a Közgyűlést, támogassa a rend terveit! : • . * . * '' (Elhangzott az 1992. március 9-i közgyűlésen. A tanácskozás megkezdése előtt röviddel az MDF es k"zg ''lési kép- Kemény tőmondatok Nagykanizsa és a körzetéhez tartozó 48 község lakossága 105 ezer fő. Az aktív munkavállalók aránya 46,9%. A körzetben megközelítőleg 3500 munkanélkülit tartanak nyilván. Ez az aktív korú népességhez viszonyítva 6,5%-os munkanélküliséget jelent. Munkanélküli segélyben, járadékban részesül 2700 fő. Átképző tanfolyamon 230-an vesznek részt; közmunkán 50-en. A betöltetlen álláshelyek szám 1992. március 20-án: 73, azaz hetvenhárom. 8 A Dél - Nyugat szerkesztőségi órája: minden hétfőn 16-17óráig. Cím:Nagykanizsa, Ady u. 1. Tel: 11 -546 ''92 március |
